Hát ki mást láttam volna meg, mint életem szerelmét és a legfőbb ellenségemet, amint csókolóztak. Jake abban a percben ahogy megtorpantam rám nézett és közeledett felém. Éreztem, hogy sírni fogok, majd lecseppent az első könnycsepp. Nem azért sírtam mert Lisat és Jaket láttam együtt hanem azért, mert tudtam, hogy szerelmemet elveszítettem és ezt vissza nem tudom már fordítani. „Bárcsak visszamehetnék az időben.” Miközben futottam Jake kiabált utánam, hogy álljak meg mert beszélni akar velem. De a lábaim nem engedelmeskedtek az akaratomnak. Valahogy vissza kell jutnom Sarahékhoz hisz megígértem nekik, de ebben az állapotban még dedosnak néznek. Legbelül Lisat a pokol tüzére kívántam hiszen elvette azt az egyetlen egy dolgot tőlem amire mindennél jobban vágytam. Nem tudom merre járhattam, de már kezdett sötétedni. Nem is érdekelt az, hogy hány óra lehet. Haza se akartam menni, Charliehoz meg végképp nem , mert felhívja anyát aztán mehetek haza. Maradtam annál a tervnél, hogy csak futok és futok amíg nem hajnalodik, ám ekkor a mellettem lévő erdőből. Na vajon ki lehet az? Hát, persze hogy Jake volt az. És ott ált előttem egy barna nagy farkasként. Ez ki is ment a fejemből, hogy ő farkas.
-         Mért futottál el Nessie?- kérdezte de már visszaváltozott.
-         Mert…mert…, ezt most hagyjuk nem lényeges.
-         De igen is az. Kérdeztelek erre illene felelni.
-         Nem vagyok hajlandó felelni a kérdésedre. Hagyjál egyedül és menjél vissza a kis Lisacskádhoz. Biztos fél a sötétben.
-         Aha. Szóval Lisa a gond. Nessie törődjél bele én most vele járok. Így hozta a sors. Benne megtaláltam mindent ami szükséges nekem.
-         Mert másba nem találnád meg ugyan ezt? Na mindegy engem nem is érdekel.
-         Mért? Ki lenne az a más? Mondj rá példát!
-         Hagyjuk a témát. Ma elegem van mindenkiből. Nem érdekel semmi. Hagyj elmenni kérlek Jake.
-         Rendben Nessie ahogy gondolod. Csak vigyázz magadra.
Azzal a barna farkasom eltűnt azon a ponton az erdőben ahol felbukkant. Egy óriási lyuk tátongott a szívem valamely részében. Szörnyű érzés volt. Alig bírtam lélegezni. Nagyon gyorsan kapkodtam a levegőt. Szinte majdnem megfulladtam. Nem tudom mi lehetett de az biztos, hogy ennek a dolognak Jake-hez van köze. Most döbbentem rá, hogy ő az egyetlen ember aki teljesé tette az életemet. Mikor bajban voltam mellettem állt. Biztosan anyu is így volt ezzel a dologgal. Ááh. Most mi tévő legyek? Kell nekem Jake és erre csak most jöttem rá.
Elindultam hazafelé. Hisz már nem volt mi vagy ki elől futnom. És senki után sem. Vissza siettem az új barátnőimmel megbeszélt helyre hátha még ott találom őket. De már alkonyodni kezdett. Befordultam a sarkon most már kezdtem lassítani a tempómból, mert egy normális ember nem tud ilyen gyorsan futni. Még láttam őket. Épp indulni készültek. Gyorsan odasiettem hozzájuk.
-         Sziasztok. Bocsi a késésért kissé zűrös volt elszabadulnom otthonról.
-         Semmi gond. Az a fő, hogy itt vagy.- mondta Sarah.
-         Na akkor lássunk is neki.- mondta Chelsee.
-         Kapj fel Nessie egy követ és kezd el dobálni az ablakot.- utasított Kimberly
Nekiálltam dobálni az ablakot. Velem együtt Sarah, Kimberly és Chelsee is dobálták. Véletlenül egy nagyobb követ kaptam fel. Ami betörte az ablakot. Ekkor felkapcsolódott az emeleten a villany és hangos kiabálás tört ki. Nyílódott a bejárati ajtó. Lisa anyukája lépett ki. De mi már a sarkon fordultunk be és csak a szoknyám kilibbent hátsó részét látta meg.
