9. fejezet – Homework – H�zi feladat

Miut�n Anyut�l elk�redzkedtem m�r futottam is kifel� Alice-hez a kocsiba. K�szs�gesen v�llalta, hogy megv�r, m�g �n odabent par�d�zok. Egyszer az �letben �r�ltem is ennek, hiszen magamt�l sose tal�ltam volna meg a h�zukat, vagy az ahhoz vezet� utat. Lassan indult el, szinte �szre sem vettem, mikor leg�rd�lt a kocsifelhajt�r�l.

Nem n�zett r�m, csak azonnal beletaposott a g�za, mik�zben a r�di�t csavargatta. Belepr�sel�dtem az �l�sbe, az apja is pontosan ilyen hevesen vezetett. Ez valami�rt zavart. Lehet, hogy �k szeretik a gyorsas�got, de �n nem nagyon. Amint r�hajtott a f��tra, k�t dologra j�ttem r�. Az els� az volt, hogy Cullen�k bizony a v�roson k�v�l laknak. Ez a gyan�m be is igazol�dott, mikor az utols� h�zakn�l j�rtunk �s Alice kicsit sem akart lass�tani.

A m�sodik dolog, amire r��bredtem, hogy bizony t�nyleg megbukott a v�mp�r elm�letem. Elv�gre egy v�mp�rnak – vagy b�rmely m�s sz�rnynek -, minek kellene aut�, ha term�szetfeletti? Semminek. �s persze engem sem b�ntottak, pedig annyi alkalom lett volna r�. A k�rh�zban, az �ton, a v�s�rl�son �s ma is.

Azon kaptam magam, hogy m�r a Glan-t� partj�n hajtunk v�gig egy keskeny �s el�gg� elhagyatott �sv�nyen. A nap m�r lemen�ben, vagyis alkonyodott. Lassan a t�voli hegyek fel� n�ztem, melyek �szakon h�z�dtak a kis v�rosunk f�l�. A cs�csuk havas volt ugyan, �s b�r �n im�dtam a havat, sosem mehettem fel. Most m�gis �gy t�nt azokhoz k�zeled�nk, mivel Alice elhagyta a kis �sv�nyt �s a hegyek fel� kanyarod� �tra t�rt.

- Alice... Haza fogok �rni m�g ma? - k�rdeztem meg v�g�l, mivel nem sz�nd�koztam k�t �r�n�l t�bbet ott t�lteni, viszont annyinak l�tszott maga az �t is. - Hogy lehet, hogy ennyire messzire laktok mindent�l?

- Tudod... Nem igaz�n szeretj�k a szomsz�dokat. B�r... �k se minket – mosolyodott el, majd halkan felnevetett. - Ne �rtsd f�lre a t�rsas�got, szeretj�k, de azt nem, ha folyamatosan vannak a k�zel�nkben. �gy, messzi mindent�l szabadabbnak �rezz�k magunkat – magyar�zta.

Lassan kis emelked� k�vetkezett, vagyis t�nyleg k�zeledt�nk a hegys�ghez. Nem nagyon akartam odamenni vagy ezt megmondani a mellettem �l�nek, �gy csendben szor�tottam �vem. Biztons�g�rzetemhez az sem tartozott hozz�, hogy Alice nagyon gyorsan vezetett. Hamarosan el�rkezett egy f�ld�tra �s r� is kanyarodott. A puszt�ban kirajzol�dtak egy magas h�z k�rvonalai. Pont �gy k�pzeltem a Cullen h�zat. F�ny�z�, t�k�letes, m�gis szolid. A falak k�v�l m�s-m�s sz�n�ek voltak, nyilv�n att�l f�gg�tt, hogy kihez tartozott az adott falr�sz. A tet� szinte szikr�zott a halv�ny napf�nyt�l, ami �rte. A h�z el�tt p�r aut� m�r parkolt, de nem tudtam volna megmondani melyik melyik�k�.

Alice hamarabb parkolt le, mint v�rtam �s ki is h�zott a kocsib�l. Egyenesen a konyh�ig tolt, melynek ajtaj�t m�r a bej�ratt�l lehetett l�tni. Azonban nem oda ment�nk. Nem is felt�telezte, hogy lenne ott b�rki is. Egyenesen a l�pcs� mellett vezetett el �s a l�pcs� alj�b�l ny�l� – gondolom a l�pcs� alatti gardr�bot, nyitott�k �ssze a l�pcs� m�g�tti szob�val – terembe vezetett. Azon l�tszott, hogy dolgoz�szob�nak haszn�lt�k.

Szinte lemerevedtem, mikor megl�ttam az asztaln�l �l� f�rfit, viszont amikor feln�zett �s megl�tott csak sz�lesen elmosolyodott. Fel�llt, majd megszorongatta kezem.

- �h, mi sz�l hozott ide, kedves Yvonne? - k�rdezte kedvesen, mik�zben visszas�t�lt asztal�hoz.

- Csak Edwardhoz j�ttem. K�z�s h�zi feladatunk van – mondtam halkan, de kicsit h�tral�ptem, �s pislogtam p�rat. - �n, hogy van Dr. Cullen?

- �n remek eg�szs�gnek �rvendek kedvesem – mondta mosolyogva. - Aj�nlom, hogy menjetek �s keress�tek meg Edwardot. Fogalmam sincs, merre lehet, tal�n a szob�j�ban – mondta mosolyogva, ahogy mindig is tette.

Beleegyez�en b�lintottam, majd elmosolyodtam, ahogy kil�pt�nk a szob�b�l. Alice azonnal karon ragadott �s felvonszolt az emeletre. A emeleti folyos� �ssze volt nyitva egy nappali szer� szob�val, ahol a telev�zi� �s egy hatalmas kanap�, fotelekkel, �vegasztallal hevert. A k�t legid�sebb Cullen fi� �ppen ott n�zte a meccset, b�r l�tszott rajtuk, hogy egym�s ellen vannak. Felszabadultabban k�sz�ntem nekik, �s integettem r�juk, majd k�zelebb is l�ptem.

