Renesmee az álmok útján
S.Krisztina 2011.03.10. 07:26
szerző:S.Krisztina
Renesmee az álmok útján
2. fejezet Fájdalmak és érzelmek
3. fejezet A második nagymami
4. Fejezet Kiskutya
5. fejezet Az esküvő
2. fejezet
Fájdalmak és érzelmek
Gyorsan haza értünk, leparkoltunk a garázsban, majd felmentünk a házba.
Mintha ugyan úgy reggel lenne, semmi nem változott itthon, csak annyi, hogy most már Jasper is Emmettékkel kártyázott. Papa lassan sétált lefelé a lépcsőn mindenki felnézett rá, majd elfoglalta helyét a kanapén.
Úgy látszik ezt a megbeszélést nem Carlisle tartja. Igazam lett, mert anya kezdte el a beszédet.
- Figyelj kicsim tegnap este itt volt Jacob – már most féltem, hiszen most akartam menni hozzá élvezni a délutánt erre valami baja lesz, erre a gondolatra elöntött a fájdalom. Anya átkarolt, mikor látta hogy mindjárt sírok.
- Jacob elmegy egy kis időre tőlünk de, azt mondta vissza, jön… pár év múlva. – mondta anya, már nagyon nehezen ejtette ki a szavakat.
- De anya mégis hova ment és miért hagy így itt?– kérdeztem feldúlva.
- Rómába ment, és azért, mert azt szeretné, hogy felnőj, tanulj és élj egy kicsit nélküle.
- De én nem akarok nélküle élni anya mi lesz így velem? Eddig is tanultam.
Miért pont most hagy itt, tizennyolc éves vagyok anya, meddig akar várni öt talán tíz évet? – hadartam a szavakat értetlenül. Miközben potyogtak a könnyeim. Őszinte fájdalom ért először, Jacobról sosem hittem volna, hogy ezt teszi velem.
A kanapéról leborulva sírtam hosszú ideig, mindenki ott ült velem és vígasztalt, hogy visszajön meg jó lesz így is, de ezek a szavak nem voltak megnyugtatóak.
Felmentem a szobámba felültem az ágyra. Sötét volt nagyon sokat sírtam de így sem tudtam elaludni csak a térdemet átkarolva, ringattam magam az ágyon. Rossz gondolatok jártak a fejembe meg akartam halni Jacob nélkül egy senki vagyok nem akartam elhinni, hogy olyan távol ment és egy ilyen szerencsétlen okból. Kezdett világosodni hallottam, hogy valaki jön fel a lépcsőn, és valakivel beszél ó szóval nincs egyedül. Kopogtattak.
- Nyitva – mondtam elfojtott hangon.
Katy és anya jött fel! Aggódó tekintetük a szemembe fúródott.
- Borzasztóan nézel ki Nessie. – mondta Katy gyötrelmes arccal.
- Hát nem is érzem magam fényesen. Anyára néztem.
- Jacobbal mi van? Jól van? Telefonált? – árasztottam a kérdéseimmel.
Katy mosolyogva megrázta lehajtott fejét.
- Renesmee, Jacobról semmit nem tudunk, nem telefonált.
Újabb sírógörcs kerülgetett és felpattantam az ágyról megfogtam a fényképalbumom-kinyitottam az első oldalon ahová már régen kitettem az a képet ahol Jacob először tart a karjában. El akartam tépni de anya kikapta a kezemből.
- Renesmee ne vidd túlzásba! Vissza fog jönni – ígérte.
- Ne aggódj, jól vagyok, csak nem hiszem el, még mindig nem tudom felfogni, ami történt.
Teltek az órák felöltöztem, bekapcsoltam a tv-t és elkezdtem nézni valamit, de nem bírtam figyelni. Katy mesélt közben a tegnap délutánjáról.
- Képzeld Ronald-dal találkoztam a parkba. Tudod, ahová ki szoktam menni, rajzolni. Leült mellém a padra és segített és nagyon jót beszélgettünk.
Ronald egy helyes srác volt az osztálytársunk,(kék szem, szökés haj). Tiszta álom férfi bár nekem nem tetszik, mindenki ráhajtott az iskolából ,de ö sosem ált meg egy lánnyal mindegyiket cserbenhagyta. Épp ezért lepődtem meg Katy mondatán.
- Hogy micsoda? Hozzád szólt? És segített? - kérdeztem meglepődve.
- Igen elég érdekes, de szívdöglesztő és ügyes – áradozott Katy.
Alig hittem a fülemnek sosem gondoltam volna, de őszintén azt kívántam, hogy Katy és Ronald egyszer egy pár legyenek.
Sokat beszélgettünk, már besötétedett, mikor Katy telefonja megcsörrent. Édesanyja hívta, hogy nem, muszáj haza mennie, mert ö úgy is megy az egyik fogadásra.
Barátnőm majd kiugrott a bőréből, hogy itt aludhat, mert ez lesz a második alkalom. Az első akkor volt, amikor Alice pizsama partit rendezett nekem és barátaimnak. Nagy buli volt azt meghiszem.
Fel álltam a kanapéról és megkerestem aput, a házban néha nehezebb volt, mint gondoltam. De általában anyával együtt ténykedik valahol. Megtaláltam, éppen a dolgozószobában olvasott valami nagyon vastag könyvet, mikor meglátott becsukta és kérdően nézett.
- Apa hol alszunk ma éjjel?
- Ahol gondolod kincsem.
- Csak azért kérdezem, mert ha lehet, itt aludna Katy is.
- Persze csak nyugodtan. –felelte
- Köszönöm apa, ha lehet, akkor itt maradunk inkább, fáradt vagyok most a sétához.
- Oké. Kérdezhetek valamit Nessie?
- Igen apa, de kérlek, mostantól ne szólíts Nessinek mert, ez emlékeztet Jacobra.
- Jól van, értettem kisasszony. A kérdés az lenne, hogy mennyire szereted Jacobot? Tudom nehéz elmondanod apádnak, de mégis érdekelne.
Hirtelen fájdalom töltött meg, de oly szépen kérdezte, hogy muszáj volt válaszolnom.
- Csak szerettem – és kifordultam a szobából. Nehéz volt ilyet hazudni, de annyira fáj, hogy jelenleg nem tudtam mit mondani.
Fura egy éjszaka volt. Mintha a múlt éjszakai álmom folytatódna csak rémesen.
Vége lett a csóknak.
- Nessie el kell mennem kis időre, hogy kitisztuljak, hidd el nekem is nehéz de, ki kell bírnunk egymás nélkül talán te jobbat, találsz nálam, és boldogabb leszel – mondta szépen lassan, hogy megértsem.
- De Jake nem mehetsz el ennél boldogabb, nem lehetnék, maradj velem, kérlek Jake várj, ne menj el.
De ő eltűnt a sötétben ott hagyott egyedül én csak sírtam de ő nem jött vissza.
