5. fejezet Egy új család egy szimpatikus vámpírral
 

Még mindig farkas alakban voltam de..a réten ott volt egy lány..gondoltam Alice az.

Törékény, tündérszerű és nagyon csinos. Kedvesnek és aranyosnak tűnik, ezáltal rögtön
felébreszti bennem a meséket. Élénk, lelkes, temperamentumos és nyitott lánynak
tűnik.Az öltözködési stílusával azonnal beköltözik a szívembe.

Nem akartam visszaváltozni mert akkor nem tudok gyorsan futni. És nemtudom bitosan
hogy visszatudok-e változni megint farkassá.

Rámszegezte aranybarna szemét majd megszólított.
- Gondolom te vagy Bella lánya..Jasmin! Én Alice Cullen vagyok, Edward testvére.Gyere
megmutatom hol van anyud! Egyébként a Cullen házban ahol mi is lakunk! Remélem nem
félsz egy vámpíroktól teli háztól!?

anyut! Hogy képzelte? Megpofozza anyut és azt
várja hogy megint szeresse. Ráadásul úgy hallottam hogy Leahval is … csak farkas
alakban.! Blöö ez undorító! Hogy tehet ilyet? Nekem csak anyám van az apa szerepe
kimaradt a gyerekkoromból..persze anyu készségesen segíteni próbált azzal hogy néha
mélyített hangon elkezdett beszélni hozzám! Emlékszem ez mindig nagyon
megnevettetett! Mindig olvasott nekem esti meséket persze csak 1 évig mert közben
felnőttem. Elég gyorsan felnőttem, 7 év alatt. Mégis nekem ez olyan lassan repült el.
A duplájának tűnt. Anya mellett nem is kív

- Bólintottam- jelezve hogy mehetünk és nincs ellenvetésem
- Siessünk…tudod Bella állapota nagyon súlyos és lehet hogy át kell változtatnunk! De
ez az egyetlen megoldás hogy megmentsük!- mondta miközben rohantunk

Erre nem számítottam. Át kell változtatni? És mindez Edward miatt. De mégis nem
tudtam rá haragudni. Csak azt tette amit anya kért tőle. És nem ő tett rosszat neki
hanem az én ex-apám.

Odaértünk az ajtóhoz és visszaváltoztattam magam emberré.
Alice elcsodálkozott mennyire hasonlítok anyára.
- Hihetetlen   vagy! –mondta
- Tudom…- mondtam majd elmosolyodtam..de mihelyst eszembe jutott anya lefelé görbült
a szám
- Tudod azt látom hogy Edward elhatározta hogy átváltoztatja anyukádat!Nincs más
lehetőségünk.
-Oké…én nem bánom…de azt remélem hogy anyu nem fog rámtámadni vagy a családtagjaid..!
-Dehogy…na de most menjünk mert nemsoká át kell változtatni Bellát!

Benyitottam. Majd észrevettem a nagyra nyílt aranybarna szemeket amint engem
ámulattal néznek.

-Hali…!- és megpróbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra
-Nahát..nem is tudtam hogy Bellát már klónozni is tudják Alice stílusával- mondta az
izmos,fekete hajú  srác
- Fogd be Emmett! Amúgy szia Jasmin én Rosalie vagyok. A családtagjaim sorban
Carlisle, Esme, Emmett.én azaz Rosalie és Jasper  és  Brian.
- Öömm, örülök hogy megismertelek titeket.-majd mindenkivel kezet fogtam és
megpusziltam őket.

Végignéztem a családon és láttam egy kedves arcú vörös hajú nőt, egy szőke hajú
férfit aki nagyon műveltnek látszott,az izmos srácot Emmettet , Rosaliet a szőke
szépséget..és egy titokzatos arcú göndör hajú fiút aki gondolom Jasper és egy anyának
igen szimpatikusnak mondható gyönyörű  vállig érő barna hajú pasas.

6. A régi Bella elveszett

-Hol van anyu? –kérdeztem csöndesen
- Máris felmegyünk hozzá de azt tudnod kel hogy az arca megroncsolódott  a
karmolástól–mondta   Carlisle
- És mennyire,tényleg át kell változtatnotok?- kérdeztem szomorúan
- Összevarrtam a szétszakadt bőrt..és tudod…most is lélegeztető gépen tartjuk amúgy
már… nem lenne életben.

