|
Cullenék a kezdetektől
Cárliiii 2010.03.19. 17:38
szerző: Cárliiii blogja: katt ide
Cullenék a kezdetektől
Segítség
Ó hogy az a...
Kérlek ne mond ezt...
Tönkretétel menete
2.fejezet
Segítség
– Ó, a francba! A nyavalya. Hová tűnt?
- - De még is mi, Bella? – kérdezték.
- - A – jegy - gyűrűm. Tudjátok.
- - Ja, igen. A gyémántgyűrű. Amit Edwardtól kaptál. Mire is? – incselkedett Mike.
- - A francba! Mike! Most nem érek rá hülyülni! Elvesztettem. Pedig mikor reggel
fogat mostam biztos, hogy megvolt. Vagy nem? De este nem vettem le. Nem. Soha nem
veszem le.
- - Higgadj le, Bella. Suli után elmegyek hozzátok és segítek megkeresni. De ahh,
milyen kár, hogy most rossz a kocsim. Ki fog így elvinni?
- - Értem. Fogtam. Tudom mire céloztál, Mike. Jöhetsz velem. – vetettem oda.
Mindenképpen kell a segítsége.
- - És vezethetek én? Úgy szeretném a mercidet vezetni.
- - Ne. Feszítsd. Túl. – ügyeltem, hogy minden szót tisztán szótagoljak. Az agyamat
elöntötte a megbénító kétségbeesés. Edward megfojt. Az anyukája gyűrűjét vesztettem
el. Nem. Rosszabb. Nem fojt meg. De még nem is fog haragudni. Legalább is színlelni
fogja. Venni akar egy másikat, csak, hogy kínozzon! Olyan béna vagyok!
- - Rendben. rendben. – sóhajtott Mike.
- Kicsöngettek. Éljen! Ma nincs több órám. Mehetek/mehetünk haza. Mike lelkesen jött
utánam, mint egy hűséges kutya. Mikor meglátta a kocsimat lemondóan sóhajtott.
- - Rendben, Mike. Vezethetsz. Csak ne nyögj!
- - Köszi, köszi, köszi. Hálám üldözni fog! – nyakamba ugrott és a szeme úgy
csillogott, mint egy kis gyereknek, aki megkapja a hőn áhított játékszert. Mibe
mentem bele?!
- - Oké, csak figyelj. Ne vezess túl gyorsan. És nekem annyi elég, ha segítesz
megkeresni a gyűrűmet. Azzal kvittek is vagyunk, rendben?
- - Rendben, rendben. Indulhatunk. – szeme még mindig ragyogott.
- - Igen. - és egy lendülettel a kezébe nyomtam a kocsi kulcsot. Kinyitottam az
„anyós” ülés felöli ajtóm, ő pedig büszkén és izgatottan szállt be volán mögé.
Beindította, és rátaposott a gázra. Először még fel sem fogtam. Ültem, behunytam a
szemem és koncentráltam. Próbáltam visszaemlékezni, hogy hol hagyhattam a gyűrűmet.
De amikor kinyitottam a szemem azt hittem sokkot kapok.
- - Úr Isten! Mike! Mi a francot művelsz? Lassíts! – sipítottam. A sebességmérő
valamivel több, mint 240-et mutatott. A házak, úgy repültek el mellettünk, hogy
szinte nem is láttam, csak valami elmosódó fehér csíkot, zölddel kombinálva.
- - Mi van? Higgadj le, tudok vezetni. – kék szemei az enyémet keresték.
- - Az utat nézd! Vagy mindkettőnket ki akarsz nyírni???
- - Nem, de hogy. Tudok vezetni.
Hogy én ezért mit kapok, majd Edwardtól. Tudom, hogy valahol most az erdőből figyel
engem. Ráadásul pechemre-annyira sötétített az üveg, hogy 100-ra nem látja Mike-ot a
vezető ülésnél. Azt fogja hinni én vezetek így. Jaj ne. A jegygyűrű, most meg ez!