Ki keltem az ágyból, Katy még aludt, ezért elmentem zuhanyozni. Mindenki itthon volt, de kivételesen együtt beszélgettek. Az ajtót becsaptam magam után, hogy tudják, bent vagyok a fürdőben üde frissességgel, árasított el a meleg víz, ellazított és megnyugtatott. Átfutott a fejemben, hogy ott fogok állni a víz alatt még vissza, nem jön, de ha jobban bele gondolok, nem tudom mikor lesz az a pillanat, amikor visszatér, és mégsem akarok több évig víz alatt állni. Legalább az utolsó kívánságát meg kell fogadnom, azt hogy tanulok, és hát az sem menne víz alatt.
Gyorsan kész lettem, megtörölköztem, felöltöztem majd lerohantam a földszintre.
- Mi lesz a reggeli? – kérdeztem boldogan
Sugárzott róluk az értetlenség. Lehet boldogságom, keltette fel a figyelmüket.
- Azonnal készítem Ne… Renesmee – ugrott fel anya. Úgy látom, apa közölte mindenkivel a tegnap esti kis beszélgetésünket. Nagy örömömre.
Anya után mentem rájöttem, hogy Katy még alszik, ami azt jelenti nyugodtan, megihatok egy bögre vért is. Gyorsan a hűtőhöz ugrottam kivettem a bögrét és gyorsan megittam. Frissítő volt akár a zuhanyozás csak ez erőt is adott.
Anya értetlenül nézte, miközben ittam.
- kérsz mást is Renesmee vagy elég volt? – közben elvette a bögrét, és gyorsan elmosta.
- Igen anya müzlit – majd gyorsan le is vettem két tálat gondolva Katyre.
Közben Katy is felkelt és lejött. Leült az asztalhoz és kérdően figyelte ténykedésem. Letettem elé a tálat és én is helyet foglaltam együtt ettünk
Közben figyelt engem mintha csodált volna.
- Renesmee ha Ronald megkérdezné tőled, hogy járnál-e vele igent mondanál?
- Nem!- vágtam rá azonnal
- Miért? Hiszen jól néz ki.- mondta értetlenül
- Először is nem tenném ezt veled másodszor nekem más, tetszik. Meglepődött mondatom második részén és már előre tudtam a következő kérdését.
- Ki AZ a szerencsés? - kérdezte pislogva. Elgondolkodtam, néztem és turkáltam a müzlit ide-oda a tálkában, majd ránéztem és szembe találtam magam a két kérdő szemével. Nem akartam kimondani de gondolkozás nélkül kicsúszott a számon.
- Jacob – kuncogás fogta el talán kétszer háromszor találkozott Jakel, neki is, tetszett be is vallotta nekem.
Melegség öntött el, amikor kimondtam a nevét, mégis elborzadtam magamtól hogy ennyire szeretek valakit, aki ezt tette velem itt hagy egyedül.
- Túl öreg hozzád nem? - Kérdezte kíváncsian
- Nem. – vágtam rá rögtön de, közben rájöttem hogy kicsit az.
- Jó értettem nyugodj le. – mondta megijedve. Hirtelen rájöttem, hogy tőlem ijedt meg hirtelen túl nagy indulatokat keltett bennem és csak ennyit mondtam.
- - Bocsánat, sajnálom de, ne beszéljünk most róla, kérlek. – tényleg nagyon fájt róla beszélni őszintén szerelmes voltam egy tőlem 5 évvel öregebb srácba bár sokkal-sokkal több, mert én sem 19 éves vagyok, hanem csak 6.
Gyorsan és fájdalommal teltek a percek az órák Katy már elment régen én meg egy könyvet olvastam az Evermore-t szép szerelmes történet ezért mondhatni rosszabbul lettem, úgy éreztem jobb lesz letenni. Hirtelen kopogtatásra kaptam fel a fejem.
- Bejöhetek kicsim? – kérdezte anya, aki már a kérdés előtt átlépte az ajtó küszöbét.
- Igen gyere csak. – letettem a könyvem és tudtam újabb fájdalmas beszélgetés, következik.
- Hogy érzed magad? – kérdezte teljes szívvel sajnálkozva, de látszott hogy ö túl tette magát Jacobon.
- Jól anya. – napról napra jobban ment a hazugság.
- Ez egy buta kérdés volt. El szeretnék mondani valamit, amit tudnod kell és talán jobb lesz, és könnyebben kibírod Jacob nélkül.
Most kezdett érdekelni a mondandója anyának teljesen rá koncentráltam eltöröltem minden gondolatot és figyeltem, mert bármit megtennék, hogy jobb legyen… kicsivel.
- Figyelj Renesmee! Jacob szeret téged, sőt örökké szeretni fog, mert már megtörtént a bevésődés.
„Bevésődés” többször átfutott fejemen ez a szó de nem értettem mi lenne ez.
- Ami azt illeti, mikor megszülettél és Rosalie átvett apádtól levitt és azonnal megetetett. Jacob nem nagyon bírta nézni szenvedésem főleg azt nem, hogy Edward édesapád átváltoztat. Lejött és meglátott téged akkor még kis szörnyetegnek nevezett, aki megöli az anyját, de csak addig még meg nem látott. Ránéztél a bájos szemeiddel a gyönyörű arcocskád láttán azonnal megtörtént a bevésődés. Ami nem jelent mást, mint hogy azonnal beléd szeretett és csak körülötted, forog neki a világ te vagy neki a kiválasztottja. Az az ember, akit mindig boldoggá fog tenni örökkön-örökké. Azért hagyott itt, mert úgy gondolta megpróbál nélküled élni picit, meg aztán érdekli hogy te ugyan szereted-e és vársz-e rá több évig is akár.
Lesújtott ez az egész kicsit de értem már értem miért hagyott itt egy nehézsúlytól szabadultam meg és úgy éreztem, majd ki ugrok a bőrömből mire eszembe jutott, hogy „több év” vajon meddig akar megváratni? Nem akkora fájdalom öntött el, mint előtte de anyám vállára borultam és sírtam nevettem, nem tudtam hirtelen, örüljek vagy sírjak?
- - Mi baj van Renesmee? -Eltólt magától és megfogta két vállam majd kérdő tekintetével bámult és várt válaszomra.
- Semmi baj nincs anya el, sem hiszem, hogy ezt csak most mondod. De azért örülök, hogy elmondtad, jobban érzem magam, tényleg sőt annyira hogy kedvem támadt egy kicsit futni veled.
- Komolyan drágám? Elmehetnénk az erdőbe vadászni is, ha gondolod.
- Nagyszerű ötlet. – felugrottam azonnal és rohantam le a lépcsőn anya a nyomomban volt.
- Hová- hová ilyen sietősen? - bámult mindenki, vagyis apa Emmett és Jasper.
- Vadászni megyünk, csak ne aggódj, nem szökünk Meg. - mondta anya pontosan apának célozva.
- Jó-jó a többi nő is távol a háztól szóval bulizhatunk, vagy tarthatnák valami versenyt. Mondjuk ki a legsármosabb vámpír fickó a házban. – vágta rá rögtön Emmett majd mindannyian nagyot nevettek.
