Maradj velem
Arielle 2010.03.21. 10:25
szerző: Arielle
blogja: Katt ide
Maradj velem
5 fejezet
5.fejezet
(ISABELLA SZEMSZÖGE)
Egész nap Edward Cullen járt a fejemben, még Charlie vacsoráját is csaknem odaégettem. Egyébként jó szakácsnak tartom magam, ő sem szokott panaszkodni, csak viccesnek tartja, hogy megfőzök neki olyan dolgokat, amiket én sosem ennék meg. Ő szerette a zsírosabb, egészségtelenebb ételeket, míg én igyekeztem megőrizni vékony alakom, és szerveim épségét. Nem értettem, Edward miért viselkedett velem ilyen furcsán. A hangulatváltásai kikészítettek, durva szavai, és viselkedése mögött viszont mindig láttam valamit. Ez a dolog még homályos volt előttem, de ki fogom deríteni, rá fogok jönni, miért ilyen titokzatos ez a család. A testvéreit jól megnéztem magamnak, miután Jessica bemutatta őket. Rosalie arca olyan volt, mikor rám nézett, mintha citromba harapott volna, undorodva fordult el tőlem mindannyiszor. Jasper hasonlóan savanyú képet vágott, valahányszor összefutottunk, arca mintha az én érzelmeimet tükrözték volna. Emmett barátságos volt, egyik spanyolórán még rám is mosolygott. Alice volt mindannyiójuk közt a legszimpatikusabb. Apró termete, csilingelő hangja, és mindig vidám természete egy kis tündérre emlékeztetett. Mindannyian gyönyörűek voltak, tökéletesek. Néha azt gondoltam, ilyen emberek rajtuk kívül nem is léteznek... De Edward... Olyan volt, mint egy két lábon járó rejtély, ami csak arra vár, hogy én megfejtsem. Minél undokabb volt, én annál inkább érdeklődtem irányában. Valami megfoghatatlan erő vonzott hozzá. Sosem éreztem még ilyesmit korábban. Phoenix-ben is volt egy-két srác, aki felkeltette az érdeklődésemet, de egyikük sem ért volna fel vele. Edward tökéletes volt, akár egy isten, bár számos furcsaság szembeötlött vele kapcsolatban. A szeme változtatta a színét. Amikor jókedve volt - nem mintha ez gyakran előfordult volna vele, ha én is jelen voltam - aranybarnán csillogott, ha pedig dühös lett, egészen befeketedett. A bőre olyan hideg volt, mikor véletlenül hozzáértem, akár egy jégcsap. Sosem éreztem még emberen ilyen hőmérsékletet, s gyanítottam, semmi köze nem volt ahhoz, hogy kint volt az udvaron, hisz már kezdett tavaszodni, február vége volt. Észrevettem, hogy senki sem barátkozik velük, mindenki elkerüli őket, mintha leprások volnának, és sokszor csúnyán ki is beszélték őket az iskolában. A mai csókjelenet megviselt, bár nem igazán értettem, miért.Pár napja ismerem őt csupán, mégis olyan féltékenység tört rám, mikor az a tökéletes szépség a karjaiba borult... Szívem szerint megfojtottam volna. Nem mélázhattam túl sokáig érzelmeim megfejtésén, készülődnöm kellett a bulira, hisz megígértem a csajoknak, és a fiúknak is, hogy velük tartok. Gyorsan lezuhanyoztam, majd mélázva a szekrényem elé álltam. Hosszas töprengés után egy szűk farmert, valamint egy kivágott, kék felsőt választottam. Zsebembe süllyesztettem a telefonom, majd leszaladtam a lépcsőn. Sálat tekertem a nyakam köré, felvettem a szövetkabátom, majd a lapostalpú csizmámat is. Charlie épp meccset nézett, így óvatosan mellé lopakodtam, nyomtam egy cuppanós puszit a feje búbjára, majd közöltem, hogy elmentem. - Vigyázz magadra, Bells. Majd hívlak, hogy minden rendben van e.