|
Új élet,Új test 1. fejezet
H.Rena 2010.10.25. 09:33
szerző: H.Rena
 blogja:?
Új élet,Új test
1. fejezet
Új élet, új test
1. fejezet
Ettől a naptól, Washington állam, északnyugati részén, egy Forks nevezetű kisvárosában lakom, a bácsikámnál. Sajnos nincsen napsütés, se jó idő, mindig felhős az ég és esik, ha úgy tartja kedve. Nem szoktam még hozzá az új környezetemhez, hogy mindent moha és zöld réteg borít.
Ma engedtek ki az árvaházból, mert a bácsikám, Charlie Swan rendőrfőnök alá írt pár papírt, hogy hivatalosan is a gyámom lesz. Leszálltam a gépről két nagy bőröndömmel és egy hátizsákkal a hátamon, amiben majd az iskolai felszerelésem lesz. Kijött elém a repülőtérre a járőrautójával. Üdvözlő képen átöleltük egymást, elvette a csomagjaimat, betette a csomagtartóba és intett, hogy szálljak be az anyósülésre. Beszálltunk az autóba és elindultunk. Út közben a tájat figyeltem szörnyülködve, Charlie ezt észrevette.
- Milyenek találod Forksot?
Ránéztem egyenesen a szemébe és rámosolyogtam.
- Nagyon, szép a táj, de egy kicsit zöld – feleltem harsányan.
- Meg kell szoknod.
- Próbálkozom vele – mosolyogtam rá kedvesen.
Még 5-10 perc autózás és már láttam is a bácsikám házát.
- Gondolom, emlékszel a házra.
- Igen, emlékszem, minden nyaramat itt töltöttem, mikor még Bella közöttünk volt.
- Igen – sóhajtott a bácsikám. – De ne beszéljünk róla.
Leparkoltunk a kocsifelhajtóra.
- Bácsikám, nagyon sajnálom, ami Bellával történt.
- Én is, ami a szüleiddel és veled.
Egymásra mosolyogtunk, kiszálltunk az autóból, a csomagjaimat kiszedtük és bementünk a házba, egyenesen az unokanővérem szobájába, ami mától az enyémnek tekinthettem.
- Remélem nem gond, hogy Bella szobáját kapod meg.
Körül néztem a szobában. – Nem, nem gond – mosolyogtam.
- Jó – letette a cuccaimat a földre és kiment.
Csak álltam a szoba közepén és bámultam a szobát, sok minden Bellára emlékeztet. Kirohantam a bácsikámhoz, mielőtt lement volna a lépcsőn.
- Bácsikám… - kiáltottam utána.
Megfordult a lépcsőn. – Tessék, Gabi.
- Ő… ígérem, jó gyerek leszek, lányod helyett lányod leszek.
Charlie biccentett felém és lement a lépcsőn, én pedig visszamentem a szobámba. Kipakoltam a dolgaimat a bőröndjeimből, majd megnéztem a számítógépen Bella utolsó bejegyzéseit, igaz pofátlanság, hogy megnézem, amit írt az életéről, de tudnom kell, hogy miért hagyott itt minket. Ahogy keresgéltem a dokumentumai között észrevettem egy fényképet, amin ő és egy bronzhajú srác van, éppen egymásra néznek mosolyogva, eléggé közel álltak egymáshoz. Charlie éppen akkor lépett be a szobába és meglátta, hogy mit nézegetek.
- A fiú a képen Edward Cullen – mondta kicsit dühösen.
- Mi történt? – kérdeztem kíváncsian.
- Szakítottak egymással, közös megegyezéssel.
- Az nem jó.
Kis csönd támadt a szobában. Készenlétbe tettem a laptopot és a bácsikámhoz fordultam.
- A sulival mi lesz?
- Jó, hogy mondod, beírattalak a legközelebbi iskolába, a Forks Középiskolába.
- Köszönöm szépen – feleltem. – Holnap kezdek elsőnek?
- Igen, igaz, hogy a második félévre tudtalak beíratni.
- Nem gond, majd felzárkózóm valahogyan.
- Jó – azzal nem is rontotta tovább a levegőt. Lement a nappaliba Tv-t nézni. Én pedig sóhajtottam egyet unalmamban. Végül megint a gép elé ültem és újra keresgélni kezdtem. Hosszas keresés után rá is találtam, amit kerestem.
„Január 15-e. Első napom az iskolában, nem tudom, hogy mi baja van velem, Edward Cullenek, de kiderítem.”
