|
Bella kalandos élete 6.fejezet Most vagy soha 7.fejezet Az első csók
Bella08 2010.05.16. 16:54
szerző:Bella08
 blogja:Katt ide
Bella kalandos élete
6. fejezet Most vagy soha
7.fejezet Az első csók
6.fejezet
Most vagy soha
 Elhatároztam, hogy elmondom neki ,hogy tudom. Vagy inkább ne? Inkább nem mondom el. Szeretnék ,hozzá közelebb lenni, és csak azután árulnám el.Menzára bemenet a Cullen asztal felé néztem, de Edward nem volt ott. Elszomorodtam, és csak egy ásványvizet kértem. Viszont egy mondatra nagyon felfigyeltem.
-Edwart Cullen téged bámul- kuncogta Jessica.
Abban a pillanatban körülnéztem, és megpillantottam őt. Kezével mutatott ,hogy üljek hozzá. Nagyon örültem ,hogy itt van.
-Ugye nem haragszol, ha ma nem mellettetek ülök? –kérdeztem.
-Dehogy is. –mondta. Biztos nagyon irigyelhetett.
Odasétáltam az asztalhoz, és leültem.
-Mi van? – kérdeztem.
-Mert? –kérdezte kíváncsian.
-Nem szólsz hozzám több napig, és aztán meg mégis? – mondtam, tettetve mérgességem, de ő csak kuncogott. De aztán elkomolyodott:
-Bella! Én…én.. nem tudom tovább távol tartani magam tőled. –mondta, és lehajtotta, a fejét.
-Nem is kell. –mondtam.
-De Bella, nem érted ? Ez veszélyen . - suttogta.
-Vagyis értsem úgy ,hogy veszélyes vagy? –kuncogtam.
-Igen, nagyon is. És ez nem vicces. – mondta.
-Nyugi. – nyugtattam.
-Nincs nyugi Bella! Tudod minden könnyebb lenne ha tudnád. De félek, hogy…- mondta, de hangja elcsuklott.
-Mitől félsz?- kérdezte.
- Hogy elfutsz. –mondta suttogva. – És én azt nem élném túl. Szeretlek, és el kell, hogy engedjelek. Veszélyen vagyok a számodra.
Egyetlen egy szó ragadt meg bennem. Szeretlek.
- Én is szeretlek. –hangom elcsuklott.
- Bella! Ettől féltem. Hogyha belém szeretsz nehezebb lesz. Hogy fájni fog neked.
- Kérlek ne menj el Edward. – kérleltem.
-De el kell. –mondta, és már felállt volna, de megfogtam a kezét és visszaültettem. Nem érdekelt jéghideg bőre. Lenézett a kezünkre, és elrántotta. Arcán szomorúság volt. Körülnéztem, nincs-e valaki hallótávolságon belül. Mikor láttam, hogy nincs, nagy levegőt vettem, és már mondtam volna ki, mikor nagy zajra lettünk figyelmesek. Egy gyerek rohant be véresen, nagyon folyt belőle. Ijedtem Edwardra néztem, aki markolta az asztallapot, és megdermedve ült. Nem vett levegőt. Aranyszemei sötétebbek lettek. Szemében vágy.
- Edward menj! –mondtam.
És már kisétált. Én mentem utána. Egy idő után megálltunk, gondolom, már nem érezte a szagát olyan intenzíven. Most vettem észre, hogy már az erdőbe vagyunk.
- Honnan vetted , hogy menjek ki? –kérdezte.
- Láttam, hogy megmerevedtél. –mondtam.
-Bella, most el kéne menned. –mondta, és fordult el.
Most, vagy soha! Megfogtam újra hideg kezét.
-Várj! –mondtam.
-Mi az? –kérdezte.
És ekkor kimondtam.
- Tudom mi vagy? – mondta, és szemem lesütöttem.
Mikor felnéztem, szemében ijedség, aggódás, félelmem és üresség keverékét láttam.
És ekkor kimondtam, azt a szót, amit utáltam kiejteni:
-Vámpír! –mondtam.
7.fejezet
Az első csók
 - Tényleg nem félsz tőlem? – kérdezte vagy századjára hazafelé.- Nem. Értsd meg!- mondtam.
- De Bella! Félned kéne. - mondta.
Én csak a szememet forgattam. Csak ekkor kaptam észbe, hogy már a házunk előtt álunk.
- Szia. –már éppen ki akartam szállni, de egy hideg kéz ragadott csuklón.
- Várj! – közeledett felém, de aztán visszahúzódott. –Szia ! –ez volt az utolsó szava. Kiszálltam ő pedig elszállguldott. Százféle érzelem kavargott bennem. A levegő megfagyott körülöttem, és alig kaptam levegőt. Nem hiszem el, hogy mega akart csókolni.
***
Másnap reggel felkeltem és kinéztem az ablakon. És megláttam őt . A volvo-nak támaszkodott. A bizsergés megint elfogott. A lábam remegett. Gyorsan összeszedtem magam, és kimentem hozzá.
- Szia, te hétalvó. –köszöntött.
