A múltad a jövőm! 17.rész (Szexi nők)

Rémesen éreztem magam de tudtam hogy Alice és Rosalie mindjárt megoldják a gondjaimat.

Kopp. Kopp. Kopp. Hallottam az ajtó felől.
 -Bejöhetünk? –kérdezte Alice és éreztem a hangjában a dühöt és a szomorúságot

Nem válaszoltam csak hagytam hogy tegyék amit akarnak. Rajtuk áll bejönnek-e hozzám válasz nélkül.
Szükségem van rájuk. Főleg most. Úgyérzem mostmár igazán kettétört a szívem. Nem is…szétporladt.

Valóban megcsalt volna Edward? Vagy csak álmodom? Megígérte hogy nem fog még egyszer elhagyni vagy megcsalni.
Hát remélem hogy csak álmodom..de akkor ez egy nagyon nem jó álom..azt kívánom bárcsak felébrednék de nem tudok.  Nem tudok felébredni ebből a szörnyű és fájdalmas álomból.

Arra eszméltem hogy Rose és Alice keresnek.
Benyitnak.
- Jasmin, hol vagy?-kérdezték aggódva
- Hát az ágyon –válaszoltam csendesen
- Rose? Te látod?- kérdezte Alice
- Nem..sehol-válaszolt

Lehet hogy láthatatlan vagyok. Hogy ez a képességem. Ez király..de ugyanakkor szomorú vagyok.

- Nem bújkálhatsz előlünk örökké! Nah bújj ki akár a szekrényből vagy az ágy alól!
- Azt hiszem én…én láthatatlan vagyok!-mondtam kissé meglepődve de ugyanakkor szomorkás hangommal.
Vissza „varázsoltam” magam újra láthatóvá.

Az ágyamon ülnek. Alice simogatja a hátam, Rose vállára pedig ráhajtom a fejem.
Nem szóltunk semmit. Mindhárman tudtuk mit érzünk.
Ez a helyzet hogy simogatnak és kicsit lehajthatom a fejem ez nyugtatónak és kellemesnek bizonyult. De nem tudta elmulasztani a szétporladt szívemben érzett fájdalmat.

Talán órákig ülhettünk így hárman. Ők is jól tudták hogyha Emmett vagy Jasper ezt csinálta volna akkor most ők is ilyen helyzetben lennének mint én.
Elképzelni sem tudtam mi folyhat odalenn. Mit csinálhatnak? Mit csinálhat Monique?
Hosszú csend után megszólaltam.

- Sajnálom .-

Magamban még hozzátettem azt is hogy felkavartam az életüket hogy egyáltalán belekerültem. Ha akkor nem járok a réten akkor minden rendben lenne. Minden.
- Semmi baj Tudjuk mit érzel.- Öleltek át egyszerre 

Ez még jobban esett mikor simogattak. Valahogy úgy éreztem mostmár muszáj kiöntenem valakinek a lelkemet. Egyszerűen nem bírtam tovább.

-  Én..én azthiszem elvesztem. Megígérte hogy nem hagy el, és nem töri össze a szívemet…erre most felbukkan ez a Monique..[jó külső külső adottságokkal] és mindent tönkretesz.
- Én arra gyanakszom hogy van valami képessége. Még Carlislenak is elkerekedett a szeme. Esme a tekintetével nagyon mérgesnek bizonyult. De én is. Mindannyian.- támasztotta nekem fejét Rose.
- Azt hiszem tennünk kéne valamit. Nem vagyunk azok az olyan fajta csajok akik hagyják elveszteni életük szerelmét. Nemigaz? Egy ilyen kis cicababa nem körözhet le minket!- állt fel Alice
- Igazad van..ez a Monique egy hülye kis senki! –fakadtam ki
- Csajok.. a Pasimentő,Monique eltávolító akció most elkezdődött! Csapjatok bele!-kezdte Rosalie

Ez az akció kezdte múlatni a fájdalmat! Először éreztem egy kis örömöt magamban és hogy kezd összeforni a szívem baráti fele!

- Azt hiszem kicsit csábosíthatnánk magunkat! Ez az Első pont: Frizura és Smink! A kedvencem!

Hajmosás. Alapozás. Sminkelés. Még egy tökéletes vámpír is lehet szebb.
 Nekem Alice behullámosította a hajam a frufrumat hátracsatolva. A Sminkem pirosas-sárgás volt kiemelve a szemem színét és gondoltam hogy valami piros ruhát fog rám adni.
A Ruhám egy piros kis mini ruha volt amin aranyozott virágmotívumok voltak, a mellénél kivágva. Hozzá egy aranyozott rövidujjú blézer. A „cipőm” egy piros tűsarkúból állt.
Elsem tudtam mondani Alice mennyire jó divattervező lenne,ezt szóvá is tettem neki.
- Hűű! Alice ez gyönyörű! Ennyire szép még nem voltam, el kell hogy mondjam elsimert divattervező lennél!-mondtam

- Igen szerintem is.-jegyezte meg Rosalie és halottam a hangjában hogy egyáltalán nem sértődött meg azon amit Alicenek mondtam

Most következett Rosalie.
 Neki Aliccal frufrut vágtunk  Egy és kivasaltuk a haját. Így eszméletlen jól nézett ki. Nála inkább a hidegebb színek domináltak.
Egy „jeges” sminket készítettünk neki. Ez nagyon jól nézett ki. Főleg rajta. A ruhája az egy kék bővített aljú  fekete plüss virágmotívummal díszített felső és egy fekete miniszoknya volt.  Neki egy fekete masnis tűsarkú jutott.

Meglepett hogy milyen jó nézett ki a féloldalas frufrujával. Meg is lepődött magán. Úgy láttam kellemeset csalódott benünnk.

-Remélem tetszik- mondtam
- Hát nem is tudom mit mondjak! Ez tényleg hihetetlen! Köszönöm nektek! Olyan aranyosak vagytok!- mondta Rose ujjongva

-Alice te jössz! De ne aggódj nem fogunk elszúrni! Csak egy kis újítás más semmi!-visítoztam
- Ezzel megnyugtattál!- mosolygott

Rosalival eldöntöttük hogy póthajat rakunk be Alicenek. Így kicsit hosszabb lett a frufruja amit kivasaltunk és a többi haját kicsit begöndörítettük. Lágyan omlottak hajfürtjei a vállára. A sminkje  barnás vöröses volt. Az arcát még fehérebbre alapoztuk és vadító vörös rúzzsal húztuk ki az ajkait.

A ruhája az egy mellnél kivágott fekete felső, amit hátul kellett megkötni. És egy szakított farmer rövidnaci. Fekete magassarkúval.
Mikor meglátta magát először ránknézett aztán magára és elkezdett sikítozni!!

-WÍÍÍÍÍ! ÚÚH ez …ez egyszerűen gyönyörű lett csajok!Én is köszönöm nektek!
Ja és 2. pont csábítás! Az lesz a feladatunk hogy mikor lemegyünk a legszebb formánkat hozzuk! És azthiszem lepipáltuk jócskán Moniquet!
Láttam hogy közben Esme és Bella is elkülönítették magukat és rendbehozták magukat. Mindjárt kopogtatnak- ujjongott Alice

-Kopp,kopp szabad? –szólalt meg Esme

Majd mikor kitárult az ajtó mindenki csak ámult!
Együtt nevettünk decsak halkan…nehogy odalent meghallják!

-Azthiszem mehetünk le! Szerintem ilyen szexi vámpírcsajokat az életbe nem látott senki!-mondtam önbizalomdúsan

Majd egyszerre lépkedve,egymás mellett elindultunk lefelé a lépcsőn ! Hát azthiszem a fiúk csak ámultak-bámultak! Emmett még füttyögött is! Moniquenak vörös lett a feje és azthiszem elsüllyedt szégyenében!

--------------------------------

A múltad a jövőm! 18.rész (Teszt)

Levonultunk a széles lépcsőn.
A fiúk nagyot néztek. Emmett még füttyentett is.

