2. fejezet  Az ismeretlen férfi

Megdöbbenten néztem ezt a tolókocsis, indián férfit. Tudtam ki az, de a nevét nem és azt meg pláne nem hogy miért van itt. Úgy nézhettem ki, mint aki egy kisértetet látott meg. Barna szemeim kitágulva és álmélkodva csodálják  ezt a férfit, akinek nevére nem emlékszek, de emlékszek egy emberre akit kerestem. Talán ott van vele, talán eljött vele. Talán  a fényképről a pasi is itt van vele, az ismeretlen helyes srác akiért minden lány oda lenne. Megfagytam, nem tudtam hogy oda mennyek vagy ne. Köszönjek-e vagy ne. Már 10 perc is eltelt és engem csak aranybarna és barna szemek néztek. Kicsit fura helyzet volt, de erőt vettem magamon és becsuktam az ajtót. Halottam a sugdolózást, halottam hogy valami van. Ez a férfi biztos nem a szülinapom miatt jött. Nem jöhetett az miatt, az nem is lenne jó ha az miatt jött volna nem is ismer. De még egy kicsi erőt vettem magamon és oda mentem szép lassú léptekkel. Megálltam a férfi előtt és ránéztem, de olyan erősen hogy meg is ijedhetett volna.

-         Lám csak, a szemed tényleg az anyukád. De a hajad, hát ahogy látom az inkább Charlie. Jaj az az öreg vén csótány nagyon hiányzik. – beszélt össze vissza a férfi. Én csak néztem hogy mi a baja. Ekkor Alice a fülébe súgott valamit, ezután a férfi meg veregette Alice hátát és nem fájt neki. Pedig a normális embernek ez fájna.

-         Jaj kicsim, az én nevem Billy Black. – mondta a férfi. Komolyan tátva maradt a szám, hogy itt van Billy Black és akkor itt van a fia is. Nem erre nem szabad gondolnom biztos nincs itt  a fia. De a szemem mégis őt kereste, azt az izmos pasit.

-         Ohh, igen a férfi a képekről. – mondtam

-         Képekről? – csodálkozott

-         Igen, az én baba albumomba van benne.

-         Ja hát persze én régi barátja vagyis inkább ismerőse vagyok a családnak. De …

-         De mi?

-         Hát nem éppen azért jöttem hogy felköszöntselek, pláne hogy még van  10 napom.

-         Akkor miért jött?

-         Ismered a fiamat?

-         Képekről.

-         Szóval, ő régen sokat járt ide. De már nem, ügye az elköltözés stb. Na de van valami amit nem tudtok és én is csak 1 honapja tudtam meg. Olaszországba elment az a drága fiam és felhergelte a Volturit, képzelhetitek hogy majd kiugrottam a tolókocsiból amikor megtudtam. – mondta. Mindenkinek tátva maradt a szája.

-         És mi történt?

-         Elmentem, Olaszországba beszéltem Aro barátotokkal hogy ne csináljon semmit a fiammal. Egyetlen egy feltétellel engedték ki, a másik persze az volt hogy nem bírják a kutya vért.

-         És mi volt az a feltétel? – kérdezte Carlisle

-         Jacobnak itt kell nálatok tölteni egy évet. Vámpíroknál 1 év farkas léttől elzárva.

-         Szóval arra kérsz minket hogy fogadjuk be? – mondta Rose.

-         Én nem kérem, nem kell megtennetek. De Bella mit szólna hozzá ha Jacob Jane karmai közé kerülne és vacsora lenne belőle. Én ezt nem engedem, ő az én fiam ő az egyetlen dolog az életemben ami még fontos. A lányaim felnőttek nem maradhatok a nyakukon, de amien az én Jacobom olyan férfi kevés van a világon. Mint olyan férfi mint Edward belőlük kevés van. Ritkák mint a fehér holló.

-         Rendben nálunk maradhat. Beköltözik Belláék házába. – mondta Carlisle

-         És ha el akar szökni? – mondtam

-         Rendben, akkor te is ott leszel. Bízok benned, és amúgy is nem lenne jó ha Alice és te egy helyiségben lennétek.

-         Ebbe igazad van papa. Rendben akkor, hol van Jacob?

-         Nem sokára jön. – mondta Alice. És igaza is volt, ép hogy kimondta Alice a jön szót valaki kopogott az ajtón. Rosalie oda ment és kinyitotta és csak ennyit halottunk.

