Mikor kezdtem ébredezni hangokat hallottam és éreztem hogy valami hideg ölben ülök.

- Nem lehet! Hogy? Mikor ? Miért?

- Nesszi nyugodj meg!

- Még hogy nyugodjak meg? Azt hittem össze tartozunk, hogy szeretsz, erre a saját anyámmal fekszel le és csinálsz nekem egy kiskutyát.

- Ne beszélj így róla! Nem egy kutya, hanem egy gyerek.

- És mégis mikor?

-A vizsgálatokból kiderült, hogy a hogy a baba vagy lény…- kis szünet hallatszott az ismert hangtól, ami egyszerre elvesztette komolyságát-nem is tudom mi ez pontosan. Kétszer ilyen gyorsan fejlődik, mint egy emberi gyerek. Bella kb. a 6. hónapban van.

Kinyitottam a szemem és körülnéztem. Mindenki ott volt a családból. Elic a kanapén ült lehajtott fejjel és tenyerébe temette arcát. Valami fájt neki és éreztem, hogy Jasper próbálja csillapítani szerelme fájdalmát miközben mellette ülve vállát karolja. Esme Carlail mellet, ált és szomorúan nézett a mögöttem ülő férfira. Tudtam, hogy Edward az, de mégis olyan idegen volt. És akkor megláttam lányom csalódott arcát miközben dühösen vicsorít Jacobra. És Jacob is haragosan tekint a lányomra, az egyetlen gyönyörű megbántott lányomra.

-Elég! Nem veszitek észre…- Nem bírtam folytatni, mert hihetetlen fájdalom járta át az egész testem. Belülről égetett a forróság. És a hasamat mintha valami belülről tépné szét

Jacob odaugrott elém és letérdelt a földre. Megfogta kezemet én pedig belekapaszkodtam. A kezébe meresztettem körmeimet és lassan felnyögött. De bírta a fájdalmat.

- Emett leváltanál?- Edward kimászott mögülem és Emett csúszott be mögém.  Sokkal jobb lett. De a család többi tagja nem mondhatnám, hogy jó szemmel nézett rám.

- Edward! Ne menj, elkérlek! - Lehajtotta fejét és elindult kifelé

- Ki kell szellőztetnem fejemet - és ezzel eltűnt.

Remélem, hogy Nesszi őt követte, mert ö is eltűnt.

Jasper és Elice elindultak az emeleti szoba felé, egyikük sem nézett rám mind a ketten szomorúan nézték a földet. Esme a konyha felé indult. Én pedig sokkot kapva meredtem magam elé.

- Hé kislány –halottam a gúnyos hangot - Nehogy te kapj sokkot ezek után!Ébresztő !

- Ó, hagyd már Rosali nem látod, hogy így is ki van akadva?- Mordult rá Jake

- Na, ebből elég lányom kérlek, nyisd ki a vizsgáló szobát és indítsd be a röntgen gépet.

- Rendben. - és szinte toporzékolva ment fel a lépcsőn

- Bella fel tudsz állni? –kérdezte gyengéden Carlail

- Igen, persze.

Feltápászkodtam és Jake az oldalamnál fogva segített fel. Elindultunk a lépcső felé és megint fájni kezdett a hasam.

- Jól vagy? Tudsz tovább jönni?- Kérdezte Jakob karomért nyúlva.

- Persze…- Erősködtem de megint fájdalmaim voltak.

Jacob felkapott és felvitt a vizsgáló szobáig és letett az ajtóval szembeni székre. Carlail bement a szobába és mi meg kinn vártunk?

- Mi történt Jake ? Mi ez a z egész?- megfogta a kezem és felém fordult.

- Bella nem tudom, hogy de gyereket vársz tőlem. Mikor 3 hónapja megtettük valamilyen oknál fogva a sors azt akarta, hogy szerelmünk egy gyümölcsöt hoz létre! Carlail szerint Ez azért van, mert te rögtön a terhességed után lettél vámpír és a szervezeted megbolondult. Elice hívott fel hogy lát valamit a jövőben, egy gyereket. De nem látja tisztán hogy vámpír vagy farkas. Ezért hívtak ide.

- Az nem lehet…

Minden összeomlik

Jacob nap, mint nap velem van, el sem mozdul mellőlem Edwardot is csak futólag láttam, míg összeszedett egy pár holmit és már el is tűnt . Nesszi még nem jött vissza,Pedig már 2 hete hogy eltűnt. Carlail minnden órában megvizsgál.Annyira legyengültem, hogy vért is tud venni tőlem mert nem törik a bőrömbe a tű

De még mindig nem nézem ki valami jól és az energiám is nagyon kevés volt.

Reggel mikor a lépcsőn jöttem lefele valami nagyon finomat éreztem a konyhából, ezért elindultam a kellemes illat felé

-Jó reggelt kedvesem- szólalt meg anyai hangon de mégis szomorúan - Hogy vagy? Jobban érzed magad?

Mit is várhattam volna, az egész családja romokban hever miattam . A fia ki tudja, hol járhat az unokája ,aki az én lányom 3 hete eltűnt, Elice a látomásaitól szenved egész nap ,Jasper a családi körülmények és kedvese fájdalmától szenved és a férjét meg lefoglalja az én korcs babám vizsgálása és emellett mindent meg tesz ha köhintek egyet. Ránéztem és hamis mosolyt erőltettem az arcomra

-Jobban , köszönöm –hazudtam neki ,ő pedig vissza fordult a sütő felé,és már semmi okom nem volt hogy a hamis mosolyt fenntartsam az arcomon.

Nem tudom, hogy mikor és hogyan került elém egy bögre vér és hogy mióta ülök felette, de valaki megkoppintotta az oldalát.

-Miért nem iszol? Szükséged van az energiára.- mosolyott rám mintha minden tökéletes lenne.

-Mert nem kell már a szagától is undorodom.

-D e attól még kell az energia!- fordította oda az arcomat maga felé-és száját megint félmosolyra húzta. Lecsaptam a kezét és elkezdem vele ordibálni.

-Nem , Jacob hagyj, békén szállj, le rólam tűnj innét! Az egész család romokba hever miattam! - Fakadtak ki könnyeim.

-Nem , Bella te most megiszod ezt a pohár vért bármennyire undorító és utána… -Nem tudta befejezni, mert a szavába vágtam.

-Nem, nem, nem! Itt nem a vér a lényeg még a mosdóba se mehetek ki anélkül, hogy ne fognád a kezem mikor neked nem itt van a helyed! Hanem a lányom mellet, aki most ki tudja, hogy hol van! És nekem nem rád van most szükségen, hanem Edwardra! Menj, el innét hagyj békén! Útálom magam. és útállak téged is! –Felálltam zokogva és alig láttam valamit a könnyeimtől, de elindultam a lépcső felé. Megindultam felfelé és mikor felnéztem Elice rohant felén nem értettem miért.

- Bella vigyázz…- De abban a pillanatban összeakadt a két lábam és már csak egy nagy puffanást hallottam. utána a hangok kezdtek halkulni és csak halványan hallottam hogy mindenki pánikba esik