- Mi dehát Victoria... - ültem le.

- Nyugi Bella. Victoria nem bánthatott senkit hiszen már ember. - Edward nyugtatni próbált.

- Nem ő nem ember csak ki adta magát annak. - Emmett dölt neki a falnak.

-H-hogy? - dadogtam.

- Ahogy halottad nem ember még mindig vámpír csak a közeledbe akart férközni. Amikor bejöttek Jacobék nekirontott Embrynek. - Emmett magyarázta.

- Tehát veszélyben voltam... - tátva maradt a szám.

- És most hol van ? - Edward kérdezte.

- Elrohant mivel Embry gyor volt és átváltozott. - Paul nevetett.

- Akkor most megint keresni fogjátok? - álltam fel.

- Igen. - Emmett bologatott.

folytasd

héé vmi nemsitmell victoriát nagyon feldühítheték h megtámadjon vaalkit mertmár nem vámpír a közös fanfic szerint már ember

De amint beléptunk a házba Jacob és néhány testvére állt az eloszobában.

-Viktoria nem bírta ki az emberek kozott.Megtámadott valakit.-kozolte Jacob

-Ő most épp Alice "fogságában" van... Seattle- ben vásárolgatnak...

-Oh... részvétem - mondtam őszinte mosollyal.- Csak az a kérdés, hogy velünk mi lesz...

-Amit csak akarsz - Válaszolta Edward azzal a szokásos kis félmosolyával, amitől majd' elolvadok.

-Na jó, de mégis... Haza nem mehetünk, mert Victoria bármelyik percben...

-Victoria csak szokjon hozzá, hogy te is velünk élsz! Nem árt neki egy kis önuralom.- mellkasából mégy, dühös morgás hangzott.

-De engem nem az érdekel, hogy én meghalhatok! Az most mellékes! Viszont ha engem megöl, akkor azt ti sem ússzátok meg, mert még ott a Volturi is...- igazán nehezemre esett kiejteni a Volturi nevét, olyankor még mindig borsódzik a hátam...

-Bella, belőled a létfenntartás legkisebb szikrája is hiányzik, drágám, és amiatt pedig egy percig se aggódj, hogy bajod eshet a Vörös közelében! - igazán fura volt ezt a jelzőt hallani, akkor hívtuk még így Victoriát, amikor a farkasok üldözték...

Így végülis hazaértünk. De amint beléptünk a házba....

FOLYTASD!!

Igen??Hmmm....Köszikeh!!

Te nem akarsz hozzáírni???

Gyrerek ez állati jó

-És ugye mostmár jól vagy anyu?-kérdeztem az arcát fürkészve minden jelét kutatva a fájdalomnak.

-Igen mostmár igen.CSak fájt elveszíteni a másik lányomat.De talán ennek így kellet történnie.-nyugodott végül bele.

-Részvétem.-szólalt meg Edward megértően és udvariasan.

-Köszönöm Edward!És nagyon hálás vagyok neked hogy vigyázol az én Bellámra.-nézett rám anyukám aztán megint Edwardra.Éreztem hogy én fülig vörösödök de Edward csak elmosolyodott és megfogta a kezem.

-Természetesen.-újra elmosolyodott.

-Azt hiszem mostmár mennetek kéne.-mondta szomorkásan anya.-Már rég ágyban kéne lenned Bella!!Meg nekem is.-dorgált meg viccelődve.

-Igen én is azt hiszem.-nyugodtam bele.

Amikor kiértünk a korházból Edward még mindig fogta a kezem.

-És hol van Victoria??-kérdeztem tőle.

-Ő most épp....
Folytasd!!!!!!!!

(Bella szemszöge)
-Igazábol ikrek lettek volna csak az eggyikük meghalt

Erre megit majdnem elájultam Edward már nyúltis utánam hogy elkapjon de nemájultamel rosszvolt anyámat ígylátni de vígasztálat hogy legalább van rajtamkívül 1 új gyereke és nekem 1 hugicám.
Odamentem vígasztalni és emgkérdeztemtöle hogy énerröl miértnem tudtam eddig?
De erre sak annyitmondott hogy ő sem tudta ez eléggé furcsa

(ez eggyértelmü de hogy nelógjak ki a sorbol ideírom: folytasd!)
 