-         Szia te korcs.

-         Szia szöszi. – Na ezek se barátok az is biztos

-         Ha újra kezdik… - mondta Emmett. Csak tudnám mit kezdnek újra de mindenki röhögött.

-         Hallod te szöszi ,levágtad a hajad? – mondta Jacob

-         Nem, és te növesztettél új farkakat?

-         Nem ez is bőven elég. De remélem nem veled kell egy helyiségben lennem mert komolyan ez lenne a halálom.

-         Pokol vagy mennyország?

-         Pokol

-         Gondoltam

-         Rendben. Na de béküljünk ki úgy 5 percre amíg oda érünk és köszönök mindenkinek.

-         Rendben. Akkor addig ne szóljunk egymáshoz.

-         Oké.

-         De ne bámuld a seggem.

-         Nem fogom. – Na ezek komolyan elvannak, de Emmett már szakadt a nevetéstől. Nekem meg fájt a fülem. De a lépcsőn felérve kivételesen, akik feljöttek nem Rosalie szőke haját csodáltam meg hanem ezt a gyönyörű fiút. Akinek teste egy szintben van apuéval csak sokkal szebb és ezt én magam se hiszem el.

-         Sziasztok Cullenék.- Szolt Jacob.

-         Istenhozott Jacob. – mondta Carlisle.

-         Csak egyetlen egy kérdés, komolyan itt kell laknom?

-         Nem itt fogsz lakni. – mondta Esme kedvesen. És közbe odament hozzá és adott neki egy pohár narancslevet amit én is ittam.

-         Köszi Esme. Amúgy akkor hol fogok?

-         Bella és Edward elmentek nyaralni és az ő házuk szabad abba fogsz lakni. – mondta Jasper.

-         Komoly? Szóval egyedül abba a házba?

-         Ne is reménykedj, Nessie ott fog veled lakni. – mondta Carlilse

-         Na használjátok a Nessie nevet?

-         Hát persze. Amióta elmentetek meg előtte is legtöbbször a Nessie nevet használjuk.- mondta Esme.

-         Ja persze legtöbbször, de mikor valami rosszat csinálok akkor Renesmee Charlie Cullen.- mondtam.

-         Na jól van. Mindenki menjen a dolgára. Nessie te segíts Jakenek bepakolni és elrendezkedni a házban. Ha kell valami ugorjatok be a városba csak előtte szóljatok.- mondta Esme.- Gyere Billy addig öntök neked valami innivalót.

-         Rendben Esme.- válaszolta Billy majd Esme után elindult a konyha felé.

-         Gyere Jacob segítek bevinni a cuccaidat. -mondtam és elindultam az ajtó felé, hogy odamenjünk a kocsihoz.

Bevittük a cuccokat. Anya és apa szobája mellet volt egy vendégszoba hátha jönnek vendégek, de én mindig gondoltam, hogy erre sose lesz szükség hát mégis szükség lett rá. Anyuék milyen meglepettek lesznek ha hazajönnek és Jacobot itt találják.

-         Tessék Jacob itt a te szobád, ha szükséged van valamire csak szóljál én addig körbenézek a szobámban.

-         Rendben Nessie. Köszi a segítséget.

-         Nincs mit. - majd kivonultam a szobából.

Át mentem a szobámba és csak arra tudtam gondolni, hogy 1 évig 1 házban Jacobbal kész mennyország lesz.

-         Még ma elkell mondanom ezt a hírt Lilynek had örüljön ő is ezekben a nehéz időkben.- gondoltam.

Bejött Jacob a szobámba és szólt , hogy készen van a kipakolással.

-         Ilyen hamar?- kérdeztem- de hiszen még csak most álltál neki.

-         Hát igen. Tudod nem valami sok cuccot hoztam ide.

-         Hát akkor elkellene mennünk Port Angelesbe egy kicsit bevásárolni, hiszen 1 évig nem járhatsz mindig ugyan azokba a cuccokba.

-         Ez igaz. Hát akkor szóljunk Esmenek, hogy elmegyünk vásárolni.

-         Rendben.- egyeztem bele.

