|
A múltad a jövőm! 10-16.fejezet
vampirebella 2010.01.13. 09:36
A múltad a jövőm!
blogja: katt ide
szerző:vampirebella
10-16. fejezet
A múltad a jövőm! 10.rész (Menny vagy Pokol)
Mikor kinyitottam szemeimet egy puha ágyikóban ébredtem és Edward állt ott előttem.
-Szeretnék bemutatni neked valakit.-mondta egy széles vigyorral az arcán
- És mégis kit?-kérdeztem
Hirtelen kitárult az ajtó és belépett rajta anyu villámgyorsasággal. Egyszerűen hihetetlenül nézett ki és olyan boldognak látszott. Vörös szemek fehér bőr és egy karmolás az arcán. De úgy tűnt ez őt nem zavarta. Brian és Emmett lefogták a biztonságkedvéért hogy meg ne támadjon de szerintem erre nem volt szüksége.
-Anyuuuu! –mondtam örömtelien
-Szia kicsim,na hogy festek? –kérdezte körbefordulva
Végignéztem rajta. Volt rajta egy piros pántnélküli fodros felső és egy farmer miniszoknya egy magassarkúval..
Meg kell mondjam magamnak az új anyu nagyon tetszett. Vagány volt és és egy tündéri angyalka mint Alice. Ez a stílus nagyon bejött nekem.
- De anyu te gyönyörűen nézel ki!-mondtam hódolatomat téve anyunak
-Köszönöm Jas-mondta majd átölelt. De olyan szorosan hogy …azt hittem összetöri a csontjaimat.
- Anyu ha lehetne…kicsit óvatosabban-mondtam összeroppanva
-Ja igen persze kicsim- mondta zavarodottan
Emmett elkezdett kuncogni de később mindenki röhögött.
-Szóval mégsem olyan erős a kicsi Jasmin- rázta a fejét Emmett
-Háháhá…jót röhögtem de ezt még megkapod- mondtam kicsit dühösen
Észre sem vettem hogy pizsamában vagyok. De ki öltöztetett át?
Vetettem egy dühös pillantást Edwardra.
Kis perverz…mit képzel…megnézi a testem mikor még csak 17 vagyok??! Höhh felháborító.
De mivan ha nem ő öltöztetett át? Talán Alice…remélem hogy ővolt.
Vetettem még egy dühös pillantást Edwardra.
Ő ezt nem értette…feltételeztem én mert értetlenül nézett rám.
-Mivan??-kérdezte
-Ugye nem te voltál?- kérdeztem a ruhámra mutatva
-Hát ami azt illeti én csak Alicenek segítettem be hogy milyen pizsit adjon rád…de ő szigorúan bekötötte a szemem..-mondta félénken Edward
- Még jó… hogy ilyen rendes valaki – mondtam kicsit mosolyogva nehogy túl komolyan vegyék ezt az egészet.
- Nah jó sipirc ki fiúk! Felöltözök!- mondtam
-Oké már itt sem vagyunk!-mondta Edward és becsukta az ajtót
-Anyu te tényleg csodálatosan nézel de láttad már azt a karmolást az arcodon?Nem zavar?-kérdeztem de félek hogy megbántottam
- Most boldog vagy? Ott egy karmolás az arcomon na és? Most mivan, megszakad a világ? Miattam van ,Héé! És igen zavar de nem tudok neki csinálni semmit! ÉS örülj neki hogy neked nincs ilyened!
Egyre közelebb és közelebb jött mígvégül rám támadott.ÉN ösztönösen átváltoztam farkassá és próbáltam megfékezni. Kiugrottam az ablakon hogy ne okozzunk túl nagy kárt a házban.
- Átváltoztál farkassá hogy megkarmolhass? Mi? Tudod ez nem fog összejönni de biztos finom a kis vérecskéd!-mondta dühösen ,ravaszkodva és már tényleg elkezdtem félni tőle
- Anyu ez nem így van! Én nem akartam semmi rosszat!- de úgytűnik nem értette mire rájöttem hogy tulajdonképpen vonyítok amit ő nem ért.
- Na most majd megnézzük hogy ki karmol meg kit! –mondta és vészesen gyorsan közeledett és belémharapott.
Ez a legutolsó emlékem erről a napról.
