(Jacob szemszöge)

Minden egy pillanat alatt…

Bella egy pillanat alatt tűnt el mellőlem és a másik pillanatban már csak a sikítását hallottam…

- Bella, Bella! Jól vagy kérlek, ébredj fel… Bella.

- Jacob segíts felvinni a műtőbe- szólalt meg Carlail - ki kell vennünk belőle a gyereket vagy meghal!

Felkaptam Bellát és felfutottam vele a műtőbe. Mikor felértünk a műtőbe Bella elkezdett ébredezni és a következő pillanatban mintha gyilkolnák torkaszakadtából üvöltött.

Alig hallottam Carlail hangját

- Rendben, szikét. - Mondta határozottan.

- És mi lesz a gyerekkel?

- Jake, Bella vagy a baba… Bella nem éli túl, ha most nem veszem ki belőle azt a babát, de lehet, hogy a gyerek túléli, de ha Bella meghal, akkor egyikük sem éli túl…

A következő pillanatban hangos sikítás tört elő Bellából és vergődni kezdett a műtőasztalon.

- Rendben- Nyújtottam felé a szikét és lefogtam Bellát. Fájt, de visszaemlékeztem azokra a napokra mikor Bella Neszivel volt terhes… megint ugyan az a kép volt előttem hogy szerelmem haldoklik és az én kezeim közt.

Bella sikítása abbamarad nem jött ki hang a torkán és lassan lecsillapodott a vergődése is…

Egyszerre csak egy baba sírása törte meg a hirtelen, de rövid csendet.

- Egészséges?- kérdeztem kicsit nyugodtabban…

- Igen…- Elice nyitott be a szobába.

- Carlail tedd le ő jól lesz de Bellát nem látom…Csinálj valami t- Elice bejött a szobába és félre lökött …éreztem hogy morfiumot a ad be Bellának.

- Elice felhívtad Edwardot? - Kérdezte Egy fioláért nyúlva Carlail

- Igen és jön…

- Mikor ér ide?- Kérdeztem kétségbe esve…

- 2 óra kb. mert. Carlail túl sok vér és… ég a torkom… nem bírom…

- Bírd ki lányom… menj arrébb, vagy inkább ki!

- Mi történik?- kérdeztem

- Jake, Bella már nem vámpír. Már egy órával ezelőtt el kezdtem érezni az ember vérét.

Odarohantam és segítettem neki.

Bella eszméletén kívül, még de hála istennek Carlail visszahozta őt a halálból.

Mikor Elice megmondta, hogy minden rendben megkönnyebbültem.

(Ismét Bella szemszöge)

Kicsi farkas

- Bella fent vagy?- Kérdezte egy selymes hang.

- Edward…

- Ne beszélj… Nagyon rossz állapotban, vagy de meg fogsz gyógyulni Bella.

- Hol voltál?

- Tanyaék-nál.

- Visszamész?

- Nem. Te fogsz elmenni, ha meggyógyultál.

- Mi én ezt nem értem …hozzád tartozom ,nem ,nem ,nem- fel akartam ülni de nem tudtam annyira fájt a hasam  és a fejem is majd szétrobbant.

- Bella ne erősködj… megint ember vagy, és amúgy is kötöttem a Volturival egy egyezséget…

- Milyen egyességet?- Néztem rá bután.

- Hozzájuk kötözünk és megtanítjuk őket önkontrolra, hogy ne bántsanak embereket. Evvel segíthetünk a világon és megmenthetlek téged és a többi embert is. De ennek az a feltétele, hogy oda költözöm és az erőm használatát ők birtokolják.

- Veled megyek!- erősködtem

- Bella, szeretlek és tudom, hogy te nem csak nekem szorítasz helyet a szívedben és ezt elfogadom –lehajtottam a fejem és úgy hallgattam tovább, mert igaz volt. Jacobot épp úgy szerettem, mint őt- Van egy gyönyörű gyermeked, és ne aggódj, a miénkre vigyázok… Neszi úgy döntött velünk jön. Most itt hagylak Jacobnak tudom vigyázni fog rád… de ne félj, visszajövök hozzád és megint együtt leszünk… bízom benne… már ha akarod.