Egy kislány volt.Ott nevetgélt anyukám karjaiban és néha sírt ha nem látta anyut.Gyönyörű volt látni őket.Majdnem elsírtam magam.Egyszer csak azon veszem észre magam hogy Edward karjaiban vagyok ő meg egy székben.

-Nyugalom Bella.-mondta mert minden bizonnyal észrevette hogy felkeltem.-Elájultál miközben láttad a hugicádat.

-Oh.Sajnálom,de nem láttam még ilyen szép babát világéletemben.-mormoltam neki.

-Anyukád bent van a szobában nem akarsz bemenni hozzá és a hugodhoz?-kérdezte Edward gyönyörű csilingelő hangjával ami szinte engem hipnozitált.

-Az én kis hugicám.-ismételtem boldogan.-De te is gyere hátha megint elájulok.-vigyorogtam.

-Persze jövök.-visszavigyorgott.Bementünk anyu szobájába és megláttam a családomat:aput,anyut és az én kis hugicámat.Apu annyira boldog volt hogy nem is zavarta Edward jelenléte,boldogan fordult hozzánk:

-Sziasztok srácok!-üdvözölt minket.-Ugye milyen gyönyörű baba?

-Igen az!-mondtuk egyszerre Edwarddal.Ekkor anyu szomorúan megszülalt,majdnem sírt:

Mit mond??FOLYTASD!!

- A kistestvérem megszületett.

Aztán arra bredtem hogy csörög a teléefon. Edward gyorsan felvette.

- Igen.- szólalt bele Edward halkan.

Csak figyeltem az arckifejezését.

- Máris indulunk. - nézett rám meglepetten aztán lerakta a telefont.

- Mi az ? - kérdeztem döbbenten.

- Álmodban azt mondtad megszületett a kistestvéred.- magyarázta.

Csaknéztem rá nem tudtam megszólalni.

- Éppen Charlie hívott hogy megszületett a kistestvéred . - mosolygott

- Tessék? -nem hittem a hallotaknak.

-  René megyszült. - mondta boldogan.

- Akkor gyerünk a korházba. - ugrottam fel és az ajtó felé siettem.

Edward utánam jött és a kocsihoz siettünk. A korház felé tartottunk Edward valamit mondott de nem figyeltem rá. A korház elött megálltunk és én rögtön kipatantam a kocsiból. Anyu ott feküdt és boldogan nézegette a kistestvéremet... folytasd

Vajon mit mondhat álmában Bella???

Folytasd!!!

Hamarsan egy új történetbe kezdünk bele .Még írjatok egy kicsit ehhez a történethez és kitesszük a fanfictionok közé

A végét úgy képzelném el:- Hogy Bella és Edward házasok . A Cullenházban élnek.Bella született kistetvére ,Jacobnak a barátnője lesz.Bella szülei boldogok.  így xd.

Iceheart jókat írunk mi??

elvagyunkXD

Ekkor odabújtam hozzá és elaludtam bár nem számítottam rá.Szorosan átfogtam Edward mellét ő pedig magára húzott.

-Bámulatos hogy mennyi önuralmad van.-suttogta Edwardnak Victoria.

-Tudod már megtapasztaltam milyen elveszíteni és azóta másképp látok dolgokat....igaz tényleg nagyon nagy önuralom kell hozzá..-válaszolt neki Edward.-De neked nem aludnod kéne?

-Nem tudok...annyira bánt hogy ti is meghalhattok miattam és ez nem hagy aludni.-Victoria akárhogy is próbált nyugodt maradni nem ment neki.Leült Edward mellé a kanapéra és csendben zokogni kezdett.

-Nyugalom..Nem lessz semmi baj..-nyugtatta.

Edward az egyik kezével ami szabad volt átfogta Victoria vállát.

-Higyj nekem.-bizakodott Edward.

De mi lessz hogyha......-a hangja elcsuklott.-Ha én életben maradok ti meg nem..........nem élném túl..

Edward magéhoz húzta Victoriát és nyugtatni próbálta..

-Nem lessz semmi baj.Nem te vagy az egyetlen aki ilyen.........-mondta Edward,de én közben mocorogni kezdtem és elkezdtem beszélni álmomban.....

Vajon mit mondhat álmában Bella???

Folytasd!!!

Victoria odaadta Carslie-nak a kezét és ekkor mindenki kövé dermedt a látványtol. Viktoria keze csillogni kezdett és egy oriási sebhely volt rajta. Mindenki csendben nézte de ekkor Viktoria arcál lefolyt egy könnycsepp és halkan megszólalt.

