Nem keltünk fel nagyon korán. Este elég sokáig néztük a Hannah Montanát. Párszor, kiszekáltuk őket, de sokszor nevettünk. Apa párszor bejött és azt mondta, hogy: Ti lányok, tiszta Emmett vagytok. Következőleg, ő is veletek nézi.
Na, még ha Emmett is itt lenne, ez a ház szétdűlne. Ashley kb. 11-kor aludt el, én még kimentem a konyhába, inni akartam, de ahhoz, se volt erőm már nagyon fáradt voltam. Visszamentem a szobámba, lekapcsoltam a tévét, és bebújtam az ágyba. Reggel vagy délig aludtunk, apa néha benézett, hogy élünk-e. Én hamarabb felkeltem, mint Ash, kimentem a konyhába és láttam hogy a hűtőn volt egy üzenet.

         Kicsim. Elmentünk vadászni, majd neked is kéne. Ha Ash kérdi, hogy hol vagyunk vagy elmondod vagy nem, te döntesz. Tanulni. Ha valami nem megy, hazaérek és segítek, de Jasper és Emmett is otthon van. Alice jó matekból, meg divatból, de nincs olyan tantárgy. Nemsokára vizsga. Tudod, hogyha rossz lesz bünti lesz. Szeretlek.

                                         Apa

Na szóval, egyedül vagyunk. Remélem Ash nemsoká felkel. Mert , mire apu hazaér tanulnunk kéne. Nem szeretem a vizsgákat, nem nekem találták ki. Apuéknak könnyű volt, már sokszor végig csinálták a közép sulit. De nekem ez az első. Majd jövőre jobban megy. Ash, kicsit kómásan de kijött az ágyból. Odajött hozzám, és megdörzsölte a  szemét, és még ásított egyet. Odamentem a hűtőhöz és elővettem a tejet, a polcról a kakaót és csináltam kettőnknek egy jó hideg kakaót. Ash sok kakaóval szereti, én alig rakok bele. Bár a tejet se nagyon csípem, de elég furán néznek ki, ha én várt innák Ash pedig kakaót. Odaraktam hozzá a kakaót, én meg leültem az enyémmel szembe.
- Köszi. De nem muszáj innod, ha nem kívánod.
- Köszi, de furán nézne ki, ha én vért innák nem?
- Van itthon vér? – kérdezte csodálkozva, persze nincs de apáéknál van.
- Nincs, hülyeség haza hozni. De apáéknál van, ha megbetegszek akkor csak az segít.
- Finom? – kérdezte, de persze tudta a választ. De lehet megakarja kóstolni
- Nekem igen. De neked nem tudom.
- Nekem tuti nem, rosszul vagyok a vértől. – Tényleg el is felejtettem, amikor volt a vércsoport meghatározás Ashleyt bekellet vinni a korházba mert elájult.
- Ja igen. Emlékszek.
- Edward és Bella hol van? – ha nincs itthon anya vagy apa, akkor csak a nevükön szólítja őket.
- Vadászni vannak. Nekik többet kel mint nekem. De 2 hétig kibírják.
- Nálatok, ki evett vagy ivott embert?
- Apa, asszem Emmett is, Jasper tuti a többieket nem tudom
- Akkor te még nem. – ez nem kérdés volt, hanem megállapítás
- Igen, én még nem. Apu sem akarta csak ügye még fiatal volt, és nem nagyon bírta. De anyu megérezte az embereket szagát és elmenekült. Pedig akkor vadászott elsőnek. Nekem, meg eszembe se jutott emberekre vadászni, Beérem az állatokkal. De amikor elájultam, azon voltak hogy ember vért adnak be, de szerencse az állatvértől is felébredtem.
- Ha, nem ébredtél volna fel, csak az embervértől akkor nehéz lett volna visszaszokni?- Kérdezte. Biztos nehéz lett, volna gondoltam. De lehet megijedne.
