Hale tetvére 11-13. rész
Rose36 2010.01.17. 11:33
11. fejezett
Nessie szemszög:
Miközben én elszántan próbáltam Alice-ből kiszedni, hogy miért érdekes mikor érkezik
a hercegem. Alice egyre jobban magába zárkózott így végül feladtam a küzdelmet és
másra tereltem a szót.
- Na és te hogy állsz a pasi ügyekkel? – kérdeztem mosolyogva- fogadom, hogy egy
csomóan csorgatják a nyálukat utánad! – nevettem fel. Mire Alice elpirult és a fejét
rázta.
- Nem dehogy! Nincs senkim. És senkinek nem csorog a nyála utánam! – mondta
határozottan és komoran. Nagyon meglepő volt tőle ez a komor mogorvaság hisz Ő mindig
vidám és mosolygós volt, idáig.
Jasper szemszög:
Alice! Istenem milyen gyönyörű név pont olyan, mint ő. Ő is annyira gyönyörű főleg a
mosolya. Hé, de miket gondol ő itt. Hisz biztosan foglalt egy ilyen gyönyörű angyal.
De ha esetleg mégis szabad lenne, akkor se lenne esélyem nála. Hisz én egy szörnyeteg
vagyok. Szívtelen és lélektelen, ahogy Edward mondta régebben csak utána neki jött
Bella. Vajon nekem is van egy Bellám valahol, vagy esetleg talán pont Alice az.
Bárcsak ő lenne, annyira szeretném megérinteni, de persze nem lehet. Alice nekem
senkim, így nincs jogom, hogy esetleg megérintsem, vagy esetleg megcsókoljam. Á de
nem gondolhatok ilyeneket. Miért kínzom magam ilyenekkel? Eddig úgy tudtam nincsenek
mazochista hajlamaim. Erre valaki felmordult. Oldalra fordítottam a fejem és Edwardot
pillantottam meg. Ő volt az, aki az előbb morgott. Ja, hát persze hallja mit
gondolok… Szívás…
- a tuti…- morogta
- Hidd el nekem sem jobb a közeledbe!
- Nem vagyok mazochista!
- Már nem. De az voltál.
- Ezt inkább hagyjuk.
- Te hoztad fel! – nevettem fel keserűen. Annyi negatív érzelem áradt belőle, hogyha
akartam sem tudtam volna boldogan mosolyogni.
- Miért nem beszélsz vele?
- Mégis kivel? És Egyáltalán miről?- kérdeztem értetlenkedve.
- Hát Alice –szel. Már órák óta azt hallgatom, hogy milyen szép… blabla
- Nincs miről beszélgetnem vele - mormogtam.
- Tudod, hogy van. Kár hogy nem tudod a saját érzelmeidet analizálni.
- Nagyon is tudom, hogy milyen érzelmeim vannak!- ugrottam fel
- Ugyan már bele vagy esve valld csak be!
- És ha igen akkor mi van? Nem változtat semmin! – Edward már nyitotta is a száját,
hogy válaszoljon ám ekkor megjelent Alice és Nessie a lépcsőn. Ha megmersz mukkanni
neked, esem! Üzentem gondolatban. Erre bólintott és elhelyezkedett a fotelben.
Nagyszerű szóval maradni fog.
- Sziasztok, fiúk! Mit csináltok? – kérdezte Nessie
Neki mindig jobban ment, hogy beszélgetés közben ne szólja el magát Edward
rendszerint szólította „KICSIMNEK”.
- Élvezzük egymás társaságát! – morogtam miközben és is leültem oda ahol az előbb
ültem.
Edward szemszöge:
Nem értem, hogy Jass miért vallja be Alice-nek, hogy kedveli vagy csak annyit, hogy
kedveli és beszélgessen vele, keresse a társaságát. De ő persze nem! Miért is?
Mondjuk, azt nem tudom, hogy a lány mit érez, de most ki fogom deríteni. Itt maradok,
amíg meg nem tudom, hogy mi a helyzet nála, mit gondol Jasper -ről?
- Apa beszéltél Jass. Igaz? – kérdezte Nessie gondolatban. Lassan alig észrevehetően
bólintottam.
