Live Free or Die – �lj szabadon, vagy halj meg

El�sz�

Anya mindig azt mondta: meg�r�ltem, nincs ki mind a n�gy kerekem… Pedig �n nem akartam t�bbet, csakhogy megtudjam, honnan sz�rmazom. Kik voltak a r�g elfeledett �seim, akik most korholn�nak, vagy b�szk�k lenn�nek r�m. Csak nem akartam ilyen m�ly tudatlans�gban �lni.

Elv�gre sosem tudhattam, lehet, hogy az �seink valami gazdag nemesek voltak, akik befalaztatt�k vagyonukat, �s arra v�rtak, hogy valaki majd egyszer megtal�lja. Vagy �ppen, hogy meg tudtak �lni, nyomorukban…

Mindezt tudni akartam. Tudni akartam, ki is vagyok. Mi van akkor, ha az egyik �s�m ott volt J�zus keresztre fesz�t�se idej�n? Vajon jobban �rezn�m magam? Azt hiszem, nem. Viszont �lmodozni lehet.

Tal�n… Ha az egyik �s�m �gy d�nt, ahogy J�lia egykoron, akkor �n most nem is �ln�k? �k is olyan helyen �ltek, mint most �n? Egyszer� New Hampshire-beli lakosok voltak, vagy net�n a tengerent�lr�l val�k?

Sokszor gondolkodom ezen, de… Mi van, ha meghaln�k, miel�tt kider�ten�m? Mi van akkor, ha nem az �leted forog le a szemed el�tt, hanem az eg�sz csal�dod t�rt�nete, n�lk�led. Az eg�sz olyan lenne, mint egy film, amit gyorsan p�rgetsz, vagy esetleg benne lenn�l, mint �szrevehetetlen, megfoghatatlan szerepl�?

Egyel�re nem terveztem meghalni. Hiszen, miut�n megtudtam, milyen csal�dom is van, csak az �ress�g, fagyoss�g v�rna r�m. Elveszn�nek az engem �lel� meleg karok, lassan a lelkem elfelejten� �ket, ahogy a t�bbi arcot is. Csak a s�t�ts�g maradna. El�sz�r biztosan k�ts�gbeesetten rohann�k, az eg�sz v�g�t keresve, pr�b�lva kiszabadulni a f�nyre. A biztons�gba. De a feketes�g k�ny�rtelen�l visszar�ntana, mag�n�l tartva engem. Lassan felem�sztene, �n pedig belet�r�dn�k, �s engedn�m, hogy �t�leljen. Nem tiltakozn�k t�bb�, a lelkem, vagyis �n, lassan megszokn� az idegent. Az lenne az otthonom.

Sz�rny� �rz�s elveszettnek t�nni, f�leg tudni, hogy soha t�bb� nem t�rhetsz vissza azokhoz, akiket szeretsz, akik m�g v�rnak. A legrosszabb, ha tudod, hogy �k sosem felejtenek el t�ged, ha r�d gondolnak, n�ha-n�ha k�nnyeket ejtenek. Te pedig gyenge vagy hozz�juk k�pest, holott tudod, �k is olyanok lesznek, mint Te. Meghalnak. El�sz�r, persze, m�g ut�nuk futsz, keresed �ket, az �r�let fel� tartasz eszeveszett temp�val, �s nincs, ki meg�ll�tson. Mar a tudat.

Azt�n megsz�nik minden. Akkor halt�l meg igaz�n. S�t, ez rosszabb, mint a hal�l. Akkor m�r nem is l�tezel. Elfelejted az arcokat, mintha mindig a s�t�tben �lt�l volna. Csak fekszel a s�t�tben, nem l�tsz semmit, pedig szemeid nyitva vannak. Azt sem tudod, hogy tulajdonk�ppen t�nyleg fekszel-e. Nem �rzed a tested, sem m�s anyagot. Meghalt�l. Meghaltam.

Mennyorsz�gra sz�m�tottam, vagy pokolra. Esetleg purgat�riumra. Milyen kis naiv voltam. Nincs itt semmi, csak az �lettelens�g gy�kerei. Legal�bbis azt hiszem, hogy nincs. K�rbek�mlelhetn�k, de �rtelmetlen lenne. Hiszen nem l�tok. Szemeim, sincsenek, hisz a testemet elhagytam. Nem tudom mi�ta, nincs id�-, vagy t�r�rz�kem, hisz t�bb� nincs r� sz�ks�gem.

Azt�n m�gis l�tok… Egy halv�ny, alig kivehet� f�nypont csillog a s�t�tben. Mintha csak a nap s�tne, b�r ez k�ptelens�g. A Nap, csak holmi f�ldi dolog. Egy idegen alak rajzol�dik ki a s�t�tben. Megpr�b�lok fel� ny�lni, m�r majdnem el�rem, de mikor az ujjaim m�r s�rolt�k a gy�ny�r� f�nyforr�st, az alak k�dd� v�lt, mintha ott sem lett volna.

Vele egy�tt a s�t�ts�g is szertefoszlott. Nem tudtam, hol vagyok, de f�jdalmat �reztem. Pokoli, �get� f�jdalmat. Valaki megsz�l�tott, de nem �rtettem, mit mond… Tollak sz�lltak a leveg�ben, majd el�rt a feh�rs�g, �s megnyugodtam, �r�kre.

1. fejezet – New Life - �j �let

Yvonne Clodwight vagyok. Igaz, csak m�jusban t�lt�ttem tizenhatodik �let�vemet, de m�r kev�sb� vagyok gyerekes, mint n�v�rem, aki h�rom �vvel id�sebb n�lam, �t Spiritnek h�vt�k. Szerintem gy�ny�r� neve volt, de � m�gis ut�lta.

A sz�leinkkel �lt�nk New Hampshire-ben, egy Manchesterhez k�zeli v�rosk�ban, Goffstownban. Gy�ny�r� vid�k volt, gyakran j�rtunk ki a k�zeli Glan-t�hoz. Ez nagy t� volt, �szni nem is lehetett benne, �s a vize sem volt mindenhol tiszta. Persze a v�ros fel�li oldalon nagyon is az volt. Ez�rt is szerett�k, meg persze az�rt, mert a t�li m�nuszokban sem fagyott be a vize.

�ppen a k�zeli boltb�l s�t�ltunk ki bar�taimmal, Xannal, Wendyvel, Uriah-val �s a tes�j�val, Terr�val, mikor Anya, Rikki vezetett arra. Hirtelen v�gtam zsebre �j szerzem�nyem, egy doboz friss Djarum Cherry-t. (csereszny�s, szegf�szeges, ritka cigaretta, 1390Ft, az orsz�gban. – a Szerk.)

- H�j, Yvonne! Gyere, hazaviszlek t�ged, �s Terr��kat – ki�ltotta lef�kezve Rikki, majd kikapcsolta �v�t. – M�r el�g k�s�n van, felh�vom a sz�leiket, hogy ma itt maradnak vacsor�ra, �s Robert hazavisz titeket.

Robert az ap�m volt. Kicsit elbambultam, mikor �t eml�tette. M�r �vekkel ezel�tt elv�ltak, �s apa elment az idahoi Emmettbe. B�r ez m�g kisiskol�s koromban t�rt�nt, az�ta egy�ltal�n nem l�ttam, hiszen Idaho messze van. Legal�bbis New Hampshire-hez k�pest.

- Mi? Apa itthon van? Anya, nem tudt�l volna, mondjuk, telefon�lni? – k�rdeztem fel�bredve k�bulatomb�l. – Figyelj, mi hazamegy�nk gyalog, addig h�vd fel a sz�leiket. M�g van egy kis elint�znival�nk.