- Nem tudom. - Hazudtam, vagyis inkább nem is. De apa szerint nehéz.
- Oké -  Csak ennyit tudott, mondani. Biztos, éhes már ezért odaadtam neki egy tál müzlit, hagy egyen.
- Köszi. Te nem eszel? – kérdezte. Rámosolyogtam, és elővettem magamnak egy db. Almát és beleharaptam.
- Te sokat szoktál vadászni? – Kérdezte, de elfordította az arcát és inkább evett. Nem akartam mondani, hogy Jacobbal szoktam. Mert rögtön rákérdezne, hogy Jacobbal hogy vadászok. Csak nem mondom el, hogy Jacob farkas.
- Nem, mert beérem néha az emberi ételekkel is. De 3 hétnél tovább nem nagyon bírom.
- Amikor, süt a nap miért nem jössz iskolába? – közben, befejezte az evést, és rám nézett.
- Mert, ha süt a nap a bőröm olyan mintha sok gyémánt darabkákból lenne kirakva. Szépnek szép, csak bántsa a szemet. Jacob már napszemüveget használ, de nem sokat segít. – Már elmondtam, neki mindent. Nagyon jó barátnő vagyok. De ha veszélynek teszem, ki. Nem azt nem szabad. Hisz, nem ártok senkinek, akkor miért ártanának nekem? Ezeket át kellett volna, gondolnom.
- Jacob, mióta tudja? – El kéne, mondanom hogy Jacob majd 17 évvel idősebb tőlem. Meg anyuba volt szerelmes.
- A vámpírokat? Vagy engem?
- Hát, a vámpírokat. – Észrevettem, hogy nem szereti kimondani ezt a szót. Nem tudom miért, pedig olyan menő. Párszor a Lah Pushi srácokkal, szoktunk nézni vámpíros filmeket és azon hülyéskednek, hogy milyen menő. De, hogy alak változok az nem is menő.
- Már nagyon rég óta. Lah Pushban, már évekkel ezelőtt tudták, akkor még élt Jacob nagypapája. Akkor kezdődött ez az egész, de ők titokban tartották. Így lett a békeszerződés. Jacob az elején, nem hitt a vámpírokban, de miután egyre jobban megismerte anyát már elhitte.
- Azt, hogy érted hogy Jacob ismerte anyukádat, Hát nem 18 éves?
- Nem. Kicsit idősebb. De mivel, nem öregednek. Ne kérdezd miért, mert én se értem. Na és Jacob egy évvel fiatalabb anyutól, bele is volt esve anyuba. De amikor megszülettem, látott bennem valamit, és azóta szeret.
- Ez nagyon romantikus. De Jacob ember? – Na erre, mit mondjak? Jacob azt mondaná, hogy igen csak néha kutyusok leszünk. Mondjuk, ez furin hangzik. Vagy alakváltozó? Vagy, hogy ember. Sok döntés volt és lesz
amit egyedül nehéz meghoznom. Sosem voltam, az az ember aki a furi vagy a rossz dolgokat jól megoldja. Apa szerint okos vagyok, és azt is, hogy a gondjaimat egyedül kell, megoldanom. Ashley, várta a válaszomat. Nem hazudok, neki de nem is mondok igazat. Jó lesz.
- Igen, ember. – Hazudtam.
- Oké. De nem zavarja? – kérdezte. Na ez  félreérthető. Most arra gondolt, hogy vámpír akar lenni-e Jacob, vagy hogy én vámpír vagyok arra. Az elsőre ,ha Jake meghallaná itt ölné meg Ashleyt, a másodikra kíváncsi lennék.
- Nem értem. Ez elég kétértelmű.
- Úgy értem, hogy ő nem akar vámpír lenni?
- Nem.
- Mert? – Na, ez a lány. Elfogom szólni magam.
- Nem tudom. – Hazudtam.
