Anya bejött, megnézni mi a bajom, de rájött, hogy csak rosszat álmodtam. 7 órakór csörgött az órám. Még volt időm elmenni, vadászni, és még vissza is érek átöltözni. Nem lenne jó dühösen és éhesen menni suliba. Anyuval mentem vadászni, mert ő tudta min megyek át. Azt mondta, nem kell félnem rajta is segítettek és Rosalie nem gondolta komolyan. Tudom, hogy nem gondolta komolyan, de rosszul eset. Mindenki tudta, hogy amikor velem terhes volt, anya csak az én életemet akarta megmenti anyu egyáltalán nem érdekelte. Szeretett volna, egy gyereket és én megadtam neki, amit akart. Találtunk, pár antilopot, gyorsan elfogyasztottuk őket. Anyunak jobban megy, mivel ő teljes egészében vámpír. Nekem még gyakorolnom kell, mivel én félig ember vagyok. Vissza mentünk a házba, átvettem a ruhám. Most egy fehér felsőt, és egy farmer nadrágot vettem fel. A hajamat felgumiztam.  A tornacipőt a lábamra húztam, bepakoltam a táskámba. Szerencsére, Alice megcsinálta a dogámat, pont olyan az írása mint nekem, gyorsan megköszöntem, bár nem tudtam mit irt. Apa és Alice vitt el az iskolába, most apu kocsijával mentünk. Már évek óta itt élünk, de még mindenki megcsodálja azt a Volvót. Nekem, jobban tetszik anya ferraria
De persze, azt jobban megcsodálnák. Papa, szokás szerint a mercivel mentem dolgozni. Az egész családnak, szuper kocsija van. Emmettnk egy dzsip. Alicenek egy Porsche. Hamar odaértünk a suliba, mivel apa kishiján 120-al ment. Bár ha 100-nál kevesebbel megy neki az lassú tempó.
- Itt jó lesz. Hol lesztek?
- A fák között.- apu egy erdőhöz mutatott, ami pont a suli mellett volt.
- Oké. Ott van Ashley odamegyek hozzá. Sziasztok.
- Oké. De vigyázz. Elmondod a Jacobosat?
- Igen, inkább tőlem mint hogy Hollytól tuja meg.
- Igaz, na szia Nessie. – Megkértem aput, hogy suliba ne szólítson kicsimnek. Odarohantam, Ashleyhez. Ő, mint mindig nagyon vigyorgott. Már rég óta ismerjük egymást. Már mindent tudunk egymásról.
- Ashley, képzeld mi történt. – Úgy csináltam, mint egy tini lány aki a barátnőjének elmondja, hogy ki az új pasija.
- Mi? Mond már. – Ez jó nem tud semmiről.
- Jacob, megcsókolt.
- NANE. Ez tök jó. Rosalie mit szólt? – Ashley tudta, hogy Rosalie utálja Jacobot.
- Kiakadt. Azt mondta, hogy ez nem helyes, de engem nem érdekel semmi köze hozzá, ki a barátom.
- Ez igaz, Hiszen, amúgy nem is a rokonod. Persze tudom, hogy családként, tekintettek egymásra. – Ashley tudta, hogy nem vagyunk, vérkonok, és nekem csak apa és anya az igazi rokonom, Meg persze papa és mama, de csak anyu részéről.
- Igen. Csak tudod, Rosalienak nem lehet gyereke, és neki oylan vagyok mint az ő édes gyermeke. Tudtad, hogy anya majdnem belahlt a szülésbe?- Nem. Hát ez szörnyű, és hogy mentetétek meg?
- Hát, mivel papa orvos folyton haza hozza a munkáját. És volt valami, orvosi izéje, és azt beadták anyunak.
- Te koraszülött vagy?
- Igen.
- Én is. Engem sokáig kelett újra éleszteni. Téged kelett?
- Nem. Én túl hamar feljöttem ki. És már anya nem bírta. – Nem is hazudtam, semmit aputól ma is megfogom kérdezni, hogy mikor mondhatom el Ashleynek.
- Ja értem. Még jó hogy Holly nem a barátunk, tuti erre azt mondaná, hogy te gyilkos majdnem megölted az anyádat, vagy hogy te nem rendesen fejlőté.
- Vagy rosszabbakat. Kitelik belőle. Amúgy örülök neki, hogy nem Hollytól tudtad meg ezt a Jacobos ügyet, mert tegnap hazakísértem Jacobot, és meglátott minket csókolózni.
- Az gáz. Még nem mondta el senkinek, ez fura.