- Huhúú..ezek ám a dögös csajok!Rose azthiszem jeles alkalom lesz a ma este!- röhögött és Rosalie bájosan felé rebegtette pilláit
- Esme drágám..gyönyörű vagy!- mondta Carlisle majd nyomott egy csókot Esme homlokára
- Azt hittem a sápadt bőrnél és az aranylószemektől nem lehet szebb de tévedtem!-mondta Jasper ugyanazzal a hanglejtéssel ahogyan kezdte a mondatát.
- Bella..te jó ég..huúh..ez..ez nem semmi..csodálatosan nézel ki!-mondta Brian kicsit meglepődve

Néztem ahogy Edward lesütött szemekkel,de mégis gyönyörködik bennem. Majd végül kinyögte hogy:
- Egyszerűen gyönyörű vagy!-mondta lassan majd újabban az üresség homályába lépett

- ÁÁÁÁÁÁH…én ezt már nem bírom tovább!!!!- ordított Monique majd idegesen felköpködte magát az emeletre és bevágta a szobája ajtaját úgy..hogy azthittük beomlik az emelet…

Egymásra néztünk mindannyian majd vállrándítással jeleztük egymásnak hogy ”kitérdekelMonique?!”

Láttam hogy mindenki a saját párjával foglalkozik ezért nem akartam őket megzavarni így hát nem volt más válaszásom odaálltam az ablakhoz..A tájat fixíroztam.

Milyen gyönyörű is a természet. Pont most van alkonyat. Mint annakidején mikor Edward először megcsókolt. Milyen csodálatos volt az-az alkonyat. Életem első csókjával az álomhercegemtől. Ma ez már csak egy álom.
Hallottam hogy közeledik valaki,sejtettem hogy ő lesz az.

- Alkonyat van..-kezdtem meg mondandómat
- Pont mikor először csókoltam meg életem egyetlenegy értelmét..a legcsodálatosabb teremtést az egész világon…lehet hogy ismered..nem is tudom..-mondta majd megpróbálta bevetni a féloldalas mosolyát többkevesebb sikerrel.

Fölémhajolt és átölelt hátulról. A kellemesen hideg fejét a homlokomnak nyomta. Jól esett,de nem sokáig tudta mulasztani a fejfájásom.
Nem akarok Carlisle-tól kérni fájdalomcsillapítót hogy megzavarjam őket.
Majd később felmegyek az orvosi szobájába. Ha befejeztem a kibékülést Edwarddal.

- Tudod,nem tudom hogy történhetett..egyszerűen valahogy nem tudtam uralni a testemet.-mondja szomorúan
-..és ha ez neked fájdalmat okozott én megértem és jogosan haragudsz..-folytatta de nem tudta befejezni mert adtam neki egy hosszantartó gyönyörű csókot.
És elindultam fölfelé a lépcsőn..mert már nem bírtam tovább.

Betévedtem Carlisle orvosi szobájába és elkezdtem kutakodni a fájdalomcsillapítók között.

Kiválasztottam egyet..majd elolvastam hogy hányat lehet beszedni belőle..

„felőnőtteknek: napi maximum 4-szer de nem ajánlott várandós állapotban szedni”

Várandós…ez a szó megragadt bennem..mi van ha.??Mivanha terhes vagyok!!!??Ez nem lehet,vagyis lehet mert..
Elfelejtettem említeni de mikor visszajött Edward akkor megtörtént..és én kezdeményeztem. Ő először ellenállt de aztán végül belement a mi kis játékunkba. Nem akartam részletezni,de nagyon jó volt..csakhogy..elsőre terhes legyek az kicsit fura…

Megyek keresek egy terhességi tesztet.

Elvégeztem. Egyértelmű hogy terhes vagyok. De most hogy így jobban végiggondolom észrevehettem volna.
Úgy döntöttem hogy még nem árulom el senkinek..majd inkább ha elkezd nőni a hasam..még Edwardnak sem..

--------------------------------------

A múltad a jövőm! 19.rész (Megpróbálni a lehetetlent)

Leültem egy fotelba mert még mindig görcsölt a hasam és fájt a fejem.

Úgygondolom hogy egy ilyen nem mindennapi magzat biztosan érzékelné hogy törődöm vele.
Elkezdtem simogatni a hasam ( a magzatot) majd kissé múltak a görcsök.

Ez a gondolat hogy terhes vagyok, feldobott. Nem gondoltam volna hogy nekem is lehet majd egy cuki kislányom, akit történetesen Angienek hívnak majd, mint egy angyalt.
Mindig is vágytam egy kisbabára amit ölelgethetek hogyha rossz kedve van. És simogathatom pihe,puha bőrét hogyha fájna valamije.
Lehet hogy be kellene szereznem pár terhességről szóló könyvet bár nemhiszem hogy hasznát venném..mert ez nem egy átlagos szülés lesz…gondolom
És mondjuk örökölné Edward haját..az én számat..Edward orrát…és még sorolhatnám mennyi minden jár a fejemben.
Vajon Edward hogy fog ahhoz a gondolathoz állni hogy én terhes vagyok..és a család?
Álmomban mikor a jövőbeli házunkban voltam akkor láttam már a kislányomat, Angiet. És meglehetősen nagyon cuki volt..egy angyal sem lehet szebb nála.

És azthiszem Edward megállná a helyét mint apa..bár lehet hogy nagyon féltené a mi kis Angienket azért ő lenne a legjobb apa..én meg a legjobb anya..mint Carlisle és Esme. Gondoskodó,féltő,megértő,kedves szülők.
Álomba ringatott az anyaság gondolata.
Nem tudom meddig aludhattam de
még mindig ott volt a kezem a hasamon mikor megláttam hogy bejött Alice.

-Bocsi!Én csak megakartalak nézni! Hogy van a pocaklakó?-kérdezte
- Tudtam..hogy nem fogom tudni eltitkolni- mosolyogtam még kicsit kómásan
- Hát igen..ez van..de mivel nagyon hálás vagyok neked és a legjobb barátnőm egyike vagy ezért ez titokban marad.-mondta
-Oh, köszönöm Alice..-nélküled üres lenne az élet hálákodtam egy öleléssel
- Amúgy , örülsz neki?
- Ez volt minden vágyam! Szeretnék jó anya lenni! – suttogtam egy mosoly kíséretében
- Ennek örülök! De majd Carlisleal is tudatni kellene mert nem szeretném ha komplikációk lépnének fel!
- Oké..majd együtt megmondjuk neki! Amúgy most hogy közbejött ez a terhesség téma..beszélnünk kéne valamiről hármasban anyuval..! Nagyon fontos! Megkérhetlek hogy hívd ide!?-suttogtam nehogy meghallja valaki más

-Persze, azonnal szólok neki!- bólogatott Alice majd leszaladt.

Egy pillanat alatt itt voltak.
- Ugye a többiek nem vették észre?-kérdeztem
- Nem mert a fiúk egymás között beszélgetnek..bár Edwardot nem láttam de biztosan zongorázik.. És Emmett meg Rosalie már a hálószobájukban vannak!- mondta Alice

- Szóval azért kell beszélnünk..mert Rosalie elmondta nekem hogy nagyon szeretne egy saját kisbabát. Arra gondoltam hogy anya megpróbálná „feléleszteni” neki a halott magzatát.
Ijedt arckifejezést vágtak mindketten
-Tudom,tudom elég morbidul hangzik..de megpróbálhatjuk nem? Elvégre nem veszthetünk vele semmit.
- Igen,igazad van-gondolkodott el Alice
- Öhöm..megpróbálhatjuk-bólogatott anya
- Anya tudom hogy orvos szerettél volna lenni már régóta..de nem volt rá lehetőséged mert megszülettem én..és kiskoromban mindig azt mondtad, hogy „most nem kellene ebben a kisházban élnünk ha orvos lennék. Ez minden vágyam.” Szóval ha gondolod akkor lehetnél orvos..és ezzel sok meddő nő vagy vámpír helyzetét megkönnyítenéd..! De anyu nem szeretném ráderőltetni úghogy csak rajtad áll vagy bukik..
- Van benne valami..és igen végre beteljesülhetnek az álmaim. De most valahogy rá kellene koncentrálnom Rosékra.. Épp most?
- Próbáld meg légyszi!!-könyörögtünk egyszerre Aliccel
-Na..jó!-mondta majd leszorította a szemét – Fogjátok meg a kezem így szerintem könnyebb lehet!-még mindig összeszorított szemmel préselte ki magából ezt a mondatot ..majd megfogtuk a kezét.