- Ki vezet? – k�rdeztem mosolyogva. – �n Emmettel vagyok – jelentettem ki mosolyogva, majd �sszepacsiztam az eml�tettel. Jasper csak haragosan n�zett r�m, mire halkan elnevettem magam. – Nyugi, az �n csapatom sose nyer.

- Ki tudja. Tal�n most szerencs�nk lesz – mondta Emmett arc�t ism�t a k�perny�re szegezve. H�l�s voltam Alice-nek, ami�rt elmondta, hogy ki kicsoda.

Ekkor az egyik ajt� m�g�l Edward l�pett ki. Csak mosolygott, �s automatikusan k�sz�nt�tt, mintha tudta volna, hogy itt vagyok. Meg se k�rdezte, mit keresek ott, biztosan neki is esz�ben volt, hogy h�zit kell �rnunk.

- Gyere, min�l hamarabb v�gz�nk ann�l jobb – mordult r�m, mire igen cs�ny�n pislantottam vissza. Nem tudtam mi baja, van, de nem is akartam megtudni. Ha nem mondja el, legyen az � baja.

K�vettem �t szob�j�ba. Sz�p rendezett volt, �s j�val nagyobb, mint az eny�m. Mindene megvolt, amir�l egy norm�lis ember csak �lmodhat. M�r �rtettem, mire volt nagyk�p�, �s kezdtem �gy �rezni jogosan tette. Le�ltem egy sz�kre, majd el�vettem magammal hozott f�zetem…

…Amikor befejezt�k a tanul�st, l�ttam, hogy m�r bes�t�tedett �s a Hold is r�gen fenn van. Gondoltam nem sz�l�k, hogy ideje hazamennem, csak megk�sz�r�ltem torkom �s fel�lltam.

- Akkor, viszl�t, holnap tal�lkozunk, gondolom – mondtam egy�rtelm�en, �s kil�ptem ajtaj�n. Csak b�lintott, majd elmosolyodott �s legyintett, hogy menjek csak.

A meccs m�r v�get �rt, �gy a fi�k nem voltam a nappaliban. Les�t�ltam, �s jobb �tletem nem l�v�n benyitottam a konyh�ba. Kicsit elcsod�lkozva vizslattam azt a gy�ny�r� n�t. Egyszer�en csod�latos volt. Amikor �szrevett kedvesen r�m mosolygott. Elpirulva ford�tottam el fejem zavaromban, de v�g�l visszamosolyogtam.

- J� est�t. Alice-t keresem, nincs, aki hazavigyen – mondtam halkan, de k�zelebb l�pve kezet ny�jtottam a n�nek. – Yvonne Clodwight vagyok. Nagyon �rvendek – mosolyogtam r�.

- Esme Cullen – mondta mosolyogva, �s megszor�tva kezem meg�lelt. – Alice sajnos most nincs itthon. Fontos dolga akadt, de tal�n a f�rjem… - mondta mosolyogva. – Igen, Carlisle biztosan sz�vesen hazavisz – mosolygott, mire kicsit megijedtem.

- Sz�val maga Esme? M�r annyit hallottam mag�r�l, de ezt a tal�lkoz�sunk csak al�t�masztotta – mosolyodtam el, hiszen �gy �tgondolva t�nyleg �k voltak a t�k�letes p�r. – Hol tal�lom meg Dr. Cullent?

- A dolgoz�szob�j�ban kedvesem. �s nyugodtan tegezz csak – mondta mosolyogva, majd s�tivel k�n�lt. Term�szetesen puszt�n udvariass�gb�l – �s, mert kezdtem �hes lenni,- elfogadtam.

Megk�sz�ntem az inform�ci�t, majd elmentem, �s kopog�s n�lk�l benyitottam az �res dolgoz�szob�ba. P�r percig a doktort kerestem, majd sz�tn�ztem a szob�ban. A teremben volt p�r k�p, ami el�g furcs�n hatott. Az egyiken h�rom alak volt, r�gi ruh�kban, �s a v�rost n�zt�k. Az ezzel szemben l�v� falon egy v�ros l�tk�pe ter�lt el. L�tszott, hogy festve voltak. A vastag fa keretbe gy�ny�r� bet�kkel volt v�sve: „London, 1659. CC” Nem tudom, ki lehetett az a CC, de a biztos volt, hogy a k�p k�sz�t�je. Viszont az nagyon r�gen volt, majd h�romsz�z�tven �vvel ezel�tt. Vagyis igazi m��rt�k. Tekintetem egy keresztre siklott, amit m�r bel�p�semkor meg kellett volna l�tnom. A k�t ablak k�z�tt volt, Carlisle sz�ke f�l�tt. Hatalmas, f�b�l k�sz�lt kereszt volt, ez is r�gi darabnak t�nt. Kezemmel lassan fel� ny�ltam, hogy meg�rintsem…

- Mit keresel itt? – k�rdezte egy b�rsonyos, de ismer�s hang. – Legal�bb le�lt�l volna, �s �gy v�rsz… Megk�rhetlek, hogy ne ny�lj hozz�? – k�rdezte kedvesen, b�r tudtam, hogy haragszik. Elh�ztam kezem �s fel� fordultam.

- Sajn�lom, Esme mondta, hogy itt tal�lom. Ideje hazamennem, de Alice nincs sehol – szabadkoztam lehunyva szemeimet. – Sajn�lom. Ki k�sz�tette? – k�rdeztem halkan, de nem akartam megb�ntani.

