|
Bella naplója. 4.fejezet
Bella 19 2010.07.28. 10:20
szerző: Bella 19
 blogja: ?
Ez az első ilyesfajta irományom remélemm tetszeni fog!!!!!!!!!! Véleményeket várom!!!!!!!!
Bella naplója.
Sokáig váratott magára ez a feji mivel egy kis alkotói válságban szenvedtem. De mint ahogy Renesmee, úgy a folytatás is megszületett. Próbáltam nem a könyvhöz kötni. Remélem tetszik. OLVASSÁTOK el és IRJATOK komit. LÉGYSZIVES.
Még annyit említenék meg hogy sajnos egy ideje nem látogatom rendszeresen az oldit nethiány miatt. De NAGY ÖRÖM volt látni hogy sokan komiztátok hogy tetszik és hogy folytassam. Nem ígérem hogy egy héten belül de megpróbálom még ebbe a hónapba hozni a kövit. Addigra remélem már a saját gépemről küldhetem be. SZÓRÍTSATOK mert már NAGYON HIÁNYZIK az OLDAL és TI is. (itt azokat értem akikkel beszélni szoktam, most pontosan nem tok neveket mondani egy jut eszembe Viki szerki. Elnézést a többiektőlL)
4 fejezet!
Renesmee Charlie Cullen!
Alice sz.
Bella szenved. Iszonyatosan szenved már két napja. Carlisle szabadságot vett ki hogy mellette legyen és hogy minden részletet feljegyezzen. Mint ahogy megígértem folytatom a naplóját. Egy kisebb fejlécbe lejegyeztem neki (megismerkedésünktől kezdve mostanáig) dolgokat, emlékeket, fontos pillanatokat. Sőt minden családtag adott hozzá. Tudom hogy hamarosan bekövetkezik az elkerülhetetlen. Bellának megkell szülnie a kicsit, s ami még utána rá vár az sem lesz egy sétagalopp. Mióta a dolgozószobából átalakított korterembe fekszik én írok. Leírok mindent történés és az este folyamán visszaolvasom neki. Carlisle próbálja minél többször altatni és morfiumot is kap. Edward egy percre sem mozdul mellőle. A minap is Jas és Em rángatták ki hogy végre vadászon. Kedvenc helyemen a gyermekszobában ülök egy fotelba és gépelek. Olyan gyönyörű lett a szoba és mind rettenetesen várjuk már a picit. Próbálom elképzelni milyen lesz majd. Ekkor na bumm egy látomás: „Bella teste elkezd vonaglani, majd hangos sikítás közepett a szájából vér ömlik. Hangos kiabálás közepette Edward és Carlisle nekilát hogy kiszedjék a picit. Recsegések, sikolyok, vonagló test és végül töménytelen vér. Carlisle kiemeli a picit s a bátyám mint egy büszke apa elvágja a köldökzsinórt. Ekkor hirtelen egy sípoló hang. Bellának megállt a szíve.”
Itt a látomás szétfoszlik. Úr isten ez nem lehet. Vámpírsebességnek köszönhetően már a könyvtárba is voltam. Ide gubózik be apa hogy további anyagokat gyűjtsön. Felrántottam az ajtót s közben valami kemény nekem csapódik. Rosalie volt az rémült arccal.
- Bella….. – üvöltöttük Rose-al egyszerre.
Egyéb magyarázatra szükség sem volt. Másodpercek alatt márt fent is voltunk. A látvány teljesen meggyötört. Emmett erős vasmarkába Bella teste vonaglik. Edward pedig próbálja kitisztítani a száját. Sikoltások, hangos zihálások és törések hangja. Rosszabb volt mint egy horror film. Carlisle azonnal nekiállt a vizsgálatoknak.
- rengeteg bordája eltört és sok vért veszített, úgyhogy azonnali császár. – jelentette ki. – sietnünk kell már egyik sem bírja sokáig. – közölte elfúló hangon.
Az láttam hogy Bella veszélyben van de nem gondoltam volna hogy a picinek is baja eshet.
Esme, Rose törölközőket és forró vizet hoztak majd távoztak a nappaliba Jas-hez. Ők nem bírják annyira mint mi. Emmett és Edward fogták Bellát, Carlisle előkészült, én magam pedig neki segédkeztem. Rengeteg morfiumot adott neki a fájdalmak enyhítésére, majd a szikét óvatosan a hasához tette és felvágta. Még több vér tört a felszínre ez még Emmettnek is sok lett, de nem engedett a szorításából amivel húgunkat tartotta. Carlisle óvatosan kiemelte a picit, Edward pedig mint a látomásban elvágta a köldökzsinórt. Ekkor Bella teste vonaglani kezdett majd egy hangos sikoly kíséretében elernyedt Emmett keze közt. A pici mintha megértette volna mi folyik körülötte hangos sírásba kezdett.
