Mennyei szerelem 11. fejezet
{ Edward szemsz�ge }

Rohantam a f�k k�z�tt. A vad�szaton m�r t�l voltam. A mai �tlapomon egy oroszl�n �s k�t szarvas szerepelt. J�l is laktam t�l�k.
Hab�r m�r k�s�re j�rt, nem �rdekelt. Nagyon j�l esett most futni. S�t�t volt, de ez engem soha sem akad�lyozott. A v�mp�rok j�l l�tnak a s�t�tben is.
Sorra kiker�ltem minden egyes f�t, j� messze voltam a h�zt�l.
Amikor elindultam vad�szni, l�ttam hogy Alice �s Jasper �pp akkor mennek haza.
J� sok�ig tartott a kis „egy�ttl�t�k”.
De Carlisle biztos m�g mindig a k�rh�zban van. Legal�bbis otthon nem volt.
Halott szerelmem hangj�t tegnap hallottam utolj�ra, �s m�r eszm�letlen�l hi�nyzott.
M�r nem is t�r�dtem mi�rt hallhatom �t, csak az sz�m�tott hogy hallom.

Egyszer csak mintha besz�d foszl�nyokat hallottam volna. De csak nagyon halkan. Minimum 10 km-re lehetett onnan, ahol �lltam.
Nem tudom mi�rt, de elindultam a hang fel�.
Vajon kik lehetnek ilyen k�s�n az erd�ben?

Gyorsan futottam. Nem akartam hogy bajuk essen. Emberek, ilyen k�s�n egy s�t�t, vadakkal teli erd�ben.
Nem is �rtettem �ket. Lehet hogy turist�k, akik elt�vedtek?

Nem. Meg�reztem azt a jellegzetes, �desk�s v�mp�rszagot. Ismer�s volt. �s a hang is…
Carlisle?

De h�t mit keres � itt? �s a m�sik hang… egy n��.
A n� hangj�t nem ismertem fel. De az az illat... lehet hogy k�pzel�d�m. Mert ez lehetetlen. De az illata, �pp mint az �v�.

Odamentem a helyhez, ahonnan j�ttek a hangok. Egy kis fah�z volt. Eddig m�g nem l�ttam itt. B�r nagyon nem szoktam eddig bej�nni az erd�be.

Ben�ztem az ablakon.
T�nyleg ap�m volt ott. �s egy barna haj�, nagyon ismer�s l�ny.
Na ezt ne… m�g hasonl�t is r�?

Ap�m felkapta a fej�t. A l�ny pedig az arc�t f�rk�szte.
Carlisle? – sz�lt a l�ny ap�mhoz. De � csak felemelte a mutat�ujj�t, �s csendre intette a l�nyt.
- Alice, Jasper, ti vagytok? – sz�lt ki Carlisle.

- Nem. – l�ptem be az ajt�n.
Az ismer�s illat megcsapta az orrom. J�zusom ez nem lehet. Lehetetlen.
Mi�rt k�noz engem Isten?
Egy l�ny, akinek pont olyan a v�re illata mint Egyetlen szerelmem�?
Ilyen nincs.
- Edward! – sz�ltak mindketten meglepetten.
- Carlisle, mi a fene folyik itt? Az illata… �s honnan tudja a nevem?
Ap�m r�n�zett a l�nyra, akinek NEM hallottam a gondolatait. Tekintete egyszerre volt boldog, meglepett �s izgatott.
Nem �rtettem semmit.
„Fiam, gyere, besz�lj�k ezt meg kint” – �zente nekem gondolatban.
- Nem! Itt �s most akarom hallani. Ez a l�ny… nem hallom a gondolatait, �s az illata teljes m�rt�kben olyan mint az �v�. Hogy lehets�ges ez? – ezeket a szavakat m�r kiab�lva v�gtam ap�m fej�hez.
- Edward, nyugodj meg k�rlek. Mindent elmagyar�zok, csak menj�nk ki, k�rlek. A saj�t �rdekedben mondom.

Elindultam az ajt� fel�, de szememet le nem vettem a l�nyr�l, akinek tekintete szintbe bele�gett a saj�tom�ba.

- Nos? – sz�ltam ap�mhoz, imm�r kint, a h�zt�l n�h�ny m�terre.
- Ez… nem lesz mindennapi, amit most elmondok neked. Sz�val. Kezdem az elej�n.
Miut�n, az a sz�rny�s�g t�rt�nt, a n�v�rednek l�tom�sa volt… R�lad �s Bell�r�l.

�rtetlen�l n�ztem ap�mra.
- De h�t… az hogy lehets�ges? – tudakoltam.
- Hadd folytassam. – k�rlelt ap�m.
B�lintottam.

- Sz�val, ez Alice-t is nagyon meglepte, ez�rt sz�lt Jaspernek r�la. H�t, Jaspert nem k�pesztette el �gy a dolog mint Alice-t. Merthogy, � m�r az �ta �rezte Bell�t, ami�ta meghalt. S�t, er�sebben �rezte, mint minket. Ebb�l �k ketten arra k�vetkeztettek, hogy Bella lelke… hogy is mondjam… a f�ld�n ragadt.

K�pzel�d�m? Vagy ap�m az el�bb azt mondta hogy Bella �letben van?

- Alice-�k sz�ltak nekem, hogy mire j�ttek r�. Ez 3-4 hete volt. Az�rt dolgoztam annyit mostan�ban, mert testet kerestem Bella lelk�nek. Vissza akartuk �t hozni az �letbe, Edward. �s… �s siker�lt.

Siker�lt?
Az a l�ny ott bent…

Egy m�sodperc t�red�ke alatt a h�zba �rtem.

- Ez igaz? – �lltam meg a l�ny el�tt. – T�nyleg Te vagy az?
A k�nnyei v�gig folytak az arc�n, �s boldog mosolyra h�zta a sz�j�t.
- Igen, �n vagyok. �n vagyok az. – mondta, �s a nyakamba vetette mag�t.

M�g mindig az �jul�s hat�r�n voltam. De �reztem az illat�t… �s ez sz�z sz�zal�kos igazat adott ap�m �s a l�ny szavainak. Bella szavainak.

Meg�leltem, cs�koltam a nyak�t.
- Annyira hi�nyozt�l. �n… majdnem bele haltam. N�lk�led k�ptelen vagyok l�tezni. – mondtam a szem�be n�zve. Ha ember lettem volna, litersz�mra folytak volna a k�nnyeim, de �gy csak t�gra ny�lt, �r�mt�l f�tyolos tekintettel f�rk�sztem az arca minden egyes r�szlet�t.

M�s volt… de nem �rdekelt. Csak az sz�m�tott, hogy visszakaptam �t. �letem �rtelm�t.

� csak zokogott az �lel�semben. De tudtam, hogy a boldogs�gt�l.
�s a nevemet mondogatta, mintha ez tartan� �letben.
- Edward, Edward, Edward – zokogta.
Belecs�koltam a nyak�ba, �s magamhoz �leltem �t. Egy centi sem maradt k�zt�nk. Csak a ruh�nk v�kony anyaga v�lasztott el egym�st�l.

� felemelte mellkasomba f�rt arc�t, �s olyan szenved�lyesen cs�kolt meg, mint el�z� �let�ben soha…

Mennyei szerelem - 12. fejezet
{ Bella szemsz�ge }

Ott �lltunk a kis fah�z egyetlen szob�j�ban, �s cs�kol�ztunk.
Ebben a cs�kban benne volt majd’ k�th�napnyi n�lk�l�z�s.

