-...Bella én csak azt akarom mondani, hogy nagyon sajnálom azt, amilyen vagyok veled...De hidd el én csak jót szeretnék neked! - vett egy mély levegőt és folytatta - Én nem igy akartam élni. És szeretném ha te neked lenne szebb, jobb életed! - Nekem ennél szebb nem is lehetne! - De igen! - Nem, Rose! Nem! - De! - Nekem Edward nélkül nincs életem! - Te tudod én csak jót akarok! Mától megpróbálok jól viselkedni! - Oké! - Rosalie most már hagyd Bellát! - szóltam rá. Oda mentem Bellához és megöleltem. - Ne is vedd figyelembe amit mondott! - De valahol igaza van! De akkor se tudnék nélküled élni! - Én se nélküled! - Szeretlek! - mondta olyan lágyan - Én még jobban szeretlek! És nem vitázom ezen! És ekkor Emmett rám vetette magát, tiszta h lettem, ha ember lennék most fagytam volna meg! Szegény Bella is kapott kicsit. Pont ő aki utálja a havat, Bella élvezte a legjobban ezt a hócsatát...

Alice, Carlie és Emmett ott álltak nagy mosolyogva. Nagyon tetszett a látvány, mindent felülmullott.

-Remélem nem esik majd a fejetekbe mikor bementek - montda nagy nevetve Emmett.

-Ne is vedd fel Bella, tudod, hogy milyen Emmett - szolt csilingelő hangján Alice.

Carlie csak mosolygott a háttérből és így szolt. -Csak menjetek be.

A mi iglunkban egy jégből kialakított ülőhely volt és jégből polcszerüségek. Az ülőhely le volt terítve valami állatbőrrel és a polcszerű jég építmények ki voltak rakva gyertyákkal. Olyan romantikus volt. Edward a kabátja alól egy Rózsát vett elő. Olyan boldog voltam mindt még soha. Egy ideig csak néztem és szóhoz sem tudtam jutni, ekkor szép lassan közeledett és megcsókolt. Alice kuncogására eszméltünk fel.

-Remélem nem zavartam meg semmit, de valaki vár titeket odakint.

Mikor kiléptünk az igluból Rosali várt minket és mögötte ott volt az egész család.Ekkor megszólalt Rosali.

-Bella én csak azt akarom mondani, hogy......

- Szeretnél a farkasokkal hócsatázni? Szerették volna ha te is játszottál volna velük, de óvatosan játszanánk.- Elöször nem tudtam mit válaszóljak.
- Szívesen,de csak ha ti is benne vagytok és Esme-t is szeretném látni.- mondtam mosolyogva. Edward először furán nézett rám nem tudtam mit akar utánna felvillant az arcán egy huncut mosolygás.- Mit tervezel?- kérdeztem. Ő csak ennyit mondott.- Majd meglátod!- és a mosoly az arcán kiszélesedett. Felkapott és kivitt az udvarra. Elővett egy kendőt és betakarta.- Mit akarsz Edward.-
- Nem kell kiváncsinak lenni, nem én csináltam amit mutatni fogok és nem csak neked vagy nekünk készítette.- Gondolkodni kezdtem ki lehet az, bár már volt egy sejtésem. Oly annyira elgondolkodtam észre sem vettem ,hogy megérkeztünk arra a helyre. Megláttam egy Iglut. Hmm.. vajon ki csinálhatta. Nem is egy volt, hanem két nagy ezt hogy csinálták, mert gondolom nem egyedül csinálhatta az a titkoztatos valaki.
- Ezek tökre szépek, vajon ki csinálta vagy kik csinálták?
- Mi- mondták hárman egyszerre. A három vámpír akik csinálták a következök voltak.....