- Az �desap�m. Tudod � pap volt, m�g annak ideje – motyogta, b�r halv�ny mosolyra g�rd�lt sz�ja. – Tudod… � m�r nem lehet k�z�tt�nk. Csak ez maradt ut�na. Felt�telezem a k�peket is, megn�zted – mondta, mik�zben felvette kab�tj�t. Csak b�lintottam. – El�g r�giek, m�r nem is tudom, hogy ker�ltek hozz�nk. Gyere!

B�lintottam, de vele tartottam eg�szen kocsij�ig. Nem sz�ltam semmit, pr�b�ltam megjegyezni finom illat�t, amit bent is �reztem. Ahhoz foghat�t m�g sosem �reztem, mint amit odabent. V�g�l elmosolyodva sz�lltam be az aut�ba, ahol m�g mindig a b�r �l�sek szaga terjengett. Beles�ppedtem az anyagba �s majdnem elaludtam. R�j�ttem, hogy az Edwarddal val� veszeked�s jobban lef�rasztott, mint a h�zi feladat maga.

- K�szen vagytok mindennel? Rem�lem nem ideges�tetted fel magad nagyon a fiam cs�p�s megjegyz�sein. Tudod… El�gg� er�lyes fell�p�s� fi�. �s nem lehet kinevelni bel�le – mondta megr�zva fej�t. – Ahogy �szrevettem nem sokszor k�sz�ted m�shol, m�ssal a h�zidat – mosolygott.

- Igen, pontosan �gy van. Val�j�ban ink�bb otthon tanulok a magam csendess�g�ben. �s, m�r nem b�nt�s k�pen, de Edward sem a legjobb tanul�t�rs – mondtam elmosolyodva, majd h�trat�rtam hajam. Carlisle k�zel�ben j�l �reztem magam, tal�n, mert annyira eln�z� volt. Ugyanakkor, egyre er�sebben vonz�dtam ir�ny�ba. – Tulajdonk�ppen �r�l�k, hogy elj�ttem elk�sz�teni a h�zi feladatot Edwardhoz.

- Igen, mi�rt? – k�rdezte buzg�s�ggal teli hangon.

- Igen, mert ism�t tal�lkoztam mag�val. �s a csal�dj�val. Nagyon aranyos, kedves feles�ge van – mondtam mosolyogva. – B�r az �n anyuk�m is ilyen lenne – mondtam �szinte mosollyal.

- Gyakrabban j�rhatn�l hozz�nk h�zit �rni – jegyezte meg mosolyogva, majd az �tra kanyarodott.

10. fejezet – Sleepwalker – Alvaj�r�

Amikor meg�llt h�zunk el�tt egy pillanatig m�g n�ztem a s�t�t h�zat, a biztons�gi �vemet markol�szva. Elhat�roztam, ha m�snak nem is, �lmaimnak a v�g�re j�rok.

- K�sz�n�m sz�pen, hogy elhozott… - mondtam hajamba t�rva ujjaimmal, majd kicsatoltam �vem. – Tov�bbi j� est�t.

- V�rj, k�rlek – fogta meg �vatosan karom, hogy az aut�ban tarthasson. – Mi�rt mondod azt az embereknek, hogy a szeret�m vagy? – k�rdezte �rtetlen�l r�m pislogva.

- Nem mondtam. Anthony mondta azt mindenkinek. �n megv�dtem mag�t, mondtam, hogy csal�dja van – r�ztam meg fejem, de kicsit k�zelebb csusszantam, mik�zben arcom felvett egy halv�nyr�zsasz�n�bb �rnyalatot.

Arcomat f�rk�szve b�lintott, majd lassan k�zelebb hajolt �s arcomra lehelt halv�ny puszit.

- J� �jt, Yvonne – mondta elmosolyodva �s megsimogatta fejem b�bj�t. – �r�l�k, hogy tiszt�ztuk a dolgokat. Rem�lem nem haragszol r�m emiatt.

Csak megr�ztam fejem, majd kik�sz�l�dtam az aut�b�l �s elindultam h�z fel�. Hirtelen megtorpantam �s h�tam megfesz�lt, ahogy egy lehetett �reztem tark�mon �s h�tamon, majd �reztem, ahogy valaki hajam v�g�hez �r. Mire megfordultam nem �llt m�g�ttem senki, �s az aut� is elt�nt. Megcs�v�ltam fejem, majd bes�t�ltam. Anya s Robert a nappaliban aludtak a kanap�n. Rikki apa mellkas�ra hajtotta fej�t, mire elmosolyodtam. Odal�ptem �s lassan betakartam �ket. Lehet, hogy ez�ttal m�gis ism�t �sszej�nnek? Ki tudja.

Felbandukoltam, majd m�g �tn�ztem a h�zit, mikor felt�nt, hogy a s�tit f�zetembe rejtettem. Gyorsan elmajszoltam, mert r�j�ttem, hogy nem is vacsor�ztam. Agyon finom s�ti volt, de tudtam, hogy rosszat fogok �lmodni t�le. Mindig �gy j�rtam az �dess�gekkel.

Igazam is lett, rosszabb �lmom volt, mint eddig b�rmikor. �lltam egy r�ten, b�r l�legzetem l�tszott, nem �reztem hideget. Mintha nem is a saj�t testemben lettem volna. Iszonyatos szomj�s�got �reztem, a torkomat marta a sz�razs�g. Odany�ltam, de kezem csak porcel�nszer� b�rt tapintott. Sik�tani lett volna kedvem, mikor k�rben�ztem. Egy temet�ben �lltam a s�r el�tt. Azon az �n nevem �llt, cifra bet�kkel, b�r m�r nehezen olvashat� volt. „Yvonne Mary Clodwight 1983-1999.” Megr�m�ltem, �s apr�t szusszantottam, mikor valaki meg�rintette h�tam. Ekkor j�ttem r�, hogy eddig nem l�legeztem.

