|
Új élet, vagy mégse? 27-28-29.-fejezet
Haylie 2010.05.25. 09:06
Szerző: Haylie
blogja:Katt ide
Új élet, vagy mégse?
27.Rossz előérzet -28.Sötétben a fény-29.Szabadítsuk ki Nessiet! 1.-fejezet
Új élet vagy mégse 27.fejezet
Rossz előérzet
 Boldogan keltem ma fel. Sőt, én vagyok a világ legboldogabb embere. Olyan csodálatos volt a tegnap este Nessie-vel. Ezért megérte várni. Remélem, hogy most ő is ezt érzi, amit most én, mert ki tudnék ugorni a bőrömből örömömben. A srácok nagyon örültek amikor elmondam nekik (az elmondtam azt jelenti, hogy farkasalakban kinézték a gondolataimat). Épp ezért ki is találták, hogy rendezzünk a mi tiszteletünkre egy tábortűzes bulit. Szegény Emily nem is értem, hogy csinálja, hogy ő is etett minket, meg pluszba még partykat is ad.
Gyorsan lezuhanyzok, és felkapok magamra valami kinőtt göncöt. Ugyse sokáig marad rajtam, mert reggeli őrjáratozást készülök tartani. A munka már csak ilyen.
Gyorsan elköszönök apámtól, és már rohanok az erdőbe. Éreztem, hogy szinte repülök, majd négy hatalmas mancsra érkezek. Minden annyira más volt farkas nézetből. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, akinek ez a játszótere.
***
- Reggelt Jake! – köszöntött Emily.
- Neked is. Hát a többiek? – de persze ez nem ritka jelenség. Mindig én jövök elsőnek. A többiek meg… az igazak álmát aluszák. De nem baj, a hasuk úgyis ide hozzák őket.
- Sam nem sokkal előtted ment el a boltba, a többiek meg úgy hiszem nem sokára betoppanak. Na de mesélj nekem a tednapiról! – rakott elém egy tányért.
Ahogy újra lepergett előttem a történetjóleső érzés járta át a szívemet. Amikor végeztem Em-re pillantottam, aki csak sejtelmesen mosolygott. A továbiakban hálásan elfogyasztottam a rántottámat.
Sam visszaért, majd Seth, Embry is befutott, nem sokkal később Leah , Collin és Brady, Jared és Quil, és utolsónak természetesen Paul. Mire néztem eggyet Emily már fel is tálalta minanyiuknak a kaját. Öcsém, ezt meg hogy csinálja? És velem meg mi a fene lett hogy ennyire aggódok. De most komolyan, kezdett bűntudatom lenni, hogy szinte mindig itt kajálunk, de az még senkinek nem jutott eszébe hogy segítsen vagy valami. Gyorsan feláltam, és Emilyhez siettem.
- Segíthetek valamit? – szegényt jól megleptem, de a kezembe adott egy tálcányi sütit hogy vigyem ki.
- Nahát, mire képes a szerelem! – hallatszott tőle.
- Hallotam ám!
-Nessie szemszöge-
Ahogy kinyitottam a szemem, hunyorognom kellet a fájdalomtól. A fejem egy ponton sajgott, és körülötte alvadt vér tapadt a hajamra.
Ami feltűnt az a nagy semmi. Szó szerint. Korom sötét volt. A kezem és a lábam meg volt kötve. Félórányi sötétben elmélkedés után kénytelen voltam tudomásul venni, hogy engem valaki elrabolt. Már csak arra vagyok kíváncsi, ki és miért. Jó hír, még(MÉG) nem kezdtem el pánikolni.
Jake szemszöge
Amikor végeztünk, elindúltam bevásárolni. Persze kocsival. Egész úton az járt a fejemben, vajon Nessie mit csinálhat. Még mindig alig hiszem el a tegnap történteket. Felhívom, de nem veszi fel. Újra próbálkozom, és kezd gyanusnak látszani a dolog. A tizedik próbálkozásom után, felhívom Sethet.