10 perccel később

-Azthiszem sikerült-nyögte ki – de azt nemudom hogy „jó irányba” ment-e ez az energiahasáb.
- Hát előre nem tudhatjuk-majd esetleg olyan 3 nap múlva-mondtam
- Résen leszek-kuncogott Alice

----------------------------

A múltad a jövőm! 20.rész (Hármas terhesség)

Kb. 3 nap múlva

- Bejöhetek??- kopogott Rose
- Aha..gyere!- bólogattam majd felültem a fekvő helyzetemből

Leült mellém az ágyra.

- Figyelj,nagyon furcsa dolgok történnek velem. Nem tudom mi a bajom de olyan mintha terhes lennék,de ez lehetetlen .- húzta össze szemöldökét Rose
- Aháá, szóval sikerült!!Gratulálok Rose!!- visítottam
- Lehet hogy kicsit beteges! De régen vettem egy csomó terhességről szóló könyvet. Olyanok voltak benne hogy miről ismerhető fel a terhesség meg mit kell csinálni hogy ne essen baja a babának. Szóval onnan tudom ezeket. De kérlek ne tartsd ezt betegesnek! Bocsi nem figyeltem. Amúgy mit mondtál?- kérdezte
- Rose..Rose..figyelsz te rám?? Terhes vagy!!- visítottam újból
- De hát ez lehetetlen .- vetett be egy bizonytalan mosolyt mintha őrültnek tartana.
- Nyugii..nem vagyok őrült..de terhes igen- mondtam
- Mi..? De..de..? Hogyan..?- kérdezte összezavarodottan
- Mindent elmagyarázok! Tudtam hogy szeretnél egy babát és arra gondoltam felhasználom anyu képességét..vagyis feltámasztjuk a magzatot..és mikor Emmettel a hálószobában voltatok ,na akkor vetettük be anya képességét. És úgy látszik sikerült is. Amúgy én nem tudom hogy lettem terhes de biztosan valami csoda történt.
- Szóval én most terhes vagyok???-ugrott fel
- És én is –felugrottam átöleltem, forogtunk és együtt visítoztunk.

-Csajok..gyertek, kaja idő! Sajnos Moniquet is vinnünk kell nagy pechünkre. De azért siesse…!
- Drágám,képzeld lesz egy kislányunk!!-ugrott a nyakába Rose
- Rose,kicsim hogy beszélhetsz ilyen butaságokat! Hisz vámpír vagy?!-hitetlenkedett Emmett
- Hosszú történet..majd elmeséli! Azért nevet ne felejtsetek el választani! - fordultam Emmetthez -Amúgy én is terhes vagyok!-  fordultam vissza az ajtóból
- Rose, én drágám..annyira örülök..egy kisfiú- egyre szorosabban és szorosabban ölelte és örömkönnyek potyogtak az arcából

Gondoltam hagyom őket. Főleg ennél a történelmi pillanatnál. Emmett sír?? Ez számomra olyan hihetetlen!Az örömkönnyek egy igazi apából jöhetnek..biztosan boldogok lesznek!

Lementem. Edward átölelt.
10 perce várunk Moniquera..közben Rosék is lejöttek.
Majd újabb 10 perc múlva lebotorkál a lépcsőn Monique.

- Hé srácok-nyöszörögte –Én azthiszem nem megyek-vallotta be és a hasát fogta
- Óhh..ez remek-közölte Alice flegmán
- 20 perc-suttogta Rosalie
Láttam hogy még mondani akar valamit.
- Azthiszem terhes vagyok-nyögte ki

A döbbenettől mindenki álla leesett és csak bámult maga elé. De szó szerint.
Alice,én, Rosale és anya egymásra néztünk. Mind a négyen ijedt arcot vágtunk.

- Na gyerünk lányok..mit tudtok amit mi nem?- sunnyogta Jasper
- Hát azthiszem nekünk is kellene tennünk egy bejelentést Jasminnel. – mondta még mindig halkan Rose

Egymásmellé álltunk majd együtt elkezdve:

- Terhes vagyok.

- Rájöttünk hogy a képességem képes újraéleszteni egy magzatot és..-kezdte anyu
- És Rosékon alkalmaztuk.-folytatta Alice

A többiek csak ide-oda pillantgattak. Rám, Rosera, Bellára és Alicera.

- Ennek nagyon örülünk lányok és én is megvagyok lepve..mert el vagyok árasztva az ijedtség,meglepetés,öröm hullámaival.
- Gondolom Jasminnek Edwardtól lesz babája, Rosenak Emmett-től de..
- De akkor ki az apja Monique babájának??- fejezte be Carlisle meglepő éllel a hangjában a mondatot..

------------------

A múltad a jövőm! 21.rész (Gyilkos vágy)

-Szóval ki az apa?- kérdezte ismét Carlisle és látszott rajta hogy ideges

Ideges amiatt hogy fiai közül valaki megbecstelenített egy nem a családhoz tartozó gonosz nőt. Ezzel hatalmas bűnt követtek el a Cullen fiúk. Valaki közülük  Monique babájának az apja. Óriási hiba volt megbecsteleníteni egy nemkívánatos személyt. Az is hiba volt hogy egyáltalán Moniquet  a házba engedték.

Éreztem hogy Edward szorosabban ölel a kelletténél de azt annak tudtam be hogy a gondolatokat olvassa. És ő már tudja hogy ki az apa.
Monique még mindig nem volt hajlandó kinyitni a száját.
Mindenki a másikat fürkészte aranybarna szemeivel. Senki sem tudta ki az apa kivéve Moniquet és Edwardot.
Erősen gondolkoztam azon , hogy elvétettünk egy súlyos hibát…Amikor Rosék a hálószobában voltak ugyanabban az időpontban valaki más is volt valamelyik hálószobában. És anyu energiasugara csak a magzatra koncentráltak..ezért lehet hogy Rose is terhes és Monique is. Úgy utálom Moniquet. Mindig keresztbetesz nekünk.
Észre sem vettem mikor felemelte a kezét és felém mutatott, a másik keze még mindig  hasán volt.
Mit csináltam már megint?! Már csak az kéne hogy miatta kitiltsanak a családból.

Mindenki felém nézett..de hamarosan észrevettem hogy nem is engem néznek igazán..Hamar rájöttem hogy mire gondolnak. Megfordultam hogy megbizonyosodjam róla hogy tényleg ő áll itt mellettem az életem szerelme akit most gyanúsítanak. Sajnos csalódnom kellett.
A szemébe néztem de ő nem mert rám nézni.
Mostmár tudtam tényleg csalódnom kell benne. Sokkolt. Egyszerűen nem tudok mit szólni. Próbáltam kiszakítani magam öleléséből..de mielőtt elengedett volna a fülembe súgta:

- Ő tette velem.

