Ha �jrakezdhetn�m, az �letemet semmin se v�ltoztatn�k. Kicsit furcsa, mert el�g z�r�s volt. De ha nem tettem volna meg, tal�n soha nem l�ttam volna �t. Sz�val semmit se b�ntam meg azt hiszem, �s ez j� �rz�s. Egy bolond gyerek vagyok, vagyis voltam. Minden napom csak elrep�lt, �s �n nem �ltem meg. Nem tudom mikor szerettem bele. Tal�n gyermekkoromban? Nem, az nem lehet. De mindig �reztem a hi�ny�t. Egyed�l az id� m�lt el. Megtal�ltam a szerelmemet. Minden �des forr� �rint�se, leheletnyi �des cs�kja. Senkinek nem adn�m. �n benne vagyok, � pedig bennem. A lelk�nk egybe forrt. Mondhatni a d�mon sz�v�be angyal k�lt�z�tt. Am�g mellettem van, minden nap egy csoda.

Bent a szob�mba csin�ltam a h�zimat, amikor egy mennyd�rg� hang ord�tott. M�r v�rtam.
- Renesmee Carlie Cullen, azonnal gyere le! - trappolva elindultam a nappaliba.
- Magyar�zd ezt meg Renesmee, mi�rt t�rt�nik mindig ez? – k�vetelte anya.
- Nem tudom, legf�k�pp az�rt nem, mert az a szem�t meg�rdemelte, amit kapott. – v�laszoltam nemes egyszer�s�ggel.
Mindenki a konyh�ban volt, �s engem figyeltek.
M�g Alice is fesz�lt figyelemmel n�zett r�nk. Esme, Carlisle �s Jasper arca azonban nyugodt volt.
- Ez nem olyan vicces dolog, mint amilyennek gondolod. – sz�lt k�zbe apa.
Gondoltam �n ilyesmire? – k�rdeztem gondolatban.
- Az igazgat� nagyon d�h�s volt, a l�ny sz�lei mag�n k�v�l voltak. Ez nem j�t�k kisl�nyom, a csal�dod �ll vagy bukik rajta. Megnyugodott. Gyan�tom ez Jasper hat�sa lesz. �k itt a csal�dom. V�mp�rok, �s �n, nos, �n minden tekintetben a fekete b�r�ny vagyok. F�lv�rnek sz�lettem, ami azt jelenti, hogy f�lig ember f�lig v�mp�r vagyok. A sz�leim, Edward �s Bella Cullen. A nagysz�leim, Carlisle �s Esme Cullen. Nagyb�ty�im, Emmett, �s Jasper, nagyn�n�im Rosalie �s Alice. J� nagycsal�d vagyunk. Van egy ann�l is nagyobb titkunk, amit m�r eml�tettem. Vannak k�pess�geink is. Jasper a k�r�l�tte l�v�k �rz�seit tudja befoly�solni, p�rja Alice a j�v�be l�t. Apa gondolatolvas� �s nagyon gyors, m�g anya ment�lis pajzsokat tud tologatni. Ez bonyolult. Emmett, a testi alkata, Rosalie meg a sz�ps�ge a k�pess�ge. Esme szenved�lyesen tud szeretni, Carlisle � b�rja a v�rt. M�rmint azt �ppens�ggel mindannyian b�rjuk. A nagyapa orvos, �s ez�rt nem egyszer k�zel ker�l v�rz� betegekhez, de rettent� nagy �nuralm�nak k�sz�nhet�en �leteket ment, minthogy elvenn� azokat. �n pedig �lm�nyeket, gondolatokat tudok �tadni m�soknak. De m�r vagy egy �ve nem pr�b�lkoztam meg vele. Szeretn�k norm�lis �letet �lni, ami butas�g, mert soha nem leszek norm�lis, soha nem leszek ember.
De pr�b�lkozni lehet nem?
- Sz�val k�lt�z�nk? De j�. –mondtam. Ebben az �vben harmadj�ra �lltunk tov�bb. Ki miatt? Lehet tippelni.
- Kicsim ez nem j�t�k. - mondta nagypapa.
- Tudom nagyapa, �s sajn�lom, de az a k�gy�, hidd el r�szolg�lt arra, amit kapott, �s nem kapott valami sokat.
Emmett elkuncogott, de Rosalie gyilkos pillant�s�t�l �jra fapof�t v�gott.
- Helyes szerinted egy j�val gyeng�bb l�nyt b�ntani? – k�rdezte apa.
Nem volt olyan emberi, mint hiszed – gondoltam, amit persze apa hallott. Ezt a sz�v�st.
- Csak egy pofont kapott bizonygattam, - �s nem volt er�s vagy valami. Szerintem nem is f�jt neki. Ami igaz is volt, nagyon bep�ccentem, de �gyeltem r� hogy semmi baja ne legyen, egy kis �szhez t�r�st�l.
- Ez nem az els� alkalom volt. – jelentette ki anya szomor�an.
- Mi�rt eddig kit �t�ttem meg?
- Tudod nagyon j�l mire gondoltam.
- De m�r nem tudunk ellene tenni, Renesmee k�s� van ideje lefek�dni. - mentett meg nagyi.
- Nem lesz semmi baj, eld�ntj�k, hogy mi lesz, �s egy�tt nekiv�gunk. – sz�lt nagyapa.
- J� �jszak�t! – k�sz�ntem el mindenkit�l.
Este egy �rdekes �lmom volt olyan, amit m�r �lmodtam. Valami meg fog v�ltozni. �reztem.