7. rész
Furcsa helyszín.

 
Még mindig álmélkodva néztem őket. Mit keresnek itt? És Alice szó nélkül itt hagyott volna velük? Biztos csak álmodom, biztosan. De ha még sem? Nekem komolyan végem.
Aro aki mellettem ült megfogta a kezemet, és olyan erősen fogta hogy nem tudtam kivenni alóla. De látta hogy már elég sápadt voltam, ami azért fura mert vámpír vagyok. De most betegség terén voltam sápadt. Kicsit vissza állt a vér keringésem, de ekkor jutott eszembe hogy Aro így tud a gondolatomban olvasni. De most már komolyan nem értem, miért kell neki a gondolatom? Meg miért van itt Jane és Alec. Ezek a dolgok zavaróak és túl kíváncsi vagyok, és ezért kiderítem. Aro elengedte a kezemet és Janere nézett. Jane kedvesen rám nézett és most ő ült mellém. Alec és Aro elmentek. Jane nem volt most vámpír szerű, hanem most inkább emberi. Rám nézett a vörösben úszó szemeivel és megfogta a kezemet. De ő már nem fogta olyan erősen ezért kicsúsztattam alóla és összeszorítottam a kezemet. Újra rám nézett. Nagyot sóhajtott majd újra rám nézett.
-         Nessie.. ügye így szereted? – kérdezte kedvesen.
-         Igen így. Jane komolyan a frászt hozod rám. – mondtam neki ijedve.
-         Pedig most nem is vagyok ijesztő. De tudod nagy károkat okoztál. Amik szerinted természetesek egy tininek, de te nem ember vagy hanem egy vámpír és gyakorlatilag te még csak 6 éves vagy.
-         Ember vagyok, inkább vagyok ember mint vámpír. Nem volt gyermekkorom, szóval nem tudod mi vagyok.
-         Le akarod tagadni hogy vámpír vagy? Pedig ez a legnagyobb adomány amit valaha valaki is kaphat. Örök élet nem kell aggódni amiatt hogy mikor halunk meg. Ebben mi a rossz?
-         Talán az hogy nem öregszünk, te nem tudod hogy milyen az ha valaki szerelmes. És ha egy emberbe.
-         Majd azt teszed mint apukád, átváltoztatod.
-         De ez nem megy olyan könnyen. Most azt akarod hogy bevalljam hogy két fiúban vagyok szerelmes? Hogy bánom amiket tettem? Vagy mit akarsz tőlem?
-         Azt akarom hogy legyél ésszel. Komolyan, nézz szembe hogy te egy erős vámpír vagy. Nagy bajok vannak és a te segítségedre van szükség. Ha te nem segítesz akkor elvesztünk.
-         Mi történt?
-         1 éve furcsa dolgok történtek. Eltűnések, és minden egyéb dolog. Viszont ezeket csak vámpírok tehetik meg, és mivel ti nem gyilkoltok és mi se azon a terülten. Feltételezzük hogy egy új fajjal állunk szemben. Akik nem ismernek akadályt. – Faj? Ez meg miről beszél?
-         Új faj? Mert mennyi van belőletek?
-         Elvileg kettő, de már nem vagyunk biztosak benne. – mondta kicsit elmerülten.
-         Jó de nekem ehhez mi közöm?
-         Mert lehet hogy a te új barátaid azok.
-         Na persze. Ez most csak egy nagy hülyeség. Komolyan ha azok lennének akkor nem vettem volna észre? – mondtam Janenek felháborodva. Még hogy Benék azok lennének, na persze.
-         Alapvető tényeket ne nézd, de nem láttál bennük semmi furcsát?
-         Semmi furcsa nincs bennük. Lázadók, és szeretnének ki törni ennyi az egész. Nincs mitől félni. Amúgy ki volt az az okos, aki ezt kitalálta?
-         Ne beszélj így a nagy Volturi családról.
-         Jaj bocsánat, de most komolyan ha ti akkora nagy fejek vagytok akkor miért kellek?
-         Igazából nem csak ezért kellesz ide, de erről Aro fog tudósítani. Már itt is vagyunk Olaszországban, remélem szereted a pizzát. – Jane egy kicsit kedvesebb volt. De felállt a székről és elment. Alice jött és láttam hogy barna lett a szeme, anyué is barna apué pedig zöld. Emmetté pedig nagyon sötét barna. De nem csak a családom szem színe változott meg hanem a Volturi családé is Jane és Alec szeme kékes zöld lett, Aro és Caius szeme barna, és Marcus szeme szürkés. És mindenki tett magára barnásítót.