Mint egy durcás kisgyerek, úgy néztem rá duzzogva. –Szia. –nyögtem ki. Erre ő még jobban nevetett. Az arcom paradicsom vörös lett.
- Szóval, meg tudhatnék rólad többet? –kérdeztem útközben.
- Mit akarsz tudni? – kérdezte.
- Miért éltek állati véren? –kérdeztem.
- Mert nem akarunk szörnyetegek lenni. – mosolygott.
- Hát igen. Most a Vega vámpír a menő. –mondtam, nevetve.
Ő is nevetett. – Következő kérdés!!- követelte.
- Mesélj magadról, és a családodról.
- Hát jó. – köhögőt, az udvariasság kedvéért. – Nincs szükségünk levegőre. -
- Észrevettem. - Vágtam közbe.
- Ha közbe vágsz nem mondok semmit. –fenyegetőzött. Én pedig kiöltöttem rá a nyelven. Edward kuncogott.
Nem alszunk, néhány vámpírnak vannak képességei. A családomban, ott van pl. Alice: Látja a jövőt. Jasper: Irányítja az érzelmeket. Én pedig olvasom a gondolatokat. – erre a szóra megijedtem. De már meg is nyugodtam mikor ezt kimondta. – De te .. nem tudok olvasni benned. Olyan mint ha én csak az f1 hangot fognám, te pedig f2 hanghullámot adsz. –mosolygott. – van kérdés?
- Miért nem alszotok?
- Mert nem tudunk semmilyen szinten.
- Ok. Miért nem lehetsz napon? –kérdeztem.
- Majd egyszer megmutatom. – mondtam.
- Nem égsz el?- kérdeztem.
- Mese. -Vágta rá.
- Nem változol denevérré éjszaka? –kérdeztem, félénken.
- Mese. –röhögte el magát.
Észre se vettem, hogy már a suli parkolójában álltunk. Kiszálltunk, és mindenki minket bámult.
- Mindenki minket bámul. –zavarodott voltam.
- Nem . Az csak épp idepillantott. –és ekkor átkarolt. Én persze, megint vérvörös lettem.
- Nem mindegy ,ha már úgy is a pokolba jutok? –kérdezte halkan. Én nem szóltam.
***
A menzán megint egy asztalnál ültünk.
- Mit csinálnál ha valaki rákényszerítene, hogy egyél emberi kaját? –kérdeztem. Ahogy kimondtam, megfogott egy pizza-t, és beleharapott.
- Ha rákényszerítenének, hogy egyél földet, megtennéd nem? – kérdezte.
- Egyszer már megvolt. Nem is olyan borzasztó. –fintorodtam el. De ő ezen is csak nevetett.
- Mi a kedvenc állatod? –kérdeztem.
- A hegyi oroszlán. Emmett pedig a grizzly-t imádja. –ijesztgetett.
- Biztos nagyon finom. –mondtam, és beleharaptam a pizza-ba. – Talán egyszer láthatom, hogyan csinálod.- felnéztem.
Arca komoly lett. Ridegen rávágta. –Nem. –mondta.
Miért?- kérdeztem, kerek szemekkel.
Körbenézett. Gondolom olvasott a gondolatokban is , nem-e hall valakit rólunk beszélni.
Mikor biztos lett a dologban, megszólalt:
-Mikor vadászunk, az ösztöneinkre hagyatkozunk, és ha te ott lennél.. –hangja elcsuklott. – akkor… akár meg is ölhetnélek. – megint körbenézett.
Nagyot nyeltem. Aztán eszembe jutott még egy kérdés:
-Mit csinálsz te éjszaka? – kérdeztem, összeszűkült szemmel.
- Hát…- bocsánatkérő szemekkel nézett rám. –Nézem ahogy alszol. –mondta.
- Micsoda? –kérdeztem. –Nem vagyok unalmas?
- Nem éppen. Szoktál beszélni-
Közbevágtam:- hogy mi? –még csak ez hiányzott! –Mit mondtam?
- Néha kiejtetted a nevem, meg, hogy szeretsz. –mondta.
A vér az arcomba ért.
***
Most már tudtam, hogy ott volt. És most is itt van. Még sokáig beszélgettünk egymással , de egyszer csak megszólalt.
- Maradj nyugton, és ne mozdulj. – mondta. Szót fogadtam. Közelegett felém. Szája az enyémre tapadt. Ez esetben én nem bírtam magammal. A hajába túrtam, és még jobban, rámásztam. Tüzesen csókolni kezdtük egymást. Eltolt magától, és a falnak csapódott.
- Az ördögbe is Bella. – mondta dühösen. – Tudod milyen nehéz uralkodni magamon?
- Sajnálom. –mondtam.
- Most tényleg maradj nyugton. – mondta, és megint megcsókolt. Alig bírtam magam kontrolálni, de végül megbirkóztam vele. Eltolt magától.
- Elég. –mondta.
Még beszélgettünk, míg végül el nem aludtam. Aznap megint Edward Cullen-nel álmodtam.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csengőhangok Mobilodra
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
World Clock 