- Rendben, de ne sz�szm�t�ljetek, �s tudod: semmi olyan, ami k�ros lehet r�tok – mondta, figyelmeztet�en fel�nk n�zve.

Rikki sz�l�szn� volt, teh�t mindig odafigyelt az eg�szs�g�nkre. Hab�r bar�taim ezt viccesnek tartott�k, �n �s a csal�dom nem. M�ig felvetj�k, hogy mi van akkor, ha Robert pont ez�rt hagyta el anyut? Ezen el kellett mosolyodnom, mivel Apu egyszer� taxis volt. Vagyis kor�ntsem keresett annyit, mint Anyu. R�ad�sul m�g fiatalabb is volt Rikkin�l, j� p�r �vvel.

Lassan elindultunk, mikor Rikki elhajtott. Amint l�t�t�vols�gon k�v�l ker�lt, bels� zsebembe ny�ltam, �s kivettem onnan cigimet. �ngy�jt��rt kutatgattam, mikor egy fekete, �j modell� Mercedes hajtott el mellett�nk, �s sikeresen telibe kapott. Hangosan k�romkodtam, arcomr�l t�r�lgetve a mocskos vizet, mikor az aut� lass�tott, majd meg�llt. Bar�taim megk�v�lten �lltak, egym�s kez�t szorongatva. Bizony�ra ismert�k az aut� tulajdonos�t, aki lassan kisz�llt, �s fel�m l�pdelt, k�nny�, kecses l�ptekkel. Egy�ltal�n nem zavartatta mag�t, m�gis valahogy Terra, Wendy �s �n is leny�g�z�ttnek �rezhett�k magunkat. Gy�ny�r� f�rfi volt… Sz�ke haja r�vid, de st�lusos volt, b�re feh�rs�ge kiemelte von�sait, �s mintha frissen borotv�lt lett volna, ugyanakkor m�gsem. Arany tekintete csontig hatol�, m�gis meleg, �s ez�ttal �that� volt, mik�zben s�ros j�magamat p�szt�zta. Valahogy sejtettem, hogy b�re is hideg, b�r nem �rt hozz�m.

- Sziasztok - biccentett a t�bbiek fel�, majd kiss� megfogta karom, hogy k�zelebb ker�lhessen. – Nagyon sajn�lom, rem�lem, semmi bajod nem esett. Figyelmetlen voltam, nem szok�som – menteget�z�tt, mire legyintettem.

- Hagyja, nincs semmi baj, otthon majd felveszek valami sz�razat, nem lakom messze – mondtam b�rgy� mosollyal, mire elmosolyodott, a sz�vem pedig kihagyott j� p�r �temet. Ilyen mosolyt m�g sosem l�ttam �letem sor�n. – Ebben az �vszakban am�gy sincs annyira hideg, semmi bajom nem esik… - besz�ltem �ssze-vissza, mire j�kedv�en biccentett, majd visszal�pdelt kocsij�hoz, �s elhajtott.

- Az micsoda? – k�rdezte Xan, l�baim el� mutatva, ahol egy kis pap�rt pillantottam meg. Eddig biztosan nem volt ott, �szrevett�k volna.

Lassan lehajoltam, majd felvettem. Egy n�vjegyk�rtya volt. Nem sok mindent t�ntettek fel rajta, de �ppen eleget ahhoz, hogy az ember ne �ljen tudatlans�gban. Egy orvos� volt, telefonsz�mmal, de c�m n�lk�l. Arra gondoltam, felh�vom, m�r kezemben is volt telefonom, de meggondoltam magam. �gyis be kell mennem a k�rh�zba holnap Rikkivel, majd akkor megk�rek egy n�v�rt, adja oda neki. Zsebre dugtam kezem a k�rty�mmal egy�tt, majd cigit emeltem sz�mhoz, �s meggy�jtottam.

- Uriah, mi ez a szem�t? Ennek pocs�k �ze van, soha t�bbet nem k�lt�k ilyesmire! – k�h�gtem Terra kez�be nyomva cigimet, hadd k�stolja meg. – Nem hiszem el, hogy k�pes vagy ilyesmit sz�vni…

- Szerintem nem rossz – vont v�llat, ezzel elint�zettnek tekintve a t�m�t. Wendyhez l�ptem, majd kunyer�ltam t�le norm�lis cigarett�t.

- �n mindig mondtam, hogy ne vegy�l m�st, csak olyat, amit megszokt�l – mondta kiss� megrov�an, mire vigyorogva n�ztem szemeibe.

- Ismert�tek azt a fick�t? – b�ktem ki v�g�l, ami zavart, mire mindenki megtorpant. Lehet, hogy csak �n voltam ilyen h�lye, de valami folyik a h�tt�rben. Ennyire le lenn�k maradva mindenben? K�nosan �reztem magam.

- P�r napja �rkeztek a v�rosba. M�g bek�lt�zni sem tudtak, b�r senki sem tudja, hol laknak – mondta Xan, v�gign�zve a t�bbieken. – B�r errefel� senki sem szereti az orvost, igazs�gtalanul b�nik a csal�dj�val. Ha �ll�st aj�nlanak neki, m�r fogja is a csal�dj�t, �s semmivel sem t�r�dve elj�nnek. A gyerekeknek a legrosszabb, ha van valami kapcsolatuk, meg kell, hogy szak�ts�k. Azt mondj�k, teljesen elidegenedtek mindenkit�l emiatt.

- A tah� – morogtam a f�knyomokra n�zve. – M�g k�pes erre, miut�n a gyerekei ilyenek lettek. �s �n m�g �gy elvoltam t�le. H�ny gyereke is van?

- �t, de nem a saj�tjai. Nem is lehetn�nek, hiszen harminc �ves, �s Edward fia, a legkisebb fi� a csal�dban, tizenh�t �ves - mondta Wendy, mire morogva dobtam el csikkem, �s r�ntottam fel kapucnim.

Nem sokat t�r�dt�nk a doktorral, ink�bb csak boh�ckodtuk eg�sz �ton. T�cs�kba, �s bokrokba l�kd�st�k egym�st, mik�zben sikongattunk, �s hars�nyan nevett�k. M�r r�gen bes�t�tedett, mire haza�rtem, de Robert m�g mindig teli volt energi�val. �r�ltem neki, valamilyen szinten, de bosszantott is a t�lbuzg�s�ga.

- Szia, Apa. Mi az oka, hogy itthon vagy? – k�rdeztem halkan, kiss� lehajtva a fejem, hogy v�letlen�l se �rezze meg rajtam a doh�ny szag�t. �vatosnak kellett lennem, hiszen nem tudtam, az �j cigimnek mekkora ereje van.

- Yvi, nem l�thatom a l�nyomat minden egy�b ok n�lk�l? – mondta halkan, homlokon cs�kolva, mire csak elfintorodtam. A bec�z�st is ut�ltam. Szerencs�re n�v�rem megmentett.

- H�j, Vonne! Tudn�l nekem seg�teni? – k�rdezte, mire azonnal felrohantam. Csak a sz�m�t�g�p�n volt valami baj, amit k�nnyen megoldottunk, �gy szob�mba vonulhattam.

