V�rva v�rt nap, v�ratlan kellemetlens�g.

Lassan kezdett minden vissza�llni a r�gi ker�kv�g�sba. Visszakaptam a l�thatatlan aur�mat, sz�val nem volt gond. Egy h�t telt el. Egyre izgatottabb lettem a k�lt�z�st�l. Pedig ez nem vall r�m. �ltal�ban semmi �jat nem v�rok, de most van ez a furcsa �rz�sem. �s, persze mindennap a farkassal �lmodtam. Most is s�t�ltunk egy erd�be.
Egy h�t m�lva.
Egy erd�ben s�t�lok, mellettem j�n egy farkas. Egy rozsdasz�n� farkas. Nem f�lek t�le. Nem, ez soha eszembe se jutott. �gy �rzem, mintha a bar�tom lenne. Az is. Mindig �v engem. Mes�lek neki minden f�l�r�l, legink�bb az �letemr�l. Meleg az arcom. Mi�rt? R�n�zek a farkasra, aki mintha mosolyogna, vagy vicsorogna. Mit jelent ez? Ki ny�lik a szemem. A napf�ny az arcomba vil�g�t. R�n�ztem az �r�ra, m�r d�l is elm�lt. �, lek�sem a pakol�st. Tegnap �sszepakoltam a cuccomat nagyj�b�l. Gyorsan felkaptam a k�nt�s�met, �s rohantam is le.
- Elk�st�l, m�r hajnalban kiraktunk mindent. – kacsintott Emmett.
- K�nny� annak, aki nem alszik. A szoba �res volt. M�g a k�pek is elt�ntek a falr�l.
- A t�bbiek?
- Elmentek vad�szni, �n itt maradtam, hogy vigy�zzak r�d. - nevetett
- Emmett! Nekem nem kell b�biszitter.
- Tudom �n azt Csipker�zsika, de ami musz�j az musz�j.
- Kedves, hogy k�teless�gednek �rzed a testi �ps�gemet. V�g�l is… te j� �g! Any��k vad�szni mentek? Emmett s�t a nap. Nem annyira persze, k�l�nben nem k�lt�zt�nk volna ide, de akkor is – gondoltam.
- F�lsz, hogy r�juk t�mad egy hegyi medve, vagy net�n a nap az �let�ket k�veteli? – viccel�d�tt.
- Ha-ha. �n megyek �t�lt�zni, m�g tegnap kik�sz�tettem a mai ruh�mat.
Ezt a h�zat is elhagyom. Fel�lt�ztem, �s b�cs�t mondtam eddigi �letemnek. Egy �j �let kezd�dik. Igen, �s ez jobb lesz, hat�rozottan tudom.
Rep�l�g�ppel �rkezt�nk Forks-ba. Minden m�s volt, m�g a leveg� is. Hat�rozottan rossz id� volt. Nagyapa kocsija m�r v�rt minket, ugyanis azt �thozattuk, hogy el tudjunk innen menni. Anya �s apa nem j�ttek. Azt hiszem �k most „de j� �jra itt” est�t tartanak. Feleleven�tik a m�ltat. V�gre meg�rkezt�nk. B�r nem ismertem ezt a helyet, tudtam, hogy ez az otthonom.
Egy nagy �vegh�z el�tt �lltunk, egy erd� k�zep�n.
- Isten hozott �jra itthon kicsim! –�lelt �t Esme
Bel�pve a h�zba Rose, Alice �s Esme t�rt�neteket mondtak kiskoromb�l. Nagyon belej�ttek a nosztalgi�z�sba, �s �n hamar ki is f�radtam. D�bbenten n�ztem az �r�ra, ami azt mutatta, hogy �jf�l lesz. Szerencs�re volt egy �gybet�t, amin nyugov�ra hajthattam a fejem.
�lmomban megint egy erd�be voltam. Most a sz�l is f�jt, �reztem, ahogy v�gigmegy a gerincem vonal�n. Neszt hallottam a h�tam m�g�tt. A farkas �cs�rg�tt egy fat�rzs�n kutat� szemeit az eny�mbe f�rta. Elmosolyodtam.
- V�rt�l r�m, igaz?
Fel�llt �s a fej�t lehajtotta. Odamentem hozz� �s megsimogattam az �ll�t.
- Tudod, m�g nem is adtam neked nevet. Megnyalta a kezem.
- Ez neh�z – gondolkodtam el – mi lenne a megfelel� n�v a sz�modra?
- S�t�lunk? A farkas egyb�l leugrott a f�ldre, majd elindultunk. Nem tudtam merre.
A sz�l belekapott a hajamba. Hirtelen nyugtalan lettem. De nem csak �n. A farkas felh�zta �llkapcs�t �s morg� hangot adott ki, ami egyre hangosabb lett. Nem mozdultunk. Azt�n s�ri cs�nd, �s valami leszakadt. H�tra fordultam, �s v�ge.
Hirtelen felugrottam. K�nnycseppek peregtek az arcomon. Ez csak egy �lom. Csak egy �lom!- nyugtattam magam. – Nyugi, csak megijedtem egy picit semmi baj!- szor�tottam a l�bam magamhoz.