- Erre anyuval együtt kijelentettük hogy apa az. - Erre Emmett nagyon durcás képet vágott.
Mikor elhagytuk a házat, hallottuk a további tervezést és úgy döntöttek szkander bajnokságot, rendeznek. Megfogtuk egymás kezét majd nevetve futásnak eredtünk.
Csendben és aránylag lassan futottunk de szinte így is alig ért a lábunk a talajra majd anya hirtelen megtorpant, érzett valamit én pedig már hallottam is lassan leguggolt majd mintha ott sem lett volna eltűnt.
Messziről hallottam egy vad oroszlán ordítását, ami lassan elhalkul azonnal a hang után eredtem.
Ott volt anya finoman lakmározta a nagy oroszlánt mikor megpillantott megmordult aztán mosolyra húzódott ajka de, tovább szívta a vért. Lehajoltam és én is az oroszlán nyakára tapasztottam ajkam szívtam a vérét, ami melegen áramlott szét a számban, édes vére szinte bizsergette az ereimet. Élveztem ezt a pillanatot.
Lassan kiürült a nagy macska hát két vámpírnak kicsit kevés még ez is.
Anya rám nézett és láttam, hogy kérdezni, akar.
- Renesmee nem megyünk el Swan papához is régen látogattuk már meg és hiányzik is.
- Persze anya jó ötlet – és azonnal futásnak eredtem
---------------------------------------------------
3. fejezet
A második nagymami
Nem volt nehéz leelőzni anyát futásban bár lehet, kicsit hagyta is, hogy élvezzem az előnyt.
Gyorsan elértük a papa házát. Hiszen az erdőn keresztül a hátsó kertbe érkeztünk meg és onnan emberi tempóval mentünk előre nehogy meglásson valaki. a feljárón Charlie járőrautója volt és egy sötétkék ismeretlen. Nem nagyon figyelem meg azokat a kocsikat, amik nem olyan különlegesek, de tudam hogy már láttam valahol.
Majd felsétáltunk a bejárati ajtóhoz és bekopogtattunk. Hallottuk odabentről a meglepődés jeleit, mintha valamit megzavartunk volna. Megfogtam anya kezét, hogy megmutassam neki, hogy haza kéne menni, nehogy megzavarjuk a Swan papát de, valami neszt hallottam így gyorsan elengedtem kezét és vártuk, hogy ki nyit ajtót. Habár anyu megnyugodott, hiszen felismerte apukája járását. Majd nyílt az ajtó, és amikor meglátott melyijedt, nem erre a reakcióra számítottam de anya sem, nagyon zavarban volt de bentebb intett minket.
- Sziasztok drágáim – mondta még mindig nagy zavarában.
- Szia Charlie – köszöntem majd egy nagy puszit, nyomtam arcára.
- Szia apa mi újság veled? Mintha fogytál volna, eszel te rendesen? – kérdezte anya kétségbe esve.
Közben én már éreztem a különleges illatot a szobából megállapítottam, hogy egy nő tartózkodik a házban.
- Jaj dehogy is, kicsim most is egy nagy szelet Karaj van a sütőben – ekkorra érezni lehetett a különleges fűszerek illatát is.
- Charlie ki van itt nálad? – kérdeztem érdeklődve mire ö elpirult.
- Hát drágáim el akartam már mondani, hogy hát van egy nő egy gyönyörű nő, akit nagyon kedvelek és most is, itt van. A neve Meggie White.
- De hiszen ő Renesmee zongora tanára – vágta rá Anya hitetlenkedve. Amiben teljesen igaza volt, hiszen az illat tényleg Meggie tanárnőé volt.
- Anya én szeretem Meggie tanárnőt, ne aggódj. – és már szaladtam is a nappaliba hogy üdvözöljem.
- Csókolom tanárnő! – köszöntem mire ö valósággal felugrott ijedtében.
- Oh szerbusz drágám! Hogy kerülsz te ide? – nagyobb zavarban volt, mint Charlie az előbb.
- Eljöttem meglátogatni Bellával Charlie-t! Tudja régen voltam nála.
A beszélgetést már anyáék is nézték az ajtóból mire Meggie szinte már félt. Anya illendően köszönt a tanárnőnek mire ö csak integetni tudott.
Éreztük a feszültséget így 15 perc beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy haza indulunk, kifelé menet anyu még meg állt Charli-val a teraszon pár szót váltani.
- Apa mégis mióta van neked barátnőd?
- Hát drágám, ahogy három éve volt a főúton az a kis koccanás,akkor ismertem meg jobban Meggei-t és az óta találkozgatunk, tudom, hogy már rég el kellett volna mondanom a dolgot de, soha nem tudtam, hogy csináljam, ne haragudj rám, nem titkolni akartam. Úgy gondolod drágám, hogy ez neked kínos?- kicsit kérdezte zavarodottan.
- Persze hogy nem, csak kíváncsi voltam hogy mégis mióta - válaszolta anyu habár láttam, rajta hogy nem szívesen vonja felelősségre apukáját.
- anyu most már tényleg mennünk kell - mondtam és elbúcsúztunk Charlie-tól és rohantunk haza mielőtt Emmett szét, szedi a házat márpedig Esme ránk, bízta, és nem szeretnénk csalódást okozni neki.
Hazafelé kézen fogva futottunk most anya nem tudta eldönteni, hogy örüljön, vagy aggódjon, de végül a fél utat hazáig nevetve futotta.
Szerencsére a ház még egyben állt így valahová be tudtunk lépni. Apa kint állt a teraszon aggódó tekintetére anya csak még jobban nevetett. Így hogy közelebb értünk apa is mosolyra derült. Sok év gyakorlat után anya már teljesen ki tudta kapcsolni a pajzsot, ami védte így apa könnyedén olvasott az ö gondolataiban is, ami szinte felesleges volt, mert akár szavak nélkül is megértették egymást.
- Már aggódtam hogy valami történt veletek. – mondta apa és közben oda rohant hozzám átölelt majd anyát is, de öt meg is csókolta.
- Jaj ne én ezt nem akarom nézni ehhez még túl fiatal vagyok hiszen alig múltam 6 éves. – gyorsan berohantam a házba.
Emmett kérdően nézett rám így elmeséltem neki is mi történt.
Valósággal belerengett a ház a kacagásba Emmett sem tudta elképzelni, hogy Charlie Swan összeköltözik a zongoratanárommal.
Felmentem a szobámba megcsináltam a matek leckét majd elmentem zuhanyozni gyorsan végeztem, bár siettem is, mivel hallottam hogy Emmett újabb nevetésbe kezd. Haza ért Alice Esme és Rosalie is. Anya a fejét fogta, mikor megláttam azt hittem újabb gondok, de gyorsan beavatott Alice a látomásába. A papa megházasodik, Meggie lesz az én második nagymamám. Belőlem is, kitört a nevetés mire anya is ellazult és jobban fogta fel ezt a házasság dolgot. Nem sokkal a látomás után Alice és Rosalie elmentek itthonról. Alice elégé fel volt pörögve a rövidke látomás miatt.