-         Hát ti jól néztek ki. – mondtam nekik.
-         Hát szerintem nem áll jól nekem ez szín. Kékes zöld nem az én színem. – mondta Alec.
-         Pedig nagyon jól áll neked. De nekem ez a szín nagyon bejön, lehet mindig ilyet hordok. – mondta Aro kacagva.
-         Na Aro ha te ilyet hordasz, akkor a testőrséged odáig lesz érted. – mondta neki Alice. De észre se vettem hogy egy szép pizza étteremben kötöttünk ki. Leültünk egy nagy asztalhoz és kihozták az óriás pizzát. Tényleg nagy volt a pizza ,volt rajta gombától a kechupig minden ami csak kellett. Jane és Alec egymás mellett ültek, Alec mellett Aro ült és Jane mellett pedig Marcus, én ültem ő mellette és mellettem anya és apa ült, apa mellett pedig Alice és Emmett. Mindenki vett egy szelet pizzát és mindenki colát ivott. Furcsáltam a Volturit hogy ők is isznak meg esznek de nem szóltam. De észrevettem hogy nagyon ők sem ettek. Emmett felfalta a fél pizzát Alicel együtt. Én ettem 3 szelettel. Jane és a többiek pedig csak egyet. Aronak annyira megízlett a cola hogy azt parancsolta hogy azt is hozassanak be. De Emmettnek az az ötlete támadt hogy vérrel keverjük meg, persze ez olyan Emmettes volt. De Aronak tetszett az ötlet. Együtt nevettek. Már sötétedett, és elindultunk az óra torony elé. Anya és apa összenéztek és megfogták egymás kezét. Biztos eszükbe jutott a múlt. Elmentünk a hosszú folyosón leugrottunk az aknába vagy mi volt az és mentünk tovább. Egy nagy kapuhoz értünk, nagyon hideg volt ezért rám adtak egy kabátot. Annyit láttam csak hogy volt 3 szék, és a földön egy matrac, biztos itt alszunk és én tudok csak aludni. Jane és Alec mondták nekem hogy mennyek velük. Elmentünk egy nagyon hosszú folyósón és bementünk egy teremben, ez egy kisebb terem volt. Alec és Jane leültek egy kanapéra ami előtt tévé volt leültem melléjük.
-         Miért jöttünk ide? – kérdeztem.
-         Hát, mert biztosan nem akarsz ott maradni. Most viszik az ebédet.
-         De most ettünk.
-         De Nessie mi nem azt eszünk. – mondta Alec, és lehajtotta a fejét.
-         Jah, szóval most viszitek be az ártatlan embereket. Értem.
-         Pontosan, de ezzel te ne törődj. Na de mit szeretnél nézni? – Alec oda adta nekem a füzetet amibe bele voltak írva hogy hányas gomb melyik csatornát rejti. Mutattam neki a 42-es gombot, ez volt a Disney csatorna. Most volt a Jonas, az nagyon nagy hülyeség és ezért szeretem.
-         Ez mi? – kérdezte Jane
-         JONAS – mondtam.
-         Finomak lehetnek. De nagyon ügyesek.
-         Nem finomak, de ne egyétek meg őket szeretem őket.
-         Nem enni hanem inni szoktunk, ezek alap szabályok. Amúgy ők hírességek.
-         És ti hírességet nem isztok? – ránéztem Alecre.
-         Nem, az túl feltűnő lenne.
-         Hát ez igaz.- vége lett a Jonasnak és jött valami bugyuta mese. Rühelltem azt a mesét ezért inkább elmentem lefeküdni. Alec nagyon kedves volt és mondta, hogyha nem tetszik ez átkapcsolhatok. De én inkább az alvást választottam. Hisz a repülőút és a gondolatolvasás nagyon kifárasztott.
Másnap reggel mikor felébredtem senki nem volt a teremben csak én egyedül. Kérdeztem is hogy anyuék meg Aliceék hol lehetnek. Elindultam a folyosó felé. Talán kint találok valakit. Hát de kudarcba fulladt ez az ötlet hiszen egy árva lélek sem mászkált a végtelen hosszúnak tűnő folyosón. Vége lett a folyosónak. Hála isten már elegem volt az egyforma faragásokból a falon. Láttam egy nagy ajtót amin hirtelen benyitottam. Nem érdekelt mit szólnak vagy éppen mit látok. Az egész Volturi klán és anyuék voltak bent. Megbeszélést tartottak, nem tudom miről, mert amikor beléptem abban a pillanatban Aro intett és abba maradt a társalgás. Biztosan rólam szólt a párbeszéd és az újdonsült barátaimról. Elég hamar eljutott a hír Olaszországba.