- Na jól van. Látom nem akarsz nagyon válaszolni.
- Nem az. Csak, még nehéz válaszolni. A kérdéseid…elégé…..hát.. nem tudom elmondani….de….nem voltam rá felkészülve. Tanuljunk, apa kérte. – Gyorsan eltereltem a témát, de tényleg kéne tanulni. Vizsga, vizsga ez a szó ami évekig kísérteni fog.
- Basszus, két hét múlva vizsga. Még semmit se tudok.
- De tudsz. Csak elfelejtetted. De majd együtt tanulunk.
- Oké. – Értett, egyet de nem akart tanulni. Tuti kérdésekkel akart bombázni. Inkább vizsga, mint kérdésekre válaszolni.
- Mivel kezdjük? – kérdeztem. Ashley bioszból, és angolból.
- Spanyol? – De hát ebből, csak én vagyok jó.
- Rendben. – Elővettük a könyvet, és elkezdtük a spanyolt. Nem sok sikerrel, de már a köszönéseket és a mindennapi dolgokat tudtuk. Mondatokat irtunk, és leforditotuk, persze nem a sajátunkat. Mikor készen voltunk, elővettük a fizikát. A konyhából pár dologgal kísérleteztünk. A szabályokat, közben elmondtuk. A gravitációs erőről mondtam pár szót, Ash pedig súlyerőről. Be is mutattuk ezeket. A bioszhoz kimentünk az udvarra. A növényeket tanulmányoztunk. Felboncoltunk, egy békát, és gilisztát. Matekból leírtunk 50 db. Feladatot aztán megoldottuk. Éhesek voltunk ezért ettünk, egy rántottát. Ránéztem az órára és már 8 óra volt, de anyuék sehol. Mi történt? Lehet, mamáéknál vannak. De ekkor az ajtó elkezdett, kopogni. Odamentem, hogy ki az. Szerencsére, csak Jacob volt az. Még szerencse, hogy apu néha korrepetálta. Mateknál leakadtunk…
- Vizsga? – kérdezte, és elnevette magát. Lehet, hogy még pizsibe vagyunk.
- Igen. Matekot érted?
- Igen, apud tanított.
- Tudja. – mondtam, neki bár remélem értette.
- Mit? – odamentem és a fülébe súgtam: „ vámpírok˝- furán nézett rám. Vagy inkább gúnyos arcot vágott, bár nála nem tudhattam
- Aha, szóval tudsz róluk. - Ash felnézett, mert tudta hogy hozzá beszélnek, bár kihez hozzám? Érdekes lenne, halkan nevettem amit senkise halott meg.
- Igen tudok. De a matekot nem.
- Segítek. Gyere, kics…Nessie. – majdnem azt mondta, hogy kicsim de kupán is vágtam volna, úgy csak apa hívhat.
- Megyek. – odaültem mellé. Elkezdjük, ő Jake sokat segített. Már volt 10 óra Ashley elaludt, miközben a törteket vettük. Kezdtem én is álmos lenni, de Jacob itt van. Csak egy csókot. Csak egyet, és aztán alszok. Jake felállt, és felvette Ashleyt. Bevitte a szobába, addig én a törteket nyomtam a fejembe.
- Nessie. Elég. Már sokat tanultál. Majd holnap. Van még idő. - Felálltam és összeszedtem a könyveimet. Ráraktam őket a pultra, elmostam az edényeket. A tollat és a ceruzát, beraktam az egyik pohárba.
- Kész vagy? Most menny aludni.
- Oké. – Odafajultam hozzá, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Na, mi történt? Csak álmodtam, azt hogy mi járunk? – kérdezte, és nevetett. De halkan.
- Nem, de nem is tudtam.
- Ja ok. Renesmee Carlie Cullen, leszel a barátnőm? – na ennyi erővel megkérhette volna a kezem.
- Igen. -  megcsókoltam. De ez igazi, szerelmesekre méltó csók volt.
