|
Renesmee az álmok útján
S. Krisztina 2011.02.18. 08:06
szerző:S.Krisztina
Renesmee az álmok útján
1.fejezet Renesmee az álmok útján
Jacobbal a parton, kézen fogva sétáltunk az óceán hangját hallgattuk figyeltük, ahogy mossa a partot.
-Renesmee üljünk le gyújtok tüzet,fogadnék ilyet még nem láttál .- mondta vidáman Jacob aki azonnal ugrott ide-oda a fákért.
- Ülj le! – utasított
Leültem, ahogy kérte és néztem, ahogy meggyújtja a fát, ami gyönyörű kéklánggal égett.
Illik a ruhádhoz. – mondta nevetve bóknak szánta leült mellém és átkarolta derekam.
- Köszönöm Jake. – és a fejemet vállára hajtottam.
Jól éreztem vele magam, ahogy mindig is ő volt az, akivel le tudnám élni az életem.
- Nessie kérdezhetek valamit. – kérdezte mire én felemeltem a fejem.
- Persze mond csak.
- Szeretsz? – lehajtott fejjel suttogva mondta ki félt, hogy csalódni fog de tudni akarta.
- Mindennél jobban szeretlek Jake örökre veled, akarok élni csak is veled.
Felemelte fejem és megcsókolt. Édes meleg csók volt az első csókunk azt hittem soha nem történik majd meg. Alig tudtam abba hagyni olyan heves érzelmeket keltett bennem, mint még senki. Őszintén nagyon szeretem.
Hirtelen felriadtam. Ó ne ez csak egy álom volt csalódottan másztam ki az ágyból.
A Cullen házba aludtunk az este, mikor lementem. Emmett Rosalieval kártyázott, Esme és Carlisle a konyhában reggelit készített nekem. Anya a kanapén ült, és ha sírni tudna elázott, volna a nappali apa mellette ült és vigasztalta. Megijedtem oda rohantam hozzá és leültem
- Mi baj van anya?- kérdeztem csöndesen. Felnézett rám de nem válaszolt úgy láttam rajta fél elmondani nekem. Valami titok lehet.
Kezéért nyúltam de elrántotta és eldugta.
- Hagyd anyád egy kicsit Nessie. - szólt apa rám nem mérgesen de megijedtem.
- Jó apa de ugye azért majd elmondjátok?- kérdeztem.
- Igen Nessie meg fogod tudni. - mondta anya suttogva.
Közben már éreztem a finom melegszendvics illatát a konyhából, rögtön felkaptam a fejem és talpra szökkentem, hogy megyek és köszönök Esme-éknek is, hátha ok szóba állnak velem.
- Jó reggelt drágám. - szólt azzal a szeretet teljes hangjával.
- Szia Esme. - rohantam hozzá és átöleltem majd leültem az asztalhoz melyre már feltálalta a narancslevet és a melegszendvicsem. Ami finom volt gyorsan meg ettem.
- Ki visz ma iskolába? – kérdeztem.
De mire kiejtettem a számon már Rosalie ott ált az ajtóban a táskámmal. Oda rohantam, felkaptam a kabátot, annyit mondtam – Mehetünk.
Az út kocsival ezerszer lassabb, mint futva, de elég fura lenne, ha csak úgy ott teremnék az iskolába. Na és különben is, nem keltjük a feltűnést.
Bár ezzel a kocsival kicsit nehéz. Minden osztálytársam furának tart minket, sokan nem barátkoznak velem, mert a doktor bácsi elkényeztetett kislányának tartanak.
Kivéve Katy. Első osztály óta barátnők vagyunk, szinte elválaszthatatlanok.
Mindig ott vár az iskola lépcsőjénél.
Kiszálltam a kocsiból, oda rohantam hozzá és egy nagy baráti öleléssel köszöntöttem.
Szomorúnak tűnt de amint meglátott mosoly kúszott arcára.
- Azt hittem nem is jössz ma iskolába. – mondta szégyenlősen.
- Áh soha nem hagynám ki ezt, napot, ezt te is tudod. – mivel ma kevés óránk van és az utolsó a kedvenc zongora tanárnőmmel lesz.
Ránéztem az órámra, öt perc volt csengetésig. Megfogtam Katy kezét és berántottam az iskola ajtaján.
Gyorsan elértük a hatodik termet ahol az első óránk volt, magyar. Tom már előre kitette a lábát, hogy elbuktasson, de mint várható volt most se járt sikerrel főleg azért nem, mert mindennap ezzel a trükkel próbálkozik.
Alice jött értem az órák végeztével, a saját autójával, nekem is ez a kedvencem, a család leggyorsabb autója. Gyorsan beugrottam és becsatoltam magam a látszat kedvéért. Alice valami őskori számot énekelt, amit még soha nem hallottam.
- Szia Alice. – köszöntem neki de, ő nem figyelt rám a szám végén aztán oda hajolt és puszit nyomott a homlokomra.
- Haza visszük Katy-t is ugye? – kérdeztem reménykedve,
Mire mióta ö visz haza most először nemet mondott – elszomorodtam. Ö is látta ezért hátra simította hajam majd így szólt.
- Figyelj Nessie ma megbeszélést, tartunk ezért sietnünk, kell. – beindította a kocsit, majd magunk mögött hagytuk az iskolát.
- Alice? … Ugye nincs nagy baj?
- Rám nézett mosolyogva és csak annyit mondott.
- Nem kell izgulnod, nincs senkinek semmi baja. Téged is érint a dolog, de egyelőre ne is foglalkozz vele.
Nagyon izgatott voltam főleg így Alice mondata után, de megőriztem nyugalmam azzal a tudattal, hogy senkinek semmi baja.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csengőhangok Mobilodra
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
World Clock 