-         Nyugodtan beszélgessetek csak tovább. Vegyétek úgy, hogy én itt se vagyok.
-         Gyere kicsim beszéljünk egy kicsit.- mondta anyu és megindult felém.
-         Miről akarsz beszélni?- elindultunk az unalmas hosszú folyosó felé.
-         Kicsim arról lenne szó, hogy nem kéne barátkoznod az új barátaiddal. Mint ahogy tudod…- dühösen a szavába vágtam.
-         Tudom, tudom mert ők az-az új faj akik már megöltek egy-pár embert. De biztosan nem ők voltak. Én tudom. És Ben…de ő biztosan nem… vagy mégis?…áhh nem Ben biztosan nem képes ilyenre. Ő nem közéjük tartozik. Hidd el anyu, Ben még a légynek se tudna ártani. És ő a szerelmem.
-         Tudom szívem hogy szereted. De ha Ben mégis vámpír méghozzá az új faj közé tartozik. És csupán ezért akart a közeledbe férkőzni.
-         És ha Ben nem az hanem csak a többiek? Vagy éppen senki sem vámpír méghozzá a gonoszabbikja?
-         Jó kislányom hanyagoljuk egy kicsit ezt a témát. Most arról szeretnék neked beszélni amiért valójában idejöttünk.
-         Mért, nem azért jöttünk ide, hogy megtudjátok, hogy Benék a „rosszak? Ami természetesen nem igaz!
-         Nem Nessie. Azért vagyunk itt, hogy te vissza találj az igazi énedhez. ’ hétig fogsz Volterrában tartózkodni. Ez idő alatt a Volturi visszaállítja benned a mostani zűrzavart. Amíg te itt maradsz, mi addig apáddal hazaindulunk, hogy ne zavarjunk bele a folyamatba. Sajnálom kicsim, hogy ez van de hidd el így a helyes.
-         Én? Egyedül? Voltarrában? Méghozzá, hogy ki sem engednek?… Na nem ezt nem csinálom végig. Különben is én egyáltalán nem kértem, hogy legyek újra a régi Nessie. Ami most vagyok ahhoz hozzá kell szoknotok. Én nem leszek újra jó kislány. Különben is a jó kislány barátnője régen elpártolt máshoz. Nem hagytok itt engem. Megyek veletek. És nem tarthattok vissza.
-         De igen is itt maradsz kisasszony!- kiabált valaki a folyosó túloldaláról. Akkor vettem észre, hogy az egész folyosó csak tőlünk zengett. A fénysugárból amit a parányi ablakokon beszűrődő fény táplált ekkor egy alak lépett ki. Igen ő apa volt. Aki bizonyára nem fogja annyiban hagyni az ügyet, hogy én akkor is hazamegyek, biztosan ellenkezni fog. Ezzel a ténnyel számolhattam volna korábban is. Ekkor apa elindult felénk. Mikor odaért hozzánk Megfogta a kezemet és bevitt a nagy terem kellős közepére körülöttem állt a Volturi klán összes tagja illetve a Cullen család nagy része.
-         Minek hoztatok ide? Tudom, hogy azt akarjátok, hogy maradjak itt de nem fogok maradni!!!- dühöngve kijelentettem lassacskán ordítva mondtam el ezt a két mondatot.
-         Nessie ez csak a te érdeked végett tesszük.- kérlelt Jane.
-         Maradnod kell!- mondta együttesen a Volturi klán engem arra ösztönözve, hogy maradnom kell mindenféleképen.
-         Egy feltétellel maradok. Ha nem zártok el a külvilágtól. Igenis követelem, hogy had mehessek ki.
-         Ez nem jó ötlet. És maradsz! Nem érdekel semmiféle kifogás. Akkor is maradsz Renesmee!- mondta Aro szinte lángolt a szeme. De nem azért mert vörös volt hanem, mert dühbe gurult miattam.- Renesmee mars vissza a termedbe. De előtte még elbúcsúzhatsz a szüleidtől.
