Meglepett, hogy szinte mindenki eljött engem üdvözölni. Senki sem változott semmit

legalábbis remélem. Bár azon eléggé csodálkoztam, hogy Jake Sam bandájával haverkodik. Quil is velük van pedig emlékszem ő még jobban utálta őket mint öcsém. Érdekes....

-Ááá Rachel de örülök, hogy látlak. Sokat változtál!!- egy barátságos női hang zökkentet ki a gondolatok útvesztőjéből. Felismertem ezt a hangot ez Sue volt. Anyukám régi jó barátja volt.
-Én is örülök, hogy látlak de te sem panaszkodhatsz nem látszik meg rajtad a kor!!-mondtam nevetve s erre ő is elmosolyodott.
-Hát igen, jól tartom magam. Mesélj, hogy vagy??- uhh most mondjam el neki az igazat és hagyjam, hogy apu is megtudja vagy ami még rosszabb hazudjak??
-Köszönöm jól és minden rendben van csak már hiányoztatok.- hazudtam. Mostanában kezd a szokásommá válni ezért hamar le kell szokjak róla.
-Ohh Quil már megint hova viszi Clairt?? Örülök, hogy itt vagy drágám de most megyek visszalopom a lányom. Majd meglátogatlak valamikor.- És már ott sem volt.
Visszalopja a lányát? Ez elég furcsa de itt mi nem az. Itt már ez a megszokott.

-Hello Rach!- megint a hátam mögé settenkedett valaki. Viszont az ő hangja nem ismerős.
-Hello!- fordultam meg a tengelyem körül.- Seth te vagy az??? Atya Úr Isten te mekkorát nőttel??- nem hittem a szememnek kétszer akkora mint amekkora volt az utolsó találkozásunkkor.
-Igen, örülök, hogy felismersz! És mit is mondhatnék egészségesen táplálkozok.- annyira hasonlít Jakere ahogy kacag de nem a mostanira hanem a kisfiúra akit imádtam. Akarva akaratlanul elmosolyodtam.
-Annak én csak örülök.-kacagtam önfeledten.- De te figyelj csak mi volt ez az élőbb Sue-val??? Úgy értem hova vitte Quil Clairt??
-Az hosszú majd ha itt az ideje megtudod. -egy kicsit szomorúbbnak látszott.
-De Rach miért nem mész apádhoz?? Mióta megjöttél meg sem ölelted. Mi a baj??-aki kíváncsi hamar megöregszik. Okkal nem mentem apuhoz. Féltem a szemébe nézni, sőt nem féltem hanem rettegtem.
-Hát..ööö...Tudod mit, megyek bepótlom!- mosolyogtam. Elment az eszem! De van benne valami mindig apa nyakába ugrottam ha haza jöttem most meg köszönni sem köszöntem neki. Remélem nem haragszik nagyon.
Így hát oda sétáltam hozzá és megöleltem. Puszit is nyomtam az az arcára.
-Szia kicsim, hogy vagy??-huu megnyugodtam, nem látszik mérgesnek sem gyanakvónak.
-Szia apa, jól vagyok. És te?? Jobban van már a szíved???
-Most, hogy itt vagy sokkal jobban. Minek köszönhetjük a látogatásod??- Uhh, telibe.
-Hát régen láttalak titeket és hiányoztatok.- Ebben nem hazudtam csak épp nem mondtam el mindent.
-Ennek örülök kezdtem az hinni, hogy valami komoly baj van. Nagy kő esett most le a szívemről.- mosolygott. Úgy látszik nem firtatja tovább ezt a témát. Ennek én is örülök.

A buli kb. hajnali egykor ért véget. Mindenki elbúcsúzott és haza ballagott. Jake olyan álmos képet vágott, hogy nem bírtam ki kuncogás nélkül. Erre ő morgott valamit és elment aludni. Apu is így tett. Én vettem egy forró fürdőt és követtem a példájukat.
Reggel korán felkeltem. Eldöntöttem, hogy rendbe szedem a kis fa házat. De először saját magamat frissítettem fel. Mivel vasárnap volt apa Charlie-val ment horgászni és utána meccset néznek. Jake még alszik szóval csendesnek kell lennem.
Először az aprócska nappalit rendeztem el. Porolgattam, törölgettem és a nem oda tartozó dolgokat a helyére pakoltam. Ekkor valami zajra lettem figyelmes. Recsegés, és egy nagy koppanás. Mire beértem Jake a földön ült és a fejét simogatva vizsgálta a szobát. Elnevettem magam és nem bírtam abba hagyni a nevetést.

-Kössz! Mondhatom remek nővér vagy épp leestem az ágyról te meg nem hogy ide jönnél és megvigasztalnád az öcsikéd inkább kineveted. - ijesztő komolysággal mondta mintha tényleg elvárná tőlem, hogy oda menjek és babusgassam. Gondolom még nincs észnél vagy úgy beverte a fejét, hogy öt évesnek hiszi magát.
-Jake jól vagy?? Nagyon bevágtad a fejed??- nem akartam gúnyolódni de a hangomban mégis rejtőzött egy kis gúny.
-Ja, nem segítenél??
-De, persze.- segítettem neki felállni és hagytam hagy öltözzön fel.

Kimentem a konyhába és gyorsan összeütöttem egy kis rántottát neki. Utána kijött és leültünk reggelizni. Beszélgettünk pár dologról és azt is megtudtam, hogy Emily azért nem jött el mert terhes és fáradt volt. Mondtam Jakenek, hogy majd elkísérhetne valamelyik nap hozzá.
Az is szóba került, hogy mi legyen az ebéd. Mondtam neki, hogy mennyen el a bevásárlóközpontba és vegyen pár dolgot. Ő elment én meg folytattam a takarítást amíg meg nem szólalt a csengő. Siettem kinyitni az ajtót és kiket látok, hát Embry és Quil van az ajtó másik végén.

-Szia Rachel! Jake itthon van??
-Sziasztok srácok de jó titeket újra látni. Nem Jake nincs most itthon de nemsokára megjön. Nem várjátok meg??- nagyon kedveltem őket. Olyanok voltak ők is mint Jake. Az öcséimként tekintettem rájuk.
-Hát ha nem zavarunk akkor megvárjuk.
-Gyertek be srácok.- leültek a konyha asztalhoz én is csatlakoztam hozzájuk.
Beszélgettünk pár dologról, hogy milyen a suli, meg a lányok is persze és előjött a Sames téma is.
-De régen ti nem voltatok oda Samtől és a bandájától mi történt amíg nem voltam itthon?? Hm??- Nagyon kíváncsi voltam. Megváltoztak, már nem azok akik voltak. Itt valami nem stimmel de Jake is furán viselkedik.
-Hát voltaképp nem bírtuk őket de rájöttünk, hogy jófejek. -elég zavarba hoztam őket. Szóval jó helyen tapogatózok.
-Aha, értem. - betoppant Jake is. Én meg elkezdtem ebédet főzni. Azt mondta Jake, hogy van
egy kis dolguk és, hogy este jön haza. Ismét egyedül. Kitakarítottam és főztem is de ez alatt végig a fiuk furcsa viselkedése járt a fejembe. Régen ha azt mondtam, hogy főzök valamit akkor el nem mentek volna mert szerették a főztöm. Na mindegy. A nap további része unalmas magányba telt ahogy a hét is.