1.rész

A kezdetek.

Éreztem, hogy fel kell kelni. Az óra kattogását halottam csak, pedig el akartam nyomni az állommal. Nem értem miért, vagy mi okból? De ma nem akartam felébredni, nem akartam iskolába menni, nem akartam létezni. Halottam anyukám lépteit, ahogy bejött  a szobámba. A puha keze végig simult az arcomon, meg puszilta arcomat és kiment. Ez volt a jel, hogy felébredjek. Még párszor megdörzsöltem a szememet, de végül kikeltem a meleg hívogató ágyból. Bementem a fürdőszobámba, és láttam hogy a hajam hát…nem a legjobb állapotban hever. Gyorsan megfésülködtem, és felcopfoztam a hajamat. Kivasaltam a frufrumat és oldalra alítottam. Kimentem a fürdőszobából, és megnéztem mi található a gardróbba, hát nem nagyon találtam olyan ruhát ami tetszett volna, de azért mégis az mellett döntöttem hogy felveszem a fekete cső nadrágomat, a lila pólómat és egy lila pulcsit is. Cipőnek egy tornacipőt választottam ami persze lila. Ma ilyen lilás napom van, de így nem tetszett az összeállítás ezért, még a hajamba raktam egy lila hajpántot. Na így már pont jó volt. Még gyorsan elágyaztam, és bepakoltam a táskámba. Ma írunk matek dogát, és én alig tanultam valamit. Na ez se lesz jó jegy. Na de mindegy, úgyis örök életet élek, majd megírom egyszer jóra.

Lementem a konyhába mert valami fincsi illatot éreztem. Akkor láttam meg hogy a mama tükörtojást sütött szalonna csíkokkal. Oda futottam hozzá és adtam neki egy puszit. Megkérdezte hogy ezért mért kapta, és én ezt válaszoltam:

-Hiszen tudod mama hogy ez a kedvenc reggelim.

-Tudom Renesmee, épp ezért készítettem neked. Ebédre meg majd csinálok Lasagnet és valami finom desszertet de azt nem árulom el hogy mi lesz.

-Talán palacsinta?

-Nem mondok semmit. Majd meglátod amikor hazaérsz az iskolából.

Épp készen lett az ennivaló. Láttam hogy már a tányér és a villa meg a kés is kivan készítve az asztalra. Amint leültem a mama már hozta is a reggelit és én neki álltam befalni az egészet.

-Renesmee csak ne olyan mohón. Ráérsz edd meg nyugodtan.

-De mama sietnem kell mert lekésem az iskolabuszt.

-Nem, mert ma Rosalie visz iskolába, mert akad egy kis elintézni valója a városban.

Megettem a reggelimet és felkaptam a táskámat és odafutottam az ajtóhoz. Mikor az ajtóhoz értem láttam, hogy esik az eső ezért felvettem a dzsekimet, ami vízhatlan volt és kimentem az udvarra, mert Rosalie már ott várt engemet. Bedobtam a hátsó ülésre a táskámat és beültem Rosalie mellé. Mondta , hogy kössem be a biztonsági övet és én úgy is tettem.

Pillanatok alatt az iskolához értünk. Láttam hogy már Lily ott vár az iskola sarkánál ahol mindig találkozni szoktunk. Oda futottam hozzá.

-Szia Lily

-Szia Nessie.

-Bocsi Lily, hogy annyit késtem csak mama reggelit csinált.

-Semmi gond. Nem késtél olyan sokat. Nincs kedved elmenni sétálni délután, holnapra úgyse kell sokat tanulni. – mondta nekem Lily, és közben aranyosan rám mosolygott. Bár nem tudtam délután milyen idő lesz, de meg se akartam bántani a legjobb barátnőmet.

- Nem tudom, lehet. – mondtam neki. De láttam az arcán, hogy nem nagyon örül a hírnek. Valami bántja amit lehet csak séta közben akarja elmondani? De nem gyötörhetek ezek a kérdések, első óra matek mi meg felelünk.