-         Nem. Hagyjatok békén. Egyedül akarok lenni!- kifutottam a teremből az ajtót olyan erősen meglökte, hogy majd kiszakadt a helyéről és csak futottam a folyosón amíg ahhoz a teremhez nem érkeztem ahol az éjszakát töltöttem. Ide belépve első dolgom az volt, hogy becsukjam az ajtót és eltorlaszoljam különféle dolgokkal. Az egész napot átsírtam. Elegem volt abból, hogy mindig rabszolgának tartanak az utóbbi pár hétben. Először az ablakomra rács majd bezárva a föld alatt. Ez a nap nagyon lassan telt. Az alkonyodást abból következtettem ki, hogy a kis ablakokon nem szűrődött be olyan erősen a fényzápor mint pár órával ezelőtt. És kint a nép zaja is csitulni kezdett. Nem tudtam egész este aludni. Nyugtalanítottak a ma történtek. Ezért inkább elhúzkodtam a dolgokat amiket az ajtó elé tettem. Majd leültem a tévé elé. Fogalmam sincs mit néztem. Dög unalom volt. Valami csajról meg egy srácról szólt. A csaj szerelmes volt a srácba de közbe úgy tett mintha nem is kellene neki a srác ezért aztán a fiú összejött a lány egyik ellenségével és jöttek a bonyodalmak. A film végére nem is figyeltem inkább csak ábrándoztam. Kizártam a fejemből mindenféle zajt. És csak Jacobra és Benre tudtam gondolni. Arra eszméltem fel, hogy már reggel van. Kint az emberek ugyanott folytatták a beszélgetéseket ahol abbahagyták, mintha nem is lett volna este ők pedig nem is mentek haza. Az ajtón hirtelen kopogtattak.
-         Tessék. -szóltam ki.Az ajtóm Caius lépett be és hozott egy kis emberi kaját meg egy pohár vért. Azért ebben az egy hétben nem kéne vér elvonás. Mert akkor kitörne rajtam a vérelvonás tünetei az pedig biztosan nem lenne jó dolog. Át adta a tálcát.
-         Köszönöm Caius.
-         Nincs mit Renesmee ennyit muszáj neked adnunk.- nevetett miközben ezt válaszolta nekem. Hátat fordított majd elindult az ajtó fele.
-         Caius.- ijesztettem meg hirtelen neve hallatán.
-         Tessék.
-         Kimehetek a napokban körbenézni Volterrában?
-         Sajnálattal kell közölnöm de nem. Ez is a folyamat része amellyel visszahozzuk a régi Renesmeet a testedbe.
-         Rendben.- törődtem bele sanyarú sorsomba. Ezen a hét is valami szörnyű unalmas lesz.
Talán két nap telhetett el. Vagyis ez a harmadik nap a hétből. Most már itt az ideje kimennem a városba. Kimentem a teremből. Elindultam a folyosón a nagyterem fele. A nagyterem előtt volt egy szék azon pedig egy hollófekete köpeny. Mintha csak nekem szánták volna. Lehet, hogy csapda de én akkor is megkockáztatom. Körbenéztem, hogy nincs-e senki sem a közelbe. Mivel nem láttam senkit ezért felkaptam a köpenyt a csuklyáját a fejembe húztam, ezután pedig lehajtott fejjel elindultam a lift fele. Gianna a recepciós megállított. Szerencsére hamar elintéztem a dolgot. Aztán beszálltam a liftbe. Senki nem volt bent ezért levettem a csuklyát. Lassan közeledtem a külvilág felé. Amikor a lift megállt a csuklyát ismét a fejembe húztam és kiléptem a nagyajtón. Ekkor megláttam a nép tömkelegét. Egy sikátor felé szaladtam ahova ledobhatnám a köpenyt és később visszajöhetek érte. Egy lépcső alá rejtettem el. Ott biztosan nem találja meg senki sem. Senki sem követett, természetesen a Volturi közül. Visszatértem a nép közé és beleolvadtam a környezetembe. Ha a Volturi felfedezi az eltűnésemet egyhamar úgyse találnak meg. Láttam egy oltári helyes fiút akibe nem lehetek szerelmes hisz ott van nekem Jacob és Ben. De egy kis flörtöt megengedhetek magamnak. Ennyivel tartozok a srácnak. A srác nem volt egyedül mert mellette két lány is sétált. Betértek egy kávézóba, én utánuk mentem de nem feltűnően hanem mintha én is oda tartottam volna eredeti terveim szerint. Amint beléptem az ajtón egy csilingelő hang szólalt meg, az ajtó feletti szélcsengő amire a srác felfigyelt. A tekintetünk összeakadt. Le se tudtam róla venni a szememet. Aranybarna haja csak úgy sugárzott ki a tömegből, éj kék szemei pedig fogva tartották a tekintetemet. Elbűvölően csodálatos volt ez a srác. Leültem az első üres asztalhoz, de a tekintetemet még nem mozdítottam el a srácról. Azt hittem, hogyha elnézek másfele mire visszatekintek rá ő már nem lesz ott és csak álom marad számomra. Sok ideig néztük egymást a pincérnő már fel is vette a rendelésemet. Ekkor valami csattanást hallottam, reflex szerűen elfordítottam a hang irányába a fejemet, de mire visszanéztem félelmem valóra vált. Vagy mégse? A srác szó szerint felém tartott. Nyíl egyenesen mintha egy vonalat követne ami tőle felém vezet.