De jó lesz Jacobbal egy egész délután Port Angelesben. Ezt még álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen is történik velem. Azt hiszem lesz mit mesélni Lilynek, majd holnap a suliban. Elindultunk a Cullen házba. Amikor beléptünk Már megint mindenki szét tszóródva az egész házban. Esme Billyvel a konyhában beszélgettek. Rosalie Emettel a tévé előtt. Jasper megint a netet fürkészte. A többieket nem láttam.

-     Sziasztok. –köszöntünk egyszerre Jacobbal.

-     Sziasztok. Hát ti? Ilyen hamar?- kérdezte Rosalie érdeklődve.

-         Hát Jacobnak nagyon kevés cucca volt amit kipakolt, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Port Angelesbe ruhákat vásárolni.

-         De ugye Nessie te nem vásárolsz megint?- kérdezte Emmett viccelődve.

-         Nem-nem én most nem vásárolok. Különben a te szekrényedbe pakolhatnám már a ruháimat.

-         Ajánlom is. -Mondta Emmett és mind a ketten elkezdtünk nevetni.

-         Na mi asszem indulunk, majd jövünk valamikor.

-         Rendben. Vigyázzatok az úton. Sziasztok- mondta Esme.

-         Sziasztok.- köszöntünk majd kiléptünk az ajtón.

Elindultunk az autó felé és mikor Jacob ki akarta nyitni az ajtót nem találta meg a kulcsot. Ezért gyorsan befutott a házunkba, mert a polcon hagyta a kulcsokat. Rövid idő alatt vissza is ért. Beültünk a kocsiba és elindultunk az országút felé. Egész úton mindenféle zagyvaságokról beszélgettünk. Közbe bekapcsoltuk a rádiót és pont a kedvenc számom ment.

-         Ez a kedvenc számom.- mondtam.

-         Nekem is.

-         Mekkora véletlen. És amúgy hol éltetek eddig?

-         Los Angelesben.

-         Az nagyon jó hely. Bárcsak én is egyszer eljuthatnék oda.

-         Hát gyere elviszlek egyszer.- mondta Jacob felajánlva.

-         Köszönöm. Annak nagyon örülnék, de szerintem anyuék nem engednének el.

-          Szerintem Bella elengedne, hiszen tudja, hogy velem lennél és én nem okoznék neked semmi féle sérelmet.

Hamar eltelt ez az idő amíg Port Angelesbe értünk. Vagyis hát nekem nagyon hamar. A kedvenc boltom mellet volt egy férfi ruházati bolt. Mondtam Jacobnak, hogy először menjünk be ide mert itt nagyon jó cuccokat lehet venni. Be le is egyezett. Nagyon jó ruhákat találtam neki meg ő is magának. Divatbemutató féleséget játszottunk. Amikor már majdnem az egész boltban lévő cuccokat felpróbáltattam vele. Kiválasztottuk azokat a ruhadarabokat amelyek nagyon tetszettek neki, hiszen itt nem csak ez az egy férfi ruha bolt van. Kifizettük a ruhákat annyira nem is voltak drágák majd átmentünk 2 utcával arrébb lévő boltba. Ott is egy rakás jó cucc volt azokból is vettünk nagyon sokat.. A táskákat már alig bírtuk el azért visszamentünk a kocsihoz és bepakoltuk a csomagtartóba. A kocsi hátulja teli volt Jacob ruháival és már későre járt ezért úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk. Most ő kérdezgetett rólam.

-         Hogy megy a suli?

-         Hát. Alakulgatnak a jegyeim. De amúgy tetszik. Oda jár a legjobb barátnőm is aki egyben osztálytársam is.

-         Na az jó. És, hogy hívják őt?

-         Lilynek, de most nagyon nehéz dolgokat kell átvészelnie. Szóval valamelyiknap át kéne hozzá mennem.

-         Akár ma is át mehetsz én addig elrendezkedek a szobában.

-         Jaj köszi Jake nagyon hálás vagyok.

-         És Nessie hogyan állsz a fiúkkal?

-         Hát sehogy egynek sem kellek.

-         Az biztos nem igaz, hogy te senkinek sem kellesz. Hiszen te szó szerint gyönyörű teremtés vagy.

-         Jaj köszi Jake de mások szemében én csak egy elkényeztetett, apuci pici lánya vagyok. Amikor ez nem is igaz mert Lisa apuci pici lánya, de őt tartják a suli legszebb lányának.

-         Tipikus városi picsa. Tudod L.A teli volt ilyenekkel. Majdnem jártam is egy ilyennel.