Lilyvel  elindultunk a matek terem felé, de jött velünk szembe az igazgató. Nagyon bosszúsan nézett ránk, pedig mi nem is csináltunk semmit.

-Na de lányok, nem érdekel kik a szüleitek, de az iskolából a lógás nem meg engedett. Az igazgatói irodába de azonnal! – jesszus isten, ennek meg mi baja? Nem csöngetek, és még nincs is annyi idő miért kéne az igazgatói irodába menni? Lily már aggódott, valamit tud amit én nem ebben biztos vagyok.

-Rendben lányok üljetek le. – szolt az igazgató, de már kedvesen.

-Igazgatóúr- akartam szólni de ő közben fel emelte a kezét, ami nála azt jelenti hogy: Stop.

-Lányok, tudom hogy nem késtetek el egészen más dolgokról szeretnék veletek, és főleg inkább Cullen kisasszonnyal beszélni.

-Velem? Mit csináltam? – kérdeztem gyanakodva. Nem értettem mi baja van velem az igazgatónak, hibátlan tanuló vagyok mindenhol részt veszek. A mi osztályunk a legjobb, nem tudom mi baja van velem.

-Lily kérlek menny a órádra. Renesmee te pedig, kérlek maradj. – az ideg végig futotta a testemet, nem azért mert féltem attól hogy mit kapok otthon. Attól félek, hogy mit kérdez majd az igazgató.

-Nos Nessie ügye? – kérdezte az igazgató

-Igen.

-Rendben. Szóval Nessie, észrevettük a tanáraiddal hogy egyre többet hiányzol. Főleg amikor süt a nap. Ennek szeretném az okát tudni. – Na de jó, pont a nap. Miért pont a nap?

-Erről sajnos én nem tehetek, igazgatóúr. Tudja a családom imád utazni és amikor süt a nap piknikezünk. Ebben nincs semmi furcsa.

-Tényleg nincsen, de sajnos ez így nem mehet tovább. Az eredményeid kiválók, de ha még egyet hiányzol az iskolából kénytelenek leszünk családlátogatást tenni. És most mehetsz az órádra. Viszlát.

-Viszlát. – kisétáltam az igazgató irodájából. Tudtam hogy egyszer veszélybe fogom sodorni a családot, de miért pont így? Egész matek órán ez járt az eszembe, sőt egész nap ez járt az eszembe. Azt se tudom, hogy Lily vagy a többiek mint mondtak nekem. Egy dolog érdekelt, hogy az igazgató mit tud. Furcsa módon, amikor vége lett a sulinak egy sárga Porsche várt a suli előtt, Lily rögtön tudta hogy ez Alice, persze én azt nem is figyeltem. Alice hazavitte Lilyt és engem is. Egész úton beszélt valamit, persze nem tudom hogy mit.

