Új élet, vagy mégse? 21.26. fejezet
Haylie 2010.04.08. 11:32
Szerző: Haylie
blogja: Katt ide
Új élet, vagy mégse?
21.26. fejezet
1. fejezet - Jake a kiborító
Hirtelen riadtam föl. Jacob már ott ült az ágyamnál, és nézett rám.
- Mi a baj?
- Semmi, csak rosszat álmodtam.
- Mit?
- Öh, már nem is emlékszem.
Ami meg persze nem volt igaz, és látszott Jake-n hogy nem igazán hitte el, de annyiban hagyta.
- Hány óra van – nyögtem.
- Fél nyolc.
- Hú, akkor jó sokat aludtam. Mostanába mindig ez van. Ki gondolta volna, hogy… - és csak csacsogtam tovább.
- Te nem igazán figyelsz – állapítottam meg, mert Jake csak bámult rám.
- Ja, bocs, csak rajtad hagytam a szemem.- kacsintot.
- Mond csak hol jártál? – tereltem.
- Otthon voltam, ja és apa üdvözletét küldi, és reméli nem lesz semmi bajod.
- Hehe, nem vagyok beteg, és bajom se eshet elvégre itt vagy te… és anyáék. Én is üdvözlöm őt.
Ahogy kimondtam anya be is lépett egy tálcával a kezébe.
- Hallom felébredtél kicsim, be kell venned ezeket.- és elém tolta a tálcát, amin 3 tabletta volt.
- Mi ez? borzalmas szaga van. – húztam el a számat.
- Vitamin, pont az amire most szükséged van.
Ránéztem Jacobra, a kérlek-ne-hagyd- hogy -ezt –megegyem pillantásommal.
- A-a, ha ez kell most neked akor te meg is fogod enni. Ennyi- mondta.
„ Pedig olyan a szaga, mint az állatkerti csemegéknek, amivel az állatokat kell etetni.”
Lehajtottam az a valamit, és ki akartam kellni az ágyból.
- Hé, gyere csak ide – szólt Jake – nyisd ki a szádat!
- Hogy mi van?!
- Csak ellenőrizni akarom, hogy tényleg megetted.
Igen, ez pont olyan helyzet, amikor köpni, nyelni nem tudtam.
Egy igen szúros pillantás közepette eleget tettem kérésének.
- Most boldog vagy?
- Nagyon .
Jake szemszöge
Nessie amikor visszaértem még aludt. Óvatosan leültem az ágya mellé, nehogy felébresszem.
Olyan édes volt ahogyan szunyokál. Ő a legcsodálatosabb, akit valaha láttam. De… nem gondolhatok rá! Próbáltam elterelni a figyelmemet.
Szétnéztem a szobába. Igazán szép. De talán túl kifinomult. Szoba lezárva. Nessie. Ő… Jake már megint rossz helyen járnak a gondolataid – figyelmeztettem magam.
A plafont kezdtem el nézni, és hallgattam az egyenletes lélegzését.
Ment ez még pár percig majd gyorsabbdott a lélegzete, és elkezdett forgolódni.
Most csak őt néztem. Ébresszem fel? Abban a pillanatban riadt fel.
- Mi a baj? – kérdeztem tőle.
- Semmi, csak rosszat álmodtam.
Igen erre magamtól is rájöttem.
- Mit?
- Öh, már nem is emlékszem.
Nem akarta elmondani. Mert nyílvánvaló volt, hogy nagyon is emlékszik. Nem bízik bennem?
Elterelésként megkérdezte hány óra.
Elkezdett beszélni, de én leragattamm a gyönyörű szemeinél, és csak néztem, míg ő beszélt.
A szemeim lejjebb vándoroltak az ajkaira. Azokra a szép telt, cseresznye ajkaira. Úhm…
- Te nem igazán figyelsz. Rázott vissza hangja az időbe.
- Ja, bocs, csak rajtad hagytam a szemem. – kacsintottam rá, várva a reakcióját.
Megkérdezte, hogy hol jártam. Ó, Nessie ha tudnád, mennyire megőrjítesz. Jake!!
Mintha Edward hangját hallotam volna a fejemben. Á csak beképzeltem, az biztos.