Minden porcikám fáj és rosszul érzem magam. Hol lehetek? Megkéne próbálni kinyitni a szemeimet,de nem merem. Mivan hogyha a mennyországba vagyok és nem láthatom Edwardot. Nem az nem lehet akkor teljesen jól lennék. Akkor ez a pokol. Hát valljuk be a fehér bundám ellenében nem vagyok valami kisangyal. De még itt sem láthatom Edwardot viszont. Hajrá Jas ne félj nyisd ki a szemed! Ez az már nem sok van!
Tulajdonképpen már meg is hülyültem.
Kinyitottam a szemem.
Carlisle állt az ágyam előtt és nézegetett.
- Szia Jas hogy vagy? Fáj valamid?-kérdezte
- Hát ami azt illeti igen! De hol vagyok?-kérdeztem eléggé meggyötörten
- Tudod nem kellett volna hagynunk hogy Bella egyedül legyen veled…még eléggé kiszámíthatatlan és hát erre aztán végképp nem számíthattunk ami most történt…
- Mivan?
- Van erőd visszaváltozni?- kérdezte
Hopsz. Elfelejtettem…még mindig farkas alakban vagyok..Ez eléggé ciki. Ráadásul egy magas ágyon vagyok betakarva ami még hihetetlenebb.Bár ez az ágy a többihez képest jóval méretesebb.
-Hát megpróbálhatom.-mondtam hitetlenkedve magamban
- De ha nem akarod nem muszáj..csak úgy több vizsgálatot végezhetnék el r ajtad?
- Miért? Mi történt?-kérdeztem és rájöttem hogy Carlisle az egyetlen aki érti mit mondok ilyenkor
- Hát Bella ugyebár megharapott és szívott ki belőled valamennyi vért. És éppen letudtuk állítani mielőtt késő lett volna. De azt nem gondoltuk hogy mutálódsz az emberekhez hasonlóan.
-Mii???Mivan??Akkor tulajdonképpen én most mi is vagyok??-kérdeztem felháborodottan és egyre dühösebben.
És a nagy kérdőjel még mindig ott lebegett a szemem előtt.
A múltad a jövőm! 11.rész (Egy felejthetetlen álom az összeomlás szélén)
-Tulajdonképpen azzal hogy Bella megharapott és beléd juttatta a mérgét ezzel egy nem várt reakció lépett közbe mégpedig vámpírrá mutálódás és erre tényleg végképp nem gondoltunk hogy egy farkas képes mutálódni vámpírrá…szóval te vagy az egyetlenegy a fajtádból-mondta Carlisle szinte hadarva a szövegét
-Öhhm ez igazán nagyszerű… De akkor én mi is vagyok?- keltem ki magamból egyszerre
- Hát vámpír vagy de emberi étket is fogyaszthatsz és farkassá is változhatsz ,de azt nem tudom hogy van-e képességed..vagy hogy születhet-e utódod…-mondta haláli félelemmel a tekintetében Carlisle
- Uhm , Öhm ..ez egyre jobb lesz … mi következik még? Ez a készátverés show? Mert ha az ez nem vicces..!- hebegtem Carlislenak
Tejóég! Mi jöhet még?Lehet ennél rosszabb? És lehet hogy nem is lehet gyerekem? Pedig úgy elképzeltem magam ahogy az ölemben tartom a kislányomat aki boldogan felnevet! Ez volt minden álmom és az hogy legyen egy tökéletes apa aki betölti a kislányom apukájának és a férjemnek a szerepét! Úristenn én ezt nem tudom felfogni…most mi lesz? Én vagyok az egyetlen a fajtámból! Tulajdonképpen ez nem is olyan rossz…vagy mi a fene… na jó ez egy kész katasztrófa!Most nem tudom hogy mit higgyek! Egyszerűen összeomlottam! SEGÍTSÉÉG!!! Félig vámpír…félig ember…félig farkas…Te jó ég!
Egyszerre összezuhantam…összevissza kavarog az elmém.
Valószínűleg Carlisle észrevette összezavartságom…mert beadott valamit…amitől szép álmaim lettek…
„Egy erdőben voltam egy szép virágos réten. A réten folydogált egy patak. A fény szépen sütött le a fák lombjai közül előtörve a patakra,az egész rétet megvilágítva. A patakról tükröződött a fény a bőrömre ami mesésen csillogott. Nemtörődve ezzel megláttam egy kis házat ami csodálatosan körbe volt ültetve virágokkal és körbefuttatva sövénnyel. Odasétáltam az ajtajához már-már kopogtatni akartam mikor kinyílt az ajtó. Edward állt ott előttem.