Lassan �gyamra d�ltem, hossz� s�hajjal, a piszkos plafont b�mulva. M�r festetni kellett volna, de nem j�tt �ssze r� el�g p�nz. Kezdtem megszokni. El�g nagy, egyszem�lyes �gyam volt, �gy k�nyelmesen elf�rtem rajta. El�hal�sztam a farzsebemb�l a k�rty�t, �s alaposan megn�ztem. Nem tudtam kiverni a fejemb�l a gy�ny�r� arc�t. L�ttam, ahogy a s�padt l�mp�m f�ny�ben ez�st�sen megcsillan a pap�r. Vajon az �v� volt, vagy csak valaki ott felejtette? D�h�sen kaptam �ssze szem�ld�k�m, amint eszembe jutott, mit is mondtak r�la. Nem hittem volna, hogy b�rmi alaptalans�g is lenne a dologban. M�r csak az�rt is, mert m�g sosem l�ttam a v�rosban.

Gyorsan megr�ztam fejem, majd �sszekaptam cuccaim, �s a f�rd�be v�nszorogtam. A napokban egyre t�bbet f�jt a hasam, �s ez semmi j�t nem jelentett. B�r egy kicsit sem f�ztam, m�gis meleg v�zben zuhanyoztam, mivel id� k�zben kir�zott a hideg is. Pocs�kul voltam. Alig v�rtam, hogy bevessem magam �gyamba, �s j�t aludhassak. Amikor bev�nszorogtam szob�mba, megd�bbentem r�ntottam be ajt�mat. Az ablak t�rva nyitva �llt, v�r�s f�gg�ny�met lengette a sz�l.

Az ablakhoz t�ntorogtam, �s kin�ztem az �jszak�ba, de semmit sem l�ttam. Bet�r�snek semmi nyoma, de nem nyugodtam meg. Be volt z�rva az ablak, mag�t�l nem ny�lhatott ki, de ki sem nyithatt�k, hisz az emelten van a szob�m. �s, mi�rt pont hozz�m, ha �g a villanyom? Azt�n ism�t az ablakhoz szaladtam, ahogy r�j�ttem, nem l�ttam valamit, amit kellett volna.

Igazam is lett. Egy kis sik�torszer� felhajt�ban teljes volt a s�t�t, de a d�szt�rcsa n�ha-n�ha megvillant a l�mp�k f�ny�ben. �sszeh�ztam szemeim, de nem tudtam kivenni semmit. Alaposan bez�rtam az ablakot, majd gy�gyszert vettem be, �s lefek�dtem aludni. K�l�n�sen k�nny� volt elaludnom, de r�m�lmom volt.

A kinti f�rfi volt az. Egy s�t�t teremben �llt. A hold bevil�g�tott az ablakokon, de arc�t nem l�ttam. Fej�t lehajtotta, ahogy kezei �k�lbe r�ndultak. Halottam saj�t l�pteim visszhangj�t, majd ahogy el� �rtem, lassan feln�zett r�m. Tekintet�t l�tva h�trat�ntorodtam, ijedtemben sikkantottam, de nem semmit sem hallottam. Tekintete v�rv�r�s volt, �s fagyos. �ll�n patakokban folyt valami v�r�s anyag. M�lyet s�hajtott, majd egyetlen sz�t mondott t�k�letes ajkaival, de hang t�le sem sz�r�d�tt fel�m.

Hirtelen r�nt�st �reztem, majd t�volodtam alakj�t�l, mely beleveszett a s�t�tbe. Rikki hangj�ra �bredtem, de furcsa m�d nem izzadtam pizsam�mba, nem zih�ltam �s minden term�szetes volt.

- Kelj fel, el fogsz k�sni. Nem �rtelek, ilyen id�j�r�s mellett kinyitni az ablakot – cs�v�lta fej�t rosszall�an, mire �s�t�som szak�totta f�lbe, de kik�sz�l�dtam az �gyb�l.

Nem hagytam t�bbet besz�lni, csak elint�ztem �gyes-bajos – f�leg bajos – dolgaimat, majd gyors reggeli ut�n m�r futottam is az iskol�ba. Nem voltam hajland� meg�llni egy piros l�mp�n�l, ez�rt majdnem el�t�ttek. A tettes egy fekete Mercedes, �s tulaja volt. A f�rfi azonnal kisz�llt, majd felseg�tve – hiszen siker�lt elcs�sznom -, megt�masztott a kocsi motorh�z�nak.

- Minden rendben? Meg�t�tted magad? – k�rdezte halkan, mire csak ridegen megr�ztam fejem. Tekintete szel�d �s f�lt� volt. – Nem szeretn�d megn�zetni? Beviszlek a k�rh�zba – aj�nlotta.

- Semmi sz�ks�gem r�. J�l vagyok – r�ntottam el magam, majd minden egy�b sz� n�lk�l elrohantam, hab�r m�g hallottam k�sz�n�s�t magam m�g�tt.

Siker�lt be�rnem, de az eg�sz napom furcs�n telt. A dolgozataim k�zepesek lettek, �s ott volt az a furcsa p�ros… A Cullen l�ny, �s a Hale fi�. Az oszt�lyt�rsaim voltak ugyan, �s nem is ismertem �ket, m�gis leny�g�ztek. Fogalmam sincs, mi�rt rajongtam �rt�k m�r r�gt�n az els� nap. Abban viszont biztos voltam, hogy a megjelen�s�kkel egy �j �let kezd�dik sz�momra, �s tal�n sz�mukra is.

2. fejezet – Terrible Day – Sz�rny� Nap

A helyemre f�szkel�dtem, majd t�sk�m magam mellett tartva firk�ltam a m�r am�gy is �sszefirk�lt padomat. A legt�bb di�k a szekr�ny�n�l hagyta a t�sk�j�t, �n viszont szerettem magamn�l tartani. Nem volt semmi baja az elm�mnek, csup�n a folytonos rohan�s miatt nem jutott volna id�m megkeresni szekr�nyemet, amit mellesleg m�g sosem haszn�ltam.

N�ha h�trasand�tottam a m�g�ttem �l� p�rosra. Furcs�nak t�ntek, hab�r m�g egy�ltal�n nem ismertem �ket. Kit�ntek a k�rnyezet�kb�l. Mindketten gy�ny�r�ek voltak. A l�ny alacsony volt, de v�kony, tests�lya ar�nyosan oszlott el. A pad tetej�n �lt, karcs�, kecses l�bait l�gatva, elb�v�l� mosolya vonzotta a tekinteteket, minden szempontb�l. Haja s�t�t volt, �s b�r furcs�n sz�tsz�rtan szeg�lyezte arc�t, �s kontrasztban �llt s�padt b�r�vel, m�gis �gy festett t�le ak�r, egy t�nd�r vagy kobold. Hossz�, v�kony, az eg�sz val�j�val egyez� kecses ujjaival szorosan tartotta az el�tte �ll� fi� p�l�j�t, ahogy mag�hoz h�zta azt.

Amaz m�s volt, mint a l�ny, m�gis elb�v�l�. Magas volt, m�gis v�kony, persze j�l l�that� izomzattal ell�tva, mely m�g t�k�letesebb� tette halov�ny, tal�n m�g a l�ny�n�l is fak�bb b�rsz�n�t. Telt, sz�ntelen ajkai nem h�z�dtak mosolyra, nem mutattak semmi �rzelmet, szemei kicsit vil�gosabban, mint az el�tte �ll� l�ny�, de s�rg�sak voltak. El�g furcsa �rnyalatban. Szeretettel n�zett p�rj�ra, val�sz�n�leg ezt �rezte is a l�ny ir�nt. Haja sz�k�s volt, �s k�cos-g�nd�r, de pomp�san �llt neki.