Haza érve, ledobtam a táskámat és bementem a szobámba. Már annyira kész voltam, hogy elkezdtem járkálni a szobámba és a könyves polcon megláttam, egy piros puha borítású fényképalbumot. Az elejére ez volt írva, arany betűkel: Renesmee Carlie Cullen.Ohh ez biztosan a baba naplóm, vagyis inkább albumom. Bár amennyire én gyerek voltam. Leültem a nagy francia ágyamra, ami kék huzattal volt leterítve. Kinyitottam, a fényképalbumot és elkezdtem lapozgatni. Az első képen, 1 napos voltam, nagyon kicsi. Rosalie ölében voltam, a 4-5-6-7 képen olyan fiúval voltam aki azt se tudom hogy ki. Ezért tovább forgattam és közben arra gondoltam, hogy amikor a végér érek lemegyek a földszintre és megkérdezem Alicet, hogy ki ez a fiú.A 8. képhez érve láttam anyut és aput amint engem ölelnek. Nagyon szép volt az a kép.A 9. képen anyu meg apu esküvői képe volt. Gondoltam biztos azért tették bele hogy én is láthassam, hogy anya meg apa milyen szép pár voltak. A 10. képen Japer meg Alic között ültem. Úgy 2 éves lehettem. Amint megláttam ezt a képet arra gondoltam, hogy vajon milyen jó lenne ha Alicenek meg Jaspernek gyerekük születne. De sajnos nekik nem lehet. Még volt benne sok kép azokat gyorsan végig forgattam. A sokadik képhez érve megláttam azt az idegen srácot meg egy idős tolószékes bácsit és anya is rajta volt. De anyán kívül egyik ember sem rémlett a múltamból. Vajon ők kicsodák lehetnek, és én mért nem emlékszek rájuk? Ezek a kérdések futottak át az agyamon. Gyorsan becsuktam a fotóalbumot és lerohantam a lépcsőn. Útközbe nekimentem Emmettnek és hátra is estem. Amit majdnem a földre érkeztem Emmett már el is kapott és a két lábamra állított. Nagyot nevettünk ezen a dolgon. Majd megkérdeztem Emmettet, hogy anya hol van. Emmett ezt felelte:

-Bella bement Charliehoz a rendőrségre, mert beszélni akart vele valami ügyről.

-De azt nem tudod, hogy mikor ér haza?

-Nem Nessie. Sajnos azt nem.

-Hát akkor van itthon valaki aki lány?

-Alice itthon van. Rosalie Meg Esme átmentek a Cullen házba. Charlisle meg bement a kórházba. Jasper meg tévét néz.

-És Alice merre van?

-A szobájában van és a netet böngészi.

-Rendben. Köszi Emett.

Felfutottam a lépcsőn. Alice szobája ajtajában megtorpantam, mert úgy gondoltam, hogy kopogtassak be hátha nem ér rá. Bekopogtattam, Alice hangját hallottam.

-Gyere be.

Beléptem az ajtón. Amint Alice meglát hogy én vagyok lecsukta a laptopot. És odahívott maga mellé az ágyra.

-Mi járatban vagy Nessie?

-Csak anyát kerestem, de Emmett mondta, hogy elment papához és kérdeztem hogy ki van itthon és akkor Emmett mondta, hogy te itthon vagy. Gondoltam akkor feljövök.

-És mit szeretnél kérdezni?

-Épp a fotóalbumot nézegettem amit a könyvespolcomon találtam és megakadt a szemem egy képen amin ne ismertem a személyt.

-És ki lenne az? Mutasd csak.

-Ő lenne az!

-Aha. Ő a fiatalabbik Black.

-Kicsoda?

-Ő Jacob Black. Ő adta neked a Nessie nevet még kisbaba korodban.

-De én nem ismerem őt azt se tudom, hogy kicsoda.

-Ő a család egyik régi barátja. Kisbaba korodban nagyon sok időt töltött veled.

-És mostanában hogyhogy nem látom?

-El kellet költözniük

La Pushból valamilyen családi ok miatt. Az okot senki sem tudja.

Nagyon régen nem láttuk őket.

-Értem. És mikor jönnek majd vissza

La Pushba?

-Azt senki sem tudja. Lehet , hogy soha többet.

-Pedig nagyon helyes srác.

-Nessie ebben nagyon is igazad van. Tényleg nagyon helyes srác.  Bella annak idejénmikor Edward elhagyta Jacobbal töltötte minden szabadidejét és belé is szeretett és ez a  szerelem kölcsönös is volt. De aztán ennek a kapcsolatnak is vége lett.Miután megszülettél Jacob minden percet veled töltött mit édesanyáddal is annak idején.

-Értem. Na azt hiszem én megyek megírni a házit , hogy holnap már azt se keljen.

-Rendben Nessie jó tanulást.

-Jaj tényleg. Egy valamit el is felejtettem.

-Mit?