Másnap reggel későn keltem olyannyira hogy papa és Meggie mama már itt voltak. Éppen azon vitatkoztak, hogy hol legyen az esküvő.
- Alice drágám komolyan mondom, hogy csodálatos a házatok de mégis csak otthon tartanánk - mondta kétségbe esett hangon Charlie.
- De hiszen abba a házba a család is alig férne be. Már, mint tetszik otthonos kisház de, mégis ez egy nagy esemény aminek meg kell adni a módját - válaszolta nagy boci szemekkel a nénikém.
Charlie nyitotta volna a száját újabb ellenkezésre, de anya megelőzte.
- Hagyd, rá úgy sem tudod meggyőzni hogy otthon jobb lenne - mondta.
- Ebben igaza van Bellának, és ahogy ismerem a húgomat már kész is menetrend, hogy mikor-hol-ki- miben fog lenni - monda apa, aki kiolvashatta a képet az esküvőről.
- Így van - bólogatott lelkesen a nagynéném.
Amikor másnap felkeltem hirtelen az a gondolat ütött, meg hogy megint két hétig aludtam de a lehetetlen, hiszen anyán még mindig az a ruha van. Alice nagyon el van foglalva az esküvővel, hogy ezt nem vette észre.
Rosalie telefonnal és jegyzetekkel ült a konyhában. Mindenki az esküvőre készült.
- Jó reggelt Renesmee van kedved segíteni? – kérdezte Alice aki rögtön a kezembe nyomott egy nagy listát teli nevekkel.
- Ezek itt, mint meg lesznek hívva? – kérdeztem értetlenül.
- Ne aggódj drágám kis esküvő lesz. – nyugtatott meg, majd tovább pörgött Alice mint valami búgcsiga.
Hát végig futottam a listán és biztos, hogy fel volt tüntetve vagy 200 név.
Mondjuk, attól függ mi a kis esküvő fogalma, bár ez emberenként változik de Alicenél kicsivel többet.
Lementem a konyhába és leültem Rosalie mellé, aki épp valami étteremmel beszélt.
A nevek mellett telefonszámok is voltak ezért gyorsan felmentem a telefonért.
Az első név Billy Black. – Jacob édesapja majd így sorba jöttek a farkas nevek néhány ismeretlen név, akiről feltételeztem a papa munka társai. Ezek után következett több tanár név is többek között az igazgató nő a fizika tanár a biológia és a magyar tanár is.
Te jó ég én komolyan megszököm innen az esküvő napjára. Ez a gondolat még végig sem futott a fejemen mikor hirtelen ott termett Meggie.
- Szia Drágám. Szeretnélek megkérni valamire. – mondta, mint aki mindent megtenne, hogy teljesüljön kérése.
- És mi lenne az ma… Meggie tanárnő?
- Először is nyugodtan szólíthatsz mamának, másodszor szeretném; ha te is koszorús lány lennél.
- Oh hát persze mama. – micsoda igent mondtam józan, vagyok, egyáltalán hiszen az előbb még szökni akartam.
- Kik lesznek még koszorús lányok? – kérdeztem
- Édesanyád biztosan Alice te, és még nem tudom ki legyen a negyedik lány is azt te döntheted el
- Lehetne Katy? – már megint meggondolatlanul válaszoltam, hiszen nem tudom rá ér-e és vállalná-e Katy.
- Jó persze hogy lehet, akit csak szeretnél. – majd közelebb jött és átölelt.
Rögtön tárcsáztam Katy számát, harmadik kicsöngésre fel is vette.
- Igen, tessék mond Renesmee!
- Figyelj Katy lenne egy feladatunk egy jó feladat, aminek örülsz is, remélem.
- Oh mond mi az! – sürgetett kíváncsian.
- Koszorús lánynak kellene lenned jövő hét szombaton.
- Te jó ég komolyan? És én? Kinek az esküvőjén? Csak nem a tiéd? Jacob Visszajött? – elárasztott kérdéseivel, és ahogy kimondta Jake nevét egyből elszorult a szívem és egy pillanatra belegondoltam, amit mondott, hogy én és Jake esküvője...hmm de összeszedtem gondolataimat és válaszoltam rá.
- Igen te Katy velem együtt papám esküvőjén és nem, nem jött vissza Jacob. – pedig milyen jó lenne, ha itt lenne de, nem akartam szomorkodni ma az a gondolat tartott lábon, hogy szeret, és azért jön vissza, hogy velem legyen.
- Oh ez tényleg nagyszerű Nessie ha nem bánod át megyek és megbeszéljük.
- Oké gyere csak nyugodtan. Szia!
- Szia! – majd letette.
- Meggie gyere csak megtaláltam! – szólt Alice a második emeletről.
- azonnal ott vagyok Alice drága. Mondta bájosan és elkezdett felmenni.
- Edward megtennéd, hogy Charlie-t kiviszed és megmutatod neki az új autót. – tette hozzá Alice.
Nem akarta hogy megláthassa Meggie ruháját még az esküvő előtt.
Az egész délelőtt a szervezéssel telt két órakor megérkezett Katy.
Alice rögtön ránk vetette magát és Meggievel kiválasztották a ruháink. Anya nem igazán lelkesedett túl feltűnő volt, ezért amikor kettesben maradtunk mondtam is neki, hogy
- Elrejthetnéd kicsit az érzéseid anya, mert Meggiet zavarja, hogy nem tetszik neked ö.
- De kicsim nagyon örülök, hogy ilyen nő megy hozzá apámhoz de, szerintem kicsit korai ez még alig ismerik egymást. Engem csak ez zavar.
Ekkorra visszaért Alice és újabb ötleteivel árasztott el.
- Lehet, hogy itt tartjuk az esküvőt. – mondta nagynéném
- Oh ez nagyszerű – vágta rá anya kicsit nagyobb lelkesedéssel
Meggie arcára ez mosolyt csalt.
- Mi volna Renesmee ha te, játszanád a nászindulót a zongorán? – kérdezte Meggie boldogan.
- Hiszen mama én leszek a koszorús lány, így nem vállalhatom de, apum sokkal jobban zongorázik, mint én ö biztosan vállalja vagy esetleg Rosalie. – mondtam
Szomorú lett. De közben apa is feljött, mint aki elfáradt és közölte.
- Nehezebb, mint gondoltam
- Mi baj van Edward? – kérdezte anya
- Oh semmi. Elbűvölő vagy Bella. Gyönyörűbb, mint gondolnád .- majd felkapta anyát a karjába és lesétált vele a lépcsőn.
Mindenki figyelemmel követte őket olyan volt, mintha most is az oltár elé mennének. Rosaile a vicc kedvéért oda ült a zongorához és elkezdett játszani. A lépcső végén talpra állította anyát, majd megcsókolták egymást mire majd mindenki tapsolni kezdett. Vége lett a csóknak majd ott sem lettek volna eltűntek.
- Na ez jó tönkre teszik a ruhát. – mondta Alice szomorúan.
