|
Nessie élete extra változat Újra itt 11.-12.13 rész
Ness és Emi 2010.05.25. 08:05
Nessie élete extra változat 11.12.13.rész
 Újra itt 11.-12.13. rész
Szerző: Ness és Emi
blogja:katt ide írjatok a vendégkönyvükbe is
11.rész
Újra itt
 Hónapok teltek, el és Chad még mindig nem jött. Lily kibékült velem, és Ben is úgy tekint rám mint egy jó barátra. Minden jó irányba fordult, de a félelem bennem van, s bennem is marad. Chad csak vár, de mire? Erre nem tudok rájönni, félek este, félek mindentől. Jake persze minden nap átjön, és Lily kísér az iskolába és haza is. Aztán Jake átjön, és itt marad nálam, és együtt tanulunk. Még szerencse, hogy még Jake elment, és mi is egy időre elköltöztünk, vagyis úgy hitték, és így egy idősebb ember tért vissza. Ez is gyanús volt, de nem érdekelte a szüleimet.
Ez a nap, is úgy kezdődött mint a többi, felkeltem, és elvégeztem a szokásos reggeli tehendőmet. Már mindennel kész voltam, más nem is maradt hátra mint kimenni. Amint kiértem, a konyhába, ahol épp a palacsinta szag áradt, tudtam hogy Lily van itt. És jól tudtam, ott ült a pultnál, és ette a palacsintáját. Oda mentem én is, és ettem egy falatot. Majd ő is befejezte, de közben rám nézett és nagyot pislogott. Apu oda jött hozzám, szép lassan, de olyan lassan, hogy Lily meg is ijedt, és egy puszit nyomott a hajamra és aztán kiment a hideg udvarra. Lily be fejezte, a reggelit és felvette a dzsekijét, én is ugyanezt tettem. Anyu adott nekünk puszit, és elküldött minket az iskolába. Apu kiállt a Volvóval és azzal mentünk be a suliba, egész utón meg se szólaltunk. Csak a tájat néztem, az erdőt a házakat, Forskot az én kis világomat. Lily a telóján írta az sms-est, apu pedig erősen fogta a kormányt, és az útra szegezte aranybarna szemeit. Lily észrevette, a szemek változását, és mondtam neki, hogy ez csak kontak lencse, és el is hitte. Beértünk az iskolába, szerencsére nem késtünk el. Apu fülembe súgott valamit, aztán elment. Beérve, az iskolához ott volt Ben és nagy mosollyal várt minket, a falnál. Fekete gatya, és kék pulcsi volt rajta, a kapucni a fejére volt húzva. Oda mentünk hozzá, ő meg ölelt én pedig vissza. Egy baráti ölelés sokat ér nekem, sokkal többet mint bármi más. Ben elengedett, és felsóhajtott majd végig mért.
- Ez így nem ér. – mondta, majd nevetett.
- Micsoda? – kérdeztem, de én csak elmosolyodtam.
- Hogy ilyen szép vagy. – ekkor, egy kicsit elpirult.
- Köszönöm, de te se panaszkodhatsz. Köszi a levelet még egyszer, és tényleg örülök, hogy jóban vagyunk. Fizikán, Lily nem lesz, ülsz mellém?
- Persze, de Lily miért nem leszel? – kérdezte, majd Lilyre vetett egy pillantást.
- Irodalomra kell mennem, Romeo és Júlia, Ness már megtudta nézni, de én nem.
- Mi olyan rossz benne? – kérdezte, majd lehajtotta a fejét.
- Semmi, de a vége valami szörnyű mindig sírok rajta.
- Én alszok. – mondta Ben, de erre mind a hárman nevettünk. Csöngettek, és elindultunk a terem felé, pont Fizika jött. A tanár szokás szerint 10 percet késett, és megint ara fogta hogy hát most igazából, nem volt kifogása. Sebaj, így jobb. Ben mellém ült, és egész végig engem lesett. Már egy kicsit idegesített, ezért elő vettem egy papirt és elkezdtem írni.
Miért, nézel így? – Oda adtam neki a levelet.
Nem tudom, csak nagyon szép vagy.
Jaj Ben, csak ez ne. Azt hittem maradhatunk barátok.
