Nagyon megijedtem,szabályszerűen ledöbbentem.Mindenki fölpattant,kivéve papát és rám meredtek.Én persze így egy szót sem tudtam kinyögni,csak álltam ott.Anya megtörte a csendet:
-Kislányom,elárulnád,hogy hol az ördögbe voltál kerek 5 óra hosszán keresztül?
Uhhh! 5 óra hosszán keresztül? Ez nekem csak kb fél órának tűnt.Nem tudom mit válaszoljak...nem modhatom el hogy Thomassal voltam egész idáig...vámpír,apuék ellenségei,ha még nem is háborúznak akkor is.És ez még csak a kezdet!Nyeltem egy nagyot.
-Legalább arra méltatnád a szüleidet,hogy köszönsz nekik.Emily az isten szerelmére válaszolj már.-könyörgött apu már majdnem könnyes szemekkel.
-Háth...én...ööö...csak elmentem kiszellőztetni a fejem,mert sok volt a házi.-hazudtam leszegett fejjel.
Úristen!A házik! Még ki sem rakodtam a táskámból...azt hiszem hosszú éjszaka vár rám!
-Persze kislányom,jól tusz hazudni!Roberttel mi volt ez az összetűzés?Elő sem vetted a könyeveket sem.-tekintett rám anya szemrehányóan.Robert könyörgő szemekkel nézett rám.Most az egyszer nem fogom beköpni,mert én is mihamarabb ki akarok ebből a pókhálóból kerülni.
-Én...csak cukrot ettem és Robert kitépte a kezemből és azon veszekedtünk hogy kié legyen a cukor!-ecseteltem anyunak miközben Robot néztem szúrós szemekkel,aki bűnbánóan lehajtotta a fejét.
-Ilyenen összeveszni,gyerekek!Egy csomag cukor miatt? Ti nem tudjátok,mi az a testvériség!Miért vagytok ilyenek?Kérjetek egymástól bocsánatot,most rögtön!Gyerünk!-parancsolt ránk anyu.
Egyszerre indultunk el Roberttel és a középúton találkoztunk és mind a ketten mondtunk egy "bocsánatot".Roberten tényleg úgy hangzott mint az igazi bocsánatkérés,de én csak olyan "ha muszáj" bocsánatkérést mondtam.És mielőtt még kivettem volna a kezét az övéből,szúrósan rápillantottam és csak ennyit mondott:
-Bocsáss meg Emily!-nagyon megbánóan mondta ezt,hogy egyből,hogy egyből nem haragudtam rá.
-Semmi baj!-és átöleltem. Igazából szerettem Robertet,mert a testvérem volt és nem szabadott hogy így viselkedjek vele...ő is megbánta...láttam rajta.
-Akkor ha minden rendben van,én be is mennék.-most szólalt meg először papa,és bekerekezett a szobája felé.
-Mi is menjünk be Jacob,hogy a gyerekek el tudják intézni ezt maguk közt-húzta be a szobájuk felé anya apát.
-De ha valami baj lesz,és hallok valami hangosabb beszédet,azonnal kijövök.-és bementek a szobájukba.
-Emily én tényleg sajnálom,hogy olyan ostobaságokat vágtam a fejedhez!Csak féltékeny voltam hogy neked már van fiúbarátod és már lesz barátod nekem meg nincs csajom!-ez igaz volt
-Robert,én meg azt sajnálom,hogy olyan erősen pofon vágtalak.Ugye nem haragszol érte?
-Nem.Megérdemeltem!De válaszolj őszintán egy kérdésemre.De ne vesszünk össze rajta és ne emeljük fel a hangunkat,oké?
-Oké! DE mi az a kérdés?-kíváncsi voltam nagyon már hogy mi az a kérdés.
-Neked tetszik az a Thomas?Vagy barátkozni akarsz-e vele?
Pont bele közepébe.Ezt a kérdést nem vártam volna most,itt tőle.Már megint forrt az agyvizem,de lenyugtattam magam és az igazságot mondtam,de suttogva hogy apuék meg ne hallják.
-Robert,én nem akarom THomassal barátkozni.Ő az ellenségünk,nem fogok vámpírokkal barátkozni...annyira nem vagyok hülye.