M�rhetetlen�l j� �rz�s volt megint itt lenni v�delmez�, hideg karjaiban.
- Menj�nk haza. – mondta kiss� elh�z�dva t�lem.
Megbabon�zott pillant�s�val. Csak b�lintani tudtam, azt is alig �szrevehet�leg.
Felkapott az �l�be, �s fut�snak eredt.
�n karjaimmal �tfontam a nyak�t, arcomat a nyak�ba temettem.
�jra itt voltam Vele, a legcsod�sabb l�nnyel.
Sok�ig egyik�nk sem sz�lalt meg, de v�g�l kit�rt bel�le a k�rd�s:
- Hogyan lehets�ges ez?
- Fogalmam sincs Edward… egyszer csak el�j�tt az az aut� a semmib�l, �s ut�na m�r k�v�lr�l l�ttam magam, amint egy csom� ember k�r�l�ttem �ll, �s megd�bbenve figyel engem. Alice pedig f�l�m hajolva kiab�lja a nevemet.
Sz�rny� volt visszagondolni: A nap, mikor mindent elvesztettem, ami valaha az eny�m volt.
De ez a mai nap, rem�nyeim szerint az, mikor mindent visszakapok.
Vagyis… majdnem mindent. Az ap�mat, any�mat, Philt, a bar�taimat �s a testemet �r�kre elvesztettem.
De a legfontosabbat, Edwardot visszakaphattam. �s vele egy�tt a Culleneket is. K�zt�k a legjobb bar�tn�mmel. �s ezek, azt hiszem, k�rp�tolnak engem a vesztes�geim nagy r�sz��rt.

Hossz� ideje �ton voltunk m�r. Ebb�l k�vetkeztettem, hogy bizony�ra nem a forksi erd�ben vagyunk. Hisz onnan Edwardnak 5 perc a h�zig.

- Edward? – n�ztem fel az arc�ra.
� is r�mpillantott.
- Ugye nem akart�l elmenni a… Volturihoz?
Nem tudtam honnan j�tt ez a k�rd�s, de az�rt el�g fontosnak bizonyult.
- Bella, �n megmondtam, hogy n�lk�led nem tudok tov�bb �lni. El akartam menni. De azt�n eszembe jutott Esme, hogy neki ez mekkora f�jdalmat okozna, �s r�besz�ltem magam a marad�sra. De nagyon neh�z volt minden egyes nap.
- De most m�r minden rendbe j�n, ugye? – k�rdeztem, ezzel arra utalva hogy egy�tt maradunk-e.
Mosolyogva megcs�kolta a homlokomat.
- Igen Szerelmem. Minden rendbe fog j�nni. Visszamegy�nk a h�zba, elmagyar�zzuk a t�bbieknek a t�rt�nteket, �s �lj�k tov�bb az �let�nket.
- Sz�val… m�g �gy is akarsz engem? – n�ztem v�gig magamon.
- Bella, hogy k�rdezhetsz ilyet? Szeretlek t�ged, Te vagy a mindenem, �rted? �s am�gy meg… nagyon csinos vagy. – villantotta fel f�loldalas mosoly�t, amit�l mindig felgyorsult a sz�vver�sem. �s most sem volt ez m�sk�pp.

Amikor a Cullen h�zhoz �rt�nk, talpra�ll�tott, �s megcs�kolt.
K�rd�sek cik�ztak �t a fejemen. Azt m�r tudom, hogy Edward, Alice, Jasper �s Carlisle elfogadnak �gy. De mi van a t�bbiekkel?
Esme-vel, akit p�tanyuk�mnak tekintettem, vajon most lesz-e az egyetlen, az igazi?
�s Rose? Mit fog sz�lni Rose, aki m�r eredeti testemben is ut�lt? Nem hiszem, hogy �gy megszeretne.
Emmett miatt annyira nem agg�dtam. Po�nkodni �gy is lehet… k�tlem, hogy ez a k�ls�mt�l f�ggene.

B�ztam benne, hogy Edwardnak lesz igaza, �s minden rendbe j�n.
Megfogta a kezem, �s bevezetett a h�zba. M�r mindenki a nappaliban volt, gondolom Carlisle �sszeh�vta az eg�sz csal�dot.

Mikor bel�pt�nk a helyis�gbe, kicsit fur�n �reztem magam hogy senki sem ismer fel, b�r ez term�szetes volt.
Mikor Esme megl�tta, hogy Edward a kezemet fogja, �s a k�p�n hatalmas vigyor van, hogy is mondjam… kiss� meglep�d�tt.
- Edward, ki ez az ifj� h�lgy? – k�rdzete t�gra ny�lt szemekkel.
H�t… ez a k�rd�s meglehet�sen egyszer�, az �n esetemben m�gis eszm�letlen�l bonyolult.
- Anya… ez kiss� bonyolult. Alice, elmagyar�zn�d Esm�nek a t�rt�nteket?
Alice elkezdett mes�lni a csal�dnak.
Emmett nem lep�d�tt meg, amin viszont �n meglep�dtem. Alice-�k biztos m�r beavatt�k.
Csak azt nem �rtettem, hogy mi�rt.
Esme arc�n t�bb �rzelem is jelen volt. Boldogs�g, k�tked�s, �s… d�h?
- �s nekem err�l mi�rt nem sz�ltatok? Tudj�tok hogy Bella mennyire fontos nekem.
Olyan, mintha a saj�t gyermekem lenne! Seg�tettem volna. – mondta, �s tekintet�t Carlisle �s Alice k�z�tt j�rtatta.
- Sz�vem, sajn�lom, de azt gondoltuk, hogyha nem tudunk olyan sokan err�l, kevesebb az es�ly arra, hogy Edward megtudja a gondolatainkb�l. B�ven el�g, hogy n�gyen tudtunk a dologr�l.
- N�gyen? – k�rdezte Esme.
- Igen, tudod, Emmett meghallotta amint Bell�r�l �s a tervr�l besz�l�nk, �s musz�j volt elmondanunk neki.
- Mi? Te tudtad �s nekem nem sz�lt�l? – Rose szeme szikr�kat sz�rt, ahogy Emmettre n�zett.
- Bocs Cica, de meg lett tiltva. – Emm a f�ldet n�zte. Mindig megmosolyogtatott, ahogy a nagy �s er�s Emmett f�l�t-fark�t beh�zta, mikor a t�r�keny Rosalie leszidta valami�rt.
Mint egy nagy gyerek, aki rossz f�t tett a t�zre.

- Jaj �desem, annyira �r�l�k Neked. – j�tt oda hozz�m Esme, �s meg�lelt, mint anya a l�ny�t.
- Hi�nyozt�l. – n�ztem r�.
- Te is nekem, hidd el. N�lk�led olyan unalmas volt ez a h�z. De most majd bep�toljuk.
T�nyleg, biztos �hes vagy. Gyere Rose, v�s�roljunk.
Rose fel�llt a kanap�r�l, �s elindult fel�m…
Vajon felpofoz, vagy kiab�lni fog? De nem, amit tett, teljes m�rt�kben meglepett.
Meg�lelt. Mintha a h�ga voln�k, mintha t�nyleg �r�lne, hogy visszaj�ttem.
- Bocs�ss meg nekem, ami�rt olyan undok voltam veled mindig. Pedig nem szolg�lt�l r�. Egyszer�en csak irigyeltelek. De ami veled t�rt�nt… jaj Bella, �n annyira sajn�lom.
- Rosalie, �n nem haragszom r�d. Soha nem is haragudtam. K�sz�n�m. – mosolyogtam r�.

