Nessie élete extra változat 9-10.rész
Ness és Emi 2010.02.10. 08:51
Nessie élete extra változat 9-10.rész
Volterra 9-10.rész
Szerző: Ness és Emi
blogja: katt ide írjatok a vendégkönyvükbe is
9.rész Volterra
A folyosón egyből kiszúrtam Felixet és odafutottam hozzá.
- Hogy képzelted, hogy kiadod magadat Felixnek? Ki vagy te valójában? Ki teremtett? És mért pont én?
- Renesmee nyugodj meg. Fogalmam sincs, miről beszélsz. Én egyáltalán nem az ál Felix vagyok.
- Na ne mond, szerinted be is dőlök ennek a pitiáner hazugságnak? Ennyire már ne nézz hülyének, kérlek. Chadről sem tudom, hogy ő kicsoda valójában.
- Renesmee, fejezd be. Megmondtam már, hogy az igazi Felix vagyok. Nem tudom mi ütött beléd, és, hogy ezt a ruhát honnan szedted. De most sürgősen elviszlek Arohoz, és neki beszámolsz a ma estéről.
Elkapta a karomat és húzott az ajtó felé, amely a nagy terembe nyílott. Kicsit meglökött, hogy beljebb lépjek, majd becsukta mögöttem az ajtót. Fogalmam sem volt róla mi következik ezek után, egész végig Chaden járt az eszem, hogy hogyan tudott átejteni és, hogy Felix nem is a valódi volt. Meg aztán, hogy hogyan keletkezhetett Chad, ki hozhatta létre. A Volturi klán biztosan nem. Más gonosz vámpír fajról pedig nem tudok. Ebben a pillanatban az ajtó nyílódott, majd Aro lépett be. Elindult a trón felé, leült a székbe, ezután intett, hogy sétáljak oda hozzá.
- Hallottam a ma történtekről,- ezzel Aro belekezdett a mondandójába.- Meséld csak el, hogy miként és mi történt.
- Ez hosszú történet.- próbáltam kibújni a magyarázat alól, de ez nem sikerült.
- Én ráérek. Kezdjed csak.
- Hát… az egész úgy történt, hogy… - dörzsöltem idegességemben a kezemet, nem tudtam, hogyan folytassam, hisz már mindenképp szidást kapok érte vagy egy örökkévalóságig szobafogságot. Az pedig nem lenen a legjobb. – Titokban kiszöktem a városba, közben összeismerkedtem pár emberrel, csak barátokat akartam szerezni. Az új barátaim közül egy fiúval több időt töltöttem, ez által közelebb kerültünk egymáshoz, és megbeszéltünk egy találkozót ma estére. Persze nekem azt állította, hogy ma lesz a Volterra bál, de plakátokat sehol sem láttam. Ezért gyanakodni kezdtem. A srác elvitt egy sötét sikátorba. Ott megcsókolt és mikor a szemeit kinyitotta izzottak, tűzvörösek voltak. Ő tudta, hogy én mi vagyok. De én ő róla semmit sem tudtam. Aztán kiderült, hogy Felix aki adta ezt a ruhát illetve a cipőt, amit elvileg Janetől hozott el, nem is az igazi Felix volt.- ekkor Jane lépett be az ajtón. A szemei égtek a tűzben, de nem, azért mert éhes volt, hanem a dühtől.
- Renesmee az a cipő mit keres a te lábadon? –kérdezte tőlem, szinte gyilkolt a szemeivel. Janet még sosem láttam ilyen állapotban. Nagyon megrémített. -Jane ez hosszú történet és most Aroval kell, hogy beszéljek.
- Nem gond, tudok várni. Beszéljetek csak, én addig ide leülök. – fogta magát és leült a hozzá legközelebb eső székre. Most még idegesebb lettem. Ezek után még a Volturi klán többi tagja is megérkezett. Biztosan a büntetésemről tanácskoztak eddig, és most a döntésüket Aroval is meg akarták osztani.
- Renesmee, kérlek folytasd.
- Ezek után visszaindultam ide. Siettem, ahogy csak tudtam. Csak ennyi történt velem.