Mindketten �nmagukban is t�k�letesek voltak, de st�lusuk, viselked�s�k m�g ink�bb dobott az �sszhat�son. Az ember k�ptelen volt levenni a szem�t r�luk, hab�r ennek �n magam sem �rtettem az ok�t. Egyszer�en csod�latosak voltak. Hasonl�tottak, ugyanakkor m�gsem. Nagy nehezen v�g�l siker�lt elford�tanom pillant�som, miel�tt �szrevehettek volna.

Terra, �s Xan hamarosan meg�rkeztek, �s mell�m telepedtek. Besz�lgett�nk, kis semmis�gekr�l, de az �n figyelmemet sem ker�lte el, hogy, p�ld�mat k�vetend�, megb�mulj�k az �j di�kokat. Azon kaptam magam, hogy Xan �thajol rajtam, �s el�gg� nyilv�nval�an mond valamit Terr�nak a t�k�letes p�rosr�l, mire az csak hevesen b�logat, �n pedig elh�ztam a sz�m. Tapintatlan volt, �s ezt tudta j�l.

Az �ra lassan elkezd�d�tt, de hirtelen valaki kopogott v�llamon h�tulr�l, toll�val. Sz�vem hatalmasat dobbant a hirtelen felk�sz� idegess�gt�l. Fogalmam sem volt r�la, hogy mit kellene tennem. El�sz�r �gy akartam tenni, mint aki meg �rezte, �s figyelni tov�bb. A k�v�ncsis�gom gy�zedelmeskedett. M�lyet s�hajtottam, terhelve is t�d�m, �gy kicsit felk�hintettem, majd lassan h�trafordultam. Kiss� sz�tny�ltak ajkaim, mikor az elb�v�l� l�ny mosolygott r�m, kivillant gy�ny�r�, hib�tlan fogsora. Lassan el�rehajolt.

- Bocsi, tudn�l k�lcs�nadni egy tank�nyvet az �r�ra? – k�rte halk, b�r �gy is csilingel� hangon. Meglep�dtem, milyen kellemes hangja is van, majd sut�n b�lintva kitapogattam k�nyvem, �s fel� ny�jtottam. – K�sz�nj�k – biccentett apr�t.

- �hm… Nincs mit – b�lintottam vontatottan, majd m�g egy ideig elid�ztem rajtuk, majd gyorsan visszakaptam fejem, miel�tt r�m sz�lnak, �s �ket is megb�ntetik. K�r lett volna magamra harag�tani k�t ilyen gy�ny�r�s�get, akik, mint kider�lt, kedvesek is.

A matek�r�t a padom firk�l�s�val t�lt�ttem, hab�r siker�lt egy el�gtelen oszt�lyzatot �sszeszednem, �s egy �rai munka egyes is becs�szott. A k�nyvemr�l meg is feledkeztem, ahogy elsiettem irodalomra. Nem volt id�m semmire sem.

Irodalmon eddig egyed�l �ltem. Eddig, ugyanis most valaki lepakolt mell�m. Az illet� nem volt idebent, teh�t sz�m�tottam r�, hogy sz�netben m�r meg sem tal�lom.

Azt�n betoppant m�g egy csoda. Val�sz�n�leg rokons�gban �llhatott a m�sik kett�vel. Kem�ny arcvon�sai mosolyba torkoltak, ahogy bel�pett a terembe, szemei feket�n csillogtak, de senki sem t�r�d�tt vele. K�kem�ny izmai az inge al�l is t�k�letesen l�that�ak voltak. B�re ugyanolyan vil�gos, betegs�padt volt, mint a t�bbi �j di�knak a mai napon. Azonban � nem hagyta, hogy sok�ig b�m�szkodjak. Elhaladva el�ttem r�l�pett l�bamra, ami halkan ropogott a s�ly alatt. Kiss� feljajdultam, mire g�nyos mosolyt villantott fel�m. D�h�s pillant�ssal viszonoztam.

- L�tom, nem tanult�l viselkedni – morogtam, mire csak ciccentett, �s le�lve pr�b�lt kiszor�tani a padb�l, de visszalend�ltem, nem hagyva, hogy utat t�rj�n.

Az egyik kedvenc anyagomat vett�k m�g mindig, ebb�l sokat szorgoskodtam, amit a padt�rsam l�that�an nem vett j� n�ven, �s pr�b�lt k�zdeni velem. Gondoltam, ebb�l k�nnyed�n felveszem a versenyt, hisz tudtam az eg�sz anyagot, nagyon j�l.

- Ms. Faithe! – ny�jtottam magasra kezem, majd’ kiesve a padb�l. – V�lem�nyem szerint Lucy csak v�deni akarta a t�bbieket, �s Gregory a v�tkes, ami�rt nem sz�llt szembe azokkal az emberekkel. Elv�gre, ha a n� nincs, m�r val�sz�n�leg nem �lhetne – magyar�ztam, mire a t�rsam felhorkant.

- Eln�z�st, de szerintem az eg�sz a l�ny hib�ja. Tudnia kellett volna, hogy tal�n megszabadulhatnak, m�gis a hal�lba rohant. Ha befogja a sz�j�t, �s nyugton marad, nem esik b�nt�d�sa – mondta f�lv�llr�l. – Ez egyszer�en a n�i makacss�g rov�s�ra �rhat�, semmi t�bbre. B�rmelyik n� ezt tenn�, ha �lete szerelme bajban lenne. Ellenvet�s?

- Van! – �lltam fel, �s szembefordultam vele. – Gregory v�gign�zte, amint Lucy szenved. A szemei el�tt er�szakolt�k meg, �s vert�k f�lholtra. Te mit tett�l volna a hely�ben? – szegtem fel �llam b�szk�n. – Kedves… Edward – lestem le nev�t f�zet�r�l. – Ez itt nem a v�res k�z�pkor, b�r akkor mindenki �rted rajongana – vigyorodtam el. – 1998-at �runk. Napjainkban te mit tett�l volna Gregory hely�ben?

- Amit egy norm�lis ember tenne a helyemben – villantotta r�m vill�ml� szemeit. – Mentettem volna az �letem, �s volt olyan ostoba, hogy bajba sodorja mag�t, h�t �gy j�rt. Mit tehetn�k ellene, ha m�r �gyis eld�lt a sorsa? Magamat nem k�lden�m a hal�lba, csup�n ��rte – jelentette ki teljes nyugalommal, mire d�h�sen nyitottam sz�m, hogy hevesen visszasz�ljak, de a tan�rn� k�zbesz�lt.

- Lesznek sz�vesek odakint folytatni a vit�jukat, vagy le�ln�nek? Ez nem err�l sz�l. Az eg�sz oszt�ly feladata a m� �tt�rgyal�sa. Alkossanak kettes csoportokat a feladathoz – sz�lt, m�r az oszt�lyhoz, mire m�lyet s�hajtottam. – Az asztalokn�l �l� felek dolgoznak p�rban – mosolyodott el.

Puffogva �ltem vissza, majd csak f�zetem lapozgattam, m�r szinte oda sem figyelve. Halk kuncog�st halottam, �s oldalra pillantva kicsit meglep�dtem, mikor Edward vigyorgott r�m. Ebben a pillanatban a f�ld al� k�v�ntam, mire lankadt vigyora, �s ism�t d�h�s volt. Nem �rtettem a hangulatv�ltoz�sait, de csak v�llat vontam, �s tov�bb lapozgattam.