- vigyázok rá…. – vettem ki a kezéből a gyermeket. – neki nagyobb szüksége van rád. – böktem Bella felé.
- én sem bírom. – nézett sajnálkozva Em majd kiment a szobából.
Elvonultam a babával a sarokba de akkor is hallottam hogyan küzdenek Bella életéért. Idegileg teljesen kivoltam de oda kellet figyelnem nehogy a kicsit bántsam. Óvatosan megmosdattam majd elvégeztem a szükséges méréseket. Meleg, vastag plédbe bugyoláltam s kivittem a szobából. A melegtől és a ringatástól azonnal megnyugodott de tágra nyílt szemmel nézett engem. Hihetetlenül csodás egy gyermek. Csoki barna szeme pont mint Belláé, aprócska haja pedig Edwardéhoz hasonlított. Nem volt túlzottan nehéz de annyira meleg áradt belőle mintha nem is fél vámpír-ember lenne hanem egész ember. A csöppséggel a karomba lementem a többiekhez akik feszülten vártak s közben fel-alá járkáltak a nappaliba. Mikor észlelték hogy nem egyedül vagyok kővé dermedtek.
- anya bemutatom az unokádat Renesmee Charlie Cullent. – adtam át neki.
Ha most sírni tudna akkor biztos patakokba folyna a könnye.
Rosalie sz.
A poklok poklát éltük át ezekben az órákban. Egyszer csak Alice jelent meg kezébe a picivel. Átadta anyánknak a kicsit majd elmesélte mi történt eddig, végül visszament támaszt nyújtani Edwardnak. Magam részéről szívesen segítenék én is de sajnos a rengeteg vér végett nem megy. Esme és persze senki nem tudott betelni a látvánnyal. Miután apa is megfogta az unokáját átadta nekem. A nem létező szívem sajgott hogy én nem örvendeztethetem meg férjemet és szüleimet egy ilyen csodával. Így egy kicsivel jobban utáltam-szerettem egyszerre Bellát és Edwardot. Utálat inkább féltékenység volt amit megpróbáltam elfojtani.
- adjunk neki egy kis vért. – hozta a cumisüveget Carlisle.
Leültem a kanapé szélére és óvatosan a szájához emeltem az üveget. Azonnal rákapott és mind egy cseppig kiitta, majd elszunnyadt. Lassan felálltam és felvittem a szobájába. Mire felértem már nyitva volt a szeme és engem nézett.
- szia….gyönyörű vagy Renesmee. – néztem rá. – és szerencsés is. – fogta át a derekam Emmett. Egy örökkévalóságig bírtam volna így állni és nézni mégha nem is a sajátom. Emmett belecsókolt a nyakamba majd megsimogatta a picit és távozott. Óvatosan a pelenkázóra tettem és kibugyoláltam. Vámpírgyorsasággal /de vigyázva nehogy rosszul nyúljak hozzá/ ráadtam egy pelenkát, s tetőtől talpig rózsaszínbe öltöztettem. Esme hozott fel még egy üveg vért, s megitatta. Mély álomba szenderült. Betettük a kiságyba és onnan néztük.
Fejemet Esme vállára tettem és úgy figyeltem. Nem vettem észre mikor jöhetett be Carlisle csak azt észleltem mikor hátulról átölelt minket. Pár percig ölelkezve álltam majd magukra hagytam az unokájukkal. Lent a nappaliba már jelen volt Alice is. Elmesélte mi történt Bellával majd felment a picihez Jasperrel. Bebújtam Emmett karjába és próbáltam átgondolni a történteket. Egy biztos betartom a szavam és vigyázok a picire míg Bella fel nem épül.
Edward sz.
Miután világra segítettem a lányom, a feleségem életéért küzdöttem. Kemény és fárasztó két nap volt. 105 évem alatt nem szenvedtem még ennyit mint ezen a két napon. Fájt így látnom szerelmem, s a legrosszabb még nem is láttam a lányom. A vonaglásnak vége de most belülről ég. Egy percre sem mozdulok mellőle. Törölgetem a testét és fogom a kezét. Az én bűnöm hogy ilyen állapotban van. Most már nem tudom visszacsinálni csak reménykedhetek hogy túléli.
Harmadik napja ülök itt és eddig még csak egyszer vadásztam. Hamarosan vége.