Majd elmentek Esm�vel.
T�nyleg �hes voltam. Eddig �szre sem vettem.

Edward odaj�tt hozz�m, �s szorosan mag�hoz �lelt.
- L�tod? Elfogadnak. Szeretnek t�ged. Minden olyan lesz, mint ezel�tt.

Mennyei szerelem - 13. fejezet
{ Edward szemsz�ge }

Az elm�lt 3 nap maga volt a csoda.
M�g mindig nem hittem el, hogy ilyen l�tezik, hogy ez t�nyleg megt�rt�nt.
De itt volt r� az �l� bizony�t�k a karjaimban. �s m�r �r�kre itt is marad.
Bella m�r kezdte elfogadni �j test�t, hab�r az�rt m�g mindig agg�dott hogy �n mik�pp viszonyulok hozz�.
Term�szetesen �j volt m�g a helyzet, megszoktam r�gi, finom vonulat�, s�padt arc�t. Sz�p sz�n�, nagy, �zike szemeit, �s d�s, hull�mos haj�t.
Hi�nyzott persze, de a l�nyeg m�gis csak a lelke volt. A sz�ve. Az illata, a gondolatai.
Mert ezek ugyanazok maradtak. A legl�nyegesebb dolgok sz�momra.
Mellesleg pedig a mostani �nje is nagyon csinos volt. Haja valamivel s�t�tebb, �s az a kis v�r�ses t�nus, ami akkor volt a haj�ban, mikor napf�ny �rte, elt�nt. De hasonl�an g�nd�r �s hossz�.
A szeme kicsit sz�kebb v�g�s�, �s s�t�tes, majdnem fekete. De a s�t�t sz�n ellen�re k�ts�gtelen�l ott volt benne a Bell�ra jellemz� �rtatlans�g �s szeretet l�gyan csillog� kett�se.
A b�re valamivel s�t�tebb, nem az a porcel�n feh�rs�g�. De �gy vettem �szre, hogy ez tetszik neki. �s szerintem is sz�p volt. Illett hozz�.
Alakja izmosabb, �s �gy t�z centivel magasabb, mint eredetileg volt.

Sz�p k�ls� volt, �s most, hogy Szerelmem lelke k�lt�z�tt bel�, gy�ny�r�.
Csak id� k�rd�se, �s biztosan megszokom majd.

Sz�val nem volt mi�rt agg�dnia. Nekem tetszett, �s a t�bbiek is teljes m�rt�kben elfogadt�k. Hisz � ugyan az a Bella, akit ismertek. Semmit sem v�ltozott bel�l.

Sokat volt egy�tt Esm�vel, aki l�nyak�nt tekintett r� most is, mint r�gen, �s Rose-zal, akit Bella m�r n�v�r�nek tekintett. Rosalie sokat mes�lt Bell�nak emberi �let�r�l, f�jdalmas, �s �r�mteli pillanatair�l. Nagyon j�l meg�rtett�k egym�st.
�s persze sokat volt egy�tt Alice-szel, legjobb bar�tn�j�vel, aki mint mindig, most is r� akarta besz�lni Bell�t egy kis k�z�s, amolyan „csajos napra”.
De Kedvesem elutas�totta, ink�bb volt velem. Ki�lvezt�nk minden egyes pillanatot, �m�lkodva n�zt�k egym�s arc�t valamikor �r�kig.

�gy volt ez most is. A szob�mban voltunk, az �gyamon. Szemben egym�ssal oldalunkon fek�dt�nk, �s m�r nem is tudom, mi�ta nem sz�ltunk egym�shoz. De nem is kellett ide sz�, an�lk�l is t�k�letesen meg�rett�k a m�sikat.

- Edward?
- Igen?
- Tudom hogy m�r besz�lt�nk r�la… de most, hogy visszaj�ttem, nem akarod hogy veled maradjak?
- Miket besz�lsz? Hogyne akarn�m hogy velem maradj? Szeretlek, mindenn�l jobban.
- Akkor mi�rt nem akarod hogy �R�KRE egy�tt legy�nk? Mi�rt nem v�ltoztatsz �t?
- �… sz�val err�l van sz�. Bella �n nem fogom elvenni a lelked. Nem vetek v�get az �letednek a kedved�rt… m�r megmondtam. �letem legcsod�sabb pillanata volt mikor megismertelek, �s mikor visszakaptalak, de nem foglak meg�lni!
Azthittem, v�gre abbahagyja a gy�zk�d�st, de tov�bb folytatta.
- De h�t nem �ln�l meg! Csak �tv�ltoztatn�l. Olyan lenn�k mint Te. Mindenkinek ez lenne a legjobb �s a legk�nnyebb. Jaspernek nem k�ne nap mint nap megk�zdenie a v�rszomj�val, Rose v�gre teljesen elfogadna, ha olyann� v�ln�k mint �, �s… �s… k�rlek Edward! Nekem m�r nem maradt senkim, csak Ti vagytok nekem. Mi tart vissza hogy megtedd?
- Dr�ga Bella – simogattam meg az arc�t – �n mindenn�l jobban szeretn�m, ha �r�kre velem maradn�l hidd el. �s nagyon sajn�lom hogy �gy kellett t�rt�nnie, hogy elvesztetted Charlie-t �s Ren�e-t, de ezt m�r nem tudom visszacsin�lni. Tudom mennyire szereted �ket, de �k nem �rten�k meg… �s ha a Volturi f�l�be jutna, hogy ennyi ember tud r�lunk, akkor meg�ln�nek benneteket. �s �n ezt nem hagyhatom. �n…
- De nem tudn�nak meg�lni, ha �n is v�mp�r lenn�k. �s nem is lenne mi�rt meg�lni�k ha azz� v�ln�k. �s sajn�lom Edward Cullen, de ebb�l nem engedek. V�mp�rr� fogok v�lni, ak�r te v�ltoztatsz �t, ak�r valamelyik m�sik Cullen. Ez az �n d�nt�sem.
Elk�pedve b�multam r�.
Ennyire megv�ltozott volna? Soha sem viselkedett m�g �gy velem.
- Ezt nem teheted. – sz�rtem a fogaimon kereszt�l.
Ideges voltam.
- Igaz�n? Csak figyelj! – mondta, �s felkelt az �gyr�l. Megc�lozta az ajt�t, de �n egy tizedm�sodperc t�red�ke alatt mellette termettem, �s megfogtam mindk�t csukl�j�t.
- Nem engedem. – mondtam alig t�z centire az arc�t�l.
- Alice! – mondta kicsit hangosabban. N�v�rem egy m�sodperc alatt el�tt�nk termett.
Ahogy megl�tta a szitu�ci�t, k�ld�tt egy olyan gondolatot fel�m, amit most nem r�szletezn�k…
- Alice, ugyanm�r. Nem b�ntottam. Sose tenn�m. Te is tudod. De nem engedem hogy t�nkretegye az �let�t.
- Ez nem a Te d�nt�sed Edward. Tudod, hogy mennyire szeretlek, Te vagy nekem a legfontosabb. �s �pp ez�rt akarom annyira. – mondta a szemembe hat�rozottan.
- V�mp�r akarok lenni. – int�zte szavait ez�ttal n�v�remhez.
Alice nem lep�d�tt meg. � m�r l�tta Bell�t annak, amik mi vagyunk, �s �r�lt neki, hogy legjobb bar�tn�je olyann� v�lik mint � maga.
Annyira nem �rtettem – m�g gondolatain kereszt�l sem – hogy hogyan k�v�nhatja ezt.