- A cipőm történetét is elmesélnéd? Ha megkérhetem.- most már kezdett normálisabb lenni az előbbihez képest.
- A cipőd úgy került hozzám, hogy az ál Felix behozta nekem, mert az állította, hogy te ezt a cipőt soha sem hordtad, és biztosan nem is fogod. Sajnálom Jane. Én nem tudtam semmit sem az egészről. Engem átejtettek. Nem tehettem ellene semmit. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Sajnálom, és bocsánatot kérek mindenkitől. Szembe nézek az ezt követő büntetésekkel.
- Renesmee meghoztuk az utolsó döntésünket veled kapcsolatba, és mivel látjuk mennyire megbántad az egész dolgot, ezért hazamehetsz. De csak Jane és Alec kíséretében. Nélkülük egy tapottat sem moccanhatsz. Ez az ügy nagyon sokat javított a viselkedéseden. Mivel a szüleid azt kérték, hogyha javulást észlelünk, vagy teljesen önmagad lettél, abban a pillanatban engedjünk haza. Ennek most jött el az ideje. Szívesen látunk máskor is, ha ilyenre kerül a sor.- mindenki nevetett a teremben rajtam kívül. Nem tudom, min kellett volna nevetni. Legbelül örültem, hogy hazamehetek, de csalódást is éreztem Chaddel kapcsolatban. Ez az incidens teljesen lelombozott. Remélem, hamar hazaérek minden különös esemény kivételével. Látni akarom már Jacob édes mosolyát, Ben szikrázó szemeit, amikkel igézően rám tekint, régi legjobb barátnőmet, akivel vagy 2 hónapja nem is beszéltem, az új barátnőimet, akiket a Volturi tartott a gonosz új fajnak.
- Köszönöm a Volturi klánnak, hogy még a nehéz akadályokat is legyőzte, hogy én mindenképpen visszatérjek régi önmagamhoz. Reménykedek benne, hogy ez így is marad, és legközelebb, ha erre járunk nem miattam kelljen meglátogatni titeket. Köszönöm az ellátást, hogy megértően bántatok velem, hogy kaptam egy új szobát, amiben, még ha keveset is voltam, akkor is tetszett. Hálás vagyok mindenér mindenkinek.- odaléptem Janehez.- Köszönök szépen mindent, azt a cipőt is amit valójában nem tőled kaptam. Nagyon kényelmes volt.- súgtam oda neki. Ezután Felix következett.- Köszönöm neked is a megértést. Persze, tudom, hogy az ál Felix tette velem a jó dolgokat, biztosan te is hasonlóan cselekedtél volna. De ezt ki tudja, mint csak te.- adtam egy puszit az arcára és átkaroltam a nyakát. Fülébe súgtam.- Nagyon hálás vagyok.- Alec következett.- Alec, sajnálom, hogy alig beszélgettünk, ismerkedtünk meg egymással. Biztosan jó barát vagy. Remélem, majd kiderül, hogy tényleg az vagy-e.- Arohoz léptem.- Aro hozzád szól a legtöbb köszönetem, hálám és minden egyéb ehhez hasonló. Köszönöm a megértést. Amit értem tettél. Sajnos mást nem tudok mondani, mert mindenkinek ugyan úgy köszönöm meg. Együtt segítettetek át a völgyeken. Húztatok ki a csávából. Csak egy szó van erre, ami már sokszor elhangzott a teremben, ez a szó a: KÖSZÖNÖM
Ezután Jane és Alec bekísértek a szobámba összepakolni a cuccaimat. Elköszöntem a többiektől. Elindultunk a lift felé. Kissé feszült volt a levegő, nem tudom miért, pedig még bocsánatot is kértem. Egyszer csak Alec megtörte a csendet.
- Na és Renesmee, hogy érzed magad ez az ügy után?- Jane megbökte Alecek, mert udvariatlannak találta a kérdését. Én persze észrevettem, hirtelen rájuk tekintettem.
- Semmi gond Jane. Amúgy már valamivel jobban, remélem nem haragszotok rám, vagy is legalább nem annyira.
