Ma nagyon boldogan és izgatottan feküdtem le. Boldog voltam a mai nap miatt, és talán reménykedtem, hogy elmesélhetem mind ezt a farkasomnak. Anyáék is nagyon boldogok voltak, fel is vetették azt az ötletet, hogy szervezhetnénk egy lakásavató bulit, amikre meghívhatnám újdonsült barátaimat is. Barátok. Melegség járta át a szívemet. Nem azt mondom, hogy soha nem voltak barátaim, a családtagjaim voltak a legjobb barátaim, de ez más. A régi sulimba egytől-egyig elkényeztetett cicababák járkáltak, akiknek az élete abból állt, hogy vinnyognak milyen rossz az élet velük. Nagyon nagy a problémájuk: nem engedik el őket buliba, letörött a körmük, a fodrászuk nem fogadta őket. Igen, ezt mind tőlük hallottam. Néha kedvet kapnék hozzá, hogy megmutassam mi is az a VALÓSÁG. De ez már a múlt, életemnek ezt a szakaszát is lezártam. Alig vártam a holnapot. Vártam, hogy újra találkozzak Adamékkel. Valahogy éreztem, hogy ebből az érzésből, egy igaz barátság is születhet. Vajon ők is így éreznek? Vajon tényleg jó barátjuk tudok lenni? Anélkül hogy bármi veszélyt jelenthetek rájuk? Amikor túlzsúfolt lett a fejem, elaludtam.

Álmomban megint erdőben voltam, izgatottan vártam őrangyalom felbukkanását. De nem jött. Miért nincs már itt? Nem akar rám vigyázni többé? Elindultam az erdő közepébe. A szél bele kapott a hajamba, furcsa dejavu érzésem lett. Tudtam, hogy valami rossz fog történni, de azt nem, hogy mi. Rá kell, hogy jöjjek! Egyre beljebb mentem és egyre fogyott a fény. Aztán kiértem egy tisztásra. Nem kellett volna. Minden, amit csak láttam, beborította a bordó vér látványa. Mindenütt. A vöröslő fűben csontok halmaza, mellette kitépett szervek voltak. Nem bírtam nézni a halál tisztásának látványát. Mi ez? Aztán egy gondoltat foszlány jutott az eszembe. Hol van ő? Miért nincs itt velem? A szemem akaratlanul is kinyílt és a csonthalmazra tekintett. NEM, AZ NEM LEHET!!! A könnycseppek őrjítő orkán erejével csorogtak az arcomon. Nem lehet ő! Ezzel a képpel riadtam föl.

***

Nem tudtam visszaaludni, inkább vettem egy forró fürdőt. Nem akartam az álmomon gondolkodni, nem tudom melyik a rosszabb, az hogy mindent vér borított el, vagy az hogy azt hiszem a farkas barátom… szóval, hogy lehet ő feküdt ott összetörve. Inkább az utóbbira tippelnék. Aztán mérges lettem magamra, mert egy álmot, már teljesen valóságosnak tekintek. Ilyen nincs a világba – hitegettem magam. Próbáltam nem rá gondolni, de az a látvány… egyszerre volt szörnyű, hihetetlen, de mégis valóságos. Összeborzadtam. Még szerencse, hogy apa és anya elmentek vadászni, így apa nem olvashatja ki a gondolataimat. Alice pedig, félvámpírságom miatt nem láthatta az álmom, maximum csak annyit, hogy rosszat álmodtam. Ez a harmadik napom itt, Forksban. A forró fürdő után felöltöztem, és vártam a percet mikor indulhatok a suliba. Ilyen se sokszor fordult elő velem.

Lementem a nappaliba, ahol (már apáék visszajöttek) mindenki rám várt.

Kimentem, hogy megnézzem az újdonsült autómat, ami a garázs előtt állt. És ott állt, életem első autója, piros masnival átkötve.

Suzie nagyon félénk lány volt, nem beszélgettünk bizalmas dolgokról vagy ilyenek, de éreztem, hogy ő elfogadott barátnőjének. Így teltek az órák, és én teljesítettem Adamnak tett ígéretemet, miszerint haza viszem.