Amint Lily meglátott az ajtójuk előtt be akarta csukni, de én hirtelen az ajtó és a küszöb közé tettem a lábamat, ezért nem csukhatta be az ajtót. Kénytelen volt velem beszélni.
-         Hát te meg megint mit akarsz?- kérdezte de nagyon goromba volt velem.
-         Hogy mersz olyanokat írni rólam, hogy nézzek tükörbe? Én mindig melletted álltam de te nem értetted meg, hogy nem mondhatom el. Mert ami családi titok az nem csak az én titkom.
-         Hát már megint ezért jöttél? Hát nem bírsz leszállni már erről a témáról?
-         Hát nem, mert a blogodba egyáltalán nem azokat a dolgokat írtad le ami az igazság!!!- szóltam neki vissza de már majdnem felpofoztam.
-         És mégis mi lenne az igazság? Jaj nehogy sírjál. Fussál anyucihoz. Ja hoppá az nincs is otthon biztos rühellte a képedet ezért nem jöttek haza.
Ezekkel a megjegyzésekkel én felelőtlenül beszóltam neki de utána meg is bántam.
-         Te dumálsz nekem akinek meghalt az apja. Az anyád meg nem is kíváncsi rád. Nincs is normális barátnőd én voltam az-az egy lány a suliból aki melletted állt. Különben is Anastazia és Cleo is csak azért barátkozik veled mert most pénzt kaptatok.
-         Na én ezt nem folytatom. Most már komolyan szálljál le rólam. Elegem van már a baromságaidból. A soha viszont nem látásra.
Majd teljes erejéből belökte az ajtót. Az ajtó előtt álltam megdermedve az elhangzottaktól és csak ennyit halottam „ Utállak”  .Ez biztos Lily volt. Én meg éreztem, hogy már megint sírok. Kellet nekem eljönni? Kérdeztem saját magamtól. Most már végképp nem érdekelt semmi és hazafutottam. Amint beléptem a házunkba első utam anyáék szobája volt. Már nagyon hiányoztak és még hogy 3-4 napon belül hazaérnek. Az éjjeliszekrényre nézve megláttam egy képet ahol anya és apa ülnek egy nagyon szép tisztáson. Levettem a szekrényről a képtartót mert kiakartam venni a képet belőle. Amikor kinyitottam a hátulját egy térképet találtam bekarikázva egy hellyel. Nem tudtam, hogy ez hol lehet de biztos eltudok oda jutni valahogyan. Összehajtogattam a térképet és belegyömöszöltem a nadrágom zsebébe. Kiléptem az ajtón és egyenesen a Cullen ház garázsa felé tartottam mert ott volt a bicajom. Kihoztam, felültem rá és elindultam az országút felé. Nem zavart nagyon, hogy milyen messze lehet ez a hely csak az, hogy mi lehet ott. Kiértem az országút széléhez, kinyitottam a térképet. Láttam, hogy az országúton kell menjek egy leágazásig csak ez az egy leágazás volt jobbra semmilyen más és ott menjek be. És egyenesen amíg egy földúthoz nem érek ott majd áljak meg. Hát rendben bizti nem olyan hosszú ez az út. Már egy jó ideje csak mentem. Vajon milyen messze lehet még az a leágazás. Amikor ezt kimondtam már meg is láttam a leágazást. Na jó az már nincs olyan messze. Befordultam és ott is csak mentem mentem és mentem. Hát ez nem volt olyan hosszú út mint az eddigi. Kezdtem megéhezni. Megláttam a földutat. Megálltam ,szálltam a bicajról. Szerencse, hogy nálam maradt egy csoki. Kinyitottam megint a térképet. Keletre kellet haladnom. Gondoltam futok hiszen itt senki sem lát meg. Már kezdett sötétedni. Sietnem kellene. Futottam közben néztem a térképet. Körülbelül már ott kéne lennem a bekarikázott helyen. Amikor felnéztem akkor látom, hogy a fák vonalának már majdnem vége ezért lassítottam. És abban a pillanatban amint kibújtam a fák közül megláttam azt a helyet ahol az a kép készült amin anya és apa ülnek a fűben. Szóval a térkép ezt helyet mutatta. Ez valami mesés. Álmomban nem láttam még ilyen szép helyet. Leültem a fűbe és megettem a csokimat. Hátra dőltem a fűbe ,hogy láthassam mit takartak el a fák lombja. Megláttam a csillagokat és a holdat. Haza kéne már indulnom. Nagyiék biztosan aggódnak miattam. Lefényképeztem ezt helyet hátha nem tudok ide már többet eljönni. Elindultam vissza a bicajomhoz. Gyorsan leértem lepattantam a bicajra és nekivágtam a hosszú útnak. Nem tudom hány óra lehetett nagyon az sem érdekelt csak az az egy dolog számított hogy ott lehettem azon a helyen ha még csak pár percig is. Ezeket gondolva döbbentem rá , hogy már a Cullen házhoz tartó földúthoz értem. Gyorsan be is fordultam. Még szerencse, hogy senki sem látta, hogy beraktam a bicajt és gyorsan befutottam a házunkba. Nagy meglepetésemre anyuék már otthon voltak.