- Ha azt kérdezem, hogy Renesmee Carlie Cullen, hozzám jössz feleségül? - Akkor mit válaszolsz?
- Igen. – Csak ennyit, semmi mást. Örökre szeretem, soha senkit nem fogok úgy szeretni mind őt. Újra megcsókolt.
- Akkor jó. Remélem 2 év múlva ez lesz a válasz. – szóval két év, na azt már igyis úgyis kibírom. Örökre, Jacobbal. Ez kel nekem semmi más. Csak vele egész életembe. Semmi mást, nem kívánhatnék.
- Akkor, már téged szeretnélek mind örökre.
- Én, most is szeretnélek. Amíg csak élek, minden egyes porcikámmal szeretlek, szeretni foglak akkor is amikor te már nem. Szeretni foglak, akkor is amikor nem leszel velem Örökre, mindig.
- Örökre? – ez az örökre, szép szó. Nagyon jó.
- Igen, örökre? Ez neked jó?
- Igen. Bár ha örökre, akkor senki más, csak te én még jobban szeretlek mint te engem.
- Dehogy. – Vigyorgott egy nagyot, és megölelt.
- Dede. Hidd csak el. – mondtam neki, miközben hozzá simultam.
- Nem. De most aludj.
- Ilyenkor, nem mehetsz haza, már éjjeli 1 van. – Megijedtem, amikor kimondtam. Már ilyen késő van. Komolyan aludnom, kéne. A szerelem az álmosságot is elviszi.
- Hát, nem aludhatok itt. Vagy igen?
- Persze, Anyuék úgyse alszanak.
- Edward és Bella, majd csak holnap vagyis ma jönnek haza. Délután vagy mikor. Emmett és Jasper kártyapartit rendeztek. Azt akarták, hogy Edward is játsszon, de ez csalás lenne.
- Akkor maradj. De én bemegyek, bocsi. Vagy te is bejössz?
- Nem. Dehogy. Kint alszok. Edward, ha engem ott benn találna, egy sziklával várna kinn. – ezen csak nevetni, tudtam volna de azt se tudtam, már. Bementem a szobába, de előtte jó éjt csókot kívántam Jacobnak. Beballagtam a szobámba. Ashley kivolt terülve. Bebújtam mellé, és belevetődtem az állomba…- Nem aludtam valami jól, mire felkeltem a nap beragyogott az ablakomon. Szerencsére, nem sütött rám a nap, de azért kimentem. Végigmentem a folyosón, a falakon ott lógtak a kiskori képeim. Bár kiskori képekből nem volt sok, hamar megnőttem. De anyuék próbáltak sokat csinálni. Anyuék esküvői képe. Anya babkori képe, apuról nem volt. Mondtam már nekik, hogy keressünk, de azt mondták hogy azt már vagy elégették vagy nem is volt. De találtunk, egy képet amin apa édes anyukája és édes apukája van középen meg egy kisfiú biztos apa. Nagyon aranyos kisgyerek, volt. Apunak zöld szeme volt, de ezek a képek még fekete fehérek. Kiértem a konyhába. Jake a nappaliban horkolt, odamentem és betakartam egyszer csak megfordult. Olyan kedvesen aludt, nem akartam felkelteni. Nagyon lassan a hűtőhöz mentem, a hűtőn voltak a bizonyítványaim, és pár hűtő mágnes. A hűtőben, nem volt sok kaja, de nekem azért néha bevásárolnak. Kivettem, egy colát és megittam. Kiakartam menni, a napra de gondoltam, minek hiszen akkor gyémántokkal leszek kirakva. Már 10 óra volt. De Ash és Jake aludt, na ezek az álomszuszékok gondoltam. Jacob már ébredezett, odaültem mellé a másik kanapéra és a falat bámultam. Nem volt nagy szám a falunk, de azért festményekkel ki volt rakva. Volt egy nagy családi festményünk is, rajta volt Alice és Jasper ők ültek, mellettük volt Rose és Emmett, felettük volt papa és mama, ők mellett volt nagypapa- anya apukája- utána volt apa és anya, Emmett mellett pedig én, mellettem meg Jacob, és Billy. Ezen a képen mindenki megcsodálkozik. Persze amikor ez a kép készült, mindenki csak nevetett és nevetett. Jó volt az a nap. Jacob már felébredt, rám nézett nagy barna szemeivel és elmosolyodott. Gyorsan ásított egyet, és megtörülte  a szemét.