- - Lassíts Mike Newton, most!
- - Rendben, rendben. – és a mutató már alig súrolta a 98-at.
- - Jó így?
- - Sokkal! Remélem azzal tisztában vagy, hogy ezek után nem vezethetsz.
Ezután csak szótlanul haladtunk, és 5 percen belül Charlie háza előtt voltunk.
- - Nos, hol keressük? – kérdezte lehangoltan.
- - Talán meg kéne nézni a csap körül. De mi van, ha beleesett a lefolyóba?! – a
hangom 1 oktávval magasabban csengett.
- - Sss, Bella. Nyugi. Akkor szétszedjük. Értek hozzá. – Hát, persze Mike…
Az egész házat átkutattuk. Sehol. A fejemet elborította a kétségbeesés, és csak arra
tudtam gondolni, hogy beleesett a lefolyóba. Az agyam ezt kántálta folyamatosan:
Csöpp, csöpp, csöpp, csöpp, Edward, gyűrű, vész, vész. Szappanbuborékban lévő
állapotomból mike hozott vissza.
- - Gyere Bells. Megnézzük a lefolyóban.
- - Rendben. – nyeltem egy nagyot.
Mike szakszerűen leült a csap elé, és elővett valami szerszámot amivel elkezdte, a
„Mike a vízszerelő, szétszedi a Swan család csapját” hadműveletet. Még ügyködött
láttam, hogy valami nagyon böki a csőrét.
- - Te, Bells. – szólt végül
- - Igen?
- - Közted és a Cullen között nagyon komoly? Úgy értem ez egy eljegyzési gyűrű,
amit keresünk?
- - Inkább úgy fogalmaznék - egyelőre -, hogy olyan hűség gyűrű szerűség. Neki is
van egy. De miért is érdekel?
- - N-nem fontos. Csak azt akartam, hogy tudd, én itt leszek, ha ő úgy dönt,
elhagy. Csak szerettem volna, hogy tudd.
Nem is hallottam mit mond. Csak a közelgő vészre tudtam koncentrálni. Minden nagyon
gyorsan történt.
- Mike! – sikítottam. De már késő volt. Arcomba csapott valami hideg, ragadós, nedves
dolog.
3.fejezet
Ó hogy az a...
Mike a sikoltásomra visszafordult. Mikor meglátta a szennyvíztől tocsogó arcomat,
elröhögte magát.
- Mike. Azt hiszem nem kell a segítséged. – mondtam dühösen.
- Ó, bocsi, elfelejtettem elzárni a csapot. – nézett felém bűnbánó szemekkel, - bár
még mindig láttam rajta
- NINCS BOCSÁNAT, és többé nem kell a szakértelmed.
Miután ezt mondtam elindultam a konyha felé, hogy azt a – bűzös, mocskos, és undorító
– ragacsot lemossam. Mike mindenhova követett – mint már mondtam, - akárcsak egy
kiskutya. Egyszer csak… elég kellemetlen ezt leírnom, de most erőt veszek magamon.
Szóval, egyszer csak megfogta a seggemet. Először elpirultam, majd megfordultam és
azzal lendülettel pofon végtam.
- EZT MÉGIS, HOGY KÉPZELTED??????!!!!!!- üvöltöttem rá.
- Ssssshh… nyugodj meg. Megtu…- kezdte volna.
- Te… neked… annyi lesz, ha ezt elmondom Edwardnak! – pirítottam rá. – Mégis mit
gondoltál, nem veszem észre??
- Ne… nem., én… csak…- hebegte.
- Te csak mi?
- Azt hiszem a farzsebedben van a gyűrűd.
Megnéztem. Tényleg ott volt. Mikera néztem, most már nyugodtan.
- De ha láttad, mért nem szóltál? Miért kellett így „megbizonyosodj” róla?
- Ez csak egy hirtelen ötlet volt. Nem akartam, hogy felesleges dolgokban ringasd
magad. – miközben beszélt, folyamatosan másfele nézett.
