- Én is szeretlek nővérkém.

- Ő Adam nővére, Vivien Westwood . - világosított fel Suzie- és ahogy látom ma a szokottnál is morcosabb.

- Ti Westwoodok mindenhol ott vagytok? – nevettem el magam, mire mind a ketten elmosolyodtak. Ép az ebédlőben ültünk.

- Csak pikkel rám, volt reggel egy kis vitánk. Suzieval összemosolyogtunk.

- Tényleg, jut eszembe, ma elmennek a szüleim, és megengedték, hogy pizsibulit rendezzek.

- Szuper! Mikor lesz? – vágott bele Adam.

- Sajnálom, Ad, nem hinném, hogy apa abba is beleegyezzen, hogy egy fiúval aludjak egy házban, felügyelet nélkül. – pirult el.

- Ezt az égést –kuncogtam.

- De mozizni nyugodtan átjöhetsz, Renesmee mit szólsz hozzá? Szerinted alhatsz ma nálunk?

- Nem tudom, elsőnek megkérdezném – de legbelül nagyon is örültem.

- Klassz! Duzzogott Adam.

Két hete és két napja élek itt Forksban. A Forksi közép suliba járok. A nevem Renesmee Cullen, és félvámpír vagyok. Ők itt a barátaim: Adam Westwood, és Suzie Gilbert. Imádtam Forksot.

***

- Jó sok könyved van. – jegyeztem meg. Míg Adam egész otthonosan mozgott itt, én csak ámultam a ház láttán.

- Szeretek olvasni.

- Odasétáltam az egyik könyvespolchoz, és kiemeltem egy feketekönyvet. Az elején egy piros alma volt.(:D) Visszahelyeztem, és végig futattam a szememet a címeken. Az egyik polcon csak kalandregények voltak, míg a másodikon kemény törvénykönyvek. Gondolom Suzie szüleié, mesélte, hogy ők bírók.

Eltrécseltünk majd beraktunk egy DVD-t, és popcorn kíséretében elkezdtünk mozizni.

A film nagy meglepődésemre egy vámpírról szólt. Draculának hívták. Hallottam már róla, de a filmet még nem láttam. Mindenesetre tetszett. Volt benne egy farkasos rész, aminél nagyon furát éreztem. Bevillant egy kép, ahogyan egy farkas játszik egy kislánnyal. Utána teljes sötétség. Nem tudom mi volt ez, vagy miért láttam. Hirtelen ideges lettem, hogy mindenhol csak farkasok vannak. Elegem volt, komolyan kezdek magamtól félni.

- Hoztam neked egy pizsamát! – mondta Suzie. Már Adam is hazament, és lefeküdni készülődtünk. A fürdőszobába voltunk, majd Suzie magamra hagyott, hogy lezuhanyozhassak. Tele volt a fejem, és nem segített a zuhany se. Úgy éreztem, hogy bármikor szétcsattanhat. Én meg szétesek… Mi volt az a látomás? Miért láttam? Miért én láttam? Kik voltak, és miért pont farkas? Annyi kérdéscikázott a fejembe. Végeztémmel, felöltöztem, és akkor… akkor ott találtam magam felöltözve az üres kádban. Zokogtam, azt hiszem kiborultam. Olyan érzésem volt, hogy ez a valami túltesz rajtam, és már nem bírom.

Nem tudom, meddig lehettem, így de kopogtattak az ajtón. Majd újra és újra.

- Renesmee, jól vagy? Nem válaszoltam, nem voltam rá képes.

- Oké, figyelj, most bemegyek!

Bejött, és ahogy meglátott egyből odarohant. Nem érdekelt, hogy mit lát, ha rám nézz, nem érdekelt hogyan festhetek. De meg volt rémülve, láttam rajta.

- Minden rendben? Renesmee jól vagy? – majd bemászott hozzám, a kádba.

Erőt vettem magamon és ránéztem.

- Én sajnálom, nem akartam… én csak köszönöm neked, mindent, amit tettél – nyögtem ki vékony hangon.

- Mi, nem értem? Mi a baj, tudod, hogy elmondhatod. Legbelül keserűen felnevettem, mert van, olyan dolog amit nem mondhatok el.

- Csak egyszerűen köszönöm- öleltem meg- hogy a barátom vagy.

Elmosolyodott. – Hát mire jók a barátok, ha nem, arra hogy megvigasztalják egymást- ölelt vissza.