Kiléptünk a lift ajtaján. Elmentünk a város külső fele felé, ahogy egy autó várt ránk. Gyönyörű szép feketén csillogott a déli napfényben. Mind a hármunkon kapucnis köpeny volt, ne hogy lelepleződjön a fajunk az emberek szeme láttán. Amint beültünk a kocsiba mindenki megvált a köpenyétől, ezzel meg is könnyebbültünk. Kiléptünk a városkapunk, a repülőtérre igyekeztünk, nehogy lekéssük a korábbi gépet. Ebben a pillanatban az út menti bokrokból három alak bukkant fel. Elkapták Janet és Alecet, én csak néztem körbe, vajon mi leselkedik rám. Eltekintettem jobbra, mert onnan hallottam valami moccanást, de balról már be is fogták a szám és ráncigáltak ki a kocsiból. Fogalmam sem volt ki az. Hirtelen pillantással megpillantottam az arcát ekkor már tudtam, hogy ő az és nem lehet más.
10.rész
A nap éppen rásütött a köpenye alól kinyúló kezére. A kezén a bőr úgy csillogott, mint több ezer gyémánt szorosan egymás mellé rakva. Fantasztikusan szép volt. Az ember a tekintetét lesem tudta róla venni. Egyszerűen elbűvölő volt. Nem mintha az én bőröm sem csillogna így, de ez nem a saját bőröm volt, ezért találtam csodálatosnak. Nem szabadott volna bámulnom a kezét. Ránk adták a fekte köpenyeket. Hirtelen elkezdtek rángatni minket a város felé, ahonnan elindultunk. Nem akartam vele menni. Otthon akartam lenni. De ez most nem adatott meg számomra. Láttam, ahogy Jane és Alec is ellenkeznek a rablásunk ellen. Ők sem tehettek semmit, nem tudták kivel állhatnak szemben. Magukat természetesen nem akarták leleplezni.
- Teljesen összezavarsz már. Egyszer otthagysz a sikátorban, méghozzá hazudsz is Felixszel kapcsolatban. Most meg egyszerűen elkezdesz rángatni a város felé. Nem tudom mi ütött beléd, de most azonnal engedd el a kezem.- nem reagált semmit sem. Az arc vonásait nem láttam, mert a kapucnija eltakarta.
A városban egy lélek sem mozgott, mindenki otthon ebédel t a családjával. Persze, ha kinéztek, volna az ablakon, pár köpenyes alakot láttak volna, amint egy ház felé igyekeznek. A ház teljesen olyan volt, mint az összes többi mellette lévő. Semmiben sem különböztek egymástól. Ha egyedül kellett volna oda mennem, azt sem tudtam volna melyik házba lépjek be. Lehet éppen egy családhoz sétáltam volna be, az ajtón, akik éppen meghitten töltötték a vasárnapi ebédjüket a szűk családi körükben. Mikor erre gondoltam, mintha tűt szúrtak volna a szívembe. Ha nem követtem volna el azt a sok marhaságot, nem történik ez és nem keverem bajba se magamat, se Janet és Alecet. Bűntudatom volt. Anyu, apu és az egész családom hiányzott. Honvágyam volt Forsk után. Beléptünk a házba. Teljes sötétség lepte be a helységet. Engem leültettek egy kanapéra, miközben Alecet és Janet behurcolták egy másik szobába. A szoba ajtaját kulccsal zárták be. Az elrablóm intett a másik kettő sötét alaknak, hogy menjenek el, mi meg had maradhassunk kettesben. A két fickó hátrasétált a ház másik felébe. Gondolom ott lehetett a konyha. Akkor engem biztosan a nappaliba ültettek le. A rablóm levette a köpenyét, ezután én is lelepleztem magamat. Persze rajtam nem volt mit leleplezni, tudta, hogy kivagyok, és most már én is tudtam, hogy ő ki.
- Miért nem válaszoltál egy kérdésemre egész úton? Engedj ki engem és a barátaimat. Most azonnal.- dühös voltam rá. Ennek meg volt a maga oka. Ok nélkül elrabol, aztán ő hagyott engem faképnél.