- Ah… Ok, de legközelebb inkább szólj. Rendben?
- Megegyeztünk.
Még beszéltünk egy keveset, majd elment – közben persze megcsinálta a csapot, és
lemostam magamról azt az undormányt. Miután kikísértem visszamentem a szobámba.
Becsuktam magam mögött, hallottam valamit. Picit összerezzentem, majd az a hang
közelebb jött. És közelebb. Majd átölelt. Na mit gondoltok, ki lehetett az? Hát
persze, hogy Edward. Az ölelésből, felemelt, és az ágyba vitt. Közben csókokkal
halmozott el. Gondoltam nem lesz ez csak egy olyan este, mint amilyen szokott lenni.
Valami nem stimmelt a csókokkal. Furcsák voltak. Ekkorra már az ágyban feküdtünk, és
a karjaiban voltam.
- Nos, akkor most leszidsz? – kérdeztem remélve, hogy nem fogja magában tartani a
mérgét.
- Nem szeretnélek. Gondoltam, hogy kicsit gyors neked az az autó.
- Öhm… a…ha! – nyöszörögtem.
- Talán valami baj van? Bajod esett? – nézett rám riadtan.
- Jajj, nem dehogy, csak nem… khm, khm… én vezettem. Hihi – mondtam. Próbáltam
nevetés mögé bújtatni, de nem sikerült.
- Ezt hogy érted? Ha nem te, akkor… - itt elhallgatott. Látszott rajta, hogy valamin
erősen gondolkodik. – akkor Mike volt?
- Igen. – mondtam lesütött szemmel.
- Ezért még megfizet. – sziszegte a fogai között.
- Ó, hagyd Edward. Én engedtem meg neki.
- Tényleg! Miért is?
- Valamiben muszáj volt segítenie. – blöfföltem félig.
- Nem tudsz jól hazudni. Szóval?
Elmondtam mindent neki. Kicsit összehúzódtam a végén, mert azt hittem, hogy le fog
ordítani. Becsuktam a szememet, és éreztem, ahogy megfogja a karomat. Gondoltam, most
tényleg minden dühét kiadja. Mikor abbahagyta maga felé a húzást, megcsókolt.
- Huhh? Ezt miért kaptam, hiszen elvesztettem a gyűrűdet! – néztem rá – persze
folyamatosan kiskutyus nézést csináltam.
- Oh, rád nem tudok mérges lenni, de Mikenak akkor is vége van. – mikor ezt kimondta
egy – gonosz – vigyor jelent meg az arcán.
- MI?? EZT TE NEM TEHETED, mégiscsak az egyik barátom… - hoppá. Talán ezt nem kellett
volna így mondanom.
- Hát igen. Erről akartam veled beszélni. – vette át a komolyabb beszédjét.
- Mégis, miről? – néztem rá kíváncsian.
- Rólad és Mike kapcsolatáról.
4. fejezet
Kérlek ne mond ezt...
- Úr Isten, Edward! Ugye nem akarsz elkezdeni féltékenykedni. Mikera? Ne röhögtess!
- Nem. Ha volnál szíves meghallgatni. Te, nem is figyeltél arra mit mondott, amikor a
csapot szerelte? Utána árasztott el a víz.
- Tudod, Mikera nem kell figyelnem. Elég, ha jó helyen elejtek egy „Húúút” vagy egy
„Aztaaa”-t. Ennyi. És ő még csak észre sem veszi. Fiúhoz képest elég sokat fecseg. –
húztam el a számat.
- Pedig most kivételesen figyelned kellett volna! Azt mondta: „Csak azt akartam, hogy
tudd, én itt leszek, ha ő úgy dönt, elhagy. Csak szerettem volna, hogy tudd.” És
szerintem érdemes meggondolnod az ajánlatát. Mármint úgy értem, ő egészségesebb lenne
számodra.
Először még csak válaszra sem méltattam, de elvoltam képedve, hogy utánozza Mike
hangját.