- Szerintem szép pár lennének. Úgy szeretném, hogy Jasper boldog legyen. Na meg hát
nem bánnám, ha Alice lenne a sógornőm. – mondta lányom gondolatban. Mindig is jól
ment neki már a kezdetektől fogva. De erre a mondatra legalább elmosolyodtam. Miután
ők is helyet foglaltam a kanapén, ami pont szembe volt a milyenkel. Na és ki hitte
volna, de nem Alice volt előttem. Kislányom gyorsan leült elém így szegény lánynak
nem volt más választás muszáj volt a bátyám elé ülnie. Bár szerintem nem is volt ez
annyira ellenére. Vagy csak az elfogultság beszél belőlem?
Alice gondolatai fejbe vágtak, mint a reggeli gyors vonat.
- Olyan jól néz ki! Mint egy igazi harcos. Izmos és biztos nagyon erős. S ez a kócos
szőke haj annyira SEXY! – erre nem tudtam ellene mit tenni muszáj volt felé
fordulnom, a szemeim nagyra nyíltak. Szegényke amint találózott a tekintetünk
elpirult és elkapta a tekintetét.
- Jaj, ez olyan ciki! Mintha hallotta volna, hogy miket gondoltam a testvéréről, még
szerencse hogy ez lehetetlen. Ügye? Ügye lehetetlen! – erre megont elmosolyodtam
Nessie erről a kis arcjátékról egyből levette a lényeget. Az arcán hatalmas mosoly
terült el.
- Szóval Alice-nek is bejön? – kérdezte gondolatban, de még így is kihallatszót a
kuncogása. Mindenről elfelejtkezve egy határozottatan bólintottam. Mire édes és
boldog hangon felkacagott.
- Km… Szóval lányok mit csináltatok odafent? – kérdezte Jass.
- Edward ez nem fair szegény Alice-el szemben. Ne használd a képességed! –parancsolt
még rám, de már gondolatban.
- Én teljesen ártatlan vagyok! Még bele sem fogtam, de már ordított is a fejembe.
Szóval nem én tehetek róla! – emeltem fel megadásra a kezem. Persze leesett, hogy
most megint nagy baromságot csináltam.
- Ja, bocs! Csak még mindig egy elvesztet fogadás miatt zsörtölődik.
- Jah, értem. – mosolyodott el. – Amúgy csak beszélgettünk. – fordult vissza Jasper
-hez. – és ti mit csináltatok?
- Semmit. Csak beszélgetni próbáltam, de nem igazán sikerült. – válaszoltam, majd
jelentőség teljesen Nessie - re néztem. – Erről jut eszembe, Nessie velem jönnél?
Szeretnék neked mutatni valamit!
- Ja, persze! – szólt mosolyogva – ti addig maradjatok nyugodtan. Ismerkedjetek
össze. – s ezzel karon ragadva el is siettem vele.
12. fejezet.
Szerelem mindenütt!
Alice szemszöge:
Edward és Nessie nagyon furcsán viselkedtek az, előbb de már mindegy. Hisz elmentek.
És én most itt vagyok kettesben ezzel a csodás szőke herceggel.
- Km… és hogy találkoztatok Nessie-vel? – törte meg a csendet Jasper.
- Hát tudod én az erdőben élek egy kis faházban már hosszú évek óta és épp a kedvenc
tisztásomon voltam, amikor megjelent Nessie és amikor meglátott el akart szaladni, de
én megkértem, hogy maradjon, mert önző módon vágytam egy kis társaságra, mert arra
fele amerre lakom még az állatok is ritkán járnak, nem hogy emberek. – válaszoltam
talán kicsit túl részletesen is.
- És miért laksz olyan távol az emberektől? Már ha nem
baj hogy megkérdezem!
- Ez egy igen kényes téma. Szóval a családom kitagadott és elküldött ezért én mimnél
messzebb menekültem az emberek szánakozó és megvető pillantása elől. Így lyukadtam
most ki itt.
- Oh, igazán sajnálom! – mondta egyenes a szemembe nézve.
- Ugyan, már megszoktam. Különben sem te tehetsz róla. Én vagyok érte a felelős. –
morogtam.