Gyorsan oda forgattam ahhoz a képhez ahol Jacob meg anya és az a tolószékes bácsi volt.

-Na ez az a kép. Meg tudod nekem mondani, hogy ki ez a tolószékes férfi?

-Igen természetesen. Ő Billy Black Jacob Black apja.

-És hol van Jacob anya?

-Ő már meghalt amikor Jacob még kisfiú volt.

-Szegény Jacob. Na én viszont most tényleg megyek. Mert még Lilynek is szólnom kell, hogy elmegyek vele sétálni. Tiszta bánatos volt egész nap.

-És a leckéd?

-Az ráér holnap is. Na mentem Szia Alice. További jó netezést és köszi a segítséget.

-Nagyon szívesen Nessie. Legyél jó és vigyázz magadra. Szia

Gyorsan befutottam a szobámba visszatettem az albumot a polcra és megkerestem a telefonomat. Át kutattam az össze zsebemet de nem találtam. Akkor láttam meg hogy az ágyamon van. Gyorsan felkaptam és már hívtam is Lilyt.

-Szia Lily.

-Szia Nessie. Mért keresel?

-Csak azért hívlak, hogy megmondjam, hogy elmegyek veled sétálni ha gondolod.

-Rendben Nessie. Gyere majd értem fél 5-re.

-Oké Lily addig is szia.

-Szia Nessie.

Miután letettem a telefont ránéztem az órára akkor láttam hogy 4 óra van.Gyorsan kifutottam a fürdőszobába. Fogat mostan, ruhát váltottam és eltettem a telefont a zsebembe. Lefutottam a lépcsőn gyorsan az ajtóhoz rohantam. Emmett utánam szólt és megkérdezte.

-Hova-hova Nessie.

-Lilyvel találkozok fél 5kor. Tudod Emmett pasi ügy.-amint kiemlítettem a pasi ügyet a számon Emmett el is búcsúzott tőlem. Tudtam hogy ha pasikról van szó Emmettet le lehet rázni. Felkaptam a kedvenc pulcsimat és futottam is, hogy időben odaérjek Lilyék háza elé. Vámpír létemnek köszönhetően hamar oda értem. Lily anyukája kint volt a kertben és sírt, vagyis csak sírt. Oda akartam menni hozzá, de úgyse mondta volna el hogy mi a baja. Inkább ránéztem és mosolyogtam, aztán intett hogy Lily bent van. Lilyéknek nagyon szép házuk volt, egy kis családi ház. 3 szobás, egy nappalival és egy ebédlővel. Takaros ház volt, Lily apukája csak 1 évben egyszer jön haza mert sokat utazik, de attól a ház tiszta és rendezett. Lily szokás szerint amikor jöttem a tévé előtt ült és nézte az Alkonyatot. Valami vámpíros film, nekem szörnyen uncsi volt de ő imádta. Oda mentem mellé, most  ép valami harc jelenet volt, bár ez se volt valami értelmes. De Lily tudta hogy nem bírom ezt a filmet ezért kikapcsolta. Nagyot sóhajtott, majd én is. Az ő szemén is látszott a sírás, de ezen a filmen nem sírja el magát. A Titanicon sír, a Romeo és Julián meg már árvíz tőr ki.

-A film miatt sírsz? – kérdeztem kíváncsian.

-Nem is sírok. – vágta rá.

-De sírtál.

-Nem sírtam. Ne mondj már ostobaságokat.

-A legjobb barátnőm vagy, már ezer éve ismerlek látom rajtad hogy valami baj van. Tudod hogy elmondhatod. – nyugtattam

-Tudom. De ezt nem lehet. Ez izé családi ügy. Tudod apa…

-Apukád? Mi baj van apukáddal? -kérdeztem, de nagyon aggódva, majd leültem mellé.

-Azt tudod nem, hogy apukám katona és kint harcol Vietnámban.