-Oké,elhiszem és többé nem foglak Thomassal piszkálni.
-Én azt hiszem megcsinálom a leckét,mert még nicns kész.
-Oké,jóéjt.
-Jóéjt!
-Sya!
-Sya-és bementem a szobámba.
Megcsináltam a leckét és bepakoltam holnapra.Megfürödtem,ettem,elköszöntem mindenkitől és befeküdtam az ágyamba.
Hát ez a mai nap valami katasztrófa volt.Éreztem is tegnap,hogy valami meg fog változni eddigi életemben.Összeütköztem az álombéli fiúval,leöntött,találkoztam vele az erdőbe...és ahogy ezek az eseményeken gondolkoztam,elaludtam és fényes,napsütötte,kellemes reggelre ébredtem.
-Jó reggelt,drágám!-anya lágy hangja keltett.
-Jó reggelt anya!
Felhúztam a redőnyt és megláttam hogy milyen gyönyörű az ég.Egy felhő sem virít ki rajta.És gyönyrűen süt a nap.Ilyen nap is ritkán van Forks felett
Gyorsan felöltöztem,ettem valamit és elmentünk a suliba.Máma anya vitt bennünket.Odaértünk,ő pedig leparkolt,elköszöntünk,és elhajtott.
Már nem volt annyira idegen most ez az iskola mint tegnap de most sem sugárzott melegséget,pedig sütött a nap ezerrel.
Bementünk és megint ugyanúgy tele volt a folyósó diákokkal,mint tegnap.Mi egyenesen betartottunk az osztályunkba.
Mikor benyitottam,mindenki kíváncsi szemekkel méregetett,majd mindenki másfelé pillantott.Vanessa nem volt az nap.
Seth ezt észrevette ezt és kihasználta az alkalmat,hogy odaüljön mellém.Thomas!Egész eddig engem figyelt és azt figyelte hogy Seth odaül mellém,és kifürkészhetetlen arccal figyelt minket.Eddig észre sem vettem Thomast.Azt éreztem hogy egy pillantás mindig engem figyel,de azt nem tudtam hogy ki az.
-Sya Emily,ideülhetek?Mivel nincs Vanesa.-tudtam...
-Persze.-válaszoltam szűkszavúan.Ekkor jött az unalams elbeszélés Seth videójátékáról...de nem tudtam rá odafigyelni,mivel nem is akartam,meg Thomas még mindig engem bámult,és ez rossz volt.Matek volt az első.Rém unalams volt.És Thomas szerintem még egy pillanatra sem vette le rólam a szemét,az biztos.Ekkor kérdezte a tanár:
-Thomas?!-jött a kérdés a tanártól.
Thomas azt sem tudta hirtelen hogy hol van és egy pillanat múlva már a tanrá felé nézett:
-Igen tanárúr?-kérdezte összezavarodva.
-Mi ennek a másodfokú egyenletnek a következő lépése?
Nem válaszolt,csak hallgatott nagyba és rám nézettt,mintha én ki tudnám segíteni őt a slamasztikából.
Jelentkeztem.
-Igen Emily!-mutatott felém a tanár.
-Ez nagyon nehéz Emily,biztos tudni fogod?
-Igen.Először az x-eket öszeadjuk majd a négyzetüket vesszük,aztán 34687-nek a négyzetgyökét vesszük,elosztjuk az maradék számok 4-szeresével,megszorozuk 7-tel,elosztjuk és megkapju kaz x-et.
Thomas tátott szájjal bámult rám,majd leesett az álla, a tanár tágra nyílt szemekkel nézett rám az összes gyerek felém néztek és nekik is tátva maradt a szájuk.
-Gratulálok Emily,ezt eddig még akárkitől megkérdeztem,még senki sem tudta.Te honnan tudtad?-a tanár majdnem elájult.
-Hááát...nem tudom...ez csak úgy jött.Talán jó vagyok matekból.
-Kapsz egy ötöst!Ezt nem minden nap találja ki egy 14 éves lány!!!-és karcolt egy ötöst a naplóba.Kivittem az ellenőrzőmet és beírta a jegyet,és rám mosolygott.
Az óráknak hamar vége lett,nem is tudom mért.Hamar ment az idő.Az ebédlőben most a mi asztalunknál csend volt,mivel Vanessa nem volt ott,akinek mindig járt a szája és mindig valami újabb pletykát hozott számunkra.
