15. fejezet.
Fájdalom! …és Harag!
Nessie szemszöge:
- Igen mi van? Kérdezte Jake. Tényleg ő volt! Akkor ki ez a csaj?
- Jake! Ki az a nő veled?
- A barátnőm! Mert? Miért hívsz?
- Hallani akartam a hangodat. – sóhajtottam.
- Nos, igen! Akartam is veled beszélni erről csak hát…
- Miről?
- Hát szóval hogy szerintem jobb lenne, ha mi ketten… szóval szerintem fejezzük ezt
be jó?
- Te… te most szakítasz velem? – a hangom hisztérikusan hatott.
- Igen!
- Csak úgy vége?
- Igen!
- Eldobsz a miatt a lány miatt?
- Igen!
- És… és – próbáltam az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodni. – és mi van a
bevésődéssel?
- Hát úgy néz ki, hogy az nem az volt. Bocsesz!
- Nem is vésődtél belém? ű
- Nem. De figyelj, nekem most mennem kell. Többet ne hívj. Jah és ne is keres! Szia
Renesmee! – és kinyomta.
Ezt nem hiszem el. Az nem lehet, hogy… hogy Jake már nem szeret! Nem ez ki van
csukva. Valami szarság van és ezért csinálta ezt. Úgy, mint Apa annak idején Anyával.
Biztos, hogy történt valami és később majd minden rendbe jön! Én és Jake pedig
összeházasodunk és lesznek gyerekeink. Hisz ennek nem lehet… vége! Mert én szeretem
őt és ő is szeret engem… De mi van, ha nem. Ha tényleg nem én vagyok a bevésődése?
Akkor már soha! Többet! Nem! Leszünk! Együtt! Soha! SOHA!
Bella szemszöge:
Már jó ideje nevettünk szerelmem viccén mikor egyszer csak hatalmas síkitást
hallottam. Mindenki megdermed majdillanatok alatt berohantunk Nessie szobájába.
Szegény kislányom a földön elterülve keservesen sírt és jajveszékelt, de amint
meglátott minket feltartotta a kezét eszel jelezve, hogy menjünk ki.
- Gyerünk, menjetek ki! – mondtam. De nem mozdultak.
- Gyerünk tünés az Istenért! – kiáltottam mire végre elkezdtek kifelé hátrálni.
- Edward te is! – adtam ki az utasítást.
- Kérlek! – erre ő is megfordult majd elkínzott arccal távozott. Ekkor amilyen
gyorsan csak tudtam oda szaladtam kislányomhoz és óvóin átöleltem. Bár ne, tudom,
hogy mi a baj ez általában segít. De ahogy hozzá értem képessége bekapcsolt (mivel
annyira kiborult, hogy nem tudta irányítani) és megláttam. Láttam az egész jelenetet.
Irtó dühös lettem. Miközben patakokban folyt a könnyem is.
- Szegény kicsi Drágám!
- Nem szenvedtél még eleget az életben?
- Még a szerelemben is csalódnod kell? Readásul ekkorát. – Ez fáj nem csak neki, de
nekem is. Edwardnak is, sőt az egész családnak is.
- Anya mond, hogy ez csak egy rossz álom és majd reggel felébredek és minden rendben
lesz! – suttogta.
- Jaj, kicsim!
- Anya mond, hogy ez nem igaz! – követelte.
- Sajnálom!
- Nem, nem ez nem lehet igaz! Hiszen szeretett akkor meg hogy hagyhatna csak úgy el?
– csattant most már fel. megétetetem az érzéseit és tudtam, hogy most ezt nem nekem
szánja így nem is vettem fel.
- Ez… ez én nem tudom!
- Ja persze mindjárt gondoltam. Tudod, mit anya Húz innen a francba és hagy békén
menj apához és kurjátok szét megint a szobátokat nem érdekel, csak ne gyere a
közelembe! Világos! – kiabálta. Nem neked szánja nem tudja, mit beszél mondogattam
magamnak aztán megpróbáltam megint megölelni, mert miközben ordibált kitépte magát a
szorításomból.
- Kincsem! Gyere ide! Hidd, el túl leszel ezen is. És később tényleg minden rendben
lesz!
- Nem meg mondtam, hogy takarodj a szobámból! Vagy megint azt akarod, hogy én menjek
el? Ha? Mert ha ez kell, akkor megyek is!
- Nem maradj, megyek már! De ha szükséged van, rám tudod, hol vagyok!
- Jah persze Apa ágyába hogyne tudnám! – egyre jobban fájtak a szavai. Így aztán nem
is maradtam tovább elindultam kifelé!
- Szeretlek kicsim!
