16. Barátok

-      Alice !

Alice azonnal ott is termet.

-      Igen, szívem?

-      Kérlek, segíts, nem tudom, mit vegyek fel! 

-      Végre megjött az eszed!

Beterelt a fürdőszobába.

-      Rose, segítenél légy szíves? – kiabált le.

Két perc se telt bele, csak azt vettem észre, hogy forgok a székkel, és kezek nyúlnak felém.

Alice, átbújtatta a ruhámat rajtam, míg Rose manikűrözött, és pedikűrözött. Végezve Alice kisminkelt, Rose pedig parfümözött. Erről csak annyit mondanék, hogy a parfüm a hajamtól a lábujjamig terjedt, és majd meg akartam fulladni. Rose nem sajnálta az illatanyagot.

Végeredmény= egy gyönyörű lány.

Dudaszó hallatszott.

-      Ez Jake lesz. Köszönöm nektek csajok! – öleltem át őket, és olyan jó kedvem lett, hogy még Rosalie megjegyzését is sikerült elengednem a fülem mögött.

Jake! – mosolyogtam rá.

-      Nessie, gyönyörű vagy – ölelt át – bár ez a parfüm, kicsit sok.

Na, erre mit mondjak?

-      Rose hibája – vetettem oda kurtán.

-      Akkor ez szeretett Rose-om merénylete ellenem – nevetett Jake.

-      Nessie!

-      De Jake – bújtam szégyenlősen a karjaiba.

-      Nyugi, végig itt leszek veled, nem hagyom, hogy farkas vacsit csináljanak belőled.

-      Nem is attól félek – fúrtam bele az arcom a melkasába – csak kíváncsi vagyok mit fognak hozzám szólni.

-      Itt az idő, hogy megtudd.

Kiszálltunk a kocsiból. Jake biztatásul megfogta a kezem, majd elindultunk Emily házába.

Egy kicsit izgultam. Na, jó nem kicsit. Jacob játékosan morgott egyet a fülembe, és úgy csinált mintha meg akarna harapni.

-      Ha-ha. – nagyon vicc…

-      Sziasztok! – nyitott ajtót Emily – már nagyon vártunk.

-      Nessie de szép vagy – ölelt át, majd beterelt a házba.

A szemem megakadt egy - Isten hozott itthon Nessie- feliratú szalagon mellette sok mancs ábrázattal.

Jacobra mosolyogtam.

-      A fiúk kint vannak, gyertek!

-      Emily mondtam már, hogy imádlak!- ölelte át Jake.

-      El a mancsokkal a feleségemtől – lépett be a konyhába Sam.

Sam olyan volt, mint amilyennek emlékeztem rá, Szigorú, komoly, és igazságos. De kétségem se volt, hogy az előbb csak hülyült Jake-l.

-      Nessie nagyon örülök neked! – ölelt meg. Örültem, hogy ilyen közvetlenek velem.

-      Én is örülök nektek. – mosolyogtam.

-      Gyere Ness, - húzott maga után.

-      Apa! Apa! – kiabálta Jake.

Billy, hát persze!

Billy Black kerekezett hozzánk. Furcsa volt látni, őt. Akaratlanul is a változást kerestem rajta. Szembe ötlően hajába már dért fontak az évek. Beszélgettünk, és a fiúk megrohamoztak. Komolyan úgy éreztem magam, mint egy porcelán baba, akit kézről kézre adogatnak. De ez csöppet se bosszantott. Annyira megváltoztak, és mégis…

Amikor egy kicsit nyugalom volt, beszélgettem mindenkivel egy kicsit, míközben Jake pásztázta lépteimet. Amire én intetem neki egyet, hogy ne csinálja, amire kaptam egy nevetés választ.

Emily elmesélte az esküvőjét, most épp a gyermek vállaláson gondolkoznak. Sethel csak nevetős pillantást váltottam, jelezve hogy majd még beszélgetünk. Éreztem, hogy Sethel különösen jól ki fogunk jönni. Leah, tőle kicsit tartottam, de azt hiszem ő volt a legnagyobb meglepődésem tárgya. Egy új Leaht ismertem meg. Wow!

-      Mindenki tudja miért gyűltünk ide- hallatszott Billy hangja.

-      Ne már, ez nem temetés! – hallatszott Jake kiáltása.

-      Igaz – helyeselték egyenként a fiúk.

-      Jól van, jól van! Szóval szeretettel köszöntünk ismét a köreinkben Nessie. Azt hiszem, mindenki nevében beszélek, amikor azt mondom jó, hogy itt vagy.- kacsintott rám.