Beléptünk a kórteremhez hasonlító szoba ajtaján.

 Nagyon meghatódtam. Anya ott feküdt a csövek között olyan élettelenül…bekötözött
arcával…Nagyon fájt hogy így látom.

Elkezdtem zokogni. Ez az egész nagyon fájt. Nem szeretném ha megtörténne. Nem
szeretném ha meghalna. Elképzelni sem lehet az életet a butus,szerető,ügyetlenkedő
anyám nélkül.

Emlékszem mikor odaégette a palacsintát. És hangtalanul  káromkodott. Mire én
átvettem tőle a sütőt és én csináltam meg helyette a palacsintákat.
Emlékszem mikor tél volt és kilépett az ajtón…mire a tetőről ráömlött a sok hó..és ő
csak letérdelve
mosolygott magán.
És emlékszem mikor együtt elmentünk ruhákat venni és a határban a semmi közepén
lerobbant a kocsi. És be kellett gyalogolnunk a városba.
Milyen szép emlékek! Remélem hogy anyu is emlékezni fog erre a milliónyi emlékre csak
rólunk!

- Át kell változtatnunk!- zökkentett ki Edward a gondolataimból
- Mindenképen…nagyon gyenge a szívverése
 Jasmin szeretnéd hogy Bella vámpír legyen vagy a lassú felgyógyulást választod ami
fél évig is  eltarthat?-tette fel nekem a kérdést
- Ez kérdés? Szeretném ha átváltoztatnátok anyut! De ki fogja csinálni?-kérdeztem
-Én…már megígértem neki, nem lenne fer hogyha nem én változtatnám át –mondta Edward
- Légyszíves  kimennétek? Szeretnék még anyunak mondani néhány dolgot mielőtt vámpír
lenne..
- Jó,akkor mi megyünk –szólt Carlisle békésen

-Tudod anyu én nagyon szeretlek és tudnom kell hogy tényleg vámpír akarsz-e lenni?

Megfogtam a kezét. Éreztem hogy kicsit megrezzenti, jelezve nekem hogy hall és hogy
vámpír szeretne lenni.
-Ebben biztos voltam és abban is hogy nemsokára egy eljegyzési buli is következik.
Tudom milyen pasikra buksz anyu! És Brian Cullen az igazi neked! Bár még enmtudod
kiaz én biztosra veszem hogy neked teremtették és az igaz hogy Edward is ugyanolyan
„nagy ő” volt neked mint ő lesz. Én érzem neked ő lesz az igazi. Szőkésbarna vállig
érő hajú,arany szemű (amit már tudhatsz) és izmos a felsőteste. Eléggé begerjedtél
már rá?

Megint megrezzentette az ujjait…majd egy halvány mosoly tűnt fel az arcán.
- Azt hiszem mennem kell és jön Edward hogy átváltoztasson…persze nem hagylak magadra
végig itt leszek ne aggódj!
Behívtam Edwardot és persze Carlisle is és a többiek is bejöttek

-Szeretnétek hogy anyu közétek tartozzon?- kérdeztem félénken
-De még mennyire –szólt Emmett
- Igen,már megbarátkoztam a gondolattal- mondta Rosalie
- Azt hiszem látok valamit…valami érdekeset..szóval igen- mondta egy nagy sejtelmes
vigyorral az arcán Alice
- Szeretném…így majd nem kell azon aggódnom hogy megtámadom mint az üdítőmet mikor
szomjas vagyok- mondta Jasper
- Olyan édes az arca…ilyen gyönyörű teremtést már rég láttam és most még szebb lesz?
Ő lesz számomra a tökéletes nő..a barna hullámos hajával és aranyló,nagy szemével-
mondta Brian egész halkan
De kitűnő hallásunknak köszönhetően meghallottuk.
- Huhúú itt vagy? Brian?- kérdeztem és tudtam neki is bejön anya
- Igen elképzelni sem tudod mennyire szeretném.

-Köszönöm mindenkitől. És remélem nem akadály hogy farkas vagyok.És még azt szeretném
kérni az átváltozáskór csak én és Edward ja és Carlisle legyen bennt.