- Elvileg Jake is szeretet és mégis képes volt egy hét alatt elhagyni miattatok! ÉS
miattam! Is Mert nem voltam elég erős ahhoz, hogy elhagyjalak benneteket így ő hagy
el engem! Ez igazán nagyszerű. – nevetett fel keserűen. Itt már nem bírtam tovább
bevágtam az ajtót miközben hangtalanul is zokogtam!
- Jaj, Bella! Szerelmem! Istenem hidd, el nem tudja, mit beszél, és nem gondolja
komolyan csak most zaklatott! Hidd, el szeret téged!
- Tudom Edward! Esküszöm nem is vettem komolyan, de attól még fáj így látni! ÉS
tudom, hogy szeretnél tenni ellene valamit, de most csak az idő segíthet mindenkin.
De örüljünk, hogy Jass most nincs, itt biztos vagyok benne, hogy nem bírná elviselni
ezt a sok fájdalmat. – mosolyodtam el én is keserűen.
- Túl jól ismersz! De nem bánnom! De az viszont meg kell engedned, hogy, elmenjek
ahhoz a döghöz!
- Csak akkor, ha én is veled megyek!
- De neked nem kéne inkább Nessie -vel maradnod?
- Nem hiszem, hogy most én bármit is tenni tudnék Rose vagy Alice inkább most
magányra és barátokra van szüksége nem arra, hogy lássa, ahogy a szülei turbékolnak!
Amúgy meg nem szeretem a farkas bőrt és tudtommal Esme és Rose sem. És nagy a
valószínűsége hogy Alice sem.
- Ezt meg hogy érted? – somolygott.
- Hát úgy értem, hogy ha engedném, hogy egyedül menj el akkor biztos, hogy Jake
bundájával a kezedben jönnél vissza. Vidáman dudorászva.
- Tényleg jó ismersz! – mosolygott tudtam, hogy nem öszinte ez a mosoly csak a
kedvemért csinál úgy minta, ha minden a legnagyobb rendben lenne. És bár tudtam ezt.
Mégis jól esett ezt a kis gesztus. Látszik, hogy nem csak én ismerem, jól de ő is
engem.
16. fejezet.
Döntés!
Renesmee szemszöge:
Tudtam jól! Hogy most szörnyen megbántottam Anyát! De remélem, hogy megérti, mert nem
tudok most kedves lenni. Amúgy sem vagyok az, az, hú de visszafogott jó kislány, de
most egy ilyen helyzetben nem tudok még annyira sem… emberi lenni. Nem tudom
megmagyarázni, de úgy, érzem, hogy Apa nem fog nekem most megbocsátani. Bár tudom,
hogy szeretet, de Anyát jobban és ezért nem is nehezteltem rá, soha de most majd
jobban meg fog mutatkozni. Tutti hogy haragszik most rám, azért mert megbántottam az,
az embert, vagyis vámpírt, akit Ő a világon a legjobban szeret. Nem tudom, mit
kezdjek az életemmel. Vagy, ahogy Apa mondja a létemmel. Már három napja nem
szólaltam meg, nem mozdultam meg, nem ettem semmit, és még a szememet sem vagyok
hajlandó kinyitni. Miután Anya aznap kiment becsuktam és nem is nyitottam ki.
Hallottam, hogy Alice és Jasper bejön. Érzékeltem, hogy többször is bejönnek.
Éreztem, hogy Jass próbálja használni rajtam az erejét. És végül azt is hallottam,
hogy Anya és Apa elmegy, hogy Alice és Jasper is elmegy, mert nem bírja elviselni az
fájdalmamat. Elmentek és csak is miattam…
Esme most is bejött hozott valami éttelt megsimogatja a vállamat. És azt suttogja,
hogy minden rendben lesz!
De nem lesz semmi sem lesz rendben. De legalább is én biztos. Elromlottam, mert
elvették azt az egy dolgot, ami a leginkább kellet a működésemhez…
Már ők is elmennek! Hallom Rose és Emmett elmennek! Úgy mond vakációzni, de én,
tudom, hogy, csak azért mert nem bírják ezt a feszültséget, aminek én vagyok az
okozója. Már csak Esme és Carlisle maradt. Bár Carlisle és mostanában egyre több
műszakot vállal…
Hát igen szegény Esme. Sokszor hallom, hogy magába sírdogál. Persze könnyek nélkül…
De nem tudok a keserűségemen felül emelkedni. Vagy talán nem is akarok? Nem tudom.
Olyan ez az egész, mint egy… nem tudom, már semmit sem tudok és mégis mindent tisztán
érzek és hallok. Értelmezem a körülöttem zajló dolgokat. De nincs erőm hogy
váltottasak rajtuk. Talán jobb lenne, ha inkább elmennék. Akkor mindenki
visszajöhetne. És én nem mérgezném őket a nyomurúságommal… Dejavu érzésem támadt. Jah
persze hisz Apa is mindig ezt csinálta elmenekült. Ezek szerint tényleg nagyon
hasonlítunk. De ha ennyire hasonlítunk, akkor miért ne csinálhatnám azt, amit ő?