Következő bejegyzés:
„Január 28-a. Edward Cullen folyton a nyomomban van, és azt hajtogatja, ha beszélek vele pár szót, hogy félt és nagyon aggódik értem”
- Hűha, ez a srác nagyon nyomult, Bells-re – gondoltam magamba.
Következő:
„Február 10-e. Jacob Black-kel beszélgettem a La Push tengerparton az őseiről, akik állítólag vérfarkasok voltak és még elmesélte nekem, hogy kicsodák Cullenék, mások, mint a rendes itt élő emberek.”
- Azta, ez nem semmi – füttyentettem. – De ki az a Jacob Black? Na, mindegy.
Következő:
„Február 22-e. Megtudtam, hogy Edward Cullen és a családja vámpírok, akik nem emberi vért isznak, hanem állatvért.”
- Jézusom, a bolond rokonom egy vérszívóba volt szerelmes. Uramisten!
Következő:
„Február 31-e. Három dolgot tudtam meg; az első, hogy Edward vámpír, a második, hogy a véremre szomjazik, a harmadik, hogy belészerettem.”
- Azt hiszem, nem tudom tovább olvasni – motyogtam magamba. – De azért megpróbálom.
Sóhajtottam egyet és elolvastam a következő bejegyzést.
„Március 15-e. Edwarddal szakítottam az erdő közepén, de csak azért, mert ő és a családjának el kell költöznie. Nagyon nehezen tudtam feldolgozni a szakítást.”
Szörnyülködve olvastam végig az összes bejegyzését, de megálltam a legutolsó bejegyzésénél, amiben ez állt:
„Április 14-e. Edwarddal már fél éve, hogy együtt vagyok, és nagyon boldog vagyok vele, még kisbabánk is lesz, de sajnos nem akar átváltoztatni vámpírrá. Mindig is kislányt szerettem volna tőle.”
Elgondolkodtam ezen az utolsó bejegyzésen. Az unokanővérem április 18-án halt meg a kisbabájával együtt. 4 nappal ezelőtt írta ezt a bejegyzést. Úristen! Gyorsan kikapcsoltam a laptopot, felöltöztem melegítő ruhába és lementem a nappaliba. A bácsikám még mindig nézte a Tv-t, gondoltam szólók neki, hogy kimegyek sétálni.
- Bácsikám, kimegyek sétálni, megszeretnék, barátkozni a környezettel és a környékkel.
- Menj csak, de NE menj az erdőbe.
- Rendben – azzal gyorsan kimentem a ház elé, előtte becsuktam az ajtót és elindultam, de nem tudtam, hogy hova menjek.
- Vajon mi lehet az erdőben? – kérdeztem magamtól.
Egyenesen elindultam a ház mögött levő erdőbe. Az erdő csupa sár, moha és nagyon sűrű volt, találtam egy kis ősvényt, amin, egy dombon vezetett fel, elindultam hát azon, annyit gyalogoltam, hogy már teljesen elfáradtam. Megálltam egy picit pihenni és az izmaimat meglazítottam pihenés közben. Mikor úgy éreztem, hogy kipihentem magam tovább indultam. Kis idő múlva felértem a dombtetejére, de az ősvényt még mindig a sűrű erdő borította. Végig mentem rajta és megláttam a napfényt. Sietősre vettem a tempómat, hogy többet kapjak a belőle. Kiértem az erdőből és egy nagy tisztáson találtam magam. Mindent csupa lila színű virágok borítottak. Kimentem a tisztásra és leültem a virágok közé. Az illatuk csodálatos volt. Mélyen beszívtam az orromon a friss virágillatú levegőt. Éreztem a napfény sugarait a bőrömön, ahogy táncoltak rajta és melegítették. Ahogy sütettem és jól éreztem magam, hangokat hallottam a távolból.
Gyorsan felpattantam a földről és figyeltem, mint egy kutya. Réges-régen még hétköznapi ember voltam, és amikor a szüleim meghaltak, nem csak egy szimpla balesett volt, egy vadállat, egy vérfarkas támadott ránk. A szüleimet megölte engem pedig megharapott, a karomon. Sokáig menekültem és bujkáltam a világ elől és a tragédiám miatt. De végül megtaláltak egyik éjszaka az erdőben, véresen és meztelenül.
Az árvaházban ellátták a sérüléseimet és ruhákba felöltöztettek. Az orvosok, akik kezeltek ők sem tudták megállapítani, hogy mi támadott meg, csak annyit mondtak, hogy kutya támadás. Én viszont súlyos depresszióba és sokkba kerültem, nem beszéltem, nem ettem se ittam. Idősebb koromban, olyan 13-14 éves lehettem, folyton kiszöktem az otthonból, a traumák, a balesettem, a szüleim halála, az állattámadás és a hold miatt lettem ilyen. De most, hogy itt vagyok 17 évesen megtanultam, nagyjából az önmagamban lévő fenevadat uralni. Félek magamtól, hogy szörnyeteg lesz belőlem. De attól még kedvelem a vámpírokat és a vérfarkasokat.