Még utoljára ránéztem majd nekiugrottam Moniquenak. Éreztem ahogy köremim belemarnak húsába,ahogy fogaim bevésődnek nyakába. Ahogy sikít a fájdalomtól a földön és próbál ellenállni. De túl gyenge. Érzem hogy mindjárt vége hogy mindjárt eggyel kevesebben leszünk.  Már a kezem a nyakánál volt, de ekkor még sikerült kinyöszörgnie utolsó kívánságát:

- Ké..kérlek..ne ölj..meg..én manipuláltam E..dwardod..de nem gondoltam…rá hogy..terhes leszek…meg fogok..változni…ígérem…

Véreres fekete szemekkel néztem rá melyet már elborított az ölés vágya vagy éppen az öngyilkosság gondolata.
Már ott tartottam hogy eltöröm a nyakát,de megszólalta számomra a legkedvesebb hang:

- Ne öld meg!- suttogta Edward 
Élesen néztem rá, mintha már nem tudnám ki lenne..ez a hang egy hazug csalóé. Ez a hang a legborzalmasabb hang amit hallottam valaha is. A tulajdonosa egy félrecsinált szánalmas féreg. Nem is értem hogy várhatok tőle babát.
- Micsoda??- borította el agyamat a méreg
- Igaza van.. -szólt Alice –Megbánta a bűneit,láttam…-felelte
-  ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!! Én ezt már nem bírom!!!!! MENTEN KETTÉTÖRIK A FEJEM!!!!! NYUGODJATOK MÁR LE!!!!!!!! –ordította Jasper majd kiugrott az ablakon a messzi rengetegbe
- MONIQUE SZÁNALMAS VAGY!! DE JASMIN NE ÖLD MEG!! MONIQUE A HIBÁS!! DE A GYERMEKÉT NEM MUSZÁJ MEGÖLNÖD!! – üvöltötte Emmett
- Jasmin…-mondta lágyan és sajnálkozva Esme

Carlisle nem tudott mit mondani csak átölelte Esmet mintha féltené TŐLEM.

Végül megszólalt:

- A legokosabb ötlet hogyha nem öljük meg Moniquet, mint Alice is mondta megbánta a bűneit. Mi most szépen lenyugszunk, megkeressük Jaspert és utána megbeszéljük mi lesz a többivel.-tanácsolta Carlisle
- Nem kell ezt tennünk- mondta a legförtelmesebb hang amit hallottam.

De ekkor valakinek roppant a nyaka.

----------------------------------

A múltad a jövőm! 22.rész (Egyedül)

Mire észbekaptam  Brian és Emmett lefogott..Moniquet pedig lefektették a földre.

- A két csigolyája között eltört a porckorong. - állapította meg Carlisle
- Lebénult? –kérdezte Bella
- Igen, de van esélye kihordania a gyermekét. Bár nem természetes úton hanem ki kell majd operálnunk belőle, és mesterségesen fogjuk majd táplálni mindkettőjüket.  –felelte
- A kicsi kioperálása után… elmegy, igaz??- kérdezte ismét
- Azt hiszem igen…,de most vigyük fel az itthoni kórterembe- mondta Carlisle majd egy szúró pillantást vetett rám
- Shh, nem lesz semmi baj. Nyugi Jasmin! Most felmegyünk, oké? Hallassz?-kérdezte csöndesen

Nem feleltem semmit. Nem érdekelt már semmi, csak hagytam hogy Alice felvonszoljon az emeletre.
Olyan szánalmasnak éreztem magam. Olyan lealázottnak, hogy gyilkos ösztönök támadtak rám. Hogy elvadultam és hogy szemtelen őrült voltam a saját családommal szemben. De Edwardnak nem bocsájtok meg, mert elmondhatta volna, de nem tette. Meg tudtuk volna beszélni szépen és nyugodtan.
Nekem már csak egyvalaki maradt. Az én kisbabám, és most lehet hogy baja esett a hülyeségem miatt. Azt soha nem bocsátanám meg magamnak.

És most miért vannak ennyire oda Moniquért? Mit követett el hogy ennyire megszerették? Még anyu is..?!
Esme és nyilvánvalóan Carlisle is lenéz engem és biztosnak tartják hogy egy ilyen lány nem mehet hozzá a rendes  fiukhoz, pedig ő sem egy angyal…
Egy csapásra sorsokról döntöttem. És ezáltal kiszúrnak majd velem, mint egy gyilkossal.
Mert az vagyok, képes lettem volna megölni az általam legjobban utált személyt.
Még nem tisztult le teljesen az elmém.
De ha igaz amit Alice mondott, hogy megváltozik, hogy jó lesz..akkor..
Neki már nincs sok hátra..kihordja az egyetlenegy gyerekét és elbúcsúzhat az élettől..de talán az én ölésvágyam hozta meg számára a békét, a megnyugvást..általam lesz belőle jószívű vámpír..ugyanakkor lebénult és nem tud mozogni, mesterségesen etetik és lélegeztetik..sőt majd a kisbabáját kioperálják belőle…mekkora fájdalom lesz ez neki..ez mind szörnyű..és én tettem..
Nincs merszem bemenni hozzá és a szemébe nézni..”hé én öllek meg és most itt vagyok”
Ez olyan mintha vér tapadna a kezemhez és gyilkos lennék.
De az is vagyok. Megöltem egy vámpírt. Mert körülbelül 3 hónap múlva meg fog halni. Nem is láthatja majd a babáját.
Lehet hogy bocsánatot kellene kérnem tőle addig amíg nem késő. Igaz, hogy sok gonoszságot művelt velünk, de ki tudja hogy előtte milyen élete lehetett..hogy nem erre tanították-e..nem lehet tudni..és most már nem is fogjuk megtudni..
De az a szemét csaló…Edward..megcsalt engem és most tőle várja utolsó gyerekét Monique.
Ennek ellenére Moniquera már nem annyira haragszom, hiszen neki ez a képessége..mit csináljon vele..De Edward elmondhatta volna hogy mit műveltek..és mikor lennt átkarolt..ő már akkoris tudta..és nem mondta el..
Jó lehet hogy kiakadtam volna, hiszen mégiscsak megcsalt..de akkoris..kevesebb baj lett volna belőle..Nem is értem hogy, hogyan szerethettem belé..
Az életem eddig értelmetlen volt..most már csak egyetlenegy dolog számít…a baba..

2 hónapon át gondolkodtam ezeken a dolgokon..kisebb nagyobb kizökkenésekkel mint például az evés,mozgás..

Senki nem szólt hozzám..mert látták hogy úgysem beszélnék velük..
Közben Carlisle kezdett megenyhülni a szememben és kivizsgálásokat tartott amiből megállapította hogy nem szenvedett kárt a baba és hogy kislány lesz..
Közben már jókora volt a hasam és Edward csak mosolyogva nézte a növekedését..de én nem vetettem Edwardra különösebb figyelmet…
Egyedül Rose és Alice közelében beszéltem egy kicsit..ők voltak balról és jobbról a támaszaim hogy fel ne „boruljak”.
Már kezdtük elfelejteni az esetet..és még mindig nem mentem be Moniquehoz..de Carlisle mindig mondott pár szót róla mikor megvizsgált. De egyre elszomorítóbb volt a helyzet..azt mondta morfiumokkal tömve egész jól van..és nem tudják megvizsgálni a babát mert Monique nem engedi..nem tud kommunikálni..csak Edward olvassa ki a gondolataiból..
Végül újra emlékeztetnem kellett magamat arra a szörnyű napra…hogy egy gyilkos vagyok..