Pillant�som az ablakra esett. M�r megint zuhogott. Pomp�s, legal�bb el tudtam �zni, m�g hazab�kl�szok. Ez volt minden �lmom. Ut�ltam, hogy nem volt jogsim. Telefonomra n�ztem. Utols� �r�r�l el voltam k�rve, mivel anyuval orvoshoz kellett mennem. Nem volt olyan rossz, m�g egy matek j�tt volna, amit sz�vesen kihagytam. A tan�r pikkelt r�m ma…

Mikor kicsengettek, Edward felpattant, majd pakolgatni kezdett t�sk�j�ban, de l�that�an azt v�rta, maradjunk kettesben.

- Besz�lhetn�nk? A feladat, amit kaptunk… - kezdte, de pontosan �rtettem, mire gondolt, �s megr�ztam fejem, de figyeltem, ne r�szeg�thessen meg t�k�letess�ge.

- Nem vagyok hajland� beengedni t�ged a lak�somba – n�ztem r�, �sszeh�zva szemeim, mire g�nyosan felkacagott. Ismer�seimt�l sem t�rtem el az ilyesfajta viselked�st, t�le meg azt�n v�gk�pp. Siker�lt is d�hbe gur�tania.

- �n sem t�ged, nehogy b�rmiben is rem�nykedj – mondta g�nyosan, mire csak oldalra d�nt�ttem fejem. – �s, eml�keztetn�lek, hogy nem a te lak�sod, hanem a sz�leid�. Az a te lak�sod, amit te vett�l, �s egyed�l laksz benne – vil�gos�tott fel, mire csak r�szusszantottam, �s felkapva t�sk�m, kisiettem.

Az utols� k�t �r�mat, amin m�g meg kellett volna jelennem, kint t�lt�ttem az es�ben, cigim, �s a n�vjegyk�rtya mellett. Teljesen b�rig �ztam, hajam is arcomra tapadt, de nem �rdekelt. Az lenne a legjobb, ha ehhez a Dr. Carlisle Cullenhez kellene menn�nk, hiszen akkor vissza tudn�m adni a k�rty�j�t, �s v�gre megismerhetn�m. Nem j�rtam k�rh�zba, f�leg, hogy az olt�saimat is rendszerint meg kellett innom, amit �ltal�ban kih�nytam. Rikki gondolkodott rajta, hogy kih�vja az orvost a h�zhoz, de mivel �gyeletben volt, berendelt minket. Innent�l kezdve tudtam, hogy nem fogom szeretni.

Hamarosan Anya aut�ja f�kezett a parkol�ban, mire fel�lltam, �s kisiettem hozz�, majd be�ltem a kocsiba. Rikki rosszall�an v�gigm�rt, de r�m hagyta, mi�rt vagyok vizes. Az ablak fel� fordultam, �gy nem �rezhette a doh�nyt. Ma nem is vonhatott k�rd�re, mi�rt nem �lelem meg vagy ilyesmi. Tudta, hogy az�rt, mert ki nem �llhattam az olyan napokat, mikor orvoshoz k�nyszer�tett. Az volt a hal�lom.

- Kicsim, tudom, mit �rzel most, de rem�lem, egyet�rtesz azzal, hogy az olt�s k�telez� dolog. Nem szeretn�m, hogy beteg legy�l – mondta m�lyet s�hajtva, majd bekapcsolta a r�di�t, ami recsegett ugyan, de a zen�t �s a h�reket m�g hallani lehetett. Egyre idegesebb lettem, ahogy r�kanyarodtunk a k�rh�za vezet� �tra…

3. fejezet – A Hated Angel – Egy Gy�l�lt Angyal

�zott ruh�mb�l cs�p�g�tt a v�z, ahogy a k�rh�z csendes folyos�j�n l�pkedt�nk. Nem n�ztem any�ra, csak leszegett fejjel haladtam. Ahogy beljebb �rt�nk az �p�letben, orromat megcsapta a jellegzetes b�z, �s musz�j volt egy pillanatra lehunynom szemeimet. Mindig rosszul voltam ett�l a szagt�l, hab�r egyre s�r�bben �rezhettem, dr�ga any�mnak h�la.

Rikki lassan meg�llt az egyik ajt�n�l, majd m�lyet s�hajtva rendbe szedte ruh�j�t, haj�t, ellen�rizte sminkj�t, ami ugyan szolid volt, de mindig t�k�letes. Fintorogva n�ztem r�, mikor cipz�ras f�ls�met p�l�mmal �sszefogva r�ngatni kezdte lefel�, cs�p�mre.

- Anyu, ez mire j�? Nem azt fogja lesni, hogy milyen az �lt�zk�d�si st�lusom – forgattam szemeim, majd nagyot ny�jt�ztam, ezzel hagyva f�ls�im felcs�szni.

- Nem, de nem akarom, hogy neveletlennek higgyen. Nagyon j� orvos, �s az els� benyom�s mindig sz�m�t – mondta m�lyeket szusszantva, majd hat�rozottan bekopogott. Egy el�g magabiztos, de kedves „szabad” volt a v�lasz.

Anya habozott, l�tsz�lag visszat�ntor�totta a doktor kedves, m�gis l�gy hangja. M�lyet s�hajtottam, majd egyik kezem zsebembe m�lyesztettem, er�sen tartva a k�rty�t, m�sikat az egyszer�, hideg kilincsre kulcsoltam. Rikkire pillantottam, majd megforgatva szemeim lenyomtam a kilincset �s betoltam az ajt�t.

D�bbenten b�multam az ismer�s sz�ke f�rfira. �lmomban sem gondoltam volna, hogy � Dr. Cullen. Mondjuk, a n�vjegyk�rty�n az �llt, hogy orvos, de azt hittem, valami fogorvos, vagy ilyesmi. Megr�ztam fejem, majd k�zelebb l�ptem, elmosolyodva.

- J� napot, doktor �r! – k�sz�ntem hangosan, mire Anyu csak b�lintott, id�tlen�l vigyorogva. Tudtam, hogy nem mer norm�lisan, hiszen a sok cigit�l bes�rgultak a fogai, �s nem mutatott sz�pen.

- Szervusz – b�lintott Dr. Cullen halv�nyan elmosolyodva, majd az el�tte fekv� kartonra pillantott, amit, gondolom, m�r �gyis �tlapozott. – Te bizony�ra Yvonne Mary Clodwight vagy – s�hajtott m�lyet, mire elfintorodtam.

- Csak Yvonne – jav�tottam ki. – Sosem haszn�lom a teljes nevem. Ugye tudja, hogy hadil�bon �llok a t�kkel? – k�rdeztem, mik�zben fel�ltem a megszokott feh�r �gyra.

Csak b�lintott, majd fel�llt, �s h�tul pakol�szott valamit. A neonf�nyben megvillant a t�, �gy odakaptam fejem, de akkor m�r egy kisebb �veget bontogatott. Barna kis tart�ly volt, tal�n �gy 250 mg k�r�l. Amint �reztem, hogy szeme sark�b�l r�m pillant, zavartan fordultam vissza.

- Nem veszed le a pul�vered? – k�rdezte, de m�g nem fordult fel�m. �sszerezzentem hangj�ra, rem�ltem, hogy nem gondolja komolyan azt, amit mondott. Ha megl�tom azt a t�t, el�julok vagy m�g rosszabb.

Nem v�laszoltam, de nem is volt r� sz�ks�ge. Felsz�vta a fecskend�be az �vegcse tartalm�t, majd azt egy t�lc�ra helyezve fel�m fordult. Lassan el�m l�pkedett, majd fel�m ny�jtott egy kis t�ny�rszer� valamin �tl�tsz� folyad�kot. Elfogadtam, majd megszagl�sztam, �s lehajtottam. Keserny�s �ze volt, de csak ekkor pillantottam le karomra. �reztem, hogy valami hozz��r, �s ekkor megl�ttam a kis g�zdarabot, amit r�nyom.