 

Emmet ekkor nekifutamodott és Jacobot beleverte a hóba. Ekkor Sam is mulatságosnak kezdte találni a dolgot és ők is neki kezdtek a hócsatának , de Esmével ketten mi csak távolról néztük mivel engem nagyon megsebezhetett volna ez a durva játék. Ugy röpködtek a hógolyók a levegőben , hogy nem is lehetett követni, hogy melyik honnan jön. Alice settenkedve a vérfarkasok mögé ment és egy akkora hogyolyoval futott feléjuk mindt egy szikladarab. Ekkor feleszméltek a farkasok, hogy hova lett Alice, de mikor rájöttek akkor már túl késő volt. Belepte őket a nagy hókupac ami a hogolyobol keletkezett. Csak úgy nevettünk Esmevel és ekkor Edward oda jött hozzánk.

-Na, hogy tetszett a csata? - kérdezte mézédes hangján és egy mosolyt tett hozzá.

-Remek volt, nagyon tetszett, de mivel én kimaradtam belőle ezért - egy hógolyót tartogattam a hátam mögött és hirtelen az arcába nyomtam, és nevetni kezdtem. Ekkor ő is nevetni kezdett és letörölte a havat az arcáról majd óvatosan belenyomott a hóba. Olyan jól éreztem magamat vele, hogy a többiekről meg is feletkeztem.

Ekkor a többiek is csatlakoztak hozzánk és mindenki olyan ovatos volt velem amilyen csak tudott. Ekkor vettem észre , hogy én is hócsatázok.Egy kis idő eltelt és akkor eszméltem fel, hogy amig én Edwardal olyan jól éreztem magam a vérfarkasok azalatt eltüntek. Picitt furán éreztem magam, hogy bíztos Jacob haragszik rám, de nem nagyon törődtem vele.

Már kezdett beesteledni és készültünk haza. Én Edwardal mentem haza a volvóval és amikor oda értünk a Cullen házhoz Esme már egy jó forró teával várt engem és Edwadot tiszta ruhával. Ezután Edward hazavitt és egész este ott volt nálunk. amikor bementünk a szobámba egy kérdést tett fel nekem amitől egy picitt meglepődött voltam.....

-Nem kell elmenetek szólt meg vidáman Sam kijött az erdőből. Ha nincs törvénysértés nincs háború közöttünk tudjátok. Jared és Quill is ott volt. Nevettek.. ,most jól megijesztetünk titeket -mondta Jared. Mit akartok?- kérdezte Edward Ha lehet hó csatázni veletek. Alice erre már ott is termett és egy hó golyót tömött Jared szájába .Jared csak lesett ...-héé te ..mondta. Gyúrt egy másik hó golyót és el akarta találni Alicét aki már el is futott. Elkaplak mondta nevetve Jared ,olyan gyorsan utána futott hogy emberi szem alig tudta követni .Emmett ekkor ......

folytassátok hogyan hó csatáznak a vámpírok farkasok és Bella

 Majd Edward félrehúzott és elkezdett kérdezni .' - És Phoenixbe mien volt élni? - Nagyon meleg és száraz! - mondta - De itt mindennél jobb! - De te nem szereted a hideget és az esőt, hisz azt mondtad! - Igen! vágott közbe Mig meg nem ismertelek! - Ügye tudod, hogy ez nekem mindennél többet jelent! Az, hogy létezel! Ilyenkor a legszebb mint most...ahogy elpirult! - És ti hol éltetek eddig? - Huu...Mi nagyon sok helyen... - Mégis? - Hát éltünk sokáig Alaszkába! Tudod ott van az egyetlen család rajtunk kivül akik VegaVámpirok. - Uhm...Csak 2 család van vega? - Igen - Ez olyan nehéz? mondta lágyan - Mármint megállni az ember vért? - Sajnos..igen! De a te véred... És akkor hirtelen hallottam valamit... De tudtam, hogy nem Bella gondolatát.Ekkor hirtelem megálltak a hócsatával Emmették is.  Aztán már érezem a szagukat is! - Milyen ocsmány - Micsoda? - Jajj, ne haragúdj, hogy hangosan mondtam. - Mi az? - El kell tünnünk! Gyorsan! -Na de miért? -Mert itt vannak.....

Majd elindultunk. Fogalmam sem volt, hogy hova mehetünk.