- Szia édesem! Most éppen alszik a kis angyalkánk…úgyhogy csak halkan!
Angyalkánk? Vajon ki ő? Hogy hívják?Meg kell kérdeznem?
-Mégis ki az?
-Hát az édes kicsi lányunk! Tudod Angie! Közösen választottuk ki a nevét mikor megszületett! Már az első pillanattól látszott rajta hogy csupa tisztaszívű lélek lesz!
-Ja hát persze..mostmár emlékszem csak kicsit összezavarodtam…- Óh ez igazán nagyszerű..szóval van egy kislányom…muszáj látnom őt…biztos csodaszép…és Angie ,egy igazi angyalka neve már csak ez lehet…biztosan aranyos
-De azért bemegyek hozzá megnézni hogy biztosan jól alszik-e-mondtam
-Oké drágám menj csak …de mint mondtam halkan…
Elindultam a házban és egy csodaszép konyha egy mini ebédlővel tárult elém..de mintha éreztem volna hogy az emeleten van az én kicsikém egyenesen a lépcső felé vettem az irányt…és mikor felértem a középső ajtó felé indultam el.
Mikor benyitottam egy csodaszép rózsaszín szoba tárult elém.
Ott feküdt a csodaszép kiságyban egy tnyleg kisangyalnak kinéző baba. Vörös ,hullámos fürtjei lazán omlottak vállára… és mosolygott…mikor megsimítottam a puha arcát halkan felnevetett és a szemembe nézett…
Nyújtotta a kezét hogy vegyem már fel végre! Hogy magához ölelhessen. Hát ezt nem fontolgattam le hogy megtagadjam tőle azt hogy megölelhessen. Lazán felvettem ..egy puszit adtam az arcára majd megöleltem. Később bejött Edward és együtt fogtuk a mi kislányunkat a kis angyalkát …Angiet!”
Ez volt a legutolsó villanás életem eddigi legeslegjobb, és legcsodálatosabb álmából.
A múltad a jövőm! 12.rész (Leveleket áztatva)
-Szia Jasmin! Na, hogy aludtál? – kérdezte tőlem kíváncsisággal Carlisle
-*Ásítás* Öhm..köszi remekül és azt hiszem ez volt a legjobb álmom amit el tudtam képzelni magamnak!-mondtam egy kicsit kómásan
Felültem az ágyra.
- Ez az általam fejlesztett „Szép álmokkal 5 napig” altatónak köszönhető, ezt tulajdonképpen neked fejlesztettem ki. Gondoltam ,hogy kicsit össze fogsz roppanni a sok tehertől amit a válladon kell hordoznod. 5 napra elegendő altatót adtunk be neked mert ennyi idő alatt tudja a szervezet, az agy feldolgozni a lelki,testi sérelmeket és ennyi idő alatt tud regenerálódni is. És hogy ne unatkozz, Alice ,Jasper éas én még készítettünk egy oldatot amitől nagy-nagyon szép álmaid lesznek. Ezt adtam be neked.-mondta tudományos arccal Carlisle
- Oh, ez remek, köszi Carlisle –mondtam majd nyomtam egy puszit az arcára
Öhm,felkelhetek?
- Hát persze. Ja elfelejtettem mondani, hogy Alice, Jasper és Brian elvitték Bellát a Denali-klánhoz gyakorolni ezt az életmódot. Hogy hozzá tudjon szokni az emberekhez és az állatvérhez. Jó pár hónapig nem biztos hogy hazajönnek majd. Amúgy nagyon sajnálom ami veled történt. De légy szíves értsd meg anyádat is és ne haragudj rá mert újszülött és kiszámíthatatlan.
- Oh, értem… és kár hogy ilyen sokáig maradnak. És még átgondolom ezeket a dolgokat. A szobámban leszek, kell egy kis magány.-mondtam kicsit sorvadtan
Huh…ezek elmentek? Pár hónap és viszontláthatom őket…bár anyutól most kicsit félek azért azthiszem megtudok bocsájtani neki mert én húztam fel.
- Figyelj Jasmin ha bármi bajod,gondod van mi itt vagyunk neked. Szólj bátran.
- Oké, de most már megyek. Amúgy minden rendbe van már rajtam? És akkor most már vámpírként üzemelek?