-------------------------------

A múltad a jövőm! 23.rész (A tulipánok)

az eset után kb. 2 hónappal

- Azt mondta Carlisle hogy esedékes lenne nevet választani a kicsiknek- ujjongott Alice
- Az én kislányomé Angie lesz!! Mert olyan lesz ,mint egy kisangyal!!- visítottam
- Az gyönyörű név! Közel áll a szívemhez! –mondták szinte egyszerre
- Na és Rose?? Neki mi lesz a neve??-kérdeztem
- Hát mi Emmettel úgy döntöttünk hogy az én második nevemet kapja a Lilient-mondta
- Az igazán szép ,hogy így ketten együtt döntöttetek ráadásul ugyanaz a név tetszik nektek..gratulálok.-mondtam és lecsordult egy könnycsepp az arcomon
- Köszi- felelte majd bedobott egy mosolyt.
- Neked is ki kellene már békülnöd Eddyvel..mindennap kérdezget rólad…én meg lassan belerokkanok a magyarázásba- csücsörített Alice
- Kibéküljek vele? Kibír még ennyit ez a szerelem?-kérdeztem tőlük már több könnycseppel az arcomon
- A halhatatlan szerelem mindent kibír.- próbált Rose meglágyítani
- Mellesleg azt mondta ,hogy tetszik neki ez a név hogy Angie és hogy maga sem választhatott volna szebbet..nyugii már előre tudtam hogy ez lesz a neve..és elmeséltem neki..ugye nem baj??- kérdezte és bociszemekkel nézett rám

Én csak bedobtam egy féloldalas mosolyt.

- Ja és szerinted ki küldte a tulipánokat..? Minden nap rak egy csokor piros tulipánt a szobádba, de te csak kidobod…! Megőrültél?? Megnézted már mit jelent?- mosolygott rám Rose- Háát..nem tudom ki küldi őket..aha kidobom,baj?..Nem,..nem őrültem meg.Miért mit jelent?- válaszoltam úgy mintha nemtudnám ki küldi ezeket nekem
- Eddy küldte –felelte Alice
- A halhatatlan szerelmet jelképezi.-mondta Rose
- És meg kellene bocsájtanod neki,hiszen mégis csak szeret. – válaszolták egyszerre
- Te is nőből vagy..neked is elolvad a szíved tőlük nem??-kérdezte Alice
- Esküszöm nektek..amint megszületik Angie én megbocsájtok neki..de ezt most jogosan kapja..ő is hagyott szenvedni engem hónapokig. Nincs igazam?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel
- Hát..végülis ha így nézzük igazad van!- bizonyosodott meg róla Rose
- Na ugye..!- böktem ki

Egy pillanat erejéig Alice lemerevedett majd felvisított:
- Wííí, dejó lesz..nem akarok árulkodni de nagyon szép eljegyzési gyűrűd lesz..ez egyszerűen csodás..!!!
-Komolyan?? Szóval akkor kibékülök vele?!-kérdezősködtem
- Háát persze!! Mit vártál?? Nem nevelhetjük fel ketten Angiet, kell hozzá Edward is!-mondta Alice ezúttal komolyan
-Hahaha..3-man fogjuk nevelni?-nevettem velük
Alicetől ez kicsit vicces volt arra gondolt hogy én és ő és Edward..ez kicsit morbid de hát Alice ilyen.
- Olyan szépek vagytok Edwarddal együtt! – mondta Rose akitől ez kicsit csábítóan hangzott
-Igazán? Akarjátok, hogy most rögtön megbocsássak neki?-kérdeztem újabb könnycseppekkel az arcomon
Igazság szerint nagyon hiányzik Edward. Még hogy egy házban vagyunk is..de nem találkozik tekintetünk..nem érünk egymáshoz..és nem érzem az illatát.. Nagyon hiányzik. Azt hiszem éveken keresztül már végképp nem bírnánk ki egymás nélkül. És nyugodtabb lennék ha már a közelemben érezném ahogy átölel,megsimít,beszél Angiehez vagy kiolvassa a gondolatait. És egyedül nem is, de Edwarddal bemennék Moniquehoz.
Azzal, hogy itt szomorkodok nem megyek semmire A szívemnek csak a fele van nálam..a másikat ott hagytam nála. . Érzem a szívem egybeforrna ,mint csóknál az ajkaink,ha most megbocsátanék neki.
Akarom hogy szeressen, akarom hogy öleljen,akarom hogy csókoljon…azt akarom hogy velem legyen minden pillanatban.
Két testben forrt össze egy lélek a mi lelkünk. És már nem sokáig bírom ki nélküle..szomjazok rá..mint az életadó erőre amely körülveszi világunkat. Nélküle nincs élet,nincs lélek,nincs szerelem.

Újabb könnycseppek potyogtak le az arcomról és már éreztem nem bírom tovább nélküle.
Futottam felé, otthagyva Roset és Alicet..de megértették távollétem okát.

Futottam,rohantam le a lépcsőn ahogy csak bírtam..a hasamat fogva.
 Megláttam a zongoránál.. Háttal voltam neki..Egy gyönyörű szép dallamot játszott el ami a végéhez közeledett.
Felállt.
Én futottam felé ahogy bírtam..mert éreztem mindjárt elfogy a lelkem nélküle.
Megfordult és reflexszerűen elkapott..pedig nem is látta hogy jövök..de én csak csókoltam ahogy bírtam..és nem eresztettem el egy szóra sem..
Majd végül megszólalt:
- Hát mégsem tévedtek el a tulipánok?Tudod ez a  halhatatlan szerelem jelképe.És én nagyon,nagyon szeretlek és nagyon hiáynoztatok- mondta gyengéden és egy pillanatra a hasamra pillantott. -És igazából azt szeretném kérdezni hogy leszel a feleségem?- majd előhúzott a zsebéből egy ezüst virágmintás gyűrűt

- Wíííííí..-sikítottam fel az örömtől és szórtam magamról a könnyeket.-Hát persze hogy leszek a feleséged..és szeretném ha megbocsájtanál nekem azért amiért szenvedni hagytalak..!-mondtam még mindig az örömkönnyektől áztatva

Az ujjamra húzta a csodaszép gyűrűt majd ezt mondta:
-At anyukám eljegyzési gyűrűje volt..és csak ez maradt meg tőle..szeretném ha te viselnéd.. Amúgy Egy feltételem van és utána megbocsájtok...csókolj meg!-suttogta és bedobta a kedvenc féloldalas mosolyomat

Majd hosszasan csókolóztunk a vörös égbolt homályában.

--------------------------------

A múltad a jövőm! 24.rész (Boldog pillanatok)

Hát elérkezett a szülés napja. El sem hiszem hogy már itt tartunk…olyan gyorsan eltelt az idő..hogy észre sem időközben mennyire megnőtt a hasam.

Már megkaptam a nyugtatókat egy kórházi ágy szerűségen feküdtem. Edward fogta a kezem. A többiek pedig az ágyam köré sereglettek.
- Boldogak vagyunk mi is hogy végre kibékültetek.- mondta mosolyogva Esme majd óvatosan megölelt.
- Jaaaj úgy örülök..eljegyzés..baba..minden lesz!!Nem is tudod milyen jól fogjuk neveltetni a kis Angiet!!Szupii!Egy bulit kell csapnunk ha megszületett Angie!! Neki is látok a díszlettervezésnek! Wííí!-ugrándozott Alice
- Én is csak gratulálni tudok! És ügyesen ám azzal a szüléssel!Hallod??- nevetett Rosie és megsimította a hasam –Húú…már nagyon ki akar jönni,úgy érzem..jobb lesz ha siettek! =D
- Úgy lesz Rosie..nyugi..és köszi mindenkitől és köszi Edward!

Mutogattam felé..hogy jöjjön közelebb..és adtam neki egy szenvedélyes csókot mire ő megpuszilta a hasamat is..és ezen mindenki csak mosolygott..közben bejött Carlisle is.

- Azt hiszem ideje indulnunk, Edward,Rose,Bella bejöttök segíteni??-kérdezte
- Ahaa..szivesen- felelték szinte egyszerre

Ígyhát elindultunk a ”műtő” felé miközben jobbról és balról is fogták a kezem.
Egyáltalán nem féltem a szüléstől..inkább csak bűntudatom volt Monique miatt. Szegény ő már nem érheti meg a szülés utáni pillanatokat.
Emiatt kicsit szomorú lettem..de arögtön visszajött a jókedvem ahogy Angiere gondoltam..hogy majd ott tartom a kezembe..de jó lesz!!