- Vonne… - suttogta egy kellemes f�rfihang, �s �n azonnal felismertem. A doktor megsim�totta hajam teljes hossz�t, �s v�llamra cs�kolt, amely szabadon volt, b�r nem �reztem a h�pelyhek hideg�t. – Mi�rt?

Nem �rtettem a k�rd�s�t, ez�rt lend�letesen fordultam fel�. Szemeibe n�ztem, hiszen ez volt az els� alkalom, mikor hallottam hangj�t. Szemei feket�k voltak, de nem �resek. Minden �rz�s t�kr�z�d�tt tekintet�ben, b�r magamat is l�ttam benne. Riadtan l�ptem h�tra, mikor visszak�sz�ntek v�r�s szemeim. �rtetlen�l megr�ztam fejem, mik�zben kezeim elv�ltak nyakamt�l �s meg�rintettem arc�t.

- Nem tettem semmit – mondtam halkan, megr�zva fejem. Hangom furcs�n csilingel� volt. – Nem �n voltam. K�rlek…

- Nyugodj meg. Sajn�lom - suttogta, mik�zben megsimogatta nyakam. Amikor elh�zta kez�t az v�rben �szott. Hirtelen �reztem, hogy fuldoklom. – Bocs�ss meg… Tudtam, hogy nem szabadna a k�zelemben lenned – mondta les�tve szemeit, de mikor kinyitotta azok m�r v�r�sek voltak.

Fagyos tekintete szinte �tf�rta testem, de szemeim ism�t k�kek voltak, ahogy t�rdre estem. �reztem, ahogy t�rdem elt�rik, de a nyakamba has�t� f�jdalom er�sebb volt.

K�nnyeim eleredtek, mikor g�nyosan n�zett le r�m. F�l�nyes volt, de m�g mindig t�k�letes. Lassan felkelt a nap, �s ahogy a sugarak el�rt�k csod�latos alakj�t b�re csillogni kezdett, mintha gy�m�ntb�l lenne. Beharaptam ajkam, majd er�t vettem magamon �s fel�lltam. Szemeibe n�ztem, de elmosolyodtam.

- Tudtam, hogy nem vagy ember – mondtam halkan, b�r �reztem valami bels� remeg�st. – De nem �rdekel. Szeretlek – suttogtam, mire �rtetlen�l n�zett r�m.

- Butas�gokat besz�lsz! Nem szerethetsz egy sz�rnyeteget! Meg foglak �lni – jelentette ki teljes nyugalommal, mintha nem is �rdekeln�. V�gtagjaim zsibbadtak, de odabotork�ltam hozz�, �s a v�rrel mit sem t�r�dve megcs�koltam. Undorodva tasz�tott el mag�t�l.

- �lj meg! Lakj j�l velem, ha akarsz, de ne tedd ezt! – mondtam hat�rozottan, de torkomb�l er�teljes morg�s t�rt fel.

Nevetett, majd er�sen megpofozott, ami kih�zott �lmomb�l. S�rva �bredtem, automatikusan �ltem fel, �s kuporodtam �ssze.

Ez biztosan nem lehetett annak a jele, hogy bebesz�ltem magamnak: v�mp�r. Ezek ut�n, m�r nem tudom elhinni r�la, hogy ember ak�rmennyire is szeretn�m. Viszont arra is r�j�ttem, hogy t�nyleg szeretem. Elhat�roztam, hogy holnap el� fogok �llni, �s r�k�rdezek mi is � val�j�ban. M�g akkor is, ha h�ly�nek n�z.

Reggel �gy tettem, mintha iskol�ba menn�k, azt�n elmentem a k�rh�zba. Legnagyobb megd�bben�semre nem volt bent. Az �pol�k megmondt�k, hogy kir�ndul a csal�dj�val. Mondjuk… H�t�gra s�t�tt a nap, sz�val nem lehetett meglep�dni rajta. Azonban egy h�tig naps�t�s k�sz�nt�tt Goffstownra. Nem is tal�ltam bent ez alatt az id� alatt. H�tv�g�n nem kerestem, csak h�tf�n mentem be ism�t hozz�. Kiss� remegve s�t�ltam v�gig a folyos�n, ajtaja el�tt s�hajtottam, b�r m�r �gy �reztem, tudja, hogy itt vagyok. Bekopogtam, �s bebocs�t�st is nyertem. Nem sz�ltam semmit, mikor bel�ptem, csak �lltam az ajt�ban. Most teljesen h�ly�nek �reztem magam.

- J� napot k�v�nok – mondtam illedelmesen, mik�zben ujjaimat t�rdeltem. – Szeretn�k besz�lni mag�val, Dr. Cullen. K�rem, hallgasson v�gig. Lehet, hogy csak nagyon sokat olvasok, vagy t�l naiv vagyok az �lmaimmal szemben, de van egy olyan �rz�sem, hogy maga egy… V�mp�r.

Nevet�sre sz�m�tottam, �m ez elmaradt. L�ttam, amint fel�ll �s el�m l�p. �sszerezzentem mikor v�llamhoz �rt. Beharaptam ajkam, nem tudtam mit fog reag�lni. Kinyitotta az ajt�t �s v�g�l �vatosan a k�rh�z kertj�be vezetett egy eldugott padhoz.

- Hogy, hogy j�tt�l r�? – k�rdezte halkan, kicsit d�bbenten �s ez ki is �lt gy�ny�r� arc�ra.

�szint�n megd�bbentem �s csak meredtem r�. Nem hittem volna, hogy t�nyleg igaz. Csak b�multam gy�ny�r� arc�ra, mely most m�g term�szetfelettibbnek t�nt, mint eddig b�rmikor is. Kicsit megr�ztam a fejem, majd v�g�l nagyot s�hajtott.

- Most sz�rakozik igaz? Val�j�ban, csak �tver engem, �s maga egy nagyon kedves, rendes ember – mondta halkan megr�zva fejem, de elmosolyodtam. – Nem tudom… Meg�reztem. Meg�lmodtam, amelyik tetszik. Magam sem tudom, hogy hogyan.