- Én inkább a házért aggódnék. – szólt közbe Emmett röhögve.
- Ne aggódj fiam ők nem faragnak fogpiszkálót a házból, mint ti az Esme szigetből. – mondta Esme szomorúan visszaemlékezve.
Magamba nevetve mentem vissza a szobába vetkőzni. Katy követett.
- Olyan vidám családban élsz. – mondta szomorúan Katy
- Hú ne hogy azt hidd, hogy ez mindig olyan jó. – vágtam rá rögtön majd mind ketten egy jót, nevettünk.
Későre járt már papa és mama már rég elmentek Katyért most érkezett meg édesanyja.
- Szia! – köszönt el. – én viszont egy nagy öleléssel búcsúztam.
- Holnap találkozunk. Szia Katy aludj jól.
Néztem, ahogy eltávolodnak egyre messzebb és messzebb.
----------------------------
4. Fejezet Kiskutya
Ma apa vitt iskolába reménykedtem, hogy elkerüljük a kínos beszélgetést, de sajnos nem.
- Nos van már valami fiú, tudod, aki érdeklődik irántad?
- Nem apa nincs ne, aggódj. – néha a frász kerülgetett az ilyen témáktól
- A lányok nagy része ilyenkor már túl van 3 fiún.
- Igen apa de itt vannak az okok, amiért én nem. Először is én fél vámpír lány vagyok másodszor anyára ütöttem érzelmekben így csak egy embert, fogok szeretni. – vagyis nem fogok, hanem már szeretek de ezt neki inkább nem kell tudnia.
- azaz most már tudsz, mert megint kilested a gondolataimat.
- bocsáss meg Kicsim, csak aggódok érted, meg nem tehetek róla, hogy állandóan "üvöltenek" a gondolataid.
- Haragszol?
- Nem csak tudd, mit csinálsz, számítottam rá hogy ez lesz. Végtére is, nem is olyan rossz hogy pont őt szereted. Könnyeb mert már tudja, mik vagyunk. és mindig melletted, lehet, mert ő sem öregszik, ha nem akar - mosolygott rám apám
Megpusziltam és kiszálltam a kocsiból.
Hogy én erre nem is gondoltam apám megint szebbé tette a napomat, amit már senki nem ronthat el.
Katy ott várt az ajtóban együtt mentünk órára majd 5. órán nem mellém ült le, amit furának tartottam mivel minden órát mellettem, tölt. De rájöttem mi az oka, hiszen rajzóra van Ronald biztos, megint mellé ül. Messziről hallottam a tanár úr cipőjének kopogását. Utoljára hátra néztem és láttam, hogy Katy szenvedélyes tekintettel beszélget Ronalddal. Elgondolkodtam reggeli beszélgetésünkről apával és felfigyeltem most, először hogy több fiú, bámul, mint hittem majd Tom a második leghelyesebb fiú oda jött hozzám.
- Ide ülhetek? – kérdezte szégyenlősen.
Elnéztem a válla felett a helyére, hogy miért nem a pad társa mellett ül de, nincs itt így biztos voltam benne, csak azért ül, ide hogy ne legyen egyedül
- Igen ülj csak le. – magam is éreztem, hogy mennyivel bájosabb hangon szóltam hozzá. De tudtam, hogy nem szerethetem öt, hiszen én már foglalt vagyok.
Bejött a tanár úr valami térbeli ábrázolásról beszélt, amit majd következő órán Veszünk ezért Tomnak adódott alkalma velem beszélgetni.
- Mit csinálsz ma, ha haza érsz?
- Hát megtanulok utána, díszítjük a házat - meg persze elmegyünk vadászni Alice-el meg apával de, erről neki nem kell tudni.
- Oh bulit tartotok? - Kérdezte meglepődve
- Nem, vagyis mondhatjuk annak is, tudod papám, újra házasodik és nálunk lesz megtartva és nagynéném örömmel vállalta a szervezést én, pedig segítek neki.
- Értem pedig gondoltam elmehetnénk sétálni vagy moziba. – szégyenlősen lehajtotta fejét.
- Tényleg sajnálom de, ma nem megy, sőt a héten sem de jövő héten szabad vagyok.
- Jó rendben. És amúgy is szabad vagy? – kérdezte
Nem tudtam, mire véljem a kérdést szóval engem, akar de, hiszen nekem nem is tetszik, vagyis részben de alig ismerem.
- Bocsánat de nem. Már van fiúm.
- És ki a szerencsés, aki ilyen könnyen megkapta ezt a csinos lányt?
- Oh Tom szerintem ez már nem rád tartozik - Mire ő nagyon elszomorodott.
- ne haragudj nem megbántani, akartalak, csak most kicsit elkellet utaznia.
- és te persze vársz rá igaz?
- amíg csak élek - mondtam, és azt hiszem itt befejeződött beszélgetésünk.
Ma anya jött értem örültem neki, hiszen vele azért könnyebb beszélni. Nem olvassa ki minden gondolatomat.
Egy nagy puszival köszöntöttem.
- Szia, Renesmee, úgy hiányoztál. Sajnálom, hogy tegnap csak úgy megszöktem apuddal. – mondta, majd elmosolyodott.
- Semmi baj anya! Haza visszük Katy-t?
- Igen, persze és ha már arra járunk, beugrunk a papához és viszünk neki egy nagy könyvet. – bemutatott a kocsiban lévő magazinra, amire az volt felírva „1000 fajta öltöny”.
- Alice küldi papának, hogy kiválaszthassa az öltönyét, mert mást úgy sem enged meg a drága nagynénikéd. Sajnos többre nem tudtam meg győzni Alic-et. – mondta anya kiborulva.
Kiért Katy is nagy boldogsággal és beültünk a kocsiba. Túlságosan feltűnt öröme ezért megkérdeztem.
- Na mi történt?
- Képzeld Ronald megkérdezte járunk-e? – monda izgatottan.
- És remélem igent, mondtál!
- Még jó hogy. És utána megcsókolt – mondta boldogan.
Nagyon meglepődtem, de boldog voltam hogy ö is az. Érdekes érzés volt, amiről apa és anya már sokat mesélt… a féltékenység. De hiszen miért lennék féltékeny Katyre barátnők, vagyunk. Idegesített nagyon de rájöttem, hogy olyanra vágyom, aki nem a családhoz tartozik olyan, mint Ronald Katynek és nekem Jake. De ö most távol van, ki tudja, mit tesz? Ki tudja hány, növel feküdt le. Egyre nagyobb lett a féltékenységem így inkább eltereltem a gondolataimat és kezembe vettem az öltönyös magazint. Nem érzem a súlyokat, legalábbis nem annyira így is nehéz volt. Kinyitottam. Elkezdtem lapozni mire Katy felfigyelt.
- Mikor is lesz az esküvő?
- Szombaton – előzött le anya a válaszadással
- Jaj addig még fodrászhoz is mennem kell. – aggodalmaskodott Katy
Anya rám nézett majd egy jót nevettünk, Katy rosszallóan nézett így beavattuk.
