The Unknown - Az ismeretlen . Fejezet - Egy majdnem átlagos nap
alicee 2010.04.08. 10:49
szerző: alicee
blogja: ?
The Unknown - Az ismeretlen
Elérhetőségem: rahelka97@gmail.com
1. Fejezet - Egy majdnem átlagos nap
1. Fejezet - Egy majdnem átlagos nap
Unalommal jegyzeteltem a papírra, ami előttem feküdt a padon. Letettem a tollat, miközben a tanár tovább magyarázott.Bal kezemmel megtámasztottam az arcomat, és kibámultam az ablakon. Odakint átlagos őszi nap volt. A gyenge, de még koránt sem hűvös szél össze-vissza fújdogálja az ablak előtt a megsárgult leveleket. A napot felhők takarták el, de nem úgy nézett ki, hogy esni fog. A fejemben össze nem álló gondlatok kavarogtak, amibe kicsit sem illett be a kémia. Ujjaimmal a padon kezdtem kopogni, és úgy vártam, hogy csöngessenek már ki. Az órára néztem. Mintha nem is mozdult volna, mióta utoljára megnéztem. Homlokomat a hűvös padra tettem, majd minden más gondolatot kiűzve a fejemből hallgattam, mit magyaráz Mr. Attnew a kémiai részecskékről. Mintha valaha is szükségem lenne ezekre a tanulmányokra. becsuktam a szemem, és hallgatóztam. Mr. Attnew hangját kizártam, és hallgattam mit csinálnak a társaim. Két lány az előttem lévő padból izgatottan suttogott egy fiúról, a mellettem lévő fiú pedig zenét hallgatott. Az első padban ülő lány...
Kicsöngettek. Olyan hangosan hallottam, hogy fölszisszentem, és befogtam a fülemet. Az előttem ülő lányok hátra, majd összenéztek, és valószínűleg én lettem beszélgetésük új témája. Nem érdekelt, hangtalanul fölálltam, és kisurrantam az ajtón. Megkönnyebbülve mentem a szekrényemhez. Megnéztem a hétfői órarendemet (péntek van), és azokat a könyveket kivettem, a kezemben lévőket pedig betettem. Bezártam a szekrényt, és a kulcsot a válltáskámba tettem. Fürgén elindultam a parkolóba. egy sereg zsongó diák közt alig tudtam kifurakodni az ajtón, de végül sikerült. Egy pillanatra megálltam, és mély levegőt vettem. lassan elindultam a parkoló felé, és szememmel megkerestem Rosalie kocsiját. Rögtön megpillantottam a sok fénytelen autó között. Még egyik testvérem sem volt a járműben. Mikor odaértem bedobtam a táskámat a hátsó ülésre, majd az ajtó felé nyújtottam a kezem, de az megállt a levegőben. Szemem előtt egy történet játszódott le.
~Edward! Ne. Furgon. Lány. Jég. Edward ugrik. Kéznyom. Sikítás.~
Hirtelen eltűnt minden. Megráztam a fejem. Hirtelen hangos csikorgást hallottam a hátam mögül. megfordultam. Már csak annyit láttam, hogy egy sötétszürke furgon csúszik egy lány felé. oldalra pillantottam, és a testvéreimet láttam meg. Edward arckifejezése megijesztett. Hirtelen már nem volt ott ahol elöbb állt. Újra a lányra néztem. helyén most a szürke furgon állt. Aztán Edward kiugrott a két autó által bezárt szügből, és zaklatott arccal felém indult. Köszönés nélkül beült az autóba. Rosalie, Emmett és Jasper is itt volt már. Mindenki szótlan volt. Beszálltunk az autóba, én szorosan Jaspernek dőltem. Ő karját a vállamra tette, de másfelé nézett. Mikor elhajtottunk a tömeg előtt, ahol az egész lezajlott, egy illatfoszlány szökött az orromba. Ehhez hasonlót még nem éreztem. Kirázott a hideg. Többet nem foglalkoztam az illattal, de továbbra is az orromban volt.
Mikor kifordultunk a főútra, megszólaltam.
- Mi volt ez az egész, Edward? - kérdeztem a fiút figyelve.
Nem válaszolt rögtön. Láttam, hogy Rose a visszapillantó tükörben figyeli Edwardot. Feszült volt a hangulat. Aztán fokozatosan lenyugodtunk. tudtam, hogy Jasper keze van a dologban.
- Edward?
- Mivan? - sziszegte a fogai között.
- Mi volt ez? - kérdeztem ismét.
- Mi lett volna? Nem láttad? Majdnem fölfedte a kilétünket egy ember miatt. - vágta Edward fejéhez Rosalie.
- Nyugi már kicsim. - nyugtatta őt Emmett, de Rosalie ha beindul, nem lehet megállítani.
- Mégis mit képzeltél?
- Semmit. - feleselt Edward, és még mindig kibámult, mintha lenne valami látnivaló a sötét fák között.
Ekkor leparkoltunk a házunk előtt. Edward átugrott az ajtó fölött és berohant a házba. Megcsóváltam a fejem, és én is kiszálltam. Utánam jött Jasper, és Emmett. Rosalie düsösen beállt az autójával a garázsba. Kézen fogva besétáltam Jasperrel a házba. Esmére a nappaliban találtunk rá, éppen egy könyvet olvasott.
- Szia. - köszöntünk neki, majd továbbmentünk az emeletre. Jasper bement a saját szobájába, és én is a sajátomba. Ledobtam a táskámat és a könyveimet az apró íróasztalomra, bekapcsoltam a kedvenc zenémet, és ledobtam magam a bőrfotelre, amit a nappaliból hozattam még föl, amikor berendezkedtem. Két kezemet a tarkóm alá téve néztem a plafont, és hallgattam a nem túl hangos zenét.
|