…Ben. Meglepődtem amikor a rácsos ablakomnál láttam Bent. Bár megkérdtem aput, hogy semmi rácsot ne tegyen fel. De hidegen hagyja a kérdéseim. Biztos a szőkésem óta. De hát élem az életem, mit tehetnék. Oda mentem az ablakhoz ahol Ben állt a zuhogó esőben. Ez olyan romantikus, vagyis szerintem az. Szerencsére volt egy ablak amit ki lehetett szedni, persze ezt apa nem tudta. Beengedtem Bent és így vizes hajjal még jobban nézett ki. Bementem a fürdőbe és kihoztam egy törülközött. És oda adtam neki, nehogy megfázzon.

Bezártam az ajtót és becsuktam az ablakokat hogy apa ne tudjon bejönni.

- Szia Ben. Te mit keresel itt? – kérdeztem csodálkozva.

- Szia. Csak megakartam kérdezni, hogy jól vagy-e? Meg, hogy hogy volt bátorságod tetoválást csinálni? Még nekem se volt.

- Ha nem csinálom meg akkor nem vesztek be. – válaszoltam, erre az egyszerű kérdésre.

- Én bevettelek volna, Arnold az unokatesómnak a fél testvére. És nagyon jobban vagyunk, én meggyőztem volna.

- Miért tetted volna? – kérdeztem csodálkozva. Ám ekkor megfogta a kezemet és intett hogy üljünk le az ágyra.

- Mert, nagyon kedvelek. Amikor megláttalak láttam rajtad, hogy te nem vagy az a lázadó típus. Ezt Arnold is tudja, mert ő is látja az embereken.

- Akkor nem ismersz, én lázadó vagyok. – hazudtam. Tudtam hogy igaza van. 16 év alatt nem voltam lázadó. Most akkor, hogyan tudnék megváltozni?

- Szerintem nem vagy az. Vagyis remélem, nem szeretem a lázadó fiatalokat.

- Tényleg? Akkor te miért vagy az?

- Én nem vagyok az, én csak velük lógok. – Ám ekkor megfogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett. Az arca közeledett felém…de ekkor kopogás zavarta meg, ezt a csodálatos percet. Ben felállt és bement a fürdőbe, kinyitottam az ajtómat és Jacob állt ott. Biztos apa, vagy anya küldte be.

- Szia. Hol van Ben? – kérdezte. És bejött hozzám, pedig úgy emlékszem hogy meg se engedtem neki.

- Na ide figyelj, mások szobájába engedély nélkül nem lehet bejönni. És ha érdekel bent van a fürdőbe és tudod nem érdekel hogy mit teszel. Amúgy is nem Lisa picsáját kéne fogdosnod és azt tenni amit ő kér?

- Már megint Lisa, Nessie valld be hogy féltékeny vagy.

- Én féltékeny? Jaj ne nevetess már kérlek. Arra a kis „letört a körmöm” már sírok is, nah én arra biztos nem vagyok féltékeny. Te meg biztos ízlés ficamos vagy, ha már őt választottad. De egyet mondj meg nekem.

- Mit?

- Azt hogy miért jöttél össze vele? Nekem még azt mondtad, hogy nem érdekelnek az ilyen lányok. Mi változott?

- Az hogy a lány akit szerettem megváltozott. – ezt már nem értem, de komolyan. Kit szeretett? - Szerintem tudod te.

- Ha tudnám akkor nem kérdezném.

- Oké, akkor tudni akarod?

- Igen.

- Rendben. Te voltál az. – leesett az álam, én belém volt szerelmes?

- Mi? Én ezt nem értem, miért? Mikor? Hogyan? – ennyi kérdést, még életemben nem tettem fel. De ekkor a fürdő szóba ajtó kinyílódott. El is felejtettem, hogy Ben is itt van. Mindent halott ez is biztos. Most elvesztem őt is. Miért kell ennyire szerencsétlennek lennem? De Ben minden gondolkodás nélkül kisétált a szobámból és már csak az ajtó zaját halottam. Elment. Itt maradtam egy tökéletes fiúval, de ő is itt maradt egy lázadó tini lánnyal. Aki talán rosszabb mint Lisa vagy bárki más ezen a földön.