-Igen, ezeket tudom. De mi akkor a baj?

-Apukámat lelőtték .-amikor kimondta a lelőtték szót kitört belőle a zokogás.

-Jaj, Lily annyira sajnálom. Bocsáss meg, hogy kértem, hogy beszélj erről.

-Semmi gond. Nekem így könnyebb, hogy te mellettem vagy és tudod ezt a dolgot. Anyut nagyon megviselték a történtek, ezért inkább elterelte a figyelmét a kertészkedéssel.

-És ezt te mikor tudtad meg?

-Ma délután mikor suliból hazaértem anyut a konyhában láttam és egy levelet tartott a kezében.

-És a levélben az állt, hogy apukádat lelőtték?

-Igen. Anyu alig bírt beszélni. Mind a két szeme már meg volt dagadva a sok sírástól.

-Részvétem Lily. Miben tudok segíteni

 
-Köszönöm. Szerintem most semmiben csak abban, hogy itt vagy mellettem ebben a nehéz időszakban.

-Ez természetes. Te is épp úgy mellettem állnál ha nagy baj történne a családomban.- ami persze nem fog hiszen mi halhatatlanok vagyunk gondoltam.

-De még valami más is nyomasztja a szíved.

-Hát. Tudod van az a Jason gyerek, aki nagyon de nagyon , sőt borzalmasan tetszik nekem.

-Igen tudom.

-Na…hát, szóval Lisa ráhajtott Jasonre és ma is együtt láttam őket. Lisa meg csak röhögött rám. Azt hittem ott helyben kikaparom a szemét.

Lisa volt az a csaj aki minden pasi álma. Szőke haj, kék szem, gazdag, apuci pici lánya, a suli „legjobb csaja” és pompom lány is.Jason pedig egy focista fiú. Aki tényleg totál helyes pasi volt és összeilletek Lilyvel.

-Ne törődjél Lisával. Ő csak ennyire való. Jason úgyis hamar dobja, ha kiderül, hogy milyen természete van és akkor majd te is a képébe röhöghetsz. Higgyél nekem.

Majd Lily felállt a kanapéról, odajött hozzám és megölelt. Majd ezt mondta.

-Köszönöm, hogy ilyen jó barátnőm vagy. Te vagy a világ legeslegjobb barátnője és ha te nem lennél nem is tudom mi lenne velem
 
Szegény Lily mennyi megpróbáltatáson esik keresztül ebben az életben. Ránéztem az órámra láttam, hogy későre jár Ezért szóltam neki, hogy nekem haza kéne indulni.

Mondta, hogy kikísér az ajtóig. Elindultunk az anyukája épp akkor lépett be az ajtón. Ránéztem az egész arca tiszta piros volt és a szemei meg voltak duzzadva a sok sírástól.

Neki is részvétet kívántam ő megköszönte. Ennél többet úgy se tudok tenni. Lilynek adtam három puszit. Majd kiléptem az ajtón. Éreztem, hogy az eső csöpörögni kezd. Hátrafordultam, hogy Lily még kint van-e az ajtóban és azt várja hogy én beforduljak a sarkon. Láttam, hogy nincsen kint ezért elkezdtem futni, így pár percen belül már a házhoz értem.

Próbáltam kinyitni az ajtót, de nem ment. Zárva volt. Ezért átmentem mamáékhoz megkérdezni hogy anyáék merre vannak. Benyitottam az ajtón. Jasper éppen a neten böngészett. Alice ruhákat válogatott. Az egész fotel az ő ruháival volt teli. Rosalie, Emmett és Esme pedig a TV előtt ültek. Mivel Carlislet sehol sem láttam, ezért arra gondoltam, hogy fent van a dolgozószobájában vagy egy sürgős műtéthez hívták be.Amikor beköszöntem mindenki egyszerre vissza is köszönt, mintha már számítottak volna arra, hogy én ide jövök. Beléptem a nappaliba.