Már bent voltunk a műtőben. Carlisle előkészítette a szükséges kellékeket, közben anyunak magyarázta mire valók.
Már éreztem a fájdalomcsillapító hatását..mert kicsit zsibbadtam..de nagyszerű érzés volt és izgultam is azért mert mindjárt szülök.

- Azt hiszem kezdhetjük.-mondta Carlisle és kicsit belepirultam hogy szét kell tárni a lábam előtte
Edward megfogta a kezem.
- Sikerülni fog!! Nyugii!-suttogta és ő is csak mosolygott szégyenlősségemen

Carlisle mondta..hogy nyomjam és nyomjam és nyomjam…és megint nyomjam és még mindig nyomjam..nyomjam nyomjam..és utoljára nyomjam..és semmi fájdalmat nem éreztem helyette meghallottam a csilingelő síró hangját az én kicsi Angiemnek..az angyalkámnak.
Megvártam míg Carlisle letisztítja és a kezembe adták.
- Gratulálnuk a kislánynak és az anyukájának!-mondták anyuval
-Téged akar!-szólalt meg a hátam mögül egy hang

Hátranéztem és láttam hogy még mindig a kezét rázogatja..

-Szegény apu..szeretsz minket Angie?Boldog vagy?-mosolyogtam rá az édes pici lányomra

Ő csak mosolygott és mosolygott és mosolygott és kinyújtotta a pici ujját és az orromhoz nyomta…mire én is óvatosan megérintettem a picike orrát. Erre újra csak mosolygott. Majd a többiek is felnevettek.
Olyan törékenynek látszott és olyan értékes volt mint egy gyémánt…de nem csak holmi gyéámnthoz hasonlítom..inkább olyan értékes mint a Cullen család szeretete..mert nem minden vámpír család ilyen kegyelmes mint a miénk…
Az én pici lányom..elképzelem hogy fölnő..és egyszer majd elhagyja a szülői házat..

- Ideje megmutatni a többieknek a kicsit!! Nagypapa lettem!-mondta Carlisle

Kitoltak a műtőből és a többiek már ott vártak minket az ajtóban!

- BoldogSzületésnapot Angiee!-mondták egyszerre amitől én kicsit megijedtem de Angie csak nevetett és nevetett
- A karomba vehetem?-kérdezte Rosie vágyakozással a hangjában
- Igen.-mondtam majd átadtam neki a picit

-Én vagyok Rosie néni és nagyon örülök neked! Lesz majd barátod ugyanis az én kis Lilienem is nemsokára megszületik! Nagyon aranyos baba vagy! És gratulálok Miss Cullen!

Ezt követően csak ünnepeltünk..persze csak ágyból..és megnéztük az Alice által berendezett babaszobát aminek nagyon örültem.

------------------------

A múltad a jövőm! 25.rész (Néma csend)

Mint mondtam egész álló nap ünnepeltünk.
- Hé srácok! Kissé elszállt az agyam és mind a 3 babaszobát berendeztem! Ezvan! Remélem azért örültök!-mondta Alice mintha valami bűnt követett volna el.
- Jaajj..Alice..hát persze hogy örülünk!!-mondta anyu
- Alice nem vagy könnyű eset az biztos.-mondtam
- Hát nem is, ugye te kis vadócka cicus?!-röhögött Emmett
- Emmeeett!- szólt Jasper

Edwarddal félrevonultunk mert beszédem volt vele Moniquekal kapcsolatban.
- Figyelj ma már műtét és még előtte be szeretnék menni Moniquehoz..de ahhoz te is kellesz nélküled nembírnám végignézni. És szeretném Angiet is megmutatni neki. Ugye nembaj?-kérdeztem suttogva
- Bármit megteszünk ami neked fontos. Oké?-suttogta ő is majd megpuszilta a homlokomat
- Felmenjünk most?-kédeztem bizonytalanul
- Biztos vagy benne?-aggódott
- Egészen biztos!-válaszoltam

Felmentünk Angivel együtt majd Edward belépett a szobájába.

- Jó reggelt!-mondta Edward

Nem értettem hogy bír vele ilyen könnyen beszélni.
Edward rámnézett.

- Szia Monique!-szinte suttogtam

Az ágya mellett volt két szék, oda leültünk.

- Azt gondolja, hogy elsősorban veled szeretne beszélni és gratulál Angihez mert nagyon helyes. – fordított nekem Edward mivel Monique nem tudott beszélni
- Köszönjük. – mondtam és már éreztem hogy csípik a szemem a könnyek.

Már nem sok volt hátra hogy kifakadjak, hogy elmondjam mennyire sajnálom, de azt tudom hogy ez már nem ér semmit.

- Én..*szipog*..én..sajnálom. Tudom ,hogy ez már nem ér semmit..de sajnálom..egy gyilkos vagyok!! Meg tudsz bocsájtani?-kérdeztem tőle sírva

Elszomorított a látvány az,hogy itt fekszik olyan élettelenül és kommunikálni sem tud és én vagyok a gyilkosa.
Edward átölelt.
- Szeretné ha elfelejtenéd és a jelennel foglalkoznál inkább azzal hogy most milyen boldog vagy Angie miatt..és megbocsájt neked teljes szívéből!-informált megint
- De…de..jó akkor megígérem hogy úgy lesz ahogy szeretnéd..és elsem hiszem hogy megbocsájtottál.-mondtam pár könnycsepp kíséretében.
- Azt akarja ,hogy neveljük fel mi az ikreit
- Ikreket?? Micsoda??-ez hihetetlen volt
- Érzi hogy ikrei lesznek. Luke az apja után és Ever a testvére után.
- Nagyon szép nevek.. és úgy fogom nevelni őket mintha a sajátjaim lennének ezt megigérhetem- suttogtam könnyek között
- Nagyon megköszönné és azt mondja most már nyugodtan fog meghalni és békésen..-mondta kicsit elscsukló hangon Edward mire kitörtek belőlem a könnyek

- Jasmin gyere gyorsan..Rosalienál beindult a szülés- nyitott be az ajtón Alice és már rohantam is volna de még egy szó
- Sajnálom!

Mindösszesen 1 órát vártunk a többiekkel a műtő előtt. Majd Carlisle kitolta Rosaliet és Liliant a műtőből.

- Gratulálunk! Boldog szüliinapot Lilian!-örvendeztünk egyszerre

Rosalie erre elmosolyodott.

-Köszönöm srácok, az álmom ma már nem csak mese ..hanem valóság és most itt tarthatom a kezemben.- mondta Rosie könnyek között és az összes női családtag meghatódott. -Köszönöm Bella,Jasmin és Alice ezt a csodát nektek köszönhetem-mondta még mindig könnyek között
- Hát főleg nekem kéne megkösszönnötök..elvégre..mégiscsak én vagyok az akitől van…-röhögött Emmett

Mindenki kitört a röhögésben. Mi jöhet még…gondoltam magamban.
Alice elsápadt. Bár alapból is fehérek vagyunk de most mégjobban.
- Te jó ég! Siessetek!! Ha most azonnal nem műtitek ki Moniqueból az ikreket akkor vége lesz mindennek! Ha leáll a  „szíve” akkor a magzatok is meghalnak! Márpedig nemsoká leáll!

-Siessünk! Bella készíts elő másik műtőeszközöket! Hozom Moniquet!-ordibált Carlisle
-Rosie ugye megérted ha én most elmegyek! És azt hiszem hogy rád akarom most bízni Angiet ha nembaj!-mondtam majd átadtam neki a babát

Rohantam Carlisle után majd segítettem neki tolni a műtőságyat.
Mikor az ajtó elé értünk még a következőket mondtam Moniquenak könnyek között.
- Ne aggódj mi mindig ott leszünk veled!-mondtam -Ég.. veled!-törtem ki mikor már a műtőben volt.

2 óra múlva anyu és Carlisle kihozott két babát.
Carlisle nemmel intett.

A babák olyan kicsik voltak hogy bőven elfértek a karomban. Kicsik és törékenyek, de életben voltak..ez a lényeg.