-      Sajád nevedben – hallatszott Paultól, mire Jake, Jared és Seth egy emberként sózott oda egy nagyot.

-      Már viccelni se lehet – kacsintott rám Paul.

Mire belőlem kitört a nevetés.

Jake még mindig gyilkos pillantásokat lövellt Paulra.

-      Most elkezdem a (hagyományhoz híven) történetet. – folyatta Billy.

A fiúk szeme ragyogott, látszott, hogy mindenki Bily bűvkörébe került.

-      Gyere Nessie ülj le, ez jó lesz.

Én pedig Jake mellé ültem, nézve a tüzet, ami előttünk éget.

-      Ma az első női alakváltó legendáját fogom elmesélni nektek – kezdett bele Billy, mire mindenki Leah-ra tekintett, mire ő halványan elmosolyodott.

<span style="font-weight:bold;">Ez a legenda csaknem ezer éves. Balbir Sumada vette át édesapja helyét, így ő lett a törzsfőnök.

A Sumadák családja köztudottan nemesi családnak számított. Balbir, a sorsa elébe akart rohanni. Nem hitte el, hogy van egy olyan szentséges kötelék, mint a bevésődés. Sok nő járult szine elé, de egyik se érdekelte. Amikor tényleg elhagyta a remény, egy másik törzs tagjai vonultak át a földjén.

Velük volt egy tüzes szépség is, ki vad volt, mint egy rózsa.

Balbir első pillantása Mridula Lalitára, örökre megpecséltette életét. Bevésődött a lányba.

Csak a fiatal lány számított neki. Meghódította a szívét, és boldogan éltek együtt. Egészen addig míg Mridula egészsége kritikusra nem kezdett fordulni. Balbír imádkozott a szent ősökhöz, hogy ne legyen arájának baja. A törzs legkiválóbb gyógyítója azonban nem jó hírekkel szolgált. Bár nem tudták a betegség nevét, nem hittek a túlélés esélyében. Balbír mérhetetlen fájdalmában, csodálatos dolgot tett. Azzal hogy mérhetetlenül szerette Mridulát, és nem tudott beletörődni elvesztésébe tudtán kívül ráruházta Farkas énjének egy részét.

Mridula felgyógyult, és átalakulása után ő is bevésődött urába. Mridula Lalita volt az első női alakváltó.

-      De én ezt nem értem – húzott minket vissza ebbe a világba Leah hangja.

-      Mi is csak sejtésekbe tudunk bocsátkozni – mondta Billy – úgy hiszük az édesapát miatt lehet.

-      Apa miatt?! – kiáltott fel Seth és Leah egyszerre.

-      A szeretete miatt, miután ő távozott ebből a világból egy kis énje veled él tovább farkas képében.

Leah még mindig értetlen arcot vágott, de most már Seth is.

Egyszer csak azt vettük észre, hogy a tűz kihunyni készül.

Leah és Seth Billyből próbált még valamit kihúzni, míg a többiek is a hallottakat tárgyalták.

Én csak feküdtem Jake hátának dőlve majd megkérdeztem: - Szerinted igaz?

-      Melyik része?

-      Hát igen ez jogos – gondolkodtam el – azt is megkérdezhetném, hogy létezhet olyan hogy mindketten egymásba vésődnek be, ugyanakkor azt is felvethetném, hogy képes-e erre a szeretet.

De azt ugye tárgytalan megkérdeznem, hogy igaz-e?

Jacob szomorúan elmosolyodott.

-      Többről van itt szó, mint egyszerű szeretetről.

-      Ezt hogy érted?

-      Öhm mindegy majd egyszer megérted… nem fázol vagy ilyenek?

-      Nem. Igazából szerettem volna Jaketől megkérdezni mit ért az alatt hogy majd megértem… de mégsem tettem.

-      Hazaviszlek – szólt Jake.

Elbúcsúztam mindenkitől.

-      Igazán jól éreztem magam – szálltam ki a kocsiból.

-      Tényleg- csillogott Jake szeme- akkor gondolom legközelebb is jösz.

-      Persze – öleltem át.

Kibontakozva az ölelésből, úgy éreztem mintha valami vonzana Jake arcához. Ha pontosítani akarok a szájához. Úgy gondoltam ez a nap már csak egy tökéletes első csókkal lehet még jobb.

Lehunytam a szemem, és vártam… és vártam.

Forró ajkakat éreztem a … HOMLOKOMON?!

Kérdőn, csalódottan és sértetten néztem Jakera.