- nézett rám aggódva. Nem kevés erőfeszítésembe került, hogy elengedjen, még Renee-t is be kellett vonnom a dologba, ami nem volt igazából szép dolog tőlem, de hát nagyon menni akartam. Jess pontos volt, felszedtük még Angela-t is, majd megindultunk Port Angeles felé. A 'Hell' club nem egészen olyan hely volt, mint ahová Phoenix-ben jártunk az ottani ismerőseimmel, de mára megtette. A zene nagyon tetszett, sokat táncoltunk, és bevallom, egy kicsit ittunk is... Már nagyon jól éreztem magam, mikor éreztem, hogy a mobilom rezeg a zsebemben. Otthagytam Jess-t és Angela-t, elvettem a fiúk melletti székről a kabátom, és kimentem az épületből. Hamar túl voltam a beszélgetésen, Charlie csak azt akarta tudni, jól vagyok e. Miután megnyugtattam, letettem a telefont, és visszacsúsztattam a zsebembe. Ekkor ütötte meg a fülem egy motor zúgása. A parkoló másik felében egy ezüst Volvo állt, a volánnál pedig Edward ült. Úgy meredtem rá, mint akit megbabonáztak, és úgy is éreztem magamat. Jéghideg kéz fonódott a karomra, hirtelen levegőt sem kaptam. Rémülten fordultam hátra. - Engedj el, ez fáj. - kértem szánalmasan vékony hangon, mire a fekete férfi elmosolyodott. - Senki sem mondta neked, kislány, hogy veszélyes egyedül a sötétben? - kérdezte bársonyos hangon. Szemei roppant furcsák voltak, vérvörösen izzottak, ahogyan rám nézett. Sosem láttam még ilyet ezelőtt. Edward hirtelen ott termett kettőnk közt, bár el nem tudtam képzelni, hogy került ide ilyen gyorsan, és lefeszítette a férfi ujjait a karomról. - Nincs egyedül... - felelte halkan a férfi felém intézett kérdésére, miközben maga mögé tolt engem. - Kár, pedig már kezdtem örülni, hogy egyszerű lesz... - mosolygott, miközben elővillantak fogai. - Nem engedem, hogy bántsd őt! - felelte Edward dühödten. Szavai melengették szívemet, de a félelemtől még mindig egész testemben remegtem, riadtan ragadtam meg a karoját, és erősen megszorítottam.Féltettem őt, hisz a velünk szemben álló férfi sokkal erősebbnek tűnt, mint ő. Karja ugyanolyan hideg volt, mint délelőtt, de már nem törődtem vele, testemet betöltötte az iránta érzett aggodalom. - Ki vagy? - kérdezte az idegen. - Edward Cullen. - mutatkozott be. - És te? - Laurent vagyok, nomád, és vadászni jöttem ide. Szavai számomra érthetetlenek voltak. Nomád? Talán valami hajléktalan bűnöző lenne? És mire vadászik egyáltalán? Megannyi kérdés száguldott az agyam felé, de a félelem valahogy megbénította az összeset. - Edward... - cincogtam rémülten a háta mögül. - mi folyik itt? - Szállj be a kocsimba, - utasított, én pedig nem mertem újból megszólalni, mert morgó hang szakadt fel a torkán. Hogy képes egy ember ilyen hagot kiadni?. - később mindent megmagyarázok. Vonakodva, de teljesítettem a kérését, Laurent végigkísért azon a pár méteren vágyakozó tekintetével, ami újfent félelmet keltett bennem. Amint beszálltam a kocsiba, Edward torkon ragadta a férfit, és nekinyomta a közelükben álló villanyoszlopnak. Szavaik nem hallatszottak oda hozzám, de láttam Edward arcán a feszült összpontosítást. Hogy lakozhat benne ekkora erő? Hisz Laurent sokkal nagyobb volt nála, mégis megfutamodott előle. Odajött a kocsihoz, beszállt, beindítottam a motort, majd padlógázzal kivágódtunk a parkolóból. Szótlanul ültünk egymás mellett, többször is elkalandozott a figyelme, úgy tűnt, nem igazán tudt a vezetésre összpontosítani velem egy légtérben.Olyan zavartnak és idegesnek tűnt, nem akartam még jobban felingerelni, de amint kicsit megnyugodtam, kérdéseim feltörtek belőlem. - Mi volt ez az egész? - suttogtam nagyon halkan.Azt hittem, meg sem hallotta, de