A hangok egyre jobban közeledtek, nem tudom, hogy mit csináljak. Az egyik pillanatban két fiú és egy lány lépett ki az erdőből. Kíváncsian végig mértek, de fordítva is. Egy lépést hátráltam. A három fiatal közelebb jött, meghagyva nekem a három-négy lépés távolságot. A lány magasabb volt nálam, egy-két centivel, szemüveges és nagyon vékony. A jobb oldali fiú, ázsiai lehetett, nem tudom pontosabban, fekete, nyakáig érő haja volt. A másik srác, ő szőkésbarna hajú volt, egyáltalán nem helyes.
- Szia, Angela vagyok – köszönt a lány. – Te vagy az új lány?!
- Szia, Gabi vagyok – köszöntem vissza. - Gabrielle Swan.
- A fiúk, Eric és Mike – mondta Angela.
- Örvendek fiúk.
- Mi is – válaszolta Eric.
Mike meg, se mert szólalni, csak bámult rám nyitott szájjal.
- Csukd már be a szádat, haver bele repül a légy – viccelődött Eric.
Mike észhez tért. – Úgy hasonlítasz egy régi barátunkra, nem igaz srácok?
- Igaza van – értettek vele egyet Eric és Angela.
Elnevettem magam, ők pedig kérdőn néztek rám.
- Ha arra gondoltok, hogy Bella vagyok, nagyon tévedtek, igaz, hogy nagyon hasonlítunk egymásra – mondtam. – Egy idősek voltunk, együtt nőttünk fel, meg egyébként neki barnásvöröses haja volt, nekem meg feketés barna hajam van. A szemünk és az arcunk szinte ugyan az. Sokszor össze is kevertek minket. Mikor ő volt Gabi és én voltam Bella, sokszor összenéztünk és nevettünk. Általános iskolába is egy évfolyamra jártunk. Mikor rám nézett a tanár és Bellának szólított mindig az unokatestvérem állt fel a helyéről és megmondta a megoldást. A tanár nem értette, de mi szakadtunk a nevetéstől – mosolyogtam.
A többiek tátott szájjal figyeltek rám.
- Öö… mi az?
- Azt mondtad, hogy Isabella Swan az unokatestvéred? – kérdezte Eric.
Bólintottam mosolyogva.
- Nem gondoltam volna – felelte mosolyogva Angela. – Fiúk menni kéne, holnap iskola.
- Holnap jössz suliba? – kérdezte Mike.
- Igen, első napom, rettegek – nevettem.
Mindenki nevetett velem együtt.
- Akkor holnap, Gabi – mondta Eric.
- Sziasztok – köszöntem el.
Visszaintettek és el is tűntek az erdőben. Én még mindig ott álltam a tisztáson. Éreztem az eső illatát, pedig nem is esett az eső. Ideje volt haza indulnom. Elindultam abba az irányba ahonnan jöttem, amikor elértem az erdő bejáratát egy fura, ismeretlen szag ütötte meg az orromat. Hátra fordultam és egy fekete óriás farkast láttam meg, ami éppen vicsorgott és morgott rám. Háta mögött megjelent három szürke és egy vörösesbarna farkas. Hátrálni kezdtem, és FUTÁS!!
Futottam, ahogy a lábam bírta, a dögök utánam iramodtak, elértem az erdő közepéig, de meg is álltam.
- Mik ezek, óriás szörnyek?! – kérdeztem saját magamtól. – Jézusom!
Megfordultam, hátha követnek még, a szemem sarkából láttam, hogy egyre gyorsabban futnak, ezért újra futásra kényszerültem. Kiértem az erdőből és egyenesen befutottam a házba. A farkasok megálltak az erdő szélénél, majd visszavonultak.
- Gabi, minden rendben van? – rohant ki a nappaliból Charlie.
- Igen, bácsikám – lihegtem. – Felmegyek a szobába és összerakom a tankönyveimet holnapra.
- Jó.
Felrohantam a szobámba és bezárkóztam, kinéztem az ablakon, nem láttam a farkasokat hál’ istennek. Nagyon megkönnyebbültem, a hátizsákomba belepakoltam a holnapra való tankönyveimet.
- Nézzük, holnap hétfő – motyogtam. – Első órám, biológia, második, testnevelés, harmadik, matematika, negyedik, rajz és az ötödik kémia.