- Szerintem irtó nagy hibát követek el azzal, hogy egy ilyen csodást, teremtményt,
mint te kizártak az életükből. És elképzelni sem tudom, hogy mi okot adtál arra, hogy
ezt mégis megtegyék. Nem tűnsz olyanak mit, aki bárkinek vagy bárminek is szánt
szándékkal rosszat akarna. – olyannyira elérzékenyültem ezektől a meleg szavaktól,
hogy nem is tudtam mit válaszolhatnék rá. Annyira szeretem volna most megölelni vagy
megcsókolni. Hisz olyan csodálatos volt, ahogy ott ült engem nézet és életem legszebb
szavait intézte hozzám. A gyomrom görcsbe rándult annyira kívántam őt.
Jasper szemszöge:
Éreztem, hogy Alice elérzékenyül a szavaimra, de ami ezek után történt az egyszerűen
nem tudtam felfogni. ALICE KÍVÁNT ENGEM! ALICE! KÍVÁNT! ENGEM! Ez hihetetlen biztos
csak álmodok. Az nem lehet, hogy ez a csodás kis angyal kívánjon engem.
- Ali. ce. mire gondolsz most? – kérdeztem dadogva. Alig bírtam megszólalni.
- Km. hát izé rád! – pirult el. – De miért kérdezed? – hát erre most mit mondjon,
hogy „ja, semmi csak tudod, vámpír vagyok és érzem, hogy kívánsz engem, mert ez a
kepeségem.” Ez nem tűnik túl jó magyarázatnak.
- Áh, csak úgy kérdeztem. – mosolyodtam el. Hisz rám gondolt miközben… Istenem mégis
van esélyem nála?
- És ti hogy vagytok így család? Már, mint hogy neked nincs valakid, mert mindeninek
láttam a kedvesét! Vagyis majd nem. Mert Jake -ről csak mesélt Nessie. De nem láttam.
– magyarázkodott. Engem meg elöntött a boldogság hogy érdeklődik, az iránt van e
valakim. A vicces az, hogy 20 perce még én tanakodtam ezen.
- Igen mindenkinek van „kedvese”! – erre elszomorodott kissé. – Kivéve nekem! – mire
jókorát sóhajtót. Megkönnyebbülten! Én pedig úszkáltam a rózsaszín felhőben.
Edward szemszöge:
Hallottam Jass gondolatait. „úszkálok a rózsaszín ködben” erre nem bírtam ki muszáj
volt kuncognom.
- Mi az mit hallasz? – kérdezte türelmetlenül kislányom.
- Szó szerint idézem?
- Ahan!
- „ Úszkál a rózsaszín ködben”! – mosolyogtam. Mire belőle kitört a nevetés.
- Jézus! Akkor nagyon egymásba vannak zuhanva!
- Az nem kifejezés. Ha így halladunk 18-as karika kell a gondolataikhoz.
- Akkor mázli, hogy te már elmúltál 100 Apu!
- Na, igen! De viszont így nem fogom majd tolmácsolni neked.
- Azt nem mered megtenni.
- De bizony hogy megmerem.
- Jó akkor csak annyit mondj majd, hogy mit csinálnak vagy, hogy mennyre estek már
egymásnak jó?
- Oké!
- Helyes most pedig megyek!
- Hova?
- Ennyi szerelemtől megéheztem. – kuncogott.
- Ahan persze. – vigyorogtam. Tiszában voltam vele hogy nem a konyhába megy és nem is
vadászni. Ugyanis az éhsége nem a táplálékra vonatkozott sokkal inkább Jacob -ra.
- Edward mit csinálsz itt a falhoz kuporodva? – hallottam meg Rosalie hangját
mellettem.
- Molesztálom a falat! Szerinted?
- Jó akkor másképp. – mosolyodott el. – Miért hallgatózol gondolatok után? De ami
jobban érdekel kinek a gondolatai után?
- Jasper -nek a gondolata érdekelnek.
- Miért?
- Mert szerelmes!
- Kibe?
- Tudod nagyon idegesítő, hogy mindig csak kérdezel.
- Kibe? – faggatott tovább, de már megint mosolygott.
- Alice-be!
- Oh! Tényleg helyes lány, de nem korai még?
- Miért?
- Mert csak pár órája találkoztak.
- Persze mert te Emmett-tel hosszú évek alatt szeretetek egymásba. Könyörgőm hisz te
csak pár perce láttad akkor még. És még a nevét sem tudtad.
