A szerelem határán 4.fejezet
B. Sz. Bernadett 2009.10.29. 22:56
A szerelem határán
4.fejezet Otthon
(Bella szemszögéből)
- Édesem … ! Mi bánt? Egész hazajövet nem szóltál egy szót sem.
- Nem tudom. Csak gondolkodtam hogy vadászni kéne menni. Nem?
- De lehet, van hozzá kedved?
- Van.- és újabb csend vette kezdetét. Láttam Edward arcán, hogy nyugtalanítja a dolog, hogy ennyire csendben vagyok. De a fejem máshol kavargott nem tudtam kiverni a fejemből Jacobot. És igen ebben a pillanatban köszönetet mondok az égnek, hogy ilyen képességgel áldott meg(hogy Edward nem lát a gondolataimba).
Az idő gyorsan telt és életemet megpróbáltam tovább élni. Lassan de biztosan másra is tudtam koncentrálni. És amennyire lehetett teljesítettem feleség kötelességeimet. De mélyen belül motoszkált bennem… vajon most Jake mit csinálhat?
3HÓNAPPAL KÉSŐBB…
- Bella ez már a 4. oroszlánod! Ha így folytatod nem lesz rád jó a ruha amit a próbababán varrok!- rimánkodott Elice vigyorogva.
- Bocsi ,de nagyon szomjas vagyok, úgy érzem, hogy lángolna a testem, mintha teljesen ki lennék száradva. - Valami nem jó nem múlik el olyan mintha lázas lennék.
- Elég legyen mára…induljunk haza megígértem Edwardnak hogy 5-re hazaviszlek.
Kiszívtam az utolsó csepp vért az oroszlánból és Elic után siettem.
A villában
- Sziasztok!- Szólaltunk meg egyszerre Elicel és halkan elkezdtünk kacagni.
- Látom jól telt az idő - Szólalt meg Emett.
- Igen nagyon jól éreztük magunkat. Blla 4 oroszlánt kapott el!
- Az szép. - Vigyorgott Emett- Engem ennyi után bezárhattok egy páncél terembe egy hétre 3 fürdőruha modellel. - Rosali egy nagy nyakassal illette a kilyelentést.
- Köszönöm az elismerést. – kuncogtam - Edward hol van?
- Zongorázik. - mondta Esme a lépcsőről lejövet.
- Köszönöm. - Mondtam neki és a zongora szoba felé vettem az irányt
Mikor beléptem Edward egy gyönyörű dalt játszott. Leültem mellé a székre és figyelmesen hallgattam.
Mikor abbahagyta vállának döntöttem a fejem és becsuktam a szemem.
-Ez gyönyörű. - Suttogtam halkan
Felém fordult és megölelet …
- Bella te lángolsz…Mit csináltatok Elicel?
- Csak vadásztunk.
- Gyere …- Mondta, de már az ölében voltam és a következő pillanatban már a vizsgáló szobában voltunk.
- Carlail, gyere gyorsan…-Edward arca nem volt éppen nyugodt. Mondhatni hisztérikus volt.
Carlail megjelent az ajtóba. Kezét homlokomra tette és eltűnődött.
-Ezt nem értem… sajos vért se tudok venni tőle mert eltörne a tű… okké tegyük röntgen gép be és nézzük meg van e valami elváltozás. - Carlail arcán lehetett látni az izgalmat és a félelmet is.
Mikor elkészült a kép Carlail felrkta a rendelő falán lévő monitorra és valamit mutogatott Edward nak.
-Minden rendbe van … kivéve hogy a méhe kicsit nagyobb a kelleténél .- Ezen mind ketten elgondolkoztak…
Edward hátra lépett eggyel és halkan suttogott- Terhes? - Arca ijedt volt.
-Nem lehet az… a vámpíroknak nm lehet gyerekük…És általában nem lázasak lesznek az emberek se mint tapasztaltuk hanem kihülnek.
Mind ketten kérdőn néztek rám.Én pedig nem tudtam mit tegyek foggalmam sem volt hogy mi lehet ez .
-Áúúúú- nagy fájdalmam hirtelen jött és étte a hasamat mindha belülről szét akarnának hasítani.
Mind ketten odaugrottak hozzám és féltő pillantással néznek rám. Megrezzentek mikor Elice lépett be az ajtón.
-Edvard!...-Elic nem mondta tovább.Fájdalmam egyre erősödöt és görcsösen magamhoz szorítottam edvardot hogy lehüjcse testem.
Ordítottam eggyet mire Edward hátralépett eggyet…
- Hívd Jacobot hogy azonnal jöjjön ide. - lehajtott fejjel bámulta a földet és ingatta a fejét.
- Rendben.- Evvel eltűnt
- Minek ide….áááá…Ordítottam miközben felé nyújtottam kezem.
Megfogta a kezem és oda ált velem szembe állát vállamra tette szétgombolta az ingét felhúzta a pólómat és hasát hasamnak nyomta. Sokkal jobb lett, a fájdalom kezdett csökkenni.
-Megcsaltál. - Súgta halkan de mégis érthetően a fülembe- Babát vársz Jacob Blak-től.
Minden elsötétedett…nem éreztem nem hallottam semmit.
|