A kezembe adták őket.-már végképp nem bírtam ki könnyek nélkül..az utolsó emlék ami megmaradt belőle..

Kicsik,törékenyek…és nevetnek..képtelen voltam ezen nem sírni.
Most senkinek nem volt kedve mondani hogy „Gratulálnunk!Boldog Szülinapot!”..most néma csend van..

Bocsi hogy ez ilyen későn jött de kémia versenyre kellett készülni meg fáradt voltam amúgyis!
Komi plss! :D

 --------------------------------

A múltad a jövőm! 26.rész (Az előkészületek és az esküvő)

Végre megbékéltem a gondolattal hogy valaki már nincs köztünk.

Az esküvőt terveztük. Éppen ma megyünk megvenni a ruhákat.
Elképzelni sem tudom magam abban a gyönyörű fehér ruhában. De már nagyon várom..jaaj nagyon az utolsó pillanatra hagytuk mivel holnap lesz az esküvő dehát, Alice gyors lesz…remélem.

- Jasmin..és csajoook! Indulhatunk vásárolni?- zökkentett ki gondolataimból Alice
- Menjünk!-kiáltottam majd bevágtam egy huncut mosolyt

Alice kiválasztotta a lehető legdrágább esküvői ruhaboltot majd beráncigált minket oda..

Körülbelül 2 óra hosszáig kerestük a megfelelő ruhát..de azthiszem megérte ..és a többieknek is.. Ugyanis Esmének egy barackvirágszínű.lágy hatású ruhadarabot választottunk..anyunak egy nagyon aranyos barnás árnyalatú puffos ruhát..Rosienak egy kék..a mellénék összefogott csini ruhát..Alicnak természetesen egy lila „Alices” ruhát…és nekem egy álomszép fehér..a melle felett csíkozott ruhát..ilyen szépet mégsosem láttam..pontosan illett rám..
- Ruhák kipipálva –szólt Alice majd lehúzta a kis cetlijén a ruhák szót
Láttam hogy a következő szó a : torta . Ezen el is csodálkoztam mivel nemtudom ki fog enni belőle de ráhagytam ..biztos tudja mit csinál
A díszletek zöldes-kékes árnyalatban lesznek megrendelve..ez kivételesen az én ötletem volt.

És végre hazamehettünk..
- Alice drágaságom már azthittem sohasem végzünk..-szólt kedvesen Esme
- Pontosan 4 órát vásároltunk. Lemértem- szólalt meg
- Phú..nem semmi..nem hittem hogy kibirom.-röhögött anyu
Otthon mindenki fáradtam rogyott be a kanapéra. Egymás hegyén-hátán feküdtünk.

Bejöttek a fiúk is..és nemhittem volna de..Emmett ránkfeküdt utána jött Jasper Edward..és reméltem hogy Carlisle már nem ugrik a kanapéra..
Ő csak a falnak támaszkodva figyelte a hülyeségünket.

- Naa srácok..ilyen hamar elfáradtatok egy kis vásárlástól?? Na jó beismerem én is elfáradtam!- kuncogott Aice majd ő is a halom tetejére ugrott…

Ezen jót röhögtünk..majd Carlisle is beadta a derekát..

Szóval egymás hegyén hátán feküdtünk és beszélgettünk a jövőről,az esküvőről..egészen holnapig..

Majd Alice és Rose kirángatott és felmentünk készülődni közben a fiúk is készülődtek.
Később Esme és anyu is feljött és ők is segítettek sminkelni meg öltöztetni .

Megbeszéltük hogy egy kis meghitt esküvő lesz vendégek nélkül ..bár Alice szerette volna ha mindenkit meghívunk.
Mikor készen lettünk kimentünk  a kertbe és  odaáltunk a kék rózsás kapu alá.

Megfogtuk egymás kezét.

- Megígérem neked Jasmin Cullen az örökkévalóságot mellettem..és szerető társad leszek mindörökké és kitartok melletted az idők végezetéig. Szeretlek.
- Megígérem neked Edward Cullen az örökkévalóságot mellettem..és szerető társad leszek mindörökké és kitartok melletted az idők végezetéig. Szeretlek.

Majd megcsókoltuk egymást.

- Úristen!
- Lám-lám minket nem is hívtatok meg??- üdvözölt egy ismeretlen gonosz hang
Majd odafordítottam a fejem hogy lássam kik ők..de gonosznak látszódtak..

---------------

A múltad a jövőm! 27.rész (A fehér oroszlán)

Tudom hogy most ezért utálni fogtok..majd megtudjátok ha elolvasstáok!! És bocsi de máshogy nem bírtam megoldani.. :S :( Amúgy a vége kicsit mégjobban csöpögős  lett volna a amentésnél véletlenül nem a „nem” gombra kattintok..hát így másodjára nem lett annyira jó mint elsőre…de remélem így is jó lett…igyekeztem az elsőhöz hasonlót írni..és tényleg bocsi :S
Na puszi

Ezeket a dalokat ajánlanám:
http://www.youtube.com/watch?v=z8MB8zzj6oM&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=GC_tKAjP3tc
http://www.youtube.com/watch?v=bgrj3_chMNY
http://www.youtube.com/watch?v=jVbkz_3lO3c

- Nos igazából nem tudtuk hogy pont most tartjátok az esküvőtöket..a kölykök miatt jöttünk..megegyeztünk hogy nincsenek kölykök nem igaz?? Meg kell ölnünk őket!- mondta Aró
- Ezt nem tehetik!!- kiabáltam
- Hohó kislány én nem sietném el a dolgot..!Jane tedd a dolgod!-üvöltött megint Aro
- Nee..kérlek nee Aro!- sikongott Alice

Mindenki a földre rogyott.
Alig bírtam ki ezt a fájdalmat..olyan volt mintha maga a halál látogatott volna el hozzám. Nem tehetik ezt a gyerekeimmel..meg kell védenünk őket.
- A gyerekek..edward..-csak ennyit bírtam kinyögni.. ott voltak védtelenül ..ártatlanul.és megölik őket és nemtudunk semmit sem tenni ellene

- Tudjátok..úgysem tudnátok legyőzni minket mert erőfölényben vagyunk..és ne próbáljatok ellenállni mert titeket is megölünk..van egy halálosztónk is immár..opsz ezt nem is kellett volna elárulnom..na mindegy- hunyorgott Aro és elnevette magát
- Nos kedves halálosztó..megmutatná hogy működik maga??-kérdezte bájosan Marcus

Közben láttam hogy Edward erőlködik és egy „utolsó” szerelmes pillantást tesz felém.
Én nem értettem..de viszonoztam.
- Máris.-mondta a „halálosztó” és egy pillanat alatt a gyerekek előtt termett.
Majd azon kaptam magam hogy Edward egy szempillantás alatt felugrik..és  odaveti magát a gyerekeim elé hogy őt érjék a halál „sugarai”.

Most értettem meg. Az én egyetlenem feláldozta magát értünk.
- Neeeeeeeeeeeeeee! Kérem engedjenek oda..!Ez nem lehet!-  törtem ki a fájdalmak közepette..

Ott hörög..vonaglik..és folyik belőle a vér..bőre most emberszínűre váltott..szeme pedig vérben forog..de
a gyerekeknek nincs semmi baja..

- Oké..elég lesz..jó fiú voltál „halálosztó”..  ennek nem kellett volna így történnie .sajnálom..a történtekre nézve..nem lesz több kivégzés..de azt sajnálom a legjobban hogy nem csatlakozott hozzánk.. szegény Eddy..Na jólvan Jane elengedheted őket.. azthiszem megyünk..a jóból is meg árt a sok..nemigaz?? Viszlát.- gúnyosan kacarászott Aró majd elfutottak

Oda húztam magam a fejéhez és  az ölembe vettem. Könnyeim végigfolytak az arcán.
- Szere..szeretlek- suttogta és többet nem mozdult
- Én is szeretlek- mondtam úgy hogy csak ő hallja

Adtam egy csókot a szájára és lecsuktam szemhéjait.
A gyerekek a hátam mögé bújva figyelték az eseményeket és közben ők is sírtak..a többiek pedig távolról figyeltek minket egymás vállára borulva..
- Shh..-suttogtam a gyerekeknek bizonytalanul..de nem vált be

Azt vettem észre hogy teste eltűnt a kezemből..és helyette egy fehér oroszlánt tartok az ölemben..