- Ne aggódj ilyenekre, nem kell költened, tudod a nagynéném fodrász kozmetikus lakberendező buli szervező. – sorolhattam volna tovább, hogy miket tud még Alice de, akkor éjfélig itt ülhetnénk, és különben is megérkeztünk Katy házához.
- Szia Katy üdvözlöm anyudat, és tényleg ne aggódj a szombat miatt – mondta anya Katynek.
- Szia! Holnap találkozunk, és majd este még felhívlak – kiabáltam Katynek hogy hallja, mert már a bejárati ajtót nyitotta, bólintott és hosszan integetett nekünk.
Gyorsan oda értünk papa munkahelyére. Szokás szerint bele volt mélyedve a helyi újságba, ami mostanában semmi rosszat nem ír így szinte papának semmi dolga.
- Szia apa – köszönt anya és átölelte Charliet
- Sziasztok drágáim mi járatban erre? – kérdezte megdöbbenve miközben engem is megölelt.
- Hoztunk neked valamit, Alice küldi – mondta anya majd papa kezébe, nyomta a nehéz magazint.
- Mi a szösz? – meresztette szemét.
- Azt üzeni Alice hogy este, eljön, és addigra válaszd ki melyiket, szeretnéd, mert nincs sok idő. de be van cetlizve pár oldal és ha azok közül választanál az jó lenne - húzta anyu végig az ujját a magazinon.
- uram isten ez még mindig sok, és estére kell?
- igen apa ma estére.
- Jó értettem. – majd a könyvet letette az asztalra.
- Sajnálom apa, de, mennünk kell Renesmeenek még tanulnia, kell én meg Alicenek segítek a díszítésben.
- Jó-jó mennyetek csak, nekem lesz bőven dolgom amivel nem nagyon fog telni az idő - mondta Charlie.
- tudom, hogy ez kicsit sok de kibírod mégis csak nagy nap az esküvő - felelte anya biztatóan.
- persze-persze csak nem vagyok hozzászokva az ilyesfajta felhajtáshoz - hajtotta le fejét Charlie.
- akkor megyünk is kettesbe, hagyunk a nagy döntéssel tudod még lemondhatjuk ha gondolod - mondtam.
- nem nem mennyetek csak én el leszek és ki lesz választva mire Alice eljön.
- mentünk, szia.
Sziasztok – köszönt el papa
Mi már csak a kocsiból integettünk neki. Gyorsan haza értünk Alice rögtön letámadott minket.
- Oh képzeljétek, már minden készen áll az esküvőre, és még csak hétfő, van. Mit fogok csinálni, ezek után? – kérdezte Alice kétségbe esve.
- Nézd Alice most szállt le egy por szem a szőnyegre, így újra le kell porszívóznod – viccelődött Emmett a tv-t nézve
- Nagyon vicces vagy Emmet akár te is megcsinálhatod – gúnyolódott Alice aki már ment is a porszívóért.
de Emmett nagy csalafinta mosolyra húzta a száját.
- meg ne próbáld Emmett Cullen.
- mire Em kirohant az erdő felé Alice meg utána.
- azt tervezgette Emmett, hogy, hoz magának egy kutyát valami jó nagyot és játékosat ami majd szétrág mindent és persze jól nyáladzik - mondta apu az értetlen nézésünkre
- Bullmasztifot? - kérdeztem nagy nevetés közben.
Erre nagy kacagásban törtünk ki mindannyian a szobában. Majd Jasper kiszaladt hogy lecsillapitsa Alice-t mielőtt valami baja esik neki vagy Emmett-nek. Felmentem szobába és nagy meglepetésemre Rosalie ott volt és a könyvemet olvasta.
Mikor meglátott felnézett rám és elmosolyodott.
- Ne aggódj, mindjárt végzek csak három oldal, van hátra – közölte Rosalie
- Jó semmi baj nekem úgy is meg kell írnom a házi dolgozatot.
- Segítsek Nessie? – kérdezte Rosalie aki már le is tette a könyvet, mert végzett vele.
- Igen persze köszönöm.
Nagy mázlim volt néha hogy ilyen családban élek ahol mindenki mindent tud így jó gyorsan be is, fejeztük.
Felhívtam Katy-t ahogy ígértem neki. Rögtön elkezdett áradozni.
- Képzeld Ronald eljött és elmentünk moziba. És meg volt a második csókunk is.
- Oh hát ez nagyszerű- örültem vele együtt.
- ne haragudj, tudom, hogy Jake miatt most rossz de olyan boldog vagyok.
- persze ez természetes hogy az vagy hogyha tetszik egy srác és ö viszonozza az érzéseid. Miattam meg ne aggódj.
Beszélgetés után lementem a nappaliba. Mindenkit ott találtam leültem apa mellé neki dőltem, és oda súgtam neki hogy.
- Apa szeretnék egy kiskutyát – legszebb mosolyomat öltöttem fel hátha meggyőzőbb leszek.
- Te komolyan kutyát akarsz hozni egy vámpírokkal teli házba? – hitetlenkedett Emmett.
- a te ötleted volt - vágtam oda neki a szavakat hogy most ne szóljon bele mert még nem kapom meg.
- De végül is, miért ne már tálja is van Rosalie csinált egyet Jacobnak születésed előtt - nevetett fel újra de most vele együtt kacagott Rosalie is.
- És a neve ha lehet akkor blöki legyen mert az áll a tálon - Mondta Rosalie kicsit lágyabb hangon.
- Minek neki nevet adni azért az 5 percért? utána úgy is vacsi lesz - mondta Emmett majd nagy nevetésben törtek ki mind a ketten. Erre Én rányújtottam kicsit a nyelvem.
Ekkor már kezdtem lemondani a kis kutyáról.
- Miért ne lehetne kiskutyája, ha neki ez kell, akkor induljunk – mondta apa, aki már az ajtóban várt.
- Nagyszerű más sem hiányzik csak egy büdös korcs, - mondta Emmett - de, ha már apád is megy légy szíves Edward valami kis finomat, válassz.
- Értettem – mondta apa mosolyogva, én meg kicsit csúnyácskán néztem rá mire ő rákacsintott.
A legközelebbi állatmenhely Port Angelesben volt. Gyorsan oda értünk apa tempójával, aki örömömre nem hozott fel semmilyen kínos témát.
Végig sétáltunk a több tucat kis kutya mellett többször is mire én egy kis négy hónapos Golden Retrivert választottam.
- Lányom miért nem ezt a szép bernáthegyit visszük, hidd el a hegyi kutya finomabb – közölte apa suttogva
- Nem gondolod apa, hogy Emmettnek visszük vacsorára? – kérdeztem hitetlenkedve.
Apa csak nevetett, és nem válaszolt.
A kocsiban el is döntöttem mi lesz a kiskutyám neve. Mivel lány így a
Viky nevet kapta. Megint láttam apát mosolyogni, de nem értettem.
Haza értünk Esme már várt minket tett ki a kutyámnak vizet és enni valót.