válaszolt. - Felejtsd el, Isabella. - kérte rideg hangon. Már megint utál, pedig én nem csináltam semmit... - Szólíts inkább Bella-nak. - kértem kicsit durcásan. - Nekem jobban tetszik az Isabella. - utasított el. Világos, csak a barátok becézik egymást, egyértelműen kinyilvánította, hogy ez köztünk lehetetlen. - Kérlek, magyarázd el, mi történt! - fordultam felé dühödten. Nem hagyom, hogy csak úgy lerázzon. Valami titok lappang itt, és én tudni akarom, mibe keveredtem. - Meg akart téged... támadni. - felelte nagy sokára. - És te hogy kerültél ide? - jött a következő kérdésem. Nem tudtam elképzelni róla, hogy olyan heklyekre jár bulizni, mint a 'Hell'. - Erre jártam. - felelte közömbösen. - Persze... - nem hittem neki. - A többiek aggódnak értem. - Küldj nekik egy üzenetet. - vágta oda ingerülten. - Bár nem igazán értem, mi történt, nem is vagy hajlandó elmagyarázni, de azért köszönöm, hogy a segítségemre siettél. - feleltem hasonló hangnemben. - Egy kérdésem lenne még, remélem, legalább erre mondasz valamit... Mielőtt hozzám ért, láttam az autódat, és te benne ültél. Megfordultam, te pedig már ott álltál közöttünk. Hogy csináltad? - gyanakvó pillantásomtól kis híján elnevette magát, bár próbálta ezt palástolni, én észrevettem. Nevetségesnek is tart, nem tudtam, mi hiányzott még a gyűlöletén kívül. - Futottam. - felelte flegmán. - Hazudsz, Edward, de én kiderítem, mi volt ez az egész. - fogadkoztam az útra meredve. - Úgysem hinne neked senki, ha elmondanád, hogy szerinted mi történt. Sokk alatt álltál, nem érzékelted az időt rendesen. - Nem szándékoztam elmondani senkinek, csak tudni szeretném, mi történt. - feleltem halkan. - Az időérzékemmel pedig nem volt semmi gond. Teljesen hülyének nézett, és ez nagyon bántott. Amikor megállt a házunk előtt, mérgesen kapcsoltam ki az övemet, majd rá néztem. Tekintetünk egymásba kapcsolódott, és én nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat, akármennyire is utált engem. - Menj haza, Isabella. - mondta kissé durván. - Felejtsd el, ami ma történt, és kérlek, vigyázz magadra egy kicsit jobban. Nem biztos, hogy legközelebb is meg tudlak védeni. - Semmi szükségem a védelmedre! - mordultam rá. - Azt tartogasd a barátnődnek. Nem tudom miért hoztam fel azt a vörös démont, egyszerűen jól esett a képébe vágni. - Igazad van, jobb, ha nem találkozunk újra. Mint mondtam, nem én vagyok a megfelelő társaság számodra. - próbálta kedvesen mondani, de nem igazán ment neki. Kiszállt, átjött az én oldalamra, és kinyitotta nekiem az ajtót. Kipattantam a kocsiból, majd újból dühösen néztem rá. - Idegösszeomlást fogok kapni miattad, Edward Cullen! - mondtam, majd becsörtettem a házba. Charlie már aludt, én pedig egy gyors zuhany után ágyba bújtam. Ha nem vigyázok, elvesztem a szívem. Hiába ilyen arrogáns velem, úgy érzem, lassan teljesen elvarázsol, még akkor is, ha közben nagyon mélyen megbánt a viselkedésével. Elhatároztam, hogy másnap végzek egy kis kutatómunkát a neten. Talán találok valamit irracionálisan hideg testekről, nem emberi gyorsaságról, nomádságról, vadászatokról. Amint sikerült végre elaludnom, Edward alakja furakodott az elmémbe. Egy réten feküdtünk a fűben, ő pedig angyal arccal mosolygott rám. Visszamosolyogtam, majd kimondtam a nevét. "Edward." Másnap késő délelőtt ébredtem, ahogy kinyújtóztam, a legfinomabb illatot éreztem. Edward parfümjének illata bizonyára beleivódott a ruhámba a kocsimban...
|