- Igen..és ha fáj a fejed akkor szólj adok rá gyógyszert. Hát tulajdonképpen most vámpír vagy de ha akarsz farkassá is változhatsz és emberi kajákat is ehetsz de közben az állatok vérét is szívhatod. Mivel már előtte farkas voltál ezért nem vagy vámpírként újszülött szóval, vegetáriánus vámpír vagy.
-Oh, ez érdekes..kösz az infót.-
Huh mennyi minden vagyok..: farkas,vámpír,ember..mi jöhet még?
Elindultam a szobám felé. De Rosalie ott állt az ajtómban.
-Szia Rose. Te hogy aludtál?-kérdeztem
- Szia. Biztosan jól vagy?-kérdezte egy mosollyal az arcán.
- Upsz. Ez ciki volt. Bocs- húh ez baromi ciki…egy vámpírtól megkérdezni hogy aludt..még szerencse hogy egy jófej állt az utamba
- Semmibaj..na gyere..! Amúgy tényleg,bemehetek veled a szobádba vagy egyedül szeretnél lenni?
- Azt hiszem egy barát jól jöhet. Segítessz kiválasztani a ruhám? Amúgy merre kószál Edward?
- Hát persze hogy segítek. Egy jó barátért mindent. Ühm..Öhm.azt hiszem vadászni ment- közölte elfojtva
- Értem. Már nagyon hiányzik.
A ruhák között kutattam.
És azon elmélkedtem hogy olyan furcsán beszél Edwardról Rose meg amúgy is olyan furcsa.
Megtaláltam a tökéletes ruhát. A nap hangulatát tükröző fekete,sárga koktélruha.
-Azt hiszem ez jó lesz. Neked hogy tetszik?-mondtam magam elé tartva a ruhát.
- Ez teljesen jó. Megcsinálhatom a hajad? Jó lesz kisimítva?
- Aha…olyan rendes vagy…te leszel a legjobb barátnőm!Wáá dejóó..ilyen barátnőre vágytam mindig is!- úgy megöleltem hogy ezt még ő is érezte.
Ahogy öleltem akaratlanul is megakadt a szemem két borítékon. Az asztalomon volt mindekettő. Az egyik a bal, a másik a jobb oldalon.
Elengedtem Rose szorító ölelését, mire ő is hátranézett hogy min bambulok.
Rosera néztem.
- Én nem akarok mondani semmit. Nem akarlak megbántani. De hogyha baráti támogatásra van szükséged akkor hívj. Azt hiszem most magadra hagylak. Szia- mondta majd becsukta az ajtót.
Először a jobboldali borítékra néztem.
„Egyetlenegy legkedvesebb lányomnak Jasminnek
Drága Jas, én nagyon sajnálom azt amit tettem veled…és nem direkt csináltam. Még most is azon tűnődöm, hogy jó anya vagyok-e ha ilyeneket művelek a lányommal. Én nagyon sajnálom. Ne hibáztasd magad! Most a Denali-klánnál vagyok és megtanulom hogy kell türtőztetni magam..hogy ne történjen többé ilyen, se veled se mással!
Kérlek bocsáss meg.: Bella”
Zokogtam, ezzel eláztatva a papírt.
Anyu! Én hidd el megbocsájtok neked. De még félek. Félek a csalódástól ha még egyszer ilyen történik. Mielőbb szeretnélek megölelni, úgy mint szerető anya és lánya. És nem számít az hogy mik vagyunk, az élet a legfontosabb, megbocsájtok anya! Hiányzol!
A másik borítékra tévedt a szemem. Edwardtól van.
„Szeretett Jasminem!
Már most nagyon hiányzol…néztelek ahogy alszol és egy végzetes döntésre jutottam, de maradj a családomnál..én megyek el. Már így is elég nagy bajba sodortalak. Hogy milyen volt a régi életed? Egy szép család. Én meg mit csinálok,berontok hozzátok és lefekszem anyáddal. Régen farkas voltál..hát mit csináltam belőled…egy szörnyt..most nem tudom hogy hogy nevezzelek.. fél-fél vámpír farkas ember lettél..mindez miattam…az is csak miattam van hogy Bellát át kellett változtatni.Én tényleg nagyon hiányollak, már nem érzem a liliomillatodat, hiányolom a csókjaidat , az érintésed.
Én örökké szeretni foglak bár még ha nem is találkozunk többé: A te Edwardod”
A betűk elhalványultak. És mikor elakartam olvasni mégegyszer a levelet, a papír szétfoszlott.