- Jól van, na. – bigyeszttete le a száját.
- Nem azért mondtam Rose! – öleltem meg nővéremet.
- És amúgy hogy álnak?
- Nagyon, nagyon jó! – bológadtam.
- Az jó most megyek. Szólj, ha van valami.
- Oké persze az egész házat.
- Jah és még valami!
- Igen!
- Hagyd békén a falat! Én festetem, és nem akarom, hogy molesztáld! Nincs időm, hogy
ápolgassam a lelkét a szörnyű trauma után. – nevetett
- Haha Rosye!
- Ne nevez így!
- Oké Rosyka.
- Pfh! – nyújota ki a nyelvét.
- Bocsika de nem akarlak lesmárolni. Nem kapom be a nyelved.– erre már rögtőn vissza
is húzta. Mire elmosolyodtam.
- Ki nem smárolja le Rose-t? – jött Emmett dörmögős hangja.
- Én!
- És miért is kéne megcsókolnod?
- Kinyújtotta a nyelvét én meg mondtam, hogy nem kapom, be hiába dugja ki! –
kuncogtam miközben Rose nagyon kedves gondolatokat idézet hozzám. „ Edward Cullen ezt
még nagyon, nagyon meg fogod bánni!"
- Hát akkor kedvesem be kell érned velem. – monda Em miközben átölelte szerelmét.
- Könyörgöm nem elég nekem a nappaliban zajló nyáladzás még ti is. Légyszi menjetek
szobára!
- Kérésed számomra… öh semmi. Na de mi azért megyünk! – nevetett Emmett.
13. rész
Írulás pirulás!
Alice szemszöge:
Istenem még mindig nem hiszek a fülemnek! Jasper -nak tényleg nincs kedvese! Akkor
talán lehet, hogy van egy szemernyi kis esélyem is? Talán?
- De amúgy miért kérded? – kérdezte, mire én fülig pirultam.
- Csak… öm izé kíváncsiságból! – feleltem nagy okosan.
- Ahan értem!
- És mit szoktál csinálni? Mármint ott az erdőben?
- Hát van egy kutyám és azon kívül nem is tudom.
- Oh, van egy kutyád? És hogy hívják? Milyen fajtájú? És hol van most? – kérdezte
lelkesen-, Már ha nem baj hogy megkérdezem. – mosolyodott el félszegen.
- Nem, nem baj hogy kérdezed! Szóval igen van egy kutyám, a neve Orion. És ő egy
Alaszkai Malamut. – mosolyogtam. – És most éppen otthon van és hősiesen védelmezi a
házat. –nevetem.
- Oh, nagyon szép neve van. – mosolyodott el ő is. – Fogadok, hogy még soha nem
törtek be hozzád?
- Tényleg nem, de honnan vetted?
- Hát őszintén nem szívesen lennék az útjában egy akkora kutyának!
- Hát tény hogy igen csak nagydarab. De ugyan akkor nagyon szelíd és aranyos. És én
imádom.
- És nem baj hogy egyedül van?
- Hát nem terveztem, hogy ilyen sokáig maradok. De élelme és vize van. Szóval még
nincs baj. De most hogy mondott tényleg ideje lenne indulnom.
- Én nem azért mondtam.
- Tudom nem értetem félre.
- Ha szeretnéd, szívesen elkísérlek. – állt fel és nyújtotta nekem a kezét.
- Igazán kedves tőle. – mosolyogtam és hagytam, hogy segítsen felállni.
- Akkor indulhatunk is.
- Ne kellene szólnod valakinek hogy, elmész?
- Ugyan hisz már tudják! Igaz Edward?
- Naná, öcsi sajt! – jött elő vigyorodva.
- Te egész végig ott hallgatóztál? És te meg tudtad? – hitetlenkedtem.
- Már megszoktam. – jött egy vállrándítás Jasper-től.
- Hát ez igazán nagyszerű! – nem elég nekem az, hogy néha úgy viselkedik, mint aki
olvas a gondolataimban még a kimondott szavaimat is kihallgatja. Most olyan szívesen
pofon vágnám, de nem igazán lenne illendő. Ááá elegem van ebből az alakból. – Én már
itt sem vagyok! – kapkodtam fel a cuccaimat és az ajtó felé vettem az irányt. Közben
halottam hogy Jasper mond valamit Edward -nak aztán meg utánam ered miközben Edward
egyfolytában csak röhög. Nagyon nem szimpi nekem ez a férfi! De komolyan én általában
nem szoktam mások felet ítélkezni, de ő igazán visszavehetne már a pofájából.