- Sajnálom.- szólalt meg lágy hangon Chad. – Kérlek, felejtsük el a múltat, ami történt, és amiket tettem. Nagyon sajnálom. Végre rátaláltam egy olyan emberre aki előtt nem kell magamat leplezni. Jól esett, de váratlan is volt, meg persze szokatlan is. – miközben beszélt szorosan fogta a csuklómat.
- Engedj el!- kiabáltam rá. Hirtelen elengedte a kezem. Elindultam a szoba felé, amelyikbe Janet és Alecet zárták be. Ebbel a pillanatban újra csuklón ragadott és szabályosan magához rántott.
- Felejtsük el bármi rosszat elkövettem ellened!- megfogta a derekamat és csókot nyomott az ajkamra. Finom és gyengéd csók volt. Engem nem érdekelt bármilyen lágy, érzéki, és igéző csók volt. Hazudott nekem és kész. Ellöktem magamtól. Tágra nyíltak a szemei, amelyek vörösen izzottak.
- Kitől származol te? Miféle faj vagy?- faggattam, közben gúnyos képet vágtam hozzá.
- Engem Victoria teremtett még mielőtt megölték volna az őseid. Az ő szülöttje vagyok. Ő az anyám. Nem akarok olyan lenni, mint ő. Nem akarok ártatlan embereket enni, akik semmit sem tettek ellenem.
- Szóval Victoria nemzett téged. Értem. De most már akkor is engedj el.- nekiálltam futni a helység felé, ahol Alec és Jane volt. Ki akartam őket juttatni. Mikor az ajtóhoz értem, akkor döbbentem rá, hogy a kulcs a különös alakoknál van. Nem tudtam nekik segíteni. Ekkor nagy csörömpölést hallottam. Tudtam, hogy Jane és Alec tehették. Biztosan kitörték az ablakot, már csak nekem kell innen kiszabadulni. Chad jött utánam, teljes erőmből arrébb löktem, a bejárati ajtó fele igyekeztem. Szerencsémre nyitva volt. Sejtéseim nem csaltak. Az ajtó előtt Jane és Alec állt. Rám vártak. Kiléptem az ajtón, mivel a köpenyemet a házban felejtettem, bebújtam Alec köpenye alá, ezután a kocsi felé igyekeztünk. Néhány ember már mászkált a főtéren. A nap égette az ember bőrét, dél körül járhatott. Szerencsére gyorsak voltunk, és időben odaértünk az autóhoz. Én beszálltam hátulra, Jane vezetett, Alec pedig mellette ült. Az összes ajtót lezártuk a biztonság kedvéért.
A reptér felé igyekeztünk. A fák összeolvadtak egymásba. Hamar a reptéren voltunk, a korai járatott éppen, hogy csak elértük. A repülőút nagyon unalmasan telt. Megérkeztünk Vencouverbe, az egész utat át aludtam. Jó érzés volt végre az otthonom közelében lenni. Már nem is volt honvágyam. Kiléptünk a repülőtér ajtaján, előttem találtam Emmettet, amint a kocsijában minket vár. Nekivágtunk a Forsk felé vezető útnak. Elmeséltem Emmettnek az egész zűrös hetemet.
- Emmett úgy hiányoztál!- kiáltottam fel és hirtelen átkaroltam.
- Te is nekem Nessie. Nem volt aki otthon rendetlenséget csináljon. Az egész család ezt a napot várta.- a hátsó ülésről hirtelen Alice bukkant fel, meglepetésemre.
- Szia Alice. Hát te? Hogy kerülsz ide?
- Én vagyok az első meglepetés. A többi otthon vár rád, mint például a buli amit neked szerveztünk a hazajöveteledre. –Alice kicsit elpirult, mert kikotyogott olyat is amit nem kellett volna.- Hoppá. Ezt nem kellett volna elmondanom. Hát már úgyis mindegy. De azért lepődj meg kérlek, nehogy azt higgyék, hogy megint nekem járt el a szám.
- Rendben Alice, megpróbálom.