Felállt, egy gyönge pillantást vetett ránk..majd elfutott az erdő rengetegébe..és többet nem láttuk..

---------------------

A múltad a jövőm! 28.rész (Végső boldogság)

7 év múlva

- ” …és akkor teste hirtelen eltűnt kezemből és egy ragyogóan fehér oroszlán állt fel karjaim közül..majd rámnézett és beszaladt az erdő sűrűjébe. Hatalmas seb tátongott rajtam..és fájt hogy elvesztettem az egyetlenemet..de a gyerekeim és a családom erőt adtak nekem,hogy túléljem ezt és végre egyszer majd együtt lehessek vele..”  na ennyi volt.-fejeztem be a naplóm olvasását

Pontosan 7 éve hogy elvesztettem egyetlen igaz szerelmemet..a mai napig fájt kimondanom nevét és már tudom is,hogy mit fogok tenni..együtt akarok vele lenni az örök nyugalomban..és fenntről figyelni a családom minden percét VELE.
Már tudom miért volt ott az a fehér oroszlán..talán arra vár hogy elmenjek a rétre,hogy szét marcangolhasson. Azonban csak most hagyhatom itt a családom mert már mindannyian ellennének nélkülem. Ever,Luke és Angie is..már mindannyian felnőttek lettek.
A családom nagyon megértő volt velem..bár nem tudták elképzelni milyen fájdalmakon mentem keresztül..de megértettem..neki meg kellett halnia és nekem is meg kell.
Megbeszéltem velük,hogy ez az utolsó nap amit velem tölthetnek hús-véren..tiszteletben tartották döntésemet,de nagyon sajnálták hogy ezt akarom tenni. De én nem bírnék ki nélküle még egy órát,napot,hetet,hónapot,évet…túlságosan hiányzik.
Már lassan közelgett az éjfél..a végső leszámolás pillanata..
Egész nap nevettem,és velük együtt sírtam..
Elérkezett a búcsúzás pillanata.
- Mi mindig veletek leszünk..még ha nem is látjuk egymást! –mondtam családomnak nevetve..de ugyanakkor lecsordult pár könnycsepp az arcomon.
- Hiányozni fogsz!! Te voltál a legjobb barátnőm!! Ne aggódj..teljes mértékben megbízhatsz bennünk vigyázni fogunk Angiere,Lukera és Everre is Rosalieval együtt..meg persze Esme és Carlisle már profi a papás-mamás játék terén.- mondta Alice és Rosalie.
- Jaaj..ti is nagyon hiányozni fogtok..nekem is ti voltatok a legjobb barátnőim!!-mondtam
- Tiszteletben tartjuk a döntésedet és tudnod kell hogy mi is ott leszünk veletek örökké.-mondta nekem Carlisle és Esme
- Hugi…sajnálom hogy el kell menned..nincs kivel verekednünk többé..-nevetett Emmett és Jasper
- Na várjatok csak..ti is hiányzoni fogtok nekem!!- kezdtem bele mintha mérges lennék majd szelíden rájuk mosolyogtam

Végül el kellett búcsúznom a legdrágább kincseimtől..a gyerekeimtől..
- Figyeljetek ide! HA bármi hülyeséget csináltok..én látlak titeket úgy merjétek megtenni-játszottam a fenyegetőt- na..komolyra fordítva a szót Luke..mindig állj ki a barátaidért és a családodért..én így neveltelek és remélem hogy ezután is ezt fogod tenni..Ever, sok sikert kívánok neked a modellkedéshez és remélem ruhatervezőként is megismer majd a világ…és Angie, kicsikém..ha bármi bajod lenne..szólj Alice nénikédnek vagy Rosalienak vagy Esmenek..és azt kívánom hogy találd meg az igaz szerelmedet és boldogan éljetek együtt legyen gyerekeitek és emlékezz ránk mindig! Megértettétek srácok?- mondtam immár sírva
- Igen anyu..és nagyon hiányzoni fogsz nekünk..-mondták

Még mindenkinek adtam egy mély „meleg” ölelést és egy puszit..és elindultam..még volt öt percem éjfélig.

Ahogy kiértem az ajtón fehér menyasszonyi ruhámat megcsapták az őszi falevelek és a sár sem kímélte.
Nem sokáig tartott amíg kiértem végső nyughelyemre de közben már a hajamt szétborzolta a szél és a ruhám szanaszét szakadt.

Lefeküdtem a rét közepére és vártam hogy jöjjön a halálom.
……..3…..
……..2……..
………1……..-számoltam vissza magamban

És megpillantottam végzetemet amint ott áll előttem a nagy szélvihar közepén.
Dörgött,villámlott az égbolt és az eső is hevesen vert.
A fák össze-vissza dőlöngéltek..mintha elő lett volna írva egy könyvben hogy ezen a napon fog eltávozni a világból egy másik angyal.

Ott állt előttem. Lehunytam a szemem hogy ne lássam..
Mikor kinyitottam immár egy kivirágzott rét közepén álltam..hófehér,tiszta menyasszonyi ruhában..egyenes hajjal..és..
Ott állt előttem életem egyetlenegy igaz  kitárt karral..mintha várná hogy most azonnal csókoljam meg.

Nem tétlenkedtem..nem foglalkoztam azzal hogy kerültem ide csak azzal hogy láthatom.

Én azonnal ugrottam karjaiba és összeforrt az ajkunk abban a pillanatban.
- Háát..végre hogy itt vagy! – üdvözölt körbe sergetve engem a karjában.
- Már úgy vártam ezt a pillanatot..nem is tudod milyen régóta készülök rá..-mondtam neki egy újabb csók kíséretében
- De láttam..nézd megmutatom ..-mondta örömteljesen majd lefeküdt a fűre és az ölébe vont engem is
- Az égbolt..ez gyönyörű..- csodálkoztam..az égbolton látni lehetett a családunkat amint éppen a naplót olvasom..nevetek velük..és az utolsó kép hogy sírnak..
- Nem tudunk valahogy lemenni közéjük?-kérdeztem
- Csak láthatatlanul..-válaszolta és megint megcsókolt..
- Mit szólnál ha kipróbálnánk..milyen az hogyha megsimítjuk a hátukat..vagy letöröljük a könnyüket…ez lehet hogy nem a legjobb ötlet..de fáj hogy így látom őket..-mondtam
- Oké..hát elhiheted hogy nekem sem volt a legjobb így látni a szerelmemet..Szárnyaljunk!!-modta majd azt vettem észre hogy ott vagyunk közöttük

- Angie,Ever, Luke ne szomorkodjatok itt vagyunk!- viszhangzott a hangom és átöleltem őket..mire azt vettem észre hogy megborzongtak és már mosolyogtak
- Anyu, apu, szeretünk titeket! –suttogták

Odamentünk Alicékhez és őket is átöleltük..mire Jasper fogta a jelet hogy nem  vagyunk egyedül..és egy hálás mosoly kíséretében megcsókolta Alicet.

Már egyikük sem volt szomorú.
-Azt hiszem jó munkát végeztünk.- mondtam immár a réten feküdve álomhercegem karjaiban a nyugalom országában.
-Shh..hallani akarom a szuszogásodat…immár nem kell állatvéren élnünk..emberek vagyunk akik nem öregszenek..-mondta - Szeretsz? kérdezte
- Örökké.- válaszoltam majd nyomtak egy csókot a szájára és elaludtunk a csendes,tavaszi rétünkön.

vége