-Edward hova megyünk? - kérdeztem

-Majd meglátod - mondta egy édes mosoly kísértetében

Felmentünk a hegyekbe. Ott már vártak a többiek. Alice felénk célzott a hógolyójával. Pont szembe találta Edwardot. Erre mindenki röhögni kezdett. :)

-Ki akar szánkózni a hegyoldalon?? - kérdezte Emett

Persze mindenki akart :) . Előszőr Alice és én mentünk. Elkezdtünk csúszi lefelé. Már majdnem leértünk amikor elénk toppant Jacob, eléggé savanyú arccal. Alice félre rántotta a szánkót. Mindketten leestünk. Alice elgurult valamerre.

-Te jó ég, Bella nincs semmi baj?? - kérdezte Jacob.

-Nincs semmi, köszi. Na és neked? Elég rosszkedvű vagy mostanában. Mi a baj?? - kérdeztem.

De mielőtt válaszolhatott volna Edward közbe lépett. Jacob és közém ugrott.

-MEGŐRŰLTÉL!!! - kérdezte Edward - nagyobb baj is lehetett volna!!

Jacob válasz helyett morgott eggyet majd eltűnt a fák között. Majd Edward hozzám fordult.

-Semmi baj??

-Nincs de miért osztottad ki ennyire??

-Mert meg is halahttál volna!!

Időközben Alice is ideért.

-Ez nagyon jó volt!! -mondta mosolygva

-Na látod még Alicenek is tetszett!! :) - mondtam - nem nagy ügy.

Majd.....

 FOLYTASD

Másnap nagyon hideg reggelre ébredt a város de a szívem csak úgy lángolt a vágytól, hogy Edwardal lehessek. Ahogy kijöttem a szobámból, furcsa volt , hogy jó illatok szálnak a házban. Reneé reggelit készitett. Ahogy mentem lefele a lépcsőn, közben a hajamat köttem be és az utolsó  lépcsőfokon megbotlottam, de nem volt rá idő, hogy elessek mivel Edward elkapott.

-uhh. Szia Edward. - olyan meglepődött voltam, hogy azt hittem álmodok.

-Jó reggelt kedvesem, remélem jól aludtál. - és avval az édes mosolyával rám mosolygott.

-Reneé, megkérlek elengeditek velünk Bellát egy kis téli kirándulásra? Tudod szánkózás, hógolyozás meg ilyesmi. - szólt Edward.

-Hát persze, de van egy feltételem. - szólt könnyedén anyu.-Hogyha előbb megreggeliztek.

Hát ez nagyon kínos volt és azt sem tudtam, hogy mit tegyek, hogy Edwardot kihuzzam a reggeli alól, de ekkor meglepetésemre Edward megszólelt.

-Örömmel.

A szám tátva maradt és azt sem tudtam, hogy mit tegyek. Edwardra néztem kétkedően és ő csak egy széles mosolyal viszonozta az egész meglepődötségemet. Ekkor anya már tálalta is a reggelit és nem lehetettt semmi kifogás. Mikor elkezdtünk enni csak bámultam Edwardot, hogy hogy fogja lenyelni az emberi táplálékot. El sem tudtam őt képzelni enni. De nagy csodálatomra úgy evett mindt bárki más, mindt egy igazi ember akinek ízlik a reggeli.

-Reneé ezt isteni - szólt Edward halkan.

Meg voltam, döbbenve és csak arra vártam, hogy legyen vége a reggelinek, hogy modja el nekem ezt hogy csinálta.

Amikor megreggeliztünk, egyből mentünk is ki a házból. Még meg sem vártam, hogy üljünk be a Volvoba, már feltettem neki a kérdést.

-Ezt meg hogy csináltad? Nem úgy volt, hogy te csak vérrel táplálkozol???

-De igen,- szólt bársonyos hagján- csak meg tudom enni az emberi táplálékot is, de nem tudom pár óránál tovább tartani magamban, így kihányom.

-Uhhh, akkor miért kellet ezt tedd? Valahogy kimagyaráztuk volna, hoy te már reggeliztél, vagy valami hasonló - szóltam egy kissé feldühödve.