-Amúgy mi baja van Vanesának?-kérdztem mert tényleg kíváncsi voltam rá...talán rám volt mérges és miattam nem jött el a suliba?
-Beteg.Influenzás.Tegnap mért voltál annyira mérges?-ez is bele a közepébe.
-Mert fölfújtátok a dolgot.Véletlen volt.
-Oké,nyugi,nincs semmi baj!-átölelt.Ez szokatlan volt tőle.Ekkor odanéztem Thomasék asztala felé és azt láttam hogy Thomas minket figyel,és összeszűkült szemmel méz ránk.
Ebből lett elegem.Miért kíséri szemmel azt hogy mikor mit csinálok?Mér csinálja ezt?MOstmár beszélni fogok vele!
Elegem lett!KItéptem magam Seth karjai közül.
-Egy pillanta,mindjárt jövök...de amit most fogok csinálni arról ne pletyózzatok légyszíves!
-Mér...mit fogsz csinálni?
Nem válaszoltam hanem odamentem Thomasék asztalához:
-Thomas,beszélnünk kell.Azonnal!-a két lány akik még ott ültek bámulattal nézték,hogy mit keresek én ott.Thomas is elég furán nézett.
-Mindjárt jövök.-és kimentünk az ajtón.Mindenki minket nézett,de nem érdekelt.
-Mégis mit képzelsz te?Hogy állandóan szúrós szemmel nézed hogy én mit csinálok!Mi közöd van neked ahhoz?Akárhányszor odanézek te mindig engem stírtölsz...amikor Seth odaült hozzám akkor is!Miért csiálod ezt?-nah ezt jól megmondtam neki.
-Mi a bajod Emily?Csak odanéztem már az is baj?Tudod én is beszélni szerettem volna veled.Tegnap mért bőgtél ott az erdőbe meg mér lettél rosszul mikor a közeledbe voltam?És még tegnap érdekes jó voltam mikor hazavittelek,ugye?!
Ez meg mi az ördögről beszél?Én tegnap nem is jártam semmiféle erdőbe.És hogy érti azt,hogy hazavitt?Ezt nem értem.
-Mi van?Én tegnap nem is voltam az erdpbe és nem is bőgtem,meg hogy érted hogy hazavittél?
Thomas totál hülyének nézett,de nemtom miért.Én tényleg nem jártam semmiféle erdőbe.
-Emily azt hiszem neked emlékezetkiesésed van!
HOgy micsodám? Persze!DE ekkor sötétség terült el előttem.
Mikor felébredtem,egy ágyon voltam,a kezemen valami folyt...ÚRISTEN!Kórházba vagyok!DE miért?És ekkor minden eszember jutott!
Nem emlékeztem az erdőre,mikor Thomassal voltam.
-Kislányom,valaki hagyott itt neked egy levelet.-anya átnyújtott nekem egy fehér levelet,az elejére "Emilynek" volt ráírva.
Kobontottam.THOMASTÓL KAPTAM.MIt akar?A levélben ez állt:
"Sya Emily!
Remélem jól vagy.Amikor beszélgettünk,te elájultál megint,szóltam a tanárnak és bevittek a kórházba.Engem gyanúsítanak,hogy én löktelek el.DE ez nem igaz.Emlékezetkiesésed volt.Amikor meggyógyultál,az első nap mikor jössz suliba gyere be az igazgatóiba,hogy megbeszéljük ezt az igazgatóval is,mert nem hisz nekem.Kérlek,csak most az egyszer ments ki a bajból...a matekórás dolgot is köszi...eszméletlen,hogyan kened-vágo te a matekot.És ez a legfontosabb amit mondani szeretnék:beszélnem kell veled Emily.Mert ebbe az 1 hétbe csupa fura dolog van velünk és nem beszéljük meg...pedig nem is ismerjük egymást de akkor is.Máma éjjel,mikor a nővérek nem lesznek a szobádba és a szüleid is hazamennek,bemegyek az ablakon,és beszélek veled...ne félj nem fognak észrevenni...hiszen tudod mi vagyok.És ne ijedj meg!Nah addig is aludd ki magad mert hosszú leszek.Sya"