A sok könnycsepp beborította a papírt és a szívemet is szétfoszlatta.
- „Én is örökké foglak szeretni bár még ha nem is találkozunk:A te Jasmined”
A múltad a jövőm! 13.rész (Két gondolat között)
Hónapok teltek el azóta mióta a szívem összetört.
Azóta csak az ágyamon sírok és kórosan lefogytam mert nem eszek. Az arcomat kiscípta a sírás és tiszta piros.A szemeim” vérben” forognak Egyszóval rémesen éreztem magam és kb. így is néztem ki.
Még most is az ágyon feküdtem amikor kopogtatott valaki.
-Bejöhetek? –kérdezte a női hang
Én nem válaszoltam. Nem akarok válaszolni. Túl rosszul érzem ahhoz magam.
Rose volt az. Odaült mellém az ágyra.
- Idejöhetek?-kérdezte halkan
Én csak bólogattam.
Hoztam neked valamit. Majd elővett egy ajándékdobozt.
- Ez a tied! Ez egy igazán neked készített ajándék! Hidd el nagyon jó,bontsd ki!
- Köszönöm, de nincs kedvem az ajándékokhoz.- közöltem vele
- Ehez biztosan lesz kedved! Naa bontsd ki! Addig naggatlak amíg ki nem bontod! Meglátod ez lesz a kedvenced!
- Na jó! De csak hogy abbahagyd!-ez egy kis mosolyt csalt az arcomra. Pedig egyáltalán nem volt kedvem semmilyen ajándékokhoz
Kibontottam közben nézve Rose arckifejezését .
Egy nagy tál Spagetti volt a tálom rajta egy cimkével.: „Esme és általam készített spagetti CSAK NEKED!”
Ettől megint csak mosolyra húzódott a szám.Imádtam az Esme által készített spagettit. Tényleg ez volt a kedvencem.
Mivel már nagyon régen ettem és nagyon éhes voltam ezért nem bírtam megállni hogy neki ne essek a kedvenc kajámnak.
Rose is mosolygott és megöleltük egymást.
-Tudtam hogy nem bírsz ellenállni neki!-mondta
Én csak bólogattam mert tömtem magamba a kaját.
-Tudod el kellene mondanom valamit! Van egy képességem de ezt senki sem tudja. Nem igazán szeretném hangoztatni, de azt hiszem tudok gondolatokat küldeni másoknak és ők hallják azokat.
És azt hiszem ez most hasznos lehet számunkra.
Tudod mikor Edward elhagyta Bellát ugyanez volt a helyzet. Alice látta Bellát hogy nagyon szomorú volt és ettől Edward is ugyanúgy szenvedett. És nem tudtunk mit tenni.
De most más a helyzet. Rájöttem a képességemre és ezt kihasználhatjuk. Küldjünk üzenetet Edwardnak. Mit szólsz?
- Hát nem tudom…és ha mégsem jó a képességed?De amúgy jó ötletnek tűnik.
- Kételkedsz bennem??! Próbáljuk meg!! Olyan rossz látni hogy szomorú vagy.
-Najó próbáljuk meg.! De akkor sikerüljön!
-Már csak meg kell fognod a kezem és gondolatban el kell küldenünk neki az üzenetedet! Készenállsz?
-Igen. – majd megfogtam Rose kezét.
(Ne köved el mégegyszer ugyanazt a hibát.Hiányzol!Én várok rád és örökké szeretni foglak.Emlékszel? Még te montad mikor először megcsókoltuk egymást. Hát ha nem jössz vissza akkor emlékezz az együtt töltött időkre, arra a varázslatos csókra amely éppen akkor csattant el mikor bealkonyodott)
- Érzem…hogy elküldtük a gondolatot. Igaz nem akartam kihallgatni..de remélem hogy olyat mondtál amitől visszatér. Mi is nagyon szomorúak vagyunk.
- Nem maradnál itt velem? –kételkedtem
- De szivesen.- majd oda raktama fejem az ölébe és elaludtam hónapok óta először.
A múltad a jövőm! 14.rész ( Sem veled sem nélküled!)
Hideg, de mégis meleg karokban ébredtem. De éreztem hogy ez nem Rosalié.
Csak nem ő az?
