Bella naplója 2. Fejezet A Döntés
Bella 19 2010.04.18. 19:00
szerző: Bella 19
blogja: ?
Ez az első ilyesfajta irományom remélemm tetszeni fog!!!!!!!!!! Véleményeket várom!!!!!!!!
Bella naplója.
2. Fejezet A Döntés
Szóval nekiláttam a naplóm megírásának az előbbi kis visszaemlékezésemmel. Hol is tartottam. Ja igen döntést kellet hoznom, egy igen nehéz és fontos ügyben. Egy pici életről aki bennem növekszik egyre ütemesebben. Anyámtól nem kérhettem tanácsot mivel nem mondhatom el a titkomat, Angela sem jöhetett szóba mivel Ő is ember. Rosalie sem mivel Ő ellenezte a dolgot. Alicel és Esmevel megpróbáltam a dolgot.
A nászutunk csak öt napig tartott ezért nem mentem rögvest haza apámhoz hanem ott maradt a Cullen házban /mivel mindenki úgy tudta nászúton vagyok és nem is szándékoztam megosztani senkivel hogy miért jöttünk ilyen hamar haza./
Mivel aludni nem tudtam ezért úgy döntöttem beszélek először Esmevel aki anyám helyett anyám és hát megélt már ilyen dolgokat. Felkeltem az ágyból és próbáltam nem nagy zajjal megközelíteni a hálószobájukat. Tudtam Carlisle éjszakás, Edward, Emmett, Jasper vadásznak. Alice és Rose pedig autót szerelnek, így vettem egy nagy levegőt és bekopogtam az ajtón.
- igen tessék - szólt ki Esme.
- bejöhetek - kérdeztem kicsit félénken.
- hát persze Bella, gyere nyugodtan. - mondta.
Bementem hát és leültem Esme mellé az ágyra. Ő pedig felkapcsolta az éjjeli lámpát hogy jobban lássuk egymást. Majd végigsimított nagyon óvatosan.
- mi nyomja a szíved Bella, olyan gondterhelt vagy - kérdezte.
- nem tudok dönteni és nem tudom kitől kérjek tanácsot - kezdtem bele lassan.
- sejtettem hogy erről van szó, én sajnos nem nagyon tudok tanácsot adni mivel ez nem átlagos terhesség, ne érts félre de Carlislevel is beszéltünk erről és mi sem tudnánk hogy mit tegyünk a helyetekben, de egy valamit tudnod kell mi mindenben támogatunk titeket.
- köszönöm és tudom hogy mellettem álltok és ez nagyon jól esik, de nem tudom megtenni hogy elvetessem most már az életem része és vállalnom kell bármi áron. Félek tőle hogy nehéz lesz de tudom hogyha engem valami baj ér szertő családban fog felnevelkedni.
- jaj Bella hogy mondhatsz ilyeneket hisz Carlisle és főleg Edward nem engedi hogy bármi bajod legyen.
Ha most tudna sírni biztos patakokba folyt volna a könnye az én pótanyámak, majd szorosan magához vont és olyan szeretetteljesen megölelt hogy sírva fakadtam. Visszagondoltam arra az időre mikor megismertem láttam rajta mennyire szereti a családját és hogy feltétel nélkül elfogad, és hogy rettenetesen boldog és büszke a fiára hogy végre megtalálta az igaz szerelmét. Azt a pillantást és örömöt amikor visszahoztam Edwardot a Volturi markából. A meleg és szeretetteljes pillantást amikor a családja közé fogadott engem. Mikor megígérte a nagy csata előtt hogy minden rendben lesz és hogy ne féljek. És az esküvőn annyira boldog volt. Hát igen ő Esme egy szeretetreméltó és imádnivaló teremtés.
Halk kopogás szakított félbe minket. Majd Alice táncolt be és nagy meglepetésemre Rose követte. Mind a ketten leültek mellénk, és csak bámultunk bambán egymásra. Mindenki szomorúan, én könnyben áztatva. Gondolom Alice látta mi zajlik fen és feljött hogy vigasztaljon. Rose törte meg a csendet.
- Bella én annyira szemét voltam veled nagyon sajnálom /csak úgy dőlt belőle a szó/ nagyon rossz téged és főleg Edwardot így látni……. S mindannyian ugyanúgy érezzük magunkat ……..szerintem meg kéne tartanod a picit mindenben segítek persze ha te is akarod. Majd kissé félénken de úgy megölelt hogy alig kaptam levegőt.
Csodálkoztam hogy Alice nem mondott neki semmit de biztos látta hogy erre készül és ezért várhatott.
- Rose …..kezdtem…ez nagyon jól esik ……de az imént mondtam Esmének hogy nem tudnám elvetetni a babát Ő már az életem része.
Erre mind a hárman közrefogtak és nagyon óvatosan megöleltek. Körül belül úgy egy órán keresztül ülhettünk így mikor meghallottuk a fiukat. Esme bontakozott ki először az ölelésből.
- megyek megnézem Őket. - majd melegen rám mosolygott és már el is tűnt.
Őt Rose követte, nem mondott semmit csak végigsimított az arcomon és eltűnt. Végül Alice is elengedett így levegőhöz jutottam és letörölhettem a szemeim.
- jól döntöttél Bella, minden rendben lesz.
