Cullenék élete

1. fejezet : Problémák

       -  Carlisle! - Alice kétségbeesett hangját hallottam amint Carlisle-t keresi.

       -  Az irodában vagyok - mondta Carlisle.

       A családunk összes tagja felrohant  Carlisle rendelőjébe ahol már nyitva volt az ajtó. Előreengedtük Alice-t hogy mondja mit látott de máshogy festett az arca mint mikor valamit lát. Most ijedtebb volt de annyira , hogy már a családunk minden egyes tagja megijjedt.Kopogtak.

       -  Ó ne! Charlie. Azt mondta hogy ma átlátogat , hogy megnézze  Renesmee-t - mondta Bella és a szeme rám nézett.

       -  Lerendezem én Charlie-t , úgyis hamar elmegy.Hameg nem akkor lejösztök ti is és majd csak el megy valahogy - válaszoltam autómatikusan.Mivel tudtam mivel lehet Charlie-t lerázni  ezért csak vártam mit felelnek a szüleim,rokonaim.

       - Nem értitek? - csattant fel Alice - épp ez az! Meg akarja tudni és ha nem akkor van más ellenszere a

             Itt elharapta a mondtatot majd rám nézett. Edwardra nézett majd valamit tátogott neki amiből én természetesen nem értettem semmit.

       - Nem beszélhetnétek hangosabban ? Hogy netán én is tudjam mi folyik ? - mondtam ideges hangon. És tenyleg ideges voltam. Nem értettem,

hogy előttem miért kellet titkolózniuk.

      - Renesmee Carlie Cullen! - ordította anyám.

      Úgy megijedtem , ahogy kimondta a nevem  összerogytam.Soha nem láttam még anyámat, Bellát ilyen idegesnek. És már nem voltunk a házba. Nem értettem mi folyik. Mikor észrevettem hol vagyunk akkor rádöbentem.

        Nem , nem  csak Charlie-val volt a baj. Már múltkor is jött látogatóba , vagy két percet maradt. És azután megunta és hazament. Hanem az örök ellenségem akivel már múltkor is  bajom volt. Mert nem hittek nekem , hogy én ártaltan vagyok. A Vulturi.

       Anyámra pillantottam. Mire észhez kaptam , hogy beszélni szeretnék már apa is itt volt . Három bőrönd teli volt ruhával. Reméltem , hogy ruhával.Nem is láttam mikor pakolt anyám utoljára ilyen gyorsan össze valamit.

        - Álj! -  Alice rontott be a kunyhó ablakán.

        - Alice van ajtó is a házon! - dünnyögte apám miközbe segitett pakolni.

        - Bocsánat csak Charlie . Megjött és beszélni szeretne Renesmee-vel.

        - Oké - vágtam rá - beszélgetek vele ruhákról  meg babákról. Aztán úgyis hamar el megy.

       Alice várt pár másodpercet.Szerintem a jövőt akarta megnézni.Rámnézett majd bólintott és már  vett is a hátára.Még egy perc sem telt bele már a ,,villánknál ,, voltunk.  Rohantam befelé hogy minnél hamarabb lerázzam Charlie-t és az ő tök uncsi kérdéseit.Hátranéztem , hogy Alice még mindig itt van-e mellettem. De nem.

       Hurrá akkor most rázhatom le Charlie-t egyetdül.Bementem a házba és láttam , hogy Charlie már vár. Felsóhajtottam.

        - Szia , nagypapi! - szemtől szembe nem szólithattam Charlie-nak. Carlisle viszont utálta ha nagypapinak szólitom. Azt gondolta , hogy nagyon megöregeszti. - mi újság? Ugye jól vagy?

       - Renesmee kicsim - utáltam ha kicsimnek szólit igy kibukott belőlem.

       - Grrrr   - hupszi, elmosolyodtam - öö nagypapi ugye akarsz babázni?

   Charlie bambult maga elé egy sort aztán felvilágosult.

      - Nem Nessie, csak látni akartalak , már megyek is.

   Na tessék. Hát nem  megmondtam? huhh ez eddig rekord.  Még egy fél perc sincs. Elmosolyodtam majd kimentem és a kunyhó felé vettem az irányt.Hamar odaértem.