- Hoppá a pasid elment. – Szemébe semmi megbánást nem láttam. – Na de mindegy, amúgy amikor megszülettél akkor már szerettelek. Elmentem, mert féltem soha nem lehetsz az enyém. Lisa meg szakított velem miután megláttalak és a te nevedet mondtam. Nessie én téged szeretlek. Nem mást, hanem téged. – ekkor fény csillant az én rossz életembe. Szeret, és én is őt. De Bent is szeretem. Most mi legyen? Két fiú közt kellene választanom?

- Oké. Értem, hogy engem szeretsz. De én már Bent szeretem. És te nem állhatsz közénk érted? Eddig megvolt az alkalom, hogy elmond. Most már késő. Fogadd el.

- De nem tudom, nem érted? Ha meglátlak azzal a gyerekkel akkor nekem végem.

- Mért szerinted nekem jobb volt amikor téged meg Lisa-t láttalak együtt csókolózni? Szerinted az jól esett nekem. Ezért futottam el, mert szerettelek. De aztán közben találkoztam Bennel és most ő kell nekem. Sajnálom ha te eddig nem vetted észre, hogy te kelettél. És most menj el ne nehezítsd már így is a dolgomat. Kész elítélt vagyok. Rács van az ablakomon.

Jake távozott az ajtómon. Gyorsan odafutottam az ablakomhoz és láttam amint Ben ott áll az egyik fa tövében és felém néz. Megkérdeztem anyuékat, hogy kimehetek-e de ők nemmel válaszoltak. Ezért inkább behívtam Bent. Így legalább vele lehettem. Bementünk a szobámba és leültünk az ágyamra.

- Na Ben valahol abbahagytuk a beszélgetést.- mondtam és egy kis vigyort is tettem bele.

- Hát… akkor folytassuk.- válaszolta majd megfogta a fejem két oldalát és adott egy csókot. Hirtelen valaki benyitott és a csodás közös percünknek vége lett. Mama volt az és egy kis rágcsát hozott, csak a látszat kedvéért.

- Köszi mama. De most már mehetsz.

- Rendben. További jó szórakozást.

Ben adott még egy csókot és elköszönt tőlem. Holnap úgyis találkozni fogunk. Mármint remélem. Ma este nagyon korán lefeküdtem, de aludni nem is bírtam, egész végig azon a csókon járt az eszem amit Bentől kaptam.

Reggel korán kellet kelnem hisz mentünk „kempingezni”. Ez ki is ment a fejemből. Ma nem találkozhatok Bennel. El is szomorodtam amikor ebbe a dologba belegondoltam. Ben már most nagyon hiányzik. Én hülye még a telefonszámát se kértem el. Másnap anyu ébresztett. Korán lehetett, mert még a nap sem kelt fel. Direkt napkelte előtt akartak elindulni.

- Siess Nessie elkésünk.- mondta anyu. Valami furcsa dolog történhetett. Eléggé izgatottnak látszott.

- De anyu mért kell sietnem?

- Ne kérdezősködj csak gyere.- elkapta a kezemet és már futott is ki velem az ajtón.

- De anyu én megígértem Sarahéknak, hogy ma velük töltöm a napot. Ha nem megyek el azt hiszik becsaptam őket és többet nem barátkoznak velem.

- De Nessie gyere már kérlek.

- Nem, nem megyek amíg el nem mondod miről van szó. Lehet, hogy én oda nem is megyek el az se biztos, hogy kellek én oda. Majd alszok Charlienál.

- Nessie nincs vita jössz. A cuccodat már apád összerakta. – parancsolt rám anyu.

- Én itthon maradok nem megyek sehova.

- A Volturi klán szólt, hogy el kell mennünk sürgősen Volterrába.- szólt rám anya aggódóan.

- Akkor se megyek el. Mindig ők szoktak jönni. Akkor most is ide tudnak jönni. Nem?

- Renesmee nekik nem lehet nemet mondani. Bárki is mondott nekik nemet, azt mindig halálbüntetéssel jutalmazták. Te is ezt akarod?