Belépett Bella a szobába. Egy tálca volt nála, aminek a tartalma csípte az orromat. Mi a fene az? Nessie esdeklően nézett rám. Á, fogalma nincs miilyen hatással van rám akkár csak egy pillantás is erre ő? Azok a szemek. Jake légy erős!
- A-a, ha ez kell most neked akor te meg is fogod enni. Ennyi.
Most sértődötten nézett. óÓ milyen gyönyörű amikro felhúzza azt a kis fitos orrát.
Látszólag lenyelte, de én bíztosra akartam menni.
- Hé, gyere csak ide – szóltam -nyisd ki a szádat!
Megütközve nézett rám. Biztos kereste az őrültség jeleit rajtam.
Ó ha tudnád, hogy miattad teljesen megőrülök!
22. FEJEZET
Elegem volt a fekvésből. Már három napja fekszek. Semmi bajom, és a fájdalmat se éreztem már. Nagyapa azt mondta, hogy a közeljövőben még várható egy ilyen roham, és utána minden szempontból megáll az öregedésem. Javasolta, hogy beszéljek Nahuelel.
De legalább holnap mehetek suliba. Ki gondolta volna, hogy egyszer örülni fogok a sulinak. Hát én nem.
Jakobbal a szobámba kártyázunk. Igen, kártyázunk. Ennek az a magyarázata, hogy kijelentettem, hogy unatkozok, és ki akarok kelni. Jacob erre nem rá vágta:
- Egészen véletlenül van nálam egy pakli kártya. Amit (persze véletlenül) ágyban is tudsz játszani.
Nem állhattam meg nevetés nélkül.
- Szerencse hogy ennyi véletlen van.
Elkezdtünk játszani, Jake megtanított pókerezni. Mondanom se kell, hogy mindig elvert.
- Te ezt élvezed- gyanúsítottam meg amikor zsinórban harmadjára nyert.
- Á csak bele kell jönnöd, és igen élvezem. – nyílt száz wattos mosolyra édes szája.
- Mi van? – kérdezte, mert nem vettem le róla a szemem.
- Semmi, csak rajtad hagytam a szemem – ismételtem őt.
Az arca egyre kezdett közeledni felém, amire az én szívem a torkomba dobogott. Meg akar csókolni? Amikor már milliméteres pontossággal az ajka majdnem az enyémre tapadt, (éreztem a leheletét, és a melegségét) hát nem beállított Seth.
Mi szétrebbentünk, Seth minket nézett, én káromkodtam. Jake is csak ő nem magába.
- Te aztán tudod, mikor kell beállítani – jegyezte meg, és a szemei villámokat szórtak.
- Haver, bocsi. Én tényleg nem …
„ Pedig már majdnem megcsókolt”
- Szia Seth – köszöntem, majd nyugtatásul megszorítottam Jake kezét.
- Nessie jó színben vagy.
Önkénytelenül is összerázkódtam, amit persze Jake is észrevett.
- Azt el tudom képzelni. Nem ülsz le? – kérdeztem, mert szegény még mindig az ajtóban állt. Látszott rajta hogy ő is átkozza magát, mert megzavart minket.
- De, persze. Gondoltam benézek hozzátok.
- Legjobb időpontott választottad – füstölgött Jake.
Ha egy asztalnál ülnénk most bokán rúgtam volna, de így csak a kezét szorongattam.
(Jake szemszöge)
Ó hogy a franc! Ez az én szerencsém. Pont most kellet Sethnek beállítani?
Most amikor már olyan közel voltam hozzá. Ott fent is összeesküdtek ellenem, az biztos. Nem haragszom rá, de el kell ismerni, időzíteni, tud. Újra felidéztem magamban azt a pillanatot, amikor az arcunk olyan közel volt egymáshoz.
De Nessie foglya a kezem, és ez egy kicsit megnyugtat. Holnap elhívom, a La pushba.
(Nessie szemszöge)
Ahogy Seth kitette a lábát az ajtómon, mély csönd telepedett közénk.
Amit Jake tört meg.
- Van kedved kimozdulni holnap suli után?
- Még jó hogy van, már három napja itt porosodok.
Ezen nevetett egy jót, majd ő is búcsúzkodni kezdett.
Már épp az ajtón ment volna ki, amikor utána szóltam.