- Jó reggelt, Nessie. – Láttam rajta, hogy nem nagyon kelt még fel, de nem akartam hogy aludjon, most nem.
- Neked is. – rámosolyogtam. Megfogta a kezem és magához húzott persze előtte felült.
- Ashley még alszik? – mit érdekli, hogy alszik-e. gondoltam magamba, de hát ha most alszik lehetne egy csók is.
- Igen. Miért?  - kérdeztem, de tudta mire gondolok. Megfogta az arcom, és megcsókolt. Bármikor megcsókolt, felmértem hogy az lesz életem legjobb napja, nem is  tudom, hogy lehet-e ennél jobb. Nem hiszem, de lehet.
- Na erre gondoltál?
- Igen, határozottan. De anyuék mikor jönnek haza?
- Délután, tudod süt a nap. Meg valami dolguk van, zavar hogy itt vagyok? Mert ha igen el is mehetek. – rám nézett gyanakodva. De miért zavarna, hogy itt van nem emlékszik az örökké szóra, nekem az az örökké örökét, jelent és nem egy szót.
- Dehogy zavar, tudod örökké.
- Igen, örökké. De..
- De mi?
- Edward az örökké szón, kifog akadni.
- Aha, szóval téged érdekel, apa véleménye. Bár az is lehet, hogy anyut szereted még mindig és velem csak azért jársz, mert anyut látod bennem. – amint kimondtam ezeket a szavakat, rájöttem hogy igazam van hiszen, majdnem úgy nézek ki mint anya. Hogy lehettem, ilyen hülye? Hogy hihettem, hogy Jacob bármit és érez irántam.
- Te ezt gondolod?  - kérdezte.
- Igen, miért is ne. Hiszen te szerelmes voltál anyuba.
- Igen, az voltam de nem azt jelenti, hogy másba nem is lehetek.
- De milyen véletlen, hogy pont a lányába aki pontosan olyan mint ő maga.
- Tudod, elegem van már. Ha nem akarod, hogy veled legyek, akkor elmegyek, de hogy azt hiszed hogy nem szeretlek az már fáj. De nagyon fáj. – már majdnem kiabált. Megbántottam, de nem ok nélkül.
- Nem azt hiszem, hogy nem szeretsz.  Csak azt nem hiszem, hogy engem szeretsz, Remesmeet és, nem anyut aki bennem van.
- Téged szeretlek, de komolyan gondoltad amit az előbb mondtál, és átkell gondolnom mert lehet, hogy igazad van. – De jó, nekem meg most igazam van. Imádom el sem hiszem, vége a jó napnak.
- Ezt, hogy érted?
- Elmegyek, visszajövök. De kell gondolkodnom, muszáj, ha nem teszem akkor olyat teszek amit lehet, hogy megbánok. – lehajtotta a fejét.
- De. – dadogtam, annyi mindent elakartam mondani, de nem tudtam mivel kezdjem.
- Nem, nem. Figyelj ide, most elmegyek, de ne sírj majd visszajövők, nem tudom mikor de visszajövök.
- Ne…..Jacob nee,ígérem,többé nem mondok ilyeneket, csak ne menny el. – könyörögtem, de nem hiszem hogy meghatotta.