Elhúztam a számat, de bepakoltam a táskámba. Megint kinéztem az ablakon, most se láttam azokat a nagy kutyákat, már a gondolattól is kiráz a hideg, hogy láttam őket. Összerázkódtam mikor kopogtattak az ajtón, rémülten az ajtóhoz fordultam.
- Szabad – kiáltottam.
Charlie lépett be. – Gabi, szeretnélek bemutatni az egyik legjobb barátomnak.
- Rendben van.
Kimentünk a szobából és egyenesen lementünk a nappaliba. A tekintettem a tolókocsis férfire mutatott.
- Billy szeretném bemutatni neked fivérem leányát, Gabrielle Swan-t.
- Istenem, Charlie, tisztára hasonlít a lányodra – mondta Billy.
- Igen, csak egy kicsit a hajú árnyalata más, ennyi a megkülönböztetni való rajtuk.
- Közelebbről észre vehető.
Leértem a lépcsőn és közelebb léptem a férfihez, rám mosolygott, én viszonyoztam. Ránéztem a bácsikámra.
- Gabi had mutassam be neked, Billy Blacket.
- Örvendek a szerencsének, Mr. Black – mosolyogtam rá.
- Én úgy szintén, Miss. Swan – viszonyozta a mosolyt.
Megfogta a kezemet, kezet ráztunk és pont akkor vette észre a farkas harapás nyomot a kezemen. Gyorsan elhúztam, szerencsémre a bácsikám nem vette észre.
- Billy fogtam neked valamit.
A bácsikám besietett a konyhába, Billy megvárta, amíg becsukódik az ajtó és egyből rátért a témára.
- Hol szerezted ezt a sebhelyet? – kérdezte Billy, miközben nézegette a karomat. – Még nagyon friss sebnek tűnik.
- Balesetem volt – feleltem.
- Átváltoztál már farkassá, vagy csak tüneteid voltak?
- Ki maga? – akadtam ki.
- Billy Black vagyok, az én fiam, Jacob Black vérfarkasnak született és egy külön iskolába jár, a rezervátumba.
- Akkor maga is…
Billy bólintott.
- Át is tud változni?
- Nem, már nem, balesetem volt és ez miatt nem tudok.
- Értem, sajnálom – mondtam elhúzva a számat.
- Elmondod nekem, hogy pontosan mi is történt veled?
Elgondolkodtam, hogy elmondjam-e neki, de úgy döntöttem, hogy nem mondok neki semmit.
- Nem is ismerem magát, miért mondjam el önnek a történetemet?! – csattantam fel.
Felrohantam a szobámba és bezárkóztam megint.
Charlie épp akkor lépett ki a konyhából. Körbenézett és nem látott sehol sem, csak Billy-t.
- Billy, mi történt? – kérdezte. – hol van Gabi?
- Felfutott a szobájába.
A bácsikám csak pislogott, nem értette, hogy miért.
- Ezt neked fogtam – mondta.
- Ó, ponty, ez aztán a fogás, nagyon köszönöm, Charlie – mosolygott Billy. – Most mennem kell, tudod Jacob már vár.
- Üdvözlöm.
- Átadom neki.
Billy távozott, Charlie pedig leült Tv-t elé. Én viszont a szobám ablakából néztem, ahogy az öreg Billy Black eltűnt az házunk elől.
- Még hogy én vérfarkas? – morogtam magamba. - Ez a férfi meg van bolondulva.
Már éjjel kilenc óra volt, lezuhanyoztam, megmostam a hajamat, hogy holnapra szép legyen. Nagyon szeretem a samponomat és a balzsamomat, anyu vette nekem még Svájcban sárgabarack illatú mind a kettő. Nagyom imádom, nem tudom őket megunni. Megszárítottam a hajamat, megvacsoráztam és lefeküdtem aludni. Összekuporodtam az ágyamban és magamra húztam a puha, meleg takarómat. Kb. tizenöt perc múlva már mélyen aludtam. Az álmomban egy falka farkast láttam. Egy fekete és fehér bundájút, akik egymás mellett futottak és valamit üldöztek, mögöttük futott három másik farkas két szürke és egy vörösesbarna. Az álmomban a kép ugrott egy jelenetet. Most a fehér farkas volt jelen. Egy szökésbarna hajú nőt üldözött, de nem akármilyen nő volt a szeme vérben izzott, agyarai voltak. A farkas ráugrott a nőre és akkor vettem észre, hogy a farkas én vagyok, mert a saját szememmel láttam, a nő szeplős arcát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csengőhangok Mobilodra
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
World Clock 
