|
Új élet, új test 2. fejezet
H.Rena 2010.10.25. 09:36
szerző: H.Rena
 blogja:?
Új élet,Új test
2. fejezet
Új élet, új test
2. fejezet
Felriadtam, a veríték folyt rólam, rápillantottam az ébresztőórámra, hajnali négy óra negyvenöt percet mutatott. Hanyatt vágtam magam az ágyon és a kispárnámat a fejemre tettem, olyan fáradt voltam, hogy szinte már rögtön elaludtam. Reggel fél hétkor csörgött az ébresztőm, kómásan kimásztam az ágyból, beágyaztam, elmentem zuhanyozni, hogy ne legyen testszagom, tíz percet töltöttem a zuhany alatt, felöltöztem a táskámat hátamra feldobtam és indultam az iskolába.
Charlie éppen akkor jött meg, egy nagyon csinos Peugeot 207-es autóval.
- Ezt, neked vettem – mondta enyhén mosolyogva.
Meglepetten néztem Charlie-ra. - Ez most komoly?
Bólintott.
- Hű! – kiáltottam fel.
Odarohantam hozzá és átöleltem. – Köszönöm, bácsikám – mondtam hozzábújva.
Viszonyozta az ölelésemet – szívesen, gyermekem – válaszolta. – De ne késs el, az első iskolai napodról.
- Uh, tényleg – vigyorogtam.
A táskámat bedobtam az anyósülésre és a volán mögé ültem, izgatottan beindítottam a motort és már száguldottam az iskola felé. Ahogy haladtam az úton, megláttam egy nagyon régi épületet, tele a parkolója nyüzsgő kamasz fiatal felnőttekkel és autóval. Behajtottam a parkolóba, körbe néztem hátha találok egy üres helyet, de csak egy ezüstszínű Volvo mellett volt hely. Leparkoltam a feketeszínű Peugeot 207-es járgányommal, leállítottam a motort és a táskámba belepakoltam a személyes dolgaimat. Kiszálltam az autómból, bezártam és elindultam a gazdasági irodába. Útközben rám kiabáltak. – Remek, verda – kiáltotta egy sötét bőrű srác.
- Kösz – válaszoltam.
Átvágtam a parkolón és beléptem az iskolába. Egyetlen egy ismerős arcot sem láttam. Az épület nagyon régi lehetett, mert a falakról a vakolat omladozott, de a diákokat egyáltalán nem érdekelte, mindig ahová mentem vidám, élénk, mosolygó arcokat láttam. Kivétel engem, senkit sem ismertem, nem voltam olyan vidám, se élén és főleg nem mosolyogtam. Az arcom csont fehér színű volt, hiába tette magamra egy kis alapozót. A szemem étcsokoládé barna, a hajam fekete enyhe barnás árnyalattal. Olyan mintha be lenne mellírózva. Pedig nem, a természetes hajam, anyukám fekete hajú volt, apukám sötétbarna. Mind a két féltől örököltem valamennyi genetikai tulajdonságot. Beléptem a gazdaságiba, kaptam egy igazolást, hogy írassam alá minden tanárral, akivel órám van. Megköszöntem és kimentem, hogy megnézzem milyen órám lesz az első.
Valaki megérintette a vállamat. - Szia, Gabi – köszönt egy ismerős hang. – Én vagyok, Mike.
- Á, szia, Mike – köszöntem vissza.
- Mi lesz az első órád?
- Biológia az A/7-es teremben.
- Milyen véletlen egybeesés, nekem is – vigyorgott önelégülten.
Mosolyogtam. – Akkor vezess, hogy melyik terembe menjek.
- Rendben.
Elindult előre, én meg követtem, mint egy kis puli a gazdáját.
Befordultunk balra, majd egyenesen mentünk, utána jobbra fordultunk be és megint egyenesen mentünk tovább. Ahogy folyton haladtunk el minden terem előtt, Mike minden termet megnevezett, hogy milyen tantárgyakat tanítanak benne és, hogy kik tanítanak milyen tantárgyat. Megmutatta az iskola könyvtárát, a tornatermet, az öltözőket még a női mosdót is megmutatta, akkor megmutatta még a menzát is. Le voltam nyűgözve, hogy mennyi jó és érdekes dolgok van ebben az iskolában.
Mike megállt, vele együtt én is.
- Megérkeztünk a teremhez.
