Már majdnem a bejárati ajtónál 
jártunk, mikor valaki 
a hátunk mögött 
megszóított minket:

-Emily és Robert Black?-kérdezte a hang bizonytalanul.Megfordultunk,és egy fekete hajú,magas fiú állt előttünk.
-Andrew McBane vagyok vagyok,10.-es-mondta dicsekedve.
-Igen,ez a nevünk-feleltem ez előbb feltett kérdésére.
-Látom el vagytok tévedve,segíthetek?
Robert rám nézett,tőlem várva választ.
-Köszi,megmutathatnád az osztályunkat!-pattant ki most a fejemből.
-De hányadikosok vagytok?
-Én 8.,az öcsém 6.-feltem nem nagy lelkesedéssel,miszerint egy 10.-essel állunk szemben.
-Oké,akkor menjünk,mert csak 5 perc van hátra a szünetből-nézett rá az órájára.
És bementünk a bejárati ajtón.Benn a folyósón nyüzsgött az egész iskola.Diákok rakodtak a szekrényekbe,viháncoltak,
futottak mindenhol.
Megmutatta az osztályunkat,a 6. meg a 8. egymással szemben van.Rob elköszönt és bement az osztályába.
-Hát,köszi,hogy megmutattad az osztályunkat,majd az ebédlőbe még összefutunk-ráztem le.
-Oké akkor ott majd összefutunk-mondta csalódottan,sarkon fordult,és elment.Kicsit lelkiismeret-furdalásom lett,szegényt jól leráztam.
Ekkor vettem csak észre,hogy nagyon kell WC-re mennem,mivel reggel nem mentem el,mert siettem.
Már csak percek voltak hátra a szünetből,én meg szaladtam gyorsan a WC-re.Mikor végeztem,akkor is elkezdtem szélsebesen futni,mivel meghallottam
a szünet végét jelző csengőt.Mikor
befordultam a sarkon,összeütköztem valakivel,
a füzeteim szanaszét estek a földön,de mire felfogtam,hogy mi történt,már a padlón hevertem,és észrevettem,hogy bevertem a fejem,és az elkezd sajogni a fájdalomtól...de nem mozdultam,hanem csak ott feküdtem mozdulatlanul.
Aztán valahogy erőt vettem magamon,lenéztem a padlóra,de nem láttam vérfoltot és megtapogattam a fejem,nem tört be.Aztán valaki beszélt a fejem felett:
-Jaj,ne haragudj,jól vagy?-kérdezte egy valahonnan ismerős hang.
Mogyogtam valamit én is:
-Nem,nincs semmi bajom,nincsen semmi baj!-mogyogtam nagyon halkan,lehet meg sem értette.
-Segítsek fölállni?-és kinyújtotta felém a kezét.
Ekkor fölnéztem,és a döbbenettől majdnem elájultam.Az a fiú volt ott előttem pár centire,aki az álomomban szerepelt.Végigfutott rajtam az álom pár másodperc alatt,mint egy kisfilm.De főleg az a jelenet,ahogy akkor rám nézett.Megráztem a fejem,megdörzsöltem a szemem,hogy nemcsak álmodom-e?És nem...még mindig ott volt előttem.Hát ezt nem hiszem el...az autóban idefele azon agyaltam,hogy találkozni fogok-e vele valamikor,és tessék,még aznap.Most jöttem csak rá,hogy tiszta idiótának néz,amiért én rázogatom a fejem,és csak nézek magam elé,mint egy hülye.Ösztönösen belenéztem a szemébe...ugyanolyan volt,mint az álmomban.Kék-topáz.Most értetlenséget láttam rajta.És akkor cselekedtem.Fölpattantam.Össze akartam szedni a füzeteimet,de már nem találtam a földön őket.Megszólított:
-A füzeteid itt vannak.-mondta kifürkészhetetlen arccal.Én kikaptam a kezéből a füzeteim meg a táskám,és rohantam az osztályom felé.Biztos benn van a tanár,az tuti.De mikor benyitottam,meglepetésemre még nem volt benn.Mindenki jól megbámult,aki nem ismert.Akiket ismertem,köszöntem nekik.A barátnőm,Vanessa megszólított:
-Hé,Em,hol voltál ilyen sokáig,mindjárt itt lesz a tanár?!-kérdezte hitetlenkedve.
-Hát,el kellett mennem WC-re,és mikor jöttem visszafelé,futottam,mert meghallottam a csengőt,és mikor befordultam egy sarkon,összeütköztem egy fiúval.-ecseteltem Emilyvel.
-Ki volt az?Hogy nézett ki?-kérdezte kíváncsian Vanz.
-Hát nem tudom,ki volt az.De kék szeme volt,szőke haja,és elég magas volt.-mondtam palástolt kíváncsisággal,hogy Vanz ne vegye észre,hogy érdekel,hogy ki volt.
-De az Thomas Cullen volt!Úristen!-és ezt kiabálva mondta...mindenki felénk fordította a tekintetét.Ez nagyon gáz!
-Mi van?Mit bámultok?-kérdezte Vanz ártatalanul.
Mindeki elnézett másfelé,de biztos volt mindenkinek véleménye az előbbi kiabálásról.
Ekkor belépett Thomas Cullen,és én megint letaglózódtam.Hát ezt nem hiszem el!Még egy osztályba is járunk!Remek!
Nem tudom,miért,de szúrós pillantást vetett rám.Én ezt zokon vettem.Miért?Talán mert ott hagytam a folyósón?Vagy miért?