- Hé, Jake hova megyünk?
- Az legyen az én titkom – majd kacsintott egyet, és kiment.
Húú, ez randi lesz?
23.FEJEZET
Na, ki van itt? – sétáltam Suzi-ék felé.
- Végre Ness.- ölelt meg Ad.
Az viszont amit Suzi-n láttam cseppet se tetszett. A szeme piros volt, és alatta fekete karikák voltak.
„Mi a jó…?”
Adra néztem, aki a vállát megvonta. Na, majd ha kettesben leszünk kikérdezem én, mi történt itt. Nem jövök 3 napig, és Suzból zombi lesz?
Becsöngettek, és elindultunk az óráinkra. Adamnek pont velem volt közös. Remek alkalom.
- Te, Suzzal mi történt?
- Nem tudom. Már három napja nem lehet hozzá szólni, mert leharapja a fejedet. Hiába kérdezek tőle bármit is nem mondja el. Olyan mintha nem is itt lenne. Tegnap matekon gondolt egyet és az óra közepén felállt, és minden szó nélkül lelépett.
Az a legrosszabb benne hogy ez nem vall rá. Mintha kicserélték volna.
Emésztgettem a hallottakat. Eljött ennek a kérdésnek az ideje: Mit kéne tennem, hogy megnyíljon ellőttem Suz? Elvégre, ha Adnak nem, nekem miért tenné? Ha kicsengettnek beszélni fogok vele. Addig csak meg kell várni a szabadulás pillanatát – sandítottam az órámra – ami még igen messze van.
***
Ezt nem hiszem el! Én csak segíteni akartam erre mit kapok? Jaj Suz mi lett veled? – léptettem dühösen a kocsim felé. Olyannyira dühösen hogy a kocsim mellet álló Jake-t is sikerült vele meglepnem.
Kérdőn nézett rám.
- Hagyjuk, majd ha lehiggadok, elmesélem.- legyintettem neki.
Épp hogy bepattant a kocsiba, elkezdtem nyomni a gázt. Mindjárt lenyugszom… és tényleg, éreztem, ahogyan a km-ekkel együtt az indulatom is elszállt.
- Nem zavar, ha nyomok egy kis zenét?
- Nem.
- És hova megyünk?
- A La Pushba. Legyen egyelőre ennyi elég.
***
Beugrottunk Emilyékhez. Ott volt az egész farkasfalka.
- Nessie az elmúlt napokban csak rád gondoltunk – mondta Quil.
- Még ha nem is akartunk volna – dörmögte Paul.
- Hékás, ha nem tetszik, fogj más csatornát! – torkolta le Jake.
- Oké fiúk, nehogy elkezdjetek itt veszekedni!
- Ne is figyelj rá, csak féltékeny –ölelt meg Seth- mind azok vagyunk. Emily krákogott egyet. – Akarom mondani Samet kivéve.-javította ki magát.
- Elég lesz! Most már mennünk kéne! – húzott ki Jake Seth kezei közül. Gyorsan elköszöntem.
- Ez nem volt szép tőled Jacob Black! Miért nem az én kocsimmal jöttünk?
- Mondjuk úgy, hogy ez a tervhez tartozik.
- Összevesztem a barátnőmmel. Ez volt a bajom.
- Min?
Elmeséltem, hogy milyen furcsán viselkedik. Kifordult önmagából, de mitől? Mégis mitől?
Egy óráig vezetett, míg oda nem értünk. Hogy hol van az oda?
- Öhm … vidámpark?- kérdeztem.
- Igen.
- Nem nőttünk ki belőle?- kérdeztem kicsit zavartan.
- Mi? A vidámparkból nem lehet kinőni. Hány éves is vagy?
- Héé! Ez nem ér. Ne gyere a korommal!
Ez gyenge pont.
- Hát… lehet hülyén hangzik de még úgyse voltam vidámparkban – mondtam, bár elnézve azokat a szerkezeteket amik ide oda dobálják, és pörgetik az embereket… hát nem is tudom.
- Akkor itt az ideje, hogy kipróbáld.- fogta meg a kezem, és elindultunk.