-         Szia. Foglalt ez a hely?- kérdezte. A hangja lágy és barátságos volt. Szinte altató hatású. Elállt a lélegzetem amikor meghallottam szépen csengő hangját.
-         Nem ,nem foglalt ez a hely. Nyugodtan csak üljél le.
-         Te biztosan csak most jársz itt a városban először, mert ilyen gyönyörű lányt ritkán lát erre az ember. És mi járatban vagy Volterrában?
-         Hát a Volt… akarom mondani egy kis dolgunk volt Rómában és ha már itt járunk akkor gondoltuk elnézünk ide.
-         Meddig lesztek?
-         Nem tudom, lehet hogy csak pár nap de lehet hogy csak ma.
-         Értem. Akkor még szerencse, hogy idejöttem hozzád, hisz lehet, hogy akkor egy első és egyben utolsó alkalmat szalasztottam el.
-         Az is lehet. És te mióta vagy itt?
-         Ide költöztünk úgy 3 évvel ezelőtt amikor apukám meghalt.
-         Részvétem.
-         Köszönöm, de ez a hely elfeledtette velem a múltat. Van ebben a helyben valami varázslatos valami földöntúli dolog. És amúgy már láttad Volterrát?
-         Nem még sajnos nem láttam teljes egészében, de mára terveztem, hogy felfedezem a helyet.
-         Elkélne egy túravezető?
-         Hát ha már így megkérdezted benne vagyok.- a pizzát éppen ebben a pillanatban hozták ki. –Jaj tényleg el is felejtettem bemutatkozni. Renesmee Charlie cullen. De csak szólíts Nessienek.
-         Milyen szép és nem mindennapi neved van. Az enyém Chad Michael. Ide hívhatom a barátaimat?
-         Persze nyugodtan.- mondtam vigyorogva. Igaz csak Chaddel akartam tölteni a napot, de ha itt a lehetőség, hogy új barátokra tegyek szert akkor miért is ne élhetnék a lehetőséggel. Oda jött hozzánk a 2 lány és leültek mellénk. Chad persze velem szembe ült. Mind a két lánynak bemutatott Chad. Az egyiklányt Stacynak hívták. Neki hosszú szőke haja volt ami a feje búbján volt összefogva egy hajgumival. A másik lányt pedig Lucynak hívták. Ő vörösesbarna hullámos hajú lány volt. Barátságosnak tartottam mind a 2 csajt.
-         Ti is itt laktok?- kérdeztem, majd a két lányra pillantottam, először Stacyre majd Lucyra.
-         Én Chad húga vagyok.- mondta Stacy. Mondjuk tényleg hasonlítottak egymásra.
-         Én pedig Stacy legjobb barátnője vagyok. Felelte Lucy.- Két házzal lakunk arrébb mint Chadék.
Megettük a pizzát, meg még eliszogattunk egy-egy pohár colát. Aztán fizettünk, majd elindultunk a városba. Chad volt az én túravezetőm. Körbejártuk szinte az egész várost. Lucyék arra panaszkodtak, hogy ők leülnek egy padra, mert teljesen kimerítette őket a séta. Ezért mi Chaddel úgy döntöttünk, hogy a városnézést ketten folytatjuk tovább. Elhaladtunk pár bolt mellett. Kinéztem az egyik kirakatban egy álomszép tűzvörös alkalmi ruhát. Az a ruha volt minden vágyam.
-         Mért nem veszed meg?- kérdezte Chad közben a ruha felé mutatott.
-         Mert nem tudnám hova felvenni.
-         Akkor te nem hallottál még az éves Volterra Bálról? Ez az év egyik legjelentősebb ünnepe.
-         Még nem hallottam. És ezt a bált mikor szokták megrendezni?