- Megmondtam, hogy nem érdekelnek.- ez volt az utolsó mondatom amit kiejtetem a számon anyám és köztem lévő vitában.

Kiléptem az ajtón. Valami esett, de nem tudtam eldönteni vagy hó vagy eső, de azt hiszem hogy hó. Elindultam a suli felé. Emmett utánam kiabált.

- Hát te meg hova mész?

- Suliba gondolom.- szóltam vissza morcosan. Szegény Emmett pedig ő semmit sem tett.

- Gyere vissza elviszlek.

- Nem kell elgyalogolok. Ráérek.

Kifordultam a főútra. 3 alakot láttam közeledni. Az egyik Ben volt, meg is örültem neki, a másik Sarah, neki is örültem, de Bennek nála is jobban, a harmadik pedig meglepetésszerűen ért. Arnold jött felém Sarah és Ben kíséretében. Furcsa volt, hogy hozzánk jönnek. Sose szoktak. Alice utánam jött, hogy visszavigyen és elmehessünk Volterrába.

- Nessie gyere vissza a tudod mi miatt.

- Jó rendben. Egy pillanat csak elköszönök tőlük.

- Rendben. Bent megvárunk.- majd hátat fordított és bement a ház felé.

- Szisztok. Hát ti meg hogy kerültök ide?

- Arnold bocsánatot akart kérni, ezért úgy döntöttünk ma eljövünk eléd és együtt megyünk suliba.- mondta Sarah és Ben felé kacsintgatott.

- Sajnálom srácok de én ma nem mehetek . Valami dolgunk akadt. Engem is váratlanul ért. De ez van.

- Rendben akkor mi már megyünk is. Gyere Arnold.- szólt Sarah, de Ben is elindult.- Ben te maradsz. Búcsúzzatok el.

- Hát akkor szia Ben. Sajnálom, hogy ma csak ennyit találkoztunk

- Szia Nessie. Hiányozni fogsz. Meddig leszel távol? Ugye csak ma?

- Nem tudom Ben. De azért megadnád a telefonszámodat? -meg is adta. Most már boldog voltam, mert ha nem jönnénk 2 napon belül haza akkor is tudok sms-t írni neki.

Egész utón azon tanakodtam hogy felhívjam-e Bent…nem tudtam mi tévő legyek. A repülőn Alice mellett kellett ülnöm, és anya rám parancsolta hogy meg sem szólalhatok. Ez jó.. egyszer csak szó nélkül elmegyünk Volterrába, utána meg sem szólalhatok. Komolyan olyan érzésem van hogy titkolnak valamit. De nem bírtam ki, már a számon egyenesen jöttek a szavak. De igazából észre se vettem, hogy nem is jó gépre szálltunk fel. És nem is volt sok utas. Nagyon rossz érzésem támadt. Anyuék sietnek azokhoz akiket a legkevésbé akarnak látni, akkor nem kérdezhetek semmit, Alice mellém ült és nem Jasper mellé, és még rossz gépre szálltunk fel és furák az utasok. Elegem van a sok titokból, nem elég hogy a barátaim előtt titkolóznom kell…de még a családom is titkolózik előttem. Nem bírtam tovább, de ekkor oda jött a székünkhöz egy fekete kabátos férfi, akinek arcát nem láttam. De megrémisztett. Alice automatikusan felállt és oda engedte mellém a férfit. Meg se mertem szólalni. A férfi leült mellém és nagyot sóhajtott. Ekkor levette a kapucniját és rám nézett. Rögtön felismertem, tudtam hogy ki felismertem a tekintetét. A holló fekete haját, a szeme tűz pirosak voltak. Egyszerűen félelmetes. De mégis megnyugtató.

Sokáig néztem bele a szemébe, és kerestem azt amit talán senki nem találna meg. Kíváncsi vagyok milyen lehetett az emberi énje.. vagy hogy ki változtatta át. Ezek talán olyan kérdések amikre nem lehet tudni a választ. A kezem már izzadt, de ekkor megjelent 2 ismeretlen köpenyes ember. Akitől a frászt kaptam, az arcukat még sem láttam.