-Szerinted anyádéknak nem lenne furcsa , hogy soha nem eszem? - tette fel halkan a kérdést.

-Igen igazad van- szóltam halkan.

Bella apja volt - késő van érted jöttem.-Jövök apa. Bella elköszönt megsimogatta Edward kezét és hazament . Másnap reggel nagyon hideg reggelre ébredt a város és.....

Várj van még valami !Bella megpillantott egy csokor vörös rózsát az asztalon 100 rózsaszáll volt.Olyan vörös volt mint a vér az eleven vér.Ekkor Edward megszólalt -" ez nem olyan értékes ajándék tudom ,de a szívemből jön fogad el szívem".Bella megszagolta a virágokat, majd Edward szemébe nézett és elöntötte ismét a vágy .

Edward érezte minden apró remegését Bellának.Átölelte és a vágy átfolyt Belláról az ő testébe is.Nem volt visszaút ölelkezni kezdtek.Ed keze lassan lejjebb csúszott a lány testén közben csókolta bársonyos száját.Bella keze lágyan érintette Edward testét.Érezte a világ megszűnik létezni ,ebben a pillantban csak Bella  és semmi más nincs körülötte. Hevesebbek kezdtek lenni és ekkor...... Edwárd mást is megérzett. A vér törvényét a vámpírok ölés vágyát.Edward félni kezdett és ez az érzelem vette át a testén az uralmat .ÁÁÁÁÁ ordította nem megy....és ekkor eltaszította Bellát vágyakozó testétől.Bella összerezzent és kérdőn nézett Edwárdra.

Ahogyan a szemébe nézett megértette a szerelmét és azt mondta Bella "- nincs semmi baj szerelmem menjünk le a konyhába éhes vagyok "Edward nem szólt de kínozta a dolog.  Nem akata hogy szörny legyen nem nem nem. Ebben a pillanatban ismét megérezte az élet fontosságát jobban mélyrehatóbban. Megfogta szomurúan Bella kezét, ami olyan bársonyos volt mint a puha hó.... és havazott.

A konyhában valaki már várta őket ................... folytasd

....megláttam egy ágyat amit bordó színű ágynemű takarta. Az ágy fából készült. Közelebb mentem és kiderült Edward maga készítette ezt a gyönyőrű szép dolgot. Megfordultam és egyenesen a szemébe néztem, majd megkérdeztem tőle. - Ezt nekem csináltad?-
-Nem.- mondta Edward nyugodt hangon.
-Akkor kinek?- ő moslyogni kezdett,de én nem.
-Nekünk te bolond-. mosolygot a kedvenc féloldalas mosolyával.
- Nem akarod kipróbálni, hogy kénylmes-e vagy nem?-
- De kiakarom.- Egy nagy lendülettel felemelt és elindult az ágy felé. Óvatosan lerakott és elment. Miért ment el kezdtem aggódni és pár percen belül itt is volt. Elkezdett beszélni hozzám olyan hangon, hogy azthittem elszédülök.
-Bella, még nem adtam oda neked a többi ajándékot.- Meglepett nem elég az neki, hogy megajándékozott egy autóval, de még mást is kapok mellé hiszen tudja jól nagyon drága ajándékokat nehezen fogadok el. A kocsi most ebben az esetben kivétel volt. Szerelmemre néztem a kezében egy kis doboz odadta nekem.
- Nyisd ki, édesem.- Mindjárt elájulok olyan édes. A dobozban egy gyönyörű szép kövekkel díszített karkőtö volt benne.
-Edward ez ez gyönyörű.-
-Örülök hogy tetszik.-
-Lehet bolondnak nézel, de ezek milyen kövek? Mi a neve?
-Drágám ezek gyémántok.- Ezen a szó hallatán mosolyognom kellett nem ismertem fel a nevét. Hirtelen ötletem támadt, közelebb hajoltam Edwardhoz és megcsókoltam először lágyan majd egyre szenvedélyesebben. Olyan jó vele a csók. Kiakartam gombolni az ingjét, de ő..........