Mire észhez kaptam már otthon is voltam. Megakartuk lepni a családot, ezért előbb Alice és Emmett lépett be az ajtón.
- Sajnálom Esme de Nessieék lekésték a korai gépet a későbbi pedig nem indul, valamilyen oknál fogva, ezért csak holnap érkeznek meg a délutáni géppel.- Esme elszomorodott, ekkor beléptünk az ajtón. Mindenki a nevemet kiabálta és futottak oda hozzám. Mintha évek óta nem találkoztunk volna, aztán csak 1 hétig voltam távol. Vajon Bennel mi lehet? És Jacobbal? Mivel tölthette az idejét a távollétemben? Odamentem anyuhoz, adtam az arcára egy cuppanós puszit. Ő felkapott, és össze vissza szorongatni kezdett. Ezután apu jött oda hozzám. Ő még erősebben magához szorított. Esme következett a sorban. Ő viszont össze-vissza puszilgatott. Carlisle csak megsimogatta a vállamat és örült, hogy otthon vagyok, és persze épségben. Rosalietól gyengés puszit kaptam az arcom két oldalára. Jasper merev volt. Mint egy kőszobor. De én azért átöleltem. Próbálta viszonozni, de csak egy vállsimogatást kaptam tőle. Alice megölelgetett, és úgy tett mintha nem jött volna velünk a repülőtérről hazáig. Emmett ott ált az ajtóban. Üdvözlés szerűen, kicsit hasba ütöttem játékból. Természetesen ő ezt nem vette komolyan. Eljátszottunk kicsit. Charlie is ott volt a Cullen házban. Ezért odafutottam hozzá, adtam egy puszit az arcára.
Mielőtt kipakoltam volna a cuccaimat, előtte elmesélem nekik is a történetemet. Jane és Alec úgy tettek mintha ott se lettek volna. Lepakoltam a cuccaimat a szobámba. A szennyeseket kivittem a fürdőbe. Megfésülködtem. Lefeküdtem aludni.
Két hét telt el a hazajövetelem óta. Egy esős szombat reggeli napra ébredtem. Az esőcseppek kopogtattak az ablakon. Az elmúlt két hétben semmi nem történt velem. Nem találkoztam, se Bennel, se Jacobba. Már nagyon hiányoztak. Biztosan haragudnak rám Sarahék amiért anyu elküldte őket. Lily is hiányzik, akivel már egy hónapja nem beszéltem. Kicsit elég hosszú idő a mosolyszünetnek. Biztosan boldog a barátnőivel, ha már velem nem volt az. Biztosan nyűg voltam a vállán. Megbántam már mindent, amit elkövettem ellene. Nem maradt egy barátom sem. Délutánra elállt az eső. Szeretem a friss eső illatát. Bár kimenni nem akartam és nem is tudtam, hogy kihez mehetnék. Ezért inkább haza mentem és otthon nem várt senki mivel mindenki a Cullen házban volt. A ház más lett amióta újra láttam, mindenhol az én képem volt kirakva. Biztos hiányoztam a szüleimnek. Amit beértem a szobámba az első dolgom az volt, hogy beültem a gép elé, meg néztem az e-mailómat bár tudtam hogy biztosan nincs levél. De nagy meglepetésemre kaptam levelet. 3 darab levél volt a postaládámba. Az elsőt Lilytől kaptam :
Kedves Nessie !
Nem tudom, hogy szóltak-e a szüleid, de voltam nálatok. Vagyis menni nem mentem be, csak elmentem a házatok előtt. Suliba se voltál, bár volt orvosi igazolásod. Apukád is bejött meg minden de nem mertem oda menni. Sajnálom, hogy írtam de hiányzol. Bár tudom, hogy már nem vagyunk barátok. De Nessie ismerlek, és imádsz mászkálni. Azt ne mond, hogy otthon ülsz és a tévét nézed. Inkább ne írj vissza csak tudni szeretném, hogy jól vagy-e.
Amint elolvastam a levelemet, tudtam,hogy eljött az ideje annak hogy végre kibéküljünk. A legjobb barátnőm írt nekem, bár ez így szokott lenni. A következő levél már Bentől volt, ettől a levéltől már féltem.