- Szia Seth! Légyszi, próbáld már felhívni Nessiet! Nekem nem sikerűl elérnem.
- Ember, ne mond, hogy máris összekaptatok.
- Mégis mi a jó fenéből jutottál erre a következtetésre, mi? Inkább hagyuk. Érzem, hogy valami nincs rendben.
- Oké, mindjárt visszahívlak.
Idegesen járkáltam a bevásárló kocsival a sorok közt. Szegény vásárlók jobbnak látták kitérni az útamból, olyan hevesen toltam azt a kocsit.
Végre megcsörren a telefonom.
- Na?
- Nekem se sikerűlt elérni. Felhívtam Edwardot is, Nessie nem érkezett haza.
- Sietek oda, ahogy csak tudok! – tettem le köszönés nélkül a telefont.
Persze a bolt teli volt emberekkel, szóval mégse voltam olyan gyors, mint gondoltam. Csessze meg! Ha Nessienek bármi baja lesz, azt soha nem bocsátom meg magamnak!
--------------------------------
Új élet vagy mégse 28.fejezet
Sötétben a fény
Egy sötét lyukban ülni, és várni, hogy történjen valami, nem épp a legjobb időtöltés. Az agyamban ide-oda cikáznak a gondolatok, hogy hogyan tudnék elszökni. Egy dolgot tehetek: várni.
Kulcscsörömpölés hallatszott, majd kinyílt az ajtó. Hunyorogva néztem az előttem álló alakra.
Próbáltam összpontosítani, de a hirtelen jött fénytől nem láttam semmit. Az alak már előttem térdelt, és egy kis fény ráesett az arcára. A szeme vörösben izzott. Az illető vámpír volt.
Ahogy a szemem hozzászokott a fényhez azt is megállapítottam, hogy férfi volt, szőke hajjal. Pont úgy nézett ki, mint aki nagy kínokat él át, mert az arca rángatózott.
Félóra múlva egy másik szobába ültem, megkötözve, teljes tudatlanságba ittlétem okáról. Újra belépett a szőke hajú vámpír, de most nem egyedül. Egy vörös hajú vámpír állt előttem, majd a szőke kiment. Hosszú haja leginkább a tűznek a lángjára emlékeztetett. Az egész lénye olyan volt, mint egy vad tűz. Sejtettem ki lehet. Még anya mesélt róla. Volt egy társa, akit apa ölt meg. Viktoria, igen ez lesz a neve. Vörös szeme színtiszta gonoszságról tanúskodott. Ahogyan rám nézett…
- Mi vagy te? – kérdezte.
Nem volt szándékomba vele megosztani ezt az információt.
- Szóval nem mondod el. Lássuk, meddig leszel ilyen hallgatag.
- Cullenék megölték a társamat, amiért nyilván megérted, hogy bosszút álok. Itt jössz a képbe te. Figyeltettelek, te fontos vagy a Culleneknek, ezért a halálod ugyanazt fogja éreztetni, amit ők okoztak nekem.
Próbáltam magabiztosnak tűnni.
- A családom azelőtt megtalál mielőtt egyetlen hajam szála meggörbülne. Azt te nem fogod túlélni.
- Nocsak, akkor nézzük. – odasétált és kitépte az egyik hajszálamat. – hopsz ez nem jött be.
- Erre is megvan a tervem, de mond csak végig tudnád nézni, ahogyan mindannyian életüket vesztik miattad? Mert ha nem leszel, közlékenyebb ez fog történni.
Ó, ne! A családomat mindig sérthetetlennek képzeltem el, de ahogyan ez a nő beszélt a szívemre mintha mázsás kő telepedett volna. Tudtam, hogy eljönnek értem, hitem hogy meg fognak találni. De érek én ennyit, hogy miattam a saját halálukba fussanak? Persze ott van Jake is, és ha Jake akkor farkas falka is. Sokkal rosszabb tudni, hogy ennyiük élete veszélyben lehet csak miattam. Kezdtem be pánikolni. De mi van, ha csak egy vicc az egész?