-         Szia anya és apa!- odafutottam hozzájuk és szorosan megöleltem őket.
-         Szia Nessie.- néztek rám mind a ketten dühösen.- Te meg merre jártál és mért van szét szedve a kép az éjjeliszekrényemen?
-         Hát az úgy volt, hogy…- próbáltam magamat kimagyarázni.
-         Tudod mit?- kérdezte anya nagyon mérgesen.- Takarodj a szobádba és mától szobafogság. Suli után közvetlenül haza.
Elmentem a szobámba. Most már anya is ellenem van. De muszáj volt ma elmennem valahova sétálni mert nem bírtam a bezártságot. Most már tényleg senkivel sem tudok beszélgetni. El mentem lefürdeni és bebújtam az ágyba. Sírva aludtam el az nap éjjel. Másnap reggel apa jött be kelteni és hozta az ajándékomat. De engemet az sem érdekelt ezért kiütöttem a kezéből és hallottam amint összetörik benne valami. Apa csendben kiment a szobámból és elmondta anyának a történteket.
-         Bementem Nessiehez hogy felébresszem meg persze az ajándékot is vittem de ő kiütötte a kezemből.
-         Nem tudom mi lett ezzel a lánnyal lehet, hogy pszichológushoz kéne vinni.
Na azt már nem. Nem elég, hogy senki sem barátkozik velem de még gyogyósnak is gondolnának. Nekem itt van végem. Azt hiszem új barátokra kéne szert tennem a szünetekben. Már meg is van, hogy kik lesznek azok. Ma sötétbe öltöztem. Felvettem a szürke converse cipőmet. Egy fekete pulcsit igaz alá egy citromsárga felsőt de úgy se vetem le a pulcsimat. És egy sötét farmert. Ma úgy döntöttem ebben megyek suliban. Nem is ált olyan rosszul. Sőt igazán tetszett. Felkaptam a suli táskám. Amikor kiléptem a szobámból a szüleim és Jake is furcsán néztek rám. Csak egy pillanatra néztem rájuk. Elindultam a bejárati ajtó felé, hogy szóljak Emmettnek, hogy vigyen el suliba. Amikor a sulihoz értünk épp akkor fordult be Lily a sarkon az újdonsült barátnőivel. Meg is bámultak tuti ki is beszéltek. De ezzel se törődtem és elindultam a suli felé legalább addig nem kéne odamennem a zűrös bandához amíg Emmett el nem megy. Bioszon a zűrös banda egyik tagja ült mögöttem és most kivételesen hozzám szólt.
-         Psszt. Te. Ebéd szünetben nem akarsz odaülni hozzánk?- kérdezte tőlem én persze meglepődtem ezen.
-         Hát persze, hogy odaülök.
Eljött az ebédszünet. Látom hogy az újdonsült barátnőm már ott ül az egyik asztalnál a baráti körével és int, hogy menjek oda. A pultról elvettem egy almát és egy vizet. Ma csak ennyi lesz az ebédem. Furcsán nézett rám a többi lány amikor feléjük indultam.
-         Szisztok leülhetek ide?
-         Hát persze.- mondta barátságosan a biosz órás lány.
-         Neked mi is a neved?- kérdezte egy másik csaj.
-         Renesme. De csak Nessienek hívnak a legtöbben.
-         Helo én Chelsee vagyok.- mondta az egyik csaj.
-         Én meg Sarah.- mondta egy másik.
-         Én Kimberly vagyok.
-         Én meg Amii. –mutatkozott be a biosz órás lány.