- Ez tényleg az. – értettem egyet.
- Aztán lehet, hogy valamit kitalál, és akkor csap le amikor nem számítasz rám.
- Nyugi, engem nem lehet átvágni, emlékezz csak vissza Jenifere, azt akarta behitettem, hogy én lestem és nem ő.
- Ja az durva volt. De az a lány barom volt. Hogy, nem vette észre hogy ott a tanár.
- Na tényleg, Rob hívott már azóta? -  csak hogy eltereljem a szót, de most érdekelt is
- Igen, minden nap felhív. Tegnap este 11-kor irt egy sms-t. Ma reggel, már felvettem a telefont, azt mondta hogy semmi nem történt. Meg hogy ma be is fogja bizonyítani. De átvágta a fejem, és engem semmivel nem tud meggyőzni.
- Ja, legalább annyit mondott volna, hogy majd máskor mennyünk el. De hogy téged ott hagyott.
- Nem értem a fiúkat. Jacob ugyanilyen?
- Nem, ő mindent elmond. Általában, a haverjánál van Paulnál.
- Igen, Paul az jól néz ki. Tisztára helyes. Van barátnője? – Na végre, ezt akartam elérni, Ashleynek pont olyan srác kéne mint Paul.
- Nincs, neki. Megérdeklőgyem, hogy tetszel-e neki?
- Komolyan megtenéd? Nem zavarna? – mit gonol? Miért zavarna? A két haverom együtt, ez tök jó lenne.
- Hát persze, mire valő egy barát.
- Te vagy a legjobb.
- Te is.
- Nessie, ott jön Holly. – Na mire készűl?
- Mikrofon van a kezében? – megfordultam, és téleg az volt.Mire készűl?
- Ashley, mennyünk be az ebédlőbe, kíváncsi vagyok mire készül.
- Rendben.
Együtt bementünk, az ebédlőbe, már mindenki ott volt, Holly fel ált arra  az asztalra, ahol mindenki látta, háta mögött egy vetítő volt. Most jutott eszembe, hogy az új igazgató az apukája. De jó
- Figyelem emberek! – Holly mindenkinek kiáltott, hogy figyeljenek a kivetítőre.
- Mindenki tudja, hogy a Cullenék egy Blackek, és a Lah Pushban élők, nem barátkozhatnak. Nem tudni, miért de ez így van.
- Ez nincs is így Holly. – Ashley felszólalt, sose szokott de most igen.
- Akkor, miért nem mehetnek át Lah Pushba?
- Talán, átmennének, csak nekik van fontosabb dolguk, Nessie, pedig átszokott menni, és ő is Cullen.
- Ja a kis tökéltess Nessie. Aki, olyan tökéltess hogy egy Lah Pushba élő sráccal csókolózik.
- Legalább vele, van mint az itteni, senkikből. Az a srác, nem vágja át a fejét, nem hagyja cserben
- De azok, olyan csúnyák, meg minden. – Na elég köbe szólok.
- Akkor mi van? De jobban néznek, ki mint te az tuti. Őket nem érdeklik a hajuk vagy hogy mi a legújabb divat. Megtartják a szokásaikat, és ezért ők ezerszer jobb emberek mint ti. az a baj, hogy egy olyan srác a barátom, aki nem idevalósi? Ha innen kéne, választanom, inkább meghalnék. Holly te pedig, nem tudod mi az a szeretett, nem tudod hogy kell valakit igazán szeretni csak sajnálni tudlak. De néztél mostanában tükörbe? Mindenkit megbántasz, nincs egyetlen egy barátod se. 
- De vannak, barátaim. Csak nem itteniek. Tudom mi az a szeretett, de akik szerettem már nincs.
- Attól, hogy nincs lehet új. Lehet egyszerre több ember is szeretni.
- Na persze. Te hány ember szeretsz Jacobon kivűl?
- A családomat, de az őszeset egybe véve, és a legjobb barátnőmet.
- Jaj de megható. Emberek szerintetek ez nem nyálas?
- Nem!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Mi? Most vele értettek egyet? De hát neki van a legnagyobb titka. De Renesmee Carlie Cullen, ígérem hogy megfogom tudni, a tikodat.
Becsengettek, Ashley furán nézett rám. El kell neki mondani. Bem,entünk együtt, matek órára.
Elővett egy papirt, és elkezdett nekem irni:
Mi az a titok? Azt hittem nincsenek egymás előtt titkaink.
Na, most mit mondjak? Nem, most modnom el az igazat ez biztos.