-Bocsáss meg, kérlek!-suttogta az ismerős hang a fülembe
- Miért hagytál itt? Miért mentél el? Olyan rossz volt nélküled. Elképzelni sem tudod mennyire. –borultam a karjaiba miközben a könnyeimmel küszködtem
- Igazad volt…nem kellett volna ugyanazt a hibát még egyszer elkövetnem. Nagyon sajnálom,hidd el. És ha már nem szeretsz megértem. Ez..ez egy megbocsájthatatlan hiba volt részemről. De kérdezhetek valamit? Hogy küldtél nekem üzenetet?-kérdezte Edward szomorkásan
- Még jó hogy szeretlek..hogy gondolhatsz ilyen butaságot?! Amúgy Rosalie rájött hogy gondolatküldés a képessége, de légyszives ezt ne áruld el senkinek. Szeretné ha titokban maradna. De tényleg olyan rossz volt nélküled..hol voltál?-kérdeztem majd adtam egy puszit az arcára.
- A Volturihoz akartam menni. Akkor kaptam meg az üzenetet mikor a nagy ajtójukban álltam. Hirtelen átgondoltam az egészet és rájöttem hogy tényleg hülyeség amit csinálok. Nem akarom tönkretenni az életedet. És tiszta szívből szeretlek .
- Én is szeretlek. És nem akarlak mégegyszer elveszíteni.De nincs elfelejtve. Harmadjára már nem követheted el ugyanazt a hibát. –mondtam pityeregve majd nyomott egy puszit a homlokomra
- Bella? Hogyvan?-kérdezte
- Hát..megtámadott és Alicék elvitték a Denali-klánhoz. Szerinted meglátogathatom?Már nagyon hiányzik.-majd legördült egy könnycsepp az arcomon
- Hát.. szerintem megnézhetjük őket!-mondta Edward elgondolkozva
Én azthiszem anyu már nem fog bántani. És én vagyok a hibás a történtekért. De remélem minden rendben van vele. ÓÓH aligvárom hogy elinduljunk. Irány Anyu!
- A többiek tudják hogy visszajöttél?
- Nem… te voltál az első. Azt hiszem üdvözölni kéne őket.- majd ahogy kimondta elkezdtem hívni Roset és a többieket
- Oké! Rose..rose gyere!!Itthon van Edward!Emmett!!Esme! Carlisle!Gyertek! –elhelyezkedtem Edward ölelésében és vártam hogy ideérjenek!
- Ó De örülök hogy hazajöttél öcsi! Hiányoztál! –mondta Rose és Emmett de emmett adott neki egy kis vállbabokszolást is!
- Ó fiam. Mért mentél el? Azt hittem sohasem látlak viszont!
- Tudtam hogy vissszajössz- mondta Carlisle az ajtófélfának dőlve mosolyogva
Mikor végevolt a nagy üdvözlésnek elkezdtem a mondanivalóm.
- Tudjátok arra gondoltunk hogy meglátogatnánk Anyáékat! Megengeditek?-kérdeztem lelkesedve az ügyért remélve hogy igent mondanak
- Hát persze…tudjuk milyen fontos az anya-lánya szeretet- mondta Esme
Egy kis szomorúságot véltem felfedezni Rose arcán. Láttam hogy „sír”.
Muszáj kinyomoznom mi van vele. Addig nem megyek el.
Miután kimentek a többiek bementem Rose szobájába. Láttam hogy még mindig sír. Odaültem mellé az ágyra.
- Mi a baj? kérdeztem és csendesen átöleltem.
- Mikor Esme az anya-lánya szeretetről beszélt akkor arra gondoltam hogy mi lenne ha nekem is lenne egy gyönyörű kisbabám. Szeretnék magamnak egy gyönyörű kislányt. De ez vámpírként sohasem adathat meg nekem.
- Ne félj. Majd kitalálunk valamit. Nekünk semmi sem lehetetlen. Együtt mindent megoldunk. Ne aggódj neked is lesz kislányod ha rajtam múlik!
- Biztos? –kérdezte még mindig szomorúan
- Hát persze! Elkísérsz minket?-kérdfeztem
- Szivesen. Legalább elterelődik a figyelmem a kisbabámról.
Két nap múlva el is indultunk Anyuékhoz.
A múltad a jövőm! 15.rész (Újra Anyuval)
2 nap múlva megérkeztünk a Denali-klánhoz.