- �rtem – nyugt�zta b�lintva. – f�lsz t�lem? – k�rdezte halkan. – �szint�n k�rdezem, nem foglak b�ntani. Tudod, �n nem vagyok rossz – mondta halkan megr�zva fej�t.

- Tudom – mondtam halkan, majd egyenesen szemeibe n�ztem. – Nem f�lek. J�, most megijedtem, de �gy �rzem nincs mit�l f�lnem – mondtam halkan.

- Ennek �r�l�k, t�nyleg, de… Mit sz�ln�l, ha ezt az irod�mba besz�ln�nk meg. Itt t�l sok a f�ltan� – ny�lt h�tam m�g�, �s �vatosan bek�s�rt a meleg szob�ba. – Sz�lj, ha f�zol, tudod nekem teljesen mindegy a h�fok.

- Nem, nem f�zok, de k�sz�n�m – �ltem le. – Sz�val? Nem baj, hogy r�j�ttem? M�rmint ez titok nem? �s m�gis mi�ta? – k�rdeztem, mikor fel�m, tartotta egyik kez�t.

- Bajnak, baj, de ha titokban tudod tartani nem fogunk megenni – viccel�d�tt mosolyogva, majd kicsit haj�ba t�rt. – persze, hogy titok, szerinted, mi�rt nem der�lt m�g ki, hogy mik is vagyunk. Mi mi�ta? Mi�ta vagyok v�mp�r? R�g �ta – mondta nevetve.

- M�gis… Azok a festm�nyek a h�z�ban… Maga festette �ket, m�g annak idej�n? Mindig is… Az volt, ami? – k�rdeztem kiss� rekedtes hangon. M�g mindig nehezemre esett elhinni, hogy az a l�k�tt agyam nem hazudott nekem.

Lassan feln�ztem r�, mire b�lintott. Gyorsan kisz�moltam, hogy akkor m�r, majdnem n�gysz�z �ves. Kicsit megr�ztam fejem, mire s�hajtott, �s vizet ny�jtott. Nem is l�ttam, mikor t�lt�tte, de gondolom, most m�r meg meri mutatni val�di erej�t.

- Edward, Alice meg a t�bbiek… - kezdtem halkan, mire b�lintott. – Sejtettem. Csak r� kellett n�zni. B�r egy-k�t r�szletet nem igaz�n �rtek – mondtam hajamba t�rva.

Hirtelen termett el�ttem egy furcsa fagylaltp�lcikaszer� ak�rmivel, �s megk�rt, hogy nyissam ki a sz�m, mikor ny�lt az ajt�. Persze r�gt�n tudtam, hogy m�snak err�l a besz�lget�sr�l nem szabad tudnia. �s azt is, hogy ezzel j� n�h�ny kellemetlen �jszak�t okoztam magamnak. Biztos voltam benne, hogy csak minim�list fogok tudni aludni, de nem csod�lkoztam rajta.

- Igen, ez torokgyullad�snak t�nik. Vegyen be ebb�l napi h�rmat, �s jobb lesz, ha a h�ten otthon marad – mondta asztal�hoz �lve. – Igen, mit �hajt Mrs. Clodwight?

Azonnal h�tra kaptam a fejem, mikor meghallottam, hogy any�m nev�t eml�ti. Rikki ritk�n j�n le a sz�l�szetr�l, nem is �rtettem mi lehet ennek az oka, b�r sejtettem, hogy velem kapcsolatos.

- A recepci�n azzal fogadtak, hogy itt a l�nyom – mondta fej�t cs�v�lva. – Vonne felh�vhatt�l volna. R�gt�n az jutott eszembe valami s�lyos dologr�l van sz�, vagy l�gni akarsz – mondta ut�bbit kicsit szemreh�ny�an, mire a doktor k�hintett.

- Bocs�sson meg kollegina, de a kisasszony el�g cs�ny�n megf�zott. Mint a h�ziorvosa k�teless�gemnek �reztem, hogy megvizsg�lom. Persze �rtes�tettem volna �nt – mondta mosolyogva, mire Anyu csak b�lintott �s kiment. – Te nem sz�lt�l, hogy ide j�ssz iskola helyett? – fordult fel�m azonnal.

- Nem. Igaz�b�l m�g �n is csak �t k�zben d�nt�ttem el – mondtam v�llat vonva. – K�sz�n�m sz�pen, b�r most egy h�tig tuti �gyban kuksolok, majd – fintorogtam. – �s persze a csal�domnak sem mondok semmit a dolgokr�l – �g�rtem meg automatikusan.

- J�l is teszed. Komolyan. – mondta, b�r kicsit szigor�bban n�zett r�m, mint eddig. – Most meg mi van? Nem kellene nevetned, ez t�nyleg nagyon komoly, �s fontos dolog – mondta fej�t cs�v�lva, mivel egyszer�en kirobbant bel�lem a kacag�s.

- Maga t�nyleg olyan, ak�r az ap�m – vigyorogtam l�baimmal a kis fi�kokat rugdosva. – S�t, m�g jobb is, mint Rob. M�rmint maga nem veszi semmibe, amit gondolok, �s hajland� meghallgatni engem m�g akkor is, ha nem teljesen az, aminek lennie kellene. Sz�val… Mikor fognak felt�lalni, ami�rt t�l sokat tudok? – k�rdeztem nevetve.

- Hm… Had gondolkozzam. Az m�g tal�n v�rhat egy kicsit. Persze nem annyit, kezdek �hes lenni – mondta vigyorogva, b�r m�lyet s�hajtott. Szinte tudtam, hogy besz�vja illatom. – Tudod, sosem tartottalak b�d�snek, csak… Vagy ellen�llok, �s �gy teszek, mintha kellemetlen illatod lenne, vagy b�ntalak. Sosem hittem volna, hogy nehezemre esik t�rt�ztetni magam egy emberrel szemben, aki r�ad�sul az egyik legjobb bar�tom – mosolygott.