-         Két napos és épp holnap kezdődik. Bárcsak maradnátok akkor lehetnél a párom a bálon.
-         De ahhoz ruha is kéne.
-         Hiszen most állsz egy éppen megfelelő álomszép ruha előtt mért nem próbálod fel.
-         Biztos unalmas lenne, hogy én próbálom a ruhát te meg vársz.
-         Dehogy. A húgommal mindig vásárolni járok. Már megszoktam. Vele boltról boltra járunk.
Ezzel a mondattal rávett arra, hogy adhatnék egy esélyt ennek a ruhának.
-         Rendben akkor menjünk be. -Beléptünk az ajtón. S butik telis teli volt gyönyörű ruhákkal de nekem akkor is az a tűz vörös tetszett a kirakatból.
-         Csókolom. Azt a ruhát szeretném megpróbálni ami a kirakatban van. Azt a tűz vöröset.
-         Rendben máris adom.- odaadta a ruhát és már mentem is a próbafülkébe. Amint felvettem a ruhát és belenéztem a tükörbe mintha csak rám öntötték volna. Ez a ruha mesésen állt. Mindenképpen a bálon meg kell jelenjek. Nem lesz egy könnyű helyzet de megpróbálom. Kiléptem a próbafülkéből Chadnek elállt a lélegzete.
-         Chad azért levegőt is vegyél. Nem egy halottal akarok bálba menni.
-         Rendben-rendben, de ez a ruha mesés. Főleg rajtad.
-         Biztosan?
-         Igen totálisan biztosan.- bementem a próbafülkébe és levetettem a ruhát. Majd odamentem az pénztárhoz és a ruhát lefektettem a pultra.
-         Ezt kérném.- a pénztáros hölgy közölte az árat, én odaadtam a pénzt és amikor távozni akartam a boltból hirtelen megpillantottam egy csapat fekete köpenyes embertömeget.
-         Mi a baj Nessie?
-         Áhh. Semmi-semmi. Gyere sietnünk kell.- megragadtam Chad kezét és futottam vele együtt az üzlet ajtaja felé.
-         De hova?
-         Majd meglátod. Sietnem kell. Gyere.- amikor kiléptünk az ajtón Chad magához rántott és egy csókot nyomott az ajkamra. Mesés egy csók volt többet ért mint maga a ruha amit az előbb vettem. Szóltam Chadnek, hogy azért sietünk mert a szállodába kell sürgősen mennem ahol megszálltunk. Chad ezt megértette. Az egyik ház előtt megálltam mintha ott szálltunk volna meg aztán elbúcsúztam Chadtől. Ismét egy csókot kaptam. Ez még jobb volt mint az előző. Beléptem az ajtón amiről fogalmam sem volt kié lehetett az a ház, de be kellett adnom Chadnek hogy oda kellett mennem. Szerencsére Chad bedőlt neki és elindult arra fele amerre az előbb elváltunk a hugáéktól. Félve kiléptem az ajtón és osonni kezdtem a fal mellett, de Jane észrevett ezért elindultak felém. Menekülés lehetetlen volt. És még csak most kezdődik a balhé….

8. fejezet

Ebben a pillanatban odalépett hozzám Félix és csuklón ragadott, majd elkezdett ráncigálni vissza az épületbe.
-         Félix én az egyik sikátorban hagytam a köpenyt elkell érte mennem.
-         A köpeny ráér máskor is, de te viszont mos velünk jössz és elmeséled, hogy miért tetted ezt engedély nélkül.
Visszamentünk az épületbe le a lifttel, de Félix most még szorosabban szorongatta a csuklómat mint azelőtt. Bevittek a nagyterembe és megállítottak a terem kellős közepén. Velem szemben állít középen Aro tőle jobbra Caius a másik oldalon pedig Marcus.
-         Ez most mire volt jó Renesmee? Nem meglett tiltva, hogy tilos kimenni?- mondta Marcus , de majdnem leharapta a fejemet. Kicsit vicces volt ahogy ott ordított velem. El is nevettem magamat.- Min nevetsz Renesmee? Szerintem ezen semmiféle nevetséges dolog nem volt.
-         Csak azon ahogy előadtad.- már majd megszakadtam a nevetéstől. Alig bírtam visszatartani.- De amúgy, hogy a kérdésedre feleljek, azért lógtam ki mert itt bent majdnem begolyóztam a bezártság végett. Egész nap csak tévézek és semmi más. Egy kis kikapcsolódásra vágytam. Időben visszajöttem volna. És különben is így legalább ebben a pár órácskában szert tettem pár barátra.