- Remek.
Mike már nyitotta volna ki az ajtót, mikor elkaptam a kezét, rám nézett meglepetten és kíváncsian, gondolom az hittem, hogy meg akarom csókolni vagy valami ilyesmi, de részemről nagyon téved.
- Mike.
- Igen?
- Hogy nézek ki?
- Szép vagy.
- Nem kócos a hajam, nem kenődött el a sminket?
- Remekül nézel ki, Gabi – mosolygott Mike, azzal bement az osztályterembe. Vártam még egy kicsit… tízig elszámoltam és beléptem a terembe. Az orromat, egyből megcsapták az illatok és a szagok. Női illatszerek, dezodorok, parfümök, férfi illatszerek, spray-k, arcszesz, izzadság szagok, ez volt a legkellemetlenebb, de még éreztem egy nagyon fura illatot, vagy szagot nem tudtam eldönteni. Azt tudtam, hogy egy sráctól jön, aki egyedül ült egy padban. Jobban megszívtam a levegőt, és egyből rájöttem, hogy mi ez a srác, egy vámpír. Nem tudom, hogy mi volt velem furán éreztem magam, de az érzékeim nagyok jók. Oda mentem a tanárhoz, ő aláírta a papírt, amit a kezébe adtam és egy pár szót beszélgettünk. A tanár mondta, hogy mutatkozzak be az osztály előtt.
Mikor az osztállyal szembe fordultam, nagyot nyeltem, nem voltam hozzá szokva, hogy így nyilvános helyen, egy csapat ember előtt mutatkozzak be egyes egyedül. Nagyon sóhajtottam és tisztán, érthetően, hangosan kimondtam a nevemet.
- Gabrielle, Swan vagyok – kezdtem a mondókámat. – Most költöztem, ide a bácsikámhoz Forks-ba. A Jorvik Középiskolában tanultam még 14-15 éves koromban. Egyik este elmentem a szüleimmel vásárolni, és megtámadott minket valami nagy fenevad, nem tudom, hogy mi volt, vagy medve, vagy vérfarkas, nem tudom pontosan. De az tudom, hogy az a fenevad széttépte a szüleimet az saját szemem előtt… engem pedig megharapott. Így kerültem árvaházba. Mikor betöltöttem a 17. évemet, ez akkor volt, mikor az unokatestvérem Bella Swan, biztos mindenki ismeri – mosolyogtam szomorúan. – meghalt, és közben várta a kisbabáját, állítólag egy autó ütötte el.
Mindenki csöndben ült, még Edward is, akinek nagyon fontos volt az unokanővérem.
- Visszatérve hozzám – folytattam. – Ahogy betöltöttem a 17. évemet, a bácsikám aláírta gyámhivatalban, hogy a gyámom lesz, tegnap este érkeztem meg Forks-ba – mosolyogtam. – És most itt vagyok, ebben az iskolában, ami nagyon tetszik.
Ránéztem a tanárra, ő pedig visszanézett. - Köszönjük, Miss. Swan – mondta. – Kérem, üljön le, Mr. Cullen mellé.
Biccentettem és elindultam a vámpír felé. Ahogy haladtam a padsorok között mindenki megbámult, vagy féltek tőlem, vagy meg voltak lepődve a story-m miatt. Leültem Cullen mellé.
Edward kíváncsian nézett rám, én pedig visszanéztem rá, a szemünk találkozott. Élőben sokkal jobban nézett, ki mint képen, de ő akkor is egy vámpír, és nem szeretnék egy vámpírba szerelmes lenni. Nem tudtam megszólalni, a szeme olyan szép topáz színe volt, gyorsan elfordítottam a tekintetemet.
- Szia, Edward Cullen vagyok – köszönt mosolyogva.
- Szia, tudom, hogy ki vagy – válaszoltam.
- Nem gondoltam volna, hogy Bellának ilyen szép „iker” unokahúga van.
- Sajnálom, hogy nem értesített róla – elfordultam a sráctól és a tananyagra figyeltem.
Edward folyamatosan bámult engem, már nagyon idegesített, elegem lett, ezért szembefordultam vele.
- Mit akarsz tőlem, miért figyelsz folyton?
- Semmit, csak nagyon hasonlítasz Bellára, és rá emlékeztetsz.