Majd, elmondom. Nem most, majd ha készen állsz rá.
Ha készen állok? Olyan rossz? Hát valakinek jó, valakinek rossz. De elmondom ígérem. De meg kell kérdeznem a szüleimet, hogy elmondhatom-e?
Jacob, tudja?
Igen, mert ügye őt, már régóta ismerem.
Oké. De ígéred?- hogy ígérjek, meg ilyet? Ezt nem kérheti, vagy mégis?
Nem mondom, hogy ígérem. De megpróbálom.
Oké. De légyszi.
Betettem, a papírt a könyvembe. A tanár azt kérte, hogy mindenki írja meg ami a táblán van és aztán, adjuk le. El is felejtettem, hogy ma doga. De szerencsém volt, apu engem folyton korapetál. Nem voltak nehezek, én adtam be elsőnek, de zen már senkise lepődött meg. Én voltam a legjobb, és utánam jött Ashley. Amikor volt a vizsga, apu mondta hogy hívjam át Ashleyt és majd együtt tanulunk, azóta is hálás apunak. Végre kicsöngettek, most lesz tesi órám. Elég unalmas volt, mivel amikor fociztunk folyton belőttem a gólt, ha tollasoztunk, eltaláltam a labdát, a kézi labdáztunk, belőttem a hálóba. Most is Ashleyvel voltam, és az ellenfelünk Rob és Holly volt. Mondtam Ashleynek hogy, ne vágja hozzájuk az ütőt. Szerencsére hallgatott, rám, de mivel mi nyertünk Holly így is dühös volt. Egy pacsit ütöttünk egymásnak. Biosz, és töri órán majdnem aludtam. Végre kicsengettek. Holnap nem kell jönni suliba, mert újrafestik, az ebédlőt. De kell írni, egy 1000 szavas esszét.
- Sose, fogok végezni vele. A töri tanár ezt direkt csinálja? – Ashley és a töri tanár között, nem volt meg semmilyen viszony. De Ashleyt ez nem is érdekelte. Engem sajna, minden tanár imádott, ezt Holly utálta.
- Ha akarod, együtt megírjuk, papának van egy csomó könyve.
- Oké, ez jó lesz. Mikor mennyek át?
- Majd felhívlak. Tudod a Rosalie ügy.
- Anyukád, nagyon be van rágva? – már kiértünk az udvarra, láttam aput a kocsijában és intettem neki hogy mindjárt.
- Egy kicsit. De nem rám, hanem rá. De bocsi mennem kell apu vár. Hazavigyünk?
- Aha, hazavihettek. – Ashley imádta aput, de persze nem ok nélkül. Apu is kedvelte Ashleyt, mindig azt mondta, hogy jó barátokat választottam.
- Szia, apa. Ashleyt hazavisszük?
- Sziasztok. Hát persze. Szálljatok be.
- Köszönöm. Mr.Cullen
- Már elmondtam, hogy csak Edward a Mr. Cullen maradjon meg Carlisnak. – Apu utálta, ha magázzák, főleg akik idősebbek nála.
- Rendben akkor köszönöm Edward.
- Nincs mit. – Végre megérkeztünk, Ashleynek egy nagy kék házuk volt, egy emeletes, négyen éltek. Van egy bátya neki, ő most ment egyetemre. Anyukája, most terhes, ikreket vár.
- Ashley, anyukád mikor szül?
- Még 3 hónap. Ma is megy Dr. Cullenhez.
- Igen. Mond neki hogy jó bulást.
- Rendben, sziasztok és köszönöm.
- Szia Ashley. -  köszöntem
Gyorsan elhajtottunk.
- Apa.
- Igen, kicsim?
- Ashley, tudod már tudni szeretné a titkunkat.
- Igen tudom, de kicsim még nem
- De mikor? Ő a legjobb barátom.
- Tudom, de ha ez a Holly baj jelent.
- Pontosan, az lenne ám igazán jó, ha Holly tudná meg elsőnek, és pont Ashleynek mondaná el. Akkor lennék ám igazi barátnő.
- Oké, de ezt megkell beszélni. – Családi gyűlés másként.
- Rendben.
Apa, most nem haza hajtott, hanem mamáékhoz, biztos itt van anya.
Apunak lassan, nekem gyorsan bementünk a házba. Emmett tévét nézett, mellette Rosalie. Jasper és Alice kártyáztak. Anya és mama beszélgetek.
- Papa hol van? – kérdeztem
- Mindjárt jön, csak gyorsan behívták a korházba.
- Ja oké
Együtt, bementünk a napaliba.