Persze, de akkor is szeretlek, ez csak nem bűn?
Nem, az de akkor is, eléggé fura. Miért nem randizol?
Neked persze könnyű, azzal vagy akit szeretsz.
Akkor, sem rám kéne várnod. Nem érek meg annyit.
Dehogynem, sőt többet is.
Mit csináljak, hogy elfejts?
Semmit, mert az képtelenség. Csak kérlek, gondold át, hogy mi lenne ha mi lennék együtt.
Semmi, nem lenne. Jacobot szeretem, és kész. Tiszta szívemből, szeretem, ő az életem.
Oda adtam neki e levelet, ő pedig belerakta a nadrágja zsebébe. Nem tudtam, mi lenne rá a válasz biztos nem valami bíztató. De szerencsére a csöngő megmentett, vagyis csak azt hittem. Tesi órán is együtt kellett Bennel lennem, és hozzám se szólt, és ami a rosszabb nem, hogy hozzám se szólt, de amikor ránéztem ő elfordította a fejét. Sajnos nem tehetek mást, meg kell vele értetnem, hogy én Jaket szeretem, nem pedig őt.
Remélem, én nem keveredek olyan gondokba, mint anno anya és apa, és Jake.
Szerencsére, a tesi órára hamarabb véget ért, mint gondoltam. Lily egész végig mellettem volt és figyelt rám, majd elmentünk a menzára. Most se volt nagy a választék, sült krumpli vagy hot-dog és Cola és valami gyümölcs. Lily vett egy banánt és egy hot-dogot, és egy ásványvizet, én pedig sült krumplit és Colát.
Szép lassan oda mentünk az asztalhoz, ott ült már Ben és Arnold is, amint megláttak, hogy Lily jön velem, rögtön elmentek. De Sarah ott maradt, és mosolygott és a Romeo és Júliát olvasta. Gondolnánk azt, hogy egy ilyen lázadó lány utálja a szerelmes, és romantikus történeteket, de nem, hiszen minden lányban ott rejtőzik a szerelmes vissza fogott ember, ez az élet rendje.
Leültünk a székre, és elkezdtünk enni, én pedig nagyot sóhajtottam. Sarah becsukta, szép óvatosan a könyvét és belerakta a narancssárga táskája belsejébe, majd rám nézett.
- Mi van közted és Ben között? – kérdezte, de egész végig engem nézett.
- Semmi. – válaszoltam, közömbösen.
- Kérlek csak ezt ne. – vágta bele Lily.
- De most mi lenne? – kérdeztem, kicsit fenn hangon.
- Úgy néz rád, vagyis már nem néz, mintha megölted volna az anyját. Mi történt? – kérdezte Sarah és közben ivott egyet az ásvány vizéből.
- Ben nem tudja elfogadni hogy én Jacobot szeretem. – válaszoltam, majd ittam egyet a Colámból.
- Ez fura, mert nekem tegnap azt mondta hogy örül, mert így tud csajozni, valami Lisa tetszik neki.
- Lisa? Most ez komoly? – kérdezte Lily.
- Igen, ő mondta hogy tetszik neki egy Lisa nevű lány, és járni is fog vele. Nagyon magabiztos volt. Amíg te, nem voltál itthon Nessie addig ki volt teljesen a srác, azt egyszer csak azt láttam hogy valami szőke lánnyal beszélget, biztos az Lisa.
- Istenem, ezt nem hiszem el, most ez komoly? Pont Lisával, na ha engem vele szeretni féltékennyé tenni akkor azzal el késett. – mondtam, kicsit felháborodva.
- Miért lehetne vele? – kérdezet Sarah meglepően. De nem akartam válaszolni, inkább felálltam és elindultam Benék asztala felé. Bár mindenki engem nézett, de nem érdekelt, dühös voltam, hogy Ben ilyen szemét alak. Oda menten Benékhez, ő pedig Lisa felé kacsintott, pont úgy mint rám régen ez idegesítő volt, de nem féltékenységből hanem úgy, hogy Lisa egy beképzelt lány, és Bent nem érdemli meg, őt inkább Lily, de nem Lisa. Elegem van, de engem nem érdekel semmi csak, hogy most beszéljek Bennel mindent átgondoltam, tudom, mit kell tennem. Tudom a dolgom, ez biztos.