Elengedtem Bella kezeit, �s a fejemhez kaptam.
Elkezdtem s�t�lni ide-oda a szob�ban. Alice �s Bella nem tudt�k mire v�lni a dolgot.
„Edward?” – nem t�r�dtem Alice felsz�l�t�s�val. Nem reag�ltam r�.
Fejemben k�pek peregtek le. Bella, ahogy t�r�keny teste r�ngat�zik az �tv�ltoz�st�l. Bella v�r�s szemekkel �s feh�r b�rrel. Bella, ahogy egy szarvas v�r�t sz�vja �ppen ki. Bella, ahogy az �n kezemet fogva fut az er�ben. Bella 100 �v m�lva ugyanilyen frissen �s fiatalon, mint most.
Fejemben megsz�letett a d�nt�s.

Meg�lltam, �s Szerelmem szem�be n�zve sz�l�sra nyitottam a sz�m…

Mennyei szerelem- 14. fejezet
{ Alice szemsz�ge }

Edward szob�j�ban voltunk, �s a v�lasz�ra v�rtunk.
A sorsd�nt� szav�ra, miszerint Bella v�mp�rr� v�ljon, vagy sem. De az m�g v�ratott mag�ra.
Edward kif�jta a leveg�t, l�tszott rajta, hogy nagyon nehez�re esik a d�nt�s. �m p�r pillanattal k�s�bb abbahagyta folytonos m�szk�l�s�t, meg�llott Bella el�tt, �s sokatsejtet� pillant�ssal n�zve �t, megsz�lalt:

-Bella, �n v�giggondoltam mindent… �s �gy d�nt�ttem, hogy beleegyezem.
Bella megdermedt, k�pni-nyelni nem tudott a meglepet�st�l. Szerintem erre a v�laszra egy�ltal�n nem sz�m�tott. �s a tes�mat ismerve, �n sem nagyon. De mikor v�gre �szhez t�rt, �s l�tta, hogy Edward t�nyleg komolyan gondolja, felsik�tott, �s az �r�mk�nnyek leperegtek az arc�n.
Odafutott Edwardhoz, �s a nyak�ba ugrott. Nem t�r�dve velem, cs�kolgatni kezdte a b�ty�m, ahol csak �rte. Persze ez engem nem zavart. Boldog volt, �s a l�nyeg ez.
- K�sz�n�m, k�sz�n�m, k�sz�n�m. Nem tudod, hogy ez mennyire fontos nekem. Szeretlek! – s�rta �des mosollyal az arc�n, �s megcs�kolta a testv�remet.
- Bella…Bella, v�rj! – folytatta Edward. – Beleegyezem, de csak egy felt�tellel. V�rjunk vele m�g 3 h�napig, �s ha m�g akkor is szeretn�d, megteszem. �tv�ltoztatlak.
Persze, csak akkor, ha azt szeretn�d hogy �n csin�ljam.
- Persze hogy azt akarom! De nem �rtem minek vele v�rni… tudom mit akarok, �s ha m�r �gyis beleegyezt�l…
- K�rlek Szerelmem. Ez az egyetlen felt�telem. – gy�zk�dte Edward Bell�t.
- Ok�. 3 h�nap. De egy nappal sem t�bb! – �lelte meg �jra.

Tudtam hogy Edwardnak ez hatalmas d�nt�s volt, �s hogy, ha csak mag�t venn� figyelembe, a saj�t �rz�seit, akkor Bella ember maradt volna.
De nem, az �n tes�m nem �nz�. Mindenn�l jobban szereti Bell�t, �s az � kedv��rt m�g erre is k�pes.
H�t mi ez, ha nem teljesen �nzetlen, �s odaad� szeretet egy m�sik l�ny ir�nt?

- Jaj Bella, annyira �r�l�k hogy te is v�mp�r leszel. De �n tudtam! �n m�r el�re l�ttam hogy �gy lesz. – vetettem magam a nyak�ba.
Hi�ba, de a legjobb bar�tn�m volt �. Mit k�v�nhattam h�t jobban m�st ann�l, hogy olyan legyen mint �n?
- Tuti j�l fog majd �llni neked a feh�r! – nevettem vele egy�tt.
- K�szi Alice. V�gre val�ra v�lik a k�v�ns�gom. – mondta Bella m�g mindig mosollyal az arc�n.

- Menj�nk le, k�z�lj�k a t�bbiekkel is. – jelentette ki Edward, �s �n l�ttam rajta, hogy �t k�zel sem dobja fel �gy a dolog, mint minket.
De meg tudtam �rteni. Hisz �gy ismerte meg Bell�t, �gy szerette mindeddig. A csalogat� illat� v�r�vel, nyugtat� dallam� sz�vdobog�s�val (m�r amikor nem �ppen megcs�kolni k�sz�lte az �n kis b�ty�k�m, mert akkor minden volt, csak nem nyugtat�), �s k�tball�bass�g�val egy�tt.
De ezeknek most v�ge.
Nem lesz t�bb� �des v�r, no meg sz�vdobog�s. �s azt hiszem, az �gyetlens�get is mindenbizonnyal kih�zhatjuk a list�r�l.

Eddig Edwardnak ez jelentette a teljes�rt�k� Bella Swant.
A l�nyt, aki megv�ltoztatta az eg�sz �let�t. �s a mi�nkre is hat�ssal volt. R�m mindenk�pp.
De ismertem m�r annyira a testv�remet, hogy az �rz�sei nem fognak csillapodni Bella ut�n.
A lelke ugyan az marad…
Mennyit hajtogattuk ezt a mondatot az ut�bbi id�kben. De att�l ez m�g t�ny �s val�.

Elindultunk h�t lefel� a nappaliba.
A t�bbiek m�r mind lent voltak. �s b�r biztosra vett�k, hogy hallott�k az emeleten val� diskur�l�sunkat, az�rt m�gis �gy j�rja, ha egy ilyen nagy esem�nyt szem�lyesen k�z�l az „ember”.