Majd válaszra se várva elindultam, könnyeimmel küszködve.

-      Nessie … - hallatszott a hátam mögött.

---------------------------------------------
17.rész

Nem minden az, aminek látszik?

Lépkedtem a házba, nem figyelve semmire. A szavakra a hátam mögött, a kitörekvő könnycsepeimre… semmire. Csak a gondolataim maradtak. Újra és újra lejátszva a történteket.
Belépve igyekeztem összeszedni magamat, elvégre elég, ha én érzem magam rosszul, nem kell még Jaspernek is ezt éreznie. Ledobtam a kabátom.
- Sajnálom kicsim.
- Mit?– néztem Alice-re.
- Kicsim, nem kell a jövőbe látnom ahoz hogy lássam, ha valami baj van- ölelt át.
- Ne – húzottam el tőle – majd elmesélem rohantam fel a szobámba.
Ha vigasztalni próbálnak csak rosszabb, akkor nem tudnám elfelejteni… nem mintha amúgy menne.
De legalább nem bőgöm el magam. Leheveredtem az ágyra. Csak ezt gondoltam: Miért? Mi a baj velem?
Miért nem … a gondolat rosszabb volt.
- Bejöhetek? – kérdi apa.
- Gyere.
Leült az ágyra.
- Kicsim, gondolj bele egy kicsit Jake helyzetébe.
- Nem akarok!
- Neki se piskóta az élete, és neki is hogy itt vagy változást jelent, és még nem tudja, hogy alkalmazkodjon.
- Ezt mind a fejéből olvastad ki?
Igen, ilyenkor köztudottan bunkó voltam a körülöttem lévőkkel. Nem mintha lett volna ilyen eset, csak ha valami nagyon nem volt ínyemre így tiltakoztam az események ellen. Szóval igazi hisztis voltam ilyenkor… még ha az életemben nem is.
- Csak ígérd, meg hogy elgondolkozol rajta! Tudom, hogy megtalálod a válaszokat – nyomott puszit a fejemre.
Nem volt kedvem bele gondolni, a saját bőrömben is elégé tomboltak az indulatok. Csak aludni akarok – suttogtam.
- MI A SZENT …?
Ránézek az órára, hajnali kettő. Mintha valami hangot hallottam volna. Kilépek az ágyamból és kinézek az ablakon. Túl sötét van nem látok semmit. Kinyitom az ablakot és … repül felém egy kavics darab, de még időben elkapom, mielőtt egyenesen a szemeimet venné célba. Enyhe ledöbbenésemből Seth hangja döbbentett nagyobba.
- Mi az megörültél?
- Bocsi, csak szerettem volna veled beszélni.
- Aha, és ehhez az kell, hogy kiüsd a szememet a helyéről – nevettem el magam.
- Bocsánat nem szándékos volt.
- Ő küldött, hogy beszélj velem?
- Nem, Jake tudja, hogy idejöttem, de nem ő kért meg rá.
- oh. Most ez jó vagy rossz – gondolkodtam.
- Jössz?
- Oké, várj, egy kicsit mindjárt megyek.
- Csak nem félsz kiugrani az ablakon – kuncogott.- elkapnálak.
- Nem ugrálok az ablakon, ha kimehetek az ajtón is. Közlekedj ajtón – ajánlom neked is.

- Mizujs veled csajszi? – kérdezte, hogy megtörje a csendet.

Újra beugrott a búcsú. Összerázkódtam.
- Tudod nem? Látad?
- De én rád vagyok kíváncsi.
- Fura egy ember vagy Seth – tereltem el a témát – hajnalban beállítasz, hogy beszélni akarsz velem, de ellőtte együtt „buliztunk”.
Persze megérezte, hogy miről van szó, egyből.
- Csak őr-járatoztunk egyet, és most értem vissza.
- Mond csak, hogy zajlik az őrjáratozás?
- Hát körbe körbe rohangálok röviden – nevette el magát – régebben uncsi volt.
- Régeben?
- Öhm, hát nem sok vámpír járkált a La Push közelébe – ha érted mire gondolok.
- Milyen érzés?
- Mi?
- A … bevésődés.
- Ja hogy az… nem tudom én még nem. De állítólag földöntúli.
- Ezt csak…ti tudjátok érezni?
- Hát bizonyos értelemben igen, mert nagyon erős, és mély. Egy örök életre szóló kapocs, de nem lehet szavakkal kifejezni.
Sóhajtottam egy mélyet.
- Nem könnyű neki se, hidd el. Csak ne hagyd, hogy ez a kis félreértés rontsa el a dolgokat, oké? Gondolj a helyzet mögé.
- Azt hiszem rosszul vagyok!
- Hát igen, egy kis időbe telik mire feldolgozod a helyzetet…
- Nem, igaziból vagyok rosszul! – majd elsötétült a világ… ebbe a hónapba másodjára.