Ahogy beléptünk, csak tátottam a szám. Mindenhol óriás vasrrudakon, temérdeknyi sikító ember. Kívülről nézni, nem túlzottan rózsás.
- Csak nem félsz? – nevetett Jake.
- Ugyan, menj már! Gyorsan kinéztem magamnak egy hányás mentesnek kinéző hullámvasutat. Annyira nem kacskaringós.
- Menjünk arra! – böktem rá.
Én végig összeszorítottam a számat és a szememet. Az ötödiknél (Jake kérésére) kinyitottam a szemem, és elkezdtem élvezni a látványt. A végén már én akartam felülni, de elvetettük az ötletet, mert akkor nem lesz idő mindent kipróbálni. Volt egy hajó, ami látszólag semmi extrát nem csinált. Látszólag. Éreztem ahogyan átfordult a levegőben, hogy a gyomrom megfordult. Vagy csak a szerveim távoztak a számból? á az biztos fájt volna. Nem fájt, de félelmetes volt. Ez nem mondható el Jake-ről aki mellettem halhatóan jól szórakozott.
- Na, csak még egyet! – kért kiskutya szemeivel.
- NAAA neeeemmm! nincs az a pénz… Inkább dodzsem-ezünk!
Az viszont király volt. Jól neki mentünk mindenkinek. Észre se vettük, hogy ennyire elrepült az idő.
- Na milyen volt életed első vidámparki élménye? – kérdezte Jake, mikor hazafele készültünk
- Naaagyon jó!- kiáltottam fel – ez a vidámpark tök jó dolog. De azért kár hogy vége.
- Hátha most elindulunk kb. 1 óra, és otthon leszünk. De mit szolnál ha maradnánk egy kicsit, és élveznénk.
24.FEJEZET
- Hátha most elindulunk kb. egy óra, és otthon leszünk. De mit szolnál, ha maradnánk egy kicsit, és élveznénk?
***
- Benne vagyok!
Tíz perc múlva már az autóban ültünk. Persze Jake vezetett. Vajon miért nem az én kocsimmal jöttünk? Az sokkal kisebb, és valjuk be szebb is.
Kinéztem az ablakon. Végre egy hely ahol nem esik az eső. Lassan két hónapja költöztünk vissza Forksba, és meg kell, mondjam hamar hozzá szoktam az időjáráshoz. De ez nem azt jelenti, hogy csípem, ha mindig esik az eső. Nagy meglepetésemre megállt a kocsi.
Kinéztem az ablakon, és egy kis parkot láttam. Szemöldök ráncolva néztem Jake-re aki csak megvonta a vállát.
Hátrament a Chevy rakodóteréhez, majd leterített egy pokrócot.
- Hölgyeké az elsőbbség!- mondta, majd felsegített.(Nagy szomorúságomra, amikor elvette a kezét.)
Kényelmesen elhelyezettünk, én Jake mellet. Én a fél mellkasára feküdtem, míg ő átkarolt. Így néztük a csillagokat.
- Gyönyörűek-mondtam.
Tényleg azok voltak. Ahogyan ott egymás ölében néztük a csillagokat, olyan érzésem volt mintha mi is része lennénk ennek a végtelen csodának.
- Igen, de én úgy érzem, hogy a te szépséged ragyogóbb minden csillagnál. Olyan furcsa érzés.
-„Igen az”.
- Lenne kedved velem táncolni?-kérdezte.
Sok mindenre gondoltam, de hogy ezt mondja majd… arra nem.
- Öhm persze.
Jacob felállt, és felkapott engem is. Olyan jó volt az izmos meleg karjai közt.
Csak a tücskök ciripelése hallatszott, de Jake-t az se zavarta, így hát a lábára állított és elkezdtünk táncolni. Én és ő közte legalább két fej különbség volt… ha nem három, de ez egyikünket se zavart. Volt az egészben valami természeténél fogva romantikus. Ahogyan a félhomályba egymást öleljük, egyre szorosabban… jó érzés… nagyon-nagyon jó.
Átkulcsoltam a nyakát. Így ringatóztunk az éjszaka zenéjére.
Majd finoman az álam alá rakta a kezét, és számat az övére tette. Puha, forró ajkai finoman masszíroztak az enyémet, majd nyelve bebocsátást nyert a számba.
