Edward testét elöntötte a vágy ,de már nem vágyodott Bella vérére hiszen már ő is vámpír volt csak Bella szerelmére.Úgy érezte hogy ismét él ....ez az érzés  rabbá tette és csak Bellát érezte semmi mást. Két hatalmas erő egybekelt hiszen Bella egy csodálatos erős vámpírá vált, aki Edward szerelmét viszonozta.

folytasd......

Pár perc múlva megint vad szeretkezésbe kezdtek,és Edward mostmár teljesen feloldódott.Tudta élvezni a csókok melegét,és nem figyelt már oda,hogy mit csinál.Elengedte magát..

... majd így szólt:

- Ed... ez olyan jó volt. Mindig vágyódtam utánad, és végre megkaptalak.... Szeretlek, Edward. Örökké szeretni foglak. - mondta Bella, és szorosan hozzábújt Edwardhoz.

- Én is szeretlek... Tényleg jó volt. Te vagy a mindenem, Bella. - mondta és megcsókolta.

Pár perc múlva megint van szeretkezésbe kezdtek, és Edward....

FOLYTASD!

 Edward te egy vámpír vagy és tudom nagyon jól hogy milyen nehezen fékezed meg az ösztöneidet.. :( semmi baj.... Látod ennyire szerestz hogy mégsem tudtál megölni .Én is szeretlek nem haragszom rád . De most már kát ezen bánkodnunk hiszen mind a ketten vámpírok vagyunk és öszintén bevallom vérre szomjas vagyok mondta Bella. Segíts mert érzem ezt a hatalmas gyílkos ösztönk kérlek Edward segíts hogy olyanná válhassak mint te ! Üvöltötte Bella hiszen az ösztönei majdnem széttépték. Ekkor  érezte hogy a Volturik a fejébe akarnak lépni gondolatban de nem sikerült hiszen Bella ezzel a csodálatos képességel született hogy senki de senki nem tud a gondolataiban olvasni.  Így hát .. eljöttek a Volturik de nem maradtak sokáig Aro csak annyit mondott hogy elégedett mivel Bella is vámpír már és elmentek.

Edward és Bella a megnyugodtak és ekkor feltört a vágy .

Már régóta akarták de nem merték vágytak egymás csókjáért.Bella megcsókolta Edwardot aki kicsit még viszafogott vold de nem akart már ellenállni és átölelte Bellát .Lágyan símogatta és vadúl szeretkezni kezdtek.Előntötte öket a szerelem . Mintha nem is a földön lennének eggyé váltak szinte a térben az időben a testben. Mikor  elfáradtak Bella a fejét Edard vállára tette és végigsímogatta a hasát megpuszilta majd így szólt .........

Ne vegyétek el mások kedvét  pls .... folytasd :D

am bocs ezvan sztemis 1 picit értelmetlen de nemkéne ijsemiket írni! és igen majdnem megöli Bellát meg az Jake és a cullenék a volturival az Esme szigeten.. hát épen ezjött ki ez van nemtetszik tebajod

* senkit se

* Jake és Cullenék

Na, én nem akarok senki se megbántani, de ez egyszerűen szörnyű! Egyre rosszabb. Pff..... Mi a szar ez egyáltalán? Vki mondjah már meg! Edward majdnem megöli Bellát.... Jake és Cullen Esme szigetén vannak a Volturival, miközben Belláéknak ez a nászútjuk.... Szal..... Nem akarok én senkit megbántani, de ha az egészet álmondta volna, akk még normálish dolog is kijöhetett VOLNAH......

Szal.... csak ennyit akartam mondani.

-Bella... én én úgysajnálom nemlettvolna szabad...
-de mit?
-majndem megöltelek! Amikor kérted hogy változtassalak át és nembírtam megálni és mire mire ráébredtem mticisnálok márcsak pár csepp...
-Edward álj!

Néhány perc múlva Edward ide is ért.Szorosan a karjába zárt és megcsókolt.Kisegített a kocsiig,gyöngéden betett a vezető ülés mellé.bezárta az ajtót és ő is beült.Az út hosszú volt.Nem is igazán tudtam hová megyünk.Egyszer aztán csak megszólaltam.

-Aro és a többi  Vultori tagot nem álmodtam igaz?Mind itt voltak...ez az "elütöttek Bella" csak egy kitalált mese igaz?

-Nem hiszem,hogy......

-Edward........-mondtym keményen-mondd el az igazat!!

-Bella.......

Folytsd!!!:D

Az arcán az látszott, hogy végre elhatározta magát.

De egyszer csak  meghallottam Alice, Anyu és Carlisle  hangját a fülemben...