- Menjen innen! Engem nem szurk�lhat �ssze! – r�ntottam el karom, de az zsibbadni, �s sajogni kezdett. �rtetlen�l pislogtam r�.

- M�r megkaptad – mosolyodott el, majd �vatosan visszah�zta karom. – Pihentesd, �s ha k�s�bb el�lmosodsz, nyugodtan pihenj le.

- De… Akkor mit ittam? – k�rdeztem, �rtetlen�l megr�zva fejem, majd vill�mgyorsas�ggal r�ncig�ltam fel f�ls�m. Szemeim k�nnyben �sztak, szavai hallat�n. – Anya az�rt fizet, hogy ne sz�rjanak bel�m semmit!

S�hajtott, majd elmosolyodva �rintette meg v�llaimat. Lassan tolni kezdett h�trafel�, majd h�tamra fektetett. N�ztem a plafont, mik�zben megmosta kez�t, majd le�lt asztal�hoz. Nem sz�lt semmit, nehogy megzavarjon, ha esetleg aludn�k. Felkaromat szorongattam, ahogy �gy fordultam, hogy l�thassam. N�ha mintha megcsillant volna b�re a neonf�nyben. Innen �gy festett, ak�r egy angyal, de m�gis… Nem kedveltem ezt az angyalt, hab�r mikor el�sz�r tal�lkoztunk, olyan kedves, �s agg�d� volt, most meg k�z�mb�s, elutas�t�, de… Kedves. Rikki �s a t�bbi n� csak a vonz�, megnyer� k�ls�t l�tj�k. Egy f�rfit, akinek sz�mtalan dolog megadatott a vil�gon. Nekem nem ment ugyanez.

Val�ban csod�latos k�ls�vel rendelkezett, de ez m�g ink�bb felkavarta a gyomrom. Irigy �s d�h�s voltam. Egyszer�en k�ptelen vagyok felfogni, hogy mi�rt neki jut mindez? Mi�rt egy olyan ember kapja az ilyesmit, aki �gy b�nik a csal�dj�val? Igazs�gtalans�g. Egyszer�en nem fair egy ilyen gonosz, sz�vtelen f�rfinak adni a sz�ps�get, a gazdags�got, a j� szakm�t.

M�gis… Tekintete oly’ �rtatlan, ak�r egy kisgyermek�, �s szel�d, mint a r�ten futkos� �zgid��. Tudtam, hogy sosem �rtana senkinek, benne nyugodtan megb�zhat az ember. B�r mosolygott, �larca m�g�tt kezdett kirajzol�dni egy arc. Egy szomor�, tehetetlen arc. Bel�l rem�nykedtem, hogy a k�vetkez� pillanatban a szobor maszkja �sszet�rik, �s alatta felbukkan az igazi doktor. Amikor fel�m pillantott, hogy megvagyok-e m�g, csak r�snyire nyitott ajkakkal n�ztem arc�t. Olyan volt, ak�r egy halhatatlan arca. B�re n�hol megcsillant, tekintete l�gy �s meleg volt, mosolya odaad�. Apr�t s�hajtottam. T�nyleg �gy t�nt, soha nem fog meghalni…

Lassan fel�llt, majd hozz�m l�pve tenyer�t homlokomra cs�sztatta, de biztat�an elmosolyodott.

- Nincs semmi baj. Ha jobban �rzed magad, hazamehetsz – mosolygott, mire csak b�lintottam. – Van, aki hazavigyen? Nagyon esik, �s nem fog el�llni, ahogy l�tom. Igaz�n enyh�lhetne ez a vihar.

- Anyu itt van – motyogtam, majd k�ny�keimre t�maszkodtam. – �n szeretem az es�t. Pontosabban nincs vele semmi bajom – mosolyodtam el.

Lassan karjaim, al� cs�sztatta �v�t, �s megt�masztva h�tam fel�ltetett, de nem eresztett, csak arcomat figyelte, nem leszek-e rosszul v�letlen�l. Apr�t s�hajtottam, majd lejjebb cs�sztam, de nem sz�lltam le. Zsebeimbe s�llyesztettem kezem �s kih�ztam onnan a pap�rt, fel� ny�jtva. Amint felfogta, mit is szeretn�k, elnevette mag�t.

- Nem kell visszaadnod. Nyugodtan a ti�d, lehet, van m�g bel�le b�ven – mosolygott, de hirtelen lemerevedett, �s leveg�t is elfelejtett venni. – Most mennem kell, sajn�lom – merevedtek meg arcizmai, �s sz� n�lk�l kisietett.

Nem �rtettem, mi baja lehet, de csak megvontam v�llam �s elindultam kifel�. A folyos�n k�rben�ztem, majd d�h�sen pr�szk�ltem. Rikki sehol sem volt, de ami a legfurcs�bb, a doktor sem. A folyos� hossz� volt ahhoz, hogy ilyen hamar elhagyhassa. Gondoltam, bement egy m�sik szob�ba, �gy csak elindultam kifel�, de dr�ga any�m ott sem volt. D�h�sen nyugt�ztam, hogy itt hagyott. Bizony�ra Robert h�vta �s r�gt�n el kellett mennie.

Lenyugodva szusszantottam, majd cigit vettem sz�mba, ami szerencs�re nem �zott meg, �s r�gy�jtottam. Kezdtem hozz�szokni a csereszny�hez, de m�g el�gg� kellemetlen volt.

Megfordult a fejemben, hogy gyalog indulok �tnak, de elvetettem, r�v�n el�gg� messzi van ahhoz, hogy tal�n reggelre oda�rjek. Karom m�r nem f�jt annyira, de letelepedtem egy vaskos fa gy�kereire. El�g nagyok voltak, hogy k�nyelmesen elf�rjek rajtuk. R�gen volt ekkora vihar New Hampshire b�rmelyik r�sz�n. Bor�s �llam volt, de nem viharos.

Hirtelen lil�s-pirosas vill�m szelte �t az eget, majd f�lsiket�t� d�rg�s, �s �jabb vill�m. F�l�nk �rt a vihar. Valami koppant kapucnim tetej�n, �gy a fejemen is. Odakaptam kezem, de csak vizet �reztem, majd hamarosan m�r kis j�ggoly�csk�k bor�tott�k az utat. Megz�poroztak engem is, �gy tudtam, hogy este sz�m�thatok j� p�r k�k-z�ld foltocsk�ra.

Valami�rt egyszer csak el�llt f�l�ttem a vihar. Feln�ztem, �s egy fekete eserny�t pillantottam meg. Elmosolyodtam, majd lassan fel�lltam, �s az el�zott cigarett�t eldobtam. Egyenesen az arany szemp�rba b�multam.

- K�sz�n�m – mondtam halv�nyan elmosolyodva, mikor csak biccentett. Nem volt biztos �nmag�ban �s ez aggasztott. Nem sz�lalt meg csak mereven n�zett, mikor egy ismer�s aut� kanyarodott be, �s dud�lt r�m. – Viszl�t – k�sz�ntem gyorsan, majd n�v�remhez rohantam �s besz�lltam.

Amikor be�ltem Spirit mell�, m�r nem �llt ott, de az eg�sz �ton nem l�thattam sehol. N�v�rem m�r be akart sz�lni, de l�tv�n arckifejez�sem, ink�bb b�k�n hagyott.

