j let, vagy mgse?13. fejezet rints
Haylie 2010.02.02. 21:38
j let, vagy mgse?
13. fejezet rints
rints
A szavak hasznosak, de n mgse tudok lni valami j szval. Pedig annyi mindent mondank…
Mg Jacob vezet, engem elkap az rzs, hogy minden jnak egyszer vge lesz. Esetnkben mindjrt hazarnk. n elbcszok, a gondolatrmiszt volt. Olyan mintha megint elvesztenm. Nevetsges, tudom. Ugyanakkor a melegsg, amit reztem …
- Mondj valamit! – krtem.
- Mit gondolsz?- sandtott rm
Meglepdtem. Most ezt mind elkne mondanom? Kizrt, elvgre mg n se nagyon rtem a mai nap trtnseit. Szksgem lesz egy kis sszegzsre, hogy rendezni tudjam a kirakst. Jelen esetben az letemet, mert ma kiderlt, hogy hazugsg volt az egsz.
- szintn? Nem tudom, mit kne gonolnom. Az egsz tl ksza.
- Lehet, hogy Bellnak igaza volt. – ejtette ki a szavakat szinte suttogva, de nem krdezte, ez tnymegllaptsnak hangzott.
- Mi?? Mit mondott anya? Mirl beszlsz?
- Semmirl… csak, n nem akarok spicliskedni.
- Jake, krlek mond el!
- Nessie, ne haragudj rjuk, csak a javadat akartk.
- Persze, persze de mond mr gy tnyleg nem rtek semmit.
- Amikor hazajttetek, eljttek hozzm, s megkrtek, hogy maradjak mg egy kis ideig tvl tlled.
Jeges csend telepedett kzznk. A szavak jelentse tlsgosan is fjt. sszeszedtem minden vdl gondolatomat, s higgadtan megkrdeztem:
- Tnyleg ezt akartad volna?
Hangosfnycsikorgssal meglt a kocsi. Jakob felm fordult.
- Soha nem akartam gy lni, hogy nem vagy az letem rsze – mondta komoly szemmekkel – minden nap pokoli volt, de eskszm, ha a javadra vlt, akkopr n hlt adok az gnek, mert boldog voltl. Soha nem akartam, s nem akarnm ezt. Nem akarom, hogy ezt hidd – a kezt az enymre tette.
Bre melegsge felperszelte minden rzsemet. rezni akartam, minden testrszemen. Jtszani keztem az ujjakkal. Elpirultam a gondolatoktl, amik eszembe jutottak. Jake pislogott. Nylvn rtetlenl llt a dolgok eltt. jra benditotta a kocsit, de a kezt nem vette le az enymrl, s ez nagyon jl esett.
- Jake , n … - Sshh, van idd , n vrok.- szlt szelden.
Hamarosan hazarnk, s knytelen leszek elvlni Jaketl egy ujjab nap erejig. lomsly lmossg telepedett a szememre, s n becsuktam, Jacobra hagyva a kinem mondott szavakat.
|