-Oké. Pápá kicsi Bella várunk szeretettel az új családodnál!- mondták egyszerre
Anyu erre egy halvány mosollyal válaszolt.

Mindenki kiment kivéve a kiválasztottaim.

-Edward elkezdheti?-kérdeztem anyutól

Mire megmozdította ujjait fel-le. Szóval ezt igennek vettem.

Edward kezdheted
- Ne aggódj Bellám nem okozok neked nagy fájdalmat!-mondta nyöszörögve

Majd Beleharapott a nyakába.
Már-már anya elhalványuló arcát vettem észre. Mikor Carlisle odarohant Edwardhoz és
elkezdett ordibálni vele. Valami hiba történhetett.

-EDWARD NEE! Ne CSINÁLD EZT!-ordibálta Carlisle

7. Alkonyat

-Mi történik?-kiabáltam a szívroham szélén
-EDWARD …!AZONNAL JUTTASD VISSZA A SZERVEZETÉBE!
-Úristen! –sikítottam
- EDWARD HA ÍGY FOLYTATOD MEGHALHAT, AZT PEDIG SZERINTEM NEM SZERETNÉD ,SZÓVAL
ÁLLÍTSD LE MAGAD!ÉRTSD MÁR MEG VÉGRE ,HOGYHA NEM VÉGZED RENDESEN A DOLGOD
MEGHALHAT!-ordítozta még mindig Carlisle
-ANYU!! BÁRMI TÖRTÉNJÉK IS VELED,VELÜNK TUDD HOGY SZERETTELEK!ÉS hogy te voltál a
legjobb anya akit csak képzelhettem magamnak!

Majd odahajoltam Edwardhoz és a fülébe suttogtam valamit: „Szeretlek.”
Megmerevedett majd hirtelen vett egy mély lélegzetet majd visszajuttatta anyu vérét a
mérgével együtt anya szervezetébe.
Miután sikeresen megmentette anyu életét. Mereven rámnézett majd megjelent egy
féloldalas mosoly az arcán.
-Én…én nagyon sajnálom! Én egyáltalán nem akartam rosszat de a vére olyan számomra
mint a legjobb drog!
- Elhiszem és megtudlak érteni de azért máskor ne öld meg anyut ha lehet!-majd
elmosolyodtam

-Oké megpróbálom!-és megint bevetette a féloldalas mosolyát amitől mindig elpirultam

Közelebb mentem anyuhoz és láttam hogy arca kisimult. Kivéve azt a heget amit Jacob
Black ejtett az arcán.

 Az a szemét! Nem is szerethette igazán ántam rövidebb időt. Sőt így nézve azt
kívánom, bárcsak hosszabb lett volna. Anyu 24 éves és van egy gyönyörű lánya, aki
olyan mint ő.. néha egy kicsit ügyetlen,botladozó kis kelekótya lány. Egy valamit
mindig szerettem anyuban olyanok voltunk mint két testvér és nem bírtuk ki egymás
nélkül hosszabb ideig mert nagyon szerettük egymást.

Megpusziltam anyu arcát majd kimentem a szobából. Nagy meglepetésemre Edward is jött.
Csak Carlisle maradt bennt.

-Nem mennénk be a szobámba?-kérdezte
-Oké –majd elgondolkoztam hogy lehet hogy azt akarja mondani hogy nem szeret és hogy
csak felkavarom az életét..reméltem hogy nem..

Bennt voltunk a szobájában.Még mindig gondolkoztam ezeken a dolgokon és észre sem
vettem hogy értetlenül nézek rá.

-Mi a baj?-kérdezte
- Hát én nem..tudom hogy megmondjam-e?!
-Nyugodtan elmondhatod nem haragszok meg érte és nem mondom el senkinek.- mondta
nyugodtan?
-A Tökös csajt. Ezen annyit lehet szakadni . Leültök ti is nézni?-kérdezte Alice
- Én szívesen. Edward?-kérdeztem
-Én is…nem hagynám ki.

Leültünk a kanapéra egymás ölébe. Ezt nem bántam meg akkor is ha még csak alig
ismerjük egymást. Olyan volt mint a legfinomabb parfüm és olyan mint a legpuhább
takaró.
Még beszélgettünk a többiekkel hogy mi a hobbijuk…miket szoktak csinálni.