Csak ő és én, az éjszakába. Levegőhiány miatt kénytelenek voltunk abbahagyni. Egymás szemébe néztünk, és elmosolyodtunk.
Szeretlek Nessie! Mindig is szeretni foglak!
>- Én is szeretlek téged!-majd megcsókoltam.
Újra egymáson feküdtünk, a csillagos eget nézve. Annyi minden járt az eszemben.
Mire gondolsz? –kérdeztem.
Az életünkön.
Mire jutottál? – bújtam hozzá még jobban.
Lehet, hogy furán hangzik, de ebben a pillanatban épp a fiam nevén.
Elmosolyodtam, mire ő fejbúbon puszilt.
Természetesen nem állunk meg egy gyereknél. Ugye nem? – nézett rám kiskutya szemeivel.
Hány pasi kezdene az első randin a gyerekeik közös nevén gondolkozni? Ha egy nő felhozná, az első randin fejvesztve menekülnének. De Jake nem. És kimondhatatlanul szeretem. Csak ez számít.
25.FEJEZET
25.
Újra, és újra
Fél kettőkor állítottam haza, és olyan boldog voltam, hogy csak, na. Még egy meteorit se tudta volna lecsalni az arcomról a mosolyt. Megjegyzem Rose-nak se sikerült, a megjegyzéseivel. Na de ne rohanjunk ennyire előre. Elmentem Jake-l randizni. Igazából nem is randinak indult. Aztán romantikus események után, én vagyok Jacob Black barátnője. Elcsattant az első csókunk is. Meg kell jegyeznem istenien, csókol. Ha visszagondolok, a mosolyom még szélesebbre húzódik. Szóval hazahozott, és most itt állok az ajtóban, százwattos mosollyal. Várok. Gondolom, apa már tudja.
Alice csusszan mellém.
- El kell mindent mesélned!- mondja.
Örömmel teszek eleget a kérésének a szobámba. Időközbe belép anya, nagyi és Rose is.
Letelepednek körém, és halhatják boldog beszámolómat. Amikor a végére értem a mesélésnek végig nézek az arcukon. Nagyi és Alice szemlátomást velem örül, anya szemlátomást töpreng valamin, Rose döbbenten néz.
- Te hagytad, hogy egy ujjal is hozzád érjen? Esküszöm, kibelezem! De addig is megfürdetlek.
- Mi? Miért?
- Az a korcs. most neked is olyan szagod van, mint neki.
- Rose! Muszáj mindenkinek az érzéseibe gyalogolnod?- kelt védelmemre Alice.
De én, míg ők veszekednek a rószaszín felhőkben ugrálok.
- Kikérem magamnak! Kinek szoktam az érzéseibe gyalogolni?
- Jobb, ha nem kezdem el sorolni. Én csak arra próbálok kilyukadni, hogy a véleményedet, próbáld meg szebben kifejezni!
- Bocsáss meg hogy féltem! Igazán nem értem, hogy lehetek ilyen szemét, hogy csak meg szeretném óvni –ölelt át Rose – hisz olyan vétlen még.
- Kedves vagy nénikém –öleltem vissza – de szeretem Jacobot és szeretni is fogom. Mellesleg nem kell engem félteni, tőle meg főleg nem.
- Ha tényleg így érzed.
- Igen, köszönöm.
Senki nem tud ellenállni Nessie két szép szemének, még Rose se.
Ránézek anyára, aki gondolkodó arcot vág.
- Anya te nem is örülsz?
Rám néz, majd elmosolyodik.
- Én akkor örülök, ha te boldog vagy.
Egy erdőben vagyok. Baljós érzésem van. Egyre beljebb sétálok.
Mindig ugyanaz…
Egyedül vagyok. Félek…
Mitől félek?
Sötét van. Ahogyan sétálok, mintha magam mögött hagynám a fényt, az életet…
A fák, és a föld koromfekete színű, az ég karmazsin vörös.
Kiérek a fák sűrűjéből, egy tisztásra. Vér… Nagyon sok vér.
A számhoz kapom a kezemet, nehogy sikítsak.
Ez egy rossz álom. Fel kell, ébredjek!
- Ez vár ránk. Ez a mi csatánk lesz…
Odakapom a fejem a hang irányába.