       - Alice nénikém,Apu, Anyu - Charlie lerendezve -  három külömböző sohajtást hallottam.

       - Te aztá tényleg jól csinálod. Alice éppen most ért vissza. Rekord?  -és a féloldalas mosolyát villantotta fel.Bella , anyukám kedvencét.

       -Igen rekord - aztán láttam , hogy még mindig feszültek.

       - Mi történt? -  elképzeltem magam előtt ahogyan harcolunk a Vulturi ellen, de nem sok sikerrel. A könnyem kicsordult  még akaratlanul is. Alice magáhozölelt.

       - Elmegyünk.

       És ahogy ezt kimondta rajtam bánat és düh is ütött ki egyszerre. Bánat mert el kell haggyam Forks-ot. Düh mert  nem mondanak el mindent. De aztán fojtatta.

      -  Messzire. Dél -  Amerikába. Vagy netán Alaszkába. Nem engethetjük meg magunknak ,hogy a Vulturi  idejöjjön és egész Forksot körbe  vegyék   miattam.

       Nagyot néztem. Nem hittem neki mit mondott .  Mi, hogy miatta? Nem lehet. Éppen mondatra nyitottam a számat de Alice felállt és elment.

2. fejezett : A titok

       Már megint elaludtam. Nem  igaz , hogy tud egy félvér márpedig igenis félvér  vagyok . Ennyit aludni.  Sajnáltam Alice-t  mert sajnáltam. De fortyogott bennem a düh , hogy nem segithettem rajta és nem értettem miért  kell elhagynunk miatta Forksot. Persze nekem is megvoltak a magam elméleteim de azért mégis furdalt a kivácsiság , hogy mi történik.De akkor rájöttem. Edward mesélt nekem néhány történetett. Közöttük volt egy. De nem szerettem nagyon azt a történetett mert a képességekről  szólt. A Vulturi is benne volt. Összeborzogtam.Megpóbáltam felidézni a történetett kissebb nagyob sikerrel. Bevetettem az ágyam és elindultam a  villa felé . Emberi tempóban. Gondolkodnom kellet ezért választottam ezt a tempót. Ha mellettem lenne valamelyik vámpír rokonom akkor szegény most már belehalt volna a lassúságba. Felkuncogtam. Majd újra a gondolataimba süllyedtem. A Vulturi.... a Vulturi. Ismételgettem magamba. És ekkor bevillant a történet.Sötét. SzT. Márk napja volt. Mindenki pirosban. Apukám azt hitte, hogy Anyukám meghalt ezért a Vulturihoz ment, hogy vessenek véget az életének. De a Vulturi nem fogatta el mert Edward kincsét vagy képességet túl jónak találta ezért elhatározta , hogy felfedi a titkot és kiáll a napfényre.

       De Bella még időben jött és visszatuszakolta az árnyékba. De jött néhány Vulturis bácsi és odavitték Aro hoz. Ennyit sikerült felidézzek. De ekkor már a házhoz értem. Beléptem és köszöntem.

        - Jó reggelt Carlisle , Esme, Alice,Jasper,Rose,Emett, Apu, Anyu. – és akkor megláttam valakit. De ha időben nem fognak meg biztos eldőlök.

         Megláttam a Vulturit. Odaszaladtam kivételesen Esmehez és Rose-hoz. Vagy 50-en voltak csak a Vulturi  na és még a Cullen család. De a ház még mindig tágasnak tünt.Figyelni keztem.

       - Jó akkor megbeszéltük. Ezzel a témát lezárom. További kellemes életett kivánok.

       Nem értettem mi folyik de csak figyeltem , hogy távozik a Vulturi. Megkönnyebültem egy részben. De még mindig feszült volt mindenkin a hangulat.Jasperrel néztem aki visszamosolygott rám. Ezzel  láthatóan mindenkire rásszált a boldogság. Esmére néztem. Magyarázatott vártam .

      - Drágám, nyugalom. Nincs semmi baj. Le van randezve. – a hangja megnyugtató volt.

      Carlisle és Esme között  járt a tekintettem. Még mindig tátogtak. Dühös akartam lenni de nem ment. Ha Jasper a közelemben van nem lehetek dühös. Még ha akarnák se , ígyhát tovább vártam  és vártam és vártam. Ekkor megszólal anyám:

        - Oké , akkor megyek kicsomagolni – hangja tele volt megkönnyebüléssel.