- Én, én. Te …
- Igen? – kérdezte. Na, most legyek úrrá magamon, hogy ne kezdjek el káromkodni!
- Fogd be! Azt hittem ezen már rég túl vagyunk. Nekem ez így pont egészséges. Ne te
akard már megmondani nekem mi a jó! Edward! Ezt, hogy képzelted? Én meg Mike? 5
percenként cseréli a barátnőit! Ha még tetszene is – húztam el az orrom – akkor sem
lenne jó nekem, mert a végén a szívsebészeten kéne összevarrni a szívemet! Kb.
annyiszor tépné szét! Legalább te valamelyest hűséges vagy, remélem. Szóval fogd be,
vagy menj el lehiggadni!
- Sssss, Bella, ssss. Nyugi. Én csak mondtam …
- Te csak ne mond ilyeneket nekem, soha. Kérlek, ne hagyj el. – zokogtam.
- Ssss. Nem megyek el, amíg te azt szeretnéd, hogy maradjak, jó? Azért legalább
Mike-nak csináltál egy jó napot. – vigyorgott.
- M-miért? – szipogtam
- Tudod, mikor hozzád ért … ott ahol nem kellett volna, azért rendesen eljátszott a
gondolattal. – nevetett – illetve, azt hitte te is benne vagy …
- Hogy én?! – ordítottam
- Igen. Mert azt hitte azért nem válaszoltál az előbb említett mondatára, mert
elgondolkodtál rajta. És csak meg akart győzni. Később a gyűrű jó kifogásnak tűnt,
mikor látta rajtad, hogy felháborodtál. Megjegyzem, azért nem kellett volna így
megverned. Alighanem most jegelik az arcát. – vigyorgott.
- Oh, a francba. Akkor gondolom majd beszélnem kéne vele, hogy nekem ő csak barát.
- Háát, nekem ekkora ütés után leesett volna, de most Mike-ról beszélünk.
Beleültem az ölébe. Feltéztem rá, még mindig kitűnő kedvében volt.
- Edward, és ha te finoman megmondanád neki, hogy izé, mi összetartozunk, és, hogy
kopjon le! – sziszegtem.
- Nem, nem. – tiltakozott – szívesen az orra alá dörgölném, de ez a Te meneted. Meg,
ha én beszélnék vele, nem venné komolyan.
- Remek. – sóhajtott. – De legalább most már te vagy szíves maradni, és nem
hülyeségeket beszélni, ugye?
- Igenis, hölgyem. Egyébként Charlie ma túlórázik. De neked aludnod kéne, komolyan.
Olyan fáradt vagy, hogy már ordítozol – vigyorgott.
- Ha-ha. Nagyon vicces vagy. – vigyorogtam. – de akkor sem engedem, hogy baromságokat
beszélj, megértetted?!
- Igenis – vigyorgott még mindig – egyébként erről eszembe jutott, hogy Alice üzent
neked velem keresztül.
- Jaj, ne! Ugye nem akar megint vásárolni?!
- Öhm, de. Csak… Most… - láttam rajta, hogy küszköd. Ennyire gáz lenne? Edward mindig
folyékonyan beszél – nem… Port Angelesben.
- Hanem? – Úr isten, csak nem!
- El akar vinni Los Angelesbe, egy Alice féle „csajos napra”, illetve külön
parancsolta, hogy tegyem hozzá, én nem mehetek. Csak ti ketten, meg Rosalie.
- Los Angeles?! Charlie soha nem enged el – somolyogtam az orrom alatt.
- Ami azt illeti, elengedett.
- Mi?!
- Tudod, hogy Alicenek képtelen nemet mondani, és ezt az én édes hugicám aranyosan ki
is használja.
- Muszáj?
- Ami azt illeti, ha nemet mondasz azt mondta betesz a bőröndbe. Ezért úgy gondolom
igen muszáj.
- És te? Te elengedsz? Csinálhatnánk valami programot, mikorra is?