-         Üdvözlünk a csapatunkban. Persze ha csatlakozol hozzánk.- szólt hozzám Sarah.
-         Persze, hogy csatlakozok.
-         Oké akkor ma délután talizzunk Lisaék házától 3házzal odébb. Egy kicsit rongálunk a házukon.
-         Figyu én büntiben vagyok.- mondtam és a többiek furcsán néztek rám.- De eltudok lógni. Majd valahogyan megoldom.
Hamar vége lett az ebéd szünetnek . Még lesz egy matekom aztán mehetek haza. Matek órám hamar eltelt siettem ki az épületből. Gyorsan sétáltam, de persze nem feltűnően. Megváltoztattam, de nem fogom megmutatni az igazi énemet. Örültem annak, hogy belekerültem egy jó csapatba, akik kedvelnek. Ma délután megismerem őket. Majd valahogy kiszökök. Nem gondolok rá, ez a lényeg. Hamar hazaértem, dühösen berontottam a Cullen házba. Már senki nem csodálkozott, nem ettem és nem ittam. Pedig vér is volt, mondták hogy igyak de nem kértem és kirohantam. Anya bent várt a konyhába és intett hogy mennyek oda. Ha jó lennék oda mennék, de ránéztem az időre és inkább bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Kinéztem az ablakon és megijedtem, épp apa rakta a rácsot az ablakomra. Tisztára dühös voltam, mi okból raknak az ablakomra rácsot?
-         Ez meg mi? – ordítottam, de apa csak tovább csinálta. Kimentem anyuhoz és oda álltam elé.
-         Kicsim, nem látom a tévét. – mondta anya nyugodtan.
-         Nem érdekel! De miért ragtatok rácsot az ablakomra? – kérdeztem felháborodva.
-         Kicsim..- kezdte, de én közbe vágtam.
-         Ne kicsinyezz! Nem vagyok már gyerek!
-         De az vagy, egy neveletlen gyerek akinek fogalma sincs a jó maga viseletről. Holnap jönnek hozzánk Olaszországból Aroék, hogy megnézzék hogyan élünk. Ez egyfajta ellenőrzés, 2 éve csinálják. De ha megtudják hogy te ilyen vagy, akkor elvesznek tőlünk. – Anya felállt és megfogta a kezemet. De én nem engedtem. Nem is rossz ötlet ha elvinnének.
-         És akkor mi van, ha elvisznek? Legalább megszabadultok tőlem. – szóltam neki, de már egy kicsit ideges voltam.
-         Hogy mondhatsz ilyet? Nekünk, te vagy a legfontosabb.
-         Akkor miért nem hagytok élni? Komolyan, itt beszélsz nekem és nem tesztek érte semmit. Tudod mit, elegem van hogy egy kislánynak tartotok. Utálok vámpír lenni, utálok élni azt szeretném ha nem lenne családom és szabad ember akarok lenni. – kiabáltam már. Dühös voltam, minden egyes porcikámba a pokol tüzes fenekére kívántam a szüleimet.
-         Nem tudtam hogy így érzel, akkor tessék ott van az ajtó. Mehetsz, de remélem tudod hogy ha azon az ajtón kimész nem jössz vissza. – mondta anya, de már sírt. De a szívem, a lelkem és az agyam is azt súgta hogy mennyek. Bementem a szobámba, felkaptam a cuccomat és kimentem az ajtón magam előtt hagyva a múltat, ami öröké kísérteni fog.
Még volt 2 órám, ahhoz hogy találkozzak a barátaimmal. Nem tudtam hogy hova mennyek, csak egy emberre számíthattam. De nem tudom hogy ő igazából hol lakik. Na de mindegy majd megtalálom. Elindultam ahhoz az emberhez aki megváltoztatta az életemet. Elmentem Lily háza előtt, és azt láttam hogy kint van és sír. Oda néztem, ő meg rám de aztán elviharoztam. Talán bunkó volt ez tőlem, de nem érdekel. Ő is bunkó velem, akkor én miért ne?
Lisaék házához értem, nem is hittem a szememnek. A szívem összetört, össze tudtam volna esni. Hogy lehet ez? Nem hittem el amit látok. Ott álltam percekig mozdulatlanul. A szívem hevesebben vert mint eddig. Nagyon fájt amit ép abban a percben láttam.