-Nem tudjátok, hogy anya meg apa merre vannak
 
-De kicsim- mondta Esme és hátrafordult, hogy lásson

-Elmentek Esme-szigetére nyaralni- mondta Alice.

-De nem úgy volt, hogy csak jövő héten mennek?

-De igen úgy volt. Csak…- válaszolt Esme a kérdésemre

-Csak? Kérlek folytasd!- Kértem Esmet.

-Úgy gondolták, hogy előbb elmennek. Sajnálom drágám, hogy ezt csak most tudtad meg, de hagytak neked egy levelet. Fent van a szobádban.

Felfutottam a lépcsőn, be a szobámba, ami eredetileg apa szobája volt. Az ágyon volt a levél a kedvenc plüsseim között. Kibontottam a levelet. Anya kézírása volt az biztos. Ez állt benne:

"Sajnálom kicsim, hogy ilyen hamar és ilyen rövid idő alatt döntöttünk apáddal úgy,hogy elmegyünk nyaralni. Azért gondoltuk hogy egy héttel előbb megyünk el otthonról, mert ott akartunk lenni a születésnapi bulidon. Remélem nem nagy gond, de így időben kapod meg az ajándékodat tőlünk. Jól viselkedjél ebben a 2 hétben amíg mi távol vagyunk. Hallgass a mamára, néha látogasd meg Charliet is. Puszi Anyu és Apu”Kinyitottam a ruhásszekrényt és ott volt az összes ruhám. Elkezdtem tapogatózni a felső polcon hátha tett fel oda is valamit anya. Hát így is lett. Találtam egy kulcsot, méghozzá a házunk kulcsát ehhez is írt anyu egy levelet.

"Kicsim ha bármikor haza szeretnél menni itt a házunk kulcsa. Gondoltam jobb ha nálad is van egy hátha kell valami amit nem vittem át a nagyiékhoz.”Jaj istenem, már most hiányoznak. Lefeküdtem az ágyamra és csak a fehér sima plafont néztem. Észre vettem, hogy kezdek éhes lenni egy kis vérre szomjaztam. Már régen ittam, ezért lefutottam a lépcsőn és megkérdeztem, hogy nem-e megy el valaki állatra vadászni. Mondták, hogy már mindenki volt és, hogy nekem is hoztak egypár pohár vért hátha megszomjaznék. Kizárásos alapon a hűtőben volt az én adagon. Fel is vittem egy pohárral a szobámba. Meg is ittam az egészet, jól is esett. Visszafeküdtem az ágyamba éreztem, hogy kicsit kezdek álmosodni. Elmentem lefürdeni, felvettem a pizsimet és befeküdtem a jó puha, meleg ágyba. Abban a pillanatban el is aludtam. Másnap reggel Rosalie keltett. Készülnöm kellet, hiszen ma korán kellet a suliba menni, mert valamilyen ünnepség lesz. Minden ünnepséget utáltam ami csak a suliban volt. Az egész csak unalmas történetekből állt amit minden évben elmondtak csak más osztályok. Még az a szerencse, hogy nekünk nem kell ilyen ünnepségekre felkészülni. Elkészültem mindennel már csak a táskámba kellet bepakolnom. Miután azzal is elkészültem lementem a lépcsőn. Charlisle már a kórházban volt. A többiek meg a ház minden részén. Ma Alice vitt iskolába. A suliban nem láttam sehol sem Lilyt. Biztosan az apukájával történtek miatt nem jött iskolába.Egyedül ballagtam az osztályom felé. Becsengetés előtt be is értem. Letettem a táskámat, majd előpakoltam első órára. Első óránk az ofővel volt. Magyar irodalom. Nem szerettem ezt a tantárgyat se az osztályfőnökömet. Amint becsengettek, az osztályfőnököm már bent is volt az osztályban és kérte, hogy üljünk le mert valami fontosat szeretne közölni az egész osztállyal.

To be Continue...