|
Bella kalandos élete: 5. fejezet Valóra vált álom
Bella 08 2010.05.12. 07:45
szerző:Bella08
 blogja:Katt ide
Bella kalandos élete
5. fejezet Valóra vált álom
5.fejezet
Valóra vált álom
 Rákattintottam, és olvasni kezdtem. Pár tulajdonságon megakadt a szemem. Gyorsaság, ekkor bevillant mikor Edward olyan gyorsan odaért, hogy megmentsen. Erő. Mikor behorpasztotta a kocsit, vagy mikor letörte az asztallapot. Jéghideg és halálsápadt bőr. Halhatatlanok. Vért ittak. Vámpírok. Ekkor már biztos voltam benne. Biztos voltam benne, hogy megtaláltam a kalandot. És valóra vált az álmom. Mások azt mondanák, hogy én nem vagyok normális, menekülnöm kéne. De nem félek, tőle nem. Akkor se bánnám, ha meg kéne halnom, hogy ő boldog legyen. Szeretem őt.
***
Másnap is volt biológia. Most is ugyanúgy feszülten ült a helyén mint tegnap. Most már tudtam, vagyis gondoltam miért. Vagy az illatom, vagy az ,hogy nehogy megtudjam a titkát. De már tudom, és ő semmit se mondott, csak mutatott. De én mindent felfedezek.
- Szia. –mondtam, jókedvűen.
- Szia. –mondta feszülten.
(Edward szemszöge)
Mikor beértem a terembe, ő még nem volt ott. Leültem. Mélyen lélegeztem amíg lehetett. Nem tudom, de mintha nem csak a vérére szomjaznák. Valami megfogott benne. Valami vonz hozzá. De ő ember, én meg egy szörny. Így is túl sokat mutatok már neki így is. Nem is hiszem, hogy bevette a „beütötted a fejed” dolgot. Olyan könnyű lenne ha tudná . De félek, hogy ha megtudná, elmenekülne félelmével, és ha ő nem lenne a közelembe, akkor meghalnék. Ekkor bejött, és leült mellém. Szándékosan mély levegőt vettem. Meg kell szoknom. A torkom nagyon égett, a szörny pedig felháborodva kiabált bennem. Feszült voltam. Egyébként is nem vagyok szomjas. Tegnap vadásztam, és azt hiszem kipukkadok.
- Szia. –köszönt. Nagyon jó kedve volt. Ilyenkor utálom, hogy nem tudok olvasni benne. Mindent megadnák, hogy tudjak.
- Szia. –mondtam.
***
(Alice szemszöge)
Szegény Edward. Gondoltam, miközben Jasperrel haladtunk a folyosón. Figyelnem kéne ezt az Isabella Swan lányt, hátha bevillan valami. És ekkor, Edward. Erdő. Bella. Rét. Napfény. Edward csillog. Csók. Jasper nyugtatott, és ezt kérdezte:
- Mit láttál drágám? –szólt nyugtatóan.
- Biztos tudni akarod?- kérdeztem, mosolyogva.
- Persze Alicem. –mondta, és ő is elmosolyodott.
- Edwar és Bella Swan volt a látomásban. Egy réten ültek, és beszélgettek. A nap csillogott Edward bőrén, és Bellát ez nem zavarta. És ekkor megcsókolták egymást.
- Bella tudni fogja? –kérdezte nyugtalanul. Ekkor megszünt Jasper nyugtatása. És egyszerüen nem bírtam magam leállítani. Annyira boldog voltam.
- Igen, de ne aggódj. –mondtam neki.
- Hogy ne aggódjak? Tudni fogja! Érted? –mondta, kiabálva. Vagyis az embereknek csak suttogás volt.
- Nyugalom Jass. Bella nem fogja elmondani senkinek sem. És nem örülnél, ha a öcséd boldog lenne? –kérdeztem.
- Igazad van. –mondta, már nyugodtan.
- Olyan jó látni a változást Edwardon. Eddig olyan magányos volt. –mondtam.
- Hát igen. –mondta. És ekkor beértünk a menzára. Bella a szokásos asztalánál ült, és az ételére bámult. Edward már az asztalnál volt és Bellát nézte.
- Hát nem megmondtam, szerelem. –mondtam Jass- nek halkan, de ekkor Edward felkapta fejét , és bosszúsan nézett rám. Biztosan meghallotta az előbbit.. Jasper nyugalomhullámot küldött feléje. Én meg csak rámosolyogtam és leültem az asztalhoz.
(Bella szemszöge)
Engem néz. Érzem a tekintetét. Az érzések csak úgy kavarogtak bennem. A félelem emelkedett ki legjobban. Nem az emberfeletti énje miatt féltem, hanem ,hogy eltűnik. Tudom micsoda ő és a családja. Nem tudom mi van velem. Félnem kéne, de egy kicsit se félek.
***
Másnap reggel napsütésre ébredtem, a héten másodjára. De a jókedvem elillant, mikor eszembe jutott, hogy Edward nem lehet suliba. Még régebben mondta Jessica, hogy mikor süt a nap, nincsenek suliba. Így a nap uncsi volt. Semmi természetfeletti nem volt benne.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csengőhangok Mobilodra
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
World Clock 