- Oké, mit akarsz tudni?
- Ki vagy te a Cullenéknek?
Attól tartok a válaszom kevésbé fogja visszatartani a tervétől.
- Bella, és Edward lánya – feleltem lassan.
A vámpírnő vöröslő szeme elkerekedett. Tudtam mire gondol, hogy hogyan lehet ez.
- Téged megharaptak?
Haboztam a válasszal. Elvégre nem muszáj mindent elmondani.
- Igen.
- Nahát, a becsületes Cullenékről kiderül, hogy nem is olyan tiszták, mint képzeltem.
Kezdett nagyon elegem lenni ebből a nőből.
Apa, anya hol vagytok?
---------------------
Új élet vagy mégse 29.fejezet Szabadítsuk ki Nessiet! 1.
 Victoria nehézkesen, de elhitte, hogy a szüleim megharaptak. Kiment a szobából majd megint a szőke hajú vámpír tért vissza. Most nem úgy tünt mint aki vissza akarja magát fogni. Láttam a szemén, hogy örjítő szomjúság kínozza, de az a tény hogy ezt az én véremmel akarja megszűntetni, nem tette rózsásabbá a kedvem.
- Olyan finom, nem tudok ellenálni… folyton ezt érzem. – szagolgatott a szőke.
Olyan hirtelen mélyesztette belém a fogait, hogy alig tudtam kinyögni valamit.
- Finom, túlságosan is finom. – nyögte majd lenyalta az ajkairól a véremet, és újra belém harapott.
Ekkor gyorsan kinyílt az ajtó és Viktoria újra belépett.
- Riley! Takarodj!
Riley nagy nehezen, de engedelmeskedett. Éreztem, ahogyan a vérem lecsorog a nyakamon.
Victoria odasétállt, az ujjával letörölte majd a szájához emelte.
- Hmm, ezt az egy dolgot még mindig nem értem – mondta, de csak úgy magának.
- Kíváncsi vagyok, hol tartanak Cullenék – mondta – mit szólnál, ha kapcsolatba lépnénk velük? Ezt nem értettem. Mi a franc folyik itt?
Előkapott egy telefont, gyorsan tárcsázott. Egyre kábább lettem a vérveszteségtől.
- Na, ki van itt? – zengte a telefonba teli gyűlölettel az előtem álló Viktoria.
- Csak nem számítottál rám? – itt nevetett egyett. – gondolom, hogy megérted, hogy én is elveszem tőled azt a személyt, aki igazán fontos.
- Nyugodt megoldást? Te hagytál Jamesnek „nyugodt megoldást”?
Csak apró szófoszlányokat tudtam kivenni. Éreztem, ahogyan a vérrel együtt az erő is elfolyik a testemből. Olyan volt mintha lelassították volna az időt. Viktória a kezembe dobta a telefont majd odaült elém, fenyegetően, ha bármi rosszat csinálnák nem lesz jó vége.
- Kicsim! Jól vagy?
- Apa! – sírtam bele a telefonba. Haza akarok menni!
- Ki fogunk szabadítani, kicsim figyelj rám ez fontos! Van bármi sejtésed is hogy hol vagy?
Victoria arca megrándúlt. És ez volt az a perc ahol gyorsan kellet cselekedni. Hol is vagyok, ez nagyon jó kérdés.
- Sötét hely, nem messze! – ordítottam, ahogyan a torkomból kifért. Majd erős fájdalmat éreztem a nagylábomújján. A telefont kikapta a kezemből.
- Ezt még megbánod! – sziszegte a kegyetlen vámpírnő.
Fél óra elteltével túlestem pár nem túl kellemes pofonon. Az arcom sajgott, a lábamújja még annál is jobban. Elsőnek azt gondoltam, hogy eltörte, de amikor megnéztem vérzet. Szóval felszíni sérülés lesz. De még mindig szentül hittem, hogy apáék kiszabadítanak, és még a nyomát is eltüntetik a földről ennek a szadista
nőszemélynek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csengőhangok Mobilodra
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
World Clock 