Igen csak fogom magam és elmegyek! Ez lesz a legjobb! De hogy csináljam? …
…
Kész van megcsináltam! Összeállítottam a tervet! Most hogy nem kell kapkodva
gondolkodnom, mint a múltkor volt időm kitervelni mindent.
Most szépen felkelek egy órája, hogy Carlisle elment így vele jó ideig nem lesz
gondom. Igen szóval most fel kell kelnem. Ajaj, lehet, hogy ez a rész lesz a
legnehezebb? Nem, sikerült! Nagyszerű! Szóval most jön a harmadik fázis:
- Esme? – hú, a hangom enyhén kifejezve is rekedt.
- Igen kincsem! – rohant azonnal Esme. Hát igen elég kiszámítható somolyogtam
magamba.
- Nem vennél, nekem pár új ruhát szeretném kicserélni a ruhatáram.
- De persze milyeneket szeretnél?
- Lehetőleg legyen mind piros vagy valami hasonló világos szín. És inkább legyen
kényelmes, mint nőies. – jézus, ha ezt most beveszi! Még hogy én világos meg piros
cuccokba? Áuu!
- Rendben máris indulok. Örülök, hogy már jobban vagy!
- Igen persze! – hoztam össze én is egy mosolyt. Pár perc múlva hallottam, hogy a
felszól.
- Viszlát, nemsoká jövök! – és beült a kocsijába majd felzúgott a motor végül
elhajtott.
- Na, ez könnyem ment. – ajaj, már magamba beszélek, de hát végül is éppen el akarom
hagyni a családomat ehhez képes az, hogy magamba, beszélek bakfitty! Szóval most hogy
egyedül maradtam. Van feladatom jobb is lesz, ha neki láttok.
Első pont: Össze kell pakolnom.
Második pont: Meg kell írnom a leveleket.
Harmadik pont: Össze kell szednem annyi készpénzt, amennyit, csak, tudok.
Negyedik pont: Meg kell néznem a fejben összerakott útvonal pontosságát.
- Haj van mit tenni, úgy hogy ideje pakolni. – mondtam már megint magamba.
El is kezdtem és el tetem szinte minden ruhámat persze csak feketét. De mielőtt
magamra is húztam volna egyet letusoltam és fogat mostam. Rossz tapasztalatként ért,
hogy nyolc nap után még egy félvérnek is büdös lesz a szája. Már csak hogy a hajam
zsír arányáról ne is beszéljünk. Na de most már tisztán és feketén pakolgatok. Úgy
döntöttem, hogy mindenem elviszem: hajvasaló, hajszárító, leptop, sampon stb.…
Miután ezzel végeztem elkezdtem írni a leveleket. Jah jól mondom leveleket. Olyan sok
bajjal jár, ha az ember ilyen sok vámpírt szeret.
Kedves Anya!
Sajnálom, hogy olyan sok gondot okozok. És okoztam a múltban is. Remélem,
megbocsátotok. A jövőben már nem foglak titeket zaklatni. Nehogy azt híd, hogy nem
tudom, hogy szeretsz. Tudom és én is szeretlek. Te vagy a legjobb Anya a világon Ezt
soha ne feled! Kérlek akármilyen nehéz is az elején, de ne keresetek és ne is
keseregjetek, éljetek vagy, ahogy Apa mondja, létezetek boldogan. Mert tudom, hogy
megérdemlitek. És nyugodj, meg nem fogok, semmi hülyeséget csinálni csak szeretnék
egyedül lenni. És nem csak Jake miatt. Tény hogy ő is nagyon fontos nekem, de amúgy
is terveztem már, hogy kicsit külön éljek. Mint Rose-ék szokták. De ígérem, hogy
egyszer majd visszajövök. Újult erővel. De addig éljetek, boldogan hisz itt van,
Alice biztos vagyok benne, hogy nagyszerű családtag válik belőle. És ne hogy
szomorúak merjetek lenni, míg nem vagy itt.
Szeretlek!
Puszi: Nessie
Istenem életemben nem hazudtam még ennyit, mint ezekben a levelekben.
Mire végeztem minden szeméyre szóló levéllel azt hitem, hogy leszakad a karom. Ami
elég vicces lenne. De hál, isten megvagyok ezekel is az útvonal is kész már csak a
pénzt kell előkerítenem. Persze elviszem a kártyáimat is, de azokat majd csak később
akarom használni, amikor már nem figyelik a számlámat…
Harminc perccel később egy egész nagy táska tele volt pénzel. Majd egyszer megadom.
Vagy nem!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csengőhangok Mobilodra
Jasper szemszöge:
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
World Clock 