- Sajnálom, ha ki kell ábrándítanom, de nem fogok Bella bőrébe bújni és az ő szerepét játszani, hogy téged megszerezhesselek, mert nem akarom, hogy megszerezhesselek, mert nem kellesz.
Edward pupillája kitágult.
- Tudom, hogy ki vagy és mi vagy, Edward.
- Na, súgd meg, hogy ki és mi vagyok.
- Te voltál Bella ex vőlegénye és tőled vár gyermeket, ráadásul vámpír vagy, és ő is az akart lenni.
- Igen, eltaláltad.
- Nyugi, nem fogom senkinek elárulni, hogy mi vagy.
Előre fordultam és a tankönyvemet bámultam a szemem sarkából pedig a vámpírt figyeltem mosolyogva. Kicsöngettek az óráról, összepakoltam a dolgaimat és elindultam nagy szünetre. Eric és Mike utolértek. - Hé, kislány, mi a pálya? – kérdezte Eric.
- Á, semmi érdekes – mosolyogtam egykedvűen.
- Milyen kapcsolatban állsz a Cullen gyerekkel?! – kérdezte féltékenyen Mike.
Az égnek emeltem a szememet. – Semmi sincsen közöttünk, és nem is akarom, hogy legyen.
- Legalább te nem vagy olyan, mint Bella – motyogta Mike.
Ideges lettem, éreztem, hogy bevérzik a szeme és, hogy égnek. Megfordulva, Mike-ot a falnak vágtam és az arcába másztam. – Ne merd, még egyszer Bella nevét a szádra venni, szerelmes volt egy… ilyen különleges fiúba, mint ez a Cullen gyerek – szinte olyan volt a hangom, mintha morogtam volna. Mike-nak félelem volt a tekintetében. Észrevettem, hogy hogyan viselkedem, nagyon furán éreztem magam.
- Bocsássatok meg, most mennem kell –elrohantam a menzára és egy olyan asztalhoz ültem, ahol nem ült senki és az ablaknál volt.
Nem ettem semmi féle ételt, csak egy szénsavas ásványvizet babráltam az ujjaim között. Éreztem, hogy valaki közeledik felé, az illáról rájöttem, hogy Edward Cullen az.
Nem fordultam meg, csak ültem, úgy ahogy eddig. – Mit akarsz, Edward?
A fiú megtorpant, elmosolyodott és megállt mellettem.
- Leülhetek? – kérdezte.
Fölnéztem rá és a szemébe néztem, ő is az enyémbe. - Ülj!
Leült mellém és tovább figyelte minden mozdulatomat. Főleg azt, ahogyan a vízzel játszadoztam.
- Mitől vörösödött be a szemed?
- Nem tudom, mérges lettem, de már jobban vagyok.
Edward megérintette a kezemet. - Hiszen, te tűz forró vagy – kicsi kiakadt.
- Nem tudom, hogy miért – válaszoltam. – Lehet, hogy az álmom miatt.
A vámpír kíváncsian nézett rám a szeme színe megint topáz színű lett.
- Olyan, gyönyörű a szemed színe – motyogtam.
Edward elmosolyodott. – neked is.
Elhúztam a számat. – most nem szépek.
Megvonta a vállát, kis csönd támadt közöttünk, végül a vámpír törte meg a csöndet.
- Mit álmodtál?
Rémülten néztem rá és nehezen kezdtem el az álmom elmesélését. – Hát, az álmomban sok minden történt.
- Kezd el és ne habozz.
- Rendben – válaszoltam. – Akkor kezdem… egy falka farkast láttam. Egy fekete és fehér bundájút, akik egymás mellett futottak és valamit, vagy valakit üldöztek, mögöttük futott három másik farkas két szürke és egy vörösesbarna. Az álmomban a kép ugrott egy jelenetet. Most a fehér farkas volt jelen. Egy szökésbarna hajú nőt üldözött, de nem akármilyen nő volt a szeme vérben izzott, agyarai voltak. A farkas ráugrott a nőre és akkor vettem észre, hogy a farkas én vagyok, mert a saját szememmel láttam, a nő szeplős arcát, majd széttéptem őt.
- Szóval az álmodban te voltál az a fehér szőrzetű óriás farkas.
Bólintottam, fancsali képet vágva.
- Értem – válaszolta. – Ha farkas lennél, akkor azt rég észrevettem volna rajtad.
- Lehet – próbáltam erőltetni egy mosolyt.