- Jake?
ő állt ott emberi alakban, arca kemény volt.
Odarohantam hozzá.
- Mi ez? Jake, kérlek, mondd el!- de mintha ott se lennék. Nem nézett rám.
Hirtelen rám emelte fekete tekintetét. Mintha csak most látott volna meg.
- Nessie, FUSS! – mutatott valamire a hátam mögé.
Zihálva ébredtem fel. Már megint…
Mi történik? Miért álmodom ilyeneket? Ez nem lehet a jövő…
26.FEJEZET
Elrabolva
Zihálva ébredtem fel. Már megint…
Mi történik? Miért álmodom ilyeneket? Ez nem lehet a jövő…
Megint csak odajutok, hogy megörűltem. Más lehetőség?
Reggel öt óra van. Gyorsan a zuhany alá áltam, és a sulihoz készülődtem. A meleg víz nagyon jól esett, segített egy kicsit észhez térni.
De csak nem volt nyugtom az álmomtól. Foglaljuk össze, mindig ezt álmodom, csak másképpen, de a lényeg ugyanaz.
Háború lesz, és van egy olyan sejtésem hogy köztünk, és… igen itt a bökkenő. Fogalmam nincs, kitől rettegek álmomban. Csak remélni tudom, hogy nem a csata végét látom.
Hamar összeszedelőzködtem, és elindúltam a kocsimmal a suliba.
A harmadik óra után kaptam egy SMS-t Jake-től hogy megint tábortüzes buli lesz a mi tiszteletünkre. Megkérdezte, hogy értem jőjjön-e. Gyorsan visszaírtam neki, hogy nem szükséges, segítsen inkább az előkészületekben. Addig is van időm kiderítenihogy mi van Suz-zal. Most nem rázol le egykönnyen!
Leültünk az ebédlőben, és Adat elküldtem innivalót venni, hogy négyszemközt maradhassunk.
Suzie – szólaltam meg komor hangon – megijesztesz minket. Tudjuk, hogy van valami baj, amit nem mondasz el, de nagyon rossz passzban vagy mostanába. Olyan furcsa vagy, mintha kicseréltek volna. Ha nem akarod elmondani azt is megértem, de utoljára megkérdezem tőled: Mi a baj?
Rám nézett, és végre valami értelem sugárzott róla.
A bátyám – mondta ki halkan a szavakat – eltűnt. Én rosszat sejtek. Brian soha nem lépet volna le, főleg hogy utána ne hagyott volna valami életjelet magáról. Lassan egy hete semmi, nem lehet elérni telefonon, és ő se hív. Érzem, hogy valami rossz történt vele.
Ó .– tátottam el a számat. A szüleid nem hívták a rendőrséget?
Ők nem hisznek nekem, szerintük csak egy kis magányra vágyott, és nem sokára haza jön. – fortyant fel.
Sajnálom. – öleltem át.
Ne… az olyan lenne mintha már… nem élne – sírta – nem akarom ezt hinni. Bíznom kell hogy egyszer csak beálít és úgy tesz mintha semmi nem történt volna.
Most már megértettem miért viselkedett úgy Suzie.
Mit szólnál ha segítenék neked kerestetni? – jutott hírtelen eszembe az ötlet. Kirakhatnánk néhány fényképes papírt róla.
Ez remek ötlet! – csillant fel a szeme. Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?
A ma nem jó, de utána bármikor ráérek.
Az nagyon jó lenne, ha segítenél, köszönöm!
Ugyan, mire vannak a barátok? – öleltem megint meg.
A suli végeztével beugrotam vadászni. Kicsit még nyúzottúl néztem ki, és úgy gondoltam igy gyűjtök egy kis erőt. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt a buli miatt, elvégre úgy odaállítani, hogy épp előtte ettél…
Gyorsan megéreztem egy őz illatát, és becserkéztem őt. Jól esett a futás is, olyan féktelen érzés volt.
Épp félig elkészültem, amikor ágtörést hallotam hátulról. Azt gondoltam Seth már megint kajálás közben lep meg. Hátra fordúltam, és nagy nyomást éreztem a fejemen. Utána csak annyi rémlik, hogy koppan a fejem és elájulok, a fejjem lüktető fájdalmával.
|