Emmettet nem láttam sehol. Így nyugodtan tettem le Vikyt. Annyira magabiztos voltam hogy felmentem a szobámba az egyik kis nyakláncomért, ami pont rá illett a nyakára.
De mire leértem a kutya Emmett kezében volt és ajkai rátapadva Viky nyakára. Szörnyű morgásban törtem ki. Mindenki megijedt hogy most neki ugrok Emmetnek de Jasper hangulat módosító képessége lenyugtatott, de nem teljesen.
Mire Emmet elengedte kis kutyám nyakát és hangos nevetésben tört ki.
- Itt van él, ne aggódj Renesmee nem, esik bántódása a kicsi Vikynek.
- Tudod mit Emmett elegem van, tartsd a fogaid 2 m távolságra a nyakától, mert ha nem akkor kénytelen leszek megtámadni, széttépni és elégetni téged – mondtam miközben kimeresztettem fogaim és a legmérgesebb arcot, vágtam.
Mindenki megijedt ezek hallatán kivéve Emmettet aki jót nevetett rajta és óvatosan emelni kezdte a Vikyt a szája felé.
Mint a villám úgy rohantam oda és tepertem le Emmettet a kanapéról úgy érkeztünk, hogy én a hátán ültem ö meg a földön hasalt.
Apa és Jasper jött oda és szedtek le Emmett-ről aki, még mindig nevetett.
- Na jó Em jobb lesz befejezni a játékot, mert egy vérengző fenevad lakik nálunk – szólt Rose
Megfogtam kis kutyámat, aki csodák csodájára még élt, és felvittem a szobámba.
-----------------------------
5. fejezet Az esküvő
Eljött a nagy nap Katy anya Meggie és én a ruháinkban voltunk. Alice ide-oda szaladgált és intézkedett. Holott már minden tökéletes volt. A virágok a sárga liliom és a rózsaszín szegfűk, mind szépen el voltak rendezve. A ház alakjain halványkék selyemfüggönyök voltak, amit a kinti szél mozgatott, és olyan látványt nyújtott mintha egy ringatózó csónakból nézném a tó fodrozó hulláját. Ahol meg Charlie várta újdonsült aráját az meg egy boltív volt, amin a virágok szépen váltakozó színében voltak feltűzve. Oldalán még két lufi is volt. Esme hangjára tértem magamhoz az ámulatból.
- Alice ideje átöltöznöd.
- Igen is Anya megyek, csak még kinyitom az ajtót, mert megérkezett a torta.
- Drágám hagy csak majd én kinyitom –mosolyodott el Esme.
A torta még sehol nem volt csak két perccel utána de Alice előre látta hogy megérkezik. Csodaszép három emeletes torta, amit külön három ízből rakatott össze, mert egyszerűen nem tudtuk időben eldönteni milyen is legyen. A tetején marcipán figurából ott állt a mennyasszony és a vőlegény ugyan olyan ruhában és kiegészítővel, mint valójában. És persze az égetett cukor torta is megjött, ami egy gyönyörű majdnem, hogy életszerű zongora alakú volt. Igaz voltak rajta hibák de kit érdekel mikor úgy is, megesszük.
- na végre hogy itt vagy drágám – szólt bájosan Meggie
Alice gyorsan átöltözött és nem is csodálkoztunk, azon hogy rajta áll a legjobban a bordó egyszerű mégis tökéletes ruha.
Gyorsan átrohant a másik szobába ahol a Charlie öltözött. Majd megint vissza de mielőtt bejött volna le kiabált a földszintre
- a kutyát vigyétek ki a garázsba mielőtt még valamit megkostól. Edward légy szíves te vidd ki, mert nem akarok veszekedést. – gondolom Emmett akarta kivinni majd elfogyasztani de, Alice gondoskodott róla hogy ne tegye így apát kérte meg.
- Rosalie te pedig menj a zongorához és készülj fel. Köszönöm!
- Jaj Alice olyan hálás vagyok neked, mindig ilyen esküvőről álmodtam és te megadtad nekem, nem tudom hogy csinálod de olyan boldoggá tetté hogy megszervezted. – mondta Meggie
- Nincs mit, ezt szeretem csinálni - válaszolt Alice.
- De igen is van, mit ne mond el senkinek de, sokkal szebb lett itt az esküvőm mint Charli házánál lett volna,habár ott is megcsináltad volna álomba illően - és átölelte Alice-t.
- köszönöm de komolyan mondom szóra sem érdemes, hiszen már épp elég, az hogy látom milyen boldog vagy. De kezdünk, úgyhogy megyek, leküldöm Charlie-t szökdécselt ki a szobából.
Hallottam, ahogy papa lassan lemegy a lépcsőn ezért én, anya és Katy követtük.
Apa már visszaért így rám mosolygott és egy puszit dobott anyának kész csoda hogy most nem jön ide és rabolja el, mint a múltkor.
Rosalie elkezdett játszani. Tényleg szépen és teljes átéléssel játszotta a nászindulót. A többiek elmesélése szerint már nem elöször. hiszen a családomban többször is összeházasodnak a szerelmesek. ez olyan édes gondolat számomra. A papa még utoljára megigazította öltönyét ránk nézett majd fel az emeletre ahol már megjelent Alice és Meggie. A sok gyakorlás megtette a hatását, úgy jöttek le a lépcsőn, mint a grófnők. Jasper a lépcső alján várta őket. Mivel sajnos már az új mamámnak nem éltek a szülei hogy ők kísérjék az oltárhoz, így Alice és Jasper-t kérte meg hálából a mesébe illő esküvőért.
Így távolból még szebbek voltak. Maggie a csont fehér színű ruhájában, amin hátul nyújtott pici uszállyal és egy nagy masnival volt díszítve és habár nem értem miért de háromnegyed hosszú ujja volt igaz az is csipke és a bála le volt csúsztatva oldalra így a nyaki rész teljesen egyenesen kötötte össze a 2 vállát. Elöl a ruha olyasmi kötés volt, mint ha fűző lenne belevarva. tényleg nagyon tetszet És már el is döntöttem, ha egyszer lesz olyan fiú, aki megkér és elvesz akkor csakis Alice rendezheti az eseményt, hiszen minden olyan tökéletes.
- legyél mindig ilyen boldog - mondta Jasper mikor, átadta a menyasszony kezét Charlinak Alice meg átölelte. Jasper szavait csak mi értettük igazán hiszen jól tudta, Érezte, hogy most milyen boldog is Maggie.
A szertartást a forks-i pap tartotta Mr. Jacket atya.
elmondta a beszédet majd mikor a párhoz fordult, hogy megkérdezze, akarja e Charlie, Maggie-t hangosan lehet kicsit hangosabban is a kelleténél szólalt, meg hogy Igen. Mindenki nagyon jót mosolygott. Hiszen annyira zavarban volt nagypapi.
Tökéletesen zajlott le a szertartás és csak ezután tűnt fel hogy mennyien vagyunk. A nyitó táncot Az immár Mr. és Mrs. Swan kezdte meg.