- De azt nem értem, hogy honnan tudtad, hogy mi vagyok.
Haboztam a válasszal, nem akartam válaszolni neki.
- Izé… én… ezt onnan tudom, hogy olvastam Bella bejegyzéseit és jók az érzékszerveim – mondtam. – De most már mennem kell testnevelésre – gyorsan felálltam és kiviharoztam a menzáról.
Mikor kiértem az érkezőből nagyon megkönnyebbültem, hogy nem tudtam a vámpírnak pontosan és részletesen válaszolni. Bementem az öltözőbe és átöltöztem, testnevelés órán bemelegítettünk a kúpperre, majd izomlazító gyakorlatokat végeztünk el. A tanár bejelentette, hogy szabadfoglalkozás van, de én nem akartam szabadfoglalkozást csinálni, ezért megbeszéltem vele, hogy szeretnék még futni, mert így könnyebben tudok gondolkodni. Észrevettem, hogy Edward ott áll az épület mellett és engem figyel, karba tett kézzel.
Oda kocogtam hozzá. – Most, már követsz is?
- Nem csak kíváncsi voltam, hogy a szemed jobban van már.
- Nem látszik?
- Egy kicsit – ismerte be a vámpír, mosolyogva.
Visszamosolyogtam rá.
- Hogy értetted, hogy jók az érzékszerveid?
Sóhajtottam egyet és megmutattam a karomon lévő harapást.
- Ezt hol szerezted? –kapta el a kezemet, hogy megnézze.
- Azért nem kell leszakítanod a kezemet.
- Bocs.
- Mit nézel rajta, csak egy harapás.
- Ez nem egy közönséges harapás, ezt a harapást egy vérfarkas művelte veled, ráadásul egy falkavezér volt.
- Ez mit jelent? – kérdeztem, kérdőn.
Nagyon dühös volt, szinte fel volt háborodva.
- Már elmeséltem, hogy megharaptak, mikor megtámadtak.
- Ez igaz – helyeselt Edward. – Éreztél valamilyen fájdalmat?
- Igen, a kezem nagyon égett, mármint, ahol a seb van, egyszer-kétszer a fejem, majd szétrobbant a fájdalomtól.
- Az nem jó jel.
- Mi? – kérdeztem?
- Ha megharapja egy vámpír az áldozatait, akkor a mérgünk bele kerül az áldozat vérébe és szenvedni kezd, égni fog a harapásnyom és a feje tüzelni fog, majd meghal. Utána adunk a vérünkből neki, és immár élőhalott lesz belőle.
- És a farkasoknál? – kérdeztem kurtán.
- Ha megharapnak vagy megkarmolnak egy embert, még ha nem is akarják, akkor átváltozik, de ennek is van hátránya, ugyan úgy égni fog az ember bőre és a feje, szintén tüzelni fog, és persze az Újhold is rásegít az átváltozásra.
- Hány nap múlva lesz Újhold? – kérdeztem.
Edward elhallgatott, gondolom elkezdett számolni. Biztos jól megy neki a matematika, még mindig semmit sem mondott, kezdtem ideges lenni.
- Edward mondj már valamit.
Kicsöngettek és pont akkor válaszolt a kérdésemre. - Ha tényleg ez történt veled, és ha tényleg farkas lesz belőled, akkor ma éjféltől lesz Újhold.
- Kösz – húztam el a számat, gyorsan elmentem átöltözni hétköznapi ruhába. A harmadik órám matematika volt, nagyon unalmasan telt el, egész végig csak számoltunk egyenleteket. A negyedik órám rajz volt, készítettem két rajzot, egy tájképet és egy csendéletet, mind a kettőre kaptam egy-egy ötöst. Kicsöngettek az óráról, mentem az étkezőbe ebédelni, szerencsére nem láttam Edwardot a menzán. Nem akartam hallgatni a sok butaságát, amit összehordott. Az utolsó órám kémia volt, egész órán kísérleteztünk, és ionokat számoltunk a poén az volt, hogy Edward ült mellettem. Azt vártam már, hogy mikor mehetek haza és mikor csöngetnek ki. Türelmetlen voltam, még öt perc volt hátra az órából, olyan soknak tűnt az öt perc, és egyszer csak, hipp-hopp, kicsöngettek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csengőhangok Mobilodra
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
World Clock 