- Sziasztok… bizony�ra hallott�tok az im�nti besz�lget�s�nket. – kezdte Edward. A hangj�b�l kis fesz�lts�g csend�lt.
- Nos, igen. Hosszas gondolkod�s ut�n arra jutottam, hogy t�nyleg j� lenne, ha Bella is ilyenn� v�lna, mint mi. Ez els�sorban az � akarata – p�r pillanatig itt Bell�ra n�zett – �s most, tekintve a k�r�lm�nyeket, azt hiszem, ez a legokosabb d�nt�s. M�r semmi sem tart vissza, ami�rt elleneznem k�ne. Ti mit gondoltok? – n�zett els�k�nt Carlisle-ra. M�giscsak � a csal�df�.
- Fiam, b�szke vagyok r�d. Okosan d�nt�tt�l. �s t�nyleg, m�r nincs semmi sem, ami ellene sz�lna. �s Bella, rem�lem, valamilyen szinten helyettes�teni tudjuk Charlie-t �s �desany�dat.
Mi mind szeret�nk t�ged, �s teljes�rt�k� csal�dtagk�nt tekint�nk r�d. – utols� szavait Bell�hoz int�zte, aki m�r megint a s�r�s k�sz�b�n �llt.
M�g mindig f�jt neki Charlie �s Ren�e elveszt�se. De els�sorban ezek az �r�m k�nnyei voltak a szem�ben. Az, hogy mi befogadtuk, �s mind ennyire szeretj�k, j� �rz�ssel t�lt�tte el a sz�v�t. �s nem kellett Jaspernek lennem hozz�, hogy ezt �rezzem �s tudjam.
- K�sz�n�m Carlisle. �n is egyt�l-egyig nagyon szeretlek titeket. �s a csal�domnak tekintelek. - mondta, �s mai �lel�shi�ny�nak elegett�ve elindult ap�m fel�.
- Jaj Kicsim, �n teljes m�rt�kben egyet�rtek Carlisle-lal. M�r eddig is l�nyomk�nt szerettelek. – mosolygott Bell�ra, �s mag�hoz h�zva �t meg�lelte.
A t�bbiek sem tettek m�sk�nt, mindenki �r�lt. Kiv�ve Rosalie-t…

- Bella, tudom hogy nem voltunk t�l j�ba… eddig. De mi�ta t�rt�nt ez a baleset veled, nagyon megszerettelek. H�gomk�nt tekintek r�d, �s �ppen ez�rt k�teless�gemnek �rzem hogy figyelmeztesselek, mit v�llalsz ezzel a dologgal magadra.
�vekig nem mehetsz majd emberek k�z�, szenvedni fogsz a v�rszomjadt�l. Tudom, mert velem, �s midannyiunkkal �gy volt.
Fogalmad sincs hogy milyen az. K�rlek ne tedd ezt… - sosem l�ttam m�g Rosie-t ilyennek. Eddig nem is tudtam, hogy �gy b�ntja hogy miv� v�lt. Legsz�vesebben odamentem volna hozz�, �s meg�leltem volna. De ez most kett�j�k pillanata volt.
- Rose, t�nyleg nem tudom hogy milyen �rz�s, de… k�sz vagyok b�rmivel szemben�zni. Meg kell �rtened hogy ez az, amire v�gyom. Hogy olyan legyek, mint ti. Hogy v�gre t�nyleg csal�dtag lehessek, erre sz�ks�g van.
- Dehogyis. Dehogy van r� sz�ks�g. Mindenki szeret t�ged emberk�nt is. Ez neked nem el�g? Mi�rt akarsz sz�rnyetegg� v�lni, mondd? – Rose szinte k�ny�rg�tt Bell�nak. T�nyleg ennyire fontos neki ez a l�ny, akivel p�r h�nappal ezel�tt m�g sz�ba�llni sem volt hajland�?
- Nem Rose. Nem el�g. D�nt�ttem, v�mp�r leszek. K�rlek fogadd el ezt, �s… csak �r�lj velem, j�, ahogy mindenki m�s teszi. K�rlek!
- Sajn�lom Bella. Szeretlek, �s nem fogok j� k�pet v�gni a dologhoz. De ha neked ez kell, h�t… a te d�nt�sed. – mondta, �s t�vozott. Emm pedig ut�na.

- Ne is t�r�dj Rose-zal. Tudod, neh�z ez neki, � nem v�laszthatott. De majd megb�k�l. Van kedved v�s�rolni menni? – l�ptem mell�. El akartam valamivel terelni a figyelm�t n�v�rem nem t�l boldog kis besz�d�r�l. �s mi lehetne megfelel�bb kikapcsol�d�s egy kis v�s�rl�sn�l? T�k�letes terv.
- Benne vagyok. �gy is kell egyp�r �j cucc. – meglep�, hogy milyen k�nnyen beadta a derek�t. Azt hittem megint Edwarddal akar enyelegni eg�sz nap.

- Majd j�v�k. – l�pett oda Edwardhoz, �s egy j� nagy cuppan�s puszit adott az arc�ra. – Szeretlek.

Felkaptam a nappaliban l�v� kis �vegasztalr�l a slusszkulcsot, �s m�r ment�nk is a gar�zsba.

�tban Port Angeles fel� a mellettem �l� Bella v�ratlanul megsz�lalt.
- Alice… az ott nem…? – mutatott r� egy t�l�nk kicsit t�volabb halad� alakra…

Mennyei szerelem - 15. fejezet
{ Bella szemsz�ge }

Teljesen led�bbentem.
Az az alak a t�l�nk 8-10 m�terre l�v� j�rd�n… az ap�m volt, Charlie.
Az �desap�m, aki �gy tudja hogy meghaltam.
T�bb �rz�s cik�zott kereszt�l rajtam. Egyfajta kellemes, ami�rt v�gre �jra l�thatom, egy szomor� az�rt, mert l�thatom, de sosem �lelhetem meg �jra, puszilhatom meg. M�r sosem fog l�nyak�nt tekinteni r�m.
Az elm�lt h�napokban tal�n apa volt az, aki a legjobban hi�nyzott. Hisz m�r egy �ve vele �ltem, mindennap l�ttam, besz�lgettem vele. Az �letem r�sz�v� v�lt. Csak �gy, mint anyu.
Istenem, milyen r�g nem l�ttam m�r anyut… � nevelt fel, eg�sz baba korom �ta velem volt.
�s m�gis, apa az, aki most jobban hi�nyzik. Magam sem �rtem, mi�rt.

Itt s�t�l mellettem p�r m�terre, �s m�g csak nem is sejti hogy ki vagyok.
De mit tehetn�k? Tal�n mennyek oda hozz�, �lljak el� az igazs�ggal? Nem, azt nem tehetem. Nem �rten� meg, m�g arr�l sem tud hogy Cullen�k micsod�k.

De tal�n m�gis odamehetn�k hozz�. Nem �gy, mint a l�nya, hanem mint… mint egy idegen.
Megk�rdezhetn�m t�le mennyi az id�, vagy nem is tudom.
Nem k�nny� racion�lisan gondolkozni egy ilyen helyzetben.
- Alice! �llj meg k�rlek! Oda kell mennem. – mondtam Alice-nek, de a szememet nem vettem le apur�l.
- Bella, nem biztos, hogy ez j� �tlet… - pr�b�lt gy�zk�dni. Nem mintha sokra ment volna vele.
Magam sem tudtam, hogyha kisz�llok a kocsib�l, �s odamegyek hozz�, mit mondok majd neki. De musz�j volt. Hisz � az ap�m!
Odapillantottam Alice-re, amolyan magabiztos, parancsol� n�z�ssel, mire � fels�hajtott �s megr�zta a fej�t, de v�g�l meg�ll�totta a kocsit.