És miközben gondolkodtam,belépett a tanár.Magas,barna hajú és szemű,szemüveges, 40-es éveiben járó férfi.Mr.Brooks-nak hívták.Thomas Cullen a mellettünk levő padsorban ült,és pont mellettünk,és nehogyis,hozzám volt közelebb.Mr.Brooks kiosztotta könyveket és a munkafüzeteket.Mikor beszélt a tanár órán az anyagról,éreztem Thomas pillantását rajtam.Csak egy-két másodpercre vette le rólam a szemét,mindvégig engem nézett.Én próbáltam arra koncentrálni,amit a tanár mondott,de nem nagyon sikerült.Én odanéztem egyszer,és a szemünk találkozott 2 másodpercre,de ő elkapta.Ebben a 2 másodpercben is ki tudtam olvasni a szeméből a haragot és a döhöt.De miért,mit csináltam?Ekkor kicsöngetettek,ő meg felugrott azonnal,és elviharzott.Becsaptam a könyvet és mostmár én is dühüdten néztem utána.A délelőtt többi része eseménytelenül telt el.Mikor vége lett az utolsó órámnak is,betettem a cuccaimat a szekrényembe,és elindultam az ebédlőbe egy nagy gombóccal a torkomban,és egy görccsel a hasamban.Rossz előérzetem volt.Valami fog törénni itt is!Belöktem az ebédlő ajtaját.Már mindeki ott ült az asztalnál.Megbeszéltünk a 8.-os rezervátumi srácokkal,hogy egy asztalnál fogunk ülni.Megint én voltam
az utolsó,már csak egy szék volt...Seth a szék felé mutatott,hogy üljek le.Odamentem,köszöntem,és leültem.Seth-et különben nagyon szerettem,nagyon jó barátom...mindig segített nekem.És megtudtam
azt is,hogy szerelmes belém,és hogy szeretne velem járni,de én nem,én csak barátként tekintek rá.Ezt aputól tudom,mert neki Seth apja mondta Seth apjának meg Seth.És nem tudnék beleszeretni...érdekes még sohase voltam senkibe sem igazán szerelmes.
Nem is vettem észre,hogy Seth engem szólongat,mert annyira elgondolkoztam ezen a szerelem ügyön.
-Hahó,Em,itt vagy?
-Ööö...igen,csak elgondolkodtam.-feleltem összezavarodva.
Seth megeresztett egy mosolyt,amitől minden lány beléesett volna,
de én valamiért nem.Csak aranyosnak találtam,de semmi egyéb.
-Tényleg összeütköztél a Cullen kölyökkel?
-Igen,de nem volt semmi baj,csak véletlen volt!
-Na,és hogy tetszik?-erre már fölforgyantam.
-Sehogy,úgyhogy szálljunk le erről a témáról,oké?
-Jó,csak be ne kapj!-mondta Seth egy kicsit sem félősen.
Elmentem a kajéárt a döhtől forgyogva,és meg sem vártam a többieket.Amikor mentem,láttam,hogy Thomas épp akkor ment el a kajájával együtt az asztálához.Én következtem,odaálltam,és odaadták a kajámat,és mentem vissza az asztalunkhoz.Elfelejtettem almát venni.Visszamentem é vettem egyet.A többiek csapatostul mentek,rám se nézve.Biztos megbántottam Sethet,hogy így rákiabáltam,és elmondta a többieknek,és most nem fognak hozzám szólni.De nem érdekelt.
Felkaptam a fejem egy kiáltásra:
-Hé,Nessie úgysem kapsz el!-ez Thomas volt.
-Na megállj csak,mindjárt ellátom a bajodat.-felelte egy lágy hang fenyegetőzően. És ekkor megint történt valami...olyan gyorsan,hogy észre sem igen vettem.
Thomas elkezdett futni,a tálcával a kezében,egy lány utána.Csak futott,előre se nézve,és egyenesen felém tartott.Mivel olyan gyorsan történt minden,hogy talán csak másodpercek voltak,nem tudtam kitérni előle.És ebben a pillanatban hanyatt estem,az alma kiesett a kezemből,Thomas tálcájának a tartalma pedig rám borult.Paradicsomszósz,francia krémes,rizs,és üdítő fedte be a fehér,virágmintás pólómat.Az egész ebédlő rám bámult,olyan csönd volt,hogy még a légy zümmögését is meglehetett hallani.
Hát ez kafa!Nem elég,hogy máma majdnem betörtem miatta a fejem,még leburította mindenfélével a ruhámat.Most mérhetetlen nagy düh kerekedett fel bennem.De nem tudtam megszólalni.Csak néztem rá szúrósan.Úgy,hogyha ölni tudtam volna a szememmel,Thomas Cullen már halott lenne.Fölálltam.Leráztam magamról a rizs maradékát.A földön ami volt edény és tálca,belerúgtam egyet,hogy az 4-5 métert repült.Még mindig mindenki mozdulatlan és csöndes volt.Belenéztem a szemébe,és összeszorítottam keskenyre a szemem,és megráztam a fejem.Aztán kifutottam az ebédlőből.Thomas törte meg a csendet utánam szaladva:
-Hé,várj,ne haragudj!
De én csak futottam.Kivettem a szekrényemből a táskám,felvettem egy pulcsit,és rohantam ki az iskolából.Már láttam apa kocsiját a parkolóba,és elkedztem futni...Rob is benn ült már. Mikor én futottam,hallottam,hogy Thomas felhúzza az ajtót,de mikor meglátta apa kocsiját,megállt egy pillanatra,és visszament.
Én pedig beszálltam a hátsó ülésre,köszöntem apának,ő meg már bele is taposott a gázba.
Ó,hogy az a szemét Thomas...hú,de gyűlölöm.Máma mostmár másodszorra "ütküztem" össze vele.
Egészen hazágig forgyogtam magamban.