        Vele tartottam mert tudtam  anyából mindent ki lehet szedni.  Kevesebb mint egy perc alatt a kunyhónál voltunk. Becsukta az ajtót, így kénytelen voltam az ablakon közlekedni.Szóval nem tudta , hogy követtem.

        - Renesmee gyere be! – mondta de nem lehetett a hangulatát kivenni belőle.

        Bementem és láttam, hogy már kipakolta mind a  három bőröndöt. Leültem és vártam. Apa is bejött.

        - Nessie gondolom szeretnéd tudni mi történt. – kezdte.

      Bólintottam és türelmesen vártam, mert tudtam , hogy apával ha beszélni kell nem jó ha türelmetlenkedem.

       - Mint te is láttad a Vulturi meglátogatott minket. De mi előre tudtuk mit akarnak Alice segítségével – ekkor bejött Alice.

        Alice fojtatta a beszámolót.

       - Gondolom neked is voltak elméleteid mi történik. Azért nem akartunk neked elmondani hamarabb mert mi sem voltunk benne biztosak, hogy mi fog történni.Ezért vártunk.

         Belépett Jasper és fojtatta.

      - Mikor megérkeztek akkor te épp bevetetted az ágyadat. És elindultál  a ház felé. Gondoskodnom kellet róla , hogy jó kedvük legyen mert tudtam , hogy mikor megérkezel akkor még itt lesznek.

         Rosalie fojtatta aki időközben belépett.

      - Nem volt semmi baj. Csak elenőrizni akarták , hogy még mindig úgy nősz-e.

De nem voltál itt. Ezért megállapodást akartak kötni velünk.

          Emett fojtatta aki  Rosalie-val jött be.

      - Elfogadtuk , a feltételt amire nem volt könnyü igennel válaszolni .De végül igent mondtunk. – még soha sem látam Emettet ilyen furcsán beszélni. Olyan komoly volt. De Esme belépett és folyatta.

      - A feltétel igy szólt.  Ha leáll a növekedésed és még életben leszel, akkor muszály  meglátogassad a Vulturit te egyedül. – szegénynek kicsordult a könnye ígyhát Carlisle figyeltem aki foljtatta.

      - Nagyon meglepett minket a dolog. Alice gondolta legalábbis a családon végigjutott az a hir , hogy elfelejtik. A tátogás  modszerrel. Igyhát igent mondtunk.

Ekkor jöttél te be.

        - Értem fojtattam. De miért kellet akkor összecsomagolni ? – kérdeztem halkan de ezt is meghallották. Anyám válaszolt.

        -  Igen, tényleg csomagolni kellet mert akkor  még nem tudtuk miért jönnek. Meg akartunk védeni. De azután miután Alice visszajött akkor látta , hogy nincs miért aggódnunk. – látszott rajta , hogy boldog volt.

         Lehunytam a szemem. Próbáltam megemészteni az eddig hallotakat. Az egész családom bent volt az én iciri-piciri szobámba. És ekkor mély álomba zuhantam.

3. fejezet :  A születésnap

      Ránéztem az  órára. Hajnali három óra. Felnyögtem.Nem hittem volna , hogy ilyen hamar felkelek. Nem tudtam visszaaludni , ezért kimentem az előszobába , hogy megnézzem anya meg apa ott van-e . Ott voltak. Nézték a tévét, én kettőjük közé befészkeltem magamat. Amitól hirtelen hüvös lett.Nekem. Felnyögtem.

         Tátogtak.Anya meg apa már megint tátogtak. Dühös lettem. Nem értem, senki sem érti miért leszek dühös ha a szüleim a ,, titkos,, beszédet alkalmazzák.

Ásitottam.

       - Nem kéne még aludjál? -  megijedtem. Nem anyám nem is apám hangja volt.Nem ismertem a hangot. Talán Rose vagy Alice, netalán Esme. Az nem lehetett. Körülnéztem. Senki sem volt a lakásba.

       - Nem kéne még aludjál? –  kerdezte újra a hang. Méghozzá nagymamám hanga.