Arnold észrevette, hogy beszélni akarok, ezért felállt és elment.
Épp leültem Ben mellé, amikor csönd lett, nem tudom miért, csak nem minket figyeltek? De nem, egészen mást, egy új fiút.
Ben is hátra nézett velem együtt, egyszer csak mintha megállt volna a szívem, nem kaptam levegőt, a sápadt bőröm még sápadtam lehetett. Levegőt alig bírtam venni, de ezt Ben észre vette rögtön, hogy valami bajom van. Megfogta a kezemet és aggódva rám nézett.
- Mi a baj Nessie? Nézz rám. – mondta ijedve. De én nem válaszoltam. Az új ember aki itt van, az nem más mint az akit várok hónapok óta, hogy megöljem vagy ne, aki tönkre tette életemet, az aki miatt minden tönkre mehet, eljött, itt van az iskolába a barátim között : Chad
12. fejezet
 Egyre egyre közelebb jött hozzám. Nem tudtam mit tegyek, eddig a rohanás lett volna a legkézenfekvőbb megoldás. De az már eléggé furcsa lenne, hogy meg látok egy fiút és futok. Az egész suli erről pletykálna az már biztos. De nem tehetek róla még is valamit tenni kell. Azt csak nem mondhatom, hogy : Vigyázat egy vámpír tart erre!
Az nem én lennék sőt nem igazán biztos megoldás lenne.
De nem hiszem, hogy most valami okosat ki tudnék találni. Bár itt lenne apu ő tudná, hogy mit tegyek.
De már késő volt, egyre közelebb jött. Észre se vettem, hogy már pontosan itt van előttem.
Ben furcsán nézett a fiúra aki pont előttem állt. Chad nagy levegőt vett majd megszólalt.
- Szia Nessie! – mondta udvariasan.
- Szia Chad. – én viszont egy kicsit ijedve beszéltem.
- Elrabolhatnám egy perce, Nessiet? – kérdezte Chad, Bentől.
- Persze, de ehhez engedély kell? – kérdezte Ben.
- Nem, de gondoltam elkérem a barátjától.
- Nem vagyok a barátja, csak egy haver. – mondta Ben és szomorú szemekkel rám nézett.
- O értem. Akkor Nessie velem jönnél? – kérdezte majd megfogta a kezemet. Viszont én kivettem a keze alól a kezemet és megbirizgáltam az orromat.
- Miért kéne mennem? – kérdeztem majd furcsán rá néztem.
- Mert szeretnék veled beszélni, de nem ennyi ember előtt. Ez magánügy.
- Bocsi, de Nessienek előttünk nincs magánügye. – mondta Lily idegesen.
- Nyugi Lily, nem sokára jövök. – majd oda fordultam Lilyhez és a fülébe súgtam - Ha nem jövök 10 percen belül vagy már nem láttok. Akkor hívjátok fel aput. – majd felálltam és kimentem Chaddal az iskola udvarába. Volt sok pad és mi az egyikre ültünk le, most nem volt vizes kényelmesen lehetett rajta ülni. Majd Chad is leült mellém és aggódva rám nézett.
- Félsz tőlem? – kérdezte majd lehajtotta a fejét.
- Félni? Tőled? Most komolyan szerinted nem félek? Egy olyan lénytől akinek a teremtője meg akarta ölni anyámat? Szerinted nem félek? – kérdeztem, ijedve mondtam neki de már szinte idegesen.
- Nem akarlak bántani hidd már el. Nem vagyok olyan. Ha olyan lennék már rég a holtestedet ásnám el.
- O milyen megnyugtató valaki. De tudod mit nem tudom hogy mit tökölsz itt, most gyorsan ölj meg utána a családom úgyis meg öl téged. Mindenki jól jár.
- Nem öllek meg, nem tenném ahhoz túlságosan is szeretlek. – mondta majd rám nézett.
- Na persze szeretsz. Komolyan mindenki ezzel a hülyeséggel jön? – kérdeztem és közben felálltam.