- Holnapra. És igen elengedlek – vigyorgott – muszáj világot látnod. Alice és Rosalie
nagyon ért a csajos bulikhoz, tuti élvezni fogod.
- A kínzásomat? Tuti.
- Most miért kínoznának?
- Alice és Rose mindig rajtam próbálják ki, hogy lehet valakiből Barbie babát
csinálni!
- És én ezt, hogy imádom. Néztél ma tükörbe? Nem csodálom, hogy Mike begerjedt, irtó
szexi vagy. – villantotta elő kedvenc féloldalas mosolyát. Ne felejts, el
emlékezteti, hogy köszönjem meg Alicenek a mai ruhádat. Imádom, mikor látszik a
lábad.
- Elfogult vagy.
- Ami azt illeti igen, de kitűnő a látásom. – fölém hajolt – Kérlek, próbálj meg
rendesen viselkedni, így is elég nehéz, hogy ne teperjelek le itt helyben. Komolyan.
Alice, hogy gondolta ezt? – vigyorogtam, mire ő megcsókolt. Ez egy hosszabb,
komolyabb csók volt, de egyszer csak abba maradt, bár még mindig milliméterekre volt,
hibátlan arca. Mikor megszólalt hideg, édes lélegzete elkábított.
- Na, mit mondasz? Elmész velük?
5.fejezet
Tönkretétel menete
- Hát tudod, Édes… hahh… nincs más választásom. – mondtam lemondóan.
Ő erre csak a képembe röhögött. De per pillanat nem bántam, mert a lélegzete
elkábított, de biztos voltam benne, hogy később ezért kapni fog. Elfordultam, hogy
megnézzem mennyi az idő. Mire visszanéztem, ott volt egy ugrándozó Alice, és egy
mobilt tartó Edward. Azt hittem valamelyiket megölöm.
- 2 mp-e beszéltül meg! És itt van Alice, aki gyorsabban ugrál, mint egy levelibéka!
Edward! Én, én, én. Te, te, te, és ő, ő, ő! Mind meghaltok! – főttem a levemben
Alice felkacagott:
- Ezzel, asszem elkéstél! – nevetett csilingelve, ami kivételesen idegesített.
- Tudod, Bella, Alice azért jött, hogy ma nálunk aludj, mert holnap hajnalban már
indulni akar L.A-be, mert első akar lenni, a boltok nyitásánál!
- Pontosan, édes bátyám, csak tudod, nagyon idegesítő, ha valaki turkál az agyadban!
De mindegy. – itt már nem is figyeltem annyira, mert a korai időponttól leesett az
állam.
- Egy butik miatt kell hajnalban kelnem?!
- Öhm, hogy helyesbítsek, nem EGY butik miatt. De ne szomorkodj! Az új Porsche-mel
megyünk, amit Edwarttól sírtam ki. – mosolygott. Nem igazán értettem miért mondja
ezt, hiszen mindenki tudta, hogy megfenyegette Edwardot, hogy elmondja hová visz
nászútra. Ez Alicetől is elég övön aluli volt.
- Alice, pontosan, hány boltról is beszélünk? – kérdeztem elhalóan
- Hát, amennyihez nekem és Rose-nak kedve lesz.
- Ugyan hugi, mindenki tudja, hogy megvan a TE terved. Szóval, hány bolt? – kérdezte
mindent tudó mosollyal.
- Edward, fogd be! – sziszegte – Gyere, Bells, ne is törődj ezzel az agytúrkász
tuskóval! Szedd a holmid, mehetünk hozzánk.
- Először is a pasimról van szó, másodszor is Charlietól is engedélyt kell, kérjek. –
mondtam, és közben arra gondoltam, hogy talán, egyszer Alicenek is ellen tud állni,
de erre az esélyem 0,1 % volt – még talán annyi sem - .Erre a gondolatra hangosan
felnyögtem.