- bejöhetek. – dugta be a fejét Esme. Bólintottam ő pedig a hátam mögé áll, két keze a vállamon nyugodott.
- nézd meg a picit addig itt maradok vele. – szorította meg a vállam.
- és menj el vadászni, hamarosan magához tér. – szólalt meg az ajtóból Alice.
- minden rendbe lesz, menj már. – húzott fel.
- „mért kell nekik folyton szenvedniük.” – jött a gondolat szeretett anyámtól miközben leült a székre és megfogta Bella kezét. Kiugrottam az ablakon át az erdőbe. Elejtettem egy kisebb őzet majd száguldottam vissza. A gyerekszoba ajtaja előtt megálltam. Hezitáltam bemenjek e vagy mi.
- gyere be Edward. – szólt ki apám.
Beléptem és akkor megláttam a lányom Rose kezébe. Rose felállt a hintaszékből és átadta a kicsit. Néztem a lányom és egyszerűen nem tudtam betelni vele. Mosolyra húzta kicsiny száját majd megérintette az arcom. Arcokat mutatott először anyámét majd a húgaimét végül Belláét. Az utolsó képet többször is majd egyszer csak: - „hol?” – jött a gondolata.
- mit mutatott. – nézett rám apám.
- anyát, Alicet, Roset és…………Bellát…… de őt sokszor. – tagoltam de fel sem néztem. Néztem a lányom a világ legszebb teremtését.
- ez a képessége……hát nem csodálatos. – lépett közelebb. – gyönyörű, erős, hihetetlenül tehetséges és gyorsan fejlődő fél vámpír és fél ember. – simított végig lányom arcán. – sokat keresi Bellát, de mondtuk neki hogy hamarosan láthatja. – nézett rám. – „magatokra hagylak.” – üzente gondolatba s már itt sem volt. A világ megszűnt számomra csak én voltam és a pici lányom.
- szerbusz Renesmee. – nézte a szemébe.
- „apa.” – húzta mosolyra kicsi száját majd újra az arcomhoz emelte a kezét és Bella arcát mutatta. – „anya?” – kérdezte gondolatban.
Teljesen lenyűgözött még csak három napos de mennyire fejlett.
- gyere megmutatom neked anyut. – arcon csókoltam s elindultunk.
Bementünk Bellához csak Alice volt ott a napi történeteket olvasta vissza amit a naplóba irt.
- hamarosan magához tér és szebb és erősebb lesz mint volt. – magyarázta s helyet engedett nekünk.
- Renesmee…..szívem itt van anyu. – cirógattam meg arcát majd Bella felé fordítottam.
- Bella….szerelmem itt a kislányunk Renesmee. – szólongattam.
- „mi baja anyunak?” – tette a kézét az arcomra Renesmee.
- kicsit beteg de hamarosan jobban lesz és velünk lesz. – szorítottam magamhoz a lányom.
- már csak pár perc. – suttogta húgom. – kivigyem a kicsit? – nézett rám kérdőn.
- kicsim most Alice néni elvisz de hamarosan megyek utánad anyuval, rendben. – pusziltam meg majd átadtam Alicenek.
- „Alice néni??” – tűnődött húgom miközben ment kifelé.
Mint mindig most sem tévedett. Szerelmem ébredezni kezdett. Mikor kinyitotta a szemét rögtön vissza is csukta hirtelen fény miatt.
- Bella……szerelmem……hallasz engem. – fogtam meg a kezét.
- Ed….Ed…Edward. – szólalt meg.
- itt vagyok. – csókoltam meg a kézfejét.
- ho….ho…hol…van a ….kicsi? – tagolta majd felém fordult. Csoki barna szemét felváltotta a tűzpiros. Egy másik Bella lett belőle, aki most már nem ember hanem vámpír.
- Alice kivitte, de hamarosan láthatod. – simítottam végig az arcán.
- én most szeretném látni. –ült fel hirtelen.
Szerelmem még újszülött ezért jól meg kell gondolnom mit is mondok neki, mert a végén még képes és rám támad.
- nyugodj meg, senki nem bántja csak ez így biztonságos rátok nézve. – tettem a kezem a vállára. Mondjuk hiába tartanám vissza ő most sokkalta erősebb mint akármelyikünk.
- mi az hogy biztonságos…ő a lányom…..nem bántanám soha. –lökte el a kezem és már nem volt sehol.
- Bella……Bella hova lettél. – üvöltöttem és próbáltam az illata alapján megkeresni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csengőhangok Mobilodra
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
World Clock 