Másnap reggel kopogtatnak az ablakomon. Kinéztem és megláttam a 3 új barátnőmet Intettem nekik. Hogy egy pillanat és lemegyek értük. Gyorsan befutottam a fürdőszobába megmostam a fogamat és kifésültem a hajam. Csak azt nem tudtam, hogy copfba kössem vagy hagyjam lógni. Míg ezen gondolkodtam bementem a szobámba előkapkodtam egy piros kockás szoknyát hozzá egy fekete toppot. Felhúztam a piros conversemet. De előtte felvettem a fekete necc harisnyámat. Felkaptam a kardigánt amit a székemre tettem le. És bementem a fürdőbe egy hajgumit keresni. Gyorsan felcopfoztam a hajamat és futottam a bejárati ajtóhoz. Anyu utánam kiabált, hogy egyek vagy legalább vigyem el a tízóraimat. De én nem törődtem ezzel és köszönés nélkül távoztam az ajtón.
-         Sziasztok na ma mit csinálunk?
-         Ma megismerkedsz egypár fiú haverunkkal.- mondta elvigyorodva Kimberly.
-         Tényleg? Ez tök király. – mondtam vigyorogva.
-         Akkor gyere. – elindultunk már jó messze voltunk a háztól és egy utcán befordultunk, de erre még nem jártam. Az út végén volt egy nagy fa, ami kitűnt a többi közül mert nagyobb volt. Ott állt 4 fiú. Helyesek voltak. Az egyiknek fekete haja volt és cuki mosolya, a másik fiú aki pont mellette állt. Annak göndör barna haja volt és barna szeme. És úgy nézett ránk aki mindjárt elfut. A mellette lévő fiúnak a fején sapka volt de olyan emo hangulata volt. A negyedik fiú pedig egy igazi lázadó fiú volt, ezt akarnák nekem a lányok?
-         Itt vagyunk. – mondta Sarah
-         Oké. Ők a „fiúk”? – kérdeztem
-         Igen. A fekete hajú Ben, a barna hajú Joey, a sapkás Krisz és a mellette lévő pedig Arnold. – mutatta be a fiúkat.
-         Fiúk ő itt Nessie, új tag.
-         Szia Nessie. – köszöntek rám.
-         Te is „lázadó” vagy? – kérdezte Arnold.
-         Igen mondhatjuk.
-         Mondhatjuk. – szolt rám. Megijedtem tőle. De ekkor Ben közbe szólt.
-         Hé nyugi, attól hogy nem igazi lázadó még lehet tag. Én sem vagyok igazi lázadó.
-         De te megtetted a próbát. – mondta Arnold.
-         Milyen próbát? – kérdeztem.
-         Hát tudod minden lázadónak kell egy próbát tennie hogy lássuk alkalmas-e hogy klub tag legyen. Viszont ez nem megy ilyen könnyen. A próba nehéz, és egy ilyen anyuci kicsi lányának meg pláne, vagy mégsem vagy anyuci kicsi lánya?
-         Nem tudod hogy én mikre vagyok képes. Hidd el hogy nem ismersz, de a legrosszabb énemet nem is fogod megismerni.
-         Rendben, akkor lehetsz klubtag ha megmutatod a legrosszabb énedet.
-         Azt nem. Kizárt, rég nem használtam.
-         Rendben akkor ne. De akkor mehetsz haza.
-         Arni állj le – szolt Sarah. – Talán Nessinek van egy rossz énje de most nem mutatja meg akkor baj van? Nem. Na hát akkor. Mennyünk és szivassunk meg valakit. – ajánlotta Sarah.
-         Pont ez az – szolt Joey. – hogy ti nem veszitek komolyan. Meg szivatni valakit az egy dolog, de rossznak lenni az egy másik. Nem tudom hogy közületek ki drogozott már? Hát szerintem senki. Arnold és én vesszük komolyan ezt az egészet. De ha hoztok még több anyuci kicsi lányát akkor remélem hogy tudjátok hogy az életetekkel fizettek. Emlékeztek a tetkóra ügye?
-         Tetkó? Milyen tetkó? – kérdeztem
-         Neked nincs? Hát ebből a kis fruskából akartok klubtagot csinálni? Amúgy a tetkó az olyan hogy rá kell tetováltatni a kezünkre, egy : keresztet. Ami azt jelképezi, hogy semmi nem állhat az utunkba. – Hmm egy kereszt? Ez jól hangzik. Bár ha anya vagy apa meglátja akkor idegbajt kap, és soha többé nem enged sehova. De most nem érdekel. Meg ha Jake meglátja akkor már azt is látja hogy nem vagyok az a kis fruska akit csak egy hisztis apuci kicsi lányáért lehet dobni.
-         Benne vagyok. Akkor tetkó? Még valami? – kérdeztem.
-         Biztos vagy benne? – kérdezte Joey.
-         Igen biztos, ilyen biztos még semmibe nem voltam. De hol lehet ilyet csináltatni?