Kedves Ness!
Ben vagyok. Bár szerintem ezt tudod, de gondoltam, hogy szolok ki vagyok. Na mindegy. Nagyon hiányzol. Valamelyik nap találkoztam a kicsi nagynénikéddel. Nem tudom a nevét, azt hiszem Alice. Igen az tudtam valami meséhez van köze. Na mindegy. Oda akartam menni, de nem mertem. De Lily oda jött hozzám. Mondta hogy nem vagy otthon szerinte. Szerintem sem vagy otthon, mert valamelyik nap oda mentem az ablakod elé és a szobád üres volt. Találkoztam a korházban a papáddal mind2vel és láttam rajtuk hogy nagyon szomorúak. A rendőrfőnök pedig még ideges is volt azt hiszem ezt kiabálta : De ott veszélyben van. Elviszitek oda ahol még baja is eshet.
Tudtam, hogy rólad beszélnek. Kérlek szépen írj vissza. Már eldöntöttem hogy mit érzek irántad. Nessie én szerelmes vagyok beléd, te vagy az életem. Komolyan mondom nélküled elvesznék. Csak kérlek szépen írj vissza.
A levél eleje nem is volt olyan fontos, bár gondoltam hogy hiányzok neki. De, hogy szerelmes beléd ezt nem vártam. De én már nem vagyok belé, nem tudom ezt, hogy mondjam meg neki. Tudom, hogy megbántanám, de most úgy érzem, hogy nem vágyok fiúra. Chad miatt minden megváltozott. A véleményem arról, hogy valaha is szerelmes lehet valakibe. Tudom, hogy ezt így nem folytathatom és szerelem az jó. De nem egy olyan fiúba szeretnék szerelmes lenni mint Chad, de egy olyan jól jönne mint Ben. De a szívem Jacob iránt dobog. Három fiú túl sok ebből csak egy kell nekem, egy olyan aki szeret és mellettem áll és tudja a titkomat. Eddig ez csak Jacob meg Chad. De Chad megbántott és Jacob is. De Ben pedig nem tudna nekem ártani. Ez túl nehéz.
Miközben ezen tűnődtem, el is felejtettem , hogy van még egy levelem. Ami már Jacobtól jött.
Kedves Nessie!
Biztosan most azt hiszed, hogy nincs időm írni neked mert Lisával vagyok. De szakítottam vele, mert nem őt szeretem. Gondoltam ezt leírom. Tudom hogy hol vagy. Nem nehéz előlem eltitkolni. Félek hogy már nem is élsz. De tudnod kell, hogy szeretlek. Azt is, hogy szüleid aggódnak érted és mindenki aki szeret az melletted áll. Nem vagy egyedül. Kérlek szépen ha még élsz és az a szemét Aro nem ölt meg akkor írj vissza. Minden nap felmegyek msn-re és megnézem, hogy fent vagy-e. Alice nem mond nekem semmit, bár szerintem ő sem tud semmiről. Mindegy csak ennyit akartam és , hogy szeretlek.
Puszi
Jacob Black
A kérdésemre meg volt a válasz. Jacob szeret és a titkomat is tudja. Nem akartam ezen többet gondolkodni és már így is rosszul vagyok mindentől. Inkább felmentem msn-re ahogy Jacob kérte. Nagy meglepetésemre, fent volt Jacob, Lily és Ben is. Vártam, hogy rám írjanak. Alig telt be talán 5 percben, de már rám írtak. Gyorsan kérdéssekkel halmoztak fel, alig bírtam válaszolni. Bennek és Lilynek azt mondtam, hogy családi látogatásban voltam Olaszországban. Meséltem nekik a pizzáról és arról hogy milyen szép hely Olaszország. Ben gyorsan elhitte a sztorit, de Lily kevésbé megbeszéltük, hogy inkább találkozunk az erdőben, ott ahol anyu és apu is voltak. De Lily fél az erdőkben ezért inkább, nálunk akart találkozni. Megértettem az érzéseit. Jacobnál már más volt a helyzet, ő tudta a tikomat. Ezért mindent elmondtam neki, még a Chadas ügyet is. Kicsit kiakadt, és féltett is engem.