- mért látod. - kérdeztem kicsit félénken.
- nagyon homályos, de tudom hogy nem lesz semmi baj.
- menj feküdj le, sokat kell pihened. - mondta majd felállt és Ő is eltűnt a másik kettő után.
Alicenek igaza van aludnom kéne már hajnali három van. Így felkeltem és átmentem a szobánkba. Lefeküdtem az ágyra és elkezdtem simogatni a hasam. Közben azon gondolkodtam hogy helyesen cselekszem e, és hogyan közlöm a szüleimmel hogy nagyszülők lesznek, és hogy Edward megbékél a gondolattal. De egyben biztos voltam hihetek Alicenek, és végre elnyomott az álom.
Olyan dél környékén ébredhettem fel mivel a nap már ragyogott, így sejtettem hogy az egész Cullen család itthon tartózkodik. Ez jó mert Carlisleval beszélnem kell. Lassan felkeltem és először lefürödtem majd fogat mostam és ruhát váltottam mivel tegnap rendes ruhában aludtam el. Majd a konyha felé vettem az irány hogy reggelizzek. A nappaliban mindenki ott volt kivéve szerelmem Edward. Köszöntem majd a konyhába mentem. Levettem egy müzlis tálat és teleöntöttem gabonapehellyel és végül nyakbaburitottam tejjel. Jóízűen nekiláttam a reggelimnek mikor Carlisle lépett be az ajtón.
- jó reggelt Bella, hogy érzed magad. - kérdezte.
- jó reggelt, egész jó köszönöm. - válaszoltam.
- Carlisle - mondtam félénken.
- igen Bella.
- szeretnék beszélni veled ha nem gond.
- ha végeztél, nyugodtan keress meg az irodában leszek.
- köszönöm.
Biccentet majd kiment a szobából. Már csak pár kanál müzli volt hátra gondoltam iszok egy kis narancslevet, de amikor felálltam a székről megszédültem majd olyan hányinger fogott el hogy eszemet vesztve rohantam a teraszra. Reméltem a levegőn rendbe jövök de nem még mindig kínzott a hányinger. Hirtelen Alice és Esme termett ott mellettem. Majd a nappaliba találtam magam a kanapén.
- Bella jól vagy? - kérdezte Alice.
- most már egy kicsit jobban. - válaszoltam.
Majd valami hideget és vizeset éreztem a homlokomon. Egy vizes rongy volt Esme hozta hogy jobban legyek, és ekkor megjelent Rose egy pohár vizel. Ittam pár kortyot és kezdtem jobban lenni. Negyed órát pihentem a kanapén mire eszembe jutott hogy Carlisle vár. Óvatosan felültem majd lassan elindultam a lépcső felé.
- hova hova kisasszony? - kérdezte Alice.
- Carlisle már vár rám. - mondtam és lépni akartam az első lépcsőfokra de Alice hirtelen felkapott és csak suhant velem az irodáig. Leültetett és már ott sem volt.
- mi történt hogy Alice kézben hozott? - kérdezte Carlisle.
- az imént elég rosszul lettem és lekellet dőlnöm,bocsánat hogy késtem.
- ne kérj bocsánatot semmiért se.
- miről szerettél volna velem beszélni Bella? - vágott a közepébe.
- a piciről lenne szó. - mondtam.
- már kérdezni akartam de nem szeretnélek sürgetni.
- Én nem tudom megtenni hogy elvetessem, nem vagyok rá képes. - mondtam kissé elfúló hangon.
- semmi gond Bella, nyugodj meg! - majd elkezdte a hátamat simogatni.
- senki sem várja el tőled hogy elvetesd a babát, és ami azt illeti én sem tudnák kiontani egy pici életet.
- az egész család melletted áll és Edward is befogja látni hogy ez egy csoda.
- de akkor most mit tegyünk? - néztem kérdőn rá.
Ekkor Edward lépett be az ajtón.
- megtartjuk a kicsit és boldogabbak leszünk mint most.
Azt hittem nem hallok jól, ekkor odalépett hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Majd mindkét kezét a hasamra tette és így szólt.
- szeret téged, hallottam. - mondta majd elkezdte puszilgatni a hasam.
- micsoda te hallod hogy mit gondol? - teljesen el voltam képedve.
- eddig nem hallottam de most igen.
- Én mondtam hogy megbékél. - szólt oda Carlisle.
Ekkor vettem észre hogy az íróasztalánál ül és Én pedig szerelmem karjaiban.
Carlisle alaposan megvizsgált, elvégzett néhány tesztet majd így szólt.
- a szülés várható időpontja szeptember 13-a, de mivel gyorsan fejlődő magzatról van szó így plusz mínusz két nap.
- hogy micsoda pont a születésnapomon? -képedtem el.
Carlisle a monitorra mutatott, de én nem láttam semmit szinte. Majd elmagyarázta és kirajzolódott előttem az én pici babám ultrahangos képe. Csak most tudatosult meg bennem végleg hogy jól döntöttem. Féltem és biztos voltam benne hogy nehéz lesz de hét szerető vámpír támogat és nem hagyják hogy nekem vagy a kicsinek baja essen. És ami még nagy örömmel töltött el hogy Edward is részt akar venni az egészben, és belátta hogy hiba lett volna elvetetni szerelmünk gyümölcsét.
|