-         Renesmee soha többet ki nem lépsz ennek az épületnek a kapuján. Megértetted? Mostantól őrök őrzik majd éjjel-nappal a szobád ajtaját. És új szobát kapsz. Dimitrij kérlek kísért Renesmee kisasszonyt az új szobájába.
-         Csak Nessie.
Dimitrij Aro parancsára elindult az ajtó felé egyszer hátrafordult azzal a pillantással nézett rám, hogy követnem kell. Nem tudtam mást tenni ezért követtem. Most nem a hosszú folyosó irányába haladtunk. Hanem egy kicsivel arrébb a hosszú folyosótól megálltunk egy ajtó előtt. Gyönyörű minták voltam az ajtóba vésve. Dimitrij kitárta előttem az ajtót. Amikor beléptem, mintha egy középkori filmben lettem volna. A szoba tágas volt, volt benne könyvespolc, egy hatalmas ágy amilyet a középkorban játszódó filmekben látunk a királyi szobákba. Bár kanapé is található volt benne.
-         Dimitrij!
-         Parancsolj Renesmee.
-         Ez az én szobám?
-         Természetesen, hogy ne legyenek unalmasak a további napjaid, ezért rendeztük be ezt a szobát a te igényeid szerint.
-         Nagyon szép. Az ágyba már bele is szerettem.- odafutottam az ágy elé majd hátra dőltem és már az ágy közepén is találtam magamat. Ekkor rápillantottam a könyvespolcra és a kedvenc köteteimet láttam rajtuk. Az Evermore, a Twilight és még sorolhatnám. Kész álom volt számomra ez a szoba. Levettem a polcról a Twilightot és megkerestem azt az oldalt ahol otthon abbahagytam, aztán elkezdtem olvasni. 2 fejezetet olvastam el amikor kopogtattak az ajtón. Félix lépett be a szobába, kezében tartotta azt a táskát amiben a ruha volt, mert akkor elejtettem amikor elráncigáltak az épületbe.
-         Renesmee valamit elhagytál.
-         Jaj, nagyon szépen köszönöm Félix.
-         Ezt a meseszép ruhát mire vetted?- kérdezte Félix és a kíváncsiságától felcsillant a szeme.
-         A Voltera Bálra. De feleslegesen vettem, hisz oda biztosan nem jutok ki észrevétlenül.
-         Segítek kijutni.
-         Tessék?
-         Tetszik neked az a srác nem?
-         De igen, nagyon is.
-         Na hát akkor meg készülj össze a holnapra és jövök érted segítek kijutni.
-         Jaj, Félix annyira hálás vagyok neked ezért. –odafutottam hozzá és jó szorosan átöleltem.
-         De erről senkinek egy szót se. És a hét további részében pedig itt bent maradsz.
-         Rendben. És még egyszer köszönöm szépen.
-         Nincs mit.- Félix ekkor hátat fordított és távozott a szobából. Én pedig olyan boldog lettem mint még sohasem.
Másnap reggel későn kelhettem fel. A nap csak úgy vakított be az ablakomon. A reggelit az asztalon találtam meg egy pohár vér kíséretében. De kedvesek, azért gondoltak rám is. Az ajtó nyílódni kezdett. Félix lépettbe settenkedve és egy tűzvörös cipőt tartott a kezében. Pontosan illett a ruhához amit tegnap vettem.
-         Gondoltam nincs ruhához illő cipőd ezért elvettem egyet Janetől. Úgyse fogja bánni. Ezt a cipőt sose hordta és szerintem már nem is fogja.