B�r v�mp�r volt, �s b�r nem b�knak sz�nta szavait nekem m�gis j�l estek. J�l esett, hogy vonz�dik fel�m, nem csak �gy tekint r�m, mint valami… �telre. Olyanra, amibe b�rmikor beleharaphat, �zlelgetheti. M�g, ha nem is olyan er�s a vonzalma, mint az eny�m, de akkor is l�tezik, �s ez sokat jelentett sz�momra. �gy �reztem, hogy alvaj�r� vagyok, aki fel�bredt egy sz�rny�, k�telyekkel teli �lomb�l, hogy azt�n bonyolult, kisz�m�thatatlant, m�sok sz�m�ra nem l�tez�, titkos, vesz�lyes vil�gba cs�ppenjek, ami ezen t�l nem csak a k�pzeletemben, de a val�s�gban is l�tezett. Szerettem volna m�g hossz� id�re magam�nak tudni az �bred�s kellemes b�dults�g�t. Meg�rizni a tudatlans�gom el�nyeit, am�g m�g lehet, hiszen hamarosan m�r megtudhatom a legs�t�tebb r�szleteket is. Rem�lem.

11. fejezet – Painful Pause – F�jdalmas Sz�net

Alighogy kil�ptem a k�rh�z ajtaj�n valami k�nyelmetlen, rossz �rz�s ker�tett hatalm�ba. Tudtam, hogy megv�ltozik az �letem, �s egy kicsit b�ntam is, ami�rt igazat mondtam. Ha nem mondom meg a v�lem�nyemet tal�n nem is f�jt, volna annyira az igazs�g. �sszeszor�tottam fogaimat �s m�r majdnem visszafordultam, mikor er�t vettem magamon. Tudtam, ha visszamegyek egy �letre, megb�nom. �gy h�t siettem haza amilyen gyorsan, csak tudtam. P�rszor �gy is megbotlottam, �s majdnem orra buktam. Sz�rnyen festettem mire haza�rtem, k�cos �s zil�lt voltam, zih�ltam a kimer�lts�gt�l, hab�r nem �rtettem miben f�radtam el. Spirit k�sz�tette az eb�den, gondoltam, mivel � szokta mikor Anyu, t�l�r�zik, illetve d�lut�nos. Meglep�dtem mikor Olyvi�t tal�ltam a konyh�ban.

- Te meg mit keresel itt? Hol van Spirit? – k�rdeztem �rtetlen�l kab�tom gombolgatva. Cip�met a bej�ratn�l ler�gtam. – Mi�rt te f�z�l, �s mi lesz ez egy�ltal�n? – h�ztam fel orrom fintorogva.

- Spagetti – mondta egyszer�en, majd megr�ntotta v�ll�t. – Nem tudom, ma m�g nem �rt haza, de m�r ut�na k�ldtem Anthonyt. Gondolom, addig f�z�k, mivel �hesek lesztek – mosolygott.

Csak b�lintani tudtam, amikor kimondta fia nev�t. Zsigerb�l ut�ltam azt a fi�t, �s volt egy rossz �rz�sem vele kapcsolatban. Nem sz�ltam csak bejelentettem, hogy nem vagyok �hes. Felmentem a szob�mba, �s an�lk�l, hogy rendbe hoztam volna magam hanyatt d�ltem �gyamon, behunyva szemeit. �tgondoltam mindazt, amit a k�rh�zban hallottam. Felt�tel n�lk�l hittem neki, b�r az agyam egy kis r�sze tiltakozott, de k�zel�ben m�g az is megadta mag�t. Ut�ltam hazudni, b�rkir�l is legyen sz�, de ebben az esetben k�nytelen voltam. K�teless�gem volt megtartani a titkot, amit r�m b�zott. Hirtelen kopogtak, �s ez teljesen kiz�kkentett gondolatmentemb�l.

- Tess�k – leheletem, �gy �r�ltem, ha meghallja.

- Csak �n vagyok kicsim – nyitott be Robert, halv�ny, agg�d� mosollyal. – Olyvia mondta, hogy nem n�zel ki valami f�nyesen. Gondoltam megn�zlek. Most �rtem haza.

- K�sz�n�m, nincs semmi baj, csak p�rszor megcs�szta a jeges �ton – szabadkoztam fejem r�zva �s fel is, �ltem, majd fel�lltam. – De megyek is zuhanyozni. Ut�na megyek enni, j�?

Mosolyogva r�b�lintott, majd el is ment. A szekr�nyemhez l�ptem, majd hosszas kotor�sz�s ut�n sz�raz, meleg ruh�t kerestem �s hajgumit. Amikor megfordultam megint l�ttam azt az elsuhan� �rnyat. T�nyleg kezdek megijedni, b�r h�lyes�g az eg�sz. Lehet, hogy csak Carlisle az. Elmosolyodtam, majd gyorsan rendbe is hoztam magam. A n�v�rem az este folyam�n sem ker�lt el� csak �jf�l k�r�l �rkezett meg, Anthonyval. Sz�rnyen n�zett ki, ruh�ja elszakadt, vil�gos b�r�t k�k-z�ld foltok, v�ral�fut�sok tark�tott�k. Beletelt n�h�ny percbe, mire felfogtam a helyzetet. Mostohatestv�remhez rohantam, �s p�l�j�n�l fogva teljes er�mb�l beh�ztam neki egyet. Az els�t k�vette a m�sodik, majd a harmadik. Arra eszm�ltem, hogy kapok egy pofont, mire ism�t meg�t�ttem, lend�letesebben. Hirtelen k�t er�s kar h�zott el t�le, �s valaki mellkas�nak �t�d�tt h�tam. Robert illat�t �reztem magam k�r�l, de d�h�m nem lankadt egy pillanatra sem.