-         És végül miért nem?

-         Hát mert, minden pasi érte volt oda. Bár igazat megszólva és ne hidd azt hogy egoista vagyok, de minden lány értem volt oda. – bár mondjuk ezt gondoltam.

-         Nem vagy egoista, és ha te a mi sulinkba járnál tutira beléd lennék esve.

-         Mert helyes vagyok? – kérdezte Jake és közben rám kacsintott.

-         Igen helyes vagy.  – mondtam és közben lehajtottam a fejem.

-         Köszi. Amúgy mi a baja barátnődnek?

-         Apukája meghalt, és tetszik neki egy Jason nevű srác de van barátnője.

-         Juj… ez gáz.. Sajnálom szegény lányt, tudom milyen egy szülő elvesztése és azt meg pláne tudom hogy milyen amikor foglalt az akit szeretsz.

-         Én még nem is voltam szerelmes, az milyen érzés?

-         Nem voltál még szerelmes? – kérdezte csodálkozva. – Jaj Nessie azt az érzést nem lehet leírni, az olyan hogy őt keresed mindenhol ha nem lehetsz vele már is hiányzik. A szíved gyorsabban ver amikor vele vagy, egyszerűen tökéletes érzés kivéve amikor az illető nem szeret.

-         De anya téged szeretett nem?

-         De szeretett, de akkor is. Nézz rám én most a lányával beszélem meg a szerelmi dolgokat. Amúgy a szemed az tiszta Bella

-         Igen, tudom már sokan mondták. – észrese vettem de már otthon voltunk. Jake gyorsan be ment Esméhez szólni hogy megjöttünk és anyuék házába leszünk, azt is mondta hogy én elmegyek Lillyhez. De mondta Esme hogy Lily ott van nálunk. Gyorsan haza siettem, Jake meg jött utánam. Ő be ment az ő szobájába én meg Lilyvel az enyémbe. Leültünk az ágyamra.

-         Ki volt ez a srác? – kérdezte Lily.

-         Jacob Black – válaszoltam

-         Jó pasi, mit ne mondjak. Ja tényleg megtaláltam a postaládába a leckét, de miért nem jöttél be?

-         Hát mert volt a házatok előtt egy kocsi.

-         Ja igen, de az csak a katonák voltak, hogy elhozzák apa cuccait.

-         De ahogy látom nem viselt meg a dolog.

-         De megviselt, de most miért sírjak? Alig láttam, nem is voltunk úgy nagyon jó viszonyban. Meg kiderült hogy megcsalta anyut, meg ügye nekem van egy eltitkolt bátyám is, szóval nem igazán az a minta apa volt.

-         A temetés itt lesz? Vagy Párizsba? – Lillyék Párizsból jöttek ide, mert Lily apukája francia. Amikor Lilyék ideköltöztek akkor volt az anyukája 1 hónapos terhes, és épp papa műtötte meg, mert a baba elment.

-         Párizsba, amikor nagyék megtudták annyira erősködött, hogy nem tudtuk leállítani. De komolyan semmi, kedvem elmenni a világ másik végébe csak azért hogy bőgjek. Azt itthon is tudok. – mondta magát. És hátraborult az ágyra. Majd felállt és oda ment a könyvespolchoz, meglátta a fényképalbumomat.

-         Ez mi? – kérdezte

-         A fényképalbumom.

-         Megnézhetem?

-         Nem.

-         Mert?

-         Mert túl sok benne a meztelen kép.

-         Már láttam kis babát mesztelenűl.

-         De ne nézd meg ez magánügy. – vágtam vissza.

-         Oké, oké. Bár azt hittem nincs egymás előtt titkunk, de ez is olyan hogy majd egyszer megmondod mi?

-         Amint elmondom azt a dolgot rá fogsz jönni erre a dologra is.

-         Ígéred?

-         Ígérem

-         Oké. Na de ki ez  srác, a nevén kivűl.

-         Ő a család régi barátja,de elköltöztek vagy mi. De most itt kell lennie nálunk.

-         De anyudék nincsenek is itthon.

-         Tudom..de itt kell lennie, nem tudom miért.

-         Értem. Na én megyek haza, anyut nem szabad sokáig egyedül hagyni. Szia Nessie. Nem kell kikísérni. – mondta Lily és kiment az ajtón.