- De hát nem hülyeség, szép vagy és okos és még kedves is minden fiú ilyen lányt akarna, komolyan ha valaki nem akart veled járni az hülye. Nagyon szeretlek hidd már el. – mondta majd ő is felállt és megfogta a kezemet és a szemembe nézett.
- Nem tudom elhinni. De nekem van barátom egy olyan ember akit szeretek jobban mint a családomat. Ő nekem a minden.
- De még olyan fiatal vagy, kéne egy kis változás. – mondta majd közelebb jött. A szánk szinte összeért.
- Ha változásra vágyom akkor inkább valaki mást, de nem téged.
- Rendben meg értem nem vagyok valami nagy dolog én ezt tiszteletben tartom. De Nessie hidd el, én nem vagyok olyan mint Victoria. Nem áll szándékomban sem téged, sem a családodat, sem a barátaidat megölni. Én csak TÉGED akarlak, hidd el. Ezeket a szavakat akár a családod előtt is elmondom. Ők is hihetnek nekem.
- Rendben Chad. Felhívom aput, hogy jöjjön értünk. Te várj itt , én addig elköszönök a többiektől. 10 perc és jövök.
Elindultam a barátaim felé, akik most az ajtóból figyeltek rám. Néha-néha hátra néztem, nehogy Chad meglógjon. De minden alkalommal ott találtam,azon a helyen ahol elváltunk. Út közben felhívtam aput,hogy ugorjon el értünk a suliba. Faggatózott, hogy miért kell értem jönni-e, de én csak annyit feleltem, hogy egyik ismerősöm szeretne velük beszélni. Alicenek biztos látomása lehetett a titokzatos ismerőssel kapcsolatban, hiszen apu pár pillanatig nem reagált a telefonba. Letettem a telefont, amikor odaértem a barátaimhoz. Gyorsan elköszöntem tőlük. Közöltem velük, hogy később még beszélünk, csak fontos dolgom akadt, amit sürgősen el kell intéznem. Senki sem faggatott a dologról. Tudták, hogy a fontos ügyeimről nem szeretek nagyon beszélni. Nem ha boztam tovább, visszafordultam, majd elindultam Chad felé. Chad csak mosolygott rám, én magamra erőltettem valami mosoly félét,de biztos nem volt valami meggyőző. Mikor odaértem Chadhez csak annyit mondtam, hogy menjünk a parkoló felé. Ő letörölte a mosolyt az arcáról, hang nélkül elindult mellettem parkoló felé. Nem kellett sokat várakoznunk. Apu fordult be a parkolóba. Pár centire állt meg a lábam előtt. Beszálltunk a kocsiba, majd villámsebességgel nekivágtunk az útnak. Apu szépen ívelte a kanyarokat még ezzel a nagy sebességgel is. Nekem tuti nem sikerülne, biztosan nekimennék az első fának, vagy az árokban landolnék. De legalább nem én ülök a volán mögött. Hihetetlen milyen gyorsan haladtunk. Csak úgy haladtak el mellettünk a fák. Szinte elmosódott függőleges zöld és barna vonalakat láttam. Amint észhez kaptam, ár fordultunk is be a földútra, ami a házunkhoz vezetett. Chad még mindig némán ült a kocsi hátsó ülésén. A kocsi megállt. Kiszálltunk mindannyian a kocsiból. Apu ment elől, majd én é végül Chad. A nappaliban ült az egész család. Jasper és Emmett a focimeccset nézték. Észre se vették mikor beléptünk az ajtón,pedig elég hangosan vágtam be a bejárati ajtót. Esme a konyhában sürgött-forgott. Alice és Rosalie csendben ültek Jasper és Emmett mellet és értetlenül bámulták a tévé képernyőjét. Anyu Esmével volt a konyhában és Carlisel-jal beszélgetett. Szerencsére Esmeék észrevették, hogy beléptünk az ajtón. Charlisle mindenkit átterelt a nappaliba, a fiúkkal kikapcsoltatta a tévét,engem pedig beszéltetni kezdett.
- Igazából nem is nekem van itt közölni valóm, hanem Chadnek.!- majd az ujjammal Chad felé mutattam.