- Mit m�veltek? – k�rdezte szigor�an a le�kez� Olyvia, de csak lenyalintottam sz�m sz�l�n kiserken� v�rem. – Te j� Isten, mi t�rt�nt veletek l�nyok? – k�rdezte, majd egyb�l n�v�remhez rohant…

Elmagyar�ztuk a dolgokat, �s apa sz�vest-�r�mest dobta ki Anthonyt. Ezek ut�n m�r b�k�sen aludtam. Most, hogy r�j�ttem, Carlisle-lal kapcsolatban minden �ll�t�som igaz volt, kiv�ve, hogy b�ntana engem, m�r tudtam aludni. Spirit velem aludt aznap �jjel, ami mindkett�nkre j�l hatott. M�g el nem aludtam hallgattam egyenletes l�gz�s�t, halk szuszog�s�t. Nagyon nehezen aludtam el, de v�g�l hasamra fordultam �s �tkaroltam szeretett n�v�remet. Ism�t �reztem, hogy be�ramlik az ablakon a hideg leveg�. Nem izgattam magam, sejtettem, hogy ki lehet. M�gis kicsit megremegtem, mikor valaki megsim�totta h�tam. M�lyet s�hajtottam, �s felemeltem kezem, hogy meg�rintsem, de a leveg�t tapintottam. Oldalra d�nt�ttem fejem, hogy �vatosan r�n�zhessek, mikor k�t v�rv�r�s szemp�rral tal�ltam szembe magam. Miel�tt �szt�n�sen sik�tottam volna gyorsan, beharaptam sz�m. Halk morg�st hallottam a szemp�r tulajdonos�t�l, mikor valami b�rsonyos, puha, sz�rnek l�tsz� dolog hozz�m�rt. Beletelt egy kev�s id�be, mire r�j�ttem, hogy haj volt. Ilyen puha hajjal m�g sosem tal�lkoztam. Gy�ny�r� t� egyenes, tejf�l sz�ke haj volt, ami meg-megcsillant a holdf�nyben. Gy�ny�r� lehetett ebben biztos voltam, m�gis annyira f�ltem, hogy nyikkanni sem b�rtam. Nagyon j� illata volt, mint a feny�nek, �s a sz�raz f�nak, m�gis �rezhet� volt a v�r szaga, ami felford�totta gyomrom. Tark�mon az apr�bb sz�lakat fel�ll�totta a be�raml� hideg sz�l. Az ablak megint nyitva volt. Ekkor j�ttem r�, hogy nem Carlisle volt az, aki a szob�mban j�rt annyiszor. Egy idegen v�mp�r, ha ugyan t�nyleg az volt – r�m, a csal�domra vad�szott. Nem hagyhattam, hogy b�ntsa �ket. Legal�bbis a sz�leimet �s a n�v�remet nem. Lejjebb ny�ltam, �s megmarkoltam a villanykapcsol�t. K�t lehet�s�g volt. A sz�rnyeteg vagy mit sem t�r�dik a f�nnyel, �s itt helyben v�gez mindkett�nkkel, vagy – ha t�bb s�tnival�ja van, �s uralkodni tud �szt�nein - elmenek�l �s visszat�r, ha v�dtelenebb leszek. Nem tudtam mit�v� legyek, csak er�sebben markoltam a kapcsol�t, tettre k�szen.

V�g�l m�gsem nyomtam le. Kocsiajt� csap�d�s�t hallottam a h�z el�tt, �s mikor jobban megn�ztem volna, f�ny fel� fordul� v�mp�romat az elt�nt. Meg�rezhetett valamit, ami menek�l�sre k�sztette. Legsz�vesebben fel�lltam volna, hogy az ablakhoz rohanjak megn�zni, ki csalogatta el t�mad�mat. De nem mertem. Moccanni sem tudtam annyira megr�m�tett a f�lelem. V�g�l testem megadta mag�t, �s s�rni kezdtem.

Reggel nagyon ny�zott voltam, �s �gy voltam az eg�sz esti r�ms�ggel, hogy csak �lmodtam, m�g meg nem l�ttam az ablakp�rk�nyon egy n�i teny�rnyomot. Mintha alvadt v�r nyomai rajzolt�k volna ki a szab�lyos teny�r alak� mint�t. Eld�nt�ttem, megl�togatom Carlisle-t �s elmondom neki mit is, l�ttam. Tal�n meg tudja magyar�zni, elv�gre fajt�ja b�lir�l van sz�. El is d�nt�ttem, hogy k�zvetlen�l reggeli ut�n bemegyek hozz�. Elv�gre igazol�som van eg�sz h�tre. B�r nem gondoltam, hogy egyszer sem megyek be a h�t alatt, az Rikkinek is felt�nne.

Spiritet hagytam aludni, meg�rdemelte szeg�ny, �s �sszeszedtem magam. Lementem reggelizni, b�r nem voltam benne teljesen biztos, hogy b�rmi lemenne a torkomon. Pl�ne amikor arra a teny�rnyomra gondoltam, vagy a v�rv�r�s szemp�rra. Ut�bbit�l egyszer�en kavargott a gyomrom. Ak�rki is volt a „t�mad�m” biztosan tiszt�ban volt vele, hogy nem vagyok egyed�l, illetve, hogy azaz �n szob�m. Kicsit aggasztott az�rt, hogy mi lesz ezek ut�n, hiszen a sz�rnyeteg ismerte a n�v�rem illat�t is. Nem hagyhatom, hogy r� is vad�sszon.

- Kicsim. Egy�l, ott a pir�t�s el�tted, ki fog h�lni – mondta Anyu, mikor Robert meglegyintgette el�ttem tenyer�t. – Hagyd m�r, biztosan elgondolkozott. Nem kukult meg.