         Anyára néztem. Ő rám. Nem láttam semmit az arcán. Annyit tudtam kivenni, hogy bólint.Felláltam és elindultam . Láttam, egy arcot. Nagymamám arcát. Nem voltam sem éhes sem szomjas, vámpír értelembe. Odamentem hozzá. Átnyújtott egy dobozkát.

       - Boldog Születésnapot  -  mondta. És kiment a házból.

     Csak bambultam  magam elé. Mivan? Nem lehet , hogy már  születésnapom van. Akkor Alice az egész falut már feldiszitette volna. Vagy legalábbis az erdőt.

        De nem.Mi ütött vajon Alice-ba. De nem emlékeznék , hogy már szülinapom lenne. Felsóhajtottam , majd visszamentem anya és apa közé. Egyrészt azért mert melegem volt. Másrészt mert vágytam a közellétükre.

       - Anya  - kezdtem de nem voltam benne biztos mit akartam kérdezni.

       - Igen ? – a hangja szomorú volt.

       -  Mi a baj?

       -  Á semmi. Tudod kicsim vannak olyan dolgok amiket az ember nagyon nagyra fokoz.Az arca szomorúságot tükrözött.Nem értettem mi a baj. Felsóhajtott.

       - Gyertek menjünk – mondtha halkan.

       - Hova? – bukott ki belőlem. Akaratlanul is.

        Edward kiváncsian nézett anyámra. Valószinüleg ő sem tudta.

       - Haza. – mondta egyhanguan. Még nem láttam anyát ilyen ......szomorúnak.

         Elindultunk a haza felé. Legalábbis neki haza mert nekem a kunyhó volt a hazám. Lassan mentünk de nem tudom miért. Nem tetszett nekem ez a dolog. Mióta anya vámpír soha nem haladt még emberi tempóban. Csak a városban ahol láthatták. Lassan haladtunk. Már kezdtem unni ezt a sétafikát igyhát el keztem egy kicsit turbózni a lépteimet.

           - Renesmee Carlie Cullen ! Itt maradsz – mondta anyám.

           Végül le kellet lassítanom a léptemen. Már csak két három fa választotta el az utat a háztól. És ekkor anyám  megszólalt:

          -  Sajnálom. Én próbáltam lebeszélni Alice-t de nem tudtam.  – hangja tele volt bánnattal.

          Kiléptünk  a fák közül. És akkor  hittem anyámnak miért is sajnálja. A házunk tele volt mindenféle girlandokkal , égőkkel, mindenhol színes fenyek pislákoltak.

           - Üh... – nyögte Edward – Alice véged.

        Megláttam Jaspert aki  már ott állt a veradán. Hirtelen jó kedvem lett.Hát persze.Ha Jasper a közelben van akkor senkinek sem lehett rossz kedve. Elindultunk a ház felé már csak utolsó lepcsőket jártuk amikor Alice kiugrott a semmiből.

           -  Hurrá , gyertek, gyertek – nagyon boldognak tünt.

           -  Apa, karácsony van? – kérdeztem.  Utójárra karácsonykor volt ennyire kipingálva a házunk. Bár tudtam , hogy még nem telt el karácsony óta egy év de azért megkérdeztem.

           -  Fogalmam sincs , Nessie -  mondta kiváncsiskodóan.

          Mikor  beértünk a házba megtorpantam.Mindenhol Happy Birthday, Boldog Szülinapotos plakátok voltak és középen egy óriási torta.

          Hurrá. Alice tényleg véged lesz ha még sok bulit rendezel.Abban nagyon is hasonlítottam anyámra , hogy utáltam , ha nekem szerveztek  bulit. Bár örültem , hogy valaki nem felejtette el a születésnapomat , hamár én igen. Felsóhajtottam odamentem Alice nénikémhez és farkasszemet néztem vele. Nem tudom meddig néztem vele de hirtelen átoleltem. Megkönnyebült.

           - Boldog Születésapot! Gyere nyisd ki az ajándékaidat – trillázta.

           -  Oh, szuper! – próbáltam boldog lenni.

           - Ez itt anyától és apától van.  – mondta boldogan.

           Anyára néztem.Majd apára. Apám kiváncsi volt.Szóval ő  sem felejtette el a születésnapomat. Hurrá. Akkor csak én vagyok ilyen sülümütyü.