-Sajnálom, nem akartam, hogy lássátok, hogy mit tett velem Aro.

Látszott a gyülölet a szemében, mikor kimondta Aro nevét. Alig mertem belegondolni, hogy mit is tehetett Viktoriaval.

-Tudom, hogy mire képes az a vérszívó- mondta Carslie nyugottan.- Mostantol velünk fogsz lakni, mert csak itt vagy bíztonságba.

-Köszönök mindent nektek, remélem minden rendben lessz.

-Gyere, megmutatom a szobádat -ugrándozott Alice oda Victoriahoz.

Én csak bambultam Edward mellet és alig tudtam elhinni, hogy a dolgok ilyen nagyot változtak. Nemrég még ő akart minket megőlni és most ő kér segítséget.

-Sosem tűnődtem azon, hogyan fogok majd meghalni- bár az utóbbi hónapokban lett volna rá okom, de most valami fura érzés  futott át rajtam, és félek, hogy itt van Victoria, még ha nem is árthat akkor is.

Ekkor Edward megfogta a kezemet és így szolt: -Ne félj szerelmem, én majd vigyázok rád!

Ekkor odabújtam hozza és .......

Ekkor már nem bírtam és kifakadtak belőlem a szavak::

-És mit akarsz?Mit csináljunk?-kérdeztem.

-Én igazából nem tudom hogy mit kéne csinálni.Ti már voltatok ilyen helyzetben és azt reméltem hogy Carlisle  ki tud valamit találni.

-Természetesen ki fogunk valamit találni.De neked is meg kell ígérned hogy nem feded fel a titkunkat.-mondta komolyan Carlisle.

-Persze hogy nem árulom el!!Sajnálom hogy veszélybe sodorlak titeket.-mondta Victoria bűnbánóan.

-Elhiszem de nem kell törnöd meged emiatt mert a Vultarinak nincs igaza és ezt nem tudnák elhinni de majd kitalálunk valami.-felelt Carlisle és odaállt Victoria elé és kezet nyújtott neki....

Kérlek folytasd mert én infó órán ülök és jön a tanár....

Hello

-Azt hiszi a Vultori, hogy talán dühömben kitálalok az embereknek, hogy igen is léteznek vámpírok és ezért meg akarnak ölni. tudom hogy egykor ellenségek voltunk, de mostmár minden más. Nagyon félek és rajtatok kívül nem számíthatok másra.- reszketve hadarta a szavakat Victoria.

Egy ideig csend honolt a szobában, már lassan kezdett ez a csend kényelmetlenné válni. Mindenki csak mocorgott és nézte Victoriát. Ekkor már nem bírtam és kifakadtak belőlem a szavak......

A Vultori azt hiszi,hogy veszéjes vagyok mert még nem láttak olyat aki vámpírból újra ember lett-magyarázta Victoria.

Engem a Vultori szótól kirázott a hideg.

FOLYTASD!!!!LÉCI!!!XD

-Nagyon hálás vagyok!-újongott Victoria.-De nagyon sajnálom hogy meg akartalak ölni titeket.Nekem még nem volt akkora nagy önuralmam mint nektek.Ezért nagyon is csodáltalak titeket főlleg téged Edward.De dühös is voltam James miatt,de ezért igazán nem kérek bocsánatot.

-Igen hát ez jogos düh.-mondta békülően Carlisle.

-Engem csodáltál??-hüledezett Edward.

-Igen tudod annyira szereted Bellát és mégis annyira meg akarod ölni de nem teszed.-Victoria gyorsan hadarta a szavakat.

-Értem.És most miért jöttél ide?Mit akarsz itt?-éreztem Edward idegességét ami a hangjában bujkált.

-Segítséget akarok kérni tőletek.-válaszolt Victoria.-bár ezt nem érdemelném meg.

Oh......-hallottam Edward hangját gondolom arra mondta amit hallot Victoria fejében.

Mi történt?-kíváncsian felültem Edward ölében és hunyorogva néztem Victoriát.

-Hát talán igen de inkább ne neked elég büntetés az hogy már nem vagy vámpír bár miért is.-Bella még mindig boldogan de még is egy kicsit ridegen válaszolt.

folytasd mert nincs ihletem:D

Folytasd .....