- Persze hogy akarom… de neked 20 év olyan, mint nekem 1. és mire visszajövök, öreg leszek, és nem akarsz majd…

- Már megint ez a duma… Bella azt hiszed, hogy itt hagylak úgy, hogy nem változtatlak vissza? és nekem mindig szép leszel és szép maradnál, ha öreg lennél is.

Megfogta a karom és megharapott .Láttam az arcán hogy ,hogy szenved ,már rég nem érezte a vérem illatát . A méreg átjárta a testem éreztem, hogy éget, és hogy egyre hevesebben ver a szívem .Nyelvével megnyalta a kezem, hogy begyógyuljon a seb.

- Miért nem fáj annyira, mint múltkor?- Kérdeztem tőle. Mire felnézett rám vörös volt a szeme, de mégsem ment el. Bizonyára a vérem miatt. Megint fájdalmat okoztam neki testileg, lelkileg.

- Nem tudom. Biztos, mert már nem számítasz arra, hogy meghalsz nem csináltam még ilyet, sőt sosem hallottam még ilyet.

- És miért változtam vissza? Emberré…

- Mert a farkas bébi kiszívta a mérget az ereidből… Legalább is Carlail magyarázatai közül ez a leg logikusabb

- Értem-bólintottam és kezdtem érezni, hogy mindjárt vége. Kb.5 perc múlva már vége is volt és Edward szemei sem úsztak vérben a fájdalomtól.

Kopogtattak az ajtón és Jacob lépett be egy tündéri gyerekkel a karján. Széles vigyorra húztam a számat és erre a csöppség a karjaiban ahol majd elveszett angyalian mosolygott vissza.

- Hozd ide.- Mondtam neki. - Jacob közelebb hozta, felültem és a kezembe adta a gyermeket.

- Edward, mi lesz Neszivel?- Edward nem szólalt meg ezért Jacob nyitotta ki a száját.

- Elválunk. Neszibe vésődtem, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy őt szeretem csak minden áron meg akarom őt védeni. ezt meg is beszéltük. mostanában avval az olasz vérszívó kölyökkel flangál- Kikerekedett a szemem

-ALICEL?- Mondtam kicsit hangosabban mire a kicsi összerezzent a karjaimban.

- Igen és úgy vélem akkor van, a legnagyobb biztosságban aha, elengedem Edwarddal.

- De Edward visszajön.

- Igen Edward visszajön, De addig én vigyázom rátok.

Tudtam, hogy mostantól megváltozik az életem. De reménykedtem, hogy szerelmem visszatér. De Jacobot is szeretem. De ha Edward így döntött, akkor el kell engednem.

- Jacob, magunkra hagynál egy kicsit?

- Persze - lehajtotta a fejét és kiment.

Tudtam mit érez és jól tudtam, hogy miattam fáj neki. Tudtam, hogy Jacob azért szenved, mert tudja, hogy nekem Edward az első és utána jön csak ő.

Búcsú

Mikor Jacob kiment letettem a babát a kiságyba és közelebb húzódtam Edwardhoz. Mikor meg akartam csókolni Edward elfordította az arcát. így hát nem erőltetem, Csendben ültünk egymás mellett kb.20percig csendben és mozdulatlanul. Erre eszembe jutott, hogy mikor Edward csendben van, a fejemben próbál olvasni. Kitoltam a pajzsom hogy lássa, mire gondolok.

A következő pillanapban közelebb hajolt és ajkát az enyémre tette. Nem bírtam sokáig erőszakosan belenyomtam nyelvem a szájába és megcsókoltam, nem kellett neki sok idő és ő is vadul csókolt vissza.

- Szeretlek –mondta zihálva.

- Én is- mondtam halkan

És egy pillanat alatt eltűnt.