- Azért vagyok itt, hogy közöljem, én nem olyan vagyok mint Victoria. Ezt Nessienek is próbáltam bizonyítani, de nem hitt nekem. Közöltem vele, hogy akár előttetek is bevallom, hogy nem vagyok olyan, mint a teremtőm. Ha kell az egész életemet elmesélem nektek, hogy higgyetek nekem!
- Rendben Chad. Kíváncsian várjuk a történetedet. - mondta Carlisle nyugodt, és barátságos hangon.
Chad belekezdett a mondanivalójába.
- Az egész akkor kezdődött, mikor az összes újszülött eljött és harcolt veletek. Én elrejtőztem egy tőlük távoli helyen, ahol senki sem talált meg. Pár évet egyedül töltöttem,majd elindultam fajtám béliek után kutatva. Ekkor kötöttem ki Volterrában, ahol összeismerkedtem Nessievel. Mivel tudtam, hogy ő is vámpír, ezért próbáltam közelebbi kapcsolatba kerülni vele. De ez nem jött össze, hiszem ő azt hitte, hogy én bántani akartam, pedig csak vele tölteni az életem minden napját, hiszem az első pillanattól fogva megtetszett. De mivel ő is kilépett egy ideig az életemből, nekem is tovább kellett lépnem, ezért elindultam Nessie felkutatására. Útközben összefutottam néhány farkassal, akik igencsak udvariatlanul bántak velem, pedig csak a tengerparton sétálgattam és gyönyörködtem a kilátásban. Ezek után jöttem be a városba, és találkoztam Nessievel. És most itt tartunk.
- Farkasokkal találkoztál?- kérdeztem tágra nyílt szemmel.
- Igen. Lehettek vagy 4-en. Egy vörösesbarna színű is volt közöttük. Az ő bundája tűnt ki a többi közül. Remélem,most már hisztek nekem ezek után.
- Ez a történet hihetőnek hangzik, de minden esetre nem közöttünk van a helyed, hanem a Volturi között.- mondta Carlisle utasító hangon.
A többiek elmentek a saját útjukra, mindenki folytatta a dolgát, mintha mi sem történt volna. Chad kicsit félrehúzott a többiektől., majd megfogta a nyakam é magához húzott. Gyengéden érintette az ajka az ajkamat. De ekkor a bejárati ajtó kinyílt, majd belépett rajta egy rézbőrű magas srác.
13.fejezet
 Gyorsan elrántottam fejemet és az ajtóban álló fiúra néztem, kinek szemében ott volt a düh és az, hogy soha nem fog megbocsájtani. De közben nem rám nézett, mert közben benne volt a szemében a harc, hogy mindjárt meg öli a mellettem álló férfit.
Ki más lehetne az a csodaszép fiú az ajtóban? Ki az akihez most oda mennék?
Hát nem más mint Jacob. Chad fogta a kezemet és én nem engedtem el, nem tudom miért de én is fogtam a kezét. Jacob pedig még mindig az ajtónál állt és csak gyűlöletet láttam a szemében semmi mást. Chad rám nézett, de én csak Jacobot bámúltam. Nem tudtam meg fog-e szólalni valaki. De végre Jacob megtörte a csendet.
- Látom zavarok, megyek is. – mondta majd kiment az ajtón. Én gondolkodás nélkül kirohantam és utána szaladtam. Nem kellett sokat futnom, mert az erdőben volt egy fa törzséhez támaszkodva. Oda mentem hozzá, de ő rám se nézett. A szemébe akartam nézni, de alig ment, mert le volt hajtva a szeme.
- Sajnálom. – mondtam. Ekkor ő rám nézett a gyönyörű szép barna szemeivel és felsóhajtott.
- Sajnálod? Tudod sajnáld is. Mert nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én szeretlek azt hiszem, de ha neked úgy a jó, hogy másik pasikkal vagy, akkor oké. Csak nem értem akkor minek vagyunk együtt? – mondta, de úgy mintha egy argentin filmsorozat egyik főszereplője lenne, és pont az a jelenet van amikor a szerelmes fiút megcsalja a gazdag lány, és a fiú teljesen kikészül.
- Én téged szeretlek. Chad csókolt meg, nem én őt. Ez jelent valamit, nem?