Gyorsan el telt az idő a beszélgetések közt. Észre se vettem, hogy már este van. Lily majd holnap jön át, gondoltam. De ekkor kopogás zavarta meg a csendet. Kimentem a nappaliba és kinyitottam az ajtót. Szerencsére csak Jacob volt az. Bár egy kicsit sokkot kaptam a látványtól. Barna teste még mindig gyönyörű volt, de a haja kicsi megnőtt és olyan furán nézett rám.
Bementünk a szobámba és leültünk az ágyra. Jake megfogta a kezemet és a szemembe nézett. Láttam, hogy keres valamit, de nem tudtam, hogy mit. Egyszer csak Jake, az arcomat a két keze közé fogta és magához húzott, nagyot sóhajtott majd megcsókolt. Majd elengedett és átölelt én meg sírtam. Egy baráti ölelés sokat jelent nekem, és csak sírtam és sírtam. Egyszer csak Jake elengedett és rám nézett.
- Mi a baj? – kérdezte de közben fogta a kezemet.
- Félek. – válaszoltam, majd a szemébe néztem. – Félek attól, hogy bármi baj történik, hogy Chad eljön és elrabol valakit. Attól is félek, hogy mindenkinek elege lesz belőlem. Senki nem fog már szeretni, nem szeretnék tovább élni Jake. Ez nekem már sok, be kell látnom hogy nem volt jó, hogy megszülettem. Csak a baj van velem. A szüleimnek rögtön Volterrába kellet küldeni mert akkora teher vagyok. A legjobb barátnőm vagy 1 hónapig szóba se állt velem. Te meg össze jöttél az ellenségemmel. De mond meg, hogy akkor mi értelme élnem ha senki nem szeret? Ott voltam a Volturinál láttam Jane szemében, hogy neki is hiányzik a szeret, hazudhat de nem tud. Ő is gyerek ahogy én vagyok, ezen nem lehet változtatni. És Alec, pedig nagyon jó képű és ahhoz képest hogy nem vegetáriánus nagyon nagy szíve van. De miért kéne élnünk? Azért, hogy szenvedjünk azért, hogy csak a szomorúságot okozzunk másoknak? – Már sírva mondtam el az utolsó mondatokat. De Jakob csak ölelt és ölelt majd elengedett és rám nézett.
- Nessie! Van értelme élni. Téged sokan szeretnek, a szüleid a családod. Csak nem veszed észre a sok jót ami történt veled. Amikor anyukád, Edwardot választotta én is azt hittem, hogy a halál az egyetlen megoldás. De nem mert barátja maradhattam, majd te megszülettél és egy fény jött az éltemben. Nessie, te vagy a fény. A fény vagy a szüleid életében, Rosalie életében és így Emmettébe is. Esme aki annyira tud szeretni amennyire senki más. Mindenki szeret. Alec és Jane fiatalok de idősek, ők nekik lehet kell a szeretet de ők velük királyi módón bánnak. Nekik tetszik ez az élet forma. De te nem oda tartozol, hanem ide. Itt mindenki szeret, a halál eljön egyszer mindenkiért de te megérdemled azt , hogy örökké éjé. Nem könnyű de én veled maradok, én sem öregszek meg. És én nagyon szeretlek. Nincs szó arra, hogy mennyire. Eljöttél az éltembe és az óta szeretlek. Én szerelmes vagyok beléd, nem véletlenül jövök vissza mindig. Te vagy az életem, nélküled elveszek. Ha lehetne, akkor magamnak tartanálak és soha, de soha nem engednélek el. Te vagy az, akiért én élek. – Ennyi nekem elég is volt, hogy tudjam, szeret engem. Mindig is szeretett és szeretni is fog. Én is szeretem, és jobban, mint bárki mást. Egy csókot nyomtam a szájára majd megöleltem és a fülébe súgtam, hogy: Szeretlek.
|