- Sziasztok! Csak nem megnézitek Bellát? Nagyon sokat fejlődött!- köszöntött minket Irina
- Szia! –mondtuk egyszerre
- Gyertek be! Bella mesélt rólad Jasmin! És ahogy mondta tényleg Alicera hasonlítassz egy kicsit!
- Köszönöm !- ez az Irina nagyon szimpatikusnak tűnt, nagyon kedves
Majd beléptünk a házba.
-Sziasztok! Már régen jártatok erre!- mondta Tanya Carmen és Kate
-Tudjátok van egy új tagunk! Monique ! Hát nem nagyon jövünk ki vele de ha elküldjük akkor csatlakozik a Volturihoz!-mondta Irina kicsit sziszegve
- Csá! Mondta Monique a konyha felől!
- Szia!-mondtam hátha kisűl belőle valami jó
Hát az első beszólása alapján tényleg nem volt szimpatikus. De hátha meg tudjuk változtatni a véleményét az „életről”!
- Ööh…Szi..Sziia..é..én Edward ..Cu..Cullen vagyok! Szóval én Edward Cullen vagyok!-nyögte ki Edward
- óÓh szia Edward!Örülök hogy megismerhettük egymást! Ilyen helyes vámpírfiút még nem láttam!
- Köszönöm! És mellesleg te is jól nézel ki!- mondta rám sem hederítve
Oldalba böktem. Láttam hogy Monique-t bámulja még mindig. Na majd megmutatom én neki hogy ki a jó nő! De ha ezt a lehetőséget elszalasztja és Moniquet választja én ..én engem már nem érdekel
- Hol vannak anyuék?-…vágtam közbe nehogy elkezdjenek flörtölni
- Kiderült hogy Bellának az a képessége hogy feléleszt dolgokat a szeretetével! Eddig még csak növényeken próbáltuk ki! A fonnyadt virágokat virágzóvá változtatja..!
Most a növényházban vannak!Próbálgatják a képességét!
Gyertek!
Megláttam a növényházat!
Óh anyu nemsokára láthatlak! Már nagyon hiányzol!
- Jasmiiin! Drága lányom! De régen láttalak!
- OÓh Anyuu!
Szaladtunk egymás felé majd szorosan megöleltük egymást!- annyira régen láttuk egymást hogy képtelen voltam elengedni.
-Mostmár annyit lehettek együtt amennyit akartok!-mondta Tanya
Megöleltem a többieket is!
- Éppen a képességemet próbálgatjuk! Ez hasznos lenne az orvostudományban! És tudod mindig is orvos akartam lenni! Carlisle-al dolgozhatnék együtt is akár!
- Ennek nagyon örülök! És hogyha feltételezésem szerint nem csak növényeket tudsz konzerválni akkor valami mást is!! Anyu ezzel te lehetnél az évszázad vámpírja!
- Tudod van még valami más is! Brian eljegyzett!-mondta majd megcsókolták egymást
- Mondtam én neked hogy hozzádvaló pasi!- majd anya oldalba bökött
Mindenki röhögött!
- Tudod anyu nekem is van itt valaki! Edwarddal szeretjük egymást! Igaz?-majd ránéztem Monique-ra
- Hát igen! Én is már az eljegyzést tervezgetem!-mondta Edward meglepett könnyedséggel
Bementünk. Beszélgettünk még egy csomót!
- Anya ezt majd otthon megbeszéljük de van egy ötletem Rosalieval kapcsolatban nagyon örülne neki!-mondtam és arra gondotlam ha anyya feltudja éleszteni anövényeket akkor egy magzatot is fel tud majd éleszteni…! Ez egy tökéletes ötlet lesz!
- Oké Jas…szerintem menni fog!
Nagyon eltelt az idő mert még egy teljes napig beszélgettünk.
Megegyeztünk hogy hazamegyünk együtt. De Irina Moniquet is ránktukmálta pár hónapig.
Elfogadtam a tényt. De most felettébb boldogabb voltam mert Edwrd meg fogja kérni a kezem és anyu is otthon lesz végre.
Elköszöntük majd elundultunk hazafelé nyugalomban. Azzal a tudattal hogy végre kezdenek rendbejönni a dolgok.
A múltad a jövőm! 16.rész (A lefújt buli)
Mikor hazaértünk egy nagy buli fogadott minket.
- MEGLEPETÉÉÉS!-kiáltották egyszerre és utána üdvözöltük egymást..biztos vagyok benne hogyha anyu tudna sírni akkor most bizony könnyezne..az örömtől.