Otthon be'lltam a garázsba és felmentünk a többiekhez. Mindenki olyan boldog volt és olyan jól érezték magukat. Charlie borozgatott Carlie jelenlétében és csenben nevetgéltek. Esme és Reneé valami szappanopera jelenetet idéztek fel, míg Alice és Jasper a kanapén üldögélt és viccelődtek egymással.

-Emmet és Rosali merre vannak? - kérdezte Bella halkan.

-Elmentek sétálni ezen a gyönyörű estén- szolt Esme.

-És ti merre jártatok? - vigyorogva kérdezte Alice és huncutúl Bellára pillantott.

-Kiprópáltuk az új kocsimat- szólt Bella.

Már későre járt és Bella szülei kezdtek elálmosodni ezért lassan készülődtek haza.

-Charlie, Bella itt aludhat ma nálunk?- kérdeztem kissé szégyelősen.

-Hát nem is tudom - mondte, de ekkor Reneé megbökte az oldalát és közbeszolt.

- Hát persze. Érezzétek jól magatokat. Jó éjszakát - és elbúcsuztak az egész családtól.

-Add át üdvözletemet Emmetéknek is kérlek Esme - mondta Reneé,majd elmentek.

Mikor becsuktam az ajtót, Bella morrogni kezdett nekem.

-Ez most mire jó ha te úgy sem akarsz lefeküdni velem? És egyáltalán , hol fogok aludni? Tiszta röhely, neked még ágyad sincsen és ezt csinálod velem! - huzta össze a szemöldökét.

Ekkor leült a nappali kanapéjára és odaléptem hozzá.

-Muszály aggodalmaskodnod mindig? Nem kell aggodalmaskodj, mert még van karácsonyi ajándékod, ami ott vár a szobámba.

...Bella szemszöge..

Felmentünk a lépcsön ami Edward szobájához vezetett és amikor beléptem a szobájába akkor megláttam.....

...oda értünk az ágyhoz...És elkezdtem olyan gyengéden ahogy cska tudtam csókolni ne hogy megsebezzem...Ő elkezdte kibontani az ingemet de csak szerencsétlenkedet...

-Hagyd inkább rám! -mondtam neki

-Oké! - mondta lihegve

Ezzel kigombolkoztam...és Bella elkezdte kapkodni a levegőt. Hirtelen azt hittem h vmi baja van de utána rájöttem, hogy csak  márvány testemtől alélt el. Hosszasan csókoloztunk, simogattuk egymást,stb (fantáziátokra bizom... zsuzska)!...mikor már nem birtma magammal végre észbe kaptam, hogy én nem most szeretnénk vele lefeküdni. ekkor próbáltam letolni magamról...Pedig olyan jó vele...De tudtam, muszály!

- Ne... - mondta kicsit szégyelösen

- De szerelmem! - mondtma neki gyengéden

Kérlek! - olyan édesen mondta és a szempilláját is rebesgette...

- Bella, figyelj rám! - mondtam - Fogjuk csinálni! Megigérem! De nem most! azt akaorm h különleges legyen!

- Ez nem különleges?

- De az!

- Hát akkor?

- CSak azt akarom h még különlegeseb legyen! Értesz?

- Igen!

- Akkor most menjünk vissza a többiekhez...

Ezzel a mondattal felálltunk és elindultunk kifelé. Haza felé én vezettem de nem olyan gyorsan mint ahogy Bella nyomta a gázt! Otthon... 

De ő csak hajtogatta, hogy menjünk vissza, de a végén úgyis én győztem.

-Kérlek maradjunk kettesben még egy kicsitt és majd visszamegyünk - kérleltem olyan elbűvölően ahogy csak tudtam.

-Jól van, de akkor megyünk vissza amikor én akarom.

Ekkor lágyan átöleltem és magamhoz öleltem. Kezét végig simitotta a blúzom alatt a mesztelen hátamon és ettöl már annyira kiborultam, hogy nem tudtam ellenkezni. Nem bírtam nemet mondani neki és ha

lélegeznem kellene , akkor csak úgy kapkodtam volna a levegő után.