Kisz�lltam, �s elindultam apu fel�.
Meg�lltam el�tte, de nem j�ttek szavak a sz�mra…
Az az arc, amit megl�ttam, mintha nem is Charlie-� lett volna.
A szemei k�nnyesek voltak, �s alattuk nagy, lil�s karik�k �ktelenkedtek, amik s�r�sr�l, �s sok kialvatlan �jszak�r�l tan�skodtak.
- H�lgyem, seg�thetek valamiben? – k�rdezte az arcomat f�rk�szve.
Nem v�laszoltam.
- H�lgyem? – a hangja kicsit t�relmetlen�l csengett. Sietett volna valahov�?
- �… igen �n… bocs�nat. Swan rend�rf�n�k �rhoz van szerencs�m? – k�rdeztem t�le amikor siker�lt kicsit �sszeszednem a gondolataimat, amik az el�z� percben �gy gurultak sz�t, mint a megl�k�tt �veggoly�k…
- Igen. Miben seg�thetek?
- �n… �n Edward Cullen unokatestv�re vagyok. Nem r�g k�lt�ztem hozz�juk, �s � mondta hogy maga a… sz�val hogy maga az �desapja…
Nem engedte hogy befejezzem a mondatot, ami�rt most nagyon is h�l�s voltam neki. Nem tudtam volna �gy kimondani, hogy neki ne f�jjon.
- �gy van. Bella a l�nyom volt. Meg… meghalt. – annyira sajn�ltam aput. Nem is gondoltam volna hogy ennyire szeret, �s ennyire f�j neki hogy m�r nem vagyok.
- Igen, �n nagyon sajn�lom. Igaz�n. Nem ismertem �t, de Edward nagyon sokat mes�l r�la. Biztosan szerette.
Nem sz�lt semmit, de a szem�ben egyre csak dagad� k�nnycsepp �rulkodott r�la, hogy igenis hallja amiket mondok.
�s minden bizonnyal, ha tov�bb maradok, velem is ez t�rt�nt volna. �gy l�tni �t fel�rt egy keresztrefesz�t�ssel. �s az hogy minderr�l csakis �n tehetek, csak fokozta.
- �n, �n sajn�lom hogy elszomor�tottam. K�rem, higgye el nem ez volt a sz�nd�kom, csak… csak… most mennem kell, viszl�t. – k�szk�dtem a s�r�ssal, �s nem akartam hogy l�ssa.
Hogy n�zne az ki? Az � szem�ben egy idegen vagyok. B�rmennyire is f�j ezt kimondani.
- V�rjon k�rem. Nem t�rt�nt semmi baj. – kapott a kezem ut�n. – Megtudhatn�m a nev�t?
- A… a nevem? – f�lve tekintettem a kocsira, amiben Alice �lt. Vagyis �pp kisz�llni igyekezett.
Odasietett hozz�nk.
- Charlie. – �lelte meg ap�mat. – Olyan r�g nem l�ttam. Hogy �rzi mag�t? – hogy �rzi mag�t? H�t nem l�tja? Tiszta idegroncs. �s mindez miattam.
- Szia Alice. Megvagyok. – v�laszolta apu.
Alice sajn�lkoz�an f�rk�szte ap�m szomor� arc�t, majd elterelte a sz�t.
- L�tom megismerkedett az unokates�mmal.
- Igen, �pp most akartam megk�rdezni a nev�t amikor megjelent�l.
- A nevem Piper. – v�gtam r� gyorsan, amint eszembe jutott testem el�z� birtokl�j�nak neve.
- Cullen. – jav�tott ki Alice. – A neve Piper Cullen.
Cullen… igen. Cullen lettem. Mostm�r a csal�djuk r�sze voltam �r�kre.
- Nagyon �r�l�k. – pr�b�lkozott meg apa egy mosollyal, de nem igaz�n j�tt �ssze neki. Nem is illett volna b�skomor arc�ra. A kez�t ny�jtotta nekem.
Elfogadtam a fel�m ny�l� kart, �s mosolyogva b�lintottam apu fel�.
A csendet Alice t�rte meg.
- Nincs kedve ma este n�lunk vacsor�zni Charlie?
- Ma este? H�t… v�g�lis, mi�rt is ne. – v�laszolta ap�m f�l�nken.
- Szuper. Akkor h�tre v�rjuk. Odatal�l egyed�l?
- Azthiszem. K�sz�n�m a megh�v�st Alice. R�g nem l�ttam m�r a Cullen�ket.
- Igen. Most v�gre besz�lgethet�nk. Ott lesz mindenki. �s megismerkedhet Piperrel is. Csod�s l�ny, majd megl�tja.
Itt cinkos pillant�st vetett r�m, �n persze f�lig v�r�s�dtem.
- Most sajnos mennem kell. Akkor majd este. �r�ltem a tal�lkoz�snak. – mondta apa enyhe mosolyt er�ltetve az arc�ra, majd elment.
Szomor� volt, ezt m�g a vak is l�thatta, de �gy �reztem, mintha a besz�lget�s v�g�re kicsi j�kedv b�jt volna bel�.

Alice-szel elindultunk vissza a kocsi fel�.
- Bella, hogy �rzed magad? – k�rdezte f�lt� pillant�ssal.
- Semmi bajom. Rem�lem este lesz alkalmam besz�lni apuval. Szerinted hogy fogadn� ha elmondan�m neki? – tettem fel Alice-nek a k�rd�st, mire � �gy n�zett r�m, mintha elment volna a j�zan eszem.
Persze �n sem gondoltam ezt komolyan. Csak �gy felt�telesen tettem fel a k�rd�st.
- Tuti viccelsz… Bella, b�rmennyire is szeretn�d, nem mondhatod el neki. Nem �rten� meg. Lehetetlen. Ez m�g nek�nk is neh�z. M�rmint… uhh – f�jta ki a leveg�t – ez t�nyleg egy lehetetlen helyzet.
- Tudom �n. Mindegy is. Csak �gy megk�rdeztem.
- Ok�. Am�gy am�g te apuk�ddal besz�lt�l, l�tom�som volt. Rose ide fog j�nni. Szerinte itt az ideje kiv�lasztani az esk�v�i ruh�j�t, sz�val ez a kis bev�s�rl�s el fog h�z�dni. Rem�lem nem gond…
- Dehogy gond. �n is v�rom m�r az esk�v�t. Tal�n magunknak is n�zhetn�nk ruh�t, nem gondolod? – fura, de ez eg�sz feldobott. Alice �s �n lesz�nk a koszor�sl�nyok. �s Rose azt akarja hogy pirosban legy�nk. Szeretem a pirosat, �s Alice szerint m�g j�l is �ll. Sz�val mi�rt ne �rezn�m j�l magam?
- Ok�! Jaj ez szuper! – nevetett fel Alice kiss� hiszt�rikus hangon.
- Ott van Rose. – mondta �s r�mutatott az egyik bev�s�rl�k�zpont el�tt fogadott n�v�remre.
Kisz�lltunk, �s ezzel kezdet�t vette egy igencsak j�nak �g�rkez� csajos d�lut�n.