�tk�zben v�gig a f�kat b�multam, elgondolkodva. Nem �rtettem, mi�rt seg�tett, ha ilyen elutas�t� volt. M�gis, olyan var�zslatos volt, amint feh�r b�r�n megcsillantak a vill�mok. Akkor m�r biztos voltam abban az egyszer�, m�gis sz�momra oly’ bonyolult t�nyben, hogy Dr. Carlisle Cullen egy angyal, akit k�ptelenek megismerni az emberek, ez�rt kiz�rt�k �t. Nem adtak neki es�lyt sem, ahogy �n sem adtam. El�t�ltem, puszt�n a pletyk�k miatt, ami�rt kezdtem egyre rosszabbul lenni. Eld�nt�ttem, legk�zelebb tiszta lappal indulok el�tte…

4. fejezet – When the rose falls away… – Amikor a r�zsa elhullik…

Szerencs�re a k�s�bbiekben nem kellett bemennem a k�rh�zba, ez�rt t�bb id�t ford�thattam a bar�taimra. K�zelgett a Kar�csony is, aj�nd�kaim m�g nem voltak, de �tletem sem. R�ad�sul az �sszes ismer�s�m elutazott a t�li sz�netben, hogy egy�tt �nnepelhessenek a t�bbi csal�dtaggal.

N�lunk ez nem volt olyan egyszer�. Mivel Robert Idahoban �lt, mi pedig itt, �s mivel t�bben is voltunk gondoltuk mi h�vjuk meg ide. J�tt is, csakhogy, mint kider�lt hozta a leend� feles�g�t is. Olyvia rendes n� volt a maga cicababa m�dj�n. A n�v�rem naponta t�bbsz�r �sszekapott vele, �s az �lland� smink probl�m�it�l a fr�sz ker�lgetett, de aranyos volt. Elv�gre most m�r a csal�dunk r�sze.

Jah, �s ott volt a fia Anthony. Folyamatosan k�r�l�ttem legyeskedett, holott r� sem bag�ztam. Pontosabban m�gis. Egyszer, mikor csak mi voltunk itthon r�hamuztam k�zfej�re. Cs�nya foltot hagyott, de csak j�t vigyorogtam rajta.

Egy sz�, mint sz�z id�n t�bb aj�nd�kot kell beszereznem. Lassan megn�ztem magam a bej�rati ajt� t�kr�ben, majd megigaz�tottam levendula sz�n�, kiss� bolyhos pul�verem, feljebb h�ztam farmeron – mi�ta Anthony folyton a bugyimat leste – �s papucs n�lk�l, halv�nys�rga zokniban l�ptem a konyh�ba.

- Szervusztok – intettem laz�n, majd felkaptam egy alm�t, �s nagyot haraptam. – Azt hiszem, ma bemegyek a v�rosba.

- �s ezt mikor besz�lted meg vel�nk? – pillantott fel r�m Robert el�gg� cs�ny�n, de �lltam tekintet�t. Anya hirtelen csapott le egy m�anyag lapost�ny�rt.

- Szabad ember, hadd menjen! M�r nem kisl�ny, hogy f�ken tartsd, nem volt�l itt, mikor nevelni kellett, akkor most ne sz�lj k�zbe! – csattant fel Rikki. � volt az egyik, aki nem b�rta n�zni Ap�m kapcsolat�t.

Ink�bb fogtam magam �s kisiettem az el�szob�ba. Felh�ztam korijaimat, majd felt�ve sisakom-kigurultam. Nem vettem tudom�st semmir�l, gondolkozni akartam. Pr�b�ltam nem Robert �s Olyvia kapcsolat�ra �sszpontos�tani, de valaki r�m dud�lt �gy siker�lt j� f�l m�tert cs�sznom a jeges, latyakos �ton.

Akkor esk�dtem meg, hogy megfojtom Anthonyt. Nem tudom ki k�rte meg, hogy j�jj�n ut�nam, de ha azt hiszi vigasztal�sra, van sz�ks�gem kap�sb�l, bet�r�m az orr�t. Kar�csonyi aj�nd�knak megteszi, �gyse terveztem venni neki semmit. Ki nem �llhattam ezt a sr�cot, de hirtelen a szemem sark�b�l megl�ttam �t. Azonnal elsz�llt minden gondolatom. Anthonyra m�r nem haragudtam, Olyvi��k pedig hirtelen olyan sz�p p�rnak t�ntek.

�m a gy�ny�rk�d�sb�l kiszak�tott k�t er�s f�rfikar. Dr�ga mostohatestv�rem akart minden f�lek�ppen megcs�kolni. M�r a s�rga fogsor, �s a fogszab�lyz� elr�misztett a dologt�l, de a pattan�sok csak tet�ztem rajta. Minden er�mmel pr�b�ltam eltolni, de csak er�sen tartott, �s egyre k�zeledett. M�r majdnem el�rte arcom, mikor hirtelen elt�ntek, ahogy a kezek is v�llaimr�l. Kiab�l�st hallottam, majd ajt� csap�d�st, �s valaki elhajtott.

- Rendben vagy? B�ntott? – k�rdezte egy kellemes, de m�gis oly’ ismer�s f�rfihang. – Nyugodj meg sz�pen, m�r elment.

- K�sz�n�m sz�pen, Dr. Cullen – n�ztem fel r�, de a h�t�l csak m�g var�zslatosabbnak t�nt arca, mintha egy t�bb sz�z�ves arc pillantott volna le r�m, nem is �. N�ha �gy t�nt, mintha a b�r�n megcsillanna a h�r�l visszaver�d� f�ny. Nem tudtam ellen�llni, hogy ne b�muljam, ameddig csak lehet. Hirtelen elmosolyodott.

- Semmis�g – mosolygott, majd �vatosan gur�tani kezdett aut�ja fel�. – Ha megengeded, most ink�bb elviszlek. R�g�ta zaklat t�ged ez a fi�?

Megr�ztam fejem, majd levettem korcsoly�im. Zokniban trappoltam kocsij�ig, de csak fej�t r�zta. Tudtam, hogy nyugodtan elmehetek vele �gysem b�ntana, vagy, ha igen megv�den�m magam.

- Sz�llj be – t�rta ki el�ttem az ajt�t lovagiasan, mire csak engedelmesen bef�szkeltem magam. – Hov� is indult�l? Tal�n elvihetn�lek – aj�nlotta.

- Igaz�n nem kell. Csak gondoltam bemegyek Manchesterbe. Tudja, mindj�rt itt a Kar�csony – mosolyogtam, majd megroppantottam ujjaim, mire k�zfejemre cs�sztatta tenyer�t. – Igen? – k�rdeztem �rtetlen�l.

- Ne akard �sszet�rni magad – mosolygott halv�nyan, majd elengedve s�hajtott. Lassan elindult, de csak az utat n�zte mereven. – M�gis, h�ny nap alatt akart�l �gy eljutni oda? Nem egy k�zeli v�ros. Aut�d nincs?

Csak megr�ztam fejem, majd r�pislogtam. V�g�l �gy �reztem, musz�j kib�kn�m a gondomat. – Hogy �rt oda olyan gyorsan? Nem is halottam m�g az ajt� csap�d�s�t sem. Ez… Egyszer�en lehetetlen, hogy csin�lta?

- Ott parkoltam a k�zvetlen k�zeletekben. R�ad�sul az ajt� nyitva volt. Szeretem a friss es� illat�t – mondta elmosolyodva. – Megk�rdezheted a kis bar�todat is, ha hazam�sz – mosolyodott el, mire csak r�pislogtam.

