|
Új élet, vagy mégse? 12. fejezet Magányos farkas
Haylie 2010.01.16. 21:20
 Új élet, vagy mégse?
12. fejezet Magányos farkas Ami eddig történt:
Renesmée Carlie Cullen hat év után visszatér szülővárosába Forksba. Úgy érezte ezen túl minden jobb lesz. De éjszaka érdekes álmok gyötrik, olyan nyugtatóak, de mégis félelmetesek. Szerzett barátokat, hosszú idők óta úgy érzi, most minden jól van. Még pasizni is elkezd, de rögtön első randija káoszba torkollik. A fiú erőszakoskodni kezd vele, de egy titokzatos „idegen” megmenti. Így kerül újra vissza a képbe Jacob Black. Valami újrakezdődik köztük. Napvilágot látnak az életében megdöbbentő titkok. Egyre furcsább dolgok kezdenek történni vele, és valaki az életére tőr.
12. FEJEZET MAGÁNYOS FARKAS
Jacob Black mindennap céltalanul kelt fel. Kinyitotta a szemét, megint ugyanazt álmodta, mint általában mindig. A bevésődéséről. Már nem bosszantotta, hogy a lánynak ennyi hatalma van felette, még most is, ennyi idő után. Egy álom maradt belőle. Jake nagyon remélte, hogy valahol Nessie boldogan él, és nem érzi azt az űrt, amit őt. Kilépet az ágyából, letusolt majd elindult reggeli járőrözésre a La Pushban. Ahogyan kilépett a házból, valami furát érzett. Valahol a lelkébe izgatottság jött létre, maga se értette miért. A lelkében tudta, hogy ez a nap más lesz, mint a többi.
Fejcsóválva indult az erdőbe.
Nem mintha bárki is lenne ott- morogta magában. Eszébe jutottak Sam szavai: Ez a törzs feladata, és hogy jobb félni, mint megijedni. De most félhat fele a szavak értelmüket vesztették.
Egy eldugott helyen átváltozott. Gyorsan végzet, és hazafelé indult. Mikor már kiért az erdőből, maró szag csapta meg az orrát.
Ó, a fenébe! – kiáltotta, majd futásnak eredt.
Hello Jacob! Jake döbbenve leállt.
Bella?
Valóban ott állt előtte régi szerelme.
Bella elmosolyodott.
Meg se öleled a régi barátodat? – tárta ki karját.
Óh, Bella, de örülök neked! – zárta szoros ölelésbe a vámpírnőt.
Valahol a háta mögött krákogás hallatszott. Hátra fordulva Jake nem gondolta volna, hogy így fog valaha is örülni, amikor megpillantja régi riválisát, Edward Cullent.
Én is örülök neked Jacob – nevetett Edward, majd a karját nézte, ami még mindig a felesége derekán feküdt.
Jake észrevette és gondolatba üzent neki: Valld csak be vérszopó, még mindig félted tőlem a feleséged. Majd mind ketten nevetésben törtek ki. Hosszú idő óta Jacob reményt érzett.
Hogy mi?
Tudom nem könnyű, de arra kérlek, próbáld meg.
Nem könnyű, NEM KÖNNYŰ? Nem volt könnyű elengedni, de hogy itt van tőlem nem messze és én hagyjam ezt figyelmen kivűl? Edward átgondoltad te ezt? Hogy mit kérsz tőlem?
Az ő érdekében, Jake kérlek, értsd meg! – mondta Bella – de csak addig, míg át nem megy ezen az időszakon.
Gondolom az nem is jutott eszetekbe, hogy talán örülne nekem – köpte ki a szavakat.
Jake, ő megváltozott – mondta Edward. Jake nem értette hova akar kilyukadni.
6 éve is ezt mondtátok, hogy az ő érdekében. Bele is mentem, mert azt akartam, hogy legyen választása, de most ugyan erre hivatkozni? Ezt sajnos nem tudom megtenni, sajnálom.
Nem könnyű neki, úgy véljük, ha most belépnél, újra az életébe összezavarnád – közölte Bella.
Mégis miért?
Mert ő túllépet,Jake ő már nem … emlékszik rád.
A szavak megsemmisítőleg támadtak Jacobra. Csak a csönd maradt. – Nem… emlékszik rám- suttogta.
Ne hibáztasd érte - mondta Edward De ha kiolvasta volna Jake pillanatnyi gondolatát, rájött volna hogy Jake egyik része örült mert a lenyomata nem szenvedett, de a másik az most a legrosszabb pillanatait élte.
Igazad van, békén kell hagynom- határozott keserűen Jacob.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csengőhangok Mobilodra
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
World Clock 