Gondolhattam volna hogy Alice még elintézi ezt is. Hát istenem… ez a bulimániás kiscsaj egyszerűen szuper..gondolom neten rendelte meg a kellékeket vagy valami! De hogy még erre is gondolt az hihetetlen..főleg hogy közben nem is itthon volt!
-Alice tündérke ezt te csináltad?- kérdeztem bedobva neki a huncut mosolyomat
- Igen, kicsi zöldfülű manócska…és nem hiába elég nagy ünnep lesz ma!!- mondta ravaszul majd a nyakamba ugrott és együtt forogtunk egymás ölelésében.
Később már csak azt vettem észre hogy mindenki minket néz és egy pillanatra mindenki lefagyott mi is csak nekünk a mosoly az arcunkról. Aztán Emmett elkezdett röhögni.
- Csak nem? Hát őszintén gratulálok az egymásra találásotokhoz!- elkezdett tapsolni és közben már mindenki vele röhögött köztük mi is.
Alice elkezdett közeledni a nyakamhoz míg végül rájöttem hogy mit is csinál. Egy mű harapást adott elő. Majd megadva magam hátradöntöttem a fejem. Persze ezt csak viccből csináltuk de nagyon vicces volt.
Ezt csak egyvalaki nem találta viccesnek. MONIQUE. Ez a cicababa kezdett egyre unszimpatikusabbá válni.
Egy újabb bonyodalom. Az életem fenekestől felfordult mióta először a réten jártam. De ez így jó..így legalább nem unalmas az öröklét nemigaz?
- Monique,ismerd meg a családomat..Én Carlisle vagyok. A feleségem Esme. És ők itt a fiaim Emmett,Jasper és Edward. A lányaim Alice,Rosalie. Nem utolsósorban bemutatnám Bellát és Briant és Jasmint akiket már ismersz.-mutogatott mindenkire egyenként Carlisle.
-Nagyonn,nagyonn örülök! Ez olyan édess! Egy ilyen szép nagy család így együtt! –mondta hízelgően fejét kicsit megdöntve kezeit összekulcsolva az arca mellett..mellesleg kicsit előredőlve..persze gondoltam hogy direkt van.. Az összes fiúnak elkerekedett a szeme.. még Carlislenak is. Ez félelmetes. Ez a nő mindenkit a rabjává tesz kebleinek.
- Mindannyian örülünk hogy megismerhettünk téged és remélem sok örömben lesz részed az itt töltött hónapjaid alatt.
- Annak örömére hogy Bella hazatért és Briannal eljegyezték egymást és Edward és Jasmin megint együtt van ….Kezdőődhet a buliiiiii! –vágott közbe Alice nagy szerencsémre
Hirtelen bekapcsolt a hifi és hatalmas erőkkel döngött a ház a zenétől. Elkezdtek villogni a disco fények, a disco gömb.
Nem nagy meglepetésemre Monique félrelökött mindenkit és beállt középre szólózni.
Elkezdett „sztriptízelni” csak éppen nem dobta le a ruháit. Még jó. Hát már komolyan mondom tényleg elegem van belőle. Kihívta Edwardot maga mellé és ez már tényleg pofátlanság mert Edward rácsapott a fenekére.
Odamentem és mindkettőnek adtam egy óriási pofont. Nem bántam meg. Megérdemelték.
- Hohóó Edyke mitcsinálsz?? Nyilvánosan??-röhögött Emmett de mihelyst meglátta hogy mindenki dühösen néz rá...abbahagyta
- Légyszives hagyjátok abba! Ha ezt akarod nem bánom de akkor inkább ne az orrunk előtt!- mondtam meggondolatlanul amit én sem gondoltam egész komolyan.
Felrohantam. Ha tudtam volna sírni azt tettem volna.
Lentről hallottam hogy Alice és Rosalie elkezdi szidni a többieket.
- SZÉGyELJÉTEK MAGATOKAT! HOGY KÉPZELTÉTEK? FŐLEG MOST MIKOR KEZDENEK RENDBEJÖNNI A DOLGOK! MONIQUE JOBB LESZ HA MEGHÚZOD MAGAD MIELŐTT MÉG ELBÁNUNK VELED!-mondták felváltva
Majd halottam ahogy felfutnak Rosalieval a lépcsőn.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csengőhangok Mobilodra
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
World Clock 