Ekkor felvettem az ölembe és az ágya fele vittem, de e közben is az ajkamon csüngött. Forró csókjai égették az ajkamat és nem volt elég önuralmam. Imádom és nem tudok nemet mondani neki. És amikor oda értünk az ágyhoz....

 [Edward szemszöge] ...ahogy átöleltem gyengéden Bella beleremegett! És alig birt levegőt venni...nekem nagyon jó érzés,hogy ilyet váltok ki belöle...De mintha én is kapkodnám a levegőt pedig nekem nincs szükségem levegőre! Majd felkaptam és felvittem a szobájába amit rózsaszirmokkal szortam be, gyertya mindenhol, és a kedvenc zenéje a magnóba. Szeretném ha szép karácsonya lenne annak a lánynak aki megérintette a szivemet! Ő persze szeretet volna lefeküdni velem de én nagyon féltem, hogy megsebzem és baja lesz, de mindennél jobban vágytam a törékeny kis testére. hogy csókolgassam, öleljem, cirogassam. De tudtam nem szabad! Mégis ő annyira izgatot mig a végén nagy vágyam ellenére de eltoltam magam tőle. De addig csak feküdtünk és csókoloztunk... - Most mi a baj? - kérdezte lágy, lihegő hangján Nem birtam elöszőr megszólalni aaz izgalom és a vágy még mindig bennem volt. - Nincs semmi baj... - mondtam olyan nyugodt hangon ahogy csak birtam. - Csak? - Csak nem most! - vágtam vissza gyorsan - De miért? - Mert...félek, hogy bántani foglak! - Uhm...értem. - Jobb ha vissza is megyünka többiekhez. - próbáltam minél rövidebbre fogni ezt az egészet. De ő...

Bell új kocsija :)

Addig nyomtam a gázt amig el nem értünk a házunkhoz. Észre sem vettem hiszen csak Edwardra és arra tudtam koncentrálni, hogy milyen jo kocsit kaptam.Ekkor Edward megszólalt.

-Mi lenne ha kihasználnánk az alkalmat, hogy anyádék ott vannak az én szüleimnél és egy picitt kettesben lehetnénk.

-Szerintem jó ötlet ez, mivelalig tudunk kettesben lenni.

Ekkor bementünk a házba és Edward így szólt:

-Kérlek , hagy hogy kössm be a szemed mert szeretnék valami meglepetést neked, de nem láthatod egyelőre.

-Rendben, szóltam izgatottan. Ekkor bekötte a szemem és 3 perc mulva megszólalt.

-Készen állsz?- kérdezte mézédes hangján.

-Igen- feleltem izgatottan.

Ekkor levette a szememről a sálat és a lakás tele volt fényes gyertyákkal. Annyira boldog voltam és olyan csodásan éreztem Edward mellett magam A szívem úgy dobogott, hogy majdnem kiszökött a helyéről.

-Szeretlek - szólt bársonyos hangján és megcsókolt. Átölelt gyengéden, majd....

 ...mert egy új Mercedes Angel állt a garázsba...Nem kaptam levegőt annyira szép kocsi volt...és akármennyire nem akartam annyira megörültem és tetszett a kocsim! - Uhm..Ez az enyém? - Igen! - válaszolt mézédes hangján Edward. - Tetszik? - Nagyon is! - mondtam még magam is meglepődve a válaszomtól. - Megyünk egy kört? A válaszával elkezdett az anyósülés felé vezetni, még szerencse hogy hamar észbe kaptam... - Csak nem képzeled, hogy hagyom, hogy te vezess? Edward topáz szinű szemei felragyogtak! Ezzel az irammal be is ültünk a kocsiba! És csak nyomtam a GÁZt tövig, tudtam, hogy Charlie Cullennél van. Igy nem lehet baj! És csak a gázt nyomtam! Nem féltem! Tetszett, hogy száguldok, hogy Edward is ott van velem és egész idő alatt csak engem nézett, folyton a fülembe súgta, hogy mennyire szeret! Addig-addig nyomtam a gázt mig el nem értük...