Mennyei szerelem - 16.fejezet
{ Bella szemsz�ge }

A v�s�rl�s t�nyleg hossz�ra sikeredett.
B�szk�n �ll�tottam, hogy hat �ra alatt 8 farmernadr�got, 12 pul�vert, �s 4 cip�t zsebeltem be.
�s mindezeket Alice �s Rose fizette nekem.
Persze �n mondtam, hogy nem kell r�m k�lteni�k, vannak nekem ruh�im, de �k hajthatatlanok voltak.
Mindketten im�dnak v�s�rolni, ez nem vit�s. �s mi�ta vel�k vagyok, �n is megkedveltem ezt a fajta id�t�lt�st.
Rose 3 �r�n �t pr�b�lgatta az esk�v�i ruh�kat egyhuzamban. Az �zletben dolgozok alig b�rtak �m�lkodni dr�ga n�v�rem pomp�z� kin�zet�ben. Mert persze Rose mindegyik ruh�ban gy�ny�r� volt. Legyen az habos, 3 m�teres f�tyollal, vagy egy apr� szat�n.
B�r szerintem egy olajos trik�ban is sz�p lenne.
Ezzel j�r a v�mp�rg�n.
V�g�l a v�laszt�sa egy h�feh�r p�nt n�lk�li, picivel t�rd felett v�gz�d�, kiss� extravag�ns, de Rose-hoz remek�l passzol� szat�nruh�ra esett.
Nek�nk pedig szint�n p�nt n�lk�li, alul egyre sz�k�l� �s enyh�n fodros t�zpiros koszor�sl�ny holmit v�lasztott. Persze ebbe Alice is belesz�lt.
Mindent �sszev�ve t�k�letes volt mind a k�t ruha.
Egy kisebb v�ros egy havi ell�t�s�ra val� p�nzt k�lt�tt�nk el mi ezen a d�lut�non.
Nem semmi teljes�tm�ny. – gondoltam.

Mikor haza�rt�nk, m�r csak 2 �r�nk volt a vacsor�ig, amire ap�m is hivatalos volt.
Alice term�szetesen hazatelefon�lt Esme-nek, aki eg�sz id�ig a vacsor�val bajl�dott.
Ami t�k�letesre sikeredett. Apunak h�st csin�lt, de tekintettel volt r�m is. Gomb�s raviolit, �s egy eszm�letlen�l finom, sz�momra ismeretlen, �ll�t�lag olasz eredet� sal�t�t k�sz�tett. Aminek legal�bb a fel�t m�r a vacsora el�tt felfaltam.
Hihetetlen Esme f�z�si tudom�nya. � maga meg sem k�stolja, f�ld-�z�nek titul�lja, �s m�gis, �gy f�z mint egy mesterszak�cs.
�gy l�tszik, neki ez az egyik k�pess�ge, a hatalmas sz�ve mellett.

Rose �s Emmett elt�ntek az emeleten, de a lesz�r�d� hangokb�l – amik, megjegyzem f�lre�rthetetlenek voltak – k�vetkeztetni lehetett elfoglalts�guk t�rgy�ra.
Mint k�t szerelmes gerlep�r. Egy V�resen komoly(?) szerelem az �v�k�. – mosolyogtam el magam.
Alice �s Jazz is kettesben voltak. Alice bemutat�t tartott p�rj�nak a mai ruhad�mping�kb�l.

�gy h�t itt maradtam egyed�l a nappaliban, �s n�ztem a t�v�t, de semelyik csatorna sem �g�rkezett el�g j�nak.
Felmentem Edward szob�j�ba, rem�lve hogy ott tal�lom. De sajnos ez nem val�sz�n�. � �s Carlisle vad�sznak. Ezt Esme-t�l tudom. Alig 2 �r�ja mentek m�g csak el.

Hi�nyzott Edward, nagyon is. Reggel l�ttam utolj�ra. �s m�r v�gytam az �rint�s�re, a cs�kjaira.
Bel�ptem a szob�ba, �s elkezdtem n�zegetni a CD-it.
Volt itt minden. Klasszikust�l kezdve a rockon �t a popig. T�nyleg minden.
Edward im�dta a zen�t. F�leg a klasszikusokat.
Beraktam h�t el�sz�r az � kedvenc�t, Debussyt, �s a k�z�s sz�munkhoz p�rgettem, a Claire de Lune- hoz.
Eml�kszem mikor erre t�ncoltunk, megsz�nt k�r�l�tt�nk a vil�g. Onnant�l m�r csak Mi sz�m�tottunk egym�snak.
Halkan d�dolni kezdtem, �s le�ltem a csak nekem beszerzett �gyra.
Mikor v�ge volt a sz�mnak, �gy d�nt�ttem most valami k�nnyedebb k�ne.
Paramore, Alice �s az �n egyik kedvencem is egyben.
A Decode-hoz p�rgettem a lej�tsz�t, �s dobolni kezdtem az ujjaimmal a ritmust.
Szerettem ezt a sz�mot.

Azt hiszem elb�biskoltam, mert egyszer csak egy h�v�s sz�j �rint�s�t �reztem a saj�tom�n.
Edward.
Sz�z k�z�l is felismern�m puha ajkait, �s m�mor�t�an �des illat�t.
- Szia. – nyitottam ki a szemeimet.
- Szia. – mosolygott r�m. – J�l tetted hogy pihent�l egy kicsit. Alice biztos hal�lra ny�zott v�gel�thatatlan v�s�rl�si szenved�ly�vel. – nevetett.
- Nem. S�t, �lveztem. Kiv�lasztottuk a koszor�sl�ny ruh�t is. – �ltem fel az �gyon.
- Biztos gy�ny�r� leszel benne Szerelmem. – legsz�vesebben r�vetettem volna magam amikor ilyen sz�peket mond nekem. De tudv�n hogy milyen neh�z neki egy olyan helyzetben ellen�llni a v�rem illat�nak, ink�bb csak egy cs�kot nyomtam ajk�ra, amibe � belemosolygott.
- Ah… Bella, ne tedd ezt velem, k�sz�l�dn�nk kell. Van 1 �r�nk…
- Micsoda? Egy �ra? Az nem lehet. Hisz nem is aludtam el, �pp hogy egy persze lehunytam a szemem.
- H�t, ink�bb �gy 45 percre hunytad le a szemed. – mosolygott a helyzetemen.
Nekem nem el�g egy �ra. Annyi id� alatt nem k�sz�l�k el. Apu mindj�rt itt lesz. Sietnem kell.
Felpattantam az �gyr�l, �s a szekr�nyemhez l�ptem, amit Alice szerzett be nekem p�r h�napja.
Nem v�logattam sok�ig, m�r �gy is tudtam hogy mit veszek fel. Egy s�t�tk�k r�vid ujj� bl�zt, �s egy fekete t�rdig �r� szokny�t.
Nem �lt�ztem ki nagyon, de az�rt az eleg�ns megjelen�s hozz�tartozott a Cullenekkel t�lt�tt „vacsor�hoz”. Pl�ne hogy most vend�g�nk is lesz, aki r�ad�sul a saj�t ap�m, m�g ha ezt � nem is tudja.

Elvonultam a f�rd�szob�ba, �s gyorsan letusoltam. Az eg�sz nem tartott tov�bb 10 percn�l. A hajamat tegnap este mostam meg, sz�val az most nem vett el m�g plusz id�t.
Gyorsan magamra kaptam a ruh�imat, �s a f�s�m�rt mentem.
A hajamat l�gva hagytam, �s egy kicsi sminket tettem fel, ami nem szok�som, de ez is csak alapoz�b�l, szemceruz�b�l �s sz�jf�nyb�l �llt. V�g�l, a hat�s kedv��rt vil�gos b�r�mre egy leheletnyi piros�t�t vittem fel.
Az �sszhat�s v�g�lis nem volt rossz.

�s m�g maradt 20 percem apu �rkez�s�ig.
B�szk�n �llap�tottam meg, hogy kerek 40 perc alatt elv�geztem minden teend�met, �s teljes „harci felszerel�sben” �llok a nappaliban Edward oldal�n, aki szint�n eleg�nsra vette a figur�t. Feh�r ing volt rajta fekete zak�val – amiben eszm�letlen�l helyes volt – �s egy v�szonnadr�g.