- Jajj, Bella! Hát ennyire aggódsz, hogy nem enged el? Ennyire szeretnél jönni? Ez
olyan megható! De ne aggódj, nem vagyok kezdő, és már mindent lebeszéltem vele
telefonon! Jó szórakozást kíván, és azt kéri, hogy 2 héten belül hozzalak haza, de
nem bánja, ha egy kicsit csúszunk, hisz a suliból már csak egy hét van a nyári
szünetig, azt meg felőle nyugodtan kihagyhatod, hisz olyan keveset vagy beteg!
Szóval, előttünk az egész nyár! – sikított.
- Hát… Alice, én, nem … is tudom, mit mondjak! – feleltem, de már nagyon közel álltam
a síráshoz.
- Ennyire meg vagy hatva? – kérdezte szipogva, és közben átöleltem.
Ezt már Edward is kommentálta:
- Lányok, ugye nem akartok mind ketten sírni! Egyet még meg tudok vigasztalni, na de
kettőt? Főleg, hogy az egyik a kicsi húgom. Sss, nyugodjatok meg!
- Edward, te olyan tuskó vagy! Most tettél tönkre egy meghitt pillanatot! – mondta a
méregtől fuldokolva Alice.
Miközben veszekedett Alice, láttam, hogy a bőröndöm nem volt a helyén, tudtam, mit
jelent. Alice összepakolta a cuccaimat, és nagy valószínűséggel már át is vitte
magukhoz.
- Öhm, Alice! Az Istenért nem akarom megzavarni a ti kedves testvéri szeretettel teli
beszélgetéseteket, de mindent bepakoltál? Mert tudod, én nekem kell, fogkefe, fogkr…
- Jajj, Bella, ne nézz madárnak! Persze, de menjünk, mert már nagyon várnak téged,
főleg Emmet!
- Miért is? – kérdeztem zavartan.
- Öhm, szerintem, ezt, khm, Edwarddal beszéld, meg, ő gondolom a fejemből már úgy is
mindent kiolvasott, és, én, khm, nem tudom, hogy mondjam el.
- Alice!
- Azt hiszi, azért lógsz sokat nálunk, mert Edwardnál beindult a pettingezés
szakasza, és fogadtak Jasperrel, amit Emmet nyert meg. Így amikor legközelebb nálunk
leszel és Emmet szerint valami gyanúsat csináltok, Jasper küldeni fog felétek, egy jó
adag…
- Ne! Ez, ez, így is nehéz nekünk, kell még Jasper is! – felnéztem Edwardra, még most
jóval sápadtabbnak tűnt, mint általában.
- Nem kell aggódni Bells, én majd „megmondom” nekik, hogy ez nem tisztességes. –
mondta egy gonosz vigyor kíséretében.
- Nehogy bántani merd a pasimat!! Mert akkor nem ő, hanem én foglak megnézni titeket,
miközben ti…
- Ok, ok, értem. De hol volt a tervben, hogy meg… - itt esett le Edwardnak. – néznek?
- Hopsz… Hát tudod, fotók, cikizés, kisebb zsarolások, és egy évszázadon át ezzel
hülyíteni. Hihi- kacarászott idegesen.
- Grr – ilyen állati morgást életemben nem hallottam Edwardtól, most tényleg úgy
festett , mint egy igazi vámpír – én – meg – ölöm- őket – most!
És azzal a lendülettel ki is ugrott az ablakon.
- Úr Isten! – sikított Alice! – Gyere Bella! Ugorj a hátamra, meg kell menteni
Emmetet, és – nyelt egy nagyot – Jaspert!
Azzal a hátára kapott, és rohantunk be az erdőbe!
- Késő, alice! Edward nagyon gyors! Nem érjük utol őt!
- Akkor mit csináljunk?
- Maximum, már csak közéjük tudsz ugrani! – nevetgéltem zavartan.
- Bella! Mit csináljak én kis töpörtyű 3 izomagy mellett?
Mire odaértünk, már javában tartott a bunyó. Bár még nem láttam tisztán, a hangokból
semmi jót nem szűrtem le …
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csengőhangok Mobilodra
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
World Clock 