- De, elmegyek. – egy puszit, nyomott a homlokomra, és kiment az ajtón. Ott álltam, percegik, órákig nem, de percegik biztos. Már csak azt vettem észre, hogy Ash átkarol, én meg sírok. Biztos elaludtam, mert már az ágyamba feküdtem. Anya ott ült az ágy elején. Apa pedig az ajtóban. Nem akartam kinyitni a szemem, de muszáj volt. Lehet, hogy csak álmodom. De ilyet, nem hiszem hogy lehet álmodni. Kinyitottam a szemem és körül néztem. Ash hol van? Csak nem bántottam meg? Nem emlékszek semmire, ennyit tudtam. Anya észrevette, hogy felkeltem ezért odajött hozzám, és mélyen a szemembe nézett. Már aranybarna volt a szeme, de olyan fura nem értettem miért. Nagyot sóhajtott, és apa odajött és egy puszit nyomott a homlokomra. A kezembe nyomott egy levelet, aztán kisétált az ajtón. Megnéztem a levelet, kicsi borítékban volt, rá volt irtva hogy : Renesmee Carlie Cullen.  A levélben a következő állt.

Nessie, tudom megbántottalak, de vissza jövök. Csak idő kell, ne sírj csak annyit kérek. Ha vissza jövök, boldognak szeretnélek látni. Ha Edwardtól vagy Bellától vagy mástól azt a hírt kapom, hogy te sírsz..én nem tudom mit csinálok. De te ne csinálj hülyeséget. Mivel tiszta anyád vagy, lehetőleg ne ugorj le a szikláról. Csak mert hogy nem vagyok, most veled. De veled leszek, járjál iskolába. Tanuljál, mert ha vissza jövök és azt látom, hogy te vagy a legrosszabb tanuló akkor saját kézzel verlek el. Ne sírj, legyél boldog, Szeretlek.

                           Jacob Black

Az utolsó szót vagy tíz szer végig olvastam, de nem tudtam hogy igaz-e. Meg miért ugranák le egy szikláról? Ennek semmi értelme. De hogy várhatja, hogy ne sírjak. Biztos amikor írta a levelet, valami gondja lehetett. De azért felültem, a levelet vissza raktam a borítékba és beraktam az éjjeli szekrényembe. Vissza mentem anyához és leültem mellé.
- Kicsim, sajnálom. Jól vagy? Kérsz valamit?- kérdezte anya.
- Igen, jól vagyok. – Hazudtam.
- Rendben. Ash haza ment, azt mondta hogy holnap lesz iskola és matekból dolgozat. – Na még csak ez hiányzott, matek doga.
- Oké. Akkor tanulok.
- Nem. Holnap nem mész iskolába. Majd jövő héten. 
-  Most, meg miért? Az iskola eltereli a figyelmemet, de megyek és kész.
- De anya, ha nem megye akkor itthon fogok búslakodni. – vágtam vissza neki.
- Rendben, de a matekot tudod?
- Majd, megkérem aput hogy segítsen ennyi.
- Rendben, most vagy majd később?
- Most. – Anya felállt és kiment az ajtón, szólni apunak. Apa persze nagyon gyorsan ért, be. Megkérdezte, hogy hol tanuljunk és kinn szerettem volna a nappaliban, de nem engedte ezért az ágamon tanultunk. Tíz példát, kellett elsőnek megcsinálnom, ezek nem voltak nehezek. Utána, jöttek a szöveges feladatok, azok kicsit nehezebbek voltak. Elmagyarázta, hogy csináljam meg gyorsan de ne rosszul. Apa nagyon jó matekból, bár
minden tantárgyból nagyon jó. Nagyot, ásítottam. Apa észrevette, hogy álmos vagyok, ezért becsukta a könyveket, a tollamat és a ceruzámat berakta a lila tolltartómba. Miután, mindent a helyére rakott, bepakolt nekem a táskámba. Utána, már csak azt vettem észre, hogy az ágyban alszok.

   Írj szólj hozzá....