 
--------------------------------------------

18. Érzések tengerében

Jacob szemszöge.

Vajon mit beszélgethetnek? Folyton belém nyílalt a kíváncsiság. Nem tetszik ez nekem, valami nincs rendben. Mitől van ez a hülye érzés?! Meg amúgyis örülnöm kéne, hogy vége van az őrjáratozásnak, erre én… mindegy is jobban tenném, ha lefeküdnék aludni. Csak hogy nekem ez nem megy. Átváltoztam, és futásnak eredtem az éjszakába. Imádtam ezt, olyan felszabadultnak éreztem magam. Én voltam az éjszaka árnya. Csakis én… ameddig Seth hangja meg nem szólalt a fejemben.
- Haver, Nessie elájult…
- ELÁJULT?! Hogy hogy elájult?! Ő nem is tudna… azonnal megyek. Nem, nem lehet. Ez nem történhet meg velünk. Vele kellet volna lennem, de elszúrtam. Csak rohantam, és vártam mikor érek már oda a Cullen házhoz.
Amikor a ház elé értem, Alice már várt rám. Magyarázott, de nem sokat értettem belőle, egyből Nessie mellet akartam lenni. Célomat akadályozta az ajtó, és mivel nem akartam kárt tenni, visszaváltoztam.
- Mi történt? – kérdeztem Alicet.
- Hú, egy kis ideig azt hittem képes leszel bemenni farkasként – mutatott rám. Ezt nem hiszem el!
- Mi van Nessievel – érdeklődtem kicsit hangosabban, amivel elértem, hogy Jasper fenyegetően rámnézett.
- Elsőnek is Nessie átesett a felnőtté válás útján, gyere fel – invitált be.
Felvezetett Nessie szobájába, ahol Edward és Bella ültek az ágya szélél, és Nessie… ő dobálta magát az ágyon, síkiaktozott a fájdalomtól, és csorgott róla a víz.
Ez Alicenak semmi???
Odarohantam hozzá, nem úgy tűnt, hogy magánál van.
- Mi van vele?
Edward mindenféle számomra idegen szóval, orvosi nyelven körül írta.
- Mondhatnád úgy, hogy én is értsem! – rivalltam rá.
- Átalakul a teste, a szervezete. Elérte azt a kort, amikor nem fog többet öregedni.
Ez azt jelenti, hogy fenőt – hitetlenkedtem magamba- hihetetlen annyit gondoltam erre a percre.
- Magamra hagynátok egy kicsit vele? -kértem.
- Persze – majd kisétáltak.
Leültem mellé, és megszorítottam a kezét.
- Hé, figyelj, én sajnálom ami történt, hidd, el nagyon szeretlek! El se tudom mennyire, és azt akarom, hogy tudd. Végignéztem meggyötört arcán, ami még igyis a világ legszebb arca volt.
- Te vagy az életem – suttogtam neki – múltam, jelenem vagy jövőm, mind semmi, ha te nem vagy benne. Remélem, hogy tudod, hogy képes lennék érted bármit megtenni.
Nem tudtam csak ezt: szeretem, szerelmes vagyok belé, és kívánom minden porcikáját.
Már nem sikítozott, vagy rázkódott. Az arca is mintha kezdet volna békés lenni. Forró homlokán legördült egy csepp.
Edwardék visszajöttek, és megvizsgálták. Már a végső stádiumban van, nem sokára felébred (holnapra) és egy nagy pihenésre lesz szüksége.
Órák teltek el és én csak ültem az ágyszélén.
Seth is beugrott
- Te mi a frászt keresel itt – csattantam.
- Megnézem Nessiet –haver szerintem aludnod kéne egy kicsit.
- Jó vicc – morogtam sötéten – aludni, nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy elmozdulok innen.
- Na jó haver, bökd ki mi a bajod!
- Te!
Zavarodva nézett rám.
- Bocsáss meg, én nem tudom mi ütött belém. Ne haragudj. De legbelül tudtam féltékeny vagyok rá, mert ő ott volt Nessievel amikor én nem.
- Spongyát rá. Hogy van?
- Már jobban. Nem sokára felébred. Addig pedig várunk.