- De a kezét fogtad. – mondta majd oldalra fordította a fejét és az erdőt nézte. – Emlékszem mikor mi itt sétáltunk kézen fogva, szép volt. A múlt…
- Ami lehet a jövő is. Nekem nincs más csak te, ha el akarsz hagyni én abba belepusztulok. Figyelj rám én félek Chadtől, tényleg, nagyon. – mondtam majd megfogtam a kezét és folytattam. – nekem csak te vagy fontos. Senki más, ha te nem vagy akkor én sem vagyok. Ha el akarsz hagyni menjél, de engem akkor már csak a Forksi temetőben fogsz megtalálni.
- Jaj Nessie, hagyd már ezt a nevetséges színészkedést. Nem áll jó neked. Nem félsz tőle, mert szereted, nem fogtad volna ok nélkül a kezét. Lehet számítok neked, de már keveset. Akkor minek folytassuk? – mondta de közben végig a szemembe nézett.
- Mert szeretlek, érted? Egy baklövésem volt és te máris el akarsz hagyni?
- Elmondtad volna? – kérdezte.
- Mit?
- Azt, hogy megcsókolt.
- Nem tudom, talán.
- Na látod te el se mondtad volna. – épp megakartam szólalni, de ekkor kezét a számhoz emelte. – Ne mondj semmit, mert igazam van. Viszont ha én megcsókolnék egy lányt akkor elmondanám neked. De te még erre se vagy képes, hány ilyen pasi van még?
- Nincsenek ilyen pasik. Tudod mit? – kérdetem de már dühösen, és közelebb húztam magam hozzá.
- Na mondjad drágám.
- Ha ennyire akarod, hogy legyen más és , hogy szerinted más fiúk is vannak az életemben. Akkor legyen, itt van már is Chad, ő jó lesz. Meg tudod Ben is szeretne velem járni. Csak lásd, hogy mit veszítesz. – mondtam neki majd felhúztam az egyik szemöldököm.
- Rendben van menjél, de hozzám csak a régi Nessie jöjjön. Az újat látni sem akarom. – ezzel a mondattal elviharzott innen. Én pedig vissza sétáltam a Cullen házba. Nagy meglepetésemre Chad sehol se volt. Csak Alice, anyu, és Jasper volt itthon.
- Többiek? – kérdeztem.
- Olaszországba mentek, elvitték Chadat. Miért? – kérdezte anyu.
- Semmi. – mondtam, majd elindultam a lépcső felé, de egyszer csak Alice megragadta a karomat.
- Mi történt? – kérdezte.
- Semmi. De most egyedül szeretnék lenni.
- Kicsim. Jake megbántott? – kérdezte anyu.
- Nem, én bántottam meg őt. – mondtam de rájuk se néztem.
- Mivel tudnád megbántani? Jobban szeret mint az egész világot egybe véve. Tényleg szeret téged. – folytatta anyu.
- Akkor csak szeretett, mert vége van. Nincs Jake ennyi elment, szakított velem. Mert én nem vagyok arra jó, hogy egy ilyen fiú legyen mellettem. Nem kezdek el hisztizni, csak egyedül szeretnék lenni.
- Rendben van. – ezzel a mondattal felrohantam apu szobájába és a felszerelt redőnyöket lehúztam. És az ágyra kuporodtam és elkezdtem sírni, sőt szinte már ömlött belőlem a vízesés. Nincs senkihez se kedvem, de kell egy barát akire számíthatok. Ezért gyorsan előkerestem a telefonomat, amit nem rég kaptam, és felhívtam Lilyt. Nem tartott sokáig míg felvette.
- Szia Lily, át tudsz jönni? – kérdeztem sírva.
- Igen persze, valami baj van?
- Nem telefon téma. Cullen házba vagyok, apu szobájába.
- Rendben van, sietek. – Tudtam, hogy ha Lily azt mondja , hogy sietek akkor ő siet. De amíg ideér arról tudok gondolkodni, hogy miért vagyok ilyen helyzetbe? És miért veszítettem el az egyetlen férfit kit szívből szerettem. De túl sok idő nem maradt a gondolkodásra, mert Lily kopogott és bejött. Leült mellém az ágyra és a szemében a sajnálatot láttam. Rám nézett és így szólt:
- Mesélj.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csengőhangok Mobilodra
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
World Clock 