- Mi ez? - kérdeztem rémülten Edwardtól. - Te nem hallod?

- De most már jobban van? - kérdezte anyám.... Ott se volt!

- Igen. Pár napon belül visszanyeri az eszméletét. - hallottam Carlisle hangját....

És ekkor kinyílt résnyire a szemem. Egy kórházba voltam... A Forksi kórházban, és ott Anyu, aki Alicel és Carlislel beszélgetett.

- Nézzétek....! - szólalt meg Alice - Felébred!

- Bella... - suttogta anyu.

- Mi.... mi..... mi történik? - kérdeztem összezavarodottan.

- Nem emlékszel semmire?

- Semmire, Carlisle.... Mért mi történt?

- Elütöttek, Bella.

- Miiiiiiikor?!

- Két hete. Elmentél hozzávalókat venni a sültcsirkédhez, és Alice meglátta, hogy elütnek, ezért gyorsan felhívott engem. De nem értünk oda időben. Nem fáj semmid? - Carlisle tényleg aggódott.

- De.... a bokám egy kicsit.

- Na,  megyek és felhívom Edwardot. - vigyorgott Alice.

FOLYTASD!

Akkor az arcán a már jól ismert fájdalom suhant át..ahogy engem nézett.

-Bella tudod,hogy mit gondolok erről a dologról...

-Edward,csak így menthetjük meg magunkat és a családunkat..-erre már kicsordult a könnyem.Edward magához szorított letörölte a könnyeimet és a már megszokott "megadom magam" nyögést hallatott.

-Biztos,hogy ezt választod?-kérdezte meg utoljára.

-Igen...ha ez a tét,hogy veletek legyek bátran vállalom.

Utoljára megcsókolt,de most nem fegyelmezte magát.Minden érzelmét beleadta ebbe az "utolsó" csókba.Amikor elszakadt tőlem nagy nehezen...

Folytasd....>3

- Edward, mi lesz a többiekkel? - a hangom olyan gyönge volt mint én.
Edward nem válaszolt, csak futott velem. Nem láttam merre megyünk, arcomat a vállára hajtottam, szememet becsuktam, és próbáltam megynyugodni, nem sok sikerrel. Pár perc - talán egy - múlca a parton voltunk. Nem La Pushnál, távolabb. Letett engem a földre, és szorosan átkarolt.
" Úgyis megtalál megtalál, Aro mindenkit megtalál, akárhol. "
és most az egyszer úgy éreztem, mintha edward a gondolataimban olvasott volna.
- Ne félj, nem hagyom, hogy bajod essen. - suttogta.
Megráztam a fejem. Nem tudnám mégegyszer végignézni, ahogy az új családom szenved miattam. Elhúzódtam edwardtól, de csak egy kicsit, hogy föl tudjak nézni rá.
- Változtass át. - suttogtam elhaló hangon.
Akkor az arcán a már jól ismert fájdalom suhant át...

Felugrott,és ebben a pillanatban átrepült felettem és a földön feküdt,mindtha jól leteperték volna...Csak ekkor vettem észre Edwardot.Alex-re támaszkodva morgott Arora.Gyorsan a hátára kapott,belerúgott még egyet Alexbe és futni kezdett....mindha csak ay életéért futna.

-Edward állj meg!!-szóltam remegő hanggal.De nem hallgatott rám csak futott és futott.Hallottam még Aro dühös kiabálását.De azt nem hallottam utánuncs jön-e. -Edward mi lesz a többiekkel?-a hangom oly gyönge volt mint én..

Lefogták Edwardot aki még mindig morgott Aro felé.És ekkor Aro...

így szólt:

-Nem most!- mondta komolyan aztán elfordult.

-Hol van Jane?Nah mindegy , Alex kedvesem?!

-Igen uram.-mosolygott és elindult felém.- féltem, sőt rettegtem, hiába volt itt Jasper, hogy lenyugtasson. És ekkor Edward kiszabadult és eliundult Alex felé, de a következő pillanatban már a földön feküdt,és mozdulatlan volt.

-Mit csináltál vele??- ordítottam.

-Nyugalom drága Bella, nincs semmi baja.- mondta Aro, gonosz kacajjal hangjában. Csak ekkor vettem észre, hogy az egész Cullen család a földön fekszik mozdulatlanul. Nagyon féltem.Mi lesz velük???

Alex gugoló támadásba állt, és ugrani készült. Felugrott, és ebben a pillanatban átrepült felettem és a földön feküdt,mintha jól leteperték volna......

folytasd!...:)

A sötét fák közül Aro és a bandája lépett ki.