-         Gyere velünk és mi megcsináljuk neked. Ügye nem félsz a tűktől? – kérdezték a srácok
-         Rendben. – elindultunk a srácokkal. Az erdő legmélyén volt egy kis ház ami teli volt minden féle kütyüvel. Ben a fülembe súgta, hogy ne nyúljak semmihez. Benne bíztam, az ő itt léte megnyugtatott olyan Jake pótlék volt sőt még talán jobb is. De remélem, hogy nagyon jó barátok lehetünk.
-         Ülj le ide és tedd ki a kezedet. Húzd fel a pulcsidat, ha fáj szólj. – utasított Arnold.
-         Rendben. Amúgy jól bírom a fájdalmat. Volt már egy pár rossz élményem. – mondtam
-         Amíg csinálom addig mondjad. – mondta Arnold.
-         Rendben. Hát kiskoromban sokszor meg akartak ölni. Aminek megvan az oka. Pár ember szerint akit nem említek nevén azok úgy gondolták hogy én rossz vagyok. Akkor kb 11 éves voltam amikor egy ember úgy megvert hogy csak na. Elég sok baj ért engem. De a szüleim csak Olaszországba nem engednek, mert ott élnek azok a személyek akik meg akarnak ölni.
-         És miért akarnak megölni? – kérdezte Arndold. Miközben már láttam hogy a keresztet vési bele a kezembe, de nem is éreztem.
-         Tudod ez bonyolult. Amúgy én nem érzem hogy csinálod, mielőtt megkérdeznéd.
-         Nem érzed? – kérdezték egyszerre csodálkozva.
-         Nem. Én mondtam hogy bírom a fájdalmat.
-         Egyszer vigyél el minket olaszba. Majd megmutatjuk nekik hogy ki is vagy te. – mondta Arnold lelkesedve. Éreztem hogy bekerültem és már a kereszt is felkerült a kezemre.
-         Kedvellek titeket, és nem akarom hogy a biztos halálba mennyetek.
-         Mert annyira rosszak? – kérdezte Sarah.
-         Nem tudjátok mennyire. Ők igazi gyilkosok. Ha valaki oda be teszi a lábát kegyelmet kér mert az a halál az gyötrelmes. Aput is majdnem megölték. De anyut nem tudták, talán ezért nem tudnak engem se. De amint jobban megismertek elmondok minden sötét titkomat. Rendben?
-         Oké. – mondták egyszerre. De láttam hogy sötét van, és hazamentem. Nagyon fájt már a karom biztos elfertőződött. De nem érdekelt, inkább futottam haza. Nem is törődve hogy hol járok. Egyszer csak belebotlottam Jacob Blackbe. De most nem a farkasba hanem az emberbe, a fél meztelen emberbe.
-         Elengednél? – kérdeztem.
-         Nem.
-         Mert?
-         Mert, a szüleid küldtek. Te komolyan normális vagy? Nem is törődsz az emberek érzéseivel, na gyere csak.
-         Te beszélsz nekem?
-         Igen én. Mivel csak te vagy itt egyedül meg én, csak is neked tudok beszélni. Na menj haza. Most!- szólt rám Jake de már majdnem üvöltött.
-         És ha nem? Mindjárt farkas leszel. Tiszta vörös már a fejed. Inkább fuss csak a kis Lisacskádhoz úgyis mindig azzal lógsz. Talán ő le tud csillapítani. Míg a másik ember csak felhúz téged.
-         Aha. Szóval Lisa meg én miattam csináltad ezt az egészet.
-         Ez nem igaz.
-         Ness kérlek legalább ne tagadd. Mondtad volna el aztán talán nem történt volna ez.
-         Mi? Mi nem történt volna? Ne foglalkozz velem! Eddig se foglalkoztál most se tedd.
-         Hagyj elmenni. Kérlek Jake hagyj elmenni.
Kicsúszott a karom a szorosan tartó keze közül és elfutottam. És már megint sírtam. Jake-et soha de soha nem tudom majd elfelejteni. Kell nekem. De ott van neki Lisa. Nekem meg lehet Ben. Futottam és csak futottam. A szél már rászárította a könnyeket az arcomra.
Hazaértem. Benyitottam a Cullen ház bejárati ajtaján. Mindenki felállt arról a helyről ahol éppen tartózkodott. Majd futottak hozzám. Anyu kérdezte hogy vagyok, mit csináltam egésznap hisz senki nem látott. Aztán meglátták a kezemen a tetoválást.
-         Ez meg mi? Hogy kerül rád?
-         Hát ez egy tetoválás.- közbe anyu a szavamba vágott.
-         Egy tetoválás? Mit képzelsz magadról? Azonnal szedd le!
-         Nem szedem le- azzal felfutottam a szobámba.
Már senki sem érti meg az életemet. Senki. Senki. Senki. Pár óra eltelhetett és a csendemet valami kopogtatás zavarta meg. Ő volt az. Nem más mint…
 
Folytatjuk.