HURR�, K�LT�Z�NK!

Reggel a be�rad� napf�nyre keltem. Elmerengtem az �lmomon, amit este �lmodtam. Egy farkas, aki kicsi korom �ta velem van. R�gen gyakran �lmodtam farkasr�l, de azt�n az ut�bbi id�ben elfeledtem azt az �lmot. Legt�bbsz�r csak, s�t�lok egy erd�ben �s a farkassal besz�lgetek. Persze � nem sz�l vissza, csak pislog, hogy meg�rtette. Furcsa. Izgatottan keltem ki az �gyb�l, mert ma eld�l, hogy lel�p�nk-e vagy sem. Tal�n most semmire se v�gyok jobban.
- Szia, Anya!
- Szia, Kicsim!
Anya mosolyogva �dv�z�lt. Ezek szerint m�r nem haragszik r�m, annyira.
- J� reggelt! – k�sz�ntem a t�bbi csal�dtagomnak.
Mikor mondj�k el v�gre? Kezdtem t�relmetlen lenni.
- Att�l tartok a l�nyunk szeretn� tudni, hogy k�lt�z�nk-e vagy sem, Bella. Tal�n meg k�ne mondanunk. - sz�lt apa.
Apa! Tudod, hogy nem szeretem, ha kihalhatod a gondolataimat. – �zentem neki gondolatban, amin � j�l kuncogott.
- Nem tehetek r�la. – v�dekezve felemelte a kez�t.
- �gy d�nt�tt�nk, hogy k�t h�t m�lva k�lt�z�nk – kezdtem meg�r�lni – de addig is bocs�natot kell k�rned az oszt�lyt�rsadt�l.
- De apa! M�g �n k�rjek bocs�natot? Na, j� megpr�b�lom. – pirultam el. Elv�gre nem kell sz�vb�l j�nnie. – gondoltam.
- Van m�g valami – mondta anya – Meg kell �g�rned, hogy nem, teszel t�bbet ilyet.
- Meg�g�rem.
Akkor k�t h�t m�lva k�lt�z�nk. – jelentette ki Emmett.
Lezuhanyoztam, felk�sz�tettem magam a sulira l�lekben. Ma anya vitt az iskol�ba.
- Kicsim, tudod hova fogunk menni?
- Suliba?. – nevettem el magam.
- Nagyon vicces, ez komoly.
T�z �v alatt a komolysz�t legal�bb ezerszer hallottam, �s a legjobb hogy mind nekem sz�lt. M�r untam.
- Bocs�nat anya, sz�val hova megy�nk?
- Arizon�ba, van egy kis v�ros, ahol mindig rossz az id�. A neve Forks.
- Ott sz�let�l. - v�gtam k�zbe, mire � elmosolyodott.
- Igen, �s ott ismertem meg ap�dat is, nagyon fontos sz�momra az a hely. Sz�val k�rlek…
- Ok�, ok� nincs semmi z�r, meg�g�rtem.
- De anya nem f�lsz, hogy a bar�taid megl�tnak, �s r�j�nnek, hogy semmit nem �regedt�l?
- De, kicsit tartok t�le, v�g�l is r��r�nk akkor agyalni rajta nem? – mosolygott r�m.
Anya sokat mes�lt Forksr�l kicsi koromban, elmondta, hogy mi�rt ment oda, �s hogy tal�lkozott ap�val.
- Meg�rkezt�nk. Bocs�natot fogsz k�rni a l�nyt�l? – n�zett komolyan a szemembe.
- Anya! Hazudtam �n neked? – tettetem s�rt�d�tts�get, majd elk�sz�ntem t�le.
***
Az els� �r�m matek volt. Szinte minden �r�t untam. Mi �rtelme, ha �jra �s �jra iskol�ba kell j�rnod? Persze az se h�tr�ny, ha van a csal�dba egy kit�n� irathamis�t�. Elmosolyodtam. Tiszt�ra mintha a maffi�r�l besz�ln�nk. A teremben a legh�ts� pad volt a helyem, ahol egyed�l �ltem. K�nyelmesen elny�lhattam, �s csak a tan�r rosszall� tekintet�t kellet n�znem. A sz�netben l�thatatlan szoktam lenni, eddig. Most mindenki azt figyelte, hogy mit csin�lok. De gy�v�k! Nyilv�n tudni akarj�k, hogy mi lesz. Nem kell f�lnetek p�r nap �s t�bbet az �letbe nem fogtok l�tni- gondoltam. �s akkor megjelent Tiffany kir�lykisasszony szem�lyesen, t�rsulat�val egy�tt. A teremben pattan�sig fesz�ltek az idegek. Mindenki kett�nket n�zett. Azt hiszem itt az �n id�m. Fel�lltam �s odamentem az asztal�hoz, ahol bamb�n a k�pembe b�multak. Megk�sz�r�ltem a torkom.
- H�t te meg mit keresel itt? Azt hittem m�r m�s f�ldr�szen vagy. – k�sz�nt�tt Tiffany, mire a t�bbiek elkezdtek h�ly�n kuncogni. Nagy nehezemre esett nem visszav�gni.  Azt olvastam, ha valaki ellens�gesen fordul fel�d, te szeretettel v�laszolj vissza. H�t a szeretet, az itt m�rf�ldk�.
- Nektek is j� reggelt! – mosolyogtam neg�desen. -� nem hiszem, el Tiffany az arcodon van egy kis z�ld folt. Mire � gyorsan el�kapott egy t�kr�t �s az arc�t vizslattak. Na, ezt j�l elsz�rtam. - Akarom mondani, szeretn�k bocs�natot k�rni t�led. Bocs�nat.
Na, ezzel meg is voln�nk. Kesely� kir�lykisasszony bocs�nat k�r�se kipip�lva. H�tat ford�tottam, v�laszra nem v�rva �s elindultam a k�vetkez� �r�mra. A t�bbi �ra m�g unalmasabban telt. Ak�rhova mentem di�kok figyeltek, ami kezdett irrit�lni. Ilyenkor mi lett a l�thatatlans�gommal? Alig v�rtam, hogy kicsengessenek �s �n elh�zzam innen a cs�kot. Az a tudat, hogy k�t h�t m�lva �r�kk� elhagyom ezt a sulit felvid�tott. Pomp�s. Alice m�r v�rt r�m, kik�rdezett, hogy telt a napom.
- Te jobban tudod. – jegyeztem meg, mire � elmosolyodott