Esme miut�n mindent az asztalra tett, ami kellett, csatlakozott hozz�nk a nappaliban, ahol m�r mindenki jelen volt.

A cseng� megsz�lalt, �s Carlisle Esm�vel az oldal�n ment ajt�t nyitni ma esti vend�g�nknek.

Mennyei szerelem-17.fejezet

{Edward szemsz�ge}

Bella idegesen toporgott mellettem, mikor az ajt�ban megl�tta az �desapj�t.
Persze Charlie nem volt ideges, hisz � nem tudta, hogy kivel van egy l�gt�rben.
�s most nem a v�mp�r kil�t�nkre gondolok, hanem Bell�ra.

- J� est�t Charlie! – k�sz�nt�tte Carlisle.
- Carlisle. - b�lintott Charlie – k�sz�n�m a megh�v�st.
- �r�l�nk hogy elj�tt. – mondta any�m egy kedves mosoly k�s�ret�ben.
- K�rem, tegez�dj�nk, elv�gre, majdhogynem rokonok vagyunk… a l�nyom miatt. – csuklott el Charlie hangja, �s �reztem, hogy Bella szorosabban markolja a kezem.
- Persze, gyere csak beljebb Charlie. – mondta ap�m.

Kil�ptem, �s k�sz�nt�ttem �n is, majd a t�bbiek.

Az asztaln�l �lt�nk, Carlisle az asztalf�n, jobbra mellette Esme, balra pedig Bella �desapja.
Esme mellett �lt Rosalie �s Emmett.
Charlie mellett Alice �lt, Jasper �s Bella. �n Carlisle-lal szemben foglaltam helyet.

�pp az el��teln�l tartottunk,vagyis, hogy eg�sz pontos legyek: Bella �s Charlie �pp az el��teln�l tartott, mikor Emmett �s Rose fel�lltak, �s Charlie fel� fordultak.

- Rend�rf�n�k �r, - kezdte Em, amit furcs�lltam, mert a fej�b�l „rend�rb�csit” olvastam ki. – szeretn�nk, ha tudn�, hogy Rose-zal �sszeh�zasodunk. K�t h�t m�lva lesz az esem�ny, �s nagyon szeretn�nk, ha elj�nne. – fejezte be.

Charlie kiss� meglep�d�tt. Nem nagyon helyeselte ezt a korai h�zass�got.
�, ha tudn� hogy ez m�r �gy a tizen�t�dik esk�v�j�k…

- �hm… gratul�lok gyerekek, ez �m a j� h�r. – er�ltetett az arc�ra egy mosolyt. – Sz�m�thattok r�m.

- K�sz�nj�k. – mondta Rose a t�le nem megszokott kedves hangon. Hab�r, ha jobban meggondolom, t�nyleg, mostan�ban eg�sz kedves, m�g velem is. Bell�r�l nem is besz�lve.
De ennek �n csak �r�lni tudok. �s m�g a gondolatai sem negat�vak. M�g ilyet…
A mi Rosie-nk megjavult!?

-Nos, hozhatom a f��telt? – k�rdezte any�m, majd fel�llt az asztalt�l.

B�rmennyire is ut�ltuk, a l�tszat kedv��rt le kellett nyeln�nk n�h�ny falatot nek�nk is.

Charlie az egekig marasztalta Esme f�ztj�t, � pedig minden b�kot egy lehengerl�en �des mosollyal fogadott.

A desszert ut�n Charlie megsz�lalt:
- Na �s Piper, meddig maradsz Forksban? – n�zett Bell�ra, de � m�g csak fel sem figyelt.
Megsimogattam az asztal alatt a combj�t, mire r�m n�zett.
Szememmel jeleztem hogy Charlie hozz� besz�l, �gy v�gre odaford�totta a fej�t.
- �hm… azt hiszem, �r�kre. M�rmint, most m�r itt fogok �lni v�gleg.

Csak �n vettem volna �szre, hogy egy kicsit megnyomja az „�r�kre” sz�t? – mosolyogtam el magam.

- Micsoda j� h�r. – mosolygott Charlie.
T�nyleg �r�lt Szerelmem marad�s�nak. �szrevette volna a hasonl�s�got? Nem, a felismer�snek nyoma sem volt a fej�ben, ink�bb csak megkedvelte Bell�t.

- K�sz�n�m a megh�v�st, t�nyleg csod�latos volt a vacsora, Esme. – d�cs�rte meg m�gegyszer, majd fel�llt az asztalt�l.

- Ugyan Charlie. – mosolygott r� Esme. – Nagyon �r�ln�nk, ha m�g elj�nn�l hozz�nk m�g valamikor. Persze, csak ha kedved tartja.

- Igen, persze, j� lenne majd m�g �sszefutni. – mondta Charlie.

Carlisle fel�llt, hogy kik�s�rhesse Charliet.

Hallottam ahogy elb�cs�zik t�le, �s azt mondja, hogy majd h�vja az esk�v� pontos d�tum�t illet�en.
Azt�n m�r csak az ajt�csuk�d�st lehetett hallani, kicsivel k�s�bb pedig a felb�g� motort.

Esme s Rose az asztalt pakolt�k le, Emmett pedig azon nyafogott a has�t fogva, hogy � bizony mindj�rt h�nyni fog.
- Em, te nem tudsz h�nyni. – k�z�ltem vele, biztos ami biztos, hogy ne felejtse el, micsoda.
- Fogadunk? – n�zett r�m �sszesz�k�lt szemekkel.

H�t komolyan mondom, n�ha meglep�d�k rajta…

- Felmegy�nk? – j�tt oda hozz�m Bella, aki 1 perce m�g Aliceszel besz�lgetett a nappaliban, mivel a h�gomnak volt egy olyan l�tom�sa, hogy nemsok�ra Charlie megint elj�n hozz�nk. Ez persze feldobta Bell�t.

- Persze Kicsim. – mondtam, �s az �lembe v�ve felrohantam vele a szob�nkba.

Leraktam az �gyra, �s megcs�koltam.
- Na �s, mit szeretn�l csin�lni? – k�rdeztem, felvillantva a f�loldalas mosolyomat, mert tudtam, az a kedvence.
- H�t, lenne p�r �tletem… - fogta meg az ingemet, �s leh�zott mag�hoz egy cs�kra.

P�r m�sodpercig engedtem neki, de mikor m�r kezdt�nk belej�nni, finoman eltoltam magamt�l.
Nem mehet�nk t�l messzire… nem szabad elvesz�tenem a fejem, mikor vele vagyok.
Pedig annyira, de annyira cs�b�t�.

- Edward, feln�tt emberek vagyunk, meddig akarod m�g ezt h�zni? Nem akarsz engem… �gy?
M�r hogyne akarn�m? M�gis hogy gondolhat ilyet? Ki ne akarn�? N�la csinosabb �s szexibb n�vel m�g nem tal�lkoztam a t�bb, mint 100 �vem alatt.
- Bella, nem lehet, te is tudod. Mindenn�l jobban szeretn�m, hidd el, de m�g nem lehet. – mondtam neki.
- M�g nem? Akkor m�gis mikor? – hangja t�relmetlen volt, �s mintha egy kis megb�ntotts�g csend�lt volna benne.

A v�lasz egyszer� volt.
- Mikor m�r �tv�ltoztattalak.

A reakci�ja teljesen meglepett.

Mennyei szerelem-18.fejezet