-Oooo....Csak nem megzavartunk valamit?-kérdezte gúnyosan Aro.

-Ami azt illeti.......-Edward elengette a kezem és ugrott.Próbáltam megállítani mint már annyiszor,de túl gyenge voltam.Edward rávetette magát Aro-ra.Szörnyen recsegtek az ágak ahogy Aro és Edward csúszott a talajon.Szerencsére még idejében megjött a Cullen család ls leállították a harcot mielött az elfajult volna.Lefogták Edwardot aki még mindig morgott Aro felé.És ekkor Aro.............

FOLYTASSÁTOK LÉCI!!

- Edward... - kezdtem, de ő a szavamba vágott, és letett a földre.
- Bella te teljesen megőrültél? - ordított velem.
Most nem rejtette el az érzéseit. Nem is várhattam el tőle.
- Én... - megint a szavamba vágott.
- Te meg akarsz halni? - kérdezte még mindig izzó dühvel.
- Végighalgatnál? - mostmár én is kiabáltam. - Ha talán szóhoz juthatnák akkor elmagyarázhatnám. - kiabáltam vele még mindig, de hangom remegett, ahogy a lábam.
- Nem, nem hallgatlak meg. nem tudom mire gondolt az a... nem tudod mire gondolt Aro. - a végén már csak suttogott.
Éreztem, hogy a gyomrom liftezni kezd, és éreztem, hogy elzöldültem.
- Egyetlen egy suhintással végezhetett volna veled. Ez meg sem fordult a fejedben?
nem szóltam, csak gyengén megráztam a fejem. karomat önkétlenül Edward nyaka köré fontam, .s arcomat az ingjébe temettem.
- Nem veszíthetlek el, amikor éppen csak megkaptalak. - suttogta a fülembe.
Ekkor a teste megmerevedett, és lefejtette a váláról a karjaimat. letörölte arcomról a könycseppeket, és megfogta a kezemet. A sötét fák közül Aro és a bandája lépett ki...

/Folytasd./

Remegő léptekkel,de iszonyú nagy dühhel indultam felé és beleordítottam a képébe:

-Hogy kébzeled,hogy életem egyik legszebb napján idejössz és elrontod az eszményi pillanatomat??És mi az,hogy "Vagy itt és most,vagy soha többé??Magyarázd el vagy én....-ordítottam és már emeltem a kezemet,hogy bepancsoljak neki egyet,de Edward elöttem termett megragadta a kezemet a hátára rántott és elfutott velem.Aro haragosan nézett utánunk,de tudtam ,hogy mostmár biztonságban vagyok...Egy darabig...De azt is tudtam,hogy most a legszörnyűbb elenfelemmel kell szembenéznem..Edward haragjával..Kinyitottam a számat és elkezdtem beszélni hozzá...

Folytas lécikeh!!!

A száját a fülemhez tette és belesuttogott;
- Nem...lesz...semmi...baj. - A szavakat nagyon nehezére esett kimondani. Fogát összeszorította, az izmok megfeszültek az állán. Rémülten kapaszkodtam a karjába, miközben Aro-t figyeltem. Mint egy pimasz kisfiú, úgy mosolygott. Hirtelen rám villant a tekintete. Beleszagolt a levegőbe, és élvezettel megszólalt.
- Még mindig neked van a legjobb illatod, Bella drágám.
Mikor kimondta a nevemet összerászkódtam, és ösztönösen hátraléptem. Aro újra Carlisle felé fordult.
- Vagy itt és most, vagy soha többé. - mondta.
"Soha többé, soha többé..." Ez úgy zakatolt a fejemben, hogy azt hittem szétrobban.
"Meg fog ölni, edward úgysem egyezik bele."
Hirtelen nagyon erős késztetést éreztem arra, hogy jól pofánvágjam Aro-t. Remegő léptekkel, de iszonyúan nagy dühhel indultam felé...

/Folytasd./

*memóriám*

- Carlisle, nem emlékszel, vagy nem mondták neked, hogy miben  állapodtunk meg? - kérdezte maró gúnnyal Aro.  

-Már megbocsáss Aro,de nem emlékszem.Bármilyen jó is a memóráim nem tudom,hogy én mikor és miben állapodtam meg veled.-mondta Carlisle színtiszta megbánással a hangjában.

-Edward-suttogtam kedvesem fülébe aki megremegett amkor meghallotta a hangomat-mi történik?

Edward felém fordult és láttam az amit soha,de soha nem akartam volna megtapasztalni.Edward arca halálsápadt volt ahogy engem nézett.Mintha csak most......most.....nem erre nincsenek szavak.A száját a fülemhez tette és belesuttogott::

FOLYTASD!