Edwardnak adtam egy puszit az arcára mondva: „Köszönöm” .

És szerintem értette meg olyan hálásan nézett rám.

Majd végül lassan lecsukódtak a szemhéjaim és mély álomba merültem.
 
  De Várj előbb had adjak át valamit eddig nem mertem de most megteszem.-mondta
kicsit félénken

Átnyújtott egy borítékot a mi címünkre volt címezve és az én nevem állt rajta.Nem
mertem kibontani.Majd este mielőtt elaludnék.Elraktam.

-Szóval én azt szeretném mondani hogy amit a füledbe suttogtam az én nagyonis
komolyan gondoltam csak gondolom hogy te nem így érzel mert hogy farkas vagyok meg
ilyenek…meg hogy egy Black lánya vagyok..ezért gondo…
-Shh..ne folytasd…-mondta
-Én tudt…-mondtam de félbeszakított
- Ki sem bontod a levelet?-kérdezte majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

Kibontottam. Ez állt a levélben.
__________________________________________________      
         

Szeretett Jasminem!
Én..bocs hogy már így szólítalak de nem bírom tovább tudnod kell hogy…
Szeretlek!

Szeret: A te Edwardod!

__________________________________________________      
 

Nagyra nyitottam a szemem. Ilyet ír nekem. Nekem? Ez egyszerű lánynak aki
csetlik,botlik mindenben,aki olyan átlagosan néz ki,aki farkas és aki Bella lánya.
Még mindig a levelet nézegettem. Megdörzsöltem a szemem,biztosan álmodok. De nem,ez
nagyon is a valóság.
Rá néztem. Egyenesen az aranyló szemeibe.Majd ezt suttogtam.
-Szeretlek
-Szeretlek

Majd ajkai lassan közeledtek az enyéimhez. És összeértek.

Hosszadalmasan csókolóztunk miközben bealkonyodott.

8. Lassíts

Éreztem hogy Edwardnak kicsit bűntudata van,Bella miatt és hogy ilyen hamar
letámadott engem.
De nekem is…hogy ilyen gyors lesz ezzel még nem számoltam…muszáj neki elmondanom.

-Tudod én nekem még le kell kicsit nyugodnom…mert ez hirtelen jött. Ez az egész túl
gyors.Lehetne lassabban,jó oké tudom hogy megvolt az első csók és én is szeretlek..de
még alig tudunk egymásról valamit..fokozatosan ismerjük meg egymást és hogy miket
szeretünk?! Én a lassú-közepes tempó híve vagyok.-mondtam tettetett nyugodtsággal a
hangomban

-Oké..én értem és bocs…és tudnod kell hogy nekem is van egy kis bűtudatom Bella
miatt. Hogy nem tudja hogy a lányába vagyok szerelmes.És igazad van előbb télleg
megkéne ismernünk egymást jobban.És bocs hogy csak úgy szimplán megcsókoltalak.Ami
persze életem legjobb csókja volt.-mondta Edward
Én addig várok rád amíg te akarod..és nem számít hogy farkas vagy mert én várok rád
örökké és örökké..!
-Értem-mondtam majd letelepedtem az ágyára.

Egy szép kovácsoltvas ágy volt az amin ültem. Fehér lepedővel aminek éreztem frissen
mosott illatát a vaníliaillatot.
Érdekelt ,hogy meddig tart anyu átváltozása és ezt szóvá is tettem.
-Figyelj ez az átváltozásos dolog hogy zajlik és meddig tart?-kérdeztem
- Tudod ez körülbelül 3 napig tart ,és ez egy folytonos dolog mert a méreg lassan
belekerül az összes érbe ami a testbe van és ez másfél napig tart majd mikor már meg
van mérgezve az összes vér ezekután következik a szív, a szív „feldolgozása”
égető,felemésztő érzést kelt benned és ez a folyamat fájdalmasabb része ilyenkor csak
egy sötét felhőben vagy és nem látsz semmit csak feketeséget…persze érzékeled mások
hangjait és te is tudsz beszélni de mások ezt nem hallják. Ilyenkor találkozhatsz
elhunyt rokonaiddal is. És miután a szív felemésztése is megtörtént ami megintcsak
kb. 1,5 napig tart ezekután égető érzést érzel a torkodban és rájössz hogy szomjas
vagy de hiába innád meg a vizet rájössz hogy borzalmas az íze . Utána elkezdessz
rohanni nem tudod merre és megtalálod amit kerestél utána azon kapod magad hogy
kiszívtad ez őz vérét.