Mindenki táncolt mindenkivel én kezdtem Carlisle-al utána, átadtam Esme-nek anya és apa is táncoltak, sőt anya ráállt apu lábára és Emmett aki Rosalie-val táncolt el éppen előttem és látta, hogy megfigyelem, mit csinálnak odaszólt, hogy csak „nosztalgiáznak” amit nem nagyon értettem, így megszakítottam hogy én is szeretnék apuval táncolni,
- Apu kérdezhetek valamit?
- Mond kicsim.
- Emmett az előbb valami olyat mondott hogy nosztalgiáztok anyuval mikor lábadra állt, elmeséled hogy mit is jelent ez?
- persze, tudod anyukád mikor halandó volt - hajolt oda a fülemhez hogy senki meg ne hallja - akkor nem szerettet táncolni, mert állandóan elesett a saját lábában, amit nagyon szeretem, hiszen olyan édes volt olyankor főleg mikor ráadásul mérgelődött is és csak úgy tudtam táncra bírni ha a lábamra állt - mosolygott egy nagyot apu és anya felé nézünk mind a ketten aki éppen az egyik tanárommal táncolt.
Majd engem követett Katy a táncban.
A fenséges vacsora után, amit persze anyuék és a Cullen család többi tagja tálalt fel így legalább volt kibúvójuk hogy miért nem esznek velünk , mindenki evett a tortából ami nem csak hogy tényleg szuperul nézett ki de az íze is nagyon a fogamhoz való volt még Emmett is lenyelt egy falatot. De oda súgta.
- Valahogy a golden retriverek finomabbak.
Megengedtem magamnak egy halk morgást mire őt, elfogta a nevetés és inkább oda ment Rosehoz és táncolt vele még egyet. Nagyon későre járt Katy is már csak ült,
- gyere barátném mennyünk haza hozzánk - mondtam halkan, hiszen már majdnem aludt.
-ohh ha tudnék járni, indulnák is - mosolyodott volna rám, de már ahhoz is fáradt volt. Így apu felvette és elindultunk az igazi otthonunk felé, mert ma végre a saját ágyamban alszok. Mindenkitől elköszöntünk.
- Annyira csodálatos volt ez az este én tényleg jól éreztem magam-, mondta Katy nagyot ásítva.
- nekem is nagyon tetszett, de gyorsan öltözünk át és aludjunk, mert már alig állok én is a lábamon.
Amint a pizsamánkban volunk bebujtunk a meleg ágyba és Katy egyből el is aludt.
Ott maradtam a szobában egyedül ébren és hallottam apát és anyát nevetgélni a másik szobából. Amiről egyből eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha most itt lenne Jacob és velem ünnepelt volna a Charlie esküvőjén. Hiszen ő is hiányolta, majdnem úgy tekint rá, mintha a fia lenne. Ezzel a gondolattal aludtam el. És Fejemre húztam a takarót behunytam szemem és elszundítottam. Álmomban Jacob jelent meg megint. Olyan tökélete volt, ahogy ott állt a fekete öltönyben mellette Billy a másik oldalon anyu és apu csak egy dolog nem fért bele a képbe mit keres ott középen hatalmas vigyorral az arcán Emmett?! Majd a Cullen ház üvegfaláról visszatükrözödöt egy lány, akinek gyönyörű szép bronz haja van csodás szeme és mesébe illő hófehér harang alakú menyasszonyi ruhában volt. Mire magamhoz tértem hogy ez én vagyok, Jacob eltűnt előző helyéről, ami felzaklatott és ott hagytam mindet, elkezdtem futni az erdőn ahol a faágak bele-bele szagattak a ruhámba, Jacobot viszont nem találtam meg eltűnt megint. Ennek az állomnak köszönhetően már korán reggel felkeltem, kimentem a konyhába és egy cetlit találtam.
Jó reggelt kicsim elmentünk reggelizni, ha egyedül érzed magad, menj át mamáékhoz. ugyis ott vár rád Viky. Üdv. Anya és apa
Összegyűrtem a papírt, majd kidobtam. Készítettem magunknak rántottát.
Már befejeztem mire Katy felkelt.
- Jó reggelt Renesmee – köszöntött
- Szia készítettem reggelit. - mondtam és a helyére intettem.
- Ma korán haza kell mennem, mert 1 órakor jön Ronald és megyünk a barátaival bulizni.
Nem tetszett ez a buli nekem de nem mondtam neki, nehogy megharagudjon rám. Gyorsan megreggelizett és felöltöztünk.
- Renesmee nem adnál kölcsön egy ruhát ma estére neked biztos, van valami jó bulis.
- Hát, ha nekem nincs is Alice biztos, kerít neked egyet – mondtam.
Mikor átértünk a nagy Cullen házba mindenki a földszinten tartózkodott papa mamival beszélgetett.
Alice és Rosaile takarított és leszedte a díszítést. Emmett és Jasper valami meccset néztek.
- Sziasztok – üdvözöltünk mindenkit.
- Alice kérhetnék valamit?
- Igen mond csak Renesmee mit, szeretnél?
- Tulajdonképpen nem nekem kell, hanem Katynek lenne szüksége valami bulis ruhára.
- mégis miféle bulis ruhára gondoltál?
- hát csak a barátommal és néhány haverjával megyünk el szórakozni.
- rendben akkor tudom, mi kell neked.
Majd kézen fogta Katy-t és felrohant vele a ruhatárba. Én is követtem őket. Vagy két óra hosszáig válogattak mire egy egyszerű tengerkék felsőt, ami v kivágású volt habár szerintem neki ez kicsit túl kihívó azzal a csinos világoskék szoknyával, ami a combja közepéig ér és ott apró fodrok vannak. De nem szóltam, hiszen nénikém és Katy is teljesen fel volt dobodva.
- Köszönöm ez nagyon klassz remélem, estére elbűvölöm vele a barátomat –mondta széles mosollyal Katy.
- Persze hiszen Alice mindig tudja, mikor mit kell felvenni –majd megköszönte a ruhát és szaladtunk kifelé a házból.
Mikor apuék léptek be az ajtón
- hova ilyen sietősen lányok vagy csak engem akartatok köszönteni?
- haza kell mennie Katy-nek mert már így is késésben, van.
- majd hazaviszem - felelte apu
- oh köszönöm az jó lesz felelte barátnőm és felém fordulva átölelt
- köszönök minden neked is Alice - fordult oda hozzá és öt is átölelte.
Katynek tényleg jól állt a ruha mondjuk én az öltözésben anyára ütöttem mert nem válogattam soha csak azt vettem fel, amit először megfogtam.
Katy elment anya bejött és odament Rosalie és Esme-hez segíteni a pakolásban mire apu megjárta az utat és újra itthon volt addigra az ég is elkezdett beborulni, amitől Emmettnek rögtön kedve támadt egy saját kis baseball meccsre. Alice megjósolta, hogy megfelelő idő lesz a családnak most ehhez a játékhoz.
|