- Honnan tudja, hogy egy h�ztart�sban �lek Anthonyval? Egy sz�val sem mondtam, hogy kicsoda is �. Mellesleg nem a bar�tom, a leend� mostohatestv�rem – morogtam orrom al�, majd zsebembe ny�ltam. – Hol a cigarett�m?

Csak elmosolyodott, l�ttam rajta, hogy esze �g�ban sincs v�laszolni nekem. Bosszantott a dolog, de nem tettem sz�v�, hiszen h�l�s lehettem, ami�rt elvisz ezen a hossz� �ton. Az ablaknak d�nt�ttem fejem, ujjaimmal lassan kopogtam t�rdeimen �s n�ha fel-fels�hajtottam. Unatkoztam, �s ezt nem is lepleztem. R�ad�sul a t�rsas�g sem volt a legjobb. Folyton csak azon j�rt az agyam, hogy mik�nt ker�lt el�m olyan gyorsan, vagy, hogy legut�bb, mi�rt t�nt el a k�rh�zban.

- Valami baj van? Nyomottnak t�nsz – jegyezte meg, mire felkaptam fejem. Hirtelen ford�totta el arc�t, kicsit leengedve az ablakot. Nem �rtettem mi lelhette, de eld�nt�ttem, hogy r�k�rdezek.

- B�d�s vagyok? – k�rdeztem halkan, majd beleborzoltam hajamba. – Nem �rtem mi�rt viselkedik �gy velem, �n sosem fintorogtam mag�ra. Ha b�d�s vagyok, vagy b�rmi sz�ljon. B�r m�g senki sem panaszkodott – morogtam.

- Nem, dehogy! – tiltakozott azonnal m�r mosolyogva. – Nagyon is kellemes az illatod, csak… Allergi�s vagyok a r�zs�ra – mondta v�g�l, mire csak �rtetlenkedtem. Tudtam j�l, hogy egyik illatszeremben sincs r�zsa, s�t m�g a tusf�rd�mben sem.

Megvontam v�llaimat. Gondoltam, majd elmondja, ha akarja. Addig is… Ki�lveztem a helyzetet, hogy csak velem foglalkozik egy ilyen csod�latos f�rfi. Olyan �lomszer� volt az eg�sz, m�gis… Kezdtem egyre furcs�bban �rezni magam a k�zel�ben. �gy �reztem, hogy �el�tte nincs titkom. Mintha csak �tl�tna rajtam. Vesztemre.

- Valami baj van? Nem velem k�pzelted el a napot, igaz? – k�rdezte, halv�ny mosollyal, majd kicsit r�gyors�tott. Sz�vver�sem azonnal az egekbe sz�kkent, de csak mosolygott, �s m�r nem is az utat figyelte. – Oh, nyugi. Ez az alap sebess�gem. Mi riaszt vissza a k�zelemben?

- Hogy? Semmi, semmi, csak… Nem is tudom, hogy elmondhatom-e �nnek, b�r mivel a bizalmam megvan �nben, legyen – mondtam kiss� elmosolyodva, majd m�lyet s�hajtottam. – N�gy �s f�l �ves voltam, mikor a sz�leimmel kir�ndultunk a hegyekben. Akkor m�g egy�tt voltak. Egy kis kanadai faluba ment�nk. Az erd� mellett j�tszottam, mikor furcsa z�rg�st halottam. Kisl�nyk�nt a k�v�ncsis�g hajtott, �s… Elindultam a furcsa alak ut�n. Az h�vogatott, l�gy hangja volt, hasonl� a mag��hoz – magyar�ztam. – A legjobb bar�tom el�re sietett, k�s�bb egy n� l�pett el�m, m�g a f�rfi a bar�tom ut�n ment.

- Soha nem l�ttam viszont �t. Este, mikor sz�ltam Robert�knek, elindultunk megkeresni. Fogalmam sincs hogyan, de let�rtem az �sv�nyr�l, amikor… - motyogtam, de l�thatta, hogy elveszem a saj�t eml�keim k�z�tt. – Amikor ism�t meghallottam azt az �des hangot. Nem k�zeledett csak csalogatott, mikor megbotlottam valamiben. Nem n�ztem meg miben, mivel el�ttem egy nagyobb szikla hevert. A tetej�r�l v�kony erecskek�nt hossz� cs�kban csorgott le a v�r… Nem mertem sz�lni senkinek, csak pr�b�ltam min�l el�bb kijutni onnan. Amikor siker�lt azonnal haza akartam menni. M�ig nem tudom elfelejteni, hogy…

Hirtelen akadtam meg. Lehajtott fejem miatt hajam arcomba hullott, �gy szerencs�re eltakarta k�nnyeim, melyek t�rdeimre potyogtak. Kiss� felszipogtam, �s megszor�tottam farmerem. �vatosan ny�lt fel�m, nem tudta mit fogok reag�lni. M�lyet s�hajtott, majd v�g�l leh�z�dott az �t sz�l�re, hogy meg tudjon �lelni.

Riadtan b�jtam mellkas�ba halv�nyan remegve. Illata megnyugtatott valamelyest. Nem volt sz�ks�g szavaira, el�g volt, ha csak kis�rhatom magam �s ezt � is tudta. Lassan simogatta h�tam, de visszatartotta a leveg�t.

- K�rem… �rulja el, mi a baja velem? – suttogtam, de csak feln�ztem r�, elh�z�dni k�ptelen voltam. – Nem j� �rz�s, mikor ilyen furcs�n b�nik velem.

- Sss… Nincs semmi baj – suttogta hajamba d�ntve �ll�t. – Nincs baj veled. Egyszer�en csak… Velem van a probl�ma. Nem mondhatok neked semmit, pr�b�ld meg�rteni – k�rte, de megr�ztam fejem. – Tudom, hogy nyomozni fogsz, de k�rlek, ne k�rdezz t�lem semmit

Nem �rtettem mit akar mondani, de csak b�lintottam. Vonz�dtam fel�, m�r akkor tudtam, mikor megl�ttam, de eszem �g�ban sem volt nyomozni ut�na. Nem volt r� k�l�n�sebb okom. Minden elmond, ha sz�ks�g�t �rzi. Legal�bbis rem�lem.

Hirtelen �ltem vissza. Olyan esetlennek, sebezhet�nek �s gyeng�nek �reztem magam a k�zel�ben. Most, hogy s�rtam is, m�g sz�nalmat is �reztem, csakhogy magam ir�ny�ba.

- A r�zs�t… - kezdtem, de �vatosan sz�mra cs�sztatta ujjait, jelezve, hogy most maradjak csendben. �gy l�tszik ezt t�nyleg megmagyar�zni, k�sz�l.

- M�r mondtam, hogy ne k�rdezz semmit. M�g a v�g�n megt�rik az eg�sz bokor. A t�viseket m�r �gy is ler�zta az id� – mondta halv�ny mosollyal, mikor meg�rtettem.

Kiss� sz�tny�lt ajkakkal – mivel id�k�zben visszah�zta kez�t – pislogtam r�. Nem akartam, vagy tal�n nem tudtam felfogni szavai jelent�s�g�t, de csak beles�ppedtem az �l�sbe, �s k�rmeimet piszk�lgattam.

Szemeim sark�b�l l�ttam, hogy egy darabi engem n�z, majd visszafordulva becsatolta mag�t �s elindult, a hossz� �ton.

�reztem, hogy el�nt a nyugodts�g. M�r egy�ltal�n nem b�ntam, hogy vele kell lennem eg�sz, nap s�t, �r�ltem neki. Fejemben lassan visszhangot vertek saj�t gondolataim. Vonz�dtam ut�na… �s ez volt az egyetlen dolog, amiben biztos voltam akkor