Edward szemszöge:
Tudom, hogy nem valami udvarias, sőt egyenesen pofátlan, ahogy egyfolytában csak
nevetek. De nem bírtam magammal Alice gondolatai annyira viccesek.
Most hogy elmentek kezdek végre lenyugodni, de azért még mindig elég hülye vagyok. De
én legalább beismerem.
- Edward, hol vannak Alice-ék? – kérdezte Nessie annyira idegen nekem hogy „Edward”
-nak szólít. És nem Apának!
- Elmentek Alice kutyájáért. Kicsim.
- Oh, oké! És mi történt köztük?
- Hát elégé viccesek a gondolataik!
- Már, mint kinek?
- Alice-nek.
- Miért?
- Hát például az utolsó gondolat, amit hallottam az, az volt, hogy idézem „igazán
visszavehetnék már a pofámból!”. – nevetem
- Pedig nem olyanak ismertem, meg aki gyakran mond csúnyát másra még is mit csináltál
Apa?
- Én semmit, csak amire megkértél!
- Ja, csak hogy te mindent úgy értelmezel, ahogy neked éppen megfelelő! Nem igaz? –
szólt közbe Rose.
- Hát…- vetetem volna közbe.
- Ugyan ne is próbálj tagadni Öcsi! – röhögőt Emmett.
- Te csak ne beszélj mi történt közöztetek, hogy ilyen hamar végeztetek? Talán valami
félre siklott? Vagy mégsem éri be veled? Mh Emmett?
- De nagyon is hogy beéri velem! – morogta.
- Ahan hát akkor nem neki kéne most kiállni az erényéért?
- Kiállok én, ha akarok! – szólt Rose.
- Ahan szóval nem akartál aliasz nekem volt igazam miszerint már nem érsz be
Emmett-el. Hát sajnálom pajtás. Ezt most megszívtad. – mosolyogtam feléjük.
- Mindjárt megmutatom én hogy ki szív meg mit. – ugrott volna rám.
- Ugyan tudhatnád már ennyi idő után, hogy nincs esélyed ellenem. – nevetem tovább.
- Hangyátok abba most azonnal!– hallottam meg Bella hangját.
- Ugyan szívem hisz csak játszunk, vagyis én csak játszom.
- Nem érdekel nincs bunyó megegyeztünk.
- Rendben! – fintorodtam el. – legalább is egyelőre!
- Abban biztos lehetsz testvér! Ezt én nem hagyom annyiban. – mondta Emmett is!
- Istenem! Férfiak és a ti híres büszkeségetek! – kacagott fel. – Amúgy hol van a kis
vendégünk?
- Hazament!
- É még csak el sem köszönt?
- Nem volt olyan állapotban. Különben is visszajön.
- Miért milyen állapodban volt? – jött a kérdés aggodalmaskodón Esme -től.
- Az ő agyát is eldurrantotta Edward. - mondta Emmett röhögve.
- Na de kisfiam! Hisz nem szabad ilyet csinálni!
- Jah „kisfiam” jó hogy nem etted meg már csak az lett volna ennél nagyobb
pofátlanság!
- Vigyáz a szádra fiatalember! – dorgálta meg most Em -et.
- Bocsi mami! De nem vagyok ember!
- Jaj, istenem! Akkor vigyáz a szádra középkorú vámpír! – segítetem be én is!
- Haha de vicces valaki! –zsötölödöt Em. – Vén vámpír!
- Hé, álljon meg a menet úgy tudtam, hogy én vagyok a vén! -Szállt be a játéba
Carlisle is!
- Hát szóval az úgy volt. -próbálkozott Bella.
- Mert ha Edward a „vén” akkor én mi vagyok?
- Összeaszalódott trotty? – kérdeztem színészi könyedségel!
- Ahan hát majd meglátjuk! – bukott ki belőle is. Mire mindenki röhögő görcsöt kapott
a szobába szerintem legalább negyedórán át nem is lehetett mást hallani a házból csak
vidám nevetést.
|