-         Félix én már olyan hálás vagyok neked, hogy azt már el sem hiszed. – Felix látta, hogy öltözni szeretnék ezért kiment a szobából. Hála istenek elhoztam a sminkes dobozomat, és mivel nem szoktam nagyon használni őket ezért most kihasználtam az alkalmat és használtam őket. Elsőnek a púdert és a pirosítót kentem fel, majd a szememre a festéket, ami fekete volt. Szemceruzával kihúztam a szememet, és raktam fel mű szempillákat.  Szájfényt raktam a számra, ami eper ízű volt. A ruhámat felvettem és a cipőmet is. Egy kis táskát is hoztam magammal, ami fekete volt, de ment a szememhez. A táska gyöngyökből volt kirakva és selyem szalag lógott rajta nagyon szép volt. Kopogtatást halottam megijedtem hogy Aro vagy valaki más, de szerencsére csak Felix volt. Bár egy kicsit meglepődött és a fülembe súgta hogy : Jól nézel ki. Egy kicsit elpirultam. Gyorsan rám adott egy köpenyt és ki vitt az utcára. Szerencsére út közben senki nem látott meg. Elindultam ahhoz a bolthoz ahol ezt a ruhát vettem, Chad már ott ált. Nagyon jól nézett ki, fekete zakó volt rajta és vörös masni pont egymáshoz öltöztünk. Oda mentem hozzá, és egy puszit nyomtam az arcára. Ő ezt egy csókkal viszonozta. Nagyon tetszett nekem a srác, de a szerelmem még mindig csak Jacob iránt irányult, ez ellen sem Ben se Chad nem tehetett semmit. Nem akartam így érezni, nem akartam a szerelmemet olyan iránt érezni, aki egy vérfarkas. De egy ember iránt se lehet, semmi nem jó nekem. Szerencsétlen vagyok, de be kell látnom, hogy, én nem vagyok, az a lázadó típus tényleg nem lehetek az, ha 16 év alatt nem voltam az akkor most sem tudok megváltozni ez tény. De azért lehet próbálkozni. Chad megragadta a kezemet és elindultunk az utcán. Egy dolgon csodálkoztam, sehova nem volt ki plakátozva, hogy: Voltera bál.
Chadat ez a tény nem zavarta. Befordultunk egy sikátorba és ott Chad meg ált.
-         Hé, most miért áltál meg? – kérdeztem tőle. De láttam szemébe az agresszív ilyi tást  Még szerencse hogy vámpír vagyok különben félnék.
-         Nyugi Nessie, nem lesz semmi baj. Csak gondoltam hogy, megállunk itt egy kicsit. Tudod anyukám ennek nem nagyon örülne, persze hogy ha élne. De hát nem él.
-         Mi akarsz ezzel? – de ekkor Chad megragadta a kezemet.
-         Semmit, csak gondoltam tudnod kéne. Amúgy tudom mi vagy te.
-         Mert, mi vagyok?
-         Ne játszd nekem az ártatlant, tudom hogy mi vagy te. Csak jól tudod titkolni. A szüleid amikor ide hoztak nem tudhatták, hogy ez lesz. A Voltera bált pedig csak behitettük veled, és Felix pedig nem Felix volt. Tök jó ez a mai technika nem?
-         Te meg miről beszélsz? – de ekkor elfordult, elakartam szaladni de volt bennem egy egyfajta kíváncsiság. Chad vissza fordult hozzám, de csukott szemel és megragadta a testemet magához húzott és elkezdett csókolni. Próbáltam ellen állni, de nem tudtam. Már nem csókolt, de kinyitotta a szemét és az vörösben izzott. Megijedtem, el akartam futni és tudtam is volna de Chad megragadta a kezemet, és magához húzott.
-         Chad hagyjál !   Mi vagy te? – kérdeztem tőle, de már reszkettem. Féltem, féltem hogy valami baj fog történi, féltem attól hogy a Volturi fog velem valamit tenni, és hogy a szüleimmel tesznek valamit. De egyből rájöttem, hogy ez nem egy új faj. Ez rosszabb mint egy új faj, el lehet velük bánni de mégis csak egy új faj. Vagyis hát, őszintén szólva nem tudom hogy mi. Chad már nem szorított, inkább megfordult és elfutott. Én percegik állhattam ott, nem tudtam felfogni azt ami történt. Chad mint egy vérengző vámpír, aki mellesleg biztos valakinek a fia. Vagy valaki teremtett valakit, de nem tudom hogy mi. De mégis félek, nagyon félek. Vajon mi történhet? De nem állhattam itt és nem várhattam arra hogy valami történjen senki nem fog senkit sem megvédeni, de nekem oda kell mennem a Volturi elé, és szembe nézni velük. Ha fájdalmas lesz akkor is. De ennyit meg ér a családom és a barátaim biztonsága. Elindultam, már szinte futottam. A szememen már szinte folyó úszott, de nem érdekelt se a sminkem se ez a csodálatos ruha amit egy undorító vámpírral vettem, csak az érdekelt hogy épségben oda jussak a Volturi szeme elé. Már a torony óra ajtajánál álltam, benyitottam és elindultam a lift felé. Inkább a liftet választottam mint csatornát. Elindultam egy hosszú folyosón, és bementem abba a nagy terembe ahol eldől hogy meghalok-e vagy sem…