- Csak vicceltem, na – morgott Rob frissen szerzett borost�ja alatt. Ezzel a kis kieg�sz�t�vel el�g s�rmosan festett, �s ez Anyunak is felt�nt, szerencs�re. – olyan bogaras lett�l mi�ta elmentem.

- Aha – mondtam oda sem figyelve. Legal�bbis l�tsz�lag. Pedig mindent kisz�rtam. Rikki gondterhelt arc�t, Ap�m �sszet�rt kifejez�s�t. Neh�z lehetett neki, most, hogy minden �lma �sszet�rt egy pillanat alatt.

Este m�g hallottam, mikor besz�lgetnek odalent. Robert kidobta Anthony cuccait �s �t mag�t, majd Olyvi�val megbesz�lte a dolgokat. Term�szetesen a fia n�lk�l nem volt hajland� maradni. Szerette Ap�mat, de a fia fontosabb volt. �sszepakolt, f�jdalmas b�cs�t vett csal�domt�l �s elment. De biztos voltam benne, hogy m�g l�tom valamikor. Csak �ppen azt nem tudtam mikor.

Hamar fel�lltam az asztalt�l, �s m�r l�ptem volna ki, mikor Rikki felhozta azt a tegnapi k�nyes t�m�t.

- Mit kerest�l tegnap Dr. Cullen irod�j�ban? Nem tudtam, hogy k�rzeti orvosk�nt is rendel – mondta szigor�an fej�t cs�v�lva. – Tudod, hogy nem szeretem, ha hi�nyzol az iskol�b�l. F�leg nem a tudtom n�lk�l.

- Ugyan, csak egy nap volt. Musz�j volt besz�lnem vele egy fontos dologr�l. De t�bb� nem lesz ilyesmi, �g�rem – mondtam, b�r m�r akkor tudtam, hogy ezt lehetetlen teljes�teni. Elv�gre meg kell besz�lnem Carlisle-lal a dolgokat r�szletesebben. – szeretlek Anyu, de most rohannom kell.

Csak pislogott ut�nam, majd v�llat vont �s visszafordult Robhoz. V�gigszaladtam a f�utc�n egyenesen a k�rh�zba tartottam. Tudtam, hogy ha odamegyek biztosan, elk�sem, hiszen el�g messzi van. A parkol�hoz �rve kif�jtam magam, �s k�rben�ztem. A fekete Mercedes nem volt ott. Csal�dottan fordultam meg, majd elindultam az iskola fel�. Eg�sz nap morcos hangulatban voltam, de m�g Alice-t, vagy Edwardot sem tal�ltam meg. Nem l�tezik, hogy egyszerre legyenek betegek. Azt�n v�gre megfejtettem. Terra v�laszolt ki nem mondott k�rd�semre. M�ghozz� �rak�zi sz�netben, mikor a tekintetemmel folyton �ket kerestem.

- Cullen�k mostan�ban nem fognak bej�nni. Napos id�t j�solnak az �llamban. Tudod, Alice Cullennek s�lyos napallergi�ja van, �s Jasper nem mozdul mell�le olyankor. Egyikk�j�knek sem kell bej�nni. M�zlista az, akinek orvos az apja – magyar�zta kis felh�borod�ssal. – Edward Cullen pedig betelefon�lt, hogy torokgyullad�sa van �s kezdetleges t�d�gyullad�sa is.

- Oh, �rtem – b�lintottam pedig m�r egy j� ideje nem figyeltem arra, amit Terra locsogott nekem. Pillant�som az ablakra esett, �s sz�let�sem �ta el�sz�r, egy �rthetetlen okb�l kifoly�lag �tkoztam a napot. Azt k�v�ntam b�rcsak soha fel ne kelt volna, hogy �gy s�ss�n r�nk. B�rcsak zuhogna az es�, vill�mok d�r�gn�nek a fejem felett.

V�g�l fejem a padra hajtottam, �s lehunytam szemeim. Magam el� k�pzeltem a doktor gy�ny�r� arc�t, ahogy meg-megcsillan a halv�ny villanyf�nyben. Magam el�tt l�ttam t�k�letes mosoly�t, ahogy �dv�z�l, vagy a nevemet mondja. M�lyet s�hajtottam, �s megr�zva fejem arra gondoltam keserves napok lesznek ezek, amik m�g r�m v�rnak…

Igazam is lett. H�tv�g�n m�r k�pes lettem volna elindulni gyalog, hogy megkeressem a Cullen h�zat. Azt�n elvetettem. �gysem tal�ln�m meg, meg azt�n egy v�mp�rcsal�d biztosan nem ok n�lk�l nem j�tt be a v�rosba. Viszont az ablakp�rk�nyr�l a teny�rnyom nem kopott le, ak�rhogy is pr�b�ltam lemosni. Olyan volt, mintha valaki sz�nt sz�nd�kkal nyomta volna meg, hogy direkt ott maradjon. Mutat�ujjammal lassan k�rberajzoltam a nyomot, majd kik�ny�k�ltem az ablakba. A hegyeket n�ztem a t�volban. Vajon most a hegyekben vannak? Megr�ztam fejem. Nem �rtettem mi�rt gondolok folyton r�juk. Pontosabban csak egyvalakire, de �r� a nap huszonn�gy �r�j�ban. Elegem volt ebb�l a tehetetlen �rz�sb�l. Nem tudtam, mit �rzek, de azt igen, hogy nem �rzem j�l magam emiatt. V�ltoztatni akartam, de nem tudtam, hogyan, vagy min. Hiszen, hogy is v�ltoztathatn�k olyasmin, amit nem is ismerek. Idegesen t�rdeltem ujjaim, ahogy bez�rtam az ablakot. El�g volt most a l�togat�mmal t�r�dni, nem f�rt bele, hogy b�rki ir�nt legyenek megfejthetetlen �rzelmeim.