Korgott a hasam.
-Hát látom nem vettem el az étvágyad,gyere Esme biztos csinált neked valami finomat!-
mondta Edward
-Úgytűnik erre csak megéheztem-mondtam majd elmosolyodtam

Leültem a pulthoz.
- Ne aggódj gondoltam rád –mondta Esme majd villámgyorsasággal előrántott egy nagy
tál spagettit
-WoOW ez a kedvencem- mondtam meglepettséggel mivel tényleg ez volt a kedvencem.

Gyorsan megkajáltam, megköszöntem a kaját és felmentünk megnézni anyut…békésen
aludt..még a vérelöntéses fázisban lehetett.
 

9. Visszavágás Emmett módra

-Szeretném jobban megismerni  családtagjaidat. Főleg Alicet Rosaliet és Esmet, biztos
jól ellennénk mi csajok így 4-en.De jobb is ha lemegyünk.
-Oké,felőlem mehetünk. Amúgy Emmettel is biztos jóban leszel. Nagyon röhejes.

Már indultunk is le a lépcsőn miközben láttam és elgondolkoztam azon hogy valójában
attól függetlenül hogy vámpírok…ez nem látszik rajtuk teljesen emberiek és az is
látszik rajzuk hogy milyen békés,kedves,szerető családról van itt szó. Azt hiszem
mindig is ilyen családra vágytam. Ott ültek egymás ölében Alice és Jasper,Rosalie és
Emmett , Carlisle és Esme meg összebújva. Brian meg egymagában ült ott az egyik
fotelben. Filmet néztek valami romantikus vígjáték lehetett mert néha hallottuk
fentről a röhögésüket is. Nagyon szépek voltak. És mostmár kijelenthetem hogy ők az
én családom!
Az zökkentett ki gondolataimból hogy egyszercsak elsötétült minden egy „Auú” hang
kiséretében. De az volt a legjobb hogy puhára estem.
Mikor kinyitottam a szemem…Edward ölében voltam és a lépcsőn ültünk.
-Elestél és én elkaptalak, de semmi komoly nem történt. És azt hozzáteszem a mai nap
volt a legbalesetmentesebb napod.-mondta vicceskedve Edward
-Háháhá…nagyon vicces-tettem hozzá…
-Tudtam én hogy lesz valamilyenféle üdvözlés mikor belépsz,csak nem számítottam rá
hogy ilyen későn..csinálhattál volna előtte több ilyen vicces üdvözlést is..tudod
ezek nekem nagyon jól esnek-mondta röhögve Emmett a nappaliból
-Én megmondtam-suttogta Edward
- Tudod te is üdvözölhetnél néha …ha gondolod besegítek ha nem megy egyedül-mondtam
Emmettnek válaszul

Mindenki a hasát fogta a röhögéstől.
-Tudod még senki nem mert visszaszólni Emmettnek…te vagy az első- mondta Jasper
-Jó,akkor egy meccs az erdőben este 8-kor .Mehet?- kérdezte tőlem
- Mehet…de csak ha kibírod…tudod nem bírnám ki hogyha megsérülnél- mondtam majd
kacsintottam

Már mindenki a földön volt.
Örülök hogy ilyen hamar összebarátkoztam Emmettel bár még semmit sem tudok róla érzem
jó barátok leszünk. Ezt amit most csináltunk egyikünk se vette komolyan. Ez amúgy
olyan játékbeszólás féleség. Láttam az arcán egy kis meglepődöttséget,durcáskodást.
De hát nem tudok ellene semmit sem tenni.

-Ezt jól megmondtad- mondta Edward még mindig szakadva a röhögéstől
- Tudom…ez az én specialitásom…de félre ne értsd nem csak ez van
  Amúgy bocs hogy így megzavartalak titeket…milyen filmet néztek