Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyelleném.

Ha már úgyis a pokolba kell mennem, akkor legalább csináljam rendesen

 Az ujja lassan végigsimított a gerincemen, éreztem, ahogy felgyorsul a lélegzete. Kezem erőtlenül támaszkodott a mellkasának, és már megint szédültem. Lassan előrehajtotta a fejét, és másodszor is megérintette hűvös ajkával az enyémet, nagyon óvatosan, résnyire nyitott szájjal. És akkor összeroskadtam.

Felemelte a kezét, a szemén láttam, hogy vívódik, aztán gyorsan végigsimított ujja begyével az arccsontomon. A bőre ugyanolyan jeges volt, mint mindig, de ott, ahol megérintett, a bőröm ijesztően forró lett - mintha megégettem volna magam, csak még nem érezném a fájdalmat.

Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége - olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel.
 

Edward: "És az oroszlán beleszeretett a bárányba"

Bella: "Hány éves vagy?"
Edward: "17"
Bella: "És móta vagy 17?"
Edward: "Egy ideje"

Mersz szeretni? Az életed árán is?
Ne állj ellen, az Alkonyat úgyis leszáll!

Én vagyok az, aki hangokat hall a fejében, és te aggódsz azon, hogy őrült vagy? 

"Kérlek, árulj el csak egy teóriát." - a szemei még mindig parázslottak.- "Ööö, szóval,megmart egy radioaktív pók?" -ő is  hipnotizőr volt? Vagy csak reménytelen voltam?- "Eznem olyan kreatív." - gúnyolódott.- "Sajnálom, csak ezzel szolgálhatok." - mondtam,sértődve.- "Még csak nem is jársz közel." - kötekedett.- "Nincsenek pókok?"- "Nincsenek."-"És semmi radioaktivitás?"- "Semmi."- "Áh" - sóhajtottam.
 "A kriptonit sem zavar" - nevetett.  "

- És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba... - suttogta, és én lesunytam a fejem,
nehogy meglássa, milyen boldog izgalmat keltett bennem ez a szó.
- Micsoda buta bárány! - sóhajtottam.
- Micsoda beteg, mazochista oroszlán! "

Egyetlen női magazinban sem olvastam arra vonatkozó tippeket, hogy mit viseljünk, amikor vámpír kedvesünk bemutatkozó látogatásra invitál vámpír családjához

"Ott van például ... a féltékenység. Százezer könyvben olvastam róla, láttam, amint a színészek eljátsszák ezer különböző színdarabban és filmben. Azt hittem, erről az érzésről mindent tudok, amit tudni lehet. De egészen megdöbbentett."

De a féltékenység... fura egy dolog. Annyival erősebb, mint hittem volna! És teljesen irracionális!

"Ha jól értettem, nem azon aggódsz, hogy egy vámpírokkal teli házba látogatsz, hanem attól félsz, hogy azok a vámpírok nem fognak kedvelni téged?"

Hozhatod a bilincset, a rabod vagyok.

Biztos, hogy nem tűnsz el reggelre? ? kérdeztem. Tudnom kellett. ? Végtére is mesebeli lény vagy!

"Valahányszor hideg keze megérintett, a szívem mindig meglódult. Két ilyen alkalommal láttam valamit az arcán, ami arra vallott, hogy képes meghallani a szívverésemet."

 "Döbbenetes, milyen hirtelen elszállt a fojtogató félelem, döbbenetes, milyen tökéletes biztonságban éreztem magam abban a pillanatban, amint meghallottam a hangját."

"Ha valaki halhatatlan, az, úgy látszik, végtelen türelemmel is rendelkezik."

 Alkonyat van megint. Újra vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér.

"Csak azért, mert... mert bizonyos fajta lapokat osztottak nekünk... ez még nem jelenti azt, hogy nem dönthetünk úgy, hogy fölébe kerekedünk a végzetünknek... egy olyan végzetnek, amit egyikünk sem maga választott."

"Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem"

"Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen gyönyörű, hús-vér ember legyen."

"Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat."

-"Azon gondolkoztam, amíg futottam..." - megállt.
- "Remélem, hogy ne menjünk neki egy fának."
- "Butus Bella." - kuncogott. - "A futás nekem ösztönös.
Nem valami olyasmi, amin gondolkoznom kell."
- "Felvágós." - suttogtam újra.

- "Noshát, Mami, valószínűleg észrevetted, hogy a barátom csillog. Ez csak valami,
 amit gyakran csinál a napon. Ne aggódj miatta..." "Szemmel látható változásokra számítottam, de itt vagy,
elpirulva, mint mindig."

"Ne csinálj semmi vicceset a jelenlétem nélkül!"  

- "Ha álmodhatnék, akkor rólad álmodnék. És nem szégyellném."

- "Ha már úgyis a pokolba kell mennem, akkor legalább csináljam rendesen."

Bármennyi közös időt szánt is nekünk a sors, egy percet sem akartam veszíteni belőle.

És azzal újra két keze közé fogta az arcomat. Elakadt a lélegzetem. Habozott - de nem a szokásos értelemben, emberi módon. Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál, mielőtt megcsókol egy nőt, de szeretné előbb kipuhatolni, miként fog a nő reagálni. És nem úgy, amikor azért habozik, hogy meghosszabbítsa a pillanatot, a várakozás eszményi pillanatát, amely néha jobb, mint maga a csók. Edward azért habozott, hogy kipróbálja magát, hogy lássa, biztonságos-e a dolog, hogy megbizonyosodjék róla, még mindig ura önmagának.

"Emlegesd a farkast, s az máris a kert alatt kullog"

Döbbenetes, milyen hirtelen elszállt a fojtogató félelem, döbbenetes, milyen tökéletes biztonságban éreztem magam abban a pillanatban, amint